Somogyi Néplap, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-24 / 224. szám

Csütörtök, 1959. szeptember 24,

2

SOMOGYI NÉPLAP

Hruscsovot Des Moines-ben többezer főnyi tömeg üdvözölte

Des Moines (MTI). Mint nyugati hírforrások: közlik, az Iowa állambeli Des Moines kedden meleg fogadtatásban részesítette Hruscsovot.

A Des Moines-i rendőt főnök becslése szerint

több mint 25 000 ember vonult ki az utcára, hogy a szovjet miniszterelnököt fogadja.

Ezek közül ötezren voltak a szálloda előtt és húszezren a városba, vezető úton. Mialatt Hruscsov a szálloda előtt beszélgetett, a tömeg egyre nőtt. Amikor belépett a szállodába, a tömeg ott maradt, hogy végignézze Hruscsov kíséretének érkezését. Nem sokan hallhatták Hruscsov beszédét, de legalább láthatták a másik világból érkezett vendéget. Az integető tömegnek Hruscsov mosolyogva integetett vissza. Tapsukra — orosz módra — tapssal válaszolt. A biztonsági intézkedések ezúttal nem voltak szigorúak. Hruscsov megérkezése pillanatától teljesen közel kerülhetett az iowaiak- hoz,

■Hruscsov ezután a mikrofon elé lépett! A körülötte csoportosuló újságírók megkérdezték tőle, mi a véleménye iowai fogadtatásáról/.A kormányfő válaszában kijelentette, hogy

Iowa népe igen melegen fogadta.

/ 1 a kérdésre, hogy nem

fáraáztotta-e ki gyors amerikai körutazása, Hruscsov tréfásan megjegyezte, hogy neki nincs joga elfáradni. Az ember — fűzte hozzá — életének egybarmadát átalussza, okosan kell tehát gazdálkodni élete másik kétharmadával.

Hruscsovot ezután megkérdezték, mi az, ami amerikai látogatása során a legmélyebb benyomást keltette benne. Hruscsov így válaszolt: »Az, hogy az amerikai nép a szovjet néphez hasonlóan békére törekszik«. Hruscsov a továbbiakban elmondotta még, hogy Des Moines utcáin áthaladva feltűnt neki egy ilyen feliratú plakát: »Nem mindig értünk egyet önnel, de üdvözöljük önt!« Ezek igen értelmes szavak — állapította meg Hruscsov.

Lehetnek közöttünk nézet- eltérések, de az Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak békében és barátságban kell élnie egymással.

Arra a kérdésre, hogy elősegíthetik-e a békét a találkozók az Egyesült Államok és a Szovjetunió vezetői között, Hruscsov azt válaszolta, hogy a találkozók és a beszélgetések sokkal hasznosabbak a jegyzékváltásoknál, amelyek olykor kellemetlenek. Lehetséges — mondotta —, hogy évente nem egyszer, hanem kétszer is szükségesnek mutatkozik a találkozó.

Hruscsov végül köszönetét fejezte ki Des Moines lakosainak a szívélyes fogadtatásért. Szavait a tömeg ismét viharos tapssal fogadta.

Hruscsov később ellátogatott egy Des Moines-i húsfeldolgozó gépgyárba. Kék munkaköpenyben figyelmesen végignézte a gyár minden termét a vá- góbídtól egészen addig a részlegig, ahol munkásnök kezelték a virslikészítő gépeket.

hosier Bookey, a gyár egyik tulajdonosa megköszönte Hrus- csovnak, hogy időt szakított magának a gyár megtekintésére.

Egy másik húsfeldolgozó gyár sztrájkoló munkásai megéljenezték az autóban arra haladó szovjet vezetőt, és néhányan azt kérték, menjen oda hozzájuk, és mondjon beszédet nekik.

A húsfeldolgozó gyár megtekintése után Hruscsov egy mezőgazdasági gépgyárba ment. Ott az egyik gép előtt megkérdezte, vajon az kézi erővel működik-e. Amikor igennel válaszoltak, azt mondotta: »A Szovjetunió legyőzi önöket, ha továbbra is ilyen gépeket gyártanak«.

A% ENSZ-közgyűlés vitája Kína ENSZ- tagsága napirendre tűzésének kérdéséről

New York (MTI). A Reuter jelenti, hogy az ENSZ-közgyű- lés kedd délelőtti teljes ülése folytatta a vitát Kína ENSZ- képviselete kérdésének napirendre tűzéséről.

Mint ismeretes, a főbizottság azt indítványozta, hogy a közgyűlés 14. ülésszaka ne foglalkozzék a kínai ENSZ-képvise- let kérdésével, a hétfői plenáris ülésen viszont Nepal küldötte ezzel ellentétes értelmű javaslatot terjesztett be.

A kedd délelőtti ülésen elsőnek Palamasz görög küldött szólalt fel. Rágalmakat szórt a Kínai Népköztársaságra, és úgy igyekezett feltüntetni, mintha Hruscsov és Eisenhower nagy jelentőségű tanácskozásainak idején »nem lenne helyes«

olyan »vitás« kérdéssel foglalkozni, mint amilyen Kína ENSZ-kép viseletének kérdése.

A görög küldött után dr. Sík Endre, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere szólalt fel. A következő felszólaló, de Lequercia spanyol küldött bejelentette, hogy küldöttsége Kína ENSZ-tagsága kérdésének megvitatása ellen fog szavazni.

Thor Thors, az izlandi küldöttség vezetője bevezetőül hangoztatta, Izland már hosszú évek óta úgy véli, hogy »a több mint hatszázmilliós kínai nép fölött joghatóságot gyakorló kormány képviselőit nem szabad távol tartani az ENSZ-től«. A továbbiakban azonban teljesen indokolatlanul belekeverve az úgynevezett laoszi, sőt a tibeti kérdést is, s végül bejelentette: küldöttsége tartózkodni fog a szavazástól.

Richard Cassey ausztráliai külügyminiszter alaptalanul megvádolta a Kínai Népköz- társaságot, és Kína ENSZ-képviselete kérdésének napirendre tűzése ellen foglalt állást.

Delagado fülöpszigeti küldött hasonló értelemben szólalt féL

A délelőtti ülés utolsó felszólalója, Panya laoszi külügyminiszter egyenesen odáig ment kínaellenes kirohanásában, hogy »az agresszió jutalmazásának« mondotta Kína ENSZ- képviselete kérdésének esetleges megvitatását. A délelőtti ülést ezután elnapolták.

Dr. Sík Endre külügyminiszter felszólalása a Kínai Népköztársaság ENSZ-tagságáról folyó közgyűlési vitában

H'rek, vélemények, kommentárok Hruscsov amerikai utazásáról és a leszerelési javaslatról

Herter nyilatkozata Hruscsov és‘Eisenhower megbeszéléseinek j , előkészítéséről

. NEW YORK:

' Az AP jelén tése szerint Herter amerikai külügyminiszter kedden közölté, hogy Gro- miko szovjet külügyminiszterrel együtt nagy vonalakban ki- dolgozták Hruscsov és Eisenhower Camp Davidban tartandó megbeszéléseinek tárgykörét. Herter és Gromiko egyórás megbeszélést tartott, és ezen ideiglenesen megállapod- tak Hruscsov és Eisenhower megbeszéléseinek tárgyában.

Újságírók kérdésére válaszolva Herter kifejezte azt a véleményét, hogy a berlini helyzetet nem a csúcsértekezleten kellene megvitatni. Szerinte a kormányfői értekezleten mindaddig nem tudnak megegyezni ebben a kérdésben, amíg több haladást nem érnek el a külügyminiszteri síkon, vagy pedig más tanácskozásokon.

Herter hangoztatta,

nem osztja azoknak a nézetét, akik kereken elutasítják Hruscsov leszerelési . tervét

ázzál; hogy az’nem egyéb propagandánál.

A külügyminiszter szerint a terv propaganda, »dg ugyanakkor az emberiségnek azt az erőfeszítését jelképezi, hogy megoldást találjanak legalább az egyik legfontosabb nemzetközi kérdésre. Éppen ezért Hruscsov beszéde megérdemli, hogy a legnagyobb figyelemre méltassák, és a leggondosabban tanulmányozzák.«

Herter ezután annak a meggyőződésének adott hangot, hogy

a leszerelés megvalósítása esetén megfelelő nemzetközi rendőri erőt kellene felállítani, amely szavatolná a világ békéjét.

A leszerelést szerinte szigorú ellenőrzéssel kell egybekötni;

Az amerikai külügyminiszter ezután a laoszi helyzetről szólott. Megállapította, igen »kérdéses« a laoszi kormánynak az az állítása, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság beavatkozik a laoszi helyzetbe, s támogatja a felkelőket. Bár Herter hitelt adott a laoszi kormánykörök állításainak, de kénytélen volt elismer- m, hogy ezt az állítást semmi

sóm igazolja. A laoszi helyzet »nehéz és bonyolult« — mondotta.

Az AP közlése szerint Herter azt is megjegyezte, nem tartja valószínűnek, hogy Hruscsov Amerikába érkezése óta megváltoztatta az Egyesült Államokról alkotott véleményét.

A szovjet leszerelési javaslat újabb visszhangja

London (MTI). Az Angol Békebizottság nyilatkozatában a következőket jelentette ki: Hruscsov négy év alatt végrehajtandó tökéletes leszerelési javaslata lángra lobbantotta a népek lelkesedését az egész világon.

El kell fogadni ezt a józan, reális ajánlatot, amely véget vet a hidegháborúnak, és a béke új korszakát nyitja meg. Üdvözöljük az új javaslatok kezdeményezőit.

Gait shell sajtónyilatkozatában kijelentette: — Sajnálatos hogy a Nyugat nem részesítette melegebb fogadtatásban Hruscsov leszerelési javaslatát Ha barátságosabban fogadjál«, ez kétségkívül nagyon kedvezően befolyásolta volna az általános légkört. Meggyőződésem szerint az oroszok egészen őszinték, midőn azt mondják, hogy békét kívánnak, és hajlandók gyakorlati kérdésekről komolyan tárgyalni.

Szembesítés — Walter Lippmann cikke

Washington. Walter Lippmann a New York Herald Tribune szeptember 19—20-i számában megjelent cikkében megállapítja, hogy mind az első naptól fogva, Hruscsov, mind pedig Eisenhower elnök tökéletesen tisztában volt találkozásuk jellegével. A szovjet kormányfő azért jött ide, hogy komolyan tárgyaljon az elnökkel és meggyőzze az amerikai népet: bár ő kihívó fél, versenytárs és rivális, de nem ellenség. Nem az a célja, hogy elpusztítsa, hanem hogy túlszárnyalja és legyőzze az Egyesült Államokat a szellemi és gazdasági élet minden területén.

Lippmann rámutat, hogy ez igen józan cél, és senki sem mondhatja, hogy Hruscsov véka alá rejti kihívásának komolyságát. Ez a kihívás pedig — hangoztatja a neves amerikai publicista — társadalmunk kritikus gyengeségén alapszik.

Társadalmunknak az a kritikus gyengesége, hogy népünknek nincsenek nagy céljai, amelyeknek elérésére egyesitené erőit. Az ország közhangulata védekező jellegű, meg akarja tartani az eredményeket, de nem alkot és nem törekszik előre. Manapság úgy beszélünk magunkról, mintha véglegesen kialakult társadalom lennénk, mely elérte céljait és nem törekszik újak felé.

A szovjet rendszernek az az ereje — ismeri el Lippmann —, hogy mindenekelőtt céltudatos társadalom, amelyben a nép minden erejét céljai megvalósítására fordítja. Bz a céltudatosság akár a tudományt, akár a gyártási módszereket nézzük, a polgári és katonai vonatkozásban egyaránt kimagasló sikereket eredményez.

Megrázó és bizonyos fokig szégyenletes — vallja be Amerikáról Lippmann —, hogy ennek az országnak, amelyről e napokban annyiszor mondják el Hruscsovnak, hogy milyen gazdag, nem volt akaratereje, hogy megakadályozza a lemaradást a rakéták versenyében és nem volt elég felelősségérzete a jövőt illetően, hogy megfelelő oktatási rendszert hozzon létre.

A továbiakban Lippmann óva int a szovjet kihívás lebecsülésétől :

Vannak közöttünk olyanok, akik úgy gondolkoznak, hogy a szovjet kihívást — a legfélelmetesebbet a nyugati társadalom történetében — el lehet intézni azzal, hogy nem tárgyalunk az oroszokkal és a kommunizmust megbélyegző határozatokat hozunk, egyébként pedig nyugodtan tovább lehet üzletelni és szórakozni szokás szerint. Ezek az emberek kultúránk nagy védelmezőinek képzelik magukat, amikor elmondanak egy beszédet, vagy írnak egy cikket, amelyben egyes kérdésekben válaszolnak Hruscsovnak.

Ezek az emberek tévednek. Nem ismerik fel ellenfelünk erejét. A Hruscsovnak adandó egyetlen válasz az — hangsúlyozza befejezésül Lippmann —, ha felhagyunk boszorkányságtól való félelmünkkel és ismét megabiztos és céltudatos nemzetté válunk. CMTÍi

New York (MTI). Az ENSZ- kózgyűlés plenáris ülésének kedd délelőtti ülésén »A Kínai Népköztársaság ENSZ-képvise- lete« című pont napirendre tűzésének vitájában a magyar delegáció nevében felszólalt dr. Sik Endre külügyminiszter és a kővetkező beszédet mondta:

— Helyesen járt el az indiai kormány, amikor úgy döntött, hogy a Kínai Népköztársaság képviseletének kérdését a közgyűlés napirendjére javasolja. Olyan kérdést hozott ezzel az indiai kormány a közgyűlés elé, amely a szó szoros értelmében magának az ENSZ-nek a létét érinti. A földkerekség lakosságának egynegyede él a Kínai Népköztársaságban, amely nagy társadalmi átalakulás tiszteletre méltó eredményeit mutatja napról napra, s évezredes társadalmi, gazdasági problémák megoldásával növeli száz- és százmilliók életszínvonalát.

Ázsia és Afrika gyarmati sorból felemelkedő népei feszült figyelemmel szemlélik ezt a rendkívüli arányú fejlődést. Nem kell csodálkozni azon, hogy nem örülnek ennek a fejlődésnek olyanok, akik jobban szeretnék a népeket gyarmati sorban tartani.

Az indiai kormány javaslata azonban nemcsak ezt a hatalmasan fejlődő országot, hanem az Egyesült Nemzetek Szervezetét is érinti.

Az ENSZ ugyanis nagyon könnyen a Népszövetség sorsára juttatja magát, ha nem oldja meg Kína képviseletének kérdését.

Hogy ez a kérdés nincs megoldva, azt ebben a teremben minden delegáció tudja.

Ugyanis ma már senki sem tekinti a tényleges Kína képviselőinek a »Kína« jelzésű táblánál ülő embereket, még ők maguk sem.

Helyes volt tehát az indiai kormány döntése magának az ENSZ-nek a szempontjából is. Ennek a döntésnek a helyességén lényegében az sem változtat, hogy mindenki előre számolt — nyilván maga a javaslattevő is — az Egyesült Államok delegációjának szokásos ellenjavaslatával. Mégis hasznos benyújtani a javaslatot, mert

ez a mostani napirendi vita is egyre több szemlélő előtt teszi világossá, milyen eszközök gátolják egy nagyhatalom képviseletének megadását az ENSZ- ben.

Helyes a nepáli delegáció eljárása is, mert amikor ez a delegáció felismerte, hogy a főbizottság a szokásos amerikai kezdeményezésre ismét meg akarja fosztani a közgyűlést ennek a kérdésnek a megvitatásától, akkor olyan módosító javaslatot terjesztett be, amely lehetővé tenné a vita folytatását. A vita folytatásától főként azok idegenkednek, akik félnek az igazság terjedésétől. Éppen ezért érthető, hogy az Egyesült Államok delegációja előbb olyan értelmű javaslatot terjesztett a főbizottság elé, hogy ne foglalkozzék a közgyűlés ezen az ülésszakon olyan javaslattal, amely a jelenleg

itt ülő személyek kizárására és a Kínai Népköztársaság képviseletének befogadására vonatkoznék, majd pedig élesen lépett fel Nepal módositó ja vaslatával szemben.

A halogatás érdekében itt olyan érvek hangzottak el — főleg az Egyesült Államok delegációja részéről —, amelyek egyfelől nem tartoznak a tárgyhoz, másfelől valótlanságokon alapulnak.

Tudott dolog: egyes nyugati imperialista vezető körök évek óta mesterkednek azon, hogy a hatalmasan fejlődő Kínai Népköztársaság és a nagy indiai nép közé éket verjenek.

A vállalkozás reménytelen ugyan, a két nép sok évezredes szomszédságban és a gyarmatosítók elleni harc azonos tapasztalataiban kialakult barátságát semmi idegen erdek nem zavarhatja meg, és problémáikat — ha vannak, és ha lesznek ilyenek egymással — a népek ázsiai családja érdekeinek megfelelő békés megbeszéléseken rendezik. A vállalkozás reménytelen ugyan, de azért ilyen kísérleteknek vagyunk tanúi most, s a jövőben is újra meg újra tanúi lehetünk.

India vezető tényezői is tudják, el is ismerték nyíltan, hogy Tibet évezredes elmara- dottságú társadalmi, gazdasági, kulturális viszonyai nem voltak tarthatók a fejlődés jelenlegi viszonyai között.

A társadalmi átalakulásért küzdő népi erek türelmével visszaélve — mert el kell ismerni, hogy ezek az erők hosz- szú éveken át valóban nagy türelmet gyakoroltak — az évezredes elmaradottság fenntartását kívánó tibeti rétegek és a nemzetközi reakció India szomszédságét használták fel egyfelől rendbontásra, másfelől a két szomszéd jóviszonyának megzavarására Azt csak mellékesen említem meg, hogy az,

aki itt a vitában Magyarország nevét belekeverte, az csak saját magának ártott, mert azzal csak segít elismerni az egyesült államokbeli és a nemzetközi reakció érdekeltségét a Kínai Népköztársaság ellen folytatott rágalomhadjáratban.

Talán csak annyi a különbség, hogy a tibeti ellenforradalom céljaira az Egyesült Államok kormánya nem ajánlott fel húszmillió dollárt — legalább nyíltan nem.

Nem a Kínai Népköztársaságnak van igazán szüksége a kérdés rendezésére, hanem ennek a szervezetnek, mert hiszen mégiscsak illúziónak számít, hogy egy nemzetközi szervezet úgy foglalkozik a nemzetközi béke és biztonság kérdéseivel, a leszerelés egyetemes problémáival, egyebek mellett Ázsia népeinek sorsával is, hogy a vitából kizárja a nemzetközi élet egyik hatalmas, egyre hatalmasabb tényezőjét: a Kínai Népköztársaságot.

Ez az eljárás nagymértékben csökkenti a közgyűlés állás- foglalásainak komolyságát és súlyát, ugyanakkor veszélyezteti magának a szervezetnek a létét is. Minél tovább tartják ugyanis fenn mesterséges határozatok- a jelenlegi visszás helyzetet, annál jobban felidézik a Népszövetség sorsának veszélyeit.

Minél később számol a közgyűlés határozata az igazsággal és a valósággal, annál több szégyenkezni valójuk lesz azoknak, akik a kérdés rendezését késleltetik.

Éppen ezért az Egyesült Nemzetek Szervezetének jó munkája érdekében, a népek együttműködésének fokozásáért a magyar delegáció a nepáli módositó javaslatok mellett szavaz, mert azok az alapokmányok szellemének érvényesítését segítik elő. Ha pedig Nepal módosító javaslatait nem fogadnák el. a magyar delegáció az amerikai delegáció javaslata ellen szavaz, mert az ellentétben áll az ENSZ alapokmányával, és sérti a nemzetközi béke és biztonság érdekeit — fejezte be felszólalását dr. Sik Endre külügyminiszter.

Szavazás az ENSZ-kosgvülésben Kína EIXSZ-képviseletének kérdéséről

New York. Mint a Reuter és az AP jelenti, az ENSZ-köz- gyűlés kedd délutáni teljes ülésén szavaztak Kína ENSZ- képviselete kérdésének napirendre tűzéséről.

Ismeretes, hogy a főbizottság javasolta, ne tűzzék a közgyűlés XIV. ülésszakának napirendjére Kúra ENSZ-képvi- seletének kérdését. Nepal küldöttsége hétfőn ezzel ellentétes értelmű módosító indítványt terjesztett elő.

A szavazás előtt mégegyszer felszólalt Krisna Menőn hadügyminiszter, az indiai küldöttség vezetője, aki eredetileg javasolta a főbizottságnak Kína ENSZ-képviselete k '»»lésének napirendre tűzését. Kijelentette: amikor a főbizottság az idén ismét a kérdés napirendre tűzése ellen foglalt állást, ezzel olyan politikai döntést hozott, amely sérti az eljárási szabályokat.

Krisna Menőn újból kéri“ hogy tűzzék a közgyűlés napi

rendjére Kína ENSZ-képvise- letének kérdését.

Ezután megkezdődött a szavazás.

Elsőnek a hétfőn benyújtott nepáli módosító indítvány fölött szavaztak. Az indítványt a közgyűlés 41 szavazattal 30 ellenében elutasította. Tartózkodott a szavazástól 11 küldöttség.

Ezután egy másik nepáli módosító indítványt tettek fel szavazásra. Ez az indítvány is a főbizottság javaslatainak megváltoztatását szorgalmazta. Az indítványt a közgyűlés 42 szavazattal 29 ellenében elutasította. Tartózkodott 11 küldöttség.

Végül a főbizottság javaslatáról — amely, mint ismeretes, Kína ENSZ-képviselete kérdése megvitatásának további el- ha’asztását indítványozta — szavaztak. A javaslatot a közgyűlés 44 szavazattal 29 el- ’ “réten elfogadta. Tartózkodott a szavazástól 9 küldöttség;