Somogyi Néplap, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-24 / 224. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök, 1959. szeptember Äi — Nem tudom — telelte. — A konspiráció érdekében nem is volna jogom ezt megmondani, de egyelőre valóban nem is tudom. Ekkor megkérdeztem, nem volna-e kedve Rigában maradni, mint az én sofőröm. Hozzátettem, hogy örömet szerezne nekem, ha együtt maradhatnánk. Zseleznov azonban úgy vélte, hogy ezt csak úgy kutyafuttában nem lehet eldönteni, annál is inkább, mert a döntés joga azé, akinek parancsnoksága alatt én is dolgozom majd, és aki alá Zseleznov is tartozik. Megálltunk lakásom előtt és kiszálltunk. — Isten önnel! — mondta Zseleznov. — Én megyek. — Hová? — kérdeztem kissé naivan. — Ezt nem mondhatom meg. — És mikor látjuk viszont egymást? — érdeklődtem. — Több, mint valószínű, soha. — Nem fél? — kérdeztem. — Már harmadik napja figyelem. Szinte fáj, olyan vakmerőén jár-kel. Besúgókkal vagyunk körülvéve ... — És ki mondta magának, hogy én nem félek? — kérdezte Zseleznov, és olyan nyugodt volt az arca, mint a nagyon magabiztos embereké. A.mikor hazaértem,, Márta meg sem kérdezte, hová tűntem, nyilván nemcsak azért nem, mert hozzá volt szokva Blake hasonló eltűnéseihez, hanem mert természettől tartózkodó volt, mint a lettek általában. Csak azt kérdezte meg, 37 akarok-e reggelizni, és láthatóan örült, hogy nem utasítottam vissza szolgálatait. Mintegy félóra múlva megjelent Jankowska is. Jól hallottam, amint az ajtóban érdeklődött Mártánál, hazajöttem-e? Majd a szokottnál is hevesebben rontott be dolgozószobámba, és úgy vettem észre, megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor meglátott. — Végre! — kiáltotta szeszélyesen. — Tudja, lassan kezdem már magát egy kissé megszokni. .. Némán meghajoltam. — No, mi újság? — kérdezte, és bevetette magát az egyik karosszékbe. — Hogy boldogult? Nem értettem a kérdést. — Mivel? Jankowska elnevette magát. — Hát a németekkel. Kérdően néztem rá. — No, de komolyan, hol volt? — Újra elnevette magát. — Már nem is tudom, hogy hívjam magát: Andrejnek, Au- gustnak vagy Davisnek? ... Legjobb lesz talán mégis August ... Hol volt, August? Nem tudta kíváncsiságát leplezni: látszott rajta, alig várja, hogy részletesen beszámoljak utamról. — Hol voltam, hol nem voltam — kezdtem, mintha csak a kíváncsiságát akarnám felcsigázni, de valójában azon tűnődtem, hogy mit is mondjak neki. — A tengerpartra utaztam Edinger úrral, aki az én segítségemmel akart megoldani egy feladatot. — Eh, ne hazudozzék összevissza! — kiáltotta ingerülten. — Felhívtam Eding ért, ki sem mozdult Rigából. Úgy látszik, minden lépésemet szemmel tartotta, és még titkolni sem igyekezett ezt. Jó lett volna megtudni, mit kérdezett Edingertől, és az mit felelt neki. — Igen, nem tudott velem jönni — feleltem. — Rigában maradt. — De maga hol volt? — sürgette a választ az asszony. — A szovjet partizánoknál — feleltem nevetve. — De hiszen úgyis tud rólam mindent. — Nincs kedvem tréfálkozni, August! — szakított félbe Jankowska. —Ha Edinger nem tudta volna, hogy maga hol tartózkodik, nyomban kerestette volna. — No és maga érdeklődött nála utánam? — ingerkedtem vele. — Természetesen — felelte kihívóan. — Hátha valóban az az ötlete támadt, hogy átszökjön a partizánokhoz. Ez a hölgy nemegyszer biztosított jóindulatáról, de bizonyos voltam benne, hogyha úgy hozná a sors, ha megzavarnám játékában, nem irgálmazna. — És mit mondott az ober- gruppenführernek ? — Mit mondott ö magának?! — felelt kérdéssel a kérdésre Jankowska. — Én is tudni akarom, hogy maga megmondja-e nekem az igazat, vagy nem? — vágtam vissza kihívóan. — Várom a válaszát. — Úgy látom, maga valóban komolyan veszi Blake szerepét — jegyezte meg Jankowska elégedetten. — Nem mondtam neki semmi mást, csak azt ismételtem el, amit maga mondott nekem. Közöltem vele, hogy sürgősen szükségem lenne Blake-re, de nem találom, és hogy maga szerint S linger tudja, hol tartózkodik. Hát igen. Ez besúgás volt. 2 Milyen szerencse, hogy enge- f délyt kértem Edingertől, hogy rá hivatkozhassam. Különben J Jankowska most elővezettethe- •, tett volna. Abba beleegyezett, ’> hogy teljesen átvegyem Blake szerepét, de hogy újra Maka- rovvá legyek, azt minden eszközzel megakadályozta volna... Igen, nevezzük csak nevén a gyereket, ez besúgás volt! — De hiszen ez besúgás! — kiáltottam. — És mii, felelt Edinger? Mindennél fontosabb volt megtudnom Edinger válaszát! — Elnevette magát, és azt mondta, hogy ez nem. annyira az ő titka, mint inkább a magáé — felete Jankowska. — Azt mindenesetre értésemre adta, hogy nem nő van a dologban. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. A németek ezzel megnyertek maguknak! Hiába, csábító portéka volt ez a Blake! Tudták jól, hogy nem olyan egyszerű beszervezni, Blake észreveszi, hogy figyelik-e vagy sem, és — beszüntették a megfigyelést. Ugyanezt a következtetést vonta le Zseleznov is utazásunk alkalmával, márpedig ő nálam jóval tapasztaltabb volt. Talán Edinger azt hitte, hogy Jankowska az én megbízásomból telefonált, és olyan embernek akart mutatkozni, aki állja a szavát. Látta, hogy Blake számára ezek után nem marad más hátra, mint beállni a németek szolgálatába, de azt is megállapította, hogy Blake nem közönséges kém, ezért vele csak a »becsületszó« alapján lehet tárgyalni... Ebben a világban, amelyben felébredtem, minden, de minden eszköz megengedett volt a játszmában... És megkönnyebbülten állapítottam meg, hogy Edinger ezúttal nem vezetett félre. — Folytatjuk — Szőke Jánosné jó gazdasszonyként gondoskodik arról, hogy elég paradicsoma legyen a családnak télire. Ezért 70 üveg« gél tesz el. Kislánya, Erzsiké szorgalmasan segít anyukájának az üvegmosásban. Harcban izíilctc pai*a**xti egység* Megnőtt az érdeklődés a pártoktatás iránt Balatonlellén Harmincán kezdték, harmincán fejezték be az elmúlt párt- oktatási évet Balatonlellén. Tehát sem a Marxizmus—leniniz- mus, sem az Időszerű kérdések tanfolyamán nem volt lemorzsolódás. Ez a tény Petrás Pál üdülőgondnok és Boros István gyógyszerész jó propagandista munkáját is mutatja. Mindketten olvadóit, széles látókörű emberek, s előadásaikból sokat tanulhattak a hallgatók. Érthető, hogy a pártszervezet az új oktatási évre is tanfolyamvezetéssel bízta meg Petrás és Boros elvtársakat. Az Időszerű kérdések tanfolyamára jelentkezett 46 hallgató sok lenne egy csoportban: két csoportra osztották őket. Szabó Lajos iskolaigazgató lesz az egyik csoport vezetője. Balatonlellén tehát nagy érdeklődés nyilvánul meg a pártoktatás iránt. Ez nemcsak a tavalyi sikerek eredménye. Az érdeklődés azért is növekedett, mert a pártvezetőség állandóan nagy gondot fordított arra; hogy a tagság és a különféle Tervek és A gamási nőtanács az idén 1000 forintot adott a fóti gyermekváros részére. Egy három- gyerekes fiatalasszonynak — akinek férje meghalt — ugyancsak 1000 forintot adtak a nőtanács pénzéből. A nyáron vettek hat mentőládát a községnek 1400 forintért. így aztán egy kicsit bizony kimerült a pénzkészlet. Jelenleg 600 forintjuk van a takarékban. Októberben szüreti mulatságot rendeznek a KISZ-szervezettel közösen. Az idén főzőtanfolyamot szerveznék. Tavaly helyhiány miatt nem indult ez meg. Viszont a varrótanfolyamon, amelyből kettőt is lebonyolítottak, csaknem hatvanan vettek részt. Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy még idős nénikék is szívesen eljártak volna erre. Ha az idén többen kérik, akkor ismét. indítanak varrótanfolyamot. Ezekből a szürke tényekből látható, hogy Gamáson jól dolgozik a nőtanács. Minden bizonnyal több támogatást érdemel a helyi tanácstól. Talán w.w^.v.w.v.v.vwv vezető tisztséget betöltő pár- tonkívüliek gyarapítsák elméleti tudásukat. Igaz, hogy a sikeres befejezés az újabb oktatási év kezdetének sikerét is magában hordja. A pártvezetőség ennek ellenére sem bízta a véletlenre a dolgot. Az évadzáró óta egyetlen taggyűlés sem múlott el a pártoktatás jelentőségének megemlítése nélkül. Aztán több bizottságot alakítottak a vezetőségi tagokból: ők állandóan propagálták a tanulás szükségességét, gyűjtötték, összesítették a jelentéseket, és minden hallgatóval elbeszélgettek a későbbiek során is. így érték el, hogy a tananyag árát minden leendő hallgató befizette, s szeptember 10-én megrendelhette a pártvezetőség az oktatást szolgáló kiadványokat. A múlt évben kettő, az idén három tanfolyam indul a községben. Tavaly 30-an vettek részt a pártoktatásban, az 1959—60-as oktatási évben 68 fő bővíti politikai ismereteit. remények megoldódik a helyhiány is, mivel a most vásárolt óvoda épületben bizonyára akad egy terem a nőtanács tanfolyamai részére. Szeretnék, ha az idén a tanács nemcsak ígéretekkel támogatná őket. Tavaly például megígérték a terem fűtéséhez szükséges fát, de nem adták meg. Az asszonyoknak kellett vinni tüzelőt minden foglalkozásra. A Nők lapjára is nagy szükség lenne, de nem tudják megszerezni. Kérték a postavezetőt, hogy szeretnének a lapra előfizetni, de — mint közölte — erre nincs lehetőség a községben. Ha egy kicsit nagyobb gonddal kezelnék az ügyet, talán megoldódna ez a probléma. A nőtanács elnöke szerint a tanácsnak nagyobb figyelmet kell fordítani a nőmozgalomra. Nem haszontalan munka az ő ténykedésük. S talán remélhetik, hogy majd felfigyelnek rájuk is végre. Akkor sokkal komolyabb munkát végezhetnének. HOLLÄD NEM NAGY FALU a fonyódi járás csücskében. A község alsó részén a módosabb parasztok, a felvégen pedig a kisebb földűek telepedtek le. Éles határvonal ugyan nem szeli ketté a falut, de a lakosság vagyon szerinti elkülönülése mégis mindeddig érződött a községben. A tavasz- szal, amikor szóba került a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés, külön akartaik szövetkezni a középparasztok is, a szegényparasztok is. Nem így történt. Egyetlen közös gazdaságba — az 1240 holdas Egyetértésbe — tömörült a falu minden parasztja. Fiatal szövetkezet az Egyetértés — Hollód első szövetkezete. Am tagjai ugyanazok az emberek, akik — illetve akiknek ősei — vagy az alvégen, vagy a szegényebb negyedben építettek családi házat. Összeszoktak-e már. omladozik-e a közöttük emelkedett válaszfal? Ha csupán kérdés-feleletről volna szó, akkor beérhetnénk az egyik helyi vezető pár szavas válaszával: »Nincs már semmi nyoma a rétegek közti, egykori nézeteltérésnek.« Ám nem ilyen egyszerű a tét — ismerkedjünk meg hát a szövetkezet néhány hónapos életének főbb eseményeivel. Azokból majd kikerekedik a válasz. Közösen vetettek a tavasszal, közös a betakarítás is. Megteremtették a közös jószágállományt — 88 szarvasmarha áll például a jászlaknál —, s cselédházakat alakítottak át istállókká. A kapásnövények ápolását családonként osztották el. Szálas- . és abraktakarmányuk elegendő mennyiségben van. A cséplésről már letették a gondot. A burgonyát betakarították. Az ősziek vetőágyának készítését idejében megkezdték, s eső után megindulnak a vetőgépek a táblákon. A GAZDASÁGI munka a LEGFŐBB TARTALMA a szövetkezeti életnek. Ebben tehát nincs adóssága Holládnak. Az egész járás eljöhetne ide jó tapasztalatokat gyűjteni. Igen ám, de szántani, vetni, kapálni, kaszálni egyéni korában is idejében szokott a holládi parasztság. Az időszerű munkák sietős elvégzése még inkább írható a paraszti ösztön javára, mint az Egyetértésben kialakult munkaerkölcsre — mondhatná valaki. Ebben van is valami igazság. S ha a szövetkezés embert formáló eszméjének és erejének bizonyítékait akarjuk számba venni, akkor nem elég csupán a határban körülnéznünk — az emberek lelkivilágának nyílt vagy rejtett zugaiba is be kell pillantanunk. Az emberi lélekbe, amelyben még hosszú ideig vívja harcát a győzelemre törő új a pusztulásra ítélt régivel. A kisparcellák táblákká való egybeszántása még nem jelenti a szocializmus teljes sikerét — bár ez az egyik leglényegesebb feltétele a szövetkezeti gazdálkodás kialakításának. A jószág bevitele a közösbe — ez újabb lépés a szocialista mezőgazda- sági nagyüzem megteremtésének irányában. A földet nem válogathatta a belépő tag — kinek mennyi volt. mindet beadta közös 'használatra —, az állatok bevitelekor viszont összecsapott az egyéni és a közös érdek. A legjobb tehén maradt az »enyém«, a gyengébben tejelő pedig jó lesz »nekünk«. Ezért mondják a vezetők, hogy a meglévő állományt kiváló tenyészegyedekre kell kicserélni. Megtörténik ez is, hiszen ez már nem 164 család külön-külön gondja, hanem az őket egyesítő Egyetértés Termelőszövetkezeté. A TAVASZ EGY SEREGBE SZÓLÍTOTTA a falut. Nehéz volna megmondani, hányán nem tekintették véglegesnek akkor írásba adott elhatározásukat. Akadtak, akikben ez a gondolat lappangott: »Alakuljunk meg, aztán ha nem sikerül az esztendő, az ősszel szétszéledünk.« Mások így számitgat- tak: »Majd csak hoz valami változást a világpolitikában a genfi értekezlet.« Megint mások magukban eldöntötték: »Hagyjuk gazban a határt, aztán az ősszel szétkerget bennünket a járás.« A jószággondozók egy időben fel is ültek erre a »lóra«: pár napig tájára sem mentek a marhaistállónak. Weinhoff er István elnök és néhány vezetőségi tag oda állt az állatok mellé. Még arra is futotta idejükből, hogy ösz- szeseperjók az udvaron elhullott szalmát, »hadd lássák a tehenészek, ha visszajöttek, hogy milyen rendet kell itt tartani«. Ezeken a buktatókon sikeresen átvergődött a szövetkezet. S a hiú ábrándok kergetőinek lába mindinkább visszatalál a való világ szilárd talajára. Az előrehaladás gátlói nem vesznek bátorságot munkabeszüntetés szervezésére — pedig a hatóságnak nem adott elfoglaltságot a holládi jószéggon- dozók ügye: a szövetkezet vezetősége saját maga teremtett rendet. A közös gazdaság jövőjébe vetett hit és bizalom napról napra erősödik az emberekben. Az első közös csép- lés is segített ebben. Száz család már hazavitte a búzaelőleget, s lesz kenyere valameny- nyiüknek. A részesedést 43,70 forintra tervezték. — Ennél csak több lehet, kevesebb nem — mondja a falu legtekintélyesebb középparasztjából lett elnök. ROPPANT NAGY ÖSSZETARTÓ ERŐ a közös munka. Emberek, akik a tavaszig a maguk keskeny parcelláin, magánosán küszködtek a mindennapiért vagy ennél többért, fél év óta együttesen dolgoznak, s kedvükre való a csapatban, brigádban, szövetkezetben végzett munka. Gsima Jánosné, Szabó Imréné, Mózes Irén és Molnár Lajosné annyira ösz- szeszoktak, hogy a minap azzal állítottak be az egyik vezetőhöz: egy helyen ad jon mindnyájuknak munkát, mert nem akarnak elszakadni egymástól. A középparasztból lett fegatosok: Böröcz József. Borbás Lajos és mások — akiknek a falu másik végére kell járniuk: ott az istálló — Bende György, Molnár József és a többi szegényparaszti sorból való ko- , csissal esténként órák hosszat elbeszélgetnek közös dolgaikról. Az állatgondozók — az egyszer megtévedt vagy megtévesztett emberek — ma a legszorgalmasabb szövetkezeti tagoknak számítanak. Nincs az az egyéni gazda, aki jobban gondját viselné állatának, mint ők a közös jószágnak. Varga József idős ember létére is vett annyi fáradságot, hogy elballagjon a magtárba. Tulajdon két. szemével akart meggyőződni arról, hógy valóban annyi-e a gabona, mint amennyinek mondják. Péter Boldizsár fülem hallatára így szólt az ' elnökhöz: — Jöhet az eső, befedtük a kilenc szénákazlat. A HOLLÄDIAK MA MÄR TUDNAK KÖZÖSEN ÖRÜLNI. A két dolgozó paraszti réteget közelebb hozta egymáshoz a fél esztendő közös erőfeszítése. Valóban nincs már éles határvonal közöttük. Tevékeny részesei annak a harcnak, amely megszünteti a vagyonkülönb- séget, s egységes osztállyá kovácsolja a parasztságot. Olyan társadalmi rendszer alakul ki tehát a falun is. amelyben a közösség érdekében végzett munka az emberek értékmérője. Kutas József Paradicsombefőzés
