Somogyi Néplap, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-28 / 201. szám
KÜSZÖBÖN AZ ÚJ ISKOLAÉV MÉG PÁR NAP, és vége az aranyszabadságnak. Gyermekekre, szülőkre egyaránt sokrétű feladatot ró szeptember közeledte. A nyári vakáció a pihenés, az erőgyűjtés ideje. Nem arra való, hogy a gyerekek ezalatt tankönyveket forgassanak. Mégis javasoljuk, hogy a legutolsó néhány napon nézzenek bele kicsit a múlt iskolaév anyagába; kicsiknél, elsősöknél, másodikosoknál jó, ha néhányszor tollat fognak, hiszen az írás nehéz mesterségétől szoknak el leghamarabb. Külön problémát jelentenek a hat-hétévesek, azok, akik most kerülnek az első osztályba. Az ő iskolai felkészítésük problémája meghaladja e cikk kereteit, és az nem is augusztus végén, hanem már óvodai «■nagycsoportos« korukban kell hogy kezdődjék. Helyes szokás, hogy az első osztályos pedagógusok még az új iskolaév megkezdése előtt meglátogatják leendő tanítványaikat; így megvan a kapcsolat, mielőtt az iskola kapui megnyíltak volna. A nagyobbak közül sokan olvastak a vakáció alatt — persze, nem tankönyvet, hanem ifjúsági regényeket. De az egyébként szívesen olvasó gyerekek között — különösen, ha vidéken töltötték a nyarat — is akad, akit annyira elragad erdő, mező, hogy bizony elszokik a szellemi foglalkozástól. Ez persze egyáltalán nem baj, de így augusztus utóján már jó. ha gyakrabban néznek a kalendáriumra, és ismét hozzászoktatják magukat a tudományokhoz. Ami a kicsikre és nagyobbakra egyaránt vonatkozik: hozzák szépen rendbe szekrényüket, fiókjukat, csináljanak helyet az új füzeteknek, tankönyveknek. Nézzék meg, nem kell-e megjavíttatni az iskolatáskát vagy más felszerelést. DE NEMCSAK A GYEREKEKNEK, a szülőknek is fel kell készülniük az új iskolaévre. Ne maradjon utolsó pillanatra a tanszerek beszerzése, az iskolaruhák, cipők rendbehozatala, megvásárlása. Egyébként helyes, ha kislányok iskolaruháinak beszerzése előtt megkédezzük az iskola igazgatóját: nincs-e szándékukban egyenkötényt vagy egyenkö- penyt bevezetni. Nevelési és takarékossági szempontból örvendetes, hogy ezek mindinkább tért hódítanak. Egyrészt, mert megszűnik a versengés az osztályban, hogy ki öltözik divatosabban, másrészt, mert bármilyen régi ruhát elhordhatnak a kötény alatt. FONTOS FELADAT, s jó, ha nem várjuk meg, míg a körmünkre ég: idejében gondoljuk át, hogy a gyermek az iskolaévben milyen «külön« tárgyakat tanuljon. Akad szülő, aki úgy képzeli, hogy az ő gyermeke semmiből sem maradhat ki, és a kis 10—11 évest nyelvórákra, zenére, különtor- nára, úszásra, vívásra, balettre stb- járatja, amilyen tanfolyam csak kínálkozik. Az eredmény: vagy gyenge félévi, évvégi bizonyítvány, vagy ideges, túlhajszolt gyermek. Nincsen séma arra, hogy mennyi különórát bír el egy ötödikes vagy hatodikos, ezt szellemi és fizikai adottságai határozzák meg, de ajánlatos, hogy erről a kérdésről előzetesen beszéljünk a gyermek osztályfőnökével. Semmiképpen sem helyes azonban, ha a gyermek erőszakoltan, akarata ellenére tanul külön tárgyakat! Ha csak egy szobánk van. Habár rengeteg az építkezés, még mindig legnagyobb gondunk a lakásínség. Fiatal házasok sokszor arra kényszerülnek, hogy egy szobában húzódjanak meg. Ez a szoba munkára, pihenésre és főzésre is szolgál egyaránt. A korszerű lakásberendezés ezért ma azt nézi, hogy kis helyen sok mindent el lehessen helyezni- A nagy bútordarabok tehát nem alkalmasak. Milyen legyen a szoba az említett körűimén) ele között, hogyan lehet kellemessé tenni, és mindennek megtalálni a he-» lyét? A szekrényen van egy le- és felkapcsolható asztalrész, a szekrény többi része a ruhanemű, a könyvek és egyéb dolgok elhelyezésére szolgál. A fekvőhely szintén összehajtható és szétnyitbatc. legjobb, ha egy sarokban foglal helyet. Mellé állíthatjuk az ágyneműs ládát. Ez a rész közvetlenül a fekhely mellett áll, fedelének egy része, kicsi fiókokkal ellátva piperedolgok elhelyezésére is alkalmas. Ha azonban nem akarunk fiók- részt csináltatni rá, akkor rádiót vagy állólámpát is tegyünk a fedőrészre. A «konyhasarok« kétk.arikás villanytűzhelyből, mosdóból, pici konyhaszekrényből és egy kis polcból áll. Spanyolfallal vagy függönnyel válasszuk el a sarkot a szobától. A szobaasztalnak legyen még egy alsó lapja vagy szétnyitható lapja. Nehéz karosszék nem alkalmas melléje, mert abból kényelmetlen az evés, és sok helyet is elfoglal- A köny- nyű, áramvonalas ülőalkalmatosságok a legjobbak. A házias férjek k Az öntudatos Mint mindenben, a házimunkában is magához ragadja a vezetést. A feleségét segédmunkássá minősíti le. Tervszerűen csinál mindent, és közben állandóan magyaráz, mintha máris a háztartás tudományának professzora lenne. Szabad idejében szakácskönyvet olvas, és a recept mellé odaírja a kalkulációt. Minden házimunkát így fejez be: — Látjátok, ezt így kell csinálni! A mártír Belátja, hogy a felesége nem győz mindent egyedül, ezért segít. Kiporolja a szőnyegeket, söpör, törülget, krumplit pucol, és hagymát vág. Miközben csinálja, mártírnak érzi magát, és honvággyal gondol munkahelyére, még akkor is, ha történetesen öntőkemence mellett dolgozik. Az üivetlen Nem veleszületett fogyatékossága az ügyetlenség, csuülönböző fajtáiról pán védekezésül fejlesztette ki magában, nehogy újabb teendőket bízzanak rá. Ahogy Midas király érintésére minden arannyá változott, az ő kezében pozdorjává törik minden. A rántás odakozmásodik, ha rábízzák a kavarását, rövidzárlat keletkezik, ha bekapcsolja a vasalót, és megvágja az ujját, ha kenyeret vág. Eléri, hogy felmentik minden háztartási munka alól, és még mentegeti is a felesége: — Szegény, szívesen segítene, csakhogy nincs érzéke hozzá- Igazán nem tehet róla! Végül a negyedik kategóriába azok tartoznak, akik olyan magától értetődően végzik el a kezük ügyébe eső házimunkát, hogy közben eszükbe sem jut: ők most feleségüknek segítenek, és egyáltalán nem érzik magukat háziasnak. Anélkül, hogy ezen valaha is gondolkoznának, a «közös élet, közös életforma« elve alapján élnek. Különös, elgondolkoztató típus. Szerencsére ma már ez a túlnyomó többség ... Ha a házaspárnak gyermeke is van, a szekrény mellett vagy az ablak alatt rendezzünk be egy játszósarkot, hogy a játékok sohase legyenek útban, és a gyermek is jól érezze magát kis birodalmában. Küzdelem a legyek ellen A légy elképesztő veszedelmet jelent különösen a falvak népére. Sajnos, a falu lakossága ezt még ma sem látja elég világosan. Ezért kell felhívni újra és újra a figyelmet arra, hogy a fertőző betegségek egyik terjesztője a légv. és a légyirtás mindenki számira egyaránt kötelező. A légy a trágyadombok aljén, a rothadó szemétben, árnyékszékek sarkaiban, istállókban szaporodik. A petéből először kukac lesz, majd bábbá alakul, és 8 nap múlva bújik ki az ivarérett rovar. Egy légypárnak egy nyáron át 6—800 ezer ivadéka lehet. A légy elleni küzdelem első és legfontosabb tennivalója a légy szaporodási helyeinek felszámolása- Az istállók rendszeres takarítása, az árnyékszé- kek lefedése, a trágya rendben tartása és gyakori kihordása. A légyirtást már kora tavasszal meg kell kezdeni azért, hogy az áttelelt legyek szaporodását megakadályozzák. Ha a szemetet, trágyát hetenként vagy ennél rövidebb időközönként kihordják a határba, akkor a következő légynemze déknek már nincs ideje a ki-, kelésre és a továbbszaporodás- ra. A légy röppályája kb. 1 km. A határban létesített trágyatelepet tehát a lakóhelytől olyan távolságra kell elhelyezni, hogy a legyek onnan ne repülhessenek vissza a lakásokba. i Az ételeket fedjék le, az ablakokra tegyenek szúnyogé hálót. A lakásokban, elsősorban a konyhában használjanak ragadós légypapírt, üveg légyfogót és főleg DDT-port. Ha a falu lakossága össze-, fog, az eredmény nem marad el, de egy-két gondatlan ház meddővé teheti a? egész falu iparkodását. ^ÁRIZSI ^Z)lVAT Néhány szó az őszi kalapdivatról Az őszi kalapdivat párizsi bemutatóján kiderült, hogy a párizsi kalapok ezúttal nem lesznek «bolondosak«, és az eddigieknél inkább hasonlítanak a józan és célszerű fejfedőkhöz. Divatosak a klasszikus vonalú tokkok, turbánok, dobozformájú kalapok, s majdnem mind sötét színekben fordulnak elő. Nagy divat a barna minden árnyalata, a gesztenyeszíntől egészen a karamelláig és a drapp minden árnyalata. A kalapokat egyenesen viselik, és nem húzzák annyira homlokba, mint eddig. Sok a két-három színárnyalatot kombináló modell. Számos bársony, szőrme és szőrme hatású gyapjúanyag szerepel a kollekcióban, továbbá szatén és selyemsifon kombinálva. Nagy divat a fátyol, csipke és tüllanyag, ez több rétegben elrendezve vonzó keretet ad az arcnak. Nem divat már a hegyesorrú cipő Párizsban most kezdődtek meg a nagy divatszalonok őszi és téli bemutatói. A divatbemutatók egyik jellegzetessége, hogy a manekenek az új modellekhez már nem viselnek hegyesorrú cipőket. Tehát megvan a remény, hogy véget ér a nők szenvedése! Az új cipő- modellek orra kerekebb, inkább tojásdad alakú• Nyárvégi ruhák Mit tegyünk el jplipp RESZELT ALMA A megmosott savanyú almát meghámozzuk, és tetszés szerint vágjuk, reszeljük vagy gyaluljuk. Ezután egy nagy tálban szalicillal behintjük — minden kiló almára 1,5 gramm szalicilt számítunk. A szalicilt egy kevés porcukorral — dekánként egy evőkanállal — szétdörzsöljük, hogy ne legyen csomós. Szorosan üvegekbe töltjük. Befűzni nem kell, hűvös helyen tartjuk. RÉTESALMA Az almát meghámozzuk, megreszeljük. Minden kiló reszelt almához hozzáadunk tíz deka. cukrot, majd együtt néhány perces forralással sűrítjük. Utána kilónként 0,5 gramm szalicilt keverünk hozzá, melegített üvegekbe töltjük, tetejét kenőolajjal vagy ecsettel, rumban oldott szalicillal bekenjük, és forrón lekötjük. További csírátlanítás nélkül is Jól eláll. GYÜMÖLCS NYERSEN Sárgabarackot, ringlót, szilvát tehetünk még el az alábbi módon: A meghámozott, illetve megmosott, de nem vizes gyümölcsöt szitán áttörjük, és súlyával egyenlő mennyiségű kockacukorból megtört, átszitált cukorból egy teljes órát keverjük. Jól kitörölt üvegekbe téve lekötjük. Az így konzervált gyümölcs (mive) majdnem teljesen épen marad és vitamintartalmú) rendkívül alkalmas gyerekeknek vajas kenyérre kenve télen. Süteményekbe nem alkalmas ez a lekvár. Jelöljük meg hát az üvegeket. ■hí. Fehér vagy kakaószínű, új vonalú, könnyű szövetkosztüm. Szürke pepita rakott szoknya, fehér háromnegyedes ujjú blúzzal, széles piros bőrövvel.-!k-r LECSÓ Hibátlan, érett, de teljesen ép paradicsomot leforrázunk, és héját vékonyan lehúzva csutkáját megtisztítjuk. Azután darabokra tördelve kevés forró zsírba dobjuk, megfelelő mennyiségű metéltre vágott zöldpaprikával együtt. A zsírban addig pároljuk, míg a paradicsom kissé megpuhul. Akkor üvegekbe töltjük, tetejére egy ujjnyi libazsírt öntünk, és jól bekötözzük. Utána 25—30 percig kigőzöljük. Természetesen meg is sóz- zuk a paradicsomot és a paprikát, | mielőtt a zsírba dobjuk. Használatkor csak egészen rövid ideig kell párolni kevés karikára vágott vöröshagymával. ZÖLDPAPRIKA ECETBEN Szép, nagy, édes, zöld, sárga vagy piros paprikát tisztára mosunk, megszárítjuk, azután berakjuk nagy üvegekbe. ízlés szerint hígított és kellően megsózott ecetet felforralunk. Mikor kihűlt, ráöntjük a paprikára, úgyhogy i teljesen ellepje. A paprikák fölé, j az üveg nyakának aljába kis fará- | csőt vagy két keresztbe tett fa- ■ pálcikát teszünk, hogy a paprikák ki ne emelkedhessenek az ecetből.1 l y?m4!>?Pg&Í>iPSOgpjpg&t iPgO&>lD&>$PSJi$Q(£rÍO§i GYERMEKEKNEK A mindentudó kalap GÁRDONYI GÉZA MESÉJE El akarta adni a feleségét... Egy mexikói férfi nem látott más kiutat anyagi gondjaiból, mint hogy eladja ... a feleségét. Az asszony nem is tudott a rá vonatkozó tárgyalásokról, és nagy meglepetéssel fogadta a »vásárlót«, amikor megjelent nála. Viszont nemcsak elutasította az illetőt, hanem feljelentést is tett a rendőrségen, ami persze súlyos kellem^tlensé gakkei járt férjére nézve. Volt nagyapónak egy sima szőrű, ma- Igas tetjű, fekete kalapja. Sokszor meséltek róla. Azt mondták, hogy aki azt a kalapot a fejére teszi, mindent tud. Lám, nagyapó is milyen okos: mindenhez ért, tud olvasni az újságból, szépen szóló fűzfasipot farag, sőt azt is meg tudja mondani, hogy hányat mutat az óra. És mindez a sok tudomány, tudjátok-e, hol van? A nagy fekete kalapban. Sokszor szerette volna a fejére tenni Pista ezt a mindentudó kalapot, de sohasem adták oda. Azt mondták neki, hogy még nem tud eléggé vigyázni a drága kalapra, majd ha nagyobb lesz! Pista csodálkozva nézte a nagy fekete kalapot. Néha megesett, hogy a saját Ifejére álmodta, és j*ilyenkor annyi min- ' dent tudott. hogy maga Is bámult raj- •t ’-•«-'it, hatót épített könnyűszerrel, meg tudott számolni egy zsák diót, sőt egyszer repülni is tudott a kalappal, mint a madarak. Egy délután a díványon aludt a nagyapó. Olyan mélyen aludt, hogy arra sem ébredt fel, amikor Pista kinyitotta az ajtót. A mindentudó kalap a kis asztalon fe- lcetéllett, s egy széken ott voltak nagyapó felsőruhái is. Pistának szikrázott a szeme örömében. Lábujjhegyen osont a kis asztalhoz és a fejére nyomta a mindentudó kalapot. A kalap nagy volt. Az egész feje beleszaladt. Legelőször is azt tapasztalta, hogy sö - tétség van a kalapban, és hogyha a kalap mindent tud is, azt az égi>et nem. tudja hogyan kell Pista fülén megállni. Végre a tarkójára támasztotta a kalapot, és igy az arca szabad lett. — Nos, lássuk hát, mit tudok? — kér- ■T"zte Pista. és olvasni próbált, de nem tudott arról egyebet olvasni, mint amit maga kigondolt. — Bizonyosan rossz az újság — szólt a gyéreik —, nem jól van szerkesztve. Megpróbálta a kártyákat: tud-e belőlük magas tornyot építeni? Az sem sikerült. — Rossz kártya — szólt bosszankodva — nagyapó sokszor mondta úgy kártyá- zás után, hogy rossz kártyák is vannak a világon. Próbáljunk hát repülni. Megfogta kezével a kalap szélét, s a két lábát emelgette. Persze nem tudott repülni egy arasznyit sem. Pista ekkor gondolkodóba esett: hol lehet a hiba? — Most már látom — úgymond —, hogy a kalap egymagában nem elég. bizonyosan a többi ruha is kell, hogv mindent tudjon az ember. Lassan, óvatosan magira vette a. no.gvapó kabátját. azután telhúzta a. cinő'ét, és hogv Fölvett egy újságot, a görbe végű botot is a kezébe vette. — No hát, most legelőször is repüljünk, mint a ludak. Hogy bámul majd nagyapó, ha fölötte fogok repülni! Nekiszaladt a repülésnek, mint a ludak szoktak, de ekkor jött csak a váratlan helyzet. Ahogy felrepülhetett volna, menbotlott a nagy cipőkben, és úgy elvágódott, hogy még a tenyerét is odacsapta a padlóhoz. A kalap ropogva gurult el a szobában. A bot nagyot csattant a padlón, és a cipők is leestek a lábáról. Nagyapó fölébredt. — Mit csinálsz, P istüca? — kérdezte a hason fekvő kis polgártól. — Mindent akarok tudni — felelte síró hangon. — Hogyan akarsz te mindent tudni? — Hát a mindentudó kalappal. — Jaj, kis barátom — szólt nevetve a nagyapó —, a kalap csak. akkor minden- <i'dó amikor az é* fejemen van.
