Somogyi Néplap, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-20 / 221. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! r cy ' X.T- : X Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. évfolyam, 221. szám. ÁRA 60 FILLÉR Vasárnap, 1959. szeptember 20. Mai számunk tartalmából: A szovjet kormány nyilatkozata (4—S. oldalon) Gondolatok a niklai taggyűlés után (7. oldalon) Gyorslista az I. Békekölcsön sorsolásáról (8. oldalon) Hruscsov történelmi jelentőségű leszerelési javaslatot terjesztett az ENSZ elé A szovjet kormány leszerelési programjának főbb pontjai s Minden hadsereg feloszlatása — Minden fegyver és hadianyag megsemmisítése — Az atom- és rakétafegyverkészletek megsemmisítése — A baktérium- és vegyi fegyverek elpusztítása — A külföldi katonai támaszpontok megszüntetése — A haditermelés beszüntetése — A katonai szolgálat és a katonai kiképzés megszüntetése — A hadügyminisztérium moh és vezérkarok feloszlatása — Mindenfajta katonai kiadás megszüntetése — A háborús propaganda eltiltása Wew TorUs (MTl% Hruscsov, szovjet miniszterelnök pénte­ken magyar idő szerint 19,59 órakor az ENSZ székházéba érkezett. Bmscsovot az ENSZ-küldöt- tek számára fenntartott bejá­ratnál Jean de Noue, az ENSZ protokollfőnöke üdvözölte és vezette be az épületbe. A szovjet miniszterelnököt Hammarskjöld főtitkár, Be- kvunde, a közgyűlés lé. üléssza­kának elnöke és a szovjet kül­döttség tagjai üdvözölték. A szovjet miniszterelnök és kísérete ezután a díszlépcsőn az ENSZ-székház hatalmas közgyűlési termébe ment, ame­lyet zsúfolásig megtöltöttek az ENSZ-küldöttségek tagjai, a sajtó, a rádió és a televízió munkatársai, Hruscsov közgyűlési beszédét — ezt a történelmi jelen­tőségű megnyilatkozást — az ENSZ-rádió egész hálózata több mint 30 nyelven sugározta a világ minden része felé. ★ ★ ★ Hruscsov elvtárs beszéde Elnök Űrt Tisztéit Delegátusok?. Látogatásom, amelyet Dwight Eisenhower elnök úr meghívá­sára teszek az Egyesült Álla­mokban, időben egybeesik az ENSZ-közgyűlés ülésszaka munkájának megkezdésével. Engedjék meg, hogy minde­nekelőtt őszinte köszönetét mondjak a közgyűlés képvise­lőinek és a főtitkárnak azért a lehetőségért, hogy beszédet mondhatok az Egyesült Nem­zetek Szervezetének szónoki emelvényéről. Annál nagyobb­ra becsülöm ezt a megtisztel­tetést, minthogy a Szovjetunió ma igen fontos javaslatokat terjeszt a közgyűlés elé egy égető és a népeket közvetlenül érintő problémáról — a lesze­relésről. Nem volt a történelemben még olyan nemzetközi szerve­zet, amelybe a népek oly sok reményt vetettek vohta, mint az Egyesült Nemzetek Szerve­zete. Zord időben született ez a világszervezet, amikor még tomboltak a második világhá­ború utolsó csatái, és füstölög­tek romba döntött városok és falvak. Az ENSZ a sokat szen­vedett embermilliók gondola­tait és törekvéseit tolmácsolta, amikor legfőbb céljául azt hir­dette meg, hogy az elkövetke­ző nemzedékeket megszabadít­sa a háború borzalmaitól. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezete ma több mint 80 álla­mot tömörít. Sok olyan ország is tagja, amely a múlt világhá­borúban az ellenséges táborhoz tartozott, azokhoz az államok­hoz viszonyítva, amelyek le­rakták e szervezet alapját. Végeznünk kell a hidegháborúval Több mint tizennégy év telt el e nemzetközi szervezet meg­teremtése óta. S azt a célt, amelyért alapították, még min­dig nem sikerült elérni. A né­peknek még mindig állandóan aggódniuk-kell a béke sorsa, sa­ját jövőjük miatt. Hogyan is mentesülhetnének ettől az ag­godalomtól, ha hol a világ egyik, hol a világ másik térsé­gében robbannak ki háborús konfliktusok, és ömlik ember­vér. A világ fölött, amely még nem feledte el a második vi­lágháború szörnyűségeit, újabb háborús veszély felhői sűrű­södnek, amely időnként viha­ros jelleget ölt. A nemzetközi feszültség nem tarthat örökké. Vagy eléri azt az izzási fokot, amikor már csak egy megoldás marad, a háború, vagy pedig az államok közös erőfeszítéssel idejekorán meg­szüntetik a feszültséget. A né­pek elvárják, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete megsok­szorozza erőfeszítéseit az .álla­mok közötti bizalom és kölcsö­nös megértés légkörének meg­teremtésére, a világbéice meg­szilárdítására. A nemzetközi ügyekben úgy lehet megoldani a vitás kérdése­ket, hogy az államok nem ar­ra vetik a hangsúlyt, ami meg­osztja a mai világot, hanem ar­ra, ami közelebb hozza egy­máshoz a különféle államokat. Semmiféle szociális vagy politikai különbség, sem­miféle ideológiai vagy val­lási nézeteltérés nem gá­tolhatja meg, hogy az ENSZ tagállamai meg­egyezzenek a legfontosabb kérdésben; abban, hogy a . békés együttélés és a ba­ráti együttműködés elvéit minden állam szentül és rendíthetetlenül tisztelet­ben tartsa. Viszont, ha a nézeteltéréseket és a társadalmi különbségeket toljuk előtérbe, ez biztosan kudarcra kárhoztatja a béke megőrzésére tett valamennyi erőfeszítést A huszadik szá­zadban már nem lehet a kö­zépkori fanatikusok módjára hadjáratokat indítani a más- hitűek tűzzel-vassal való kiir­tására, mert ez az emberiség történelmének legnagyobb ka­tasztrófáját idézné fel. Maga az Egyesült Nemzetek Szervezete megtestesíti a kü­lönböző társadalmi és politikai rendszerű országok békés együttműködésének eszméjét. Valóban, nézzenek körül: hány különböző társadalmi rendsze­rű állam van képviselve ebben a teremben, a fajok és a nem­zetiségek micsoda sokfélesége, a világnézetek és a kultúrák mekkora változatossága! De mivel az államok külön­böző módon értékelik a vitás kérdéseket, más-más módon értelmezik a jelenlegi nemzet­közi feszültség okait, tudatá­ban kell lennünk, hogy a né­zeteltérések leküzdése kitartó' erőfeszítéseket, állhatatosságot és államférfiúi bölcsességet kö­vetel a kormányoktól. Elérkezett az az idő, ami­kor az ENSZ-nek a béke megőrzésére tett erőfeszí­téseit valamennyi kor­mányfő és a békéért, a biztonságért síkraszálló legszélesebb néptömegek erőfeszítéseivel kell kiegé­szíteni. Minden amellett szól, hogy elérkezett az államférfiak nemzetközi tárgyalásainak, ér­tekezleteinek és találkozóinak ideje, mart így meg lehet ol­dani sorban egymásután a megérlelődött nemzetközi kér­déséket Ha azt akarjuk, hogy az ál­lamok között teljesen mezho­nosodjanak a békés együttélés elvei, nézetünk szerint végez­nünk kell a hidegháborúval. A népek néni járulhatnak hoz­zá, hogy továbbra is fennma­radjon a hidegháború termé­szetellenes állapota, mint ahogy nem engedhetik meg, hogy pestis- és kolerajárvány dühöngjön. nagy jelentőségű a népek kap­csolatainak sokoldalú fejlesz­tése? Mi azt szeretnénk, ha fejlődnék az államférfiak, a politikai, az üzleti, a társadal­mi körök képviselőinek köl­csönös látogatássorozata, ha kibontakoznék a nemzetközi gazdasági, kulturális, tudomá­nyos és műszaki együttműkö­dés. Hadd mondjam meg, hogy az ENSZ sokkal eredménye­sebben teljesítheti nemes hiva­tását, ha maga is megtisztul a hidegháború elemeitől, ame­lyek gyakran béklyóba verik tevékenységét. Vajon nem a hidegháború szüleménye-e az a tűrhetetlen helyzet,/hogy a Kínai Népköz­társaságot, a világ egyik leg­nagyobb országát már több éve megfosztják törvényes jo­gaitól az Egyesült Nemzetek Szervezetében? Lehetetlen elképzelni, ho­gyan is gondolhatná komolyan valaki, hogy a legfontosabb vi­lágproblémákat tartósan és szilárdan rendezni lehet a nagy népi Kína részvétele nél­kül, amely dicsőséges tizedik évfordulójához közeledik. Engedjék meg, hogy erről teljes őszinteségéé! elmondjam véleményemet. Mindenki tud­ja, ha az ember meghal, végül is eltemetik. Akármilyen ked­ves is az elhunyt. Akármilyen nehéz is megválni tőle, az élet mindenkit rákényszerít, hogy számoljon, a valósággal. A ha­lottat koporsóba vagy mauzó­leumba teszik, és elviszik az élők közül. Ez ősidők óta így volt, és í— ma is. Tehát miért kell az Egyesült Nemze­tek Szervezetében Kína képvi­selőjéül megtűrni a reakciós Kína hulláját, a Csamg Kaj- sek-klikket? A -*■ hisszük, rég itt az ideje, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében is úgy cselekedjünk, ahogy min­den nép bénát a hullákkal, te­hát vigyük ki ezt a hullát, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében elfoglalhassa törvényes helyét a kínai nép igazi képviselője. Hiszen Kína egyáltalán nem azonos Tajvaninál. Tajvan mindössze egy kis sziget, egy tartomány, azaz a nagy kínai állam kis része. Kínáin a Kínai Népköztársaságot értjük, amely immár tíz éve gyors ütemben fejlődik, amelynek az egéstz nép által választott törvény­hozó szerved vannak, s amely­nek szilárd kormánya van, ezt a kormányt az egész kínai nép elismeri. Kína hatalmas állam, fővárosa pedig Peking. Tajvant, mint a szuverén kínai állam elszakíthatat­lan részét. előbb-utóbb egyesíteni fogják az egész népi Kínával, tehát erre a szigetre is kiterjed majd a Kínai Népköztársaság kormányának hatalma. S minél hamarabb következik ez be, annál jobb. A népi Kína törvényes jo­gainak helyreállítása óriási módon növeli majd az ENSZ tekintélyét, s nagymértékben hozzájárul a nemzetközi hely­zet általános megja vításához is. Szeretnénk remélni, az Egye­sült Nemzetek Szervezete ta­lál magáiban elég erőt hozzá, hogy megszabaduljon minden hidegháborús lerakodástól, és valóban a nemzetközi együtt­működésnek olyan egyetemes szerve legyen, amely hatéko­nyan dolgozik a világbéke ja­vára. Mit kell fenni a hide>i háború felszámolására ? Mit jelent a hidegháború felszámolása, mit kell tenni evégett? Mindenekelőtt véget kell vetni a háborús felhívásoknak. Mi tűrés-tagadás, egyes rövid­látó államférfiak sem hagyták abba a harcias beszédeket. Va­jon nincs-e itt az ideje, hogy Felhívjuk az Egyesült Ál­lamok, Anglia és Francia- ország kormányát, tegyen meg minden erőfeszítést, hogy reális eszközöket ta­láljunk e cél elérésére. Ki tagadhatja, hogy a hi­degháború felszámolása, a nemzetközi légkör egészsége­sebbé tétele szempontjából A nemzetközi feszültség enyhülésének eddigi eredményei megszüntessék a kardcsörte- tést és más államok fenyegeté­sét? A hidegháború kétszeresen is veszélyes, mert féktelen fegyverkezési hajsza köz­ben folyik, ez a fegyverke­zési hajsza pedig lavina­ként növekszik, fokozza az államok gyanakvását és bi­zalmatlanságát egymás iránt. Ariról sem feledkezhetünk meg, hogy a hidegháború olyan : körülmények között kezdődött és fokozódik, amikor még ko­rántsem sikerült eltávolítani a második világháború marad­ványait, amikor még nincs megkötve a német békeszerző- dés; s Németország szívében, Beftiniben, a város nyugati övezeteiben fennáll a megszál­lási rendszer. Ha megszüntet­nénk ezt az Európa közepében található feszültségi forrást, amely éppen a világ legveszé­lyesebbé válható vidékén, a farkasszemet néző katonai cso­portosulások nagy fegyveres erőinek közvetlen érintkezési helyén van, ez megadná a kul­csot ahhoz, hogy egészségeseb­bé tegyük a jeleniögt nemzet­közi helyzetet. Ám feltehetik a kérdést: a hidegháború megszüntetése, a béke megszilárdítása és az ál­lamok békés együttélése ter­mészetesen szerfölött nemes és vonzó cél, de elérhető-e, reá­lis-e? Van-e lehetőség már most, hogy a jelenlegi adottsá­gok. mellett új alapokra he­lyezzük az államok viszonyát? Erről az emelvényről teljes határozottsággal kijelentem, hogy a szovjet kormány az említett cél elérését halat zt- hatatlanmak és teljesen reális­nak is tartja, A Szovjetuniónak meggyő­ződése, hogy megvannak a szükséges feltételek egy éles fordulathoz a nemzet­közi javulás irányában, az egész emberiség érdekében a hidegháború teljes meg­szüntetéséhez. Fussunk át röviden a leg­utóbbi hónapoknak azokon a legfontosabb esisményein, ame­lyek összefüggenek a nemzet­iközi feszültség enyhülésével. Az 1959 májusában összehí­vott genfi külügyminiszteri ér­tekezlet, amelyen eliső ízben vettek részt a két német állam meghatalmazott képviselői, már önmagában egy új nem­zetközi szellemnek — a realiz­mus és a kölcsönös megértés széliemének — kifejezője volt. Genfben természetesen még nem születtek olyan eredmé­nyek, hogy azokat a halasztha­tatlan nemzetközi kérdések gyakorlati megoldásához elég­ségeseknek lehetne tekinteni. De már önmagában az is jó dolog, hogy a genfi értekezlet napirendjére tűzött problémák részletes és nyílt megvitatása, amint erre az értekezlet záró­közleménye rámutatott, több kérdésben közelebb hozta egy­máshoz 'a feleket. Ez kedvező talajt készített elő az újabb tárgyalásokhoz, amelyek a Vnég nyitott kérdésekben meg­egyezést hozhatnak. Különösen örvendetes dolog. hogy fontos lépések történtek ,a szovjet—amerikai kapcsola­tok fejlesztésére. Aligha von­hatja kétségbe valaki, is azt a tényt, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió a két legna­gyobb világhatalom — vi­szonyának jövőbeli alaku­lásától sok tekintetben függ az egész rs nzetközi helyzet fejlődése. Ez a magyarázata, hogy a szovjet—amerikai viszonynak a legutóbbi időkben jelentke­ző első új vonásai világszerte őszinte -helyeslésre találnak. Kétségkívül zajlik a jég a szovjet—amerikai viszonyban, és mi ennek őszintén örülünk. A szovjet—amerikai viszony javulását biztosító események sorában fordulópontot jelent­het a Szovjetunió és az Egye­sült Államok kormányfőinek kölcsönös látogatása. Eszme­cserét folytattunk és folyta­tunk ezután az Egyesült Álla­mok elnökével a szovjet—ame- : ' f>i viszonyról és a megoldás­I (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents