Somogyi Néplap, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-26 / 226. szám
\ Szombat, 1959. szeptember 26* SOMOGYI NÉPLAP Mint köztudomású, az AFL -CIO szakszervezeti szövetség egyes személyiségeinek kezdeményezésére találkozott és beszélgetést folytatott szeptember 21-én San Franciscóban az amerikai szakszervezeti vezetőkkel Nyikita Szer- gejevics Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Az esemény egyes amerikai résztvevői — mint például Reuther, az AFL-CIO alelnöke, Rieve, a textilipari szakszervezet elnöke és Car- ran, az országos tengerész— szakszervezet elnöke — tájékoztatták az amerikai sajtót a beszélgetésről, elferdítve a .szovjet kormányfő kijelentéseit. A hamisítások leleplezése és a koholmányok megcáfolása céljából a Hruscsowal utazó szovjet újságíró csoport közzétette a beszélgetés anyagát, amelynek első részéből részleteket közöltünk lapunk tegnapi számában. Mai számunkban olvasóink elé tárjuk a beszélgetés további és befejező részét a TASZSZ jelentése alapján. Reuther ezután O. Knight olajipari szakszervezeti elnöknek adta át a szót. Knight hányaveti hangnemben felvetette ; »a németországi szabad választások« kérdését és az úgynevezett magyar ügyet. — Tud-e ön egyáltalán valamit a Német Demokratikus . Köztársaságról?. Járt már ott? — kérdezte^ Hruscsov. — Mert én már többször iártam ott, és , elmondhatom önnek, hogy a ' Német Demokratikus Köztár- ság a legdemokratikusabb ala- " pon jött létre. Minden kór- ' dést demokratikusan megvá- ’ lasztott kormány dönt el. Az- NDK-ban megszűnt a termelő- eszközök magántulajdona, a hatalom a dolgozóké. A mun- kásosztályt a munkásérdekékhez hű párt, a Német Szocialista egyságpárt vezeti, s más demokratikus pártok is vannak. Ami pedig a hémétországi választásokat illeti, már többször rámutattam, hogy ez a németek belügye, döntsék el maguk között a németek. Senkinek sincs joga, hogy bel- ügyeikbe avatkozzék. 'Amikor Hruscsov határozottan visszautasította a »magyar kérdés« felmelegítésére irányuló kísérleteket, Reuther közbeszólt, és megdöbbentő tudatlanságáról tett tanúságot. Védelmébe vette Kádár Jánost lhint polgári nacionalistát. Kollégái fergetes kacajban törtek ki, és rászóltak Reutherre, hogy Nagy Imréről kell beszélnie. Reuther csak ezután igazította helyre »nyelvbotlását«, mégpedig eléggé esetlenül. A dolog lényegéről Hruscsov a következőket mondotta: — A Magyar Népköztársaságnak saját alkotmánya, saját törvényes rendszere, saját, demokratikusan választott kormánya van, szabadon fejlődik, és nagy eredményeket ért el a szocializmus építésében. Mi is történt Magyarországon 195G-ban? A dolgozók hatalmával elégedetlen népellenes elemek fellázadtak. A nemzetközi reakció bujtogatta magyar .ellenforradalom meg akarta dönteni a szocialista rendszert. Az összeesküvők Nyugatról kapott fegyvereket is használtak. Nyugatról jövő utasításoknak engedelmeskedtek. Az ellenforradalmárok, miután néhány napra kezükbe kerítették Budapesten a hatalmat, garázdál- ' kodni kezdtek, irtották és gyilkolták a becsületes embereket. E nehéz percekben a Kádár János vezette magyar forradalmi kormány hozzánk fordult segítségért. Mi teljesítettük a kérést, és büszkék vagyunk erre. Ha nem siettünk volna á Kádár János vezette népi kormány segítségére, a fasiszták megkaparinthatták volna a hatalmat. Amikor testvéri segítséget nyújtottunk a magyar népnek a fasiszta lázadók elleni harcához, mi internacionalista kötelességünket teljesítettük. E szavaknál Philipps újabb témát javasolt, és megismételte azokat az amerikai burzsoá igényeket, hogy a Szovjetunióban szabadon terjesszék a reakciós lapokat, a szovjetellehes irodalmat. Hruscsov erre megkérdezte Philippset: — Mi a kedvenc étele? Senkinek sincs joga, hogy más népek belügyeibe avatkozzék Hruscsov elvtárs vitája az amerikai szakszervezeti vezetőkkel — A roastbeef (sült marhahús) — felelte Philipps. — Nekem pedig a borscs nevű leves — mondotta Hruscsov. — ön ezt a levest bizonyára nem szívesen enné. de én nagyon szeretem. Maga kapitalizmust akar, én meg szocializmust. Hogy miért nem válaszolok részletesebben az ön kérdéseire? Azért, mert itt Amerikában már többször feltették nekem, s jó néhányszor válaszoltam is rá. Lehet, hogy önnek nem tetszik eddigi válaszom, és most valami újat vár. De valóban nem segíthetek magán! Ugyanis különböző fogalmaink vannak a szabadságról. Amikor Hollywoodban voltunk, megmutatták nekünll a kánkán nevű táncot. Ez a tánc abból áll, hogy a görlök felhúzzák a szoknyájukat, és a hátsójukat mutogatják. S ezt a táncot rendes, tisztességes színésznők kénytelenek bemutatni. Arra kényszerítik őket, hogy romlott emberek ízléséhez alkalmazkodjanak. Amerikában akad erre néző, de a szovjet emberek elfordulnak az ilyenfajta látványosságtól. Ez pornográfia. Ez a megcsömör- lött és züllött emberek kultúrája. Az ilyen filmek bemutatását. Amerikában szabadságnak hívják. Nekünk nem kell ez a fajta »szabadság«. Amint látom, önöknek tetszik az, hogy »szabadon« bámulhatják a mások hátsóját. Mi pedig jobban szeretjük a gondolkodás, a kutatás, a tudományos fejlődés szabadságát. — Azt ajánlja talán, hogy törvényesen betiltsuk az effajta filmeket? — kérdezte Philipps. — Igen, szükség van ilyen törvényre, mégpedig erkölcsi törvényre — felelte Hruscsov. — Ha akarom, megnézem, ha nem akarom, nem nézem meg — jegyezte meg Carey. — De a maga gyermekei ilyen filmeket látnak! — Nincsenek gyermekeim. — De másoknak vannak! A világon sok szép gyermek él, meg kell óvnunk őket a »szabad kulturális csere« leple mögött terjesztett erkölcstelen hatásoktól. Ezután néhány szakszervezeti vezető azt állította, hogy a Szovjetunió nem nagyon igyekszik fejleszteni a szovjet- amerikai kulturális kapcsolatokat. Hruscsov visszautasította ezeket a hazúg állításokat. Hangoztatta, hogy valójában az amerikai félen múlik a dolog, s ajánlotta, hallgassák meg a jelenlévő Georgij Zsukovot, a külföldi kulturális kapcsolatok szovjet bizottságának elnökét, aki tájékoztathatja őket a kérdésről. Az amerikai szakszervezeti vezetők azonban kitértek ez elől. Egyikük így szólt: »Majd az újság is an elolvassuk.« A tájékoztatás cseréjéről szólva Hruscsov rámutatott, hogy a szovjet emberek helyeslik az igazságnak megfelelő hírek cseréjét, mert ez elősegítené a békét és a népek közeledését. A jelenlévő Szatyukov, a Pravda főszerkesztője emlékeztetett rá, hogy a Pravda teljes szövegben közölte a munkanélküliségről tárgyaló washingtoni amerikai szakszervezeti értekezleten elhangzott beszédeket, egyetlen szó változtatás nélkül. Az amerikai lapok viszont nem közölték ezeket a beszédeket, sőt »vörös propa- gandának* minősitették. Az értesülések kicserélésének kérdésében — miként sok más kérdésben is, véleményünk különbözik — mondotta Hruscsov. — Ez azonban nem jelenti, hogy nem találhatjuk meg a közös nyelvet az országaink népeit érdeklő problémákat illetően. Mi azt mondjuk önöfcnek: próbálják tá- gabb körben nézni az eseményeket Nézzenek túl falujuk határán. Jöjjenek el hozzánk, nézzék meg, hogyan élnek és dolgoznak a szovjet munkások, hogyan végzik munkájukat a mi szakszervezeteink, hogyan védelmezik a munkások érdekeit Mi másként fogjuk fel a jelenségeket mint önök, mi haladunk a magunk útján a kommunizmushoz. Önök pedig meg akarják szilárdítani a kapitalizmust. Ilyenformán álláspontunk különbözik. Ismerjük el ezt a vitathatatlan tényt. Ámde nem próbálhatnánk meg, hogy alapot találjunk a hathatós együttműködésre? Mi azt hisszük, megpróbálhatnánk. Ilyen együttműködésre szükség van az egész munkásosztálynak abban a harcban, amelyet alapvető érdekeiért, a békéért vív. — Nem azért jöttünk ide önökkel beszélgetni, hogy tovább élezzük a viszonyt, ez amúgy is rossz — jelentette ki Hruscsov. — Ha vádakat emelünk egymás ellen, ez semmi jót nem hoz a munkásosztálynak. Hallgassunk a józan észre. Ne ^rintsük azokat a kérdéseket, "' amelyek elválasztanak bennünket. Egyesítsük erőfeszítéseinket a világ békéjéért folyó harcban. K. Feller azonban még egy további kérdést tett fel a hidegháború szellemében. Egy papírlapról olvasva megismételte a burzsoá propagandának azt a koholmányát, hogy a szocialista országokban a munkásokat elnyomják, és ennek folytán kénytelenek külföldre menekülni. Adzsubej,. az Izvesztyija fő- szerkesztője, aki szintén jelen volt a beszélgetésein, rámutatott arra, hogy Feller szó szerint megismételte azt, amit New York- Times aznapi száma írt. — Fontolják meg mit tesznek — mondotta Hruscsov. — önök itt a burzsoá sajtó cikkeit ismétlik. Olvassák a proletár sajtót, akkor majd tisztábban látnak ezekben a kérdésekben. Hruscsov megjegyezte, hogy a néger Weavernek, aki szintén jelein van a beszélgetésnél, többször is már szinte száján van a kérdés, amelyet fel akar tenni, de Reuther sehogy sem akarja ezt észrevenni és megadni neki a szót — ön nem vezeti demokratikus módon a beszélgetést — mondotta Hruscsov. — Engedje szóhoz jutni Weavert is. Szégyen, amit ön csinál. Igaz, önöknél ma is vannak olyan helyek, ahová néger nem teheti be a lábát! Weaver kijelentette, hogy két héttel ezelőtt részt vett az ENSZ-barátók világszövetségének genfi értekezletén. — Ezen az értekezleten — állapította meg elégedetten Weaver — az amerikai és a szovjet küldöttség barátilag együttműködött. A két küldöttség közös határozati javaslatot dolgozott ki a hidegháború megszüntetésére. A javaslatot el is fogadták. Weaver azonban megjegyezte azt is, hogy sok kérdésben az amerikai küldöttség és a szocialista országok küldöttségei megmaradtak eltérő álláspontjukon, és éles összecsapásokra került sor közöttük. Megkérdezte Hruscsovtól, hol kell elkezdeni, hogyan kell megtalálni az alapot az együttműködéshez. »Népünk számára fontos, hogy választ kapjon a beszélgetésünk során faitett kérdésekre« — mondotta Weaver. — Tudom, az önök szakszervezetei sokat tesznek, hogy a négerek az Egyesült Államok egyenjogú polgáraivá váljanak — válaszolta Hruscsov. — Ami pedig azokat a kérdéseket illeti, amelyekben az önök szakszervezeteinek nézetei nem egyelnek a szocialista országok szakszervezeteinek nézeteivel, ez a válaszom: önök tudják, hogy mi másképp közelítjük meg a társadalmi élet jelenségeit, mint önök, és másképpen értékeljük a jelenségeket. Véleményünk szerint a szakszervezeteknek gyakoribb kapcsolatokat kell teremteniök egymással. Egy csapásra természetesen nem lehet mindent megoldani. De ha kibontakozik és megszilárdul a szakszervezetek együttműködése egyes, eleinte akárcsak kisebb jelentőségű kérdésekben, akkor végeredményben a két ország eljut a közös erőfeszítésekhez. Egy- csapásra önök nem tudják megérteni a mi szakszervezeteink álláspontját, máiként a mi szakszervezeti dolgozóink sem tudják egy csapásra megérteni önöket. Ezért közelebbről meg kell ismernünk egymást, jobban be kell tekintenünk egymás munkájába, jobban meg kell ismernünk egymás tevékenységét. Vitatkozhatunk, lehet, hogy nem is értünk egyet. Ámde ha meg akarjuk szilárdítani a békét, javítani akarjuk a munkások, a dolgozó nép életét, miért élezzük ki kapcsolatainkat? Hiszen ez csak közös ellenségeink malmára hajtaná a vizet. — Önök a mi szocialista rendszerünk megváltoztatását akarják? Remélem, hogy nem! Mi szintén nem akarunk és nem is fogunk beavatkozni az önök belső ügyeibe, nem törekszünk az önöknél fennálló rendszer megváltoztatására. Mi azt mondtuk és mondjuk ma legyünk türelemmel egymás iránt. Sok kérdésben ugyan különbözik a véleményünk. de van egy közös ügy, amelynek érdekében egyesítenünk kellene erőfeszítéseinket. Ez a békéért folyó harc. A népek békét akarnak, a békéért harcolnak. — Ami a szakszervezeti mozgalom konkrét kérdéseit illeti, be kell vallanom, hogy még sohasem dolgoztam e téren, és nem vagyok a kérdés szakembere. Vannak azonban tapasztalt szakszervezeti kádereink. Miért ne lépnének érintkezésbe velük? Ők nem próbálnák önöket kommunistává tenni, és azt hiszem, önök se tennék őket a kapitalizmus hívévé. Mégis az eszmecsere kétségki;» vül hásznos lenne. Carey, az AFL—CIO alelnö- ke a beszélgetés végén köszönetét mondott Hruscsovnak a találkozóért. — Köszönöm, hogy idejét ránk pazarolta — mondotta. — Szerencsés utat kívánok. Működjünk együtt a világ, az emberiség javára. A találkozó baráti légkörben fejeződött be. Búcsúzáskor a szakszervezeti vezetők újra meg újra köszönetét mondtak a A kínai főváros nagy évforduló előtt Peking (MTI). Peking, a háromezer éves múltú város megfiatalodva, új köntösben köszönti a kínai nép közelgő nagy nemzeti ünnepét, október elsejét. Az ünnepi előkészületek már hetekkel ezelőtt megkezdődtek. A felvonulás színhelyét, az ősi Tienanmen teret teljesen újjáépítették. Az ünnep tiszteletére hihetetlen rövid idő, mindössze tíz hónap alatt számos más középületet is felépítettek. Nemrégen avatták fel a 80 000 szermélyes új sportstadient. Kifutottak már az első vonatok Peking új pályaudvaráról. Megnyitotta kapuit az új, modem, 600 szobás Csansoan-szálloda, s készen áll a mezőgazdasági kiállítás nemzeti jelleget viselő hatalmas új csarnoka is. A városban mindenütt tisztogatják, csinosítják a házakat, és színes lampionokkal díszítik a házak kapuit. Sok helyütt hagyományos színes diadalkaput állítanak fel. Valamennyi középületet színes lámpafüzérrel világítják majd ki az ünnepségek idejére. A kínai napilapok terjedelmes cikkekben méltatják a 'Kínai Népköztársaság tíz évének eredményeit. Több ezer külföldi vendéget várnak Pekingbe az október elsejei ünnepségekre. Delegációk érkeznek a baráti országokból és együtt ünnepelnek majd a kínaiakkal Európa, Ázsia, Afrika és Dél-A-merika népeinek küldöttei. Merénylet a ceyloni miniszterelnök ellen Colombo (MTI). Az AP gyorshírben jelenti, hogy pénteken reggel merényletet kíséreltek meg Solomon Bandara- naike ceyloni miniszterelnök ellen. A buddhista szerzetesi ruhába öltözött merénylő többször rálőtt a kormányfőre, s egyik kezét és hasát találta el a golyó. A miniszterelnökön a colomból kórházban-, sürgős műtétet hajtottak végre. A rendőrség elfogta a tettest. Ceylonban kihirdették az ostromállapotot _ Válságosra fordult a miniszterelnök állapota Colombo (MTI). Nyugati hír- ügynökségek újabb részleteket közölnek a Bandaranaike ceyloni miniszterelnök elleni meA jordániai kormány támogatja a szabad algériai kormányt Amman (AFP). A jordániai kormány támogatni fogja azt az álláspontot, amelyet az Algériai Köztársaság ideiglenes kormánya foglal majd el de Gaulle-nak. az algériai kérdés rendezésére közölt tervéről — jelentette ki csütörtökön Modzsali jordániai miniszter- elnök a szabad algériai kormány ammani képviselőjének. Madzsali azt is közölte, hogy Jordánia ENSZ-küldöt.tségének azt az utasítást adták, működjék együtt a többi arab küldöttséggel az algériai kérdésben, és támogasson minden javaslatot, amelyet az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának érdekében tesznek, rényletről. A merénylet helyi idő szerint délelőtt tíz óra tájban történt, amikor a miniszterelnök szokásához híven megjelent háza erkélyén, hogy üdvözölje látogatóit. A tettest már a látogatók elfogták, és átadták a rendőrségnek. A súlyos sérüléssel kórházba szállított Bandaranaike a műtőasztalról rádiófelhívást intézett a lakossághoz. — FelHívom országunk minden lakosát, hogy őrizze meg nyugalmát és türelmét, s ne tegyen olyasmit, ami zavart kelthetne. — A mi- niszWelnök állapota az AP- jelentés szerint válságosra fordult. Nyomban a merénylet után kihirdették az ostromállapotot. szovjet kormányfőnek a kozóért. * * • Ezek után meglepetést tett az a tény, hogy nyomban a találkozó után sajtóértekezletet tartottak, amelyen Reuther elferdítette a beszélgetés lényegét, és támadta azt az embert, akit kollégáival együtt az imént megbecsült vendégként fogadott. Reuther odáig ment, hogy kijelentette: — Hruscsov a beszélgetés alatt »öklével az asztalra csapott, és ezt kiáltotta: Én a munkásosztály diktátora vagyok«. Az ilyenfajta rágalmazó koholmányokkal nyilván olyanokra akarnak hatni, akiknek fogalmuk sincs a Szovjetunióról és vezetőiről. Nem véletlen, hogy sok burzsoá laptudósító megkérdezte Hruscsovot, mi a véleménye Reuthemak erről a hihetetlen állításáról. — Nem tudom, mondotta-e ezt Reuther, vagy csak lelkiismeretlen újságírók adták a szájába — válaszolta Hruscsov. — Valóban ezt mondta volna? A sajtóértekezleten részt vett újságírók megerősítették, hogy Reuther megtette az említett kijelentést. Ekkor Hruscsov ezt mondta: — Ha Reuther ilyet mondott, akkor nem járt el becsületes ember módjára. Amit mondott, az valótlan. Nem becsülhetek olyan embert, aki ilyen módszerekhez folyamodik. Beszélgetésünkön szó esett a munkásosztály diktatúrájáról; De nem a személyi diktatúráról. A marxizmUs-leninizmus azt tanítja, hogy amikor a hatalom a munkásosztályé lesz a munkásosztálynak meg keli teremtenie diktatúráját, hogy elfojtsa a megdöntött kizsákmányoló osztályok ellenállását. A munkásosztály diktatúrájának formája különböző országokban más és más lehet. Ha a megdöntött osztály nem tanúsít ellenállást azzal az újjal szemben, amely a társadalom történelmi' fejlődése során forradalom eredményeként született, akkor a munkásosztály számára nem szükséges, hogy alkalmazza az erőszakos elnyomás eszközeit. De amikor a ki zsákmányol ók vissza próbáljál fordítani a történelem kerekét nem akarják megengedni, hor a nép kezébe vegye a haU mat. el akarják nyomni a fo radalmat. akkor a munkások dolgozók életbevágó érdekeikért kötelesek felhaszná az elnyomó eszközöket, megvédeni szocialista vívmányaikat, az egész nép életbevágó érdekeit. Hruscsov hangsúlyozta, hogy minél jobban halad a Szóvjet- unió a kommunizmus felé, annál nagyobb mértékben valósulnak meg a Szovjetunióban az állam elhalása felé vezető intézkedések. — Nálunk a Szovjetunióban — mondotta — már egész sereg messzemenő intézkedés történt e téren: csökkentjük a fegyveres erőket, a karhatalmat, csökkentjük az állambiztonsági szervek dolgozóinak létszámát. A rendfenntartás és az államigazgatás egyre több funkcióját adjuk át a társadal mi szerveknek. A TASZSZ megjegyzése A TASZSZ megjegyzéseket fűz a beszélgetés szövegéhez. A többi között megállapítja: Az amerikai szakszervezeti vezetők éé a szovjet kormányfő találkozójának puszta ténye azt mutatja, hogy az Egyesüít Államok politikai légköre javulóban van. bármilyen erős is egyes amerikai szakszervezeti vezetők szovietellenes hangulata. Az amerikai nép béketörekvése. a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavításának óhaja felülkerekedik. Feltételezhető, hogy ez a találkozó jó kezdet lehet, egyengetheti a szovjet—amerikai szakszervezeti kapcsolatok kialakításának útját. Ezekre a kapcsolatokra szükség van, igen gyümölcsözővé válhatnak a világbéke megszilárdításáért vívott közös harcban. Aki pedig makacsul a hidegháború táborában kíván ma- - radni, ezzel csak leleplezi magát a világ dolgozóinak szemében.
