Somogyi Néplap, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-30 / 203. szám

SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1959. augusztus 30„ SZÉLJEGYZET i fa pénz ezután már a közösből jön A termelőszövetkezeti dolgozók egészségvédelmére pagy gondot fordít az állam. Ez nemcsak a be­tegbiztosításban, a jó körzeti or­vosi ellátásban nyilvánul meg, hanem abban is, hogy különleges egészségügyi vizsgálatokat végez­nek. Ezen a nyáron Balatonsza^a- di után Kőröshegy termelőszövet-' kezeti község dolgozóit látogatta meg az Országos Fogászati Inté­zet vándorgépkocsiia azzal a cél­lal, hogy orvosai megvizsgálják a község aparajának-nagyjának fo­gát, s kihúzzák vagy betömjék a beteg fogakat, valamint hogy fogápolási szaktanáccsal, javas­lattal lássák el a fa*u lakóit. A munka döcögősen indult. A vizs­gálatokat budapesti fogászok vé­gezték, s a jelentkezők száma meglehetősen alacsony volt. Am amikor egy Időre a somogyi or­vosok » élükön a fogászfőorvos- sal - a Vöröskereszt felvilágosító munkája mellett szintén bekap­csolódtak a vizsgálatokba, a ko­rábbi napi öt-hat betegvizsgálat 30—35-re szaporodott, és a kör­nyező községekből is sokan meg­vizsgáltatták magukat. Ez a so­mogyi fogászokra nézve minden­képpen elismerést jelent. Mert a fogászati vizsgálatokra is áll, hogy jobb az eredmény, bizto­sabb a siker, ha körültekintőb­ben, jó egészségügyi propagandá­val, nagyobb lelkiismerettel vég­zik. Mindennap találnak dcxlgot a fcelegi Petőfi Termelőszövetke­zet tagjai. A héten a cséplés és a szénabetakarítás kötötte le idejüket. A 12 vagonnyi gabo­na fele már zsákokban vagy a padlásom van. Vetett takar­mányból és réti szénából hét. kazlat raktak eddig. Kovács János meg a segéderők a közös állatok helyéül kiszemelt há­rom pajta átalakításán dolgoz­nak. A Szabadságban, a faló má­sik szövetkezetében is hasonló a munka meg a tempó. Közös szérűn csépelik a gabonát, a kazlaktól nem messze dohány­pajta készül, tíz hold termésé­nek befogadására alkalmas. A tavasz óta — márciusban alakult mindkét termelőszövet­kezet — felépítettek egy 40 fé­rőhelyes istállót, új kutat fúr­tak. A Petőfiben 62, a Szabad­ságban 44 család dolgozik. Mindkét termelőszövetkezet­ben valamennyi tag munkaere­jére számítottak már az alaku­láskor. Ha közösség, hát legyen iga­zán az, s tehetségéhez mérten mindenki végezze el feladatát. Erre az elvre alapozott a veze­tőség, ezt tartotta szem előtt a tagság nagy többsége a Petőfi és a Szabadság Tsz-ben is. Beleg termelőszövetkezeti község. Az utcáit végigjáró azt Bonyodalmak egy szecskavágó körül Az ügy, amint ez a címből is kitűnik, nem egyszerű. A zicsi Búzakalász Tsz vezető­sége április elején elhatároz­ta, hogy vásárol egy nagy tel­jesítményű szecskavágót. A MEZÖSZÖV kaposvári kiren­deltségétől pár nap múlva ha­za is szállították a 12 500 fo­rintért vásárolt KDC-G min­tájú szecskavágót MIB-motor- ral együtt Gyönyörködött a tagság a szép gépben. De nem sokáig. Két hét múlva eltö­rött a 106-os számú fő fogas­kerék. Ekkor kezdődött a hu­zavona, amire a jóhiszemű Tátrai József elnök és a ta­gok igazán nem számíthattak. De ne vágjunk elébe a dol­goknak. Az elnök becsomagolva az eltörött kerék nagyobbik da­rabját, beállított a kaposvári boltba, hogy kicserélje az el­törött alkatrészt. Fogaskerék helyett azonban csak egy cí­met kapott: — Budapest, Baj- csy-Zsilinszky utca 57. szám alatti alkatrészbolt. Ott bizto­san lesz — mondta a vezető. Pesten nevető arccal fogad­ták, mikor előhozakodott ké­résével. — Nemhogy nincs, de nem is/ volt, kérem — vi­lágosította fel az elárusító. Ellenben, hogy ne üres kéz­zel távozzon, ott is kapott egy címet és egy nevet. — Menjen el a központunk­ba, és Vadas főmérnököt ke­resse. Elment. A főmérnök azzal engedte útjára, hogy a fogas­kerék többi darabját is küld­je el a gépet gyártó Ceglédi Közlekedésépítési Gépjavító Vállalatnak. Ö pedig a fogas­kereket táviratban megrende­li a tsz-rek. Egy héten belül megérkezik. Az elnök elküldte a fogas­kerék darabjait, és nyugod­tan várt. Egy hónap múlva azonban kezdte elveszteni tü­relmét. Vonatra ült, és irány Budapest Bekopogott a Föld­művelésügyi Minisztériumba és egy országos napilap szer­kesztőségébe. Az újság rövid cikket közölt a dologról. En­nek hatására két nap múlva megérkezett a fogaskerék. Igaz, hogy 278 forintot kért érte a gyár, de hát nem bán­ták a zicsiek. Ismét üzemké­pessé vált a gép — ez a fon­tos. Az előzőnél most még gon­dosabban vigyáztak rá. Ál­landóan olajozták, naponta csak egy-másfél órát dolgoz­tak vele. Hiába volt minden. . Két hét múlva — mégpedig üresjáratban — újra eltörött a fogaskerék — még több da­rabra, mint először. A dara­bokat gondosan összecsoma­golta az elnök, és megint út­nak vált. Felkereste a buda­pesti MEZOSZÖV-központot. Amikor előadta panaszát, csak fejüket ráztál-: az illeté­kesek. — Utazzon haza, elv- társ, és adja fel az egész. gé­pet a "~"-ár címére — mondot­ták neki. — Ok a jótállás ide­jén belül vagy kijavítják, vagy újat adnak helyette. így tett az elnök. A gépet elküldte Ceglédre; Sokáig várt, de nemhogy a gép, de -a kísérő levélre válasz sem ér­kezett. Egy hónap elteltével újabb levelet küldött a gyár­nak. Végre e hónap 25-én megérkezett — no, nem a gép, csak a válasz, de ebből kettő is. Mert közben az or­szágos központ is sürgette a gyáriakat, s így az augusztus 21-én a MEZÖSZÖV-nelc írt levél másodpéldányát is mel­lékelte Cegléd. Az előbbiben szó szerint ez olvasható: ...le­velükre hivatkozva közöljük, hogy a zicsi Búzakalász Tsz 015. sz. szecskavágójának meghibásodása a kezelési uta­sítások be nem tartása miatt történt. Ezt az 1659. év július 31-én közösen felvett jegyző­könyv is igazolja. Garanciális kötelezettség keretében díj­mentesen tehát nem áll mó­dunkban kijavítani.-“ Zicsre pedig röviden csak ennyit írtak: »-Kérjük, hogy szíveskedjenek a gép javítá­sára vonatkozó megrendelé­süket beküldeni, mert addig a javításhoz hozzákezdeni nem tudunk.-“ Eddig jutottunk a zicsi el? szecskavágójának történeté­ben. Hozzáfűzni valónk csak annyi volna, hosv több mint. 200 km távolságból miként sikerült megállapítani a ceg­lédi vállalat vezetőinek, hogy a tsz nem az előírásoknak megfelelően használta a gé­pet... Mert a »közösen fel­vett« jegyzőkönyvről a ter­melőszövetkezet nem tud. Ennyit ér hát a vállalat ga­ranciális kötelezettsége? Mindegy, a zicsi Búzaka­lász Tsz már megjárta a kál­váriát — közben, hogy azért a 120 szarvasmarhájuk el ne pusztuljon, 1500 forintért vet­tek ecv kisebb teljesítményű szecskavágót —ami megtör­tént, azon nem lehet változ­tatni. Ellenben minden rész­vétünk a Tolna megyei szed- resalsóapáti sertéstenyésztő gazdaságé; a gazdaság ilyen típusú szecskavágójának ugyanis nemrég törött el a fő fogaskereke. Nekik még so­kat kell futkosniuk, mire megállapítja a vállalat Ceglé­den: nem az előírásoknak megfelelően használták. Nem állítjuk, de hátha ez esetben a vállalat tévedett, és nem a követelményeknek megfelelően készítette a gé­pet. Szentai Sándor látja, hogy lakói versenyt fut­nak az idővel, s szeretnék mi­előbb fedél alatt tudni a gabo­nát, kazalba rakni az állatok télire való -.takarmányát. A kép nem hamis. Akiket a cséplő­gépek vagy a szénás szekerek mellé parancsolt a kötelesség, dolgoznak. De akadnak a kö­zössel kevésbé vagy egyálta­lán nem törődő tagok is. Az esős időszakban a szövetkezet­ből kiszivárogni akarók — nem sokan vannak ilyenek — igencsak dédelgették a kéte­lyeket. A Petőfiben 50 éven felül van az átlagos életkor. Kevés a fiatal. Az öregebbek szívé­hez könnyen utat talált a bi­zonytalankodás. Amikor zubo­gott az eső, s kasza, kapa pi­hent, kisebb-nagyobb adag makrancosságot tett a tagok asztalára egy-két, a szövetke­zeti gondolattal nehezen békü- lő ember. S ma tagadás, mind­két szövetkezetben akadtak olyanok, akik »megették« ezt a táplálékot, s mikor kisütött a nap, kétszer is fel kellett ke­resni őket, álljanak munkába. A Petőfiben Szabó János, Fo­dor Sándor, Mezei Julianna, Nagy Lajosné, Héjjas József- né — ninci hely valamennyi nevet felsorolni — nem kéret­ték magukat. Tudták, hogy a cenyér, a pénz ezután már a rözösből jön, s amit terem a 700 hold, az az övék. Nem va­lami idegen földnek tekintik a Petőfi birtokát. Eddig az egyszerű és világos íövetkez/tetésig a nagy több­ség már eljutott mind a két szövetkezetben. A kezdeti hu­zavona káros hatását azonban kérdés, fel tudják-e számolná az év végéig. Bálint Józsefnének — a Sza­badság Tsz tagja — művelésre kimért 470 öl cukorrépája, és 440 kvadrát takarmányrépája ott lapul a gazban. Egyelni még csak megegyelte, de azóta talán ( feléje sem nézett. A gondjaira bízott kukoricát si­lózni kellett. Vajon mit szói­nak a többiek, akik megkapál­ták a rájuk esőt'.' S hogy néz ezek szemébe Bálintné? Sza­bad-e ebből olyan következte­tést levonni, hogy a termelő- szövetkezet nem jó, mert ke­vés a jövedelem? Az ilyen mu5 la sztárokért az egyén, s nem a mozgalom a felelős. A termelőszövetkezetben so­ha nem jutnak jövedelemhez azok, akik neve után a mun­kaegység-nyilvántartásban üre­sen áll a rubrika. A Bálintné- féle szorgalom, törekvés ide­gen a közösség munkaerköl­csétől. Másmilyen szorgalomra van szükség. Olyanra, ami­lyent tapasztalni a búgó csép­lőgépek körül szorgoskodó ta­goktól. Egyáltalán nem a munkából el-elmaradozó tagoknak kö­szönhető, hogy a Petőfiben, meg a Szabadság Tsz-ben is most már teszik a dolgukat az emberek, hogy lesz hova ag­gatná a dohányzsinórokat, hogy egy talpalatnyival sem lesz ke­vesebb az őszi vetés, mint ta­valy; MUNKÁBAN A SILÓKOMBÁJN fPfli! » i. ­A csurgói táblájáról Zrínyi Termelőszövetkezet 12 holdas napraforgó- silókombájnnal takarítják le a termést. Az új gép­nek sok szemlélője akad. A mezőgazdasági termelés időszerű kérdései Emeletes falusi iskolák Lassított a böhönyci ben­zinkútnál, az útkanyirban gépkocsink. Talán éppen ezért vehette észre Törekes Ferenc a bal oldalon magaso­dó, frissen vakolt falú épüle­tei. — Mi ez? — kérdezte. Gyorsan rávágtam: — Iskola, új iskola. A mai lapban ad­tunk hírt avatásáról. — Ko­rán indultunk, neki míg nem volt kezében a mai Vi'ríy. De most, hogy megtudta az eme­letes épület rendelteié sót, még egyszer visszapillantott i büszkén emelkedő sárQn fa­lakra. A Textilviv-ek. sze­mélyzeti felelőse, aki falun és városon hirdeti immáron másfél évtizede a párt igazát, jóleső érzéssel nyugtázta, megint egy lépéssel előbbre jutott Böhönye a művelődés, a szellemi haladás utján. Új­ból elolvasom a szűkszavú hirt: »Átadták rendeltetésé­nek az újonnan épített, hat tantermes, szertárakkal és szolgálati lakással ellátott, egyemeletes általános iskolát Böhönyén. A helyi tanács 400 ezer forinttal járult hozzá az építkezéshez a községfejlesz­tési alapból.« Szcllősgyörökön a hónap elején jártam. A tanácselnök előbb a gabonabehordásról, cséplésről beszélt, majd más­ra terelte a szót: »Rövidesen elkészül az új iskolánk■ Négy tanterem lesz benne. A mes­teremberek most végzik az utolsó munkálatokat: parket­táznak, meszelnek, festenek. A költség nagyobb részét az állam viseli. A község 150 ezer forintot adott az építke­zéshez. Senki sem sajnálta rá a pénzt. így legalább emele­tes iskolában tanulhatnak gyerekeink az ősztől fogva.» Másutt is hallottam ha­sonló újságot. Inkén, az egy­kori úri kastélyban kapott he­lyet a héttantermes iskola. Még az oly eldugott kis tele­pülésen is, mint Töreki pusz­ta, tízezer forintot költöttek a nyáron egyetlen oktatási léte­sít ményilkre. Megyerikben most 175 tanteremmel több van, mint egy évtizeddel ez­előtt. Egyre jobb tanulási kö­rülmények közé jutnak tehát a diákok. Gondoskodik népi rendsze­rünk a kisebbekről is. Bala- tonkilitiben most szerzik be az anyagot az óvoda létesíté­séhez-' Két szobát toldanak a napközi otthon épületéhez. Erre a célra 175 ezret áldoz a község. Negyven emberpa­lántának nyiladozik majd az értelme az új óvodában. So- mogydöröcskén napközi ott­hont segített berendezni a nyárra a patronáló fővárosi vállalat. — Ilyen még nem volt nálunk — ezt mondhat­ják szeptember 1-én Somogy- udvarhely szövetkezeti község lakói is, ha elkísérik gyerme­küket az óvodába. Csak az edények húszezer forintba kerültek. Jelentéktelennek tűnő, ap­ró, pár sorban megírt hírek ezek. Mégis jelentősek, mert fénylő lámpácskái annak a küzdelemnek, amelyet a mi világunk folytat a múlt rend­szertől örökölt szellemi sötét­ség eloszlatásáért. Gyulladjon hát minél több helyen ilyen fény, törjenek az ég felé az iskolák emeletes falai a köz­ségekben is, hadd omladozzék a város és a falu közti régi válaszfal. E megkezdett munka majdani elvégzése jel­képének, biztos ígéretének néztem és láttam én — úti- társaimmal együtt — azt a szép sárga épületet Böhö­nyén, a benzinkúttal szem­közti, tágas udvar közepén. Kutas József A tsz-ek gazdasági helyzetéről tárgyolt a Nagyatádi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága (Tudósítónktól) Az utóbbi időben egyre gyakrabban tűzi napirendre a Nagyatádi Járási Tanács Vég­rehajtó Bizottsága a mezőgaz­dasági munkák állásáról és a termelőszövetkezetek gazdasági helyzetéről szóló jelentések megtárgyalását. A legutóbbi ülésen Kasza Márton mező- j gazdasági osztályvezető tar-: tott beszámolót. — A mezőgazdasági osztály | a járás tsz-eiben állandóan | figyelemmel kíséri a költség­vetések alakulását. Legutoljá­ra a bevételek és kiadások teljesítését mértük fel, és meg­A gabonavetőmag csávázd® 'ró! Gabonaféléinkben a legtöbb kárt a külön­böző rozsdák és üszögbetegségek okozzák. Különösen tetemes a kártétel akkor, ha csa­padékos, párás évjárat következtében a ked­vező feltételek is hozzájárulnak a rozsda és üszögbetegségek elterjedéséhez. Egy-egy ilyen üszögös évben csak a búza kőüszögje annyi búzát pusztít el, amennyi egymillió ember évi kenyérszükségletének fedezésére volna elegendő. Gabonáinkat ezért a vetés előtt minden esetben csávázni kell. A betegségek kártétele elsősorban a kalász­ban jelentkezilc. A gabonaszemek helyén ál­szemek — puffancsok — fejlődnek ki, ezek tele vannak a betegséget okozó gomba csí­ráinak tömegével. Csépléskor e szemek fel­repednek, és a betegséget okozó gomba spó­rái rátapadnak az ép gabonaszem felületére. A spóra az ilyen csávázatlan, fertőzött gabo­nából behatol a kikelő fiatal csíranöványbe, annak fejlődésével lépést tartva újra bekerül a fejlődő kalászba, és a magházat, maghelyet újból megfertőzi. Ez ellen a kártétel ellen csak csávázással védekezhetünk. Leggyakrabban a fertőzés gyenge mérvű s ilyenkor a porcsávázás is kielégítő hatású. Ilyen esetben 100 kg vető­mag csávázásához 20 dkg Germisanport adunk. A csávázásra kerülő gabonát 5 percig forgatjuk a csávázó dobban, hordóban. Ha az üszögfertőzés erős, a rendes csávázási al­kalmazzuk. Egyénileg gazdálkodó parasztok­nál legcélszerűbb a Linhardt-féle kosaras- kádcsávázás. Egy olyan vesszőkosarat, mely­be 25 kg vetőmag fér bele, ritka szövésű zfeákvászonnal bélelünk ki. A kádban 3Ű li­ter vízben 20 dkg Higosán nedves csávázó­szert oldunk fel. Ebbe az oldatba tesszük be a vetőmaggal megtöltött kosarat úgy, hogy az oldat a kosarat egy tenyérnyire ellepje. A csávázási idő 15 perc. Időközben a gabonát állandóan keverjük, hogy az üszögös, léha magvak felszínire kerüljenek, s ezeket a víz felszínéről lemerjük. Az így megcsávázott magot a kádból kivéve jól lecsurgatjuk, a szárító ponyván vékonyan elterítjük és meg­szárítjuk. 80 liter oldatban 300 kg vetőmagot lehet folyamatosan csávázni, de a vetőmag által felvett folyadékot mindig pótolni kell. (25 kg búza csávázása után 4. árpánál 5, zab­nál 9 liter pótoldattal számoljunk.) Termelőszövetkezeteink, állami gazdasága­ink a nagy mennyiségű vetőmagot ezzel a módszerrel nem tudják csávázni. Ezért nagv teljesítményű PC elnevezésű nagyüzemi csí- vázógépet alkalmaznak, vele egyaránt lehet porcsávázást. és nedves csávázási is végezni. Ezeknek a gépeknek az óránkénti teljesítő képessége búzából 30, árpából 20—25 mázsa. A gép a csávázandó vetőmagra mázsánként 3 liter csávázó oldatot permetez ködizerűert. miközben azt forgatja, úgyhogy a csávázott vetőmag szárítás nélkül tölthető vissza a zsá­kokba. A vetőmag-szükségletet pontosad számítsál: ki minden gazdaságban, és csak annyi gabo­nát csávázzanak, amennyit felhasználnak. A csávázott és esetleg megmaradt vetőmag ugyanis sem emberi, sem állati táplálkozásra nem alkalmas a csávázcszer mérgező hatása miatti Temesfői Ede, a Toponári Növényvédő Állomás igazgatója. állapítottuk, hogy az állatte­nyésztés megadja a tervezett bevételeket- A sok esőzés, sze­szélyes időjárás következtében^' gabonafélékből a vártnál ala­csonyabb terméseredményt ér­tünk el. Ez természetesen azt is jelenti, hogy valamivel csökken az egy munkaegység­re tervezett érték. A megfelelő termények időbeni betakarítá­sával, a jó és szakszerű táro­lással a jövedelemkiésés csök­kenthető. Jelentős bevételt eredményezhet még az is, ha a leszerződött állatokat meg­felelően takarmányozzák, és a tervezett átlagsúly növekedni fog a leadásig. A vitában az első felszólaló hangsúlyozta, hogy a várható jó dohánytermés betkarítására már most fel kell készülni, s a szárításhoz igénybe kell ven­ni minden alkalmas tárolóhe­lyiséget. Seres László elnökhelyettes felhívta a figyelmet arra, hogy a szövetkezetekben már az idén gondoskodni kell a jövő évi takarmányalap megterem­téséről. Róth Sándor, a Felső- bogáti Állami Gazdaság igaz­gatója a patronáló üzemek szerepéről szólott. Elmondotta, hogy a burgonyaszedésben gé­pekkel segítik az általuk pat­ronált segesdi tsz-t. Csordás János, az F.JK el­nöke a földművesszövetkezetek segítségadásáról szólott. Torma István, a járási párt- bizottság titkára az őszi mély­szántások időben való elvég­zését szorgalmazta. Felhívta a figyelmet a várható jó ku­koricatermés betakarítására, megfelelő tárolására. Szólott arról, hogy szakszerű és jó etetéssel jelentősen emelni kell . a tejhozamot, ami ugyancsak lényeges többletbevételt ered­ményez. A végrehajtó bizottság hatá­rozatot hozott az ellenőrző bi- zottiságok működésének meg­javításáról­4

Next

/
Thumbnails
Contents