Somogyi Néplap, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-20 / 221. szám

Vasárnap, 1959. szeptember 28.

2

SOMOGY! NÍPLAF

H. Sz. Hruscsov beszéde az ENSZ közgyűlésének 1950. szeptember 18-i ülésén

(Folytatás az 1. oldalról.)

ra érett nemzetközi problémákról. Bízunk benne, hogy Eisenhower úr elő akarja segíteni a nemzetközi feszültség megszüntetését.

Az Egyesült Államok elnöke egyik sajtóértekezletén közölte, hogy kész reális tárgyalásokat folytatni a Szovjetunióval észszerű és kölcsönösen szavatolható általános leszerelési tervről vagy. különleges fegyverfajtákra kiterjedő leszerelési tervről, igazán hozzáfogni a megosztott Németország problémáinak rendezéséhez, és más utakon is munkálni a világfeszültség enyhülését. Engedjék meg annak a reményemnek kifejezését, hogy Eisenhower elnökkel folytatandó eszmecseréink gyümölcsözőek lesznek. Mi azok közé tartozunk, akik remélik, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió vezető államférfiainak kölcsönös látogatása, valamint a soron következő találkozók és megbeszélések egyenes utat építhetnek ki a hidegháború teljes megszüntetése felé, természetesen, ha e cél elérése kölcsönös óhaj. Mi így tekintettük amerikai látogatásunkat, és így tekintjük Eisenhower elnök szovjetuníóbeli látogatását is.

Sok más tényt is fel lehetne porolni, amely a nemzetközi helyzet újabb kedvező jelenségeire utal.

Az államok melegebb kapcsolatainak jelei természetesen pem a kedvező körülmények véletlen találkozásának eredményei.

Ahogy mi gondoljuk, a világ valóban a nemzetközi kapcsolatok új szakaszába .ép. A hidegháború évei nem tűnhetnek el egészen nyomtalanul. Az egyszerű emberek és a politikusok a legkülönbözőbb országokban sok mindent átgondoltak és megtanultak. Mindenütt összehasonlíthatatlanul növekedtek azok az erők, amelyek tevékenyen síkraszállnak a béke és a népek baráti kapcsolatai mellett Természetesen indokolatlan derűlátás lenne, ha azt állítanánk, hogy az államok viszonyából eltűnt a bizalmatlanság és a gyanakvás, hogy földünk békéje már biztosítva van, és az államoknak már nem kell újból keményen megfeszíteniük erejüket.

Sajnos, ez koránt sincs így. Sok államban még tevékenykednek és hatalmasak azok a körök, amelyek akadályozzák a nemzetközi feszültség enyhülését, és újabb összetűzések magvait hintik el. Ezek az emberek a régit, az elavultat védik, ragaszkodnak a hidegháború örökségéhez.

Az eseményeknek, különösen a legutóbbi eseményeknek a menete azt mutatja, hogy

a hátramózdító. a nemzet- • közi feszültség enyhítését gátló kísérletek csak azok vereségéhez vezetnek, akik nem akarnak lemondani az ilyenféle próbálkozásokról. A népek ugyanis nem támogatják őket.

Olyan időket élünk, amikor az emberiség gigászi léptekkel halad előre. Nemcsak az ipar, a tudomány és a technika rohamos fejlődésének vagyunk tanúi, hanem annak is, hogy gyorsan változik a világ nagy térségeinek politikai arculata. Olykor az elmaradott népek megszabadulnak a gyarmati függőség alól, a volt gyarmatok és fél gyarmatok helyén új, független államok alakulnak. Engedjék meg, hegy tiszta szívből forrón üdvözöljem ezeknek az államoknak e teremben jelenlévő képviselőit

As ENSZ kötelességé segíteni a felszabadult gyarmati népek fejlődését

Ugyanakkor még kell mondani, hogy még nem minden oiyan nép küldhette el ide képviselőit, amelynek joga van hozzá, hogy helye legyen az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A Szovjetunió — a többi szabadságszerető néppel együtt — őszintén kíván sikereket azoknak a népeknek, amelyek még gyarmati függőségben vannak, de kitartóan harcolnak nemzeti jogaikért, hogy felszabaduljanak a gyarmati iga alól.

Omladoznak és alapjaikban ingadoznak a korhadt

gyarmati rendszer utolsó

bástyái. Ez korunk egyik jellemző tényezője.

Tekintsenek Ázsia és Afrika térképére, és szemük előtt kirajzolódik az idegenek, a külföldi kizsákmányolok évszázados elnyomás alól felszabaduló százmilliók képe.

A jövő nemzedékek nagyra becsülik azoknak a tetteit, akik a harcot vezették India és Indonézia, az Egyesült Arab Köztársaság és Irak, Ghana, Guinea és a többi állam függetlenségéért, mint ahogy az Amerikai Egyesült Államok mai polgárai nagy tisztelettel adóznak George Washingtonnak és Thomas Jeffersonnak, akik az amerikai nép függetlenségi harcának vezetői voltak.

Szükségesnek tartom ezen a helyen az Egyesült Nemzetek Szervezetének szónoki emelvényéről kijelenteni, hogy a Szovjetunió a legőszintébb ro- konszenwel és a legmélyebb megértéssel viseltetik azok iránt a népek iránt, amelyek világszerte szabadságukat, nemzeti függetlenségüket védik. Ügy gondolom, hogy ez az álláspontunk teljesen megfelel az ENSZ alapszabályában foglalt elveknek. Ezeknek alapja ugyanis annak elismerése, hogy a népeknek joguk van a szabad és független léthez és fejlődéshez.

Ki nyújtson elsőnek segédkezet a felszabaduló népeknek, ha nem az Egyesült Nemzetek Szervezete? Ki biztosítsa elidegeníthetetlen jogukat, hogy önmaguk Irányítsák saját sorsukat és külső erőszak és beavatkozás nélkül építsék saját életüket? Vajon nem köteles- ,sége-e az ENSZ-nek minden eszközzel segíteni a gyarmati rendszer széthullásából eredő új államok gazdasági felemelkedését, segítségükre sietni, hogy minél előbb megteremtsék önálló nemzétgazdaságu- kat? Ezt csak úgy lehet megvalósítani, ha az ilyen országoknak mindennemű politikai vagy egyéb feltételek nélkül sokoldalú gazdasági segítséget adunk. Ez ugyanis a Szovjetunió álláspontja a gazdasági segítség dolgában, amelyet megadunk, és továbbra is megadni szándékozunk számos államnak. Ügy gondoljuk, hogy ez az álláspontunk teljesen megfelel az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányában foglalt elveknek.

A Szovjetunió önzetlenül segíti a gazdaságilag elmaradott országokat

A Szovjetunió hajlandó lenne részt venni más hatalmakkal együtt az úgynevezett gazdaságilag elmaradott országok gazdasági megsegítésében, s erre a célra fel lehetne' használni azoknak az összegeknek bizonyos részét, amelyek akkor állnának rendelkezésre a Szovjetunióban és más államokban, ha nemzetközi egyezményt kötnénk a leszerelésről és a katonai költségvetések csökkentéséről. Már korábban is tettünk említést róla, hogy hajlandók vagyunk Ilyen kötelezettséget vállalni. Kormányom meghatalmazott, hogy ezt újból jelentsem ki a közgyűlés előtt.

Van még egy igen fontos forrás, amelyet — véleményünk szerint — alaposan ki lehetne használni a gazdaságilag elmaradott országok megsegítésére. Sok ilyen ország népe politikai függetlenségre tett szert, de nem tudta megszüntetni a kíméletlen külföldi gazdasági kizsákmányolást.

Kőolajukat és más természeti kincseiket elrabolják. Fillérekért külföldre szállítják, s közben a külföldi kizsákmányolok óriási nyereséget vágnák csebre.

Mi, mint sok más állam képviselői is, úgy véljük, hogy a gazdasági segélynyújtást illetően egyik oldalra kell állítani azokat, akik nem vesznek és soha nem vettek részt a volt gyarmati országok kizsákmányolásában, a másik oldalra pedig azokat, akik továbbra is lelkiismeretfurdalás nélkül kiszipolyozzák a gazdaságilag elmaradott országok kincseit.

Törvényes és igazságos volna, hogy a külföldi kizsákmányolok legalább részben visszaadják azt a

gazdagságot, amelyre az elnyomott népek kizsákmányolása révén tettek szert, hogy a gazdaságilag elmaradott országok ezeket, a segély formájában visszajuttatott összegeket gazdasági életük és kultúrájuk fejlesztésére, a népük élet- színvonalának emelésére használhassák fel.

A Szovjetunió igazán önzetlen segítséget adott és ad to- vábra is a gazdaságilag elmaradott országoknak. Bennünket nem érhet megrovás.

Milyen ostoba csökevények napjainkban a különböző mesterséges akadályok, amelyek gátolják a nemzetközi kereskedelem lendületes és sokoldalú fejlődését! A kereskedelmi megkülönböztető rendszabályok már régen megértek az eltemetésre, mégpedig mindenféle végtisztesség nélkül.

Mint önök tudják, a Szovjetunió következetesen síkra- száll az államok kereskedelmi kapcsolatainak sokoldalú fejlesztése mellett, az egyenlőség és a kölcsönös előny alapján.

Mélységes meggyőződésűnk szerint a kereskedelem jó olaPi amelyen sikeresen fejlődhet az

államok békés együttműködése,. erősödhet a népek kölcsönös bizalma. Ügy véljük, hogy ez az álláspont teljes összhangban van az Egyesült Nemzetek szervezetének alapokmányával, amely kötelezi az ösz- szes tagállamokat, hogy fejlesszék a nemzetek baráti kapcsolatait az egyenjogúság elvének és a népek önrendelkezésének tiszteletben tartása alapján.

Most as a legfőbb, hogy eltávolítsák a lessereléshes vesető úton ősssetorlódott

akadályokat

Valamennyiünkre sok megoldatlan nemzetközi probléma vár. Ezek nem mind egyforma jelentőségűek, nem mind egyformán időszerűek. Némelyikük egyes országok viszonyára vonatkozik, mások több ország és kontinensek népeinek érdekeit érintik. De van egy probléma, amelynek megoldását reménykedve várják nagy és kis országok néped, függetlenül társadalmi viszonyaiktól és életformájuktól — ez a leszerelés problémája.

E kérdés helyes megoldásától sok tekintetben függ

majd az emberiség jövője,

hogy a háború felé tart-e,

annak katasztrofális következményeivel együtt, vagy diadalmaskodik a béke.

A népek békére áhítoznak, az emberek úgy akarnak élni, hogy ne kelljen aggódniuk sorsuk miatt, ne kelljen rettegniük, hogy egy újabb háború tüze elpusztítja hozzátartozóikat.

A népek évszázadokon át arról álmodoztak, hogy megszabadulhatnak majd a pusztító hadviselési eszközöktől. Az emberiség legjobb elméi, kiváló közéleti személyiségek és államférfiak, a dolgozó emberekhez legközelebb álló pártok követelték a leszerelést, és foglaltak állást a leszerelési követelések védelmében. A világ azonban évtizedek óta leszerelés helyett lázas fegyverkezési hajszában ég.

őszinte szívvel senki sem állíthatja, hogy a fegyverkezési hajsza elősegítette volna akárcsak egy, talán legegyszerűbb nemzetközi kérdés rendezését is. Ellenkezőleg, a fegyverkezési hajsza csak bonyolulttá teszi és összekuszálja a vitás problémák megoldását.

Az emberiség történelmében még sohasem folyt olyan veszett iramú fegyverkezési hajsza, s ez a fegyverkezési hajsza még sohasem rejtett magában annyi veszélyt, mint ma, az atomkorszakban, az elektronika és a világűr meghódításának korszakában.

Nem is olyan régen a gyorstüzelő automatafegyvereket, a harckocsikat, a messzehordó tüzérséget és a repülőbombákat tartották a legborzalmasabb és legerősebb tömegpusztító eszközöknek. De vajon összehasonlíthatók-e ezek a mostani fegyverekkel? A mostani szakaszban nehéz elképzelni nagyobb erejű fegyvert, mint a hidrogénbomba, amelynek ereje gyakorlatilag határtalan. Ha összetesszük mindazokat a romboló eszközöket, amelyekkel az emberi társadalom a múltban rendelkezett, mindez rombolóerőben jelentéktelen része annak, amivel most két-három nagyhatalom a hidrogénbomba birtokában rendelkezik.

Nem árulok el nagy titkot, ha megmondom, hogy úgy jegyezzék meg, egy nagy hidrogénbamba felrobbanásakor is óriási rombolóerő szabadul fel. Nemrég olvastam W. Davidson amerikai magfizikus nyilatkozatát, aki megjegyezte, hogy ew hidrogéhbomba felrobbanása eredményeképpen nasvobb energia szabadul fel, mint mindazoktól a robbantásoktól, amelyeket a világ országai az emberiség történelmének összes eddigi háborúi során végeztek. Éjinek a szakembernek nyilván igaza van.

De vajon figyelmein kívül le- het-e hagyni, hogy a hadviselési eszközök rombol óereje ilyen kolosszális arányokat öltött? És vajon meg lehet-e arról feledkezni, hogy a földkerekségnek ma már egyetlen pontja sincs, amely ne lenne elérhető nukleáris és rakétafegyverekkel?

Alig lehet elképzelni, milyen következményekkel járna az emberiségre egy olyan háború, amelyben ezeket a szörnyű romboló és pusztító fegyvereket bevetnék. Ha ilyen háború kirobbanhatna, áldozatainak száma nem néhány millió, hanem sok tíz-, sőt sok százmillió lenne. Ez a háború nem ismerne különbséget arcvonal és hátország, katonák és gyermekek között. Romhalmazzá változtatna sok nagy várost, ipari gócpontokat, helyrehozhatatlanul elpusztítaná a legnagyobb kulturális műkincseket, amelyeket az emberi géniusz évszázados erőfeszítéseivel hozott létre. Ez a háború nem kímélné a jövő nemzedékeit sem. A rádióaktív fertőzés, minit e háború nyoma, rokkanttá tenne embereket, rengeteg életet követelne.

A világon most veszélyes helyzet alakult ki. Különféle katonai szövetségek vannak, és egyetlen percre nem szünetel a fegyverkezési hajsza.

Olyan sok gyúlékony anyag halmozódott fel, hogy elég egyetlen szikra, s kész a katasztrófa. A világ eflérkezett ahhoz a határvonalhoz, amelynél bármilyen véletlen folytán, érv hidrogénbombát szállító repülőgép vezérlő berendezésének megsérülése vagy a kor- mányrúdnál ülő pilóta lelki egyensúlyának 'megbomlása következtében kirobbanhat a háború.

Ezenkívül az is tudott dolog, hogy a fegyverkezési hajsza már most súlyos teher gyanánt nehezedik a népeik vállára. A fegyverkezési hajsza következtében emelkedik a közszükségleti cikkek ára, csökkennek a reálbérek; a fegyverkezési hajsza káros hatással van sok állam gazdasági életére, szétzilálja a nemzetközi kereskedelmet. Még nem fordult elő a történelemben, hogy olyan sok állam, olyan embertömegek vettek volna részt a katonai előkészületekben, mint napjainkban. Ha a katonákhoz hozzászámítjuk még azokat, akik közvetlenül vagy közvetve kapcsolatban vannak a ferwergyártással, és részt vesznek különböző katonai rendeltetésű kutatásokban, kiderül, hogy több mint százmillió ember van elszakítva a békés rhunkától, mégpedig a leg- energikusabb és a legmunkaképesebb dolgozók, a tudomány és a technika munkásai. A fokozódó fegyverkezés, mint valami feneketlen hordó, rengeteg emberi energiát. tiÉlást, leleményességet, szakértelmet, nyel el.

Ez idő szerint az összes államok évi katonai kiadásai mintegy százmilliárd dollárra rúgnak. Itt az ideje, hogy ne pazaroljuk tovább esztelenül a nép pénzét, a nép energiáját háború és rombolások előkészítésére.

A szovjet ’'■ormány külpolitikájában az v’smc'’ békés együttélésének elvét tartja

szem előtt, sikraszáll a béke és a népek barátsága mellett.

Belpolitikánk egyetlen célja, hogy

az emberiség legszebb eszményeihez méltó életet teremtsen. Hétéves tervünket a békeszeretet szelleme, a nép javáról és boldogságáról való gondoskodás hatja át.

Külpolitikánk egyetlen és változatlan célja, hogy

megakadályozzuk a háborút, biztosítsuk a békét és a biztonságot saját országunk és minden ország számára.

A nyugati országokban egyesek arra számítottak, hogy a hidegháború következtében kimerülnék a Szovjetunió és a többi szocialista ország anyagi erőforrásai, megbomlik gazdasági életük. Ezek a számítások azonban megbuktak. Bár a Szovjetunió is visel bizonyos fegyverkezési terheket, egyúttal biztosítja gazdasági életének gyorsütemű fejlődését, népe egyre növekvő szükségleteinek mind teljesebb kielégítését is. Természetesen jobban ki lehetne elégíteni a nép anyagi igényeit, ha megszűnnének a fegyverkezési terhek. A Szovjetunió határozottan és következetesen harcol a leszerelésért. Államunkban nincsenek olyan osztályok és csoportok, amelyeknek érdekük fűződnék a háborúhoz és a fegyverkezési hajszához, idegen területek meghódításához. Mindenki egyetért, hogy azoknak a nagyszerű céloknak megvalósításához, amelyeket a szovjet nép jólétének fokozására és gazdasági építési terveink teljesítésére magunk elé tűztünk, békére van szükségünk. Más olyan államokhoz hasonlóan, amelyeknek kedves a béke, mi is szeretnénk gazdasági életünket és erőforrásainkat teljesen békés célokra átállítani, ho- bőségesen elláthassuk az embere,két élelmicikkekkel, ruhaneművel, lakással és más javakkal. A jelenlegi fegyverkezési hajszában nem fordíthatjuk minden erőfeszítésünket a békés építésre, ha nem akarjuk veszélyeztetni népünk létérdekeit, hazánk biztonságát.

Béke kell minden népnek. Amikor a második világháború befejeződött, a Szovjetunió konkrét leszerelési javaslatokat terjesztett élő az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Javasoltuk, hogy teljesen tiltsák be az atomfegyvert, lényegesen csökkentsék a fegyveres erőket és a fegyverzetet, a fegyverkezési kiadásokat. Sík- raszálitunk az idegen területeken levő kátonai támaszpontok megszüntetése, az idegen területeken állomásozó fegyveres erők visszavonása mellett.

A leszerelés megoldására irányuló törekvésünket nemcsak szavakkal, hanem lettekkel is bebizonyítottuk. A Szovjetunió többször is tett kezdeményező és konkrét lépéseket, hogy véget vessen a fegyverkezési hajszának, és hogy mielőbb meg lehessen kezdeni a gyakorlati leszerelési intézkedések végrehajtását. Hazánkban rögtön a háború befejezése után nagyarányú leszerelések kezdődtek. A Szovjetunió teljesen megszüntette az'

"''at a katonai támaozo-mt^r’ amelyekkel a második világhá

ború után más államok terű- létén rendelkezett.

Emlékeztetek rá, hogy az utóbbi években egyoldalúan több mint kétmillióval csökkentettük a szovjet fegyveres erők létszámát. Jelentősen csökkentettük a Német Demokratikus Köztársaságiban állomásozó szovjet haderőket, és teljesen kivontuk a szovjet csapatokat a Román Népköztársaságból. Számottevően csökkentettük katonai kiadásainkat. A Szovjetunió 1958-ban egyoldalúan megszüntette az a tömés hidrogénfegyver-kisérlete- ket abban a reményben, hogy ez <a nemes kezdeményezés példa lesz más hatalmak számára is. Sajnálatos dolog, hogy ezek a remények nem váltak valóra. A szovjet kormány mostanában elhatározta, hogy

a Szovjetunióban nem újítják fel a nukleáris robbantásokat, ha a nyugati hatalmak nem kezdik meg újra atom- és hirdogénfegy- ver-kísérleteiket.

A Szovjetunióra nézve csak akkor nem lesz kötelező érvényű ez az elhatározás, ha ők folytatják nukleáris kísérleti robbantásaikat.

Az ENSZ-ben és más nemzetközi értekezleteken Immár több mint 14 esztendő óta tárgyalnak a leszerelés problémájáról. Eddig semmiféle gyakorlati eredményt nem értek el. Vajon mi ennek az oka? Nem akarom felhánytorgatni a múltat, nem akarom azokat az akadályokat és nézeteltéréseket boncolgatni, amelyek a szerelési tárgyalások során jelentkeztek, még kevésbé akarok valakit is megvádolni. A legfőbb most nem ez. Mélységes meggyőződésünk szerint most az a legfőbb, hogy eltávolítunk a leszereléshez vezető úton összetorlódott akadályokat, és megpróbáljuk újszerűén megközelíteni e probléma megoldását. .

A leszerelési tárgyalások tapasztalatai eg,-értelműén arra mutatnák, hogy a megegyezés egyik alapvető akadálya az ellenőrzés kérdése volt.

Mi a leszerelési egyezmény végrehajtásának szigorú nemzetközi ellenőrzése mellett foglaltunk és foglalunk állást, amikor ez a megegyezés létrejön.

De mindig elleneztük, hogy az ellenőrzési rendszert elszakítsák a leszerelési intézkedésektől, hogy az ellenőrző szervek lényegében hírszerző szervek legyenek olyan körülmények között, amikor gyakorlatilag nem is történik leszerelés;

Mi az igazi leszerelés hívei vagyunk, ellenőrzés mellett, de ellenezzük az ellenőrzést leszerelés nélkül. A leszerelés ellenzői minden intézkedést könnyedén köthetnek olyan leszerelési követelések feltételéhez, amelyeket más államok az általános fegyverkezési hajsza ’égkörében nem teljesíthetnek;

Nyilvánvaló, hogy azok az államok, amelyek különböző elképzelésekből kiindulva, ilyen messzemenő ellenőrzési követeléseket támasztanak, a valóságban maguk sem lennének hajlandók eleget tenni ezeknek n követeléseknek, ha a dolog a megvalósulás szakaszába jutna. ,ran egy másik nehézség is. ’őre csak részleges lesze(Folytatáa a 3. oldalon.)