Somogyi Néplap, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-25 / 198. szám

*OMOOY! NffPT.AP 9 Kedd, 1959. augusztus «< ANYAI FELELŐSSÉG... Fiatalkorú gyermekek tár­gyalásán vettem részt a na­pokban. Lopás miatt álltak a bíróság előtt. Ott hallottam az egyik vádlott anyjának kifa- kadását: »Az én fiam vem rossz... A barátok vitték a bűnbe... Én meg nem követ­hetem fiam minden lépését, s azt .sem ellenőrizhetem, hogy kivel barátkozik ...« Vitába szállunk ezzel az állásfoglalás­sal. S ne mi, hanem két dol­gozó édesanyja bizonyítsa be, hogy ennek az asszonynak az érvelése tarthatatlan. i megtanulják becsülni a fizikai; nyáron a tanulószoba után itt- , munkát. Amikor visszajött, el- | hon labdáznak, mehetnek a ' ment dolgozni a Textilmüvek- 1 strandra is. Este hét óránál to­Brassó utca 24. szám Itt a város szélén, csendes, nyugodt környezetben lakik Molnár János és családja. Az apa és az anya is dolgozik. Ki­fogástalanul nevelik gyerme­keiket. Molnár János gépko­csivezető, ritkán van otthon, néha napokra, hetekre is el­szólítja családjától a munka. Amikor itthon van, inkább, mint felesége, elkényezteti — de nem túlságosan — két gyer­mekét, a 16 éves Pistát és a 13 éves Jutkát. Délelőtt van, de Molnár Já- nosnét otthon találom, ugyanis délutános műszakba megy, és előtte egy kicsit pihen. Olvas... Először meglepődik kérésem hallatán, de aztán szívesen be­szél gyermekei neveléséről. — Nagy gondot jelent ne­künk a gyerekek nevelése, hi­szen mindketten dolgozunk. Főleg a nagyobbiknél, Pistánál kell körültekintőnek lenni, hi­szen ő már 16 éves, kinőtt a gyermekkorból, de még nem is felnőtt. Fő nevelési elvünk: le­gyen a gyereknek elfoglaltsá­ga, ami leköti gondolatait. Ma ez így történik, nem jut ide­je, hogy esetleg rosszat tegyen, nem töri a fejét azon, hogy ha­szontalanul töltse szabad ide­jét. Ezért is fogadtam öröm­mel, amikor elment Balaton- őszödre, a KlSZ-munkatábor- ba. A munka nem árt a gye­rekeknek sem ... Legalább be. Regei hattól délután ket­tőig dolgozik, s 800 forintot ke­res. Az övé lesz a pénz . .. Ve­het rajta egy »bebújós« puló­vert meg egy karórát. — Mivel szórakoznak a gye­rekek? — Lehet, hogy egy kissé ma­radi és túl szigorú vagyok, de este sehová sem engedem el jegyedül még a fiamat sem. Ki­vétel a vasárnap délutáni meccs és az iskolabál, de a megadott időpontra pontosan haza kell jönnie. Ha valami jó filmet játszanak, akkor együtt megy az pgész család ... Arról szó sem lehet, hogy elcsava­rogjon ... — Pista bt rátái? 1 — Sipos Jóskával és Rigó Pistával barátkozik ... Mind­egyikük jó tanuló, rendes gye-, rek. Együtt gombfutballoznak itthon, sokszor fél napokon át... Fimnak a tanulás egyéb­ként elég gyengén megy, le­hetne szorgalmasabb is ... Azt hiszem, nem is tanul tovább, s ha kijárja a gimnáziumot, ipari pályára megy. Most lesz harmadikos. A jövő nyári is­kolaszünetben is munkára ad­juk ... Marx Károly utca 26. szám Vacsorakészítés közben za­varjuk Báli Károlynét. Otthon az egész család. Férj és fele­ség a Cukorgyárban dolgozik hosszú évek óta. A két gye­rek két-három éves korától a napköziben, illetve az iskolá­ban és a tanulószobán nevel­kedik, szüleik csak munka után foglalkoznak velük. De ez a kevés foglalkozás is meg­látszik rajtuk. Kérésünkre Ba­liné is készségesen válaszol. — A nagyobbik fiam 12, a kisebbik 11 éves. Néha talán túl szigorúak is vagyunk hoz­zájuk. Nem kényeztetjük el őket. Tanév közben és most is tanulószobán vannak. Ilyenkor vább nem maradhatnak el. En­gedély nélkül sehová sem me­hetnek, minden útjukat szá­mon kérjük... A tanévben es lénként megkérdezzük azt is, hogy mit tanulnak... Szigorúan kell tartani a gye­reket, kiváltképp ebben a kor­ban, egészen addig, amíg egye­dül is nem érti meg a jó és a rossz közti különbséget. Követ­kezetesnek kell lenni a neve­lésben. Ha szófogadatlan a gyerek, ne csak ígérjük a bün­tetést, azonban a jutalmazás­ról se feledkezzünk meg. Idén jutalomból elvittük őket Zebe- génybe és Kecskemétre nya­ralni. Jól tanulnak a gyerekek, s ameddig lehet, taníttatjuk őket. De munkára is net'eljük mindkettőt. Itthon segítenek a ház körül és a háztartásban. Apjuk már az idén dolgozni akarta őket küldeni a Cukor­gyárba ... Csak hát még ki­csik ... De jövőre mennek. S így lesz minden évben: a szün­időben pár heti nyaralás, utá­na munka. Egészen addig, míg tanulmányaikat be nem feje­zik... Ellenőrizzük, kikkel ba rátkoznak. Csak rendes, szó­fogadó gyerekkel engedjük őket barátkozni... » * * íme, a válasz. Igenis: g szü­lő, még ha dolgozik, akkor is kell hogy tudjon gyermeke minden lépéséről, ismernie kell barátait. S úgy érezzük — kü­lönösen akkor, ha késő estén­ként a szórakozóhelyeken fia­tal fiúkat, lányokat látunk egyedül csavarogni —, nem maradiak Molnárék, nem túl szigorúak Baliék. Inkább né­hány szülő túl »modern«, s többet enged meg gyermeké­nek, mint amennyit szabadna. S hogy melyik anya, apa jár el helyesen, nem kell sokat bizonygatni: az élet Molnáré- kat, Baliékat és a hasonló ne­velési elveket valló szülőket igazolja. Szalai László Belgiumba exportál az figyasiparosak Háziipari Szüvetkezete Szürke agyagdarabka forog a korongon. Ügyes ujjak simo­gatják; az agyag megnyúlik, kis üreg lesz a közepén, aztán domborodni kezd a hasa, szű­kül a nyaka, és a korong meg­áll. Egy korsó kerül le róla büszkén pöffeszkedve. Aztán újabb agyaggombócot tesz a korongra Reichert Gyuri bácsi, s lóba elindítja a korongot. Ki tudja hányadszor! Gyuri bácsi 13 éves kora óta forgatja ezt az ősi eszközt, s annak már 35 esztendeje ... Ezek a korsók Belgium szá­mára készülnek. A Kaposvári Agyagiparosok Háziipari Szö­vetkezete mintegy 100 ezer fo­rintos megrendelést kapott hamutólak, vázák, sárközi dí­szítésű poharak, csészék és más apró dísztárgyak készíté­sére. Ezen dolgozik most a szö­vetkezet. Gyuri bácsi koron- goz, s az általa készített tár­gyakat Faludi és Szirmai nép­művészek magyaros díszítéssel látják el. Festés után a ke­mencébe kerülnek, s Lantos Mihály 900 fokra hevíti a tár­gyakat. Az égetés 16—18 órát igényel. Azután lehet csoma­golni és szállítani a szép mun­kákat ... Itt dolgozik Barth Marika is. Már két éve forgatja a koron­got. Mikor agyagot fonnál, olyan, mint egy játszó kisgye­rek. Csillogó szeme örül min­den elkészített tárgynak. A korongozás mellett fest is. Sok szép munkája dicséri az eltelt két esztendőt. Az OKISZ or szágos pályázatán aranyérmet és 300 forintot kapott. Ő a szö­vetkezet egyetlen tanulója. Jö­vőre szeretnének több tanulót felvenni. Szükség van a fia­talokra itt is. A jelenlegi szak­munkások egy részét a meg­lévő tagságból képezték ki. 13-an szabadultak fel. Ezek ok­tatáséban kitűnt Balogh Ká­roly kályhásmester, Tamás László, a népművészet mestere és két 50 éves szakmunkás: Szentmihályi Lajos és Horváth István. A szövetkezet nagy átalaku­lás előtt van. 620 000 forintos beruházással korszerűsítik a raktárakat. E munkálatok még az Idén befejeződnek. Barth Ferenc elvtársiéi, a szövetkezet elnökétől érdek­lődtünk, milyen tárgyakat ké­szítenek a belföldi forgalom részére. — Első helyen a kályhaké­szítés szerepel, egyre fokozó­dik a lakosság érdeklődése a cserépkályha iránt. Az igényt igyekszünk kielégíteni. Az or­szág minden részébe szállí­tunk. Ezenkívül emlék- és ajándéktárgyakat is készítünk. Jelenleg igen sok balatoni em­léket gyártunk. Likőrös és bo­ros készleteket, falitányérokat, fürdő- és mosdócsempéket is csinálunk. Szeptember 20-án a Mú­zeumban a Népművészeti Ta­nács támogatásával önálló ki­állítást rendeznek a szövetke­zet nyolcéves fennállása alkal­mából. A látogatók bizonyára sokat gyönyörködnek majd e nagyon-nagyon régi ipar ka­posvári mestereinek szép mun­káiban. R. F. Őszibarack-verseny az Országos Mezőgazdasági Kiállításon Illetékes helyen közölték, hogy az idei Országos ősziba­rack verseny és kiállítás, —• amelyet eredetileg augusztus 25—26-án a Technika Házában akartak megrendezni — a leg­szebb és legnagyobb termést adó fajták érésének elhúzódá­sa miatt az Országos Mezőgaz­dasági Kiállításon rendezik meg. A szokásosnál korábban, már szeptember 4-én megnyíló kiállításon lehetővé teszik az őszibarack termesztési ver­seny minden eddiginél nagyobb nyilvánosságát, a termelők le­hető legszélesebb körű tapasz­talatcseréjét; módot adnak ar­ra. hogy a kiállítás ideje alatt hazánkban ülésező nemzetközi kertészeti konferencia külföldi résztvevői tanul irányozhassák, megismerjék a világhíres ma­gyar őszibarackot és termesz­tési, értékesítési problémáit iSr (MTI) Somogyi sikerek az országos fmsz kulturális seregszemlén Megyénk negyvenöt földmű­vesszövetkezetének kultúrcso- portja kapcsolódott be a múlt év decemberében indult orszá­gos kulturális seregszemlébe. A seregszemle május 31-én zárult. A SZÖVOSZ igazgatósága és a KPVDSZ elnöksége a legutóbb megtartott közös ér­tekezletén értékelte az ered­ményeket, és határozott a se­regszemlén részt vett fmsz-ek jutalmazásáról, díjazásáról. Színvonal-díjjal és oklevél­lel tüntették ki a Lengyeltóti és Vidéke Körzeti Földműves­szövetkezet buzsáki népi együttesét a sztálinvárosi táncfesztiválon való kiváló szerepléséért. Dicsérő okleve­let és tárgyjutalmat kapott a népi hagyományok ápolásában végzett munkájáért a hecrehe- lyi és a szentmihályhegyi népi együttes, az ismeretterjesztési tevékenység sokoldalú kiter­jesztéséért a babócsai fmsz, a földművesszövetkezetek szak­szervezeti kulturális munkájá­nak fejlesztésében végzett jó munkájáért a KPVDSZ me­gyei bizottsága. A seregszerV.e eredményes szervezéséért di­csérő oklevélben részesült a MÉSZÖV Somogy megyei bi­zottsága. Televíziós reléállomás Inselsbergen Menedékház a thüringiai erdőben ts —, hogy a kijárat muta­tója az NDK- ban az Aus­gang felirat. * * * Gótha utcáján csoportunk magyar beszéde megállásra késztet néhány embert. (Töb­ben csak ott várakoznak, ahol a város fejlesztésére fordítan­dó összeg gyűlik nyeremény­szerencsejáték keretében.) Egy munkás hozzánk lép: — Nem vagyok idegenvezető, de meg­mondom, hova érdemes ellá­togatni. ~ 2 ték mindaz, ami 12 egymást követő főherceg kényelmét szolgálta itt. Erre papírt kér új ismerő­sünk, és írja Eisenach látvá­nyosságait, mert abba a város­ba ezután utazunk. Végül kö­szönettel fogadja a tőlünk el­lenszolgáltatásként kapott lis­tát, amelyen Budapest neveze­tességei szerepelnek. A jövő nyáron szüksége lesz erre az útmutatóra. * * * Izelgetjük a nem éppen ma­gyaros ebédet a weimari ven­déglőben, amint újabb népes társaság toppan be. — Nézzé­tek, micsoda csinos lányok — ujjong asztalunknál egy fiatal­ember. Válaszul ezt kapja az egyik csinos »német« nőtől: — Ma­guk honnan jöttek? Mi ma­gyar orvostanhallgatók va­gyunk. Itt nyaralunk Jénában, az egyetemmel csereüdültetési megállapodást kötöttünk .., E meglepetésnél csak a wartburgi volt nagyobb. Cso­portunk egyik tagja — pesti fiú — a vár bejáratánál odaállít egy leányzó elé: nemzetközi keveréknyelven teszi a szépet. A kislány megsajnálja nyel­vi nehézségekkel küzdő hódo­lóját: — Mondja csak anya­nyelvén, ami a szívét nyom­ja; megértem magyarul is — sót: csak úgy értem meg, mert én is pesti vagyok ... • • • Reggel indultunk Friedrich­rodáról. Jó ideje gyönyörkö­dünk már a természet szépsé­geiben, és élvezzük a turiszti­ka örömeit. Már aki élvezi. Mert egyik sebesült társunk alig várja, hogy segélyhelyhez érkezzünk. Végre előtűnik a fenyvesek közül egy emeletes faház. A vöröskereszt nem lát­szik falán, mégis szaporázzuk lépteinket. Szenvedő barátunk is — aki elesett, és térdén meghorzsolta a bőrt a kő — bicegve ugyan, de nagy igye­kezettel siet a menedékbeízhoz. Míg sebét lemossák, mi is nye­rünk gyógyírt bajunkra. A tu­ristaházban ugyanis nemcsak kötszer, hanem büféjében sör avagy almaszörp is kapható. Kinek-kinek választása szerint. Ez a társtalanul álló erdei épület valóban menedékház. A sérültek it meg a szomjasak is újult erővel kapaszkodhat­nak fel innen a környék leg­Külföldi jegyzetei Már fél napja robog a vo­nat. Az utasok nézegetik a tér­képet: messze vagyunk-e még a végállomástól. Most lassít és megáll a szerelvény. Minden szem a helység névtábláját ku­tatja. Egyik útitársunk — mint aki kincset talált — boldogan felkiált: »Ausgang állomásra érkeztünk«. Harsány nevetés fogadja »gyakorlott külföldjá­ró« barátunk felfedezését. Min­denki tudta — szótár nélkül — A természetrajzi múzeum ba. — Ott már voltunk. Bepil lantottunk az egész földkerek­ség állatvilágába. — A városházát ... — ... azt is láttuk. — Akkor a Friedenstein kastélyt ajánlanám. — Ott is voltunk. Végigjár­tuk az épület 365 szobáját. Fő­leg az tetszett, hogy minden helyiségben más és más a par­kett és a mennyezet. Nagy ér­kiemelkedőbb pontjára, a 9Í6 méteres Inselsbergre, ahonnan reléállomás továbbítja a tele­víziós műsort. * * * Eisenachot elhagyva nem is annyira a cégtábla, mint in­kább a »füles« állatkák von­ják magukra a figyelmet. A szamárállomáson előzékeny a kiszolgálás, és nagy a válasz­ték: Peter, Renate, Max, Gre­te és többi társuk között vá­logathatnak a turisták. Csopor­tunk tagjai élnek is a lehető­séggel, nyeregbe szállnak, ál­dozva a német hagyományok­nak. A felirat ugyanis meg­mondja: »Innen kezdődik a hagyományos lovaglás Wart­burgba«. Ám — tartja a ma­gyar közmondás és az Esel- station tulajdonosa — ha ló nincs a lovagláshoz, a szamár is jó. De milyen okos állatok ezek a nagyfülűek. Nem cipelik ám utasukat a várig, hanem 400 méter megtétele titán mintha gyökeret vert volna a lábuk: megállnak. Eddig tart a »ha­gyományos lovaglás«. Innen aztán még hat ló sem húzhat­ná el őket — csak gazdájuk, de 6 is kizárólag lefelé, vissza a szamárállomásra. * * * Két leendő magyar gépész- mérnök szegődik hozzánk a drezdai pályaudvaron. Tanul­mányúton vannak a Nénjet Demokratikus Köztársaságban. Pestieket keresnek köztünk, igaz, most dobták a postaládá­ba levelüket, de megragadják az alkalmat, hogy üzenjenek haza. Egyikük diktálja felesége hi­vatalának telefonszámát. Az üzenet mindössze ennyi: »Jól vagyok, kitűnően érzem ma­gam. Levél megy«. A másik mérnökjelölt nőtlen, ö is dik­tálja a hatjegyű számot, s azt is megmondja, hogy a nap me­lyik szakában lehet az üzene­tet a címzettnek — de csak ne­ki — tolmácsolni. — Remekül érzem magam, sokat gondolok Rád — igy mondja. Aztán —* talán a nagy távolság bátorít­ja fel, módosít a szövegen: —- Különben legyen szíves úgy mondani a kislánynak, illetve a jövendőbelimnek, hogy mii- liószor csókolom. — De kérem, mit mondjak, ki küldi az üzenetet? — érdek­lődik a vállalkozó hírvivő. — Az nem lényeges, úgyis tudja a leendő menyasszonyom, hogy én vagyok Drezdában —> vágja rá a fülig elpirult fia­talember. Kutas József A wartburgi iza már ál’ »máson

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents