Somogyi Néplap, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-26 / 226. szám
SOMOGY! NÉPLAP s Szombat, 1959. szeptember *8? Ez alkalommal azonban a putt mögött ült. Borotválatlan, komor arcú lett ember volt. Ősz serté borította szenvedő kifejezésü, kékes színű arcát, amelyen lila erek rajzolódtak ki. A boltos nem volt egyedül: már az ajtó üvegén ét is jól láttam, hogy egy vevő hajol a pült fölé. Beléptem és önkéntelenül is hátráltam egv lépést. Mintha egy kellemetlen találkozás elöl menekülnék... A vevő — Haschlce volt. Az a Haschke, akivel együtt feküdtem a kórházban, és akit legutóbb a Gestapo parancsnokságán Igttam. Hanyag oldalpillantást vetett rám, azután úgy tett, mintha nem ismert volna meg — vagy talán valóban nem emlékezett rám — és újra a pult fölé hajolt. Nagy önuralommal kény- szeritettem magam, hogy közelebb lépjek. Haschke úr előtt egész halom levelezőlap tornyosult, nem valami szolid pózban lefényképezett, meztelen szépségekkel. Mivel szolgálhatok? — 39 fordult hozzám németül a tulajdonos. Egy másodpercig tétováztam, de a kapott jelszó olyan ártatlanul hangzott, hogy elhatároztam, nem törődöm Hasch- kéval. — A Faust első kiadását keresem. Az első kiadást, amely 1808-ban jelent meg. — Ez elég merész kívánság — vélte a boltos. — Bármi pénzt megadok érte — mákacskodtam. — Honnan került volna az én szerény üzletembe egy ilyen ritkaság? Helyette azonban ajánlhatok egy kitűnően illusztrált későbbi kiadást. — Nem, nekem az 1808-as kiadásra van szükségem — ismételtem állhatatatosan. — Pedig olcsón megszámítanám önnek — erősködött a boltos. — Nem — utasítottam el határozottan. — Nekem az első kiadásra van szükségem, s amennyiben ön nem tud ezzel szolgálni, üres kézzel kell távoznom,. Elmonaiam mindent, ami szükséges volt ahhoz, h ygy rám ismerjenek ebben a szűk és sötét helyiségben, de valahogyan most már nem voltam biztos a feleletben. Megzavart Haschke úr jelenléte. A boltos azonban nem sokat töprengett, kinyitotta előttem az üzlettel szomszédos helyiség ajtaját, amelyben egy szegényes vaságy, egy csupasz, letakaratlan asztal állt, és egy zsámolyon tiszta vízzel teli vödör. Ügy látszik, a boltos ebben a bör- töncellaszerű helyiségben lakott. — Kérem — mondta. — Fáradjon be. Ő maiga a helyén maradt, csak engem engedett be, és alig értem rá körülnézni, amikor belépett utánam a szobába — Haschke is. Az ajtó becsukódott. Haschke levelezőlapokat tartott a kezében, egy mozdulattal összefogta őket,. mint a kártyát szokás, és hanyagul az asztal sarkára helyezte. —i Foglaljon helyet, Makarov elvtárs. Andrej Szemjono- vics — szólalt meg oroszul. — Már régen vártam önt. — Az ágyra mutatott, és maga is letelepedett. Nehezen tértem magámhoz a meglepetéstől, hogy éppen Haschke az-az ember, akinek rendelkezésbe kell állnom. — Azt a pairancsot kaptam, hogy jelentkezzem önnél — mondtam bizony tálánál. — Ezennel jelentkezem. — És miért ilyen hivatalos? — kérdezte Haschke. — Hiszen minkéi nerr& csupán formális kötelékek kapcsolnak össze,, t — Ez az ember most szinte kiszabadított abból a borzalmas hálóból, amelyben azóta vergődtem, amióta hamis néven kellett élnem. — Ismerkedjünk ' meg — mondta egyszerűen. — i Pronyin őrnagy vagyok. Ivan' Nyikolajevics Pronyin. A múlt, évben a Baltikummal kapcso-1 latos ügyekkel foglalkoztam. [ Most a parancsnokság újra ide ] irányított. Mindezt olyan egyszerűen és! természetesen és minden fon- j toskodás nélkül mondta, amely ] csak férfias egyéniségre jel- j lemző. — Nékem semmiben sem1 szabad különböznöm azoktól , az emberektől, akiknek bizalmát meg kell nyernem — foly- \ tattá Pronyin. — Haschke őrmester, mert már nem őrvezető, hanem őrmester, nemcsak > hogy nem akar elmaradni \ a tisztjei mögött, sőt egv cs ■ másban felül is akarja múlni j őket. A Gestapónál mindenkii tudja, ha—’ Haschke őrmesternek vannak'a legjobb képei — i bizonyos zsánerű képekről be- \ szélek... És ez a népszerűsé- ■ gém titka. Ezzel az ürüggyel Ji járhatok bármilyen antikvá- / !Húshoz> hiszen »Haschke őr- mester csak a gyűjteményét f egészíti ki«. ■ í Pronyin valami zajt hallott ? a fal mögül. Egy darabig hall-í gatózott, de csak vaklárrnaj volt, és újra felém fordult. í — Folytatjuk — ^ A Balatonboglári Állami Gazdaság szőlészetében szüretelik a csemegeszőlőt. — Ez a láda vajon mennyit nyom? — töpreng Hosszú Anna, miközben a mérleghez igyekszik. Biüüiiiu ui iái) Kilo a?ölöt is leszed naponta» Űj titkár kérőit az öreglaki Kertészeti Tsz pártszervezetének élére KI HOGYAN LÁTJA a kereskedelem őszi-téli felkészülését? (Kiküldött munkatársunktól.) Miután szövetkezeti községgé fejlődött a falu, a területi alapszervezet átalakult tsz- pártszervezetté. Ebbe a kommunista közösségbe tartoznak: Mezei Imre tanácselnök, Béres Lajos, a magtisztító telep vezetője — a pártvezetőség tagjai és Ignáczy György pedagógus is. Az alapszervezet többi tagja — 9 elvtárs — a termelőszövetkezetben dolgozik. A titkári tisztséget az iskolaigazgató töltötte be, akit a nyáron Kaposvárra helyeztek át. Ezért a most megtartott vezetőség- újjáválasztö taggyűlésen Mezei elvtárs terjesztette a résztvevők elé a vezetőség beszámolóját. A referátum ismentette a Kertészeti Tsz helyzetét, munkáját, a szövetkezet kommuTAVASZTÄ.IT tapsonyBAN sokan nem hitték, hogy viszi valamire a szövetkezet. »Jó, jó, lehet, hogy máshol boldogulnak, de itt, ebben a faluban aligha van létjogosultsága a termelőszövetkezetnek. Nemhogy haszna, még kenyere sem lesz a tagoknak. 44 forint egy munkaegységre? Ki hallott ilyent?« A Rákóczi meg a Kinizsi utcában sokáig ez volt a főtéma. Pedig a határban lett volna tennivaló. De hát a beszéd meg a munka egyszerre nem megy. Most már bánják, hogy annak idején elmulasztották a krumpli kapálását, mert mégiscsak többet nevelt volna a föld, ha idejében megjárják kapával a rendeket. — Kezdetben nagyon szorított a cipő — mondja Balogh Lajos agronómus. — A 3200 holdas határ ezer darabban. A tagok jó néhánya tele kishitűséggel. Valamiféle nagyszerű bizonyíték kellett volna mindjárt az alakulás után. Itt azonban ilyenre nem akadt példa. Előbb dolgozni kell, s csak aztán lehet eredményt felmutatni. A vezetőségnek sem ment az elején. Máról holnapra senki sem válik mesterré. Elsőnek a közös állatállomány megteremtését tűzték ki célul. így nyomban az alakulás után volt már mire azt mondani, hogy a »miénk«. 215 szarvasmarhát vásároltak ösz- sze. Kiserdő, Terebezd, Tölös — ezek a központjai a tapsonyi Rákóczi Tsz-nek — istállói tele vannak. A tagoknak tetszik az állomány. — Rájuk se lehet ismerni. En bizony már nem tudnám megmondani, melyiket vezettem a közösbe — mondogatják az emnistáíhak tevékenységét és további feladatait, s ezzel alapot szolgáltatott a beható vitára. A felszólalásokból kitűnt, hogy elvtársaink látják, milyen feladatok együttes megoldása vár rájuk. • Gelencsér Ferenc megemlítette, hogy a lószerszámok és ekék felértékelése után nem történt meg a felszerelések kifizetése, s emiatt zavarok állhatnak be az őszi munkák végzésében. Főkönyvelőjük, Halász István — aki e hóínap elején került a tsz-be — válaszában elmondotta: az« MNB járási fiókjától szerzett értesülése szerint két héten belül rendezik ezeket a dolgokat. Béri József a tagság egy részét foglalkoztató problémákra kért felvilágosítást. Szanyi József né vállalta, hogy berek. És most már hiszik, hogy a szövetkezetben meg lehet élni, sőt könnyebben boldogulnak, mint egyéni gazda korukban. Munkájuknak már van látszata. Június óta rendszeresen fizetnek előleget a tagoknak. Az előlegosztással egyidejűleg megszűnt a szóbeszéd. Az emberekben a hit és a bizakodás kerekedett felül. »Mégiscsak érdémas korábban kelni, hisz van értelme. 15 forint egy munkaegységre előlegképpen nem is kevés.« AZ EGYIK FIATAL TAG — aki kezdetben nem igen tolakodott, ha a közös munka került szóba — a minap ránevetett az agronómusra. — Mire föl a nagy jókedv? — örülök, hogy itt lát — így a megszólított —, velem eddig nem sokat találkozott a szövetkezetben. Hogy felfogás dolgában milyen változás történt, példának ez az egy is elég lett volna! De említhetünk többet is. Az aratás idején szinte kivétel nélkül kivonultak a mezőre a tapso- nyiak. Senki sem hivatkozott orvosi igazolásra. A 61 éves Tollár Györgyné fiatalos fürgeséggel szedte a markot. A dohányt, a 30 holdas közös termést igen nagy gonddal művelték. Sok munka volt vele, de a pénz, amit kapnak érte, feledteti a fáradságot Az egy munkaegységre eső 44 forint nemcsak lehetőség. A vezetők, meg a tsz-tagok tízszer is utánaszámoltak, s amint mondják, inkább több lesz. mint kevesebb. A 392 család — ennyien vannak a Rákócziban — nem megy máshova példáért. Az idő, de elsősorban munkájuk egyre-másra szüli a bizonyítéházi agitációt végez acélból, hogy a munkabíró családtagok is mindnyájan vegyenek részt az őszi terménybetakarításban. A felszólalások után a taggyűlés ismét beválasztotta a vezetőségbe Mezei és Béres elvtársakat. A titkári teendők.ellátásával Bognár Vendel tsz- elnökhelyettest, az állattenyésztési brigád vezetőjét bízták meg. Botgnár élvtárs személyében olyan ember került a pártszervezet élére, aki saját tapasztalatai alapján jól ismeri a szövetkezeti tagság életét. Azt várják tőle a termelőszövetkezet kommunistái és tagjai, hogy tudása legjavát adja a páirtmunka fellendítéséhez, a tsz-község gazdasági feladatainak megoldásához. kokat: igenis a szövetkezetben mindenki megtalálja a számítás sát — természetesen úgy, ha dolgozik. Még ebben az évben 90 hízómarhát értékesít a szövetkezet. Minden tag megkapja munkaegységenként a 44 forintot, van mibőL A TAVASZI VÁRAKOZÁST szorgalom, akarat váltotta fel. Ha nem dolgoztak volna becsülettel, most is ott tartanának, ahol elkezdték. Nem Horváth József, Fazekas József meg a többiek, akik naponta dolgoztak a szövetkezetben, bem ők járnak rosszul, hanem azok, akiknek zárszámadáskor kevés pénzre váltaná való munkaegységük lesz. Gőbölös Sándor. Marx—Engels: A kommunista párt kiáltványa Marx és Engels halhatatlan műve már több mint egy évszázada járja a világot, a proletariátus legyőzhetetlen elméletére oktatva a haladó emberiséget. Hazánkban is már számtalan kiadást ért meg, százezrek olvasták és tanulmányozták. Pártunk soron lévő kongresszusának tiszteletére a Kossuth Könyvkiadó és a Magyar Helikon Kiadó együttesen díszes, bibliofil kiadásban, bőrkötésben jelenteti meg a Kommunista Kiáltványt. Akik ezekben a napokban; megfordulnak az üzletekben, j egyre több őszi-téli cikkben! válogatnak. Vajon lehet-e válogatni? Mit szólnak a' kérdezettek? A háziasszony Most nincs semmiféle »láz« az áruház konfekciós osztályán. Máté Jánosné és Jan- kóczi Istvánná eladók nem panaszkodnak amiatt, hogy — mint a múlt ősszel is — minden szülő rovidnadrágot kért a fiának, a tavassszal persze fordítva. Erdélyi Vendelné öreglaki asszony két hosszú pantallót csomagoltál a vele lévő unokának. Cipő is kerül hozzá. Azt mondja, hogy gyakori vásárlója az áruháznak. Véleménye: igen dús a választék. Példákat? Hát tessék: temérdek ballon-, bőrkabát (örök hiánycikk volt), 800—900 forintért remek sokszínű, prémgal- léros bakfis- és női télikabát, irhák, meleg holmik garmadája. Hiáiíycikket említsek? Iskolaköpeny! Ezt bizony gyakorta keresnek a vásárlók. De ha a Művelődésügyi Minisztérium idejében jelenti, az iparnak a szükségletet, talán ebből is van elegendő. Ügy tudom, pótlólag megrendelte a kereskedelem. A tanács — Milyen az idei őszi-téli felkészülés? — tettük fel a kérdést Hajdú Istvánnak, a megyei tanács kereskedelmi osztályvezető jenek; — A textil- és a konfekció- választék jóval bővebb a tavalyinál — mondotta. Nem tudtunk azonban kellő mennyiségű vas-műszaki árut, magasabb értékű fogyasztási cikkeket (motorkerékpár, kerékpár, porszívó, mosógép) biztosítani. A tanács eljárt a nagykereskedelmi vállalatoknál és a Bel- kereskedelemi Minisztériumban, hogy a részesedésen kívül növeljék a megyének juttatandó áruféleségeik mennyiségét. Kértük, ha lehet, juttassanak már most a megyének a munkaverseny eredményeiből származó többlettermelésből is. 1959. negyedik negyedévében Somogy több cipőt kap, mint Baranya Pécs várossal együttvéve. A kereskedelem A Textilnagykereskedelmi Vállalat vezetője, Atal Béla azt mondja, hogy tavaly őszszel 73 millió forint volt az árukészlet, az idén 53 millió. Azért kevesebb, mert az első i fél évben rendkívül nagyará- ' j nyú volt a vásárlás. A jelenle- ' 1 gi készlet azonban jóval vá- : lasztékosabb. mint amilyen a tavalyi volt. És ez a döntő. A Rendeltszabóság révén igyekszünk — mondta Átal elvtárs — több nylon áruval bővíteni a boltok készletét. A kisebb választékú kamgam szöveteket remek spcrtszövettel pótoljuk. A munkás — Először hadd javasoljak — mondja Lökös István, a Finommechanikai Vállalat műszerésze. — A minőségi és színválasztékot igen jónak tartom. De helyes volna, ha a méretekben is jobban lehetne válogatni. Ez éppen úgy vonatkozik a melegítőkre, mint a cipőkre. Ha már javasolok, megemlítem, hogy az élelmiszerüzletekben délután 5—6 óra után is legyen szőlő, gyümölcs a pultokon, hogy a hazatérő munkások vásárolhassanak belőle. Hogy milyen a kereskedelem őszi-téli felkészülése? Ügy látom, jó. Van bőven bakancs, télikabát, meleg holmi. Igaz, téiikabátot nem találtam olyat, amilyet szerettem volna. Csak 1500 forintos volt, én pedig 2000 forintosat kerestem. Ügy határoztunk a feleségemmel, hogy csináltatunk; Az áruház vezetője Nagy Gyula azzal kezdte a »választ«, hogy megmutatta az ' árukészletet. Ilyen árubőségre ' még ő sem emlékszik vissza. A készlet értékben is, választékban is gazdagabb, mint a tavalyi volt — mondja. Meddő vállalkozás volna írni a méteráru osztály 14 millió forintos árukészletéről. Csak ízelítőt adhatnánk a gyönyörű mintájú szövetekről, a tetszetős flanellokról, a kartonról, az olcsó kínai selyemről, a nylonról, a sokféle öltöny- és télika« bát-anya=ról. — A drága holmi kell — így az áruházvezető. — Nem kevesen vesznek nylon garnitúrát. Kelendő az ezerforintos perzsaszőnyeg. Akadnak azonban, akik finnyáskodnak. Elfelejtik, hogy néhány évvel ezelőtt még csak nem is láthattak sok olyan árut, amiből most bőségesen van. A minap mondtam egy munkásasszonynak, — aki amiatt méltatlankodott, hogy nem kapott drága szőnyeget a lányának —, gondoljon csak vissza: jutott-e, neki akár a legegyszerűbb spárgaszőnyegre is valamikor. Kiderült, hogy nem. Kétségtelen, az igények megnövekedtek. Igvekszünk a drága holmik keresőit is kielégíteni. Persze, zökkenő még akad. De talán nem olyan nagy a baj, ha a sárga selyempapucs helyett csak drapp vagy piros van. Mert elmondhatom, hogy nincs olyan hiánycikk áruházunkban, amelyet egy hozzá színben, minőségben közel álló másikkal ne lehetne pótolni; Szegedi Nándor Megérett a szőlő Szorgalom váltotta fel a tavaszi várakozást
