Somogyi Néplap, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-25 / 225. szám

SOMOGYI NfiPLAP 3 Péntek, 1959. szeptember SSL JÖN A VONAT Valahol a vonat elindul. , Felgyorsul. Hosszan villan a fényes sínpár. Elfut rajt, s át­tűnik a kép. Barcs. Az utcát átszelő vas­útnál tíz ember egy csoport­ban. Középen Illés László, Tóth Imre munkavezetők. Körülöt­tük ingujjra vetkőzött fiatal munkások. Tóth az órájára néz, s határoz: — Fiúk, a vonat négy óra öt- venkor halad itt át. A síneket felbontottuk. A vonat érkezé­séig a függesztett sínkévés hi­dat meg kell építenünk. Vá­gányzárlatot nem kérhetünk, a forgalom nem csökken. Az a kérdés, hogy az első vonat ér­kezéséig el tudjuk-e készíteni a hidat?... Fölnéz. Az egyik munkás igent bólint, majd a másik is. A sor szélén álló ifjúmunkás szembenéz. A határozott s gyorsan közel jövő szempárban feltűnik az előbbi vonat képe. Kanyargós völgyben halad. A kerekek alatt eltűnő talpfák. ... A sínkévés híd. Az árok két partján tartócölöpök. A híd még csak annyira kész, hogy az eredeti sínpárt a cölö­pökre helyezték. A talpfákat alulról ráerősítették. A két sín­kévét a talpfák fölött fektetik le úgy, hogy két végük az árokparton lévő cölöpökre tá­maszkodik. A sínkévéhez kell hozzászerelni a talpfás eredeti sínpárt. Közbeeső tartóoszlo­pok nélkül ez a sínkéve tartja majd a síneket Amikor a kép felvillan, Tóth munkavezető oldalt fordul a hídon. Kiált — Ide, fiúk, sínt kérek! Hatméteres sín. Három sín- fogó kapaszkodik bele. Las­san emelkedik. Hat munkás a híd felé vonszolja. Az első ket­tő átugorja a földelést, meg­kapaszkodik a hídban. A má­sodik párt utánuk rántják. Az utolsók izzadva kapaszkodnak. A sínt lefektetik. — Kalapácsot! — kiáltja va­laki. Bódis brigádvezető ütle- geL Veri az alátétet A sulyok elröpül. Bódis a cipelkedőkhöz rohan. Újra kapaszkodnak. A sín végigfekszik. Sorban eléje guggolnak. Tóth vezényel: — Egy, kettő, hó-rukk! — A sín csattanva a másik kettő fölé bukik. Tóth: — Kész az egyik kéve, fiúk! Baumhákl Ferenc megiramo­dik, int a többieknek: — Gyerünk a másikért! Egy karórán lüktetve igyek­szik a másodpercmutató. Illés ráncos homloka tűnik elő a számlapból... Állomáson a vonat A forgal­mista hangja: — Indulás! Barcs fogad. Az éles sípjel eggyéolvad a sín csengésével. A hatmázsás sín keresztbe áll a hídon. Az egyik fogó, Rövidfilm-vázlat amint jobban belekapaszkodik. Kiáltás: — Hó-rukk! — A sín megcsúszik; és a mélység fölé rántja az embereket Az ingek csuromvizesek. A baj a szem­be lóg. Valaki nagyot fúj. Egy hang: — Emberek, siessünk! — Valahonnan vonatfütty. Az arcok egy pillanatra megme­revednek. — Kalapácsot! Az ütleg nekilóduL Ketten az árokba ugranak. Az egyik fiatal a sín talpfáját és a sín­kévét összefogó pántokért sza­lad. Egy másik a földeletlen cölöpökre mered, majd lapátért ugrik. ívben röpül a föld. Az óra másodpercmutatója. Az ütleg felvillanó képe, csa­vart szorító karok a híd alatt. Bódis vizes haja az arcában. Megbotlik az egyik munkás. Egy pillanatra összefolyik a kép. Mintha vonatkerekek za­ja erősödne. Fölnéző arc: — Csavart! Meghúzni! Ugorj oda! Vigyázz, leesel! Üsd! Kö­zelebb! Jó! — Egy ideig foly­ton lassuló kalapácsütés. — Készen van — így a mun­kavezető. — Van idő bőven a vonatig. A munkások rendbe­szedik a környéket. Az egyik: — Azt hiszem, fiúk, ha így ha­ladunk, az éves tervet a jövő hónapban befejezzük. Bódis háttal egy fának dől. Patakzik róla a víz. Cigarettát keres. Lehunyja szemét, majd gondolatait látjuk. KlSZ-gyű­lésen . van. A Bódis- és a Baumhaki-brigád tagjainak fel­vételi kérelmét tárgyalják. Most éppen őt kérdi a felvéte­li bizottság arról, hogy tud-e mondani valamit, ami amellett szól, hogy lehet rá számítani, a szíve mindig a helyén van, és méltó a tagságra. A kép hirtelen összefolyik. Az egyik fiatal meghúzza Bódis fülét. — Mit álmodozol, öreg fiú? — kérdi. — Elfáradtál? — Nem. Eszembe jutott va­lami ... Egy kérdésre nem tudtam válaszolni ... Az előbbi munkás: — Szedd össze a szerszámod, majd este a szálláson beszél­getünk. Közösen talán jobban megfelelünk arra a kérdésre. Bódis rábólint. Maga elé: — Igaz is, együtt többet tudunk mondani. ... A Barcs felé száguldó vo­naton vagyunk. Messziről lát­szanak a falu körvonalai. Együtt hajtunk be a községbe. Féltávolról Bódisék láthatók. Egy kéz, amint adja a szaba­dot Elrobogunk mellettük. A mozdonyvezető visszapillant. Az ö szemével látni, amint tisztelegve vigyázzba kapják magukat a munkások. Bódis ci­garettára gyújt, a gyufa láng­ját arca elé tartja. A fény mo­solygós szemén táncol. Verej- tékes arca lassan betölti a vásznat Szegedi Nándor KIADÖS VOLT AZ EBÉD '~W < Kt&ft I KW'y.’» „Mit kezdjek ennyivel?" Jl/T a már Csurgó sem olyan hetőség? Kovács Laci azt sötét és elhagyatott, mondta: széthúz a fiatalság­amikor leszáll az est. A köz- Ritkán is találkoznak, nincs pontban neoncsövek, viliódzó KISZ-élet. Lassan, vontatottan reklámok fénylenek, és meg- beszéltek, de őszintén, és bár- lepően nagy a gyalogos forga- ki megállapíthatta szavukból, lom. Igaz, hogy azon a bizo- hogy egy kicsit másképp kép- nyos estén a Rosemarie-t fát- zelik el a szervezet életét. De szotta a mozi, a söntésben jó- hogyan? Csend volt a válasz, fajta bort mértek, s a kultúr- Senki se mondhatná, hogy ház ablakai fénylőén csalogat- nem lehet bírni velük, hogy a ták az ifjakat KISZ-gyűlésre. csurgóiaknak nem kell a Azt hinné az ember, nehéz vá- KISZ, mert hiszen akkor nem lasztani a háromféle lehetőség jönnének el. Legfeljebb az a között. Pedig dehogy. Aki mo- haj, hogy nem azt és nem úgy ziba akart menni, az nem ment adja a KISZ, ami és ahogy KISZ-gyűlésre, de az sem, aki édes nedvvel kívánta leöblíte­ni a nyárutó dús porát. Ezért adódott úgy, hogy a KISZ-tit- kár meglehetősen morózus hangulatban járkált fel-alá, ál­lát dörzsölve, szúrós tekinteté­vel a földet bámulta, mint aki nem tudja, mitévő legyen. Pedig a kivilágított ablakok mögött azért gyülekeztek né- hányan: fiúk, • lányok, sőt ami meglepő, még menyasszonyok, jelöltek, és asszonyok is. Vár­tak türelmesen, mint már any- nyiszor. Hozzászoktak. Mert ha célhoz vezetne. Bárhogy néz­zük is, érthető, hogy senki se megy szívesen, ha mindig csak gyűlésekre hívják. Az is kell, két is, hogy szerelmet kellett vallani a nyilvá-nosság előtt, s ez sohasem könnyű; hogy fek­vőtámaszba kényszerült a piru­ló fiú; hogy fél lábra kellett áll­ni és így tovább. De mindjárt érdekesebbé, nevetőbbé lett a játék, amikor egy Petőfi-, Ady- vagy József Attila-verset kel­lett elmondani; amikor azt a csalafinta kérdést tették felé hogy szerette-e Mátyás király a krumplit; amikor egy fiú legszebb élményét mondta el, s igazán meghatóan, újra át­élve mesélte az országjáró tú­ra mozzanatait. A végén kissé akadozva azt mondta: — Ne haragudjatok, nem tu­dom úgy elmondani a diósgyő­de sokkal több is annál. Ki- ri munkás életét, munkáját, rándulás, játék, tánc és tartal­mas szórakozás. — Ahá. Játék! Játszottak már így együtt? — Nem. — No, játsszunk akkor. Volt, aki húzódozva fogadta az aján­latot, mintha lealázó lenne, vagy túl komolytalan; mások örömmel. Mindenki beült a körbe. Nagy térítőt fogtak köz­re, és megkezdődött a régi, na­jól megy, mindössze egyszer si- gyón is egyszerű játék: húzd került összeverbuválni a szer- meg, ereszd meg. vezet valamennyi tagját, akkor is harmonikás állt az elöcsar­ezdetben csak kacagást, jókedvet fakasztott. Ez is sokat ér. Később azonban észrevétlenül ts nokban, és táncolni lehetett. Azóta szégyenkezve w.esélik Csurgón, pedig inkább okulni hasznot hozott a játék, kellett volna belőle. Hiszen Száz zálog is összegyűlt már, semmivel sem értéktelenebb az ha nem több, s az érdeklődés a taggyűlés, ahol tánc tüzétől olyan volt, mintha legalábbis átforrósodott, jó hangulatra rádiókat sorsolnánk. Egyik­derített fiatalok vesznek részt. Szeretnek táncolni, elvégre fia­talok. Alighanem a Rosema- rie-ről is lemondtak volna, ha valaki ismerné vágyaikat... másik kislány kabátját is zá­logba rakta, s didergett volna, ha nem tüzeli a játék heve. Mindig más mondta az ítéle­tet. Volt min gondolkozni. Azon a bizonyos napon is Igaz, szabtak olyan büntetése- csak húszán jöttek el a hatvan­ból. S a KISZ-titkárt — bár nem volt szép tőle — feldühí­tette a sikertelenség. — Mit kezdjek ennyivel? Menjetek haza! ahogy láttam. Nézzétek meg ti is... És a játék második része már több volt, mint játék. Aki nem tudott verset mondani, szégyenkezett, másnap bizo­nyára átlapozta a kötetet, s aki húzódozott, akinek mindunta­lan szigorítóba került a holmi­ja, legközelebb bátrabban ját­szik majd... Tj'él tíz is elmúlt, mikor hazaindultak a fiatalok. Igaz, most nem hallgatták meg a titkári beszámolót, nem szü­letett határozat, nem volt hoz- temérdek zászólás sem. De szívük mé­lyén lehetett valami, látszott az arcokon. Jól érezték magu­kat. És talán — fülön csípve a többieket — máskor is eljön­nek ilyen közös mókázásra, szórakozva tanulásra. Igen, bizonyára eljönnek va­lamennyien. Csak meg kell ta­lálni az utat a fiúk és lányok szivéhez... Jávori Béla TT ifordultak már az ajtón, talán el is mentek vol­na, ha valaki vissza nem tart­ja őket. És akkor leült a húsz fiatal nem rendezett sorokban, és nem előadói asztal felé for­dítva tekintetét. Csak úgy körbe, barátságosan. Egysze­rűen csak beszélgetni. Persze, nehéz volt az idegennek, ha véleményt akart kicsikarni, ki­váltképp a lányokból. Hozzá­szokhattak, hogy ilyenkor a tit­kár beszél, esetleg a kultúrház vezetői, akik szintén KISZ-ta- gok. Később egy kicsit felenge­dett ugyan a fagy, de nem annyira, hogy folyamatos tár­salgás alakulhatott volna ki. Az egyik kislány — Faggyas Erzsi — szégyenlősen bevallot­ta, hogy ő szívesen jön a KISZ-be, de nem tudja, miért. Varga Erzsi szórakozni, tanul­ni szeretne, de hát van erre le­A közös vagyon védelmezője RITKULÓ HAJÁT ezüstössé ötvözték az évek. Arca boros­tás, cserzett, csupa ránc. Sok­sok, munkában korán elaggott, nyomorékká vált cselédet lá­tott szemében még most is ott boronganak az uradalmak le­tűnt világának szomorú emlé­kei: a kín, küzdelem és kese­rűség. Ui ruhája zsebéből jegyzetfüzet kandikál elő. Szót­lanul ül a tabi Kossuth Tsz irodájában, s a bodorodó szi­varfüstön át társait figyeli. A tagkönyvekre bejegyzett mun­kaegységek hitelességét ellen­őrzi. Mert ő, Reiczhert Ádám, a tsz-tagok háztáji szarvas- marháinak idős gondozója is tagja az ellenőrző bizottságnak. Lelki ismeretet követelő fel­adattal bízták meg három év­vel ezelőtt. Munkáját részre­hajlás nélkül végzi. Szigorú, talpig becsületes védelmezője a közös vagyonnak. Akinek »hosszabb a körme«, vagyis meglopja a közöst csodálkozott. — Hogyan talál­ta volna meg? — Itt a dolgozószobában ta­láltam bizonyos nyomokat, amelyeknek ismeretében.a Mindezt úgy mondtam, mint■ — Hiszen ez besúgásl — is­mételtem. — Szofja, maga na­gyon illojálisan viselkedett ve­lem szemben Képzelje csak el, ha véletlenül nem mondok ma­gának igazat. A vesztemet nyezetéböl. így hát elhatároz­tam, hogy nem nagyon rugasz­kodom el az igazságtól. — Azt kérte, mutassam meg neki azt a leadót, amelynek — Ezt aligha hiszem — vett volna észre, csak az üzle-\ mondtam mélabűsan, és az ab- tek tömegét, az emberek áram-< lakhoz léptem. — Azt hiszem, lását látta volna. Én azonban] önmagán kívül senkit sem tud korábban is jártam ezen azi szeretni. utcán — mindössze néhány hó­Jankowska vem szólt, csak nappal ezelőtt — és mást isi ha a világ legtermészetesebb idegesen elnyomta cigaretta- észrevettem: itt egy üzlet ma\ dolga lenne egy titkos leadóra ját, és még sokáig némán ült. « nyitva, de mellette egy má-i akadni, amelyen az angol titkos Végül felállt, és csendesen, s*k üres üzlet lehúzott redőny-\ szolgalat vezetőivel lehet érint- rrtinden búcsúszó nélkül távo­zott. tágra nyitotta kezni. Jankowska szemét. — Komolyan mondja? — A lehető legkomolyabban. — És megtalálta a leadó he­Eljött a péntek. A keddi vagy pénteki nyel, üres kirakattal, odébb, még egy ... Azután megint egy üres helyiség, lezárt ajtó.. És mégis minél tovább ha-' ladtam az Izvesztkova utcán,', okozta volna., Edinger abban a érintkezett segítségével Blake Londonnal ■ Igére vonatkozó feljegyzéseket vallottam be olyan keserves arckifejezéssel, mintha Jankowska kikénysze­rítette volna belőlem a vallo­mást. pillanatban a nyomomba vetet­te volna magát... — Ez esetben a világon sen­ki sem menthette volna meg, mert nincs visszaútja — helye­selt cinikusan Jankowska. — Nem is ajánlom, hogy engem kihagyjon a számításaiból. Ma­ga még egészen járatlan ezek- deztem. — Talán ben a dolgokban, és a németé- nem volt leadó ja? két sem könnyű félrevezetni! Jankowska vállat vont. is itt, ebben a szobában? — Meg. — És hogyan? — Az az én titkom. — És tudja a hívójeleket — Leadó?! — kiáltotta asszony. — De az csak blöff­— Hogyhogy blöff? — kér- Blake-nek az a rejtjeleket is? egy — Nagyjából. pót jelöltek meg nekem, ami- anndi bizakodóbb lett a ham-' kor öt és hat óra között tálál- gulatom, mert mind messzebbj kozhattam valakivel, a dóm- £s messzebb jutottam Davisi mai szemben levő könyvesbolt- B lakétól. a »romlás virágaitól«] bon..) — 02 övéitől is és Baudelaire-i A templom, amely a XIII. éitöl is — Marcel Proust báj-' században épült, egyike volt dús köteteitől, a tágas, de ide-' Riga legszebb műemlékeinek, .. .. átvészelte a bombázásokat, ép- gen ^kastól, az ütegen, örökölt ségben -maradt mind ez ideig holmiktól, az egyszerű leányok Néhány percre elhagyta rriacskafejkövekkel Ez nyugtalanít engem is azért _ & sohűSem flottam kendőztem hogyan boldogul- semmiféle leadóról. Persze ták ... -r- Odalepett lami úton módon kiszimatol- erős férfit rajongó, igazi nő ták. De maga... Ez nagyon tört ki belőle, kockázatos dolog... beugrattú _ Jgazan örülök, hogy nem a nemeteket! Maga sem tud csalódtam magában. - Leült semmvt a leadorol, komeduzzru „ karosszékbe, és rágyújtott — És ezt az ajándékot vitte és ma is dísze a régi Dóm tér- tói, a kétszínű Jankowska fe-, ne-k. nyegetéseitől, kacérkodásaitól Ebben a kerületben minden Otthagyhattam minden idegent' nagyon tetszett nekem, a régi . , ,, . , , , .. . templom is, a hozzá vezető ss, ^katlant, és egyre inkább keskeny utcácskákkal, a gót újra magammá lettem. Edingernek? — Majdnem. — No hát tudja — Jan­kowska szeméből őszinte el­ragadtatás sugárzott. — Ez nagy merészség volt magától! stílusban, épült házak, és a Kiértem a Dóm térre, iát áll. .. vT hniarnrZ — 02®rt Ehetett, és a németek va- megszokott önuralma, és az es vegigsimitott a haja . lami úton módon kiszimatol- «« rnSmnA r>n Legyen okos, egyikünk sem jár jól, ha veszekszünk — mondotta békítőén. — Mit akart magától Edinger? Az ördög tudta, miféle kap­csolatai és lehetőségei voltaik. A vitának nem sok értelmét láttam, és abban sem voltam bizonyos, nem tudott-e meg valamit az Edi-ngerrel folyta­tott beszélgetésünkről, valaki­kul az Obergruppenführer kör­Mindenből a letűnt századok kirakott előttem a templom, és vélej szemben az antikvárium. Nagy' kirakata van, tele könyvvel.' levegője áradt, minden az idő Ala . fel, üvegezett ajtóJ múlását idezte az ember em- , lékezetébe. Benyitottam. Az ajtóra erőst-, tett csengő megcsendült. A tu-| pedig nem lehat sokáig. Az egy cigarettára. — Úgy érzem, Az Izvesztkova utcán ___ . . e letevel játszik. maga egyre kedvesebb lesz tem, amelyen számtalan üzlet tej dános valószínűleg nem ült Gúnyosan néztem Jankows- számomra. és boltocska sorakozott, s ame- mindig az üzletben, hanem a kára. gn azonban óvakodtam en- ^Ven élénken rajzott a sok já- bolt -mögötti helyiségben tar-, — No és ha én megtaláltam nek a „Snek a közelségétől. Ki rókelö..-. a teadót? tudja, miért ölte meg Blake- Aki sohasem, járt erre az­tőzkodott, — Maga?! —r Most őszintén at? előtt, semmi különösebbet sei» — Folytatjuk magyarázza nevetve —, nem úszhatja meg szárazon. Egy alkalommal vacsora közben szóltak neki: Valakinek a disznói bent járnak a tsz kukoricájában. Nem kellett több. Otthagyta a vacsorát, s éjfélig barangolt a mezőn, hogy kiderítse a tilosban járt állatok tulaidonosát. REICZHERT BÁCSI Köt­ésén, Hertelendy Miklós volt horthysta alezredes birtokán látta meg először a napot. Hár­man voltak testvérek. 1913-ban a nyomor másfél millió társá­val együtt édesapját is Ameri­kába üldözte. Hogy meglegyen a betevő falatjuk, 9 éves korá­ban már aratnia kellett. Korán kezdte a robotot, és sokáig tar­tott. Kilenc évig nagygazdák­nál, 23 évig uradalomban volt cseléd. Később hét gyerek szá­jába kellett kenyeret keresnie; A felszabadulást Tabon kö­szöntötte. A földosztáskor 15 holdat kapott. Nagyot válto­zott az élete, de ezután sem lehetett egycsapásra boldog; Gyerekei még kicsinyek vol­tak. Lovakkal, gazdasági esz­közökkel nem rendelkezett; Nem volt kivel és mivel meg­művelni a földet. Saját birto­kának szolgája lett. Napokig dolgozott megfeszített munká­val, hogy egy-egy vasárnap fo­gathoz jusson. 49-IG VIRGÓDOTT, küszkö­dött, s ekkor belépett a tsz-be; Itt sem volt mindjárt könnyű. Az első évben alig kapott vala­mit, de kitartott. Később, ahogy nőttek a gyerekek, s ahogy erősödött a közös, min­dig könnyebb lett. Jött a ha­szon. Ezután meg a házassá­gok, lakodalmak és bútorvá­sárlások vitték el a pénzt. De volt miből. Tavaly negyedma­gával 55 ezer forint részesedést vitt haza. Az idén meg már csupán neki 410 munkaegysége van, ami több mint 15 ezer fo­rintnak felel meg. — Ezen meg — mondja — a kis 15 éves Katimnak veszek szobabútort tudniillik — es ezt leplezetlen apai büszkeség­gel újságolja — már udvarol­nak neki. Ha ez is meglesz, akkor egy kis házat akarunk összehozni a feleségemmel. Ötvenöt kemény esztendő nyomja már Reiczhert bácsi vállát. Küszködött, a múltban, küzd a jelenben. Hajdan azon­ban a szűkös betevő falatot is alig tudta előteremteni, ma pedig emberhez méltó életet él; ROSSZ VOLT A MTJLT, ke­gyetlen, irgalmatlan. Fáradsá­got nem ismerve azért harcol ;í Reiczhert bácsi, hogy ne tép* ? hessen vissza bt. a világ. i Szentai Sáariaf

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents