Somogyi Néplap, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-29 / 228. szám

Kedd, 1959. szeptember 29. 2 SOMOGYI NÉPLAP 5x Hruscsov beszélgetése amerikai üzletemberekkel a kölcsönösen előnyös és egyenjogú kereskedelemről Washington, szeptember 27. (TASZSZ) Eric Ridder, a Journal of Commerce című amerikai lap kiadpja szeptember 24-én ebédet adott Hruscsov tiszteletére. Az ebéden az amerikai gazdasági és kereskedelmi körök né­hány képviselője is jelen volt. A szovjet kormányfővel együtt utazó szovjet újságírók csoportja most közzétette az ebéd során lezajlott beszélgetés szövegét. Elősegíti-e a látogatás a kölcsönös kereskedelem fejlődését A beszélgetés elején Eric Ridder üdvözölte Hruscsovot és megköszönte, hogy hajlan­dó volt szűkebb körben talál­kozni az amerikai üzletembe­rekkel, azzal a céllal, hogy eszmecserét folytassanak né­hány fontos kérdésről, köztük a szovjet—amerikai kereske­delmi kapcsolatokról. Ridder megjegyezte, hogy 1958 már­ciusában, amikor Hruscsov őt Moszkvában fogadta, feltett sok kérdést és kimerítő vá­laszt kapott. Most kartársai számára is megnyílt ez a le­hetőség. Biztosra veszi, hogy most is sok kérdést tesznek fel Hruscsovnak és a szovjet kormányfő is feltesz majd kérdéseket az amerikai üzlet­embereknek. Kérdés: Mi a véleménye, miniszterelnök úr, elősegíti-e az ön amerikai látogatása a szovjet—amerikai kereskedel­mi kapcsolatok fejlődését? Hruscsov: Feltevésem sze­rint igen. Gondolom azonban, hogy az amerikai üzletembe­rek jobban tudnának válaszol­ni erre a kérdésre. Ridder: Felkérem vendégei­met, fejtsék ki álláspontjukat Hruscsov miniszterelnök meg­jegyzése alapján. F. Cortney (a Coty rész­vénytársaság elnöke): Nem tu­dom elképzelni, hogyan segít­heti elő Hruscsov úr látoga­tása a szovjet—amerikai ke­reskedelmet. Ridder: Én más véleményen vagyok és azt hiszem, hogy a politikai kapcsolatok javulása elősegíti országaink üzleti kap­csolatainak fejlődését is. Cli. White (a Republic Steel Corporation elnöke): A Szov­jetunióval való kereskedelem nem újdonság számunkra. Mi acéllemezt adtunk el a Szov­jetuniónak. A »Union Carbid and Carbon« cég érceket vá­sárolt a szovjet kereskedelmi szervezetektől. Mi harminc év óta dolgozunk az oroszokkal. Elmondhatom, hogy az oro­szok m% már sok olyan árut termelnek, amelyet az Egye­sült Államokban is előállíta­nak és a piacok zártsága is nehézséget okoz a kereskede­lemben. Jól ismerem az ame­rikai helyzetet, és a mi prob­lémáinkat. Nálunk gyakori a konfliktus a munkáltatók és a munkások között. E konf­liktusokban mindig benne vannak a kommunisták, akik szítják e konfliktusokat és ez­zel nehézségeket okoznak a Szovjetunióval való kapcsola­taink szempontjából. Strauss (a Maissy & Co. cég igazgatósági elnöke): Nehézsé­geket okoz az is, hogy az ame­rikai fogyasztók nem akarják megvásárolni a »vasfüggöny« mögül származó árukat. nek. A mi országunkban nin­csenek ilyenek. Mi sokat ter­melünk és gyorsan eladjuk. Raktáraink nincsenek tele el­fekvő cikkekkel. Az árucikkek a termeléstől az üzletekbe és a fogyasztókhoz igen gyorsan eljutnak. Ha önök nem akar­nak kereskedni velünk, ne kereskedjenek. Megvárjuk, míg maguktól kopogtatnak az ajtón. Ismétlem, mi türelme­sek vagyunk, nem ég a fejünk fölött a ház. Nagyszerűek a kereskedelmi kapcsolataink Kínával és a többi szocialista országgal. Jól fejlődik keres­kedelmünk Indiával, Francia- országgal, Nyugat-Németor- szággal, Olaszországgal. Dol­gaink jól mennek. Gazdasá­gunk 2—3-szor gyorsabb ütem­ben fejlődik, mint az önöké. Mi, mint mondani szokás — hálát adunk az Istennek és vé­gezzük a magunk dolgát. (De­rültség, taps.) Miller (az Allied Chemical Co. elnöke): Véleményem sze­rint, ha javulnak országaink kapcsolatai, kifejlődnek a kap­csolatok népeink között, ez le­hetővé teszi a gazdasági kap­csolatok javulását is. Hruscsov: Helyes. Én is így gondolom. Ezért is mondot­tam, hogy a politikai kapcso­latok javulása nyomán feltét­lenül javulnak a kereskedelmi kapcsolatok is. Csupán az a fontcs, hogy önök megértsék: nem azért utaztunk ide, hogy kinyújtsuk kezünket és bele­nyúljunk az önök zsebébe. Mi a kezünket saját zsebünkben tartjuk. (Derültség.) Még akkor is, ha önök nyitva tartanák a zsebüket, én elmennék nuf- lette és nem néznék bele, hogy rm van ott. (Derültség, taps.) Országaink jelenlegi rossz kereskedelmi kapcsolatai nem gazdasági, hanem politikai té­nyezőt jelentenek. Ismeretes, hogy önök 16 évig nem ismer­ték el a Szovjetuniót, de ke­reskedtek vele. (Élénkség.) Meg kell mondanom, _ hogy mi most is vásárolunk kémiai ipari berendezéseket más or­szágoktól, és ezek jobbak, mint az önöké. A múlt évben két kémiai üzemet vásárol­tunk Krupptól. Ugyanilyen üzemet vásároltak a németek­től az amerikaiak is. Ezen­kívül egy gumiabroncs-gyárat Most elismernek bennünket, de nem kereskednek velünk. Nem tudom, még hány évig fog ez tartani, 16 évig-e vagy még tovább. Ez az önök dolga, gondolják meg maguk és ha­tározzanak. R. Reed (American Express Co.): A kereskedelem fejlődé­sét lényegesen előmozdítaná, ha országaink üzletemberei, kereskedői szélesebb körben érintkeznének egymással. Az utóbbi időben növekedett a turisták kölcsönös látogatása az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban. Ez a jelek szerint hasznos. Hruscsov: Én is helyes lé­pésnek tartom ezt. Támogat­juk és mindenképpen fejleszt­jük az ilyen kapcsolatokat. F. Cortney: Mindenesetre sok nehézség akadályozza a nyugati országok kereskedel­mét a Szovjetunióval. Az egyik ilyen nehézség a külke­reskedelmi monopólium. Hruscsov: önök újból össze­keverik a kereskedelmet a po­litikával. Államunkban negy- vehkét évvel ezelőtt megol­dották a külkereskedelmi mo­nopólium kérdését és szó sincs ennek revíziójáról. Ha önök számára nehéz velünk keres­kedni, ám ne kereskedjenek. Kereskedjenek azokkal, akik­kel önök számára könnyű. Országunk rendszere azonban változatlan marad. Cortney: De önök is, mi is akarunk kereskedni. Hruscsov: Nekünk már vol­tak jelentős kereskedelmi kap­csolataink sok amerikai cég­gel. Például Forddal. Ez Ford- nak és nekünk egyaránt elő­nyös volt. Cortney: Lehet, hogy ez elő­nyös volt Fordnak, de nem volt előnyös Amerikának? (Élénkség.) Hruscsov: De az üzleti Ame­rika Fordokból áll! (Derült­ség.) vettünk Angliától. A dnyepro- petrovszki gazdasági terület már át is vette ennek az üzemnek a gépeit és azokat most állítják fel. Még mond­ták is, hogy az angolok ezen a területen megelőzték önö­ket, amerikaiakat. N. A. Tyihonov: Az Egye­sült Államokban nem áll olyan magas szinten a gumi­abroncs-gyártás technológiája. Hruscsov: Miután aláírtuk az angolokkal a kereskedelmi egyezményt, nem egy üzletet kötöttünk az angol társasá­gokkal. A szintetikus fonala­kat előállító berendezések gyártásában előkelő helyet foglalt el Olaszország. Mi eb­ben az országban és Francia- országban vásárolunk ilyen gépeket. Egyszóval, az önök összes szövetségesei eladják nekünk azt, amire szükségünk van, és mi vásárolunk tőlük. Csupán Amerika nem keres­kedik velünk. Ám legyen! Van egy mondásunk, amelyik úgy tartja, hogy ha az ember felhúzza az orrát, és nem. eszi meg a kását, abból nem lesz semmi haszna. (Élénkség.) Ké­rem, ne egyék a mi orosz ká­sánkat. Ez az önök dolga. Le­het, hogy önöknek nem ízlik a mi kásánk. (Nevetés.) Ettől nem sértődünk meg. Ha ki­fizetődő, adják el, amijük vyin, ha nem kifizetődő, ne adják el. Ha előnyös, vásároljanak tő­lünk. Ha nem előnyös, ne vá­sároljanak. Ilyenek a kereske­delem törvényei. (Taps.) Úgy látom, az amerikaiak megijedtek a kommunizmus­tól, mint a házinyúl az óriás­kígyótól, és elvesztik a józan eszüket. Jó, mi megvárjuk, amíg önök észretérnek és ke­reskedni kezdenek. (Nevetés.) E. Ridder: Hruscsov úr, ön fölvetette a hitelek kérdését. Mi az ön álláspontja ebben, a kérdésben jelenleg? Hruscsov: Mi nem kérünk hitelt. Ha azonban az ameri­kai: üzletemberek nagy meg­rendeléseiket akarnak tőlünk kapni, erre csak akkor kerül­het sor, ha hitelt nyújtanak nekünk. Az egyés cégektől kapott hitelre gondolok. Ugyanígy jártak el az ango­lok. Ami a kormánykölcsönö- ket illeti, az országaink kö­zötti jelenlegi helyzetben er­ről minden bizonnyal nem lehet szó. Ha az egyes cégek­től hitelt kapunk, megfizetjük az ésszerű kamatot. Hangsú­lyozom azonban, az ésszerűt. Magas kamatot nem vagyunk hajlandók fizetni. G. Miller: Mit jelent az ész­szerű kamat? Hruscsov: Nem több, mint az, amit Önök másoktól kap­nak. A nemzetközi piacon ér­vényben levő kamat. Nem va­gyunk olyan helyzetben, hogy arra kérnénk Önöket: segítse­nek ki bennünket hitelekkel.­Önök üzletemberek és tisz­tában vannak vele, milyen gyorsan fejlődünk. A terv egy százalékos túlteljesítése a szovjet népgazdaságban 11 milliárd rubelt eredményez. Ebben az évben ötszázalékos túlteljesítésre van kilátás. Ez azt jelenti, hogy az év vé­gére 50 milliárd rubel meg­takarításra számítunk. A hétéves terv végére egy száza­lék 19 milliárd rubelt fog je­lenteni. Ezt azzal kapcsolat­ban mondom, hogy tervünk reális. Sőt, az egyik amerikai köz­gazdásztól levelet kaptam, amelyben azt bizonygatja, hogy a szovjet közgazdászok nem jól számolták ki az acél­gyártás hétéves tervét. Mi 95 millió tonna acél gyártását vettük tervbe, az ő számításai szerint pedig 104—105 millió tonna acélt fogunk olvasztani. E. Pace: Én filmfelvevő kamráikat gyártok. Nekem azt mondták, hogy az Önök film­felvevő kamrái rosszak. Ha megtanítanánk önöket a gyártásukra, fizetnének»e Önök ezért? Mint ismeretes, a mi filmfelvevői kamráink job­bak a külföldieknél — ide számítva a németekét is. Hruscsov: Ha mi licenciu- mokat kapnánk önöktől, a Szovjetunió a nemzetközi gya­korlatnak megfelelően fizetne ezért. Nem érthetek azonban önnel egyet abban, hogy az önök filmfelvevő kamrái job­bak a külföldieknél, köztük a németekénél is. A mieink is jók. Ch. White: Ahhoz, hogy rendezzük gazdasági kapcso­latainkat, bizalomra van szükség. Ez a. bizalom azon­ban nincs meg, minthogy az amerikai kommunisták min­denképpen igyekeznek né­zeteltéréseket támasztani az iparvállalkozók és a munká­sok között, Kérdés: Mi az oka annaifc hogy önök mindennek elle­nére mégis sok mindent át­vesznek abból, amivel a ka­pitalista országok rendelkez­nek? Hruscsov: De hiszen nem vagyunk ostoba emberek! (Ne­vetés a teremben. Taps.) Miért is vetnénk el az ésszerű ta­pasztalatokat?! önök sók jó példáját szolgáltatták annak; hogy kell megszervezni a ter­melést. Ford például először alkalmazta a futószalagrend­szert. Mi átvettük ezt a mód­szert és jó irányban fejleszt­jük tovább. Kérdés: Minket érdekel az önökkel folytatandó kereske­delem, de mi az oka annak, hogy a szovjet szervek csupán gépmintákat vásárolnak? Hruscsov: őszintén fógok önökkel beszélni. Ha John Dear traktorokat és mezőgaz­dasági gépeket akar nekünk eladni, ez nem lesz reális, minthogy nekünk van saját mezőgazdasági gépgyártásunk. Mi vásárolunk és vásárolha­tunk traktorokat és más me­zőgazdasági berendezéseket, mondjuk tíz vagy száz dara­bot. Ezt azért csináljuk, hogy összehasonlítsuk a mi gé­peinkkel, hogy megvizsgáljuk, melyik a jobb. Hruscsov: Ebben, tisztelt uram, nem lehetek a segítsé­gére. ön annyira rosszul isme­ri a mi rendszerünket, hegy nehéz önnek megmagyaráz­nom, miért. Azt óhajtja, hogy megmondjam az önök kom­munistáinak, ne csinálják ezt? Ch. White: Igen. Hruscsov: Ha mi erről be­szélnénk az önók kommunis­táival!, azt válaszolnák: Ne másszanak be a más kertjébe. Ugyanezt mondanánk mi az amerikai kommunistáknak, ha beavatkoznának a rrü ügyeink­be. E. Ridder: Elnök úr, ön lát­hatta az amerikai népet, ön igazat adott abban, hogy ez a nép békeszerető nép. Ez volt-e az ön véleménye korábban is, és hiszi-e ön, hogy az ame­rikai kormányt is békés szán­dékok vezérlik? Hruscsov: Az Egyesült Ál­lamokban tett utazásom néze­teimet nem változtatta meg: Korábban is békeszerető nép­nek tartottam az amerikai né­pet. Ami az amerikai kor­mány tetteinek értékelését illeti, ez a konkrét viszonyok­tól függ. Nem a szavakból, ha­nem a tettekből kell ítélni. Mi javaslatokat tettünk a lesze­relésre. Ha azonban önök arról fog­nak beszélni, hogy békét akar­nak, s ugyanakkor fenntartják a katonai támaszpontjaikat a Szovjetunió körül, nekünk is keR rakétatámaszpontokkal rendelkeznünk önökkel szem­ben. Mi javasoltuk a német béke- szerződés megkötését, ha önök aláírják a hékeszerződést, ez azt jelenti, hogy békét akar­nak, ha nem, ez arról tanús­kodik, hogy önök a viszony to­vábbi élezése felé haladnak. Mi békében akarunk élni és kereskedni akarunk önökkel. Minden a konkrét tettektől függ. Ha önök uraim, úgy vélik, hogy a mi népgazdasá­gunk nem bírja ki a fegyver­kezési versenyt, amelyre önök kényszerítenek bennünket, sú­lyos tévedésbe esnek. Mi ter­veinkben előirányoztuk a gaz­dasági élet békés fejlődését, s ugyanakkor a Szovjetunió ér­dekeinek biztosításához szüksé­ges fegyverzet előállítását. Mi békét akarunk. De készek va­gyunk arra is, hogy bármiféle agresszióval szemben megvé­delmezzük magunkat. Ezt szerettem volna önöknek mondani, uraim, az önök által feltett kérdésekre. Köszönöm figyelmüket. Az elnöklő E. Ridder a ma­ga részéről köszönetét mond N. Sz. Hruscsovnak az őszinte és hasznos beszélgetésért. Rid­der vendégei szívélyes búcsút vesznek Hruscsovtól és sike­reket kívánnak neki a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok, valamint a világ min­den állama viszonyának meg- ’9”{<"5ráért folytatott harcá­ban. (MTI) A% aranykésaletek F. Cortney: Hruscsov úr, ön Eric Ridderrel folytatott be­szélgetésében azt mondta, hogy Oroszország vásárolni kíván minden olyan árpt, amelyre szüksége van és el akar adni olyan árukat, ami­lyenek vannak neki. Az áru- - cséré és az elszámolás azon­ban mindig arany közvetítésé­vel történik. Sajnos, a Szov­jetunió nem ad ki adatokat aranytermeléséről és arany- készleteiről. Bennünket ez nyugtalanít, mert minden más ország közzéteszi ezeket az adatokat. Az ilyen értesülések hiánya aláássa a bizalmat a Szovjetunió iránt és izgatólag hat ránk. Hruscsov: Figyelmesen hall­gattam kérdéseiket, uraim, és nem szakítottam félbe szavai­kat. Nem értem azonban, miért nyugtalanítja és izgatja az amerikai kereskedelmi kö­röket az a körülmény, hogy mi nem ismertetünk adatokat aranykészleteinkről. Egyálta­lán nem érthető, mi dolga van itt az aranynak. Meg kell mondanom, hogy mi nem be­csüljük valami nagyra az aranyat Idézhetném itt Lenin­nek az aranyról mondott sza­vait, de azt hiszem, hogy ez! nem egészen helyénvaló ebéd j után. (Derültség.) Lodge (az amerikai elnök személyes képviselője Hrus­csov utazása idején): Én kis- tőkés vagyok és egyáltalán nincs aranyam. Hruscsov: Nekem van ara­nyam. íme! (Hruscsov a »Szo­cialista Munka Hőse« két aranyérmére mutat.) Ez az arany azonban nem az enyém. Ha meghalok, beszolgáltatják az államnak. Ellenvetés: Családja nem használhatja fel ezt az ara­nyat? Hruscsov: Nem. Ami pedig az arany kérdését külkereske­delmi szempontból illeti, önök megkérdezhetnek bárkit, akivel dolgunk volt, azok megmondhatják, hogy mi min­dig pontosan fizettünk és so­hasem maradtunk adósok. Ami a korábban feltett kér­déseket illeti, ez a válaszom: Amikor önök bemennek egy üzletbe vásárolni, az a szoká­suk, hogy megkérdezik, ki és mikor készítette ezt vagy azt az árut? Vettem önöknél egy kalapot, mert a sajátomat odaajándékoztam egy rakodó- munkásnak San Franciscóban. Nos, amikor megvettem ezt a kaldpoti nem kérdeztem, ki készítette és nem érdeklődtem az üzlettulajdonos politikai nézetei iránt. Nem tudtam, hogy önöknél a vásárláskor meg kell kérdezni, ki készítet­te ezt vagy azt a cikket, ki a tulajdonos apja, felesége, ho­gyan hívják őket. így elég bo­nyolult lehet a kereskedelem. (Élénk derültség. Felkiáltások: »Úgy van!«) Ellenvetés: A ml törvé­nyeink szerint azonban fontos, hogy honnan hozzuk • be az árut. Volt például olyan idő, amikor nem volt szabad né­met árukat vásárolni. Hruscsov: Kedves uraim, önök mindent összekevernek: a kereskedelmet, a gazdasá­got, a politikát, önök olyan dolgokról beszélnek, amelyek semmiképpen sem egyeztethe­tők össze a politikai gazdaság­tan törvényeivel. Amikor önök nem vásárolhattak né­met árukat, háborúban voltak Németországgal. Mi azonban nem viselünk háborút önök­kel! Meggyőződésem, hogy ha üzletek nyílnak önöknél szov­jet árukkal, honfitársaik szí­vesen vásárolják majd e cik­keket. Tudom, hogy önök nem szeretik az orosz forra­dalmat — miként önök a Nagy Októberi Szocialista For­radalmat nevezik —, de pél­dául szeretik az orosz kartárt és. mint észrevettem, hajlan­dók elég nagy mennyiségben fogyasztani. (Derültség.) Strauss: Megengedi-e ön, hogy a »Maissy« részvénytár­saság kölcsönösségi alapon áruházakat nyisson? Hruscsov: Na, ez már üzleti jellegű kérdés. Mi hajlandók vagyunk tárgyalni, önök is hajlandók, uraim? (Mozgoló­dás.) Természetesen, meg kell érteniük, hogy én árukról, be­szélek, nem pedig üzletekről és áruházakról. Az amerikai üzletemberek m=>guk megszer­vezhetik árr' eladását és nyereséghez j .ak ily mó­don. Az a baj, . ogy ma sok árunkat nem szabad behozni az Egyesült Államokba, mert rendkívül magas vámokat ál­lapítottak meg e cikkekre. Menysikov: Egész sor szov­jet áru vámja háromszor— négyszer, sőt többször maga­sabb, mint ugyanilyen, de más országokból származó áruké. A vodka vámja például négy­szer annyi. Hruscsov: Nem szeretném, ha félreértenének. Nem azért utaztam ide, hogy raktáron heverő árukat adjak el önök­Hruscsov ! Elégedett vagyok amerikai utómmal Ridder: Szeretnénk, ha az amerikai körútja során szer­zett benyomásairól beszélne. Hruscsov: Elégedett vagyok az Egyesült Államokban tett körutammal. Az amerikai nép békeszerető és a világ többi népéhez hasonlóan nem akar háborút. Emellett újból hang­súlyozom, hogy nem osztom fel az amerikai népet üzleti és politikai körökre, nem válasz­tom el az amerikai népet kor­mányától. Lehetséges, hogy az üzletemberek inkább hajla­mosak az események békés ki­bontakoztatására, de én nem akarok a lelkekben fürkészni. Ez nehéz dolog. Az is lehet­séges, hogy az üzletemberek­nek az a része, amely nagy­arányú katonai megrendelé­sekkel dicsekedhet, nem haj­lik az események békés irá­nyú kibontakoztatására. Ez azonban csak az én feltevé­sem. Lehet, hogy tévedek. Az önök politikusai között sokan vannak olyanok, akik félnek, hogy valahogy véget ér a hidegháború. Ezek igen sok hidegháborús beszédet mon­dottak. A hidegháború lován jutottak be a kongresszusba és nyeregben akarnak maradni. (Derültség.) De ez is feltevés és nem mondhatom meg pon­tosan, hány ilyen ember van önöknél. ószintén akarok beszélni, ugyanúgy, ahogyan majd be­számolok utazásomról kormá­nyomnak. Úgy látom, hogy az amerikai nép megegyezésre akar jutni és békében kíván élni. A jelek szerint azonban még bizonyos időre van szük­ség, hogy kialakuljon közöt­tünk a teljes bizalom. (Fel­kiáltások: Úgy van!) Most néhány szót a keres­kedelemről: a gazdasági klub­ban már elmondtam, hogy gazdaságunk nem sínyli meg, ha az Egyesült Államok és a Szovjetunió között nem bonta­kozik ki a kereskedelem. Azon-, ban, ha lenne kereskedelem, ez jobb lenne önöknek is, nekünk is. (Élénkség. Felkiáltások: »Ez ésszerű!«) Ismeretes, hogy a kereskedelem szempontjából előnyös a nemzetközi munka- megosztás, a termelés special i- zálása. Egy sor gépet nem gyárta­nánk országunkban, hanem önöktől vásárolnánk. Azon­ban, minthogy nincs kereske­delem, kénytelenek vagyunk fejleszteni az ilyen gépeknek a hazai gyártását, és sikerrel valósítjuk meg ezt a feladatot. Ma önöknél a Mesta Machins gyárban közölték velem, hogy az Egyesült Államokban létre­hozott legnagyobb sajtó 50 000 tonna nyomást tud előállítani. Mi létrehoztunk 70 000 tonna nyomást előállító sajtót is. Ha még egy és mással nem rendelkezünk is, amink van, magunk csináljuk. Egy sor gé­pünk jobb, mint az önöké, ezeket a gépeket szívesen el­adjuk önöknek. Például önök megvásárolták az olajfúrásnál használatos turbó-fúrógép sza­badalmát. Mi szívesen megvá­sárolnánk az önök gépeinek némelyikét A múltban voltak bizonyos kapcsolataink Du Pont-nal. Mi készek vagyunk üzleteket kötni ezzel a társasággal ma is, ha az amerikai külügymi­nisztérium ezt nem fogja gá­tolni. Azonban, ha önök nsm fegnak eladni nekünk kőolaj­feldolgozó berendezéseket, mi magunk fogjuk létrehozni azo­kat és teljesítjük a tervünket, sőt túl is fogjuk teljesíteni. A kereskedelem a többi tőkés országgal A hitel és a tartalékok kérdése

Next

/
Thumbnails
Contents