Somogyi Néplap, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-29 / 202. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Szombat, 1959. augusztus 2S^ Felkészültek az új tanévre a nagyatádi járáskan Interjú Ludán Imre művelődésügyi felügyelővel Csakhamar újra megnyílnak: az iskolák kapui, megkezdődik a tanítás. A nagyatádi járásban mindenütt nagy a készülődés az új tanévre. Ludán Imrét, a járás művelődésügyi felügyelőjét kértük meg, tájékoztasson bennünket az új tanév előkészületeiről. — Biztosítva vannak-e a személyi feltételek? Az elmúlt iskolai évben 17 óvodai csoport működött, az új tanévre egy óvodai fejlesztést kaptunk, ezzel Bodvicán biztosítani tudjuk az óvoda működését. Az óvónők száma I9-ről 20-ra emelkedett Az új iskolai évben három nevelővel több tanít a járásban, mint tavaly. Egy-egy csoportbontást végzünk a mikei. nagykonpádi, segesdi, lábodi, háromfai és nagyatádi iskoláknál. Az új állások betöltése még nem mindenütt biztosított, mivel a megye nem kapott annyi nevelőt amennyire szükség lett volna. Szó van arról is, hogy ezek helyére képesítés nélküli nevelőket neveznek ki, akik majd tanításuk mellett elvégzik a főiskolát vagy az egyetem megfeleli) szakát. Remélhető, hogy szeptember 1-re minden vitás kérdés tisztázódik, és biztosítani tudjuk teljes részében az oktató személyzetet. — Hol végeztek tatarozást, felújítást»? —1 Az iskolákra és nevelői lakásokra kapott felújítási ősz- szegek felhasználása folyamatban van. A nagyatádi iskolánál nevelőd lakás épül két család részére. A munkálatok előrehaladottak. A kutaskozmai iskolánál két tanterem rendbehozását. a telek bekerítését végzik. A mikei óvoda tatarozására 16 ezer forintot költöttek. Ugyancsak jelentős ősz- szeggel tatarozzák a szabási óvodát is. Kisebb javításokra és tatarozásokra a járás iskolái rendelkezésére állt 56 ezer forint. Számottevő összegekkel járult hozzá az iskolafejlesztéshez néhány helyi tanács is a községfejlesztési alapból. Nagykorpádon kéttantermes iskolát építettek, Kisbajomban 60 ezer forintért vásároltak épületet nevelői lakás céljára. A nyári nagytakarítások mindenütt folynak, szeptember 1-én frissen meszelt, megújult iskolák, tantermek fogadják a tanulókat. A legtöbb helyen már beszerezték a téli tüzelőt is. — Milyen az oktatási intézmények felszerelése? — Az új tanévre 50 ezer forint értékű szemléltető eszközt kapnak iskoláink. A különböző szemléltető képeket, térképeket és egyéb iskolai eszközöket megrendelték. Politechnikai oktatás Lábod. Nagyatád, Kutas és Somogyszob iskoláiban lesz. Ezek 13 ezer forint értékű felszerelést kapnak. — Biztosítva vannak-e a tankönyvek, füzetek? — A tankönyveket idejében megrendelték. A tankönyvek Lesz-e körorvos Mikén? Dr. Pethes Róbert lábodi körorvos hetenként kétszer rendel Mikén, mert a községnek nincs orvosa, de még csak szülésznője sem. Bizony sok a dolga, megállás nélkül vizsgálja a betegeiket, írja a gyógyszert. Szeretik, becsülik is a községben. Hatezer ember egészségére ügyel Pethes doktor, és most könnyíteni szeretnének a dolgán. Orvost, körorvost fogad Mike. Van is már jelentkező Moraveczki Sándor személyében, aki a község szülötte, de..« .;. De ahhoz, hogy visszatérjen Mikére, azt kívánja, építsenek megfelelő rendelőt, ahol minden nehézség nélkül foglalkozhat betegeivel. A község vezetőinek sok fejtörést jelent a körorvos ügye. Két lehetőség áll előttük: vagy egy teljesen új rendelőt építenek orvosi lakással együtt, vagy pedig — s ez lenne a kényszermegoldás — egy régi épületet rendeznének be orvosi célra. Sem az egyik, sem a másik megoldás költségeit nem tudnák teljes egészében fedezni, ezért kérvényt küldtek a Nagyatádi Járási Tanácshoz, segítsen rajtuk, amilyen módon csak lehet. Választ meg nem kaptak. Pedig az ügy nem tűr halasztást. meg is érkeztek, és eljutottak az iskolákba. A nevelők tiszteletpéldányait mindenhova ki- küldtük. Az iskolák leadták füzetrendelésüket, és azt a földművesszövetkezeti boltók teljes egészében teljesítették. A tanszerellátásban fennakadás nincs. — Hogyan készítették elő az oktató-nevelő munkát? — Minthogy a tanévzáró értekezleteken a legtöbb iskolában a tanerőhiány miatt nem tudták felosztani a tantárgyakat, így ez a munka a tanévnyitó értekezletek feladata lett. Augusztus 25-én az igazgatók részére megtartottuk a járási tanévnyitó értekezletet, s ismertettük az új tanév megkezdésével kapcsolatos feladatokat. A nevelők most már mindenütt hozzákezdhetnek a tanmenetek készítéséhez. A közeljövőben tartunk szakmai tanácskozásokat is. Ezeken megtárgyaljuk az illető tantárggyal kapcsolatos tennivalókat — fejezte be tájékoztatását Ludán Imre művelődésügyi felügyelő. D. S. Kötelez©-® az egyesülés? Közgyűlés Hódosháton A SZÖVETKEZETI IRODÁT présháznak nézem. Valamikor az lehetett ez a magányos épület. Környezetében kivénhedt szőlőtőkék, öreg gyümölcsfák kókadoznak az augusztusi nap melegétől. Az asztalt az almafa alá tették. A tagság meg a többi fa árnyékába telepedett le a fűre. Közös gyűlést tart a hódosháti Zalka Máté Tsz és a takácshegyi szövetkezet. A két kicsiny közös gazdaság egyesítése — ez van napirenden. — Megy-e a dolog? — kérdem a takácshegyi Vörösmarty Tsz párttitkárától, Kárpáti Istvántól. Nem válaszolhat határozott igennel. — Kicsit nyakasak a mieink — mondja. — Már engem is oldalba böktek a szóval: »El akartok adni bennünket. Oda dobjáíok Hódoshát elé az önállóságunkat." Aztán olyan belső hévvel magyarázza nekem az egyesülés gazdasági előnyeit és szükségességét, mintha a legnyakasabb tagtársával állna szemben a meggyőző munka során... Majd elválik a közgyűlésen. A taggyűlési beszámoló összeállításán dolgoznak a siófoki járás pártszervezetei A siófoki járás kommunistái arra törekszenek, hogy ne váratlanul köszöntsön rájuk a pártvezetőség-választások kezdete. Azokban az alapszervezetekben, amelyek szeptember első hetében tartják taggyűlésüket. máris készen vannak a beszámolók. A való élet hű tükörképei lesznek a referátumok, mert alapos, gondos és közös munka öntötte végleges formába azokat. Balatonkilitiben a községi alapszervezet vezetőségi tagjai megosztották maguk között azokat a részfeladatokat, amelyekről a taggyűlésen tárgyalni fognak. Egyik elvtérs a tag- és tagjelölt felvételről, másikuk az elméleti képzésről, megint más a pártszervezetnek a község életében betöltött vezető szerepéről készített feljegyzést. A KISZ-szervezet. a nőtanács és a Hazafias Népfront helyi bizottsága vezetőinek véleménye is tükröződik a szeptem- bér 7-ig éves tervünket!« béri taggyűlés beszámolójában. A balatonszemesi Petőfi Tsz pártszervezete a szövetkezet gazdasági munkájából kiindulva elemzi a kommunisták tevékenységét. A beszámoló nem fukarkodik a bíráló szóval sem: nyíltan megmondja, kik azok az elvtársak, akik gyakorta többet isznak a kelleténél, avagy esetenként fegyel- mezeüenkednek — tehát megsértik a kommunista példamutatás követelményeit. A Siófoki Kőolajvezeték Vállalat MSZMP alapszervezete jól végzett termelőmunkáról adhat számot a vezetőségválasztó taggyűlésen. A vállalat dolgozói — a kommunisták javaslatára — másfél millió forint értékű felajánlást tettek a pártkongresszus tiszteletére. Vállalásuk időarányos részét túlteljesítették. A taggyűlésen a párttagok kiadhatják a jelszót: »Valósítsuk meg novemBuzsáki Pál. a hódoshátiak elnöke szól hetvenkét család nevében. Mellette van az egyesítésnek. így nyilatkozik a másik elnök, Balázs István is. — Egyesüljünk, jobb és köny- nyebb lesz közösen. Megmondom azt is, hogy miért. — És megmondja. Egyszerű szavakkal, okosan érvel. Most Molnár Imre, a járási tanács mezőgazdasági osztályvezetője követ-« kezik: — Itt voltam mindkét szövetkezet alakuló közgyűlésén a tavasszal. Ismertettem a szövetkezeteket megillető kedvezményeket. És most. néhány hónap után mit látunk? Sem a hódosháti, sem a takácshegyi tsz nem tudta kellően kihasználni a kormány adta lehetőségeket. Nem az akarat hiányzott, hanem a gazdasági adottság, mert aprócska szövetkezet nem nagyüzem. Pár száz holdon nem lehet sokoldalúan gazdálkodni.. * Ezért javasoljuk az egyesülést: két kis szövetkezetből csináljanak egyetlen nagyobbat. A DÉLI FORRÓSÁGBÓL jut az árnyékba is. Patakzik a verejték a homlokokon. Talán emiatt nem akar megindulni a véleménycsere? Pedig ebben az ügyben a százkét családé a döntés szava. Felszólalás helyett csupán biztatást hallunk: — Most beszéljetek, nehogy később veszekedés legyen.. — Nyilatkozzanak a takácshegyiek. Úgy hallottam, nem akarnak velünk közösködni — szól a Zalka Máté egyik tagja. — Felvágnak, mert szebb a kukoricájuk, mint a miénk. — Mi is bírtunk volna a munkánkkal, ha erélyesebb a vezetőség — veti közbe egy helybeli menyecske. Amig erjed a gondolat, mondjunk néhány szót a Nik- lához tartozó mindkét szövetkezetről. Takácshegy harminc családja valóban derekasan helytállt a mezőn. Amit megtermett a homok, azt meggondozták. A csépléssel augusztus 15-én végeztek. Hódoshát viszont lemaradt a növénytermesztésben: most is a cséplőgép mellől jöttek a közgyűlésre. Ez a hevenyészett összevetés is mutatja, hol milyen kezekben van a vezetés« VÁRATLAN KÉRDÉS HANGZIK a diófa alól: — Kötelező-e az egyeisülés, Molnár elvtárs? A marcali járás mezőgazda- sági osztályvezetőjének nem kenyere a mellébeszélés. Okosan fogalmaz, világosan, érthetően felel: — Olyan rendelet nincs, amelyik egybe parancsolná két kis szövetkezet tagságát. Az egyesítést csakis a tagok gazdasági érdeke teheti kötelezővé. Vegyük ennek a két tsz-nek a helyzetét. A szarvasmarhák mindkét helyen ideiglenes szálláson vannak. Jön a tél, istálló kellene« Közösen építhetnének egy istállót, egyelőre az is megfelelne. Takácshegyen négy marhát hizlalnak. Ilyen kevés állathoz egy gondozót tartani nem kifizetődő. Aztán a leadáskor felárat sem kapnak. Ott öt anyakoca lesz, ide megérkezett 15 kocasüldő. Miért kellene ezeket két emberre bízni, amikor egy gondozó is elláthatja őket... A határuk szomszédos, most kerül sor a földrendezésre, tehát itt az ideje a döntésnek ..« A szavazás után öttagú jelölő bizottság megy a szalma- kazal mögé. Javaslatukat határozattá emeli az egyesült szövetkezet tagsága: Balázs István lesz az elnök, a nem egészen 600 holdas tsz a takácshegyi közös gazdaság nevét viseli. Csak a közgyűlés végén értettem meg, miért volt ez a huzavona. A hódoshátiak aka.rták_ az egyesülést, hogy szilárd kezű vezetőjük legyen« A takácshegyiek meg attól tartottak — és tartanak —, hogy őket is fékezi a másikak lemaradása. Kell még idő ahhoz, hogy megszűnjenek a kételyek. Mindkét szövetkezet tagságában megvan a szorgalom, az igyekezet — csak hozzáértően kell szervezni a munkát. Most megteremtődött ennek a lehetősége. AZ EMBEREK SZÉLEDEZ- NEK. Kit a cséplőgép szólít, kit a kasza vár a réten. A vezetők még együtt maradnak. Nem törődnek azzal, hogy elballagott az árnyék, állják a nap hevét, és tervezgetnek: hogyan mennek tovább, együtt — az ősztől kezdve. Kutas József 4, Felhívás keringőre »Ez óráról órára bonyolultabb lesz — gondoltam. — Andrej Szemjonovics Maka- rovból egyszeriben August Berzinyvé változtam. Még azt sem sikerült megtudnom, hogyan, s miképpen, s máris kiderül, hogy nem Augnst Ber- ziny vagyok, hanem Davis Blake«. Ebbe bele lehetett zavarodni! Azt természetesen tudtam, hogy valamiféle színjáték szereplője vagyok, de hogy miben áll ez a játék, s mire megy, arról sejtelmem sem volt• Ez a nőszemély pedig, aki úgy tologat, mint ahogy a parasztot szokták a sakkjátszmában, megtagadott minden felvilágosítást. Egyetlen cél lebegett csak előttem ezekben a napokban: eljutni az enyéimhez. Tudtam, hogy ez nem könnyű: megszállott városban vagyok. Riga egész élete szigorú szabályokhoz igazodik, és aligha sikerülhet valakinek kijátszani a német közigazgatás éberségét. August Berzinyt valamilyen oknál fogva kímélték, vagy legalábbis nyugton hagyták, de ha August Berzinynek az az ötlete támadna, hogy átszökik a frontvonalon, aligha tűrnék el, nem is szólva arról, hogy a frontvonalig eljutni sem tartozik a könnyű feladatok közé. Ahhoz, hogy az ember határozottabb cselekvésre szánja el magát, mindenekelőtt fényt kellett deríteni August Ber- ziny titkára. Várni, szemlélődni kell, és megtudni mindent, amit csak. lehet. Es csak akkor ... Ám August Berziny titka most egyszeriben Davis Blake titkává változott. Az élet, mint általában, most megint bonyolultabbá és kuszáltabbá vált, mint bármely kalandregény■ Egy regényhős azonban, különösen egy kalandos regény hőse, nyomban hozzálátott volna a tények egybevetéséhez, feltevésekbe bocsátkozott volna, különböző hipotéziseket tett tolna mérlegre, és a sokféle, körmönfont feltevés alapján végül is megtalálta volna a titok nyitját. Én azonban nem sajátítottam el olyan tökéletesen az indukció és dedukció tudományát, mint a bűnügyi regények detektív-hősei, és az igazat megvallva a türelmem is fogytán volt. Tegnap még azt mondta Jankowska, hogy August Berziny vagyok. Ma azt mondja, hogy Davis Blake, holnap talán Rabindranath Tagorénak nyilvánít. Elhatároztam, hogy bármi áron is színvallásra kényszerítem! — Davis Blake? — ismételtem. — És ezt sem magyarázza meg nekem? — Megmagyarázom, csak majd később — mondta szokásához híven. — Maga csak engedelmeskedjék, és minden a legnagyobb rendben lesz. Úgy tettem, mintha megadnám magam: hagytam, hogy másfelé terelődjék a beszélgetés. Berzinyröl beszéltünk, akit én egyáltalán nem, de Jan- kowska láthatólag nagyon jól ismert. Gúnyos megjegyzéseket tettem Berziny formalista, vértelen akvarelljeire, erre a festőművészetre került szó. Jankowska azt mondta, hogy az ő ízlésének a pointilizmus felel meg leginkább, és Signa- cot tartotta a legjobb festőnek, aki apróbbnál is apróbb ecset- vonásokkal ábrázolta a bennünket körülvevő világot. Ekkor váratlanul megragadtam mindkét kezét, és hátracsavartam, mint a fiúk szokták verekedés közben. Jankowska felkiáltott: — Elment az eszel Nem volt valami kellemes érzés egy növel igy bánni, de a körülmények erre kényszerítettek. — Márta! — kiáltotta Jan- kowska, és én minden teketória nélkül befogtam a száját. A függönyzsinórral a törzséhez kötöztem a kezét és belenyomtam az egyik karosszékbe. Úgy látszik, azt hitte, részeg vagyok, mert megadta magát sorsának: — Nem kell — mormogta tompán — nem szükséges.... De én már tudtam, kivel állok szemben... — Értsük meg egymást, Szofja — mondtam. — Most teljesen ki van nekem szolgáltatva, és felelnie kell. Szalumat adom, hogy mindaddig ebben a helyzetben marad, amig el nem mond mindent, ha pedig erre nem hajlandó, agyonlövöm, és megpróbálok eljutni az enyéimhez, megkockáztatom még azt is, hogy a Gestapo kezébe kerülök... És Jankowska, aki még egy perccel ezelőtt egészen zavartan, legyőzötten kész volt magát mindennek alávetni, most hirtelen megelevenedett, felemelte fejét, és rám szegezte zöldes szemét, amely ebben a pillanatban olyan volt, mint a macskáé. — Ó, ön beszélgetni óhajt? — ingerkedett. — Parancsoljon! — Először is kicsoda maga? — kérdeztem. — Feleljen! — Nem valami eredeti ötlet — folytatta az előbbi gúnyos hangnemben tovább. — Minden kihallgatás ezzel kezdődik. Szofja Jankowska a nevem, mint már e-- ízben említettem. — Nagyon jól tudja, hogy engem nem ez érdekel — mondtam. — Azt kérdeztem, hogy ki maga, és mivel foglalkozik? — No és ha azt mondom, hogy az illegális kommunista pártnak dolgozom, és azt a megbízatást kaptam, hogy mentsem meg önt?! — Először lőjön agyon, azután mentsen meg? — No jó, hát hagyjuk ezt a variációt — egyezett bele. — Persze, hogy nem vagyok sem kommunista, sem partizán«.. — megmozdította a kezét. — Nagyon kényelmetlen ez így — panaszkodott. — Nem szabadítaná ki a kezemet? — Nem — mondtam —, ebben a helyzetben marad mindaddig, amíg mindent meg nem tudok magától. — Ahogy akarja — felelte megadóan Jankowska. — Vá- laszolok a kérdéseire, ha már ennyire ragaszkodik hozzá. — Szóval akkor kicsoda maga? — kérdeztem. — Elég a bújócskából! — Én? — Jankowska összehúzta a szemét. — Kémnő vagyok — mondta úgv mintha azt mondaná, hogy varrónő vagy büfésnő. — Folytatjuk — Sorozzák a 39-eseket ■J — Nem tudtak aludni, hogy ilyen karán itt vannak már? —• kérdezi nevetve á kiegészítő parancsnokság egyik tisztje az [ÉDOSZ művelődési otthona ■lőtt várakozó fiúktól. S . a fiúk — 1939-ben született sorkötelesek — értik a tréfát, s mondják, hogy akár haza is [mehetnek, ha itt nincs rájuk 'szükség. De azért egyikük sem |mozdul, inkább az érkező ka- itonazenekarra figyelnek, íamely pattogó indulókat játszik. Kis csoportok alakulnak, érdeklődnek a legények a katonaéletről. A beosztott tiszt elvtársak alig győzik a válaszadást. Aztán megkezdődne a sorozás hivatalos része. A hangulat ünnepélyesebbé válik. Az [egyik csoport politikai foglalkozáson vesz részt, a másik katonai rangjelzésekkel ismerkedik. A nagyteremben filmvetítés folyik. A Vihar Itália [felett tetszik a fiúknak. Az a kis izgalom, ami reggel [még látszott rajtuk, már elmúlt. Magabiztosan, talpraesetten válaszolnak az ott lévő tiszt elvtársak kérdéseire. — Milyen kívánsága van? — kérdezik Csuha Sándort. — Gépkocsivezetői tanfolyamot végeztem, szeretnék a ^honvédségnél is gépkocsira ke- {rülni. Jt — Semmi akadálya. S Csuha Sándor örül, mert a íkét év alatt sem válik meg a Volántól, még jobban megtanulja a szakmát. Sára József is szívesen megy [katonának. Elmondja, hogy fcsak hat általánost végzett, a 'honvédségnél szeretné befejezni a VIII. osztályt, s ha lehet, katona marad a ;i"'öben is, hiszen egész kicsi kora óta erre a pályára készült. Harmadszor jött sorozásra [Sági János. — Szüleim anyagi helyzete miatt kértem és kaptam halasztást eddig, de ők most beléptek a tsz-be. megélhetésük biztosított, így semmi akadálya, hogy bevonuljak. A szociális bizottság az egyik fiatal felmentését javasolja, mert tavaly házasodott, és pici gyereke van, el kell tartani a családot. Az orvosok éppen a hetesi fiatalokat vizsgálják. Nincs itt semmi baj, egészségesek a fiúk. Nagy szégyen is volna, ha valaki nem válna be katonának. — A lányok rá se néznének — nevetnek. Most fejeződött be a vetítés« A látottak alapján vita indul a filmről, hiszen sokan olvasták a Bögölyt, összehasonlítják a regényt és a film részleteit. érdem szerint dicsérik vagy elmarasztalják a szereplőket. Olyan gyorsan elment ez a nap, már az utolsó 39-es ül a sorozó bizottság asztala előtt. Aztán mindannyian felsorakoznak a nagyteremben, s ked. vés epizód játszódik le. Hoppál Erzsébet és Hoppál Mária nemzetiszínű kokárdát tűz az újoncok mellére. — A kokárda mellé csók is jár — incselkednek a fiúk. De Marika feltalálja magát. — Azt nem adták parancsba . . ; Sorra veszik át a legények katonakönyvüket, izgatottan lapozzák, vajon,mit rejt magában. S indulnak hazafelé, hogy elmondhassák: beváltam \atonának. Felesz György
