Somogyi Néplap, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-29 / 228. szám

SOMOGY! NÉPLAP 3 Kedd, 1959. szeptember 88, fl Szovjetuüiá állami, gazdasági és társadalmi rendszere a legigazsáiosail és leghaladóbb világ minden népével. A Szovjetunió népei a szo­cializmus győzelme révén nagy •eredményeket vívtak ki. És bár mi még nem vagyunk olyan gazdagok, mint önök, N. Sz. Hruscsov beszéde az amerikai televízióban Washington (TASZSZ.) N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke szeptember 21-én beszédet mondott az amerikai televízió­ban. Alábbiakban közöljük a beszédet csekély rövidítéssel. Jó estét kívánok, amerikai barátaim! Örülök, hogy hazautazásom előtt beszélhetek önök előtt. Megtetszettek nekünk az önök szép városai, csodálatos útjai, de főképp a barátságos, jóin­dulatú emberek. Ne vegyék Igen kellemes beszélgetéseim voltak Dwight Eisenhower el­nökkel. Mindazokban a kérdé­sekben, amelyeket megbeszélé­seinken érintettünk,-sok tekin­tetben egyetértettünk mind a helyzet értékelésében, mind abban, hogy meg kell javítani a viszonyt országaink között. önök megértik, hogy nem olyan könnyű kiküszöbölni mindazt, ami a hidegháború hosszú évei során rakódott le. Hány olyan beszéd hangzott el, amely nem mozdította elő a viszony javulását, hanem ellen­kezőleg, éppen kiélezte. Ezért nem lehet a légkör rohamos megváltozására számítani. Az államaink közötti viszony meg­javításának folyamata nagy erőfeszítéseket és türelmet igé­nyel, mindenekelőtt pedig szükségessé teszi, hogy mind­két fél olyan feltételeket kí­vánjon megteremteni, amelyek lehetővé teszik az áttérést a jelenlegi feszült helyzetről nor­mális viszonyokra, később ba­rátságra is, a világbéke meg­szilárdítása érdekében. A Szovjetuniót, amelynek kormányát és népét kép­viselem', a béke és a népek közötti barátság megszilár­dításának érdekei vezérlik. Minden erőfeszítést meg­tettünk és megteszünk a hidegháború megszünteté­sére, országaink viszonyá­nak megjavítására, Véleményem szerint az egész­séges gondolkodás végül is megadja a helyes irányvonalat a nemzetközi problémák meg­oldásához. Ez az egyedül he­lyes irányvonal pedig a hideg­háború felszámolása, a világ békéjének megszilárdítása. A nemzetközi feszültség meg­szüntetése azonban nemcsak két állam erőfeszítéseitől függ, ehhez szükség van minden ál­lam törekvésére és erőfeszíté­sedre is. Nem lehet a világon addig megállapodottság & nyu­galom, amíg a két legna­gyobb hatalom nincs rend­ben egymással. Önöknél kapitalizmus van, nálunk szocializmus. Nos, mit csináljunk? Emiatt világmére­tű összecsapásig élezzük a dolgot? Vagy normális kapcso- latokat létesítsünk, és békében Megvitattunk más megérle­lődött kérdéseket is. Sok ilyen gyűlt össze. Elsősorban ki­emelném a második világhábo­rú maradványai megszünteté­sének problémáját. Sokan megkérdezik: miért nyugtala­nítja annyira a Szovjetuniót a második világháború maradvá­nyai megszüntetésének kérdé­se. Hiszen ez már régi ügy. Megmondom önöknek nyíltan, mi nem félünk a német militarizmustól, de jól is­merjük gálád szándékait. Azt akarom, hogy önök meg­értsenek engem: ha valaki békét akar, nem lehet fenntartani a hábo­rú maradványait. A Szovjetunió azt javasolta, hogy húzzunk záróvonalat a második világháború alá. Ezt meg lehet és meg kell tenni a német békeszerződés aláírásá­val. ailenfeleink olykor így ér­szavaimat szokásos udvarias- sági formaságnak vagy a ven­déglátó iránti tisztelet szoká­sos megnyilvánulásának. Azoic az emberek, akik jár­tak a Szovjetunióban, minden bizonnyal beszámoltak arról a nagy rokonszenvröl, amelyet a szovjet nép önök iránt érez, beszámoltak arról, hogy béké­ben és barátságban óhajt élni önökkel. Most magammal vi­szem azt a meggyőződést, hogy önök is ilyen érzéseket táplál­nak a szovjet emberek iránt. Ezt elmondom majd nekik. éljünk, mindegyik a maga módján? A Szovjetunióban minden­ki azt akarja, hogy béké­ben éljünk, nálunk min­denki a békés együttélés híve. Természetesen egy államnak nem könnyű rászánnia magát a leszerelésre, ha nem bizo­nyos abban, hogy ugyanígy jár el a többi állam is. Mindegyik tart attól, hogy valaki megtá­madhatja. Önök bizonyára tudják, hogy a szovjet kormány egy héttel ezelőtt javaslatot terjesztett az Egyesült Nemzetek Szervezete elé az általános és teljes le­szerelésről és a legszigorúbb, mindent átfogó ellenőrzésről. Mire gondolunk? Az ösz- szes fegyveres erők teljes megszüntetésére, minden­fajta fegyverzet megsem­misítésére, beleértve az atom-, a hidrogén- és a rakétafegyvereket is, Az államoknak csupán szigo­rúan korlátozott rendőrségi kontingensei maradnának, könnyű lőfegyverekkel. Ha viszont partnereink nem haj­landók ilyen messzemenő in­tézkedésekhez hozzájárulni, kezdetben készek vagyunk megállapodni részleges lesze­relési intézkedésekben is. örvendetes dolog, hogy sok államférfi és politikus figyel­met tanúsít e javaslataink iránt, és lépéseket tesz a nélkülözhe­tetlen leszerelési megegyezés irányában. Sajnos, vannak még olyan emberek is, akik ragaszkodnak a hidegháborús időszak érveléséhez. Szeret­nénk remélni, hogy az Egye­sült Államok és más országok kormányai helyesen értelmezik békeszeretetből fakadó javas­latainkat, és a maguk részéről szintén megteszik a megfelelő lépéseket ugyanebben az irány­ban. Abban a reményben térek haza, hogy az Egyesült Ál­lamok kormánya le tudja küzdeni az elavult előítéle­teket, és előbb vagy utóbb az összes államokkal együtt megtaláljuk a he­lyes utat a leszerelés prob­lémájának megoldása felé. veinek: minthogy a háború egy egységes német állam ellen folyt, a békeszerződést is csak azután lehet megkötni, ha Németország újból egyesül. Tudott dolog azonban, hogy je­lenleg ténylegesen két német állam létezik, mindegyik sajá­tos életformával. Sem az egyik, sem a másik német állam nem akar lemondani társadalmi rendszeréről. Erővel viszont nem kényszeríthetjük az egyik német államot arra, hogy tér­det hajtson a másik előtt Ma­guk a németek egyezzenek meg, hogyan éljenek tovább, hogyan építsék kapcsolataikat. Nem jobb lenne további huzavona nélkül megkötni a békeszerződést a két né­met állammal, s ily módon eloltani a hamu mélyén lévő parazsat, amíg nem lobban fel egy újabb tűz­vész? ^ A békeszerződés megkötése el­oltaná m pattogó szikrákat Nyugat-Berlinben is, és így normális helyzetet teremtene. Az önök országában tartóz­kodva megismerkedtem az amerikai nép életével leg­alábbis annyira, amennyire ez ilyen rövid idő alatt lehetséges volt. Sokat láttam és hallottam. Rendkívül hálás vagyak a me­leg szívélyességért és vendég­szeretetért, amelyet irántam, mint a szovjet kormány feje Ha mindegyik állam ezeket az elveket fogja szem előtt tar­tani, nem tornyosulnak majd különösebb nehézségek a béke biztosításának útján. A békés élethez jobban kell ismernünk egymást. Engedjék meg, hogy legalább röviden beszéljek or­szágunkról, népének életéről, jövőbeli terveinkről. Remélem, önök megértenek engem, ha azt mondom, hogy az itt szerzett benyomások, még azok a dolgok is, ame­lyek nekem tetszettek önöknél, nem ingatták meg azt a meggyőződésemet, hogy a Szovjeíiinió állami, gazdasági és társadalmi rendszere a legigazságo­sabb és a leghaladóbb. A Szovjetunió a dolgozók ál­lama. Nálunk nincsenek tőké­sek. Gyáraink és üzemeink az egész nép tulajdonában van­nak. Az egész föld a maga kin­cseivel a népé. A parasztok kollektív gazdaságokban dol­goznak. Mindegyikük jövedel­me végzett munkájától és nem a befektetett tőkétől függ. A szocializmusban a dolgozó díjazását a társadalom javára végzett munkájának mennyisé­ge és minősége határozza meg. Amikor még tovább fej­lesztjük a termelést, és még nagyobb gazdagságot halmozunk fel, áttérünk a javak kommunista elosztá­sára: akkor mindenki ké­pességei szerint fog dolgoz­ni, és szükségletei sserint részesül majd a javakból. Államunk alkotmánya valóban a legdemokratikusabb alkot­mány. Biztosítja a törvényho­zó szervek általános, egyenlő, egyenes és titkos megválasztá­sát, biztosítja az állampolgá­rok jogát a munkához, a tanu­láshoz és a pihenéshez. A forradalom előtt úgy volt nálunk, hogy akinek tőkéje volt, az okos is volt A történelemben első ízben érvényesítettük földünkön azt az igazságos szabályt, hogy annak legyen társa­dalmi tekintélye, aki jól dolgozik. Vegyék például a Szovjet­unióban a legfelső államhatal­mi szerv, a Legfelső Tanács összetételét. A Szovjetunió Legfelső Tanácsába összesen 1378 küldöttet választottak meg, közöttük 366 nőt Több mint ezer küldött közvetlenül az ipari és a mezőgazdasági termelésben dolgozik — mun­kás, mérnök, kolhozparaszt agronómus. A többi küldött ál­lami funkcionárius, közéleti személyiség, tudományos, kul­turális, irodalmi és művészeti kiválóság tanító, 94 orvos. Mint látják, az országban nincsenek tő­kések, nincsenek képvise­lőik sem a Legfelső Ta­nácsban. A mi kormá­nyunk olyan emberekből tevődik össze, akik a dol­gozó nép soraiból kerültek ki. Magamról elmondok annyit hogy nagyapám írástudatlan jobbágyparaszt volt egy föl­desűr tulajdona, akit el lehetett adni, sőt ahogy gyakorta elő­fordult el lehetett cserélni egy kutyáért. Apám bányász volt, én is dolgoztam bányalakatos­ként. Részt vettem a polgárhá­borúban, majd a szovjet hata­lom munkás-tanszakára, ké­sőbb ipari akadémiára küldött tanulni. A nép aztán a Mi­nisztertanács elnökének magas tisztségét bízta rám, Nemrégi­iránt és a kíséretemben lévő elvtársak iránt tanúsítottak. Megerősödött bennünk az a meggyőződés, hogy az amerikai nép barátságra törekszik né­pünkkel, és szereti a békét, szereti hazáját. Nagy gazdag­ságot hozott létre, és magas az életszínvonala. A szovjet nép, akárcsak önök, szereti hazáját, békét akar, barátságban akar élni az önök népével, miként a ben járt önöknél két helyette­sem — Anasztasz Mikojan (és Frol Kozlov. Kik ők? Anasz­tasz Mikojan egy ács fia, Frol Kozlov pedig egy kovácsé. Ma­ga is munkás, majd mérnök volt. A szocializmus nem korlá­tozza az emberek ízlését és szükségleteit, De egészen más dolog, amikor égy embernek van egy gyára, és kettőt akar, rendelkezik egy üzemmel, és tízet akar szerez­ni. Világos ugyanis, hogy egy ember saját munkájával nem tud megkeresni egymillió, még kevésbé egymilliárd dollárt, még családjával együtt sem, sőt még akkor sem, ha több élete lenne. Ilyesmire csak ak­kor van mód, ha az illető ki­sajátítja mások munkáját Ez viszont ellenkezik az emberi lelkiismere.ttel. Mint önök tudják, a bibliában is az áll, hogy amikor a kereskedők a templomot kufárok és pénz­váltók barlangjává tették, Krisztus korbácsot ragadott, és kiűzte őket. Ezért a hívőknek ha saját er­kölcsükből kiindulva a vi­lágbéke és felabarátaik Iránti szeretet elveit tart­ják szem előtt, nem sza­bad ellenezniük az új szo­cialista rendszert, mivel ez a rendszer a legem­berségesebb, a valóban igazsá­gos viszonyokat valósítja meg a társadalomban. Hogy önök megértsék, miért vagyunk olyan büszkék szov­jet országunkra, szólnom kell néhány szót forradalom előtti múltunkról. Akkor nagyon ne­hezen élt népünk: a lakosság közel 80 százaléka írástudatlan volt, az éhínség és a betegsé­helyes úton közeledünk a legmagasabb életszínvonal elérése felé. Erre törekszik népünk, és ezt meg is va­lósítja! A társadalmi és állami be­rendezkedés kérdése, vaeyis az a kérdés, hogy szocializmus­ban vagy kapitalizmusban él- jenek-e a népek —mindegyik nép belügye. Szigorúan ragasz­kodni kell ahhoz, hagy az ál­lamok ne avatkozzanak bele egymás beliigyeibe. gek emberéletek millióit ra­gadták el. Önök most jobban megértik, miért örülnek úgy a szovjet emberek annak, hogy hazájuk rövid idő alatt a világ' második ipari hatalma lett. a legközelebbi 10—12 év­ben túlszárnyaljuk az Egyesült Államokat mind az ipar abszolút termelé­sében, mind pedig az egy főre eső termelésben. A mezőgazdaság vonalán sok­kal előbb megoldjuk ezt a fel­adatot. Országunkban nagyarányú lakásépítkezés folyik. Példa­képpen megemlítem, hogy az utolsó nyolc esztendő alatt Moszkvában több lakás készült el, mint a forradalomig eltelt nyolc évszázad alatt. Jövőre a moszkvaiak annyi lakást kap­nak, hogy azok területe fővá­rosunk egész forradalom előtti lakásterületének egynegyedét is meghaladja. A következő hét évben a városokban mint­egy 15 millió lakást, a falvak­ban hétmillió házat építünk. Ez hozzávetőleg annyit jelent, hogy ötven olyan új város szü­letik, mint például San Francisco. Nem felesleges tudni, hogy vi­lágviszonylatban nálunk leg­alacsonyabbak a lakbérek: alig érik el a családok költségveté­sének 4—5 százalékát. Gondoskodunk arról, hogy több kényelmes lakás legyen, hogy a szovjet emberek több, jó minőségű fogyasztási cikk­hez juthassanak. Nálunk a sza­vak és a cselekedetek között nincs eltérés. Az utóbbi hat év­ben mezőgazdaságunk három­szorosára növelte a városi la­kosságnak eladott hús és több Meg kell javítani a viszonyt a Szovjetunió és az Egyesült Államok között Húzzunk zárvonalat a második világháború alá A szovjet nép életéről és terveiről Országunkban nem örök- lik sem a tőkét, sem a fe­lelés állásokat. A szovjet társadalomban mindenki valóban szabadságot élvez. Az egyetlen dolog, ami nincs nálunk: a mások munkája ki­zsákmányolásának szabadsága, az a szabadság, hogy valakinek a magántulajdonában gyárak, bankok lehessenek. Mi, akik az idősebb nemze­dékhez tartozunk, kapitalista viszonyok között léptünk az életbe. Miért tartjuk hát mégis, hogy a szocialista út igazságo­sabb? Az emberiség évszáza­dokon keresztül úgy fejlődött, hogy a kisebbség sajátította ki a többség által létrehozott gaz­daságot. Az emberek mindig kutatták a társadalom felépí­tésének olyan jobb formáját, amelyben egyik ’ ember nem zsákmányolhatja ki a másikat. Hálásak vagyunk Marxnak, Engelsnek, Leninnek, akik megnyitották az utat e társa­dalom felé. Mi ráléptünk erre az útra, s nyomunkban ugyan­ezt az utat járja Európa és Ázsia sok népe. A munka emberei a hatal­mat kezükbe véve, véget vetettek annak a törekvés­nek, hogy egyesek mások rovására gazdagodjanak meg, Az emberi kapzsiság szörnyű dolog. Vajon volt-e olyan eset, amikor egy milliomos nem akart milliárdos lenni? Szeretném, ha helyesen ér­tenének. Más dolog, amikor az embernek egy pár cipője van, és szeretné, ha két-három pár lenne; egy ruhája van, és sze­retne szert tenni többre; van egy háza, és szebbet akar épí­teni magának. Ez jogos törek­vés. Iparunk termelését 36- szorosára növeltük, meg­szüntettük az írástudatlan­ságot, és évente majdnem háromszor annyi mérnököt képezünk, mint az Egye­sült Államok. Népünk ma jobban élne, ha nem kellett volna a négy év­tizedes időszaknak majdnem felét a ránk kényszerűéit há­borúkkal és a népgazdaság há­ború utáni helyreállításával eltöltenünk. Tudják-e önök, hogy a há­ború idején a német fasiszta területrablók leromboltak és felperzseltek 1710 várost és la­kótelepet, valamint több mint 70 000 községet és falut, s mint­egy 25 millió embert tettek hajléktalanná? Sok millió em­bert vesztettünk, anyagi ká­runk hozzávetőleg 500 milliárd dollárra rúg. Ha nem lettek volna? e bor­zalmas pusztítások és vesztesé­gek, valószínűleg már utolér­tük volna az Egyesült Államo­kat mind a termelés nagyságá­ban, mind a lakosság életszín­vonalában. Népünk most a hétéves terv teljesítésén dolgozik. Hét esztendő leforgása alatt megkétszerezzük ipa­ri termelésünket. Ebben az időszakban az önök pénzé­re átszámítva mintegy 750 milliárd dollárt ruházunk a népgazdaságba. , Jelenleg az Egyesült Álla­mok gazdasági szempontból a legfejlettebb hatalom. Orszá­guk mutatószámai a legmaga­sabb színvonalat jelzik a kapi­talista világban. De vegyék fi­gyelembe, hogy az ipari fejlő­dés átlagos évi üteme a Szov­jetunióban háromszor-ötször gyorsabb, mint önöknél. Ezért mint kétszeresére az eladott tej mennyiségét. A közeljövőben lemondunk* ismétlem, lemondunk arról, hogy bármiféle adót szedjünk a lakosságtóL Úgy vélem, önök jól felismerik egy ilyen intézkedés jelentősé­gét. A kommunista párt, a szov­jet kormány, a szakszervezetek gondoskodnak minden szovjet ember javáról. A szovjet embernek nem kell rettegnie például olyan jelenségtől, amilyen a munka- nélküliség. Nálunk már régen elfelejtették a »-munkanélküli­ség-« szót. A Szovjetunióban nem az emberek keresnek munkál, hanem a munka keres em­bereket, Nálunk minden gyermek ta­nul. A Szovjetunióban ingye­nes nemcsak a középfokú, ha­nem a felsőfokú oktatás is. A felsőiskolaí hallgatók állami ösztöndíjban részesülnek. Ál­talában igen nagy figyelmet szentelünk a gyermekek neve­lésének. Bölcsődék, gyermek- otthonok, teljes ellátás az is­kolában és aztán bevezetés az életbe — ez az út áll a serdülő nemzedék előtt. Büszkék vagyunk arra, hogy a »szputnyik« és a »lunyik« orosz szavakat le­fordítás nélkül is megértik mindenütt a világon, Kétmillió tanító és közel négyszázezer orvos dolgozik a szovjet emberek javára. Gondoskodunk népünk egész­ségéről. A megbetegedési arány­szám jelentősen csökkent nálunk, a halálozási arányszám pedig a legala­csonyabb a világon, Mindén munkásnak és alkal­mazottnak évente fizetéses sza­badsága van. A dolgozók a legjobb szanatóriumokban, gyógyfürdőkben és üdülőkben tölthetik szabadságukat. Ná­lunk mindenki díjmentesen ré­szesül gyógykezelésben — a be­tegnek sem a kis műtétért, sem a legnagyobb műtétért nem kell fizetnie semmit, önök néha nem értik meg életfor­mánk egyes oldalait. A szovjet ember előtt pedig az érthetet­len, hogyan fordulhat elő, hogy ha baj ér egy családot, valaki súlyosan megbetegedett, és műtétre vagy kórházi keze­lésre szorul, azért pénzt kell fizetnie. És ha nincs pénze? Feküdjön le és haljon meg? Amikor nálunk egy ember beteg, és nem dolgozik; to­vábbra is folyósítják munka­bérét. Amikor megöregszik, nem érzi, hogy mindenki szá­mára feleslegessé vált, hanem állami nyugdíjat kap. A pa­rasztok szövetkezeteiktől kap­nak nyugdíjat Mialatt az önök országában tartózkodtam, ezernyi üdvözlő levelet és táviratot kaptam amerikaiaktól. Ezek az üzene­tek baráti érzelmeket tolmá­csolnak a szovjet népnek. Sokan meghívtak engem és elvtársaimat, látogassuk meg őket házaikban, talál­kozzunk családjukkal és gyermekeikkel. Szerettem volna mindenüvé elmenni, ahová meghívtak, de ez sajnos, lehetetlen. Ehhez hosszú időre önöknél kellett volna maradnom. Ilyes­mire pedig, önök megértik, nincs módom. Engedjék meg, hogy szívből jövő köszönetét mondjak mindazoknak, akik baráti meghívást küldtek, mindazoknak, akik baráti ér­zelmeikről biztosítottak. Engedjék meg végezetül, hogy virágzást és boldogságot kívánjak az amerikai népnek, valamint kifejezzem azt a re­ményemet, hogy az Egyesült Államokban tett látogatásunk és Dwight Eisenhower Szov­jetunióban teendő látogatása nemcsak az amerikai és a szovjet nép szemében, hanem a világ minden népe szemében azoknak a közös erőfeszítések­nek kezdetét fogja jelenteni, melyek révén megtaláljuk az államaink kölcsönös közeledé­séhez, az egyetemes béke meg­szilárdításához vezető utat. Good Bye, good Luck, Friends! (Viszontlátásra, min­den jót, barátaink!) (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents