Somogyi Néplap, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-02 / 180. szám

frWQGYI NÉPLAP 3 ^iisfm*p, 1939. magasaim A JÖVŐBELÁTÁS ŰJ VILÁG ÉPÜL, egészen más, mint a régi. Azt mondjuk rá: szép, de nehéz, nagyon ne­héz. Mert termelünk, verseny- zünk, óriási gyárak nőnek kj a földből, városok épülnek a pusztaság helyén, s gazdasági felemelkedésünk az egykor ki­semmizett ember életének lé­nyegbeli változásával jár együtt. Mégis nehéz a kibon­takozás, mert fizikai, gazdasá­gi erőfeszítéseink önmaguk­ban nem elegendők Szocialista tudat... Igen, az emberi tudat megváltozása megy nehezeb­ben, s mi néhány példából könnyedén levonjuk a követ­keztetést: évtizedek is elmúl­nak, míg országunkban min­den ember meggyőződéssel dolgozik nemcsak saját maga, és családja megélhetéséért, hanem az egész társadalomért is. S ha jobbára igaz is az előb­figyelmes. — Nézzék már! Hát eltűn­nek a kiszolgálók az üzletből, így is lehet? — mondta az asszony, aztán minden átme­net nélkül a maga egyszerűsé­gével hozzáfűzte: — Ha legközelebb csinálnak ilyet, biztos már pénztár sem lesz ... Akadt, aki csupán tré­fának vette az asszony szavait, és volt, aki megértette. Néhá- nyan talán eszelősnek hitték, mások arcáról félreérthetetle­nül le lehetett olvasni: — Mi­lyen igaza lesz ennfek az asz- szoynak ... Ha nem is érheti meg szegény ... AZT GONDOLTAM: papír­ra kell vetni az asszony gondo­latát. Mert hallani, olvasni, látni kell mindenkinek, amit ő lát. S ha talán nem is teljes meggyőződéssel mondta, amit mondott, megérezte, megsejtet­te, hogy hova vezet az út, me­bi következtetés, úgy érzem lyen elindultunk, önkiszolgáló azért, egyre közelebb jutnak bolt? Alacsony kis lépcsőfok az emberek a jövőbelátás gon dolatához. Ez jó. Ha lenne az élet, nehéz a megél hetés, azt hisz.em, nem jut­ez, mert még van pénztár, s a kenyérért, lisztért, szap- rossz panért fizetni kell. De ilyen se volt azelőtt, most egyre több lesz, távolról megközelítve a nánk túl a holnaptól rettegő cél.t- A.? uafZOI?y szemében ez , mar többet jelent a bizalom- aggodalomnál: ma ettünk, hol- nai. Első benyomása jövőbelá- nap jut-e betevő falat? De tása elől lebbentette el a fáty- mert nyugodtan élünk, mert lat, s azt hiszem, jó szívvel gondjaink csak azért vannak, majd el észrevételét masoknak is hogy természetesen növekvő Valaki azonna] reagált a igényeink, vágyaink, a mindig megjegyzésre. És milyen oko- több, szebb és jobb óhaja ki- san! Azt mondta: elégítést nyerjen, másképp kezdjük látni az életet. És néha akarva, akaratlan elej­tünk olyan megjegyzéseket, amiket valami belső tűz, kí­váncsiság táplál, milyen lesz majd az utókor élete. — Tudja, mama, majd ha mindenki blyan szorgalmasan dolgozik, mint ahogy most pénz nélkül vásárolna ... majd akkor. Akkor eltűnik a pénz­tár is... Egyszerű, semmitmondónak tűnő mozzanat volt ez az élet ^ forgatagában. Sokan kicsiség- SZERETNÉNK MEGÉRNI ngjj tartanák, mégis azt mon­azt a bizonyos jövőt. De irigy­ségünket kiöli a munka, az al­kotás láza. És egyre keveseb­ben lesznek azok, akik csak önmagukért hajlandók tervez­ni, építeni, alkotni, s nem kö­vetik a jó szülő példáját, ki mindig és minden körülmé­dom: nagy dolog. Látni belőle a dolgozó ember figyelő sze­mét, mindenre kiterjedő ér­deklődését. Mert manapság már nemcsak azt veszik észre az emberek, hogy több a fize­tés, olcsóbbak az élelmiszerek, s egy hízott bikáért két televí­nyek között akar adni gyér- ziót vagy hat öltözet ruhát le­niekének. Még akkor is, ha ^et venni Túllátnak ezen, a meg kell koplalnia, pedig ez jövőbe néznek, és minden tu manapság egyre ritkább. És ilyen szülők vagyunk mi. A jövő szülői, akiknek érde­mes álmatlan éjszakákat át­virrasztani, küzdeni és lemon­dani, néha fékezni rohamosan növekvő igényeinket, s mind­ez önzetlenül a jövőért, az új­jászülető társadalomért, járni tanuló gyermekünkért. A jövőbelátás egyszerű, spontán megnyilatkozását hal­öregedő dományos megalapozottság nélkül is megsejtik fiaik, uno­káik szebb életét. ÍGY TERMÉSZETES. így formálódik fokról fokra az emberek tudata, így jutunk egyre közelebb a szocializmus­hoz s a távolabbi célhoz. És így van értelme életünknek, ha figyeljük a legapróbb je­lottam a minap egy — — . . , . parasztasszony ajkáról. Először lensegeket is, következtetünk, meglepett, aztán örömmel és tudjuk, hogy mit miért te­könyveltem el szépülő életünk szünk. öröm az élet, ha célja törvényszerű velejáróját. Az van, ha már most gondolha­egyik járási székhelyen önki- nénztár nélküli boltra szolgáló boltot nyitottak. A tunk a Penztar neműn boltra. bizalom, mely az új rendszer Jövőbelátás ez, s nyomán biz- nyomán jóleső simogatásként tos ígéret, melyet csak mi, a hatott a vásárlókra, csodálatos embere készíthet elő... erő, ha még szokatlan is kissé. Néhány elejtett szóra lettem Jávori Béla. Á pártoktatás eredményei és feladatai a marcali járásban (Tudósítónktól.) A Marcali Járási Pártbizott­ság elemezte az elmúlt oktatá­si év eredményeit, és tervet dolgozott ki az 1959—6Q-as év ideológiai továbbképzésének megszervezésére. ' Tavaly 420-an vettek részt szervezett pártoktatásban. Az 1958-—59-es évben a tanfolya­mokról lényeges lemorzsolódás csak Marcaliban történt, főleg a gazdasági vezetőik köréiben. Közülük sokam még mindig nem értik meg az oktatás fon­tosságát, pedig azok, számára különösen nélkülözhetetlen, akik vállalat élén állnak. Meg­felelő propagandista hiányá­ban meg kellett szüntetni a sávolyi tanfolyamot. A tavaszi munkák miatt sok akadállyal küzdve fejezték be az oktatá­si évet a Tapsonyi Gépállomá­son. Jövőre az anyagot a téli hónapokra sűrítik össze, hogy a gépállomásokon február vé­gén befejezhessék a tanfolya­mot. Példaszerűen folyt és zárult az oktatás a fegyveres alakula­toknál, s szépen sikerült a bö- hönyei területi alapszerv által szervezett tanfolyam is. Ugyancsak eredményesnek minősíthető a nemesvidi oktatás, itt jelentős számban vonták be » tömegszervezetek tagjait is a tanulásba. Az 1959—60-as évadban a ta­valyi oktatási formákon kívül a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom története tanfolyamán folyik az ideoló­giai továbbképzés a járásban. Csak ott indul tanfolyam, ahol megfelelő propagandista van. Ahol nem lesz ideológiai to­vábbképzés, ott havonta egy­szer az időszerű kérdésekről hallhatnak előadást a pártta­gok és az érdeklődő pártonkí- vüliek. Tollal és fegyverre! harcolt Szamuely Tibor halálának 40 évfordulójára P eidl Gyula aljas szerepre vállalkozott. * 1 919. augusztus 1-én megalakította kormányát, s a dicső tanácskormány helyébe lépett. Hiába álcázták szakszervezetinek, nem munkásérdeket, nem forradalmi célokat szol­gált a Peidl-féle vezérkar, hanem megjátszot­ta a burzsoák és földbirtokosok nyílt terro­rista diktatúrája szálláscsinálójának gyaláza­tos szerepét. Még meg sem szárad a tinta a kormányt kinevező papíron, máris megjele­nik a rendelet a Tanácsköztársaság által lé­tesített forradalmi törvényszékek felszámolásá­ról, a burzsoá bíróságok azonnali visszaállí­tásáról. Peyer, a jobboldali szociáldemokrata belügyminiszter titkos körlevelet ad ki: tar­tóztassák le a csendőrök a menekülő kommu­nistákat, s' juttassák őket a bíróságok elé, hogy »törvényes« módon történjék meg fe- lelősségrevonásuk... Megalakult a »szakszer­vezeti** kormány — elbukott a proletárdikta­túra, s megkezdődött a kommunisták üldözé­se, letartóztatása. Menekülni kényszerül Sza­muely Tibor elvtárs, az egyik népbiztos is, s a Tanácsköztársaság vezetői közül elsőként rabolja el a halál. Fogadott, de hűséges fia volt a munkás- osztálynak— írja róla később Kún Béla elv­társ. Kispolgári családból származik. A Sza­bolcs megyei középiskolás diákból vidéki új­ságíró, majd a Népszava munkatársa lesz. Fiatalon áll a Szociáldemokrata Párt sorai­ba. Katonaként a frontra kerül, majd 1915 májusában orosz hadifogságba esik. Hama­rosan uráli gyárban dolgozik, s az üzem forró levegője, a munkásokkal való sorsközössége, a Nagy Október eszméje derék forradalmárt nevel belőle. 1918 januárjában Moszkvában van, pár hónap múlva szerkeszti az oroszor­szági magyar kommunisták újságját, a Szo­ciális Forradalom című lapot. Ekképpen bú» dít tollal és szóval is: »Kövessük orosz mun­kástestvéreink példáját!** Nagy erénye, hogy a bátor harci cselekedetek emberévé küz­dötte fel magát. Amikor az oroszországi fehér­gárdisták behatoltak a moszkvai telefonköz­pontba, a magyar vörösgárdisták élén segít visszahódítani ezt a fontos hadászati objektu­mot. Alapító tagja lett a Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának. TJTazatérése után első útja Nyíregyházára vezet. Előadást akar tartani Imperia­lista1 diktatúra, vagy proletárdiktatúra cím­mel. Az ellenség azon mesterkedik, hogy el­tegye láb alól. A tömeg nyomására kiszaba­dul a rendőrök karmaiból. A párt a Vörös Újság szerkesztésével bízza meg. A lapban megjelent cikkek fegyverbe szólítják a mun­kásosztályt. 1919. februárjában, a Központi Bizottság tagjainak bebörtönzése után Sza­muely elvtárs irányítja az illegális kommu­nista pártot. Március 21-én a hadügyi népbiztos helyet­teseként kezdi meg a proletariátus hadseregé­nek toborzását. Később a közoktatás sorsának elrendezésével foglalkozik, majd a népjóléti ügyeket intézi népbiztosként. Ahol szükség van rá, ahol nehéz a helyzet, ott van az ő helye. Bármilyen posztra állította a párti mindenütt kommunista m.unkát végzett. TJa lehet tevékenységét rangsorolni, ak- kor azt mondhatjuk: a legfőbb sike­reket a hadseregben érte el. Emlékezzünk csu­pán egy fegyvertényre, a májusi győzelemre. Amint tudjuk, májusban Szolnokig nyomul* kát a román intervenciós csapatok. A szoron­gatott város megsegítésére Szamuely elvtárs egysége kapott parancsot. Jól megoldották harci feladatukat,: szétverték a betolakodó­kat és azok szövetségeseit, a magyar ellenfor­radalmárokat, s megállították az ellenség elő­nyomulását. A győztes hadjárat után Moszkvába repül Szamuely Tibor. Személyesen keresi fel Le­nin elvtársat, hogy tájékoztassa őt a Magyar Tanácsköztársaság helyzetéről, és tanácsot, útmutatást kérjen tőle a további küzdelmek­hez. Tíz nap múltán tér vissza zsebében Le­nin lelkesítő üzenetével, amely ezt a címet viseli: »Üdvözlet a magyar munkásoknak.-* Hallatja szavát minden illetékes fórumon. Júniusban a tanácsok országos kongresszusán szólal fel, s tiltakozik az ellen, hogy a magyar Vörös Hadsereg visszavonuljon az antanttól elfoglalt területekről. A Tanácsköztársaság utolsó napjaiban is szervezi a támadást és védekezési. Bátorság, rendíthetetlenség, a pro­letariátus végső győzelmébe vetett szilárd hit jellemezte forradalmi tevékenységét. Ezt az erőt sugározza egész életműve, s ez csen­dül ki válogatott cikkeinek és beszédeinek minden sorából, amelyeket összegyűjtve Riadó rímen először Moszkvában jelentettek meg Kún Béla előszavával. Neki állít mara­dandó emléket Hárs György is ökölbezárt szív című könyvében ... A szakszervezeti kormány uralomra jutá- sáriak első napján útnak indul Sza­muely Tibor. Moszkvába készül, Ausztrián át. De nem érkezik meg. Augusztus 2-án hajnal­ban a magyar—osztrák határnál gyilkos go­lyó oltja ki életét. Győzünk vagy elpusztu­lunk — ez volt a jelszava. Szamuely elvtárs meghalt, a Tanácsköztársaság 1919 nyarán el­bukott, de a kommunista eszme, a munkás- állam megteremtésének akarata 25 év múltán ismét győzelemre jutott hazánkban. Mai si­kereinkben benne van annak az áldozatos harcnak eredménye is, amelyet számos kom­munista elődünk — köztük Szamuely élvtárs — megvívott. Cukorgyári jegyzetek Segítsék a fiatalokat! Major György, a gyár párt- titkára: — Általában el lehet mondani a fiatalokról, hogy jól dolgoznak. De nem dicsé­rem őket. Mindig többet kö­vetelek, többet várok tőlük. A dicséretre könnyen elbíznák magukat. — Most mégis elso­rolja mindazt, amiért bizony megilleti a dicséret, az elisme­rés a kiszeseket. Július közepe táján érkezett a felszólítás, hogy csináltassa meg a cukorgyár a balatonbog- lári üdülőjénél a parti sáncot, mert ha nem, akkor bírságot fizetnek. Elkészült, és pénzbe sem került. Nyolc kiszes tár­Csákvári János: II I X. 4- börtönre idegtépő csend borult. A tizennyolc kiválasz­tott rabot a földszinti 10-es zárkába zsúfolták össze. A va­csorához nem volt kedvük, a kenyérmaradékot a keskeny asztalon egymásra zsúfolták. A HWSEQESEK A bejárat felől nagy neve- — Feküdj le. Ne úgy, hanem tést, vitatkozást hallott. hassal, te ügyetlen... — Az — Öt liter pezsgőbe fogadok, előbbi hang tulajdonosa egy hogy én jobban tudom. sovány, aranykeretes szemüve­— Én tízbe fogadok... Ne- ges tiszt volt. Az parancsolt, ked úgy sincs benne gyakorla- Kezeit előrenyújtatták vele. tód ... Különben sincs már Magukba mélyedten kucorog- erőd. Elittad ... Nagy nevetés. — Énnekem?... Százados tak á földön. Tíz óra múlt, mert a lám­pákat a cellákban végig leol- úr, nem ismer maga engem tották. Csak a folyosókon volt Azért is tizenöt... világosság. Nem sokkal azután léptek zaja nyomta el a tücs­kök ciripelését. aztán körülkötötték a testet. Négyen voltak, az egyik a déli főhadnagy, a többiek megter­mett, nagytestű altisztek. Ket­ten közülük levették a lúdtol- las katonasapkát, a fehér zub­bonyt, polgári ingüket kétszár­— Na, rendben... De csak egy feltétellel... A kispapnál nyű nadrágtartó szelte át. művészi munkát kell végez­A folyosó mind a négy zár- ned ... kájának nézőkéjét kinyitották. A hármasban, amely szembe volt a tízessel, Gottwald Lajos ugrott oda megnézni, mi tör­— Kezet rá... Tenyércsapkodás. Gurgulázó nevetés visszhangzott a bolt­hajtásos folyosón. Most meg­ténik. A többiek nyugtalanul jeient e„y p(jr tiszt a szemben érdeklődtek tőle. - -­böhö­— Mit csinálnak, te nyei ? Mondd ... Gottwald egy fapriccset lá­tott a folyosó közepén, közvet­lenül a szembenálló börtönajtó mellé állt, s teljesítette mellett rtuuäszavakai. Botokat vettek a kezükbe. — Szent ég, ezek szöges bot­tal ütnék... — Gottwald rémül­ten hátra szólt, majdhogy el­szédült az ajtótól. De mintegy megbűvölten tapadt továbbra álló börtönajtó előtt. Simon pa- » ö nézőkére A többiek csak pót szólították. A fiatal férfi a puffogast hallották, amely sovány volt, egyébként is sá- úgy hangzott, mintha kásás-vi- padt arca szinte szürkére fa- zes hústömegbe hatolna vála- kult. Szótlanul jött ki, az ajtó mj_ a pa. mm. - — sadalmi munkában 36 méteren építette meg szombaton és vasárnap hatalmas kövekből a töltést. Csisztapusztán is áll a két üdülőházikó, ök állítot­ták fel hatan. Idős dolgozók, valamennyien betegségüket kúrálok a lakói. A papír- és fémgyűjtés ál­landóan »műsoron" van. Hosszú László, a KISZ szer­vezőtitkára: — A papírgyűjtés a lányok reszortja. Tavaly több mint harminc­ezer forint megtakarítást értek el a cukorgyári kiszesek. Az üzem félévi munkájával egy­idejűleg értékelik hamarosan a fiatalok munkáját is. Majd­nem elérik azt, amit tavaly egész évben. Megvendégelték a vietnami sportolókat. Saját pénzükön. Emlékül egy szép porcelán dísztárgyat ajándékoztak. Két brigád Egymással versenyeznek. La­katosok. A szocialista brigád cím elnyeréséért is dolgoznak. A nyersgyár bejáratánál he­gesztőpisztoly fényé villog. Eb­ben az épületben dolgozik a Laki-brigád is. Szoboti Lajos oldalt a fejük fölé mutat: a határidő előtt három nappal készült el a diffúzió átemelő szivattyú alapjainak beépítése. A szaturációs hüvelyek ön­tésre mennének, peremüket le­vágják. — Anyagmegtakarítást érnek így eL Gyarmati László: — Kilenc­tíz mázsa ócskavasból új al­katrészek készülnek. — Egyik darabból éppen a főderítő tengelyére fúrja a csavarme­netet — anyagmegtakarítás ez is. A tervek szerint szeptember 14-én indul az üzem. Kb. 24 ezer vagon répa érkezik majd feldolgozásra. Egyelőre a fel­újítások és a tető építése fo­lyik. A másik brigád (vezetője Puska Károly) a szeletszárító­ban dolgozik. Kiss Károly művezető (or­szággyűlési pótképviselő is): — Itt már befejezéshez közeled­nek a munkák. Ilyen üzemrész sehol sincs az országban. — Nem dicsekszik, nincs is miért. Füstgázzal is szárítanak itt, szenet, pakurát is tüzelnek. Drága. A cukorgyár korszerű­sítésével majd sor kerül a sze­letszárító újjáalakítására . is. Tárgyalások folynak, lehet, hogy a jövő hónapban már megérkezik az angol szelet­présgép. A tárolás négy rak­tárt vett igénybe. Könnyen be­szivárgott a nedvesség, öngyul­ladás veszélye fenyegetett. Egy raktár is elég lesz, ha a gép majd egyharmad részére préseli össze a szeletet, jelen­tősen könnyebb lesz így a szál­lítása is. Kedvenc szám: a hetes KISZ-tagok heten voltak a brigádban. A hatalmas ciklon­kémények felállítását két nap­pal a határidő előtt végezték el. Kisebb javítanivalók még akadnak körülötte, mint a sze- letporszitálón. Illés János, Hosszú István dolgozik itt. Hét nappal előzték meg a fiúk a határidőt a füsthengerek és a tüzes- hengerek karbantartási munkáival Is. Nagyszerűen végezték el mind — a művezető vélemé­nye. Nem is lehet másképpen. Egy órányi állás tizezeréket jelent, megállítja a munka töb­bi folyamatát is. Lent a gyár­ban? Ott sokkal több, ott száz­ezreket. Augusztus 15-re a szeletszá­rítóban befejezik a javításokat. A répamosó árkokat és kör­nyékét már tisztogatják. Écsy László főmérnök: — Tömöri tjük a gyárat. Ínyben lesz az elő- és főde­rítő. Átalakításra kerül a lé- tisztító berendezés is, új al­katrészek, gépek várnak be­szerelésre. Egész szivattyúállo­más. Teljesítménye eléri a Ka­posvári Vízművekének felét. Külön ifjúsági brigádok nin­csenek a gyárban, de a 75 tagú KISZ-szervezet munkája csak­nem mindenütt érződik. Meg­szervezésük elé a szétszórt munkahelyek, különböző szak­mák állítanak akadályt. Écsy főmérnök így fogalmaz­ta meg: — A kiszesek, beépít­ve a brigádokba, öregebb szakmunkások mellett jelentik azt az erőt, ami lendületet ad a munkának. < — Én nyolcéves segéd va­gyok, de 15 éves szakmunkás brigádvezetőm tudása sokszor kisegít. — így Hosszú László. Tehát együtt a fiatalok szive, lelkesedése és az öregek esze, többet tudása. A gyár fiatalodik, öre^ ko­rában egy vagon répát két em­ber hárem óra alatt dobott ki. Most az Elfa kirakó (egyszer már felhasznált vízzel dolgo­zik) ugyanezt a munkát hét perc alatt végzi el. * * * A fiatalokat kerestem. Talál­koztam velük is, megismerked­tem a gyár egyéb problémái­val. Láttam a kezük szorítását a szerszámon, fülembe dongott a kalapácsok hangja, szemem­be villogott a fény. Beszivtam a szeletszárító kicsit most is érződő gázát, jártam, amerre dolgoznak éven át, és hallot­tam néhány embertől munká­juk értékelését. Vannak kö­zöttük kihúzók, csak magukra gondolok? Lehet. De többsé­gük magának érzi a gépet, a csengő vas, a felbúgó motor mindnek ismerős. Kezük nyo­mát talán a gyár minden kis porcikáján ott találhatnék egy nagyítóval: ők csinálták, vagy dolgoznak vele. A gyár vezetői és köztük mégis mintha valamilyen űr lenne.. Gondoskodással, velük való foglalkozással el kell tün­tetni ezt! Segítsék őket, mint ők segítenek, ha kell. A cukor­gyár vezetőinek ez is egyik fel­adata. Virányi Pál

Next

/
Thumbnails
Contents