Somogyi Néplap, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-05 / 182. szám
Szerda, £959. augusztus 5. 6 SOMOGYI NÉPLAP SEKÉLY VÍZBEN Tíz új étkezőkocsit kap a MÁV A Győri Wilhelm Pieck Vagongyárban már készülnek az új típusú vasúti étkezőkocsik. A gyár az idén tíz korszerű étkezőkocsit gyárt. Ezeket a hazai és nemzetközi forgalomba állítják be. A kocsik négytengelyesek. 140 kilo- méter/óra sebességre épülnek. Az étteremben 48 vendég részére van ülőhely, belső burkolata furnír és műanyag, az oldalfalakat és a tetőt különleges szigeteléssel látják el. Az asztalokon palacktartók vanpak, az italokat hűteni lehet bennük. A fizetőpincér az asztalokon elhelyezett csengővel hívható. Hanglemez« képeslapok Rövidesen ismét bővül a képeslap-választék hanglemez-képeslapokkal. Egyelőre három-négyféle lap kiadására készülnek. Közülük az egyiken magyar nóta, a többln táncdal lesz. A lapokon levő felvétel mintegy százszor játszható le. A hanglemez-képeslapok ára előreláthatólag 10—12 forint lesz. &&m&Q,y,lak &áilLeb érzeti — Üttörőváros* — kiáltja a kis kalauz az Üttörővasúton. Fékez a vonat, majd megáll, Leszállunk, s néhány lépés után feltűnik a csillebérci nagytábor impozáns bejárata. A Somogy megyeieket keressük, velük szeretnénk beszélgetni, hogyan érzik magukat Budapesten, mivel foglalkoznak a táborban. A táborvezető helyettese. Nagy Júlia mindjárt hívatja a »Kisdobos« altáborban lakó somogyi lányokat, s amikor megjelennek, vidáman, készségesen válaszolnak kérdéseinkre. — Mi is tulajdonképpen a táborozás célja? Szabó Magdolna Bedegkérről jött, az ottani Petőfi Sándor Úttörőcsapat ifjúsági vezetője, ő válaszol, a többiek pedig: Salamon Zsuzsa, Rózsa Etelka, Hetényi Anikó buzgón helyeselnek. — A tíznapos itt-tartózkodás alatt a legjobb ifjúsági és KISZ-vezetők továbbképzésen vesznek részt. A programban különböző foglalkozások szerepelnek: politikai-ideológiai konzultációk, játéktanulás, sportfoglalkozás ... — ...meg akadályverseny, városnézés, tábortűz, tánc és sok olyan érdekes esemény, hogy nem is lehet mindet elsorolni — veti közbe Kovács Zsuzsa. — És ismerkedés a külföldiekkel — mondják egyszerre többen is, s egymásután kerülnek elő a címek. Egyikük osztrák fiú címét őrzi, másikuk a német Christine Anlauffal levelez majd. De Paul Hemming és Hubert Ludwig is levelező partnerra talált a somogyi lányokban. Nevetve mesélik a nagy-nagy élményt, a tábortüzet, melyet »testvéreik«, a Május 1 fiú- altábor lakói rendeztek. — Olyan szép volt, hogy sokáig emlékezetes marad — eleveníti fel az estét Péter Katalin. — Mi a további program? — érdeklődünk. — Még sokat tanulunk, aztán jön a nagy számonkérés, ki mit őrzött meg tarsolyában. Délutánra vihar készül. ' — Nem féltek? — kérdezzük. — Egy jó ifi-vezetőnek a viharral is szembe kell szállnia — mondják nevetve, aztán búcsúznak, mert itt az ebédidő. Augusztus 4-én indultak haza a lányok, hogy az ősszel, az új tanév kezdetekor mindannyian tele ötlettel, élménnyel újra elfoglalják helyüket az úttörőcsapatokban. P, Gy. Népi ellenőrzés a barcsi Utasellátóban A kereskedelem és vendéglátóipar népi ellenőrzése során a Barcsi Járási Népi Ellenőrzési Bizottság megvizsgálta az Utasellátó működését is. Még a május végi ellenőrzéskor megállapították, hogy 2 dl bornál 2 dL fél deci rumnál fél cl- és 1 pohár sörnél 5 cl hiánnyal szolgálták ki a fogyasztókat. Az 1 és 2 dl-es és a »hitelesített« bonméroe lyukas volt, s a magasba emé- lés közben »tisztességes« polgári haszonrészesedés csurgott vissza a tartályba. A szendvicsekben a szalámi nem érte el az előírt mennyiséget, a vezető a beszámolásra hivatkozott. Ezért a bizottság félretett egy rúd szalámit, hogy 8— 10 nap múlva meggyőződhessen a beszáradás mennyiségéről. Egy hét múlva a szeszáru minőségét vizsgálták felül. Egy kimérés alatt lévő üvegben kb. 3 dl rum 13 refraktor fok helyett csak kilencet mutatott, s a Minőségvizsgáló Intézet megállapítása szerint kútvízből eredő salétrom tartalma volt a rumnak. A félretett beszáradt szalámi megmérésekor kiderült, hogy az idén hitelesített mérlegnek billenő serpenyője van, ennek oka azonban nem a felületes hitelesítés, hanem a serpenyő alá rejtett 2 db vasszeg. A két szeg patikai mérlegen megállapított súlya 11,2 gramm volt, s ezzel az egy dekát meghaladó súlytöbblettel minden egyes mérlegelésnél becsapták a vevőket. »Erkölcsi indokolás«: »Csak nem képzelik, hogy a 950 forintos fizetésemből tartom el a családomat!?« Takács János üzletvezetőnek két beosztott csáposa van, ők naponta felváltva dolgoznak a restiben. Az árut természetesen az üzletvezető adja ki a soros csaposnak. Az egyik áru- kiadás ellenőrzésekor a keverte! és a pálinkát fél-fél deci, a rumot 2 cl hiánnyal adta ki. Csupán ennél az egy árukiadásnál a »család fenntartására« visszavett árumennyiség értéke 35.80 Ft volt. A csaposokat a főnök valósággal rá- kényszerítette a szűk mérésre. Az is kiderült, hogy bár a bortégelyak űrtartalma 12 liter (csordultig 12,4 liter!) Takács János mégis hosszú idő óta 13 literként adja ki a bor tégelyét a csaposoknak. (Jó humorérzékre vall. hegy lyukas kimérőeszközt ad hozzá, nehogy — észrevegyék...) A csaposok hívták fel erre a népi ellenőrök figyelmét a vizsgálat befejezése után azzal a megjegyzéssel, hogy Takács János már évek óta folytatta ézt a gyakorlatot. Nem tudjuk, hogy Takács János megballgatta-e a rádiónak azt a hétvégi jegyzetét, amelyben a nemzetgazdaságilag jelentős forgalmat lebonyolító és a fogyasztóközönség legnagyobb tömegével érintkező Utasellátó Vállalat felelős — s az utóbbi időben mind jobban javuló — munkájáról volt szó. És ha meghallgatta, ugyan levonta-e belőle a t3- nulságot? Mert a népi ellenőrzési bizottság bizony levonta! • B a la honi fesztivál Szombaton rendezték meg csárdásaival tűnt ki az agyút- zenekara. A nagyszámú együtt Balatonlellén a Jöldművesszö- tes. Látszik, hogy jó kezekben tes Mozart-menüettet szólaltavan a csoport. Az 6 létszámuk- tott meg. Műsorából a lengyel vetkezetek kulturális fesztiválját. Műsorában négy megye hoz mérten a kis szíúpad azonlegjobb csoportjai, énekesei, táncosai vetélkedtek. A borús, esővel fenyegető időjárás ellenére is szép számú közönség élvezte a gördülékeny, színpompás előadást. A fesztivál a szereplők tömegeivel, a népviseletek sokszínű forgatagával, a táncosak, énekesek hangulatával és egyikmásik csoport kiváló képességeivel hatott. Az összkép megnyugtató. A tánccsoportok, népi együttesek áltálában nagyobb teret kaptak a műsornépdal sikerült leginkább. A Rossa-művet elhagytuk volna. Eredeti, kedves volt a Zalában kissé megbénította őket. A Kapuvári lakodalmas így is joggal aratott nagy sikert. ... T , , .. . Somagytól a hedrehelyiek aPatl ^kolaszovetkezet regolekomavendégségét láttuk (a Ko- ás lucazása; a tótszerdahelyi malakodalom nem éppen sike- (Zala megye) pengetős zenekar riiit átdolgozása). Közepétől visszaesik a játék, pedig kár, mert a terítési jelenet rendazonban várakozáson alulit nyújtott. A fesztivál egyetlen kívül élénk, sziporkázó, s nagy színjátszó csoportja — a markedvvel alakítják a szereplők, cali fmsz-é A lerészegedő fiatalember ezúttal túljátszottá magát, elvonta a figyelmet a táncosaktól. Általában sok baj volt a zenekarokkal,. A kapuváriakét ban, mint más művészeti ág képviselői, s ez Így helyes. Az'klvev* e9V 2*?ü?«■*-•««w ZMÜL* es nem utolsósorban népi kincseink ápolásának gondolata vezérelte így a rendezőket. Mindjárt a megnyitó után a halastói (Vas megye) népi együttes széktáncának hangulata ragadt át a nézőkre. Bár muszavarok, figyelmetlenség és hangzásbeli hibák zavarták a táncosokat. Meggondolandó, elfogadhatóan adta elő Pálfi: Japán vendég című jelenetét, bár vitatható, hogy vólt-e létjogosultsága ebben a műsorban. A szereplők különben jók. A fesztivál zárójaként felső* rakozott az összes résztvevő. A látvány elragadó volt, s a kiho~" ilyen meretű fesztiválon -tűnő elhelyezés (a népviseletek nem lenne-e jobb összevont ze- ékeinek hangsúlyozása) kifi- nekarokat színpadra vinni. J y / 1 A két énekkar közül a foa kompozíció meglehetősen nyódiak szerepeltek meggyőegysvkú — térformái változnak, de motívumai sokszor és hosszan ismétlődnek —, így is sok tapsot kapott az együttes. Kitűnő képességű csoport lehetett nemrégiben a gencsapá- tiaiké (Vas megye). Kár, hogy hozzánk csak hiányosan, gyakorlott táncosaiktól megfosztva juthattak el. Nagy szintkülönbségeket látunk a csoport tagjai között, s ez megtörte a. három igazán ragyogó képességű fiútáncos produkcióját is. Három számuk közül az Átdobás tetszett leginkább. Somogy tánckultúráját ezúttal a buzsáki népi együttes képviselte. Nemcsak a kitörő, ismétlést követő tapsorkánból, de a Buzsáki varróest megoldáséból is megállapítható: nem kellett szégyenkeznünk. Üde, hamvas, igazán népi ez a csoport, csakúgy, mint tánca, s lelkes, fiatál tagjai vérében lüktet a ritmus. Libbenősük gyönyörű, s a zárórész forgataga szintén káprázatos. El lehet képzelni, hogyha áramszünetben elemlámpák és autóreflek- torók fényénél is óriási sikert aratták. A buzsáki együttesnek van jövője, ezt kéne anyagilag is támogatni, mert valóban népi..-.-. A körmendi (Vas megye) lányok fárasztó, nagy energiát, ügyességet követelő papucstánca kedves színfolt volt, nem különben az 1919-es precízen kidolgozott toborzó. A zene megválasztása azonban bírálható, sok népdallal .keveredő műdal. . Érdeklődéssel vártuk a híres kapuvári népi együttest (Győr megye). Szinpompás ruháival, nagy létszámával és gyönyörű zőbben. A Jelige még bizonytalan, szétfolyó, a Somogy-ba- latoni nóták annál jobb, szinte kifogástalan. A Dana-dana, úgy érezzük, még mindig sok munkát kíván. A novai (Zala nomült ízlésre vall. Dr. Völly István vezényletével énekelte a hatalmas együttes Haydn Csalogány kánonját és a Vikár gyűjtötte népdalcsokrot. Méltó befejezése volt ez a földművesszövetkezet fesztiváljának. Ez megye) kórus előadásában a egyútal kulturális fejlődésünk Tiszai dallamok tetszettek leg- egy áUamásán csillog. tatta meg értékeinket. Jávori Béla inkább. Kedves színfoltja volt a fesztiválnak a Zalaapáti Iskolaszövetkezet úttörő ének- és Jól járna az fmsz is, a község is A kéthelyiek szép művelő- meghallgatásra, jóllehet a ta- dési házának tőszomszédsága- | nács is nagy lelkesedéssel kőbán a falu közepén áll a vala- ; szöntötte, mert úgy vélte, Zoltán Gábor ELLESETT ÍRÁS Változatok egy témára mikori Hunyady-kastély. Ebben még nincs ugyan semmi hiba, hadd álljon, ha már on- nan szállt régi gazdájáról az új gazdákra, a kéthelyiekre. A baj azonban az, hogy az új __________ g azdák nem fordítottak elég ! lenne rossz gondot az új jószágra. A kastély állapotával nem lehet elégedett, áki látja, hogyan romlik hónapról hónapra az értékes épület. Se a bontását nem kezdik el, sem pedig helyreállítását. S ez már. öreg hiba Pedig annak, hogy a falu visz- szaperelte a kastély tulajdonjogát a Fővárosi Szociális Otthontól, az volt az indítéka, hogy rendbehozzák a kastélyt, és az épületben közhasználatú létesítményeket helyeznek el. Tervezték, hogy az fmsz 300 ezer forintos költséggel hely- reállíttatja a kastélyt, fedele alatt új árudát nvit, s korszerű, szép vendéglőnek és egy néhány szobácskából álló szál- iodácskának ad helyet. A terv azonban nem talált hasznos lesz. ha hozzájutnak azokhoz a helyiségekhez, melyekből az fmsz kiköltözik. Eddig ugyanis az államosított házakban tudtak csak helyet adni az fmsz-boltoknák, s nem dolog, ha ezek visszaszállnának a tanácsra, enyhíteni a lakásgondokon. A tervét elvetették akkor, amikor egy járási küldöttgyűlésen először elhangzott. Az épület pedig romlik. Ma még talán elég lenne rendbehozására 300 ezer forint. Késlekedéssel, akár egyévi elodázással is, már többet kíván ez a munka. Meg kellene hányni- vetni ezt okosan, akár olyan áron is, hogy a tanács, mely nem tudja önerejéből helyreállítani a falu közepét ma elcsúfító épületet, lemond a kastély tulajdonjogáról. Ha ez az fmsz birtokába jut, és ide költözteti bojtjait, jól jár a község, ■ mivel néhány lakáshoz Ketten írnák. Az 1. sz. író. — Uraságod, ugye, esküt is tenne akár? — Nevetséges. Egyszer egy az egy, s erre nem szoktak esküt tenni az emberek. Ezt mindenki tudja. — Természetesen. De ha egyszer úgy adódnék a dolog, akkor esküvel is bizonyítaná? — Miért ne? — És ha most ■ azt kérném: adja ezt nekem írásban, megtenné? — Bocsánat, kicsit hóbortos ötlet. — Tudom. Nincs is semmi jelentősége. — Akkor mi szüksége rá? — Semmi, kedvtelésből csinálom. Gyűjtöm a határozott jellemű emberek véleményét. — Áz enyémet ne gyűjtse. — Hiszen. meg is esküdne rá, s most nem erről van szó, csak egy fis feljegyzés az egész. — Nem tudok írni. — Ezt nem hihetem. Nemrégiben Siófokról küldött egy üdvözlőlapot. — Azt nem én írtam. Egy kisfiút kértem meg a postánál. — De az aláírás...? — Az más. Azt tudom. Többet nem. — Rendben van, leírom én. hogy egyszer egy az egy, meg is van, csak írja alá — Eszem- ágában sincs. Hogy felhasználja ellenem valahol! — Szó sincs róla. Ha ettől tart, ugyanezt írásban adom én is. — Nekem ne adja. — Érthetetlen a húzódozása. Azt mondta, meg is esküdnék akár. — Hagyjon békét nekem. Feleségem és gyerekeim vannak. — És így egyszer egy az nem egy? — Mit tudom én. Általában, a mai időkben annak tartják. Ézt leírhatja, alá is irom, ha úgy tetszik. — Hát így nem. Azért is elhíresztelem, hogy gerincesen és határozottan az a véleménye, hogy egyszer egy az egy. — Nem sokra megy vele, úgyis letagadom. A 2. sz. író. — Biztos ön emez állításában? — Természetesen. A kék az kék. Azt hiszem, egyetértünk. — Igen, én is ezt vallom, és örülök hogy egy véleményen vagyunk. Csak azt kérem most, adja ezt írásban nekem. — írásban? Hm. Az azért megfontolandó. Tulajdonképpen én csak egyszerű ember vagyok. — Az imént határozottan állította, hogy így van. — Hogyne. De sötétben előfordulhat, hogy feketének látszik, s az is, hogy kéknek látjuk rossz világítás melleti a szürkét vagy a zöldet. Vagy, mondjtik gyulladásban van a szemem. — Talán inkább a jellemével van valtr mi baj .. -. Netán, ha félne, írásban adhatom én is, hogy a 1kék az kék. ■— Ne fáradjon, köszönöm. Úgysem húzza ki belőlem ezt az írást ■— Akkor elvegyek a főnökéhez, és megmondom: ön bátran és egyenesen kimondta, hogy a kék az kék. — Hiába teszi. Szembesíteni fognak bennünket, és én nem ismerem majd el. * * * (Az első változat megtalálható a Ludas Matyi 1959. július 16—x, a második pedig az Esti Pécsi Napló 1959. július 26-i számában: A két szerző talán egymásra hasonlító ikrek egyikegyik tagját választotta modelljéül. Esetleg az utóbbi mást csinált...) (vpl IS' jut. y/AVwvww^wwvwww\wwwwvwwi MÉREGCSEPPEK C iófok. Dél van. 30 fok árnyékban. Két férfi megy előttem. Az egyik tömzsi, a másik vézna, álla kiugró, s előrehajolva siet, mintha makacsul kergetne valakit. Igazítja kusza lépteit, majd hátrafordul és megcsóválja fejét. Erre azt mondja neki tömzsi társa: — Vemé meg az a magasságos ezt az egész nyarat. Utálom! Mindenkit utálok! Csak már ősz lenne vagy december, hogy menne a csudába ez a sok üdülő... Semmi kétség, a két férfi siófoki. Vajon miért utálnak ők mindenkit itt, és miért várják a decembert? Ezt egészen addig nem értettem meg, míg beszélgetésükből ki nem világ- lőtt, hogy az egyik valami kereskedő volt hajdanában, a másik, az üzletelő kosarat cipelő Horthy valamelyik fegyveres alakulatának volt a tagja. A kutyából persze nem lesz szalonna, ezért fölösleges is lett volna bevinni őket a legközelebbi üdülőbe fellapozni a lakók névjegyzékét, ahol _majd mindenütt ez áll: munkás, géplakatos, esztergályos, diszpécser, művezető, takarítónő ... Igaz, bemenni sem kellene, elég lenne odaállni a strandra és nézni az arcokat. Az az asszony ott, aki jóízűen alszik a nyugágyban, munkás. Ez a napégette, szőrös mellű ember vasas. Aki ott rajzolgat, műszaki dolgozó. Azok a shortos lányok fonónők. Vagy ezt az előttem haladó két ember nem látja? Azt hiszem, talán nálam is jobban. Hát akkor? Igen, értem, hiányoznak a gyárosok és nagykereskedők, akikkel ők valamikor olyan jó üzleteket kötöttek itt a meleg siófoki napon. De ez a nap bizony leáldozott örökre. Munkások, dolgozók közt sétálgatok. A két öreg iménti párbeszéde miatt érzett bosszúságom örömre változott. Vajon mit szólna ez a sok munkás, ha a két vén haszonleső megállna, és azt mondaná nekik, menjenek haza, és adják át helyüket a tőkéseknek? Nem gondoltam végig, mert az első kép, amit láttam önmagámban, arról győzött meg, hogy túlságosan is veszélyeztetve lenne e két gyűlölködő testi épsége. Az üdülők ezrei jól tudják, két méregkeverő, hogy még léteztek, de csak cseppek vagytok a tengernyi boldog ember közt. Decemberi szívetekkel már semmit sem számítotok. Ismerjük mérgetek hatását, vgn tapasztalatunk és védettségünk. Mi ez a néhány méregcsepp a boldogság nagy óceánjában? Sz. N,
