Somogyi Néplap, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-25 / 225. szám

Péntek, 1959. szeptember 25.

2

SOMOGYI WtttJUP

Hruscsov beszélgetése az amerikai szakszervezeti vezetőkkel

Moszkva (TASZSZ). A Hrus- csovval utazó szovjet újságírócsoport közzétette azt a beszélgetést, amelyet a szovjet kormányfő szeptember 21-én San Franciscóban az amerikai szakszervezeti vezetőkkel folytatott. Az alábbiakban részleteket közlünk a beszélgetésből.

Több résztvevő kérte Hrus- csovot, beszéljen az új szovjet leszerelési javaslatról. Az amerikai szakszervezeti vezetők azonban meg sem várták a tényleges választ, hanem más kérdéseket is kezdtek feladogatni, így például az elmaradott országoknak nyújtandó gazdasági segély kérdését.

A kérdésre válaszolva Hruscsov emlékeztette beszélgető -partnereit, hogy

a szovjet kormánynak az ENSZ-ben beterjesztett általános és teljes leszerelési javaslata lehetővé teszi az elmaradott országok megsegítését is,

mert a javaslat értelmében a fegyverzet csökkentése révén elért megtakarítás bizonyos százalékát az elmaradott országok megsegítésére lehetne fordítani.

— Mi azonban nem várunk addig, amíg megegyezés jön létre a leszerelésről — mondotta Hruscsov. — Mi most is nagyarányú gazdasági segítséget nyújtunk az elmaradott országoknak.

A szovjet miniszterelnök példákat hozott fel az elmaradott országoknak nyújtott segítségre, amikor Reuther, az AFL—CIO alelnöke, félbeszakította, s arra törekedett, hogy ' árnyékot vessen a gazdaságilag elmaradott országok megsegítésére irányuló szovjet politikára. Ennek során odáig ment, hogy azzal vádolta a Szovjetuniót: az elmaradott országoknak nyújtott segélyt önző célokra, a hidegháború céljaira használja fel.

Hrusr.s jv visszaverte e támadást. Ezt mondta: — ön rossz helyre célóz nyilaival A Szovjetunió nem zsákmányolt és ma sem zsákmányol ki senkit. Barátként nyújt segítséget az elmaradott országoknak, nem köti segélynyújtását semmiféle politikai feltételhez.

— Viszont nézzék meg, hogyan járnak el az imperialisták. Az amerikai monopóliumok kiaknázzák az elmaradott országok kincseit és nagy nyereségeket zsebelnek be ebből. Anglia, Franciaország és többi kapitalista ország szintén foglalkozik ilyesmivel. Nem lehetne-e, hogy ezek az országok az így szerzett nyereségből nagyobb arányú segítséget nyújtsanak az elmaradott országoknak? A Szovjetunió tett ilyen javaslatot az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A Szovjetunió kölcsönös előnyök alapján kereskedik minden országgal.

Reuthei^ nem tudott semmit se szembeállítani Hruscsov érveivel, ezért hirtelen így kiál tott fel: »-önök kizsákmányolják Kelet-Németország népét«.

• Ez a kijelentés még Reuther kartársainál is mosolyt váltott ki.

Hruscsov így válaszolt:

»•Ezt meg honnan veszi? önt láz gyötri, nyugodjék meg. Ki bízta meg önt, hogy a német nép nevében beszéljen? Miért próbál állandóan más népek nevében beszélni? önt elkényeztette az a körülmény, hogy sok ország függ az Egyesült Államoktól és kénytelen tőle segítséget kérni. A szocialista országok azonban szilárdan állnak a lábukon.

Mi nem emelünk alázatosan kalapot önök előtt. A szovjet rubel nem hajol meg a dollár előtt, ma sem hajol meg és nem is fog.«

Ezután a leszerelés kérdése került szóba. Reuther és néhány más szakszervezeti vezető a reakciós sajtónak azokat az állításait kezdte ismételgetni, hogy az általános és teljes leszerelés tervét a Szovjetunió csupán' propaganda céljából terjesztette elő, a Szovjetunió ugyanannyit költ fegyverkezésre, mint az Egyesült Államok: évenként 40 milliárd dollárt

»•Először is — válaszolta Hruscsov —, mi védelmi célokra nem 40, hanem 25 milliárd dollárt költünk, ha az önök pénzében számolunk. Másodszor: amikor olyan kijelentést hallok öntől, hogy a szovjet javaslat pusztán propaganda, akkor engem, a volt bányászt, szánalom fog el ön iránt. Azt mondják, hogy ön a munkásosztály szülöttje. Mégis, ön úgy beszél, mint a kapitalisták képviselője. Azt értem, ha Hearst közöl ilyesmiket sajtójában. De ha ezeket egy amerikai szakszervezeti vezető megismétli, akkor sajnálkozom amiatt, hogy menynyire lezüliesztették önöket a monopolisták«.

Reuther azonban tovább hajtogatta a reakciós propagandának a szovjet javaslatokat elferdítő állításait. Kijelentette például, hogy a szovjet leszerelési tervben nincs szó ellenőrzésről.

Hruscsov így válaszolt: — Miért van az, hogy ön ilyen jól ismeri Dulles érveit és ilyen rosszul ismeri a szovjet álláspontot? Mi helyeseljük a mindenre kiterjedő ellenőrzést, de hogyan kell ezt megszervezni? Az Egyesült Államok azt javasolja, hogy először vezessük be az ellenőrzést, és csak aztán tárgyaljunk a leszerelésről. Viszont a mai helyzetben, amikor az Egyesült Államok katonai támaszpontokkal vesz bennünket körül, ellenőrzés leszerelés nélkül csak katonai hírszerzést jelenthet. Mi viszont azt javasoljuk, hogy az ellenőrzést szakaszonként szervezzük' meg, annak arányában, ahogyan a leszerelés megvalósul.

De hiszen mi egyenlő ellenőrzést javasolunk az Egyesült Államok és a Szovjetunió számára — mondta Reuther.

Nem, nem egyenlőek a feltételek — válaszolta Hruscsov. — Amerikai katonai támaszpontok vannak határaink körül, szovjet támaszpontok pedig nincsenek az amerikai kontinensen. Hogy éreznék magukat, ha szovjet katonai támaszpontok lennének Mexikóban és Kanadában?

— Ki gátolja önöket ebben? Csináljanak ilyen támaszpontokat! — vágott közbe Reuther testvére. Ezt a provokációs megjegyzést viharos felháborodással fogadták a jelenlévők. Hruscsov Reuther testvére felé fordulva így szólt: »Nem szé- gyelli magát, hogy ön, a munkásosztály képviselője ilyeneket ejt ki a száján?«

Reuther, az AFL—CIO alelnöke ügyetlenül más témára igyekezett terelni a beszélgetést: arra hivatkozott, hogy már késő van és »a miniszter- elnök úr fáradt«.

Hruscsov erre azt felelte, hogy »nem lehet bolhamódra ugrálni témáról témára«. »Mit akarnak, komoly beszélgetést, va.gv talán valami mást? Előis érdeklődni kell, de Rieve erre csak legyintett.

Hruscsov azt válaszolta, hogy Rieve kérdéseit a Szovjetunióban alapfokú politikai szemináriumokon tárgyalják.

Erre Reuther, hogy kiélezze a beszélgetést, még egy kérdést tett fel: »feltétlenül meg- jcöveteli-e az állami tulajdon rendszere a demokráciát kizáró diktatúrát?«

Miközben Hruscsov Riev~ kérdésére válaszolva jellemezte a szocialista állami tulajdon és a tőkés állami tulajdon közti különbséget, és elmondta, hogy a szocialista országokban a termelőeszközök az egész nép kezében vannak, a tőkés országokban pedig az államosítás a burzsoázia, mint uralkodó osztály kezében hagyja a termelő- eszközöket, Reuther hirtelen megjegyezte, hogy »a szocializmus legfelsőbb fokát Izraelben érték el«, ahol állítólag a szak- szervezetek kezében van az ipar 60 százaléka?!

Arra a kérdésre, hogy kié a hatalom Izraelben, Reuther nem tudott értelmesen válaszolni.

Hruscsov elmagyarázta, hogy

minden társadalmi rendszer legfontosabb jellemvonása: vajon a munkásosztályé, a dolgozóké, vagy pedig a kizsákmányoló osztályoké a hatalom?

Ha a nép van * hatalmon, akkor a termelőeszközök szocialista tulajdonban vannak, ha pedig az államosítás kapitalista hatalmi rendszerben történik, akkor más az eset. A kommunisták a munkásosztály diktatúrája mellett foglalnak állást, s csak úgy lehet sikeresen építeni a szocializmust, ha a dolgozók veszik át a hatalmat. A munkásosztály diktatúrája nemcsak hogy nem zárja ki a demokráciát, hanem megteremti az igazi demokrácia fejlődésének valamennyi feltételét. Sőt, a munkásosztály diktatúrája a demokrácia legmagasabb formája.

Reuther ismét megjegyezte, hogy »a miniszterelnök úr úgy látszik elfáradt, s ezért gyorsabban kell feltenni a kérdéseket«. Hruscsov erre gúnyosan így válaszolt: »Mi az? Talán nincs elég erejük, hogy velem mérkőzzenek? Én formában vagyok!

Amíg csak élek, nem fáradok bele a munkásosztály céljaiért vívott harcba!

Ha akarják, beszélgessünk komolyan, senki sem korlátozza időnket«.

Carran, a tengerész-szakszervezet elnöke vette át a szót, és elmondta, hogy a mindennapi életből szeretne egy kérdést feltenni. »A harmincas években jártam a Szovjetunióban, amikor önök gépeket vásároltak tőlünk, örülünk a Szovjetunió műszaki haladásának. Most azt szeretném tudni, fejlődni fog-e a szovjet ipar műször az egyik kérdést kenték el, szaki fejlődésével együtt a aztán a másikát, most pedig | kollektív szerződések rend$ze- a harmadikra akarnak átugrare, megkapják-e a munkások a sztrájkjogot? Hogyan védik a szakszervezetek a dolgozók érdekeit?«

— Értem a kérdést — mondotta Hruscsov —, s tetszik nekem, hogy ön osztályérzésekkel veti fel a szakszervezeti munka problémáit. De úgy tűnik, hogy ön egyáltalán nem látja tisztán a szocialista állam belső viszonyait, a munkásosztály helyzetét, a szak- szervezetek szerepét, ön mindent a szokványos amerikai mértékkel mér.

»Az ön kérdése azért tetszik nekem, mert egyenes. Egyenesen is akarok válaszolni. Az Októberi Forradalom után, a legelső években nálunk is voltak sztrájkok. Magam is többször beszéltem sztrájkoló munkásokkal. Most nem sztrájkolnak a szovjet munkások Hogy miért? ön magától is megtalálhatja a magyarázatot, ha emlékezetébe idéz néhány tényt. Melyik tőkés országban képzelhető el, hogy a kormány minden, a munkásoktól jövő nyomás nélkül terveket dolgozzon ki a munkásosztály életszínvonalának emelésére? Tőkés országban egyenes ;n elképzelhetetlen, hogy a munkások bérét a munkaidő csökkentése mellett, minden sztrájk nélkül felemeljék.

Carran megköszönte a laszt.

Reuther, hogy megint kiélezze a vitát, kijelentette, hogy »a Szovjetunióban a szakszervezet az állam függvénye«, s magyarázatot kért arra, miért nem emel szót a Szovjetunióban a szakszervezet a párt ellen. E szavaknál néhány szak- szervezeti vezető szót kért, de Reuther úgy tett, mintha ndm venné ezt észre és tovább beszélt a többiek helyett

Hruscsov mosolyogva megjegyezte: »Maga olyan, mint a csalogány: ez a madár, amikor énekel, behunyja a szemét, sem nem lát, sem nem hall, csak saját hangjában gyönyörködik«. A_ jelenlevők hangosan elnevettek* magukat, Reuther elpirult. De tovább folytatta mondókáját és azt állította, hogy a szovjet rruonkásokat védelmezi.

Miért dugdossa az orrát a mások dolgaiba — kérdezte Hruscsov. A szovjet munkások maguk döntik el saját ügyeiket és jól megvannak fogadat- lan prókátor nélkül. Ha ön mindig csak kioktatni akar, ebből nem lesz jó beszélgetés. Reuther erre gőgösen kijelentette: nemzetközi munká&szoli- darítás is van a világon.

— Hogy mernek önök nemzetközi szolidaritásról beszélni? Hiszen ön<jk szakították ketté a Szakszervezeti Világszövetséget. önök szegezték szembe saját szakszervezeteiket a világ legtöbb szakszervezetével — válaszolta Hruscsov.

Reuther, mint mindig, ha

Kétnapos általános sztrájk Argentínában

Buenos Aires (MTI). Argentí- zet«, amelynek élén jobboldali

nában szerdán a gyárakban, az építkezéseken, a kikötőkben leállt a munka, nem jelentek meg az újságok, szünetelt a közlekedés, elnéptelenedtek az üzletek és a bankok. A nagyüzemeknél, a pályaudvaroknál és egyéb fontosabb helyeken rendőri és katonai egységek állomásoznak a »rend fenntartására«.

Megkezdődött az argentin munkásmozgalom eddigi legnagyobb sztrájkja: hárommillió dolgozó 48 órás általános munkabeszüntetése. amelyben a munkások és alkalmazottak abszolút többsége részt vesz.

A sztrájkot az úgynevezett hatvankét szakszervezet hirdette meg s nem csatlakozott hozzá a »harminckét szakszerveszocialisták állnak.

A sztrájkolok követelései között szerepel a béremelés és az azonnali árcsökkentés, az elbocsátott munkások vissza* vétele, a szakszervezetek önállósága és a kormány be nem avatkozása szakszervezeti

ügyekbe, továbbá a nemzeti ipar védelme, az ostromállapot megszüntetése és a földreform.

A kormány arra igyekszik felhasználni a 48 órás általános sztrájkot, hogy lesújtson a munkásosztályra és elsősorban annak élcsapatára, az Argentin Kommunista Pártra.

Már az általános sztrájk előestéjén, kedden több személyt letartóztattak. Egy Reuter-hír tudni véli, hogy az argentin államügyész pert készít elő a kommunista párt ellen.

Amerikai képmutatás és puffogó frázisok a Kínai Népköztársaság ellen

London (MTI). A Scotsman írja vezércikkében: A puffogó, üres frázisok, amelyekkel Robertson, az Egyesült Államok ENSZ-képviselője a közgyűlésen a Kínai Népköztársaság ENSZ-tagságát ellenezte, egyáltalán nem keltenek rokonszen- vet az amerikai politika iránt. Az ázsiai országok meggyőződése szerint az Egyesült Államok álláspontja teljesen helytelen. Az Egyesült Államok elfogultsága szembeszökő.

Ha az Egyesült Államok a lehető legnagyobb kárt akarta volna magának a közgyűlésen okozni, Robertson beszéde er« re a legtökéletesebb eszköz volt. Ázsiában igen jól emlékeznek arra, hogy az Egyesült

Államok a formozai szoros elleni ostromzárral beavatkozott a kínai polgárháborúba jóval azelőtt, mielőtt azzal vádolhatta volna a Kínai Népköztársaságot, hogy beavatkozott Koreában.

Az Egyesült Államok, midőn ismét »ledarálta« Kínára vonatkozó megkövesedett nézeteit, csak azt bizonyította be, milyen elvakult a maga hivatalos elfogultságában. Az alapokmány erkölcsi tekintélyéről aligha lehet beszélni, ha az Egyesült Államok szövetségesei évről évre ellenzik a Kínai Népköztársaság felvételének még a megvitatását is, holott meg vannak győződve, hogy Kínát fel kellene venni.

Felszólalások az ENSZ-közgyülós szerda délutáni ülésén

New York (MTI). Az AP jelentése szerint szerdán az ENSZ tagállamai fokozták nyomásukat, hogy valamilyen haladást érjenek el a leszerelési kérdésben.

Szerdán délután Moreno panamai külügyminiszter szóba- hozta a német kérdést is, mondván, hogy Németország egyesítése szükséges »Európa és a világ nyugalmának biztosításához«. Hozzátette, reméli, hogy a nagyhatalmak nézeteltérései meeszűnnek, és biztosítani lehet a békét, a nemzetközi biztonságot.

Montéra uruguayi külügyminiszter kijelentette, az egész világ bízik az ENSZ-ben, és az ENSZ-től várja a nézeteltérések elsimítását.

Murillo guatemalai külügyminiszter arra szólította fel az ENSZ tagállamait, érvényesítsék befolyásukat Angliánál, hogy adjon szabadságot Brit- Hond urasnak.

Rifai jordániai küldött az arab viliág politikai problémáit taglalta, majd felhívta az

sarokba szorították, nem felelt, ENSZ-t, akadályozza meg a

tervezett francia atomkrserletehanem újabb kérdésre terelte a beszélgetést. (MTI)

két, és igazságosan döntsön Algériáról.

A leszerelés a kérdések kérdése, a legfontosabb kérdés. Azt akarjuk, hogy helyesen értsék meg álláspontunkat, s ezért alaposan el szeretném magyarázni.«

Walter Reuther ennek ellenére sürgősen újabb kérdéseket akart bedobni, s e célból Rie- venak adta át a szót. Rieve egyszerre több kérdést tett fel: állami tulajdon a kapitalista és a szocialista országokban, demokrácia és diktatúra, a sajtó és a rádió ellenőrzése, tájékoztató anyagok cseréje, stb. S közben még egyszer megismételte a Szovjetunió és a szocialista országok ellen irányuló ismert rágalmazó kirohanásokat. Már a kérdések megfogalmazásából látszott, hogy Rieve igen homályosan és ferdén képzeli el a szovjet valóságot

Walter Reuther figyelte, hogyan »dobja be« Rieve az előre elkészített forgatókönyv szerint a kérdéseket és jegyzetébe tekintve odaszólt Rievenek, hogy még az egypártrendszerről

Hruscsov Pittsburg libán

Szerdán este N. Sz. Hruscsov és kísérete repülőgépen Pittsburghba utazott. A repülőtéren búcsúztatásukra megjelent Iowa állam kormányzója, Des Moines kereskedelmi kamarájának elnöke és több más hivatalos személy. Hruscsov búcsúzóul még egyszer megköszönte a meleg és vendégszerető fogadtatást.

Hruscsov repülőgépe helyi idő szerint szerdán 23 óra 2 perckor (magyar idő szerint csütörtökön hajnalban 4 óra 2 perckor) megérkezett Pittsburghba, az Egyesült Államok egyik nagy ipari gócpontjába. A repülőtéren a szovjet vendégek fogadásán megjelentek Thomas Gallacher, Pittsburgh polgármestere és más hivatalos személyek. A polgármester üdvözölte a szovjet kormányfőt, és átnyújtotta neki a város kulcsát.

— Miniszterítnök úr,— mondotta Gallacher —, én mint Pittsburgh polgármestere örömmel üdvözlöm önt, feleségét, családjának tagjait és a kíséretében lévő neves személyiségeket. Holnap a pittsburghi egyetemen rendezendő ebéden Pennsylvania állam kormányzója hivatalosan üdvözölni fogja önt államunkban, őszintén remélem, és ezt a reményemét városunk minden polgára osztja, hogy utazása eléri azt a célt, amelyet Eisenhower elnök az önnek küldött ^meghívásában részletezett.

Különösen remélem, ■ hogy az, amit ön itt hall és lát, legalábbis valamilyen mértékben előmozdítja a jobb megértést országaink között, valamint a jobb légkör megteremtését az egész világon.

Hruscsov válaszában kijelentette, hogy örömmel jött Pittsburghba. Elmondotta, hogy amerikai útján sok olyan emberrel találkozott és beszélgetett, akik a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyának megjavítására törekszenek.

Meggyőződésem — folytatta Hruscsov —, hogy Pittsburgh lakossága is osztja ezeket az érzéseket.

Hruscsov megköszönte a város kulcsát, amelyet a polgár- mester adott át neki, és tréfásan hozzáfűzte, hogy ezzel a kulccsal csak azokat a kapukat fogja kinyitni, amelyek kinyitását a polgármester megengedi neki.

A szovjet vendégek ezután gépkocsikon a Carlton House szállóba hajtattak. A szálló előtt, ahol mintegy ötezer főnyi tömeg gyűlt össze, a Columbia Broadcasting System televíziós társaság munkatársa felkérte Hruscsovot, válaszoljon nehány kéidésre. Hruscsov ehhez szívesen hozzájárult. Nyilatkozatában kifejezte a meggyőződését, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetőinek kölcsönös látogatásai jobb viszonyt teremtenék a k»t ország közölt. (MTI)

Aiken ír külügyminiszter indítványozta, hogy

a nukleáris hatalmak ál- _ lapodjanak meg, nem adnak atom- és hidrogénfegyvereket más országoknak.

Az atomfegyverekkel nem rendelkező országok pedig ígérjék meg, hogy nem gyártanak és nem szereznek tömegpusztító fegyvereket, vagy olyan harci eszközöket, amelyek világháború kirobbantására alkalmasak.

A külüevminiszternek a berlini kérdésről az volt a véleménye, hogy a várost az egyesített Németország fővárosává kell tenni. Szerinte addig nem lehet e kérdésit békésen és tartósan rendezni, amíg Németországot nem egyesítik. Az európai biztonság kérdését pedig csak úgy lehet békésen megoldani, ha az egyesített Németország, Lengyelország és más kelet-európai országok »idegen csapatoktól mentes« térséggé válnak.

Pella olasz külügyminiszter javasolta, hogy

a leszerelést fokozatosan, szakaszokban hajtsák végre, és »minden szakaszban alkalmazzanak megfelelő ellenőrzést.«

Indítványozta, hogy az atomleszereléssel egyidejűleg fogjanak hozzá a hagyományos haderők leszereléséhez is.

Az AFP jelentése szerint Pella ezután de Gaulle algériai programját vette védelmébe.

A Reuter és az AP jelentése szerint Kocsa Popovics jugoszláv külügyminiszter kormánya nevében kijelentette, hogy

Jugoszlávia támogatja Hruscsov szovjet miniszterelnök leszerelési javaslatát.

A jugoszláv kormány figyelemre méltatja az angolok leszerelési javaslatait is, amelyek »ugyanabba az irányba mutatnak«. Ezután elmondotta, hogy a szovjet kormány leszerelési terve megvalósíthatat- lannak tűnnék, ha feltételeznek, hogy nemzetközi síkon nem számíthatunk általános javulásra. Jugoszlávia azonban bízik abban, hogy a jelenlegi kelet—nyugati tárgyalások eredményeképpen a nemzetidé zi helyzet megjavul,