Somogyi Néplap, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-01 / 179. szám
SfWOGTI NÉPLAP 3 Szombat, 1959. augusztus t Emberek Tabunk! Az, ami a napokban a TÜZÉP Cseri úti telepén lezajlott, igen szomorú d<i»:«gra világít rá: még napjainkban is felüti fejét az emberség hiánya. Milyen megalázó, ha a tömeg hisztérikus kitörésének következtében egyesek összeverekednek, gyalázzák és szidják egymást. Már hajnali fél 4 órakor gyülekeztek az emberek a TÜZÉP bezárt kapui előtt A járókelőiknek elég volt látni az egyre növekvő tömeget, hogy kialakítsák a maguk véleményét: »Biztosan nem lesz tüzelő, ha ilyen nagy roham indul a szénért«. S fél 8-kor, mire megérkeztek a TÜZÉP dolgozói, már megszámlálhatatlanul sok ember tolongott, veszekedett. lökdösődött a bejárat előtt, természetesen mindenki elsőnek akart belépni. A nagy nyomástól az elsőik úgy zuhantak be a feltáruló ajtón, de rögtön tovább eredtek, nehogy valaki megelőzze őket. Sokan gátfutó képességeiket hasznosították, mert minden tilalom ellenére a kerítésen átugorva igyekeztek előnyt szerezni. Elképzelhető, hogy a viszonylag kicsi épület rövid, szűk folyosója pillanatok alatt milyen lett. A kint rekedtek az ajtót, ablakot verték, s a vita hevében még egy ütés is elcsattant. Mikor egy ember az ablaknál kijelentette, hogy ő tatai vagy oroszlányt darabosat kér, mert az a príma, a roham újra megerősödött, mert ezt hallva természetesen más is ilyent akart venni. Ez már vásárló-lélektan. A hangzavar, a tülekedés hátráltatta a munkát Hiába kérte Németh György, a TÜZÉP telepvezető-helyettese az ottlevcket, hogy ne tolongjanak, van szén bőven, szavai eredménytelenek maradtak. Tíz-tizenegy óra körül elfogytak a vásárlók, illetőleg elfogyott a 800 mázsa tatai, oro.'W ányi darabos szén, meg a hulladékfa. Akadt ugyan, aki nem ezt a fajta szenet vitte, de olyan is, aki csalódottan tért haza, mondván:. »Hiába tolongtam, mire odaértem, elfogyott a darabos, más meg nekem nem kell!« Elgondolkoztató ez az eset, különösen akkor, amikor 250 vagon szén vár eladásra a telepen, és állandóan újabb szállítmányok érkeznek. Nem lehet tudni, ki hintette el a mag- vát annak, hogy hajnalban sorba kell állni tüzelőért, de bárki is az, súlyos felelősség terheli, mert van és lesz tüzelő! Azok. akik ott voltak hétfőn a telepen, saját maguk is megbotránkoztak ezen a viselkedésen, de úgy tartják, nem ők, hanem a mellettük álló volt a hibás. Hamis ez az állítás, s egyáltalán csúnya dolog az emberi mivoltról úgy megfeledkezni ! Mi lett volna, ha nyitásra mennek oda a »koránkelők«, s az utánuik következők folyamatos, szép rendben váltották volna be utalványaikat, vásárolták volna meg szenükéit? Gyorsabban ment volna a munka, s nem következik be ez a szégyen teljes eset. Tüzelőre mindenkinek szüksége van, de ne felejtsük el, hogy emberek vagyunk! V. M. PATOSFAI UTCARÉSZLET Valamivel nagyobb tisztaságot ! A siófoki Fogas Szálló korszerűen berendezett cukrászdája sok bel- és külföldi vendéget csábít be, különösen jó időben. A fagyláltos pultnál található állapot azonban nem vonzza, hanem taszítja a vendégeket. Amikor ott jártunk, a pult előtti kövezetét piszkosan, fekete mocsokkal telítve találtuk. Pedig a cukrászdának elég sok alkalmazottja van, de ha kevés a vendég, beszélgetéssel töltik idejüket. Nem lehetne félóránként, esetleg óránként felmosni a kövezetét? S még egy: a fagylaltot kiszolgáló dolgozó, hogy megkönnyítse munkáját, a pultra 10—15 tölcséroszlopot is kirak, de nem takarja le, így zavartalanul sétálgathatnak rajta a legyek. A légy a fertőző, járványos betegségek egyik legveszedelmesebb terjesztője; jó lenne, ha a szálló vagy a cukrászda vezetője kioktatná erre a felszolgálókat. MA NEGYVEN ESZTENDEJE, Jól dolgozik a Siófoki Járási Népi Ellenőrzési Bizottság (Tudósítónktól.) A Siófoki Járási Népi Ellenőrzési Bizottság havonként tartja üléseit, s a hó közben folyatott ellenőrzések közül egy-kettőt nagy részletességgel tűz napirendjére. A bizottság július havi ülésén részt vettek a Fonyódi Járási Ellenőrzési Bizottság tagjai is tapasztalatszerzés céljából. Először a járás szülőotthonainak vizsgálati anyagát tárgyalták meg az illetékes szerv képviselőinek bevonásával. Sok érdekes hozzászólás hangzott el, és alapos vita után került csak sor a javaslatok elkészítésére, a feladatok meghatározására. Módszerbeli újításként a vizsgálattal kapcsolatos beszámolót nem a bizottság elnöke, hanem a vizsgálatban érdekelt bizottsági tag tartotta meg, a vitát is ő vezette le. A bizottság ezután a júniusi határozatok végrehajtásával foglalkozott, majd megtárgyalta a júliusban tartott vizsgálatokat a beérkezett jelentések alapján. Végezetül pedig szervezeti kérdéseket tisztáztak. A Siófoki Járási Népi Ellenőrzési Bizottság sajátos feladata nyáron, hogy az üdülők és a lakosság számára nyújtott szolgáltatások rendjére vigyázzon. Ezért a kereskedelmi felügyelőséggel közösein több vendéglátóipari egységben ellenőrizte az ételkiszabásokat, az árkalkulációt, az italok minőségét, a fogyasztói árakat. Az ülés után az egyes szakcsoportok külön-külön folytatott megbeszélésén cserélték ki véleményüket, módszereiket, hogy a népi ellenőrzés felelősségteljes munkája alaposabbá, jobbá váljék. Mikor készül el Barcson a Széchenyi utca 10? (Tudósítónktól.) A címben szereplő épületből már több mint egy éve kiköltözött a gyógyszertár. A kiszerelt kirakat helye fogatlan szájként hosszú ideig ásított a békés járókelőkre. Néhány lakó azonban még sokáig benn lakott azután is, a beázó tető és a veszély ellenére. A múlt évben államunk több ezer forintos beruházási hitelt bocsátott rendelkezésre, hogy az utcaképet csúfító, mind veszélyesebbé váló épületet helyrehozhassák. A tervek szerint tízegynéhány szoba-konyhás, összkomfortos lakást alakítanak ki az emeleten. A földszinten a barcsi fmsz részére önCsákvári János: II I IX. A terem mintha gondolkodóba esett volna. Pár sorral hát- rábbról egy öreg, paraszt-gú- nyás, ősz fejű ember hangosan kérdezett tovább. — És mi volt a bűnük. Sorolják fel előttünk.^ Talán mi nem tudunk eleget... Prónay nem bírta tovább. A hebegő főszolgabírót leültette. Arca vörösen izzott a dühtói. A katonák mozgolódtak a falak mentén. — Ügy látszik pár embernek nem elég, amit saját szemével látott, saját fülével hallott. Ügy látszik nem elég, amit cselekedtek... A paraszthoz fordult: — Ki maga? — Ángyán Ferenc Ruba... — Földje van? — Igen, kérem, nyolc hold. — És még maga kérdez? — Igen. — És miért, ha szabad kérdeznem? — Mert én nyugodtan akarok élni, becsületben meghalni, báró úr... Mert maguk elmennek innen, de mi itt maradunk. És én mindenkinek a szeme közé szeretek nézni... Az öreg higgadtan beszélt, de érezni lehetett szaván, hogy a tiszt idegessége rá is átragadt. A terem, közönsége gyűlölettel vegyes izgalommal figyelte a párbajt. — Hat igen, szóval becsület- hea... Ezek szerint azok a beA HUSEQESEK csületesek ugye, hisz maga védi őket... — Kiforgatja a szavaimat báró úr... Én csak kérdezem, hogy mit csinálták olyat, amiért halál jár? — Úgy... Szóval magának semmi az izgatásuk, a lótás- futásuk fáluról-falura ... — Nem mondtak azok kérem olyat... Senkit sem gyilkoltak meg, senkit sem vetettek börtönbe amiatt... — És a földek elfoglalása, az semmi? — Tőlem és a falutól egy holdat sem raboltak el... A kékfestő is beleszólt: — Mindenki dolgozhatott, tisztességes megélhetése volt. A munkanélküliség megszűnt... Aztán a gyerekek is nyaraltak a Balatonnál. — A munkástanács megkérdezte a népet, mielőtt határozott. A tanácsban képviselve volt mindenféle náció... —* toldotta meg az öreg Ruba... Valaki meggyújtotta a fehér- harisnyás karbidlámpát. Prónay, mintha villám érte volna, megrázkódott. Az asztalra vágott, feltépte zubbonya felső gombját. — Mi ez, mi van itt? Meddig tűrjük ezt, urak? ... Hát nem volt elég a vörösökből, a bolsi agitációból?... Hát ha így megy tovább, apostolok lesznek a lázítókból, népvezérek a "közönséges tolvajokból!... Urak, mi ez a hallgatás? Hát már elfeledtük a sorsunkat... Vagy tán hagyjuk, hogy újra rebellis népség üljön a nyakunkon? A színpadias felkiáltás hatott. A két emberre a szitkok özöne hullott. »Árulók!«, »Bolsi bérencek!«, »Ti buta fajan- kók!«, »Ki velük!«, »Menjenek ezek is közéjük a börtönbe!«. — Szavazni... ordította be a zajba Prónay... — Én, a magyar nemzeti honvédsereg főparancsnokának megbízottja, követelem, szavazzatok! he a hazaáruló bitangokkal! Kötelet nekik!... Mindenki felugróit a helyéről. Éljeneztek, úgyvanoztak. Lehner Vilmos is felállt. Csengetett. Valami kis nyugalom keletkezett. , ■— Felteszem a kérdést: aki a felolvasottak halálbüntetésével egyetért, tartsa fel a jobbkezét. Abban a pillanatban, amikor ünnepélyesen megállapította, hogy két ellenszavazat ellenében jóváhagyta a testület a javaslatot, a nyitott ablakon keresztül hörgésbe fúló, velőtrázó sikoltás hallatszott a börtön felöl. — Megkezdődött — sóhajtotta maga elé Ángyán Ferenc Ruba. Felállt és elhagyta a percig néma termet. — Folytatjuk — kiszolgáló bolt létesül — az első ilyen Barcson. A berendezési tárgyak már meg is érkeztek. De megérkezett augusztus 1-e Is, a többszörösen meghosszabbított határidő. Az átadásból azonban nem lett semmi, mert az építkezés áll, legjobb esetben átmeneti időközönként — döcög. Az önkiszolgáló bolt berendezésének tárolására külön raktárt kénytelen bérelni az Imsz. A szomszédba áttelepített vegyesbolt összeszorult az italbolttal, nem megfelelő az áru elhelyezése, ennek következtében nem kielégítő az áruellátás sem. Nem beszélve azokról a családokról, akik alig várják, hogy beköltözhessenek az üj lakásokba! Meddig kell még várniuk? 1919. augusztus 1-én az ország vezetését az úgynevezett szakszervezeti kormány vette a kezébe. Nem a kommunistáik, nem a mi munkás- osztályunk önkéntes akarata, hanem a külső és belső reakció túlerejének és gálád csel- vetésének következménye volt ez. A március 21-én megalakult Tanácsköztársaságnak csupán három hétnyi ideje volt felkészülni az ország, a munkáshatalom védelmére. Már áprilisban megindították támadásukat a nemzetközi imperializmus szövetkezett erői. Kezdetben 150 000 fős hadsereggel kellett szembenéznie a 49 ezer katonát számláló magyar Vörös Hadseregnek. Az antant előrenyomult, s május 1-én elfoglalta Szolnokot. A jobboldali szociáldemokraták ekkor azt követelték, hogy mondjon le a tanácskormány. A kommunisták szilárdan álltak a vártán, és a proletariátus mozgósítása^ a harc folytatása mellett törtek lándzsát. Hívó szarvukra két nap alatt 90 000 munkás és paraszt sereglett a prdetárhaza hadizászlaja alá. S báitor katonáink sikerre vitték az északi hadjáratot És mégis, mégis kedvezőtlen fordulatot vettek a dolgok. Az ismert történelmi tények miatt a továbbiakban nem volt erejük a kommunistáknak a májusi mozgósítás megismétlésére. Ezért augusztus 1-én a tanácsikormány elhatározta, hogy átadja helyét a Peidl-féle »szakszervezeti kormánynak«. Az áruló jobboldali szociáldemokraták tele szájjal üvöl- tötték: a népbiztosok egy része helyet kap az új kormány tagjaii között, s így biztosítható lesz a forradalom vívmányainak védelme. Nem így történt. Pedig a kommunistákban, az öntudatos munkásokban, a harcedzett vöröskatonákban élt a proletárdiktatúrához való ragaszkodás eszméje, ók augusztus 1-e után is folytatták helyenként a küzdelmet. A kormányváltozás másnapján visszafoglalták Szolnokot a románoktól; két nap múlva a székesfehérvári vörösőrség fegyveresen megütközött a tiszti különítménnyel; Kaposvár munkássága pedig úgy döntött, hogy nem adja ki kezéből a hatalmat. A tisztán szociáldemokratákból alakult ».szakszervezeti kormány« csakhamar megmutatta belső énjét. Visszaállította a kapitalista törvényeket, a régi rendőrséget, csendőrséget, közigazgatást, s a termelési eszközöket és bankokat visszaadta a tőkéseknek, földesuraiknak — tehát lerakta a burzsoá rendszer visszatérése útjának akupköi>eit. Augusztus 6-án, a tiszavirágéletű »szakszervezeti kormány« letartóz tatása után a Friedrich István vezette ellenforradalmi kormány vette kezébe az ország irányítását. Ezzel a Magyar Tanácsköztársaság vívmányai megvédésének nemcsak lehetősége, hanem minden illúziója is megszűnt abban az időben Ám- az első magyar proletáráüam, a 133 napot élt Tanácsköztársaság eszméjét népünk emlékezetéből nem tudta kitörölni a negyedszázados ellenforradalmi terror sem. Kommunista pártunk véráldozatot nem kímélve nevelte 25 éven át dolgozóinkat, s a Szovjetunió felszabadító hadseregének győzelme után, a megvalósult szocializmus országának állandó segítségével, immáron másfél évtizede vezeti sikeresen népünket azok felé a célok felé, amelyeket az 1919-ben kezdődött fehérterror ideiglenesen levett a magyar történelem napirendjéről. Ifjúsági napot rendeztek szerdán este a VII. VIT tiszteletére a Kilián György Ifjúsági Házban. Ez alkalomra megjelentek a városunkban tartózkodó vietnami sportolók is. Simon László városi KISZ- titkár megnyitója után Somogyi Lajos, a városi KISZ-bi- zottság tagja mondott ünnepli beszédet. Röviden ismertette az eddigi VIT-ek történetét. Ezután kiszista lánydk virágcsokrot adtak át a vietnami küldöttség képviselőinek, ók ezt jelvények ajándékozásával viszonozták. Az ifjúsági gyűlést követő táncesten vietnami vendégeink hazájuk énekeit, táncait mutatták be a megjelent kaposvári fiataloknak. Az ízlésesen feldíszített ifjúsági ház kér (helyiségében majdnem éjfélig maradtak együtt a fiatalok. ÉS A „ KESZTHELY“ .„ A hajómumkás belép. Jelent: — A »Keszthely« indulásra kész! — Egy pillanatig csend van a műszaki irodában. A nagy ablakról a Sióra látni. A szürke vízen fehér hajók terpeszkednek. Hol a »Keszthely«? * * » s.; Bajánál tartanak a visz- szavonuló náci csapatok. A sebzett fenevad gyújtogat, rombol. A »Keszthely« ott ring a vízen. A fenevad észreveszi. Mert pusztul, nem bírja nézni az életet, a szépet. Egy őrültnek eszébe jut valami... Meglobban a gyújtózsinór, s a »Keszthely« a magasba röpül. Füstszag.A hajó nem mozdul többé;. i * * * A felszabadulás után ide hozták roncsait a Siófoki Hajózási Vállalathoz. Széli Károlynak, az őszes hajú műszaki vezetőnek kisimul a homloka. Rámosolyog a jelentést tevő munkásra. S csak annyit mond: — Jól van, elvtárs, mindjárt megyek. Irány: Alsóőrs. A »Keszthely« haladási sebességpróbáját ezen a szakaszon végzik. Tavaly egy ugyancsak újjáépített hajóval, - a »Siófok«-kal már megtette ezt az útvonalat hasonló céllal. A várható sebesség? 18 km óránként. A »Keszthely« vízibusz külsejű, 150 utas befogadására alkalmai — Van külön érdekessége is — mondják a munkások. _ — ... Hát az, kérem, hogy a »Siófok«-ot egymillió-kétszázezer forintért építettük újjá a régi áron számítva, a »Keszthely« pedig a jóval magasabb új áron került egymillió-kétszázezer forintba, és..; — És? Melegség ömlik el az arcokon: a »Siófok«-nál ez a hajó 1200 órával kevesebb idő alatt készült el... A pártkongresz- szus tiszteletére... S zellő lengedez. Lassan az ablak felé táncol a »Keszthely«. Fehér. Fénylik. Csinos. Az élet palástját hordja vállain. Valóban vízibuszhoz hasonló. Egymillió-kétszázezer forintos vízibusz! De csak itt! Mert egyébként majdnem négymillióba kerül, míg egy- egy új vízibusz a gyártól eljut a hullámokra. A gyártól! .De hát a Siófoki Hajózási Vállalat nem is hajógyár, csak karbantartó üzem. A »Keszthely« a’ rendes évi karbantartás mellet készült el, profilon kívül. Hogyan? A Kovács-brigád építette motorok már zúgnak mélyen a hajó ölében. A körbeépített fénylő padokra senki se írta rá, csak itt tartják számon, hogy az asztalos brigád kicsit a szívét is beleadta. Ha megfogja az em^er a korláí^t. és hallja ezt a gépzúgáat, tán eszébe jut a lakatos Magyarosi- és Sós-brigád legutóbbi erőfeszítése. Ha meg kigyúlnaik a »Keszthely« fényei, és elöntik az utasok arcát, az öröm szerzője Speri István villanyszerelő is; ő egyedül vállalt mindent, noha erre a munkára máskor idegenből hoztak szakembert. És Tóth Ferenc festő, aki még mindig dobozával jár körbe a hajón, szintén egyedül maradt. Társa megbetegedett. De a határidőből nem engedett, azért még a próbaúton is fest. Ruzslován Lajos művezetővel a parancsnoki toronyban állunk, s a legmodernebb vezérlőberendezéssel babrálunk.- Előttünk a víz. Mindjárt kifut rá a »Keszthely«. A próbaút, után ismét a Dunára kerül, és más hajót kap helyette a Balaton. Bajánál, ahol annak idején levegőbe röpítették, majd megáll. Lehet hogy nem fogadják kürtszóval, virágesővel, pedig... Hm. Annyi bizonyos, hogy a csinos »Keszthely« életszíneivel, kacagó utasaival azt mondja majd a napfényes kikötőkben a hullámoknak, hogy az élet nagyobb hatalom, mint a pusztulás. M ert akik az életet építik, mindig erősebbek, mint a halált hintegetők. Ezt hirdeti a »Keszthely«, a háborúban elpusztult, de úiiáépíthefő hajók közül az utolsó ... Szegedi Nándor
