Somogyi Néplap, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-02 / 180. szám

Yasámap, 1953. augusztus t. 2 8OMOGTI NÉPLAP A genfi értekezlet jelentőségét háttérbe szorítja Hruscsov «várható amerikai meghívása Genf (MTI). A négy külügy­miniszter pénteki »munkateá­ja« anélkül fejeződött be, hogy megállapodtak volna újabb kö­zös megbeszélés időpontiában •— jelentették a hírügynöksé­gek. Cromiko szovjet kvh'irvmi- niszter pénteken este találko­zott Lothar Rolrr.r.' ^z NDK külügyminiszterével A meg­beszélésen jelen vr*u'>k a két küldöttség tagjai, illetve ta­nácsadói is. A péntek esti órákban a nyugati külügyminiszterek kü­lön megbeszélésre jöttek össze Herter amerikai külügyminisz­ter villájában. Korábbi jelentések szerint a négy küldöttség szakértői leg­közelebbi ülésének időnontját sem tűzték ki. A jelentések megállapítják, hogy a szakér­tők péntek délelőtti tanácsko­zása a berlini kérdésben nem tudta közelebb hozni a nyu­gati és a szovjet álláspontot. A Reuter tudósítója azonban az egyik hivatalos személyiség­től úgy, értesült, hogy a szak­értők egy kérdésben mégis egyetértettek, abban, hogy kü- lön-külön okmányban kell fog­lalkozni a külügyminiszteri ér­tekezleten megvitatott minden egyes kérdéssel. A Reuternek ez az értesülése azért érdekes, mert újból azt bizonyítja, hogy a nyugatiak úgynevezett csomagterve véglegesen kudarcot vallott. A hírügynökségek, így az AP és a DPA legújabb jelen­tései utalnak rá, hogy a kül­ügyminiszterek genfi értekez­letének jelentőségét a háttérbe szorítják olyan hírek, amelyek arra számítanak, hogy Ei- • sénhower elnök már a kö­zeljövőben meghívja Hrus­csovot az Egyesült Álla­mokba. A DPA tudósítója szerint megbízható körökben feltéte­lezik, hogy Hruscsov amerikai látogatására még az ENSZ közgyűlése új ülésszakának megnyitása, tehát szeptember közepe előtt kerül sor. Az AP tudósítója szerint genfi diplomáciai körökben egyre többet beszélnek Eisen­hower és Hruscsov valószínű találkozásáról. Ezt a látogatást olyan lehetőségnek tekintik, amely a korábban emlegetett csúcsértekezlet helyébe lépne. A Reuter genfi tudósítója diplomáciai megfigyelők véle­ményét ismerteti. Szerintük, ha Hruscsov útrakelne, hogy sze­mélyesen tárgyaljon Eisenho- werrel, akkor ez a találkozás — akár Amerika, akár Európa területén kerülne sorra — al­kalmat nyújtana ahhoz, hogy de Gaulle francia köztársasági elnök és Macmillan angol mi­niszterelnök is bekapcsolódjék eszmecseréj ükbe. 27 francia tudós, köztük a Sorbonne számos neves pro­fesszora drámai felhívással for­dult az ország kormányához és a közvéleményhez. A felhí­vásban követelik, hogy a kor­mány álljon el az atomfegyver­gyártásra és a nukleáris kísér­letekre irányuló terveitől. Olyan időkben, amikor az emberiség megegyezést remél az atomfegyver-kísérletek meg­szüntetését célzó nemzetközi A Reuter hírmagyarázója szerint minden jel azt mutatja, hogy a külügyminiszterek ma már nem ugyanazzal az érdeklődéssel követik a genfi értekezlet sorsát, mint korábban. Ennek bizonyítéka, hogy to­vábbi munkaösszejövetelekben egyelőre nem állapodtak meg. A nemzetközi sajtó legújabb jelentései azt tükrözik, hogy a külügyminiszteri szinten folyó tárgyalásokat elő'Db-utóbb, de valószínűleg hamarosan a ma­gasabb fokú tanácskozásoknak kell követniük úgy, ahogyan ezt a Szovjetunió, már koráb­ban is javasolta. A világ két vezető nagyhatalmának kor­mányfői találkozója vagy a csúcsértekezlet az, amit már hosszabb idő óta sürget a vi­lág közvéleménye, mert ettől várja az égető nemzetközi problémák megoldását, a hi­degháborús feszültség meg­szüntetését. tárgyalásoktól, nukleáris ter­veinek megvalósításával Fran­ciaország ahelyett, hogy előse­gítené, veszélyeztetheti a hőn óhajtott sikert — hangzik a felhívás. Franciaország igazi nagysá­ga nem a tömegpusztító fegy­verek gyártásában, hanem a haza tudományos, technikai és kulturális felvirágzásában mu­tatkozik meg. „Franciaország ne gyártson atombombát!“ Francia tudósok drámai felhívása Novemberben új választásokat tartanak Eeralában? Delhii (MTI). A TASZSZ je­lentése beszámol arról, hogy Praszad indiai köztársasági el­nök hivatalosan bejelentette: Kerala államban alkalmazzák az alkotmány 356. cikkelyét, amelynek értelmében felosz­latják az állam parlamentjét, a kormány lemond, a végre­hajtó hatalom a köztársasági elnök, a törvényhozói hatalmat pedig az indiai parlament ve­szi át. A TASZSZ jelentése utal ar­ra, hogy a több mint 13 millió lakosú Kerala állam élén 1957. óta, választási győzelem alap­ján a baloldali pártok kom­munisták vezette tömbjének kormánya állt. A kormány egész sor reformot hajtott vég­re, különösen a közoktatásban és a mezőgazdaságban. A re­formok nem tetszettek az el-, lenzéki pártoknak és csopor­toknak, amelyek kormányelle­nes kampányt indítottak, sza­botálták a kormány intézkedé­seit, követelték, hogy a parla­ment mandátumának lejárata előtt tartsanak új választáso­kat. A Times Of India jelentése szerint kormánykörökben le­hetségesnek tartják,,» hogy Ke­rala államban az idén novem­berben tartják meg a választá­sokat. A keralai törvénysértés visszhangja Uj Delhi (MTI). Praszad in­diai elnök pénteken bejelentet­te a keralai kormány feloszla­tását, a törvényhozói hatalmat az indiai parlamentre, a vég­rehajtó hatalmat pedig az el­nök által kinevezett kormány­zóra ruházták. Az AFP hírügynökség pén­tek esti kommentárjában még­állapítja, hogy a lakosság tá­mogatását élvező keralai kor­mány feloszlatása sorsdöntő esemény. A kommunisták ve­zette keralai kormánynak többsége volt a demokratiku­san választott parlamentben, és az egyetlen olyan indiai kor­mány volt, amelyet nem ellen­őrzött a Kongresszus Párt. Indira Gandhi asszony. a Kongresszus Párt elnöke pén­teken megállapította, hogy az elnöki kiáltvány nem volt sze­rencsés megoldás. Az Indiai Kommunista Párt felhívta a hazafiakat és a de­mokratákat, hogy egész Indiá­ban szervezzenek békés tünte­téseket augusztus 3-án a kera­lai kormány feloszlatása ellen. Az indiai elnök intézkedé­se a parlamenti rendszer és a demokrácia megtámadá­sa — állapítja meg az Indiai Kommunista Párt. Nambudiripad, a keralai kor­mány . vezetője pénteken este kijelentette, ő és minisztertár­sai sajnálkozással fogadták az elnök döntését, Mindenkinek, aki fontosnak tartja a demok­rácia megvédését, vissza kell vernie a tartományi autonó­mia ellen intézett első nagyobb támadást — mondotta Nambu­diripad. Adzsoj Ghos, az Indiai Kom­munista Párt főtitkára a New Ago című indiai hetilap leg­utóbbi számában vezércikkben foglalkozik a keralai kormány ellen összeesküdött »-sötét erők« tevékenységével. Az uralmon lévő Kongresz- szus Párt hadjáratot indított a keralai kormány elszigetelésé­re, de a hadjáratban maga a Kongresszus Párt vezetősége szdgetelődött el — állapítja meg a vezércikk. Adzsoj Ghos hangoztatta, hogy a kommunista párt politi­kájával megnyerte a nép bizalmát, és tudja, hogy a néptömegek helyeslik a párt harcát. »Tudjuk, hogy az utolsó szót nem a Kongresszus Párt veze­Párizs (Reuter). A francia külügyminisztérium szóvivője pénteken kijelentette, Francia- ország szembehelyezkedik az­zal, ’ V az ENSZ soron kö­vetkező közgyűlésének napi­rendjére tűzzék, és megvitas­tősége,. sem pedig a központi kormány nem mondhatja ki, az utolsó szót a demokrácia megvédésére elszánt nép mondja majd ki.* A londoni rádió péntek esti adásában szintén foglalkozott a keralai eseményekkel. »A ke­ralai kormányt ugyanaz a kongresszus párti kormány menesztette, amely a keralai ellenzéki mozgalmat szította. Eljárása legalábbis nélkülözi az eleganciát. Még kevesebb elegáneia fedezhető fel egy másik fontos tényben. Ugyanis a kommunista parlamenti több­ségre támaszkodó kommunista kormányt a lakosság demokra­tikusan választotta meg. Az ázsiai népmilliók szá­mára szimbolikus jelentő­sége van annak, ami ebben a kis indiai államban tör­ténik. Az ottani fejlemények tehát jelentőségben messze megha­ladják Kerala állam kereteit* — mondotta a londoni rádió. sák az algériai kérdést. Még nem döntöttek azonban arról, hogy ha az algériai kérdés mégis napirendre kerülne az ENSZ közgyűlésén, Franciaor­szág milyen magatartást ta­núsít. A francia kormány sxcrint a* algériai kérdén nem as ENSZ ügye NEMZETKÖZI SzEMLE c bizakodás nopfai Qonfben val megtagadják saját állás­pontjukat, saját indítványaikat sőt esetleg — mert erre is volt már példa —. azoknak éppen az ellenkezőjét követeljék. Ezek az írásiban leszögezett ál­láspontok alig térnek el azok­tól az elvektől, amelyeket a két tárgyalófél eddig lényegéiben elfoglalt. A nyugatiak nem hajlandók csökkenteni Berlin­ben állomásozó csapataik lét­számát, legfeljebb arra köte­lezik magukat, hogy létszámu­kat nem emelik és nem látják el őket rakéta- és atomfegyve­rekkel. Ezt az állapotot öt év­re kívánják rögzíteni. A nyu­gat-berlini bomlasztó propa­gandát csak akkor hajlandók megszüntetni, ha Berlin de­mokratikus részében is »ha­sonló intézikedésekre* kerül sor. Természetesen ilyen for­mában a nyugati javaslatok a Szovjetunió számára elfogad­hatatlanok. mert nem oldják meg a berlini kérdés lényegét. Ugyanakkor azonban a ja­vaslatok egyöntetűsége ellené­re is szemmel látható az ellen­tét a nyugati hatalmak között. Lloyd sokkal pozitivebb állás­pontot képvisel, mint francig kollégája, Murville, viszont Herter ingadozni látszik, időn­ként józanabb hangokat üt meg, máskor meg szinte a megegyezéstől irtózó Európa »gonosz, vén embere* Ade­nauer nyugatnémet kancellár ügyvéde szerepében tetszeleg. Bármivel fejeződik is be a genfi értekezlet, a függöny mégsem gördül le véglegesen, újabb felvonás következhet, amelynek színhelye ismét le­het Genf, de nem okvetlenül szükséges, hogy Genf legyen. Mire gondolunk itt? Arra, hogy a döntő jellegű ellentéteket ma­gasabb síkon is át lehet hidal­ni, és erre több megoldás is kínálkozik. Legkézzelfogha­tóbb ezek közül természetesen az úgynevezett csúcstalálko­zó. amikor a nagyhatalmak kormányfői személyes tárgya­lások alapján igyekeznek meg­oldani a felmerülő problémá­kat. Mert erre még mindig megvan a lehetőség, jóllehet egyes imperialista k<jrök min­dent megtesznek annak meg­akadályozására. Általában minden tárgyalásnak zsákut­cába való juttatása elsősorban a bonni kormány célja. Ade­nauer elgondolásait azonban ma már az egyik leghűsége­sebb partner, Franciaország sem támogatja egyértelműen, és sok jel mutat arra, hogy a francia burzsoázia egyre in­kább féltékeny a szerencsésebb helyzetben lévő nyugatnémet vetélytársakra. Ez a »félté­kenység* reálisabb politikára ösztönözheti a franoia 'kor­mányt is. Az események elemzésekor nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a szocialista tábor léte es erejének hallat­lanul gyors ütemben váló nö­vekedése ma már nemcsak Európában, Afrikában és Ázsiában, hanem az Egyesült Államokban is rendkívüli mó­don érezteti hatását, és bizo­nyos tekintetben hozzájárul egy reálisabb nyugati politika kialakításához, a békés együttélés lenini elve gyakorlati megvalósításához. A Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok viszonya az utóbbi időben érezhetően ja­vult. Az amerikai közvéle­mény józanabbik része felis­merte és kifejezésre juttatta a háborús politika elleni elége­detlenségét. Ennek a közvéle­ménynek a nyomására láto­gattak el az utóbbi időkben olyan jelentős amerikai szemé­lyiségek a Szovjetunióba, mint, Humphrey,, Stevenson, •karri- man és legutóbb Nixon. Ha a szovjet—amerikai kapcsolato­kat akár csak az öt évvel ez­előtti helyzettel hasonlítjuk össze, azonnal láthatjuk az óriási fejlődést öt évvel ez­előtt még aldg volt érintkezés a két állam között, és az idén a már említett ■ hivatalos sze­mélyiségeken kívül még egész sor más politikus és vagy ti­zenötezer qmeriikai turista for­dult meg a Szovjetunióban. Ugyanakkor a Szovjetuniónak is két miniszterelnökheJyettese járt féléven belül az Egyesült Államokban, és a tudományos, sőt a gazdasági szakemberek kölcsönös látogatásai is szapo­rodtak. Természetesen a nyugati re­akciós erők mindent elkövet­nek, hogy akadályozzák ezt a közeledést, hiszen London, Pá­rizs és Bonn az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió kétol­dalú megegyezésének még a gondolatától is retteg. Ugyanez mondható el az Amerikai Egyesült Államokban létező visszahúzó erőkre. Ezek bizo­nyos tekintetben erősen hat­nak magára az elnökre, Eisen- howerre is- hiszen ő éppen Ni­xon látogatása idején hirdette meg a »rab nemzetek hetét*, amely lényegében provokációs akció a szocialista nemzetek ellen. Mindent egybevetve: bár­mennyire is bizonytalan és el­lentmondásos hírek láttak nap­világot az elmúlt hét politikai eseményeiről,' bátran megálla­píthatjuk, hogy hosszabb tá­von a nemzetközi helyzet ja­vulása várható. A harc győ­zelmet ígér, s a szocialista tá­bor fejlődése, a nemzetközi kapcsolatok alakulása reményt nyújt rá, hogy a kommuniz­mus. illetve a szocializmus építésének nagy történelmi műve »nem a két világrend- szer nyüt, háborús konfliktu­sain keresztül, hanem a két rendszer békés versenyében ol­dódik meg«. fogadná Hruscsov amerikai látogatását A kétség és a Egymással ellentmondó és sokszor bizony semmitmondó jelentések, kommentárok zűr­zavaros tömege ellenére is még mindig Genfre figyel leg­élénkebben a nemzetközi köz­vélemény. Géniből várja a jó híreket. Génitől várja — ha nem is a problémák végleges megoldását, de legalább is je­lentős haladást a tartós béke biztosításának útján. És mi történt eddig Genf ben? Nehéz erre válaszolni egy mondat­ban, sok minden és jóformán mégis — alig valami. Látvá­nyos üléseken elhangzott iz­galmas szócsaták, zártkörű megbeszélések. diplomáciai ebédek és vacsorák váltogat­ták egymást — és az ered­mény? Nem járunk messze az igazságtól, ha azit mondjuk: Genf Önmagában is eredmény. A genfi hetek tárgyalásai alatt a világ közvéleménye előtt napnál fényesebben bebi­zonyosodott, hoigy egyedül a Szovjetunió folytat következe­tes reálpolitikát, egyedül a Szovjetunió tartja állandóan szám előtt a béke és a nem­zetközi biztonság kérdéseit, és >pen ezért egy hosszabb tá­von szükség szerint ez a poli­tika diadalmaskodik. Ugyan­akkor bebizonyították a tár­gyalások azt is, hogy az a po­litika, amelyet lényegében a nyugatnémet revansisták dik­tálnak, semmi megoldáshoz sem vezet. És most nézzük meg konk­rétabban, mi' történt a tárgya­lások legutolsó szakaszában. — Ezek a napok a kétség és a bizakodás napjai — írja jellemzésül a hét végén az egyik nyugati sajtótudósító, és ha alaposabban elemezzük ezeknek a napoknak a történe­tét, el kell ismernünk, hogy fején találta a szeget. Talán a genfi tárgyalások egyetlenegy hete sem volt annyira ellent­mondásos, mint éppen a leg­utóbbi. és valóban az egyik órában úgy látszott, hogy min­den hiábavaló, a nyugatiak »zsákutca politikáiából* nem lehet megtalálni a kiutat; más­kor viszont a tisztulás jelei mutatkoztak, és ismét előtérbe került a korlátozott megegye­zés lehetősége. Az utolsó pil­lanatig minden lehetséges, az értekezlet eredményei vi­szont végeredményben attól függenek, hogy a nyugatj nagy­hatalmak a döntő percekben vajon képesek lesznek-e pozi­tív politikával kirukkolni vagy nem. A napokban szovjet javas­latra mindkét fél írásban le­fektette azokat, az alapelveket, amelyekhez a több mint há­romhónapos tárgyalások után jutottak. Erre a politikai lel- ■tárfelvételre elsősorban ázért volt szükség, nehogy a nyuga­tiak — régi szokásukhoz hí­ven — a tárgyalások haladtá­Anglía örömmel Genf (DPA). Anglia öröm­mel fogadná Hruscsov látoga­tását az Egyesült Államokban — mondották szombaton dél­előtt a genfi külügyminiszteri értekezleten résztvevő angol küldöttség tagjai körében. Han­goztatták, ez a látogatás sem­Hruscsov meetekintette „Boeing 707“-et Moszkva (TASZSZ). N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke szom­baton a vnukovoi repülőtéren megtekintette az ott tartózkodó két »Boeing 707« típusú ame­rikai léglökéses repülőgépet, melyek a múlt hét végén Moszkvába szállították Nixont. A szovjet kormányfőt a re­pülőtéren Llewellyn Thomp­son, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete kísérte. Hruscsovval együtt a repülő­gépeket megtekintette még Pjotr Gyementyev, a Szovjet­unió Minisztertanácsának tag­ja, Szerpej Rugyenko, a légi­erők marsul Ua. mi esetire sem zárná ki, hogy a négy nagyhatalom későbbi időpontban — Hruscsov és Ei­senhower etókészítő megbészé- lése után — csúcsértekezletet tartson. Fenti körök kijelentették, az A brit szigetek felett kiala­kult ciklon-rendszer kelet fe­lé nyomultában pénteken hű­vös légtömegekkel borította el Nyugat- és Közép-Európát, s szerte zivatarokat, kiterjedt esőzéseket okozott. Hazánk nyugati felére már pénteken délelőtt megérkezett az északi áramlás, s csak 24—26 fokig emelkedett a hőmérséklet, amikor a keleti megyékben még a kánikula uralkodott, 30 — 32 fokos meleggel. Pénteken este az ország keleti felében egyik óráról a másikra 10—12 fokot esett a hőmérséklet. Hű­vös légtömegek betörését kö­vető záporok az egész országra kiterjedtek. amerikai és szovjet államfő ta­lálkozása semmi esetre sem kelt aggodalmat, mert hiszen teljesen összhangban van Ang­liának a kelet—nyugati fe­szültség enyhülését, kereső po­litikájával. A Meteorológiai Intézet köz­ponti előrejelző osztálya sze­rint a hideg ciklon központja jelenleg Lengyelország felett van és vonul tovább keletnek. A hűvös levegő beáramlása Közép-Európába tovább tart. A következő napokban a hű­vös légtömegek további be­áramlása és a gyakori borulás, valamint a futó esők az év­szakhoz képest alacsony szin­ten tartják a hőmérsékletet. Vasárnapra és hétfőre hűvös időt várhatunk, a nappali hő­mérséklet előreláthatólag 19— 22 fok körül lesz. A kula visszatérésére a közeli napok­ban még nem számíthatunk. Milyen idd várható?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents