Somogyi Néplap, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-23 / 197. szám

15 éaatizzzl&tt szabaduld drámám a Tizenöt év építc munkájának eredményei a Magyar Autonóm Tartományban n ártvezette dolgozó né- ' pünk a hazánk törté­nelmében példa nélkül álló ti­zenöt év szorgos munkával és következetes harccal kiví­vott sikereit veszi számba ezekben a napokban. Felszaba­dulásunk évfordulójának kü­szöbén — mint minden nagy ünnepünket megelőzően — számvetést készítünk, felmér­jük a megtett utat, s a jelen­tősebb győzelmeket jelölő út­szakaszokat és a szocializmus építésének oly nagyszerű vív­mányairól adhatunk számot, amelyek jogos büszkeséggel töltenek el mindannyiunkat. A hazánk felszabadulásának 15. évfordulója tiszteletére a szo­cialista versenyek tűzében fo­gant eredmények még benső­ségesebbé teszik nagy ünne­pünket. A milliókat lelkesítő, tettek­re buzdító országépítő mun­ka a Fekete-tenger partvidé­kétől a Máramarosi havasok bérceiig az egész országot át­fogja s nincsen egyetlen olyan vidéke sem az országnak, ahol egyre erőteljesebben ne érződ­ne az ország szívének dobba­nása. Pártunk és kormányunk körültekintő politikájának eredményéként megszűnt az a nagyfokú gazdasági és kulturá­lis egyenlőtlenség, amely egy­kor oly jellemző volt az ország egyes vidékeire. A Román Népköztársaság valamennyi területének egységes, harmoni­kus fejlődését példázza a Ma­gyar Autonom Tartomány gazdasági, társadalmi és kul­turális életének a felvirágzása is. K özismert, hogy a letűnt népellenes társadalmi rendszerek idején tartomá­nyunk az ország legelmara­dottabb vidékei közé tartozott A jelentéktelen számú ipari egységek termelése a kézmű­vesség színvonalán mozgott. Alacsony technikai színvonal nehéz munkakörülmények, a munkavédelmi berendezések hiánya jellemezte a marosvá­sárhelyi cukorgyárat, az ugyanitt működő kiskapacitá- sú petróleumfinomítót, a Szé kely és Réti-féle bútorüzemet s a város és a tartomány töb­bi üzemét. A kisszámú ipari munkás feje felett pedig Da­moklész kardjaként állandóan ott lebegett a munkanélküli­ségnek, a holnap bizonytalan­ságának, a bérek állandó csökkentésének fenyegető ve­szélye. A polgári-földesúri rendszer idején különösen sokat szenve­dett a falusi lakosság. Az ala­csony termelőképességű, nad­rágszíj szélességű parcellács- kákon még a legszükségesebb élelmiszer féle sem termett meg, s a nincstelen paraszttö­meg nagy többségét a leggát- lástalanabbul kizsákmányolták a Marosvölgy fabárói. Az erdő­kitermeléseknél, a körfűré­szeknél, a gattereknél és a fű­résztelepeken 12—14 órát dol­goztak naponta a faipari dol­gozók s a primitív felszerelésű üzemek között csak annyi kü­lönbség volt, hogy az egyik tulajdonos kevesebb-bért igye­kezett fizetni, mint a másik. A gazdasági nyomort s a szellemi sötétséget még elvi­selhetetlenebbé tette az, hogy a minden rendű és rangú kizsák­mányolok, a grófok, bárók, bo­járok és gyártulajdonosok s hasonszőrű társaik osztályér­dekeik védelmében a nemzeti­ségi uszítás legféktelenebb po­litikáját folytatták. A dolgozók egységét és harci összefogását nacionalista jelszavak terjesz­tésével, a román, magyar, né­met és más nemzetiségű dolgo­zók egymásra való uszításával igyekeztek megbontani. Augusztus 23 nemcsak a gaz­dasági fellendülés útját nyi­totta meg hazánk dolgozó né­pe számára, hanem ezen a té­ren is gyökeres változásokat eredményezett. A szocializmus hadállásaiért vívott közös harcban pártunk marxista-le­ninista nemzetiségű politikájá­nak eredményeként kialakult és megszilárdult a román nép és a különböző nemzetiségi dolgozók soha meg nem bont­ható testvérisége, egysége és barátsága, hazánkban jogegyenlőtlenségének jó ízéért. A gyergyóalfalusi lenfeldolgozó üzem és a gyer- gyószentmiklósi lenfonoda ter­melőképessége pedig annyira megnövekedett az utóbbi idő- Örökre megszűnt ' ben, hogy ma már a tarto- a nemzetiségek mány összlentermelését képes el- feldolgozni. A Magyar Autonóm Tarto­mány egyik fő természeti kin­nyomásának, a megkülönböz­tetésnek bűnös politikája s a román és más nemzetiségű ! csének, a fának a gazcíaságo dolgozók öntudatos testvéri al­kotó munkájában pártunk és népi demokratikus rendsze­rünk iránti hála és szeretet ölt testet. p kis történelmi vissza- *- pillantás még szemléle­tesebbé teszi azt a nagyfokú változást, amely az egész or­szág és tartományunk gazda­sági, társadalmi és művelődé­si életében a felszabadulás óta végbement. Virágzásnak indult az ipar valamennyi ága, erő­teljesebben fejlődik a mező- gazdaság, a kultúra fénye be­hatolt a legtávolabbi kis tele­pülés kunyhóiba is. Lüktető élet bontakozott ki a Maros, az Olt, a Küküllő mentén. A felszabadulást követően ipari munkások, bányászok, vasasok és favágók, dolgozó földművesek és haladó értel­miségiek nemzetiségre való tekintet nélkül egy emberként fogtak hozzá a párt hívó sza­vára a visszavonuló fasiszták által felrobbantott vasutak és hidak, a tönkrement és kifosz­tott gyárak újjáépítéséhez, romok helyén mindenütt szor­gos építőmunka kezdődött és rövid idő alatt ismét üzembe lépett a roarosvásárhelyi vil lanytelep, újjáépült a hatalmas Maros-gát, a hidak százai, a Maros és az Olt sok fűrészüze­me. Népi demokratikus rend­szerünk milliárdos összegeket fordított és fordít egykor el­maradott tartományunk ipará­nak és mezőgazdaságának fej­lesztésére, korszerűsítésére. A párt iparosítási politikájá­nak eredményeként a Magyar® Autonóm Tartomány területén ma már több köztársasági ér­dekeltségű üzem és helyiipari vállalat működik, amelyek a legváltozatosabb ipari termé­keket állítják elő. A népi de­mokratikus rendszer évei alatt Marosvásárhelyen felépült Kö­zép- és Délkelet-Európa egyik legnagyobb bútorgyára, a Si mó Géza bútorgyár, amelynek ízléses, szép kivitelezésű gyárt­mányai ma már az ország ha­tárain túl is jól ismertek és keresettek. Az Encsel Mór üzem nemcsak tartományunk, hanem az egész ország egyik büszkesége. Az itt gyártott textil- és ruhaipari gépalkat­részek minőség és precizitás dolgában felveszik a versenyt bármelyik nagyobb termelési tapasztalattal rendelkező ál­lam hasonló jellegű üzemének gyártmányaival is. Mindez dolgozó népünk alkotó készsé­gét és rátermettségét bizonyít­ja, amelyet még a közelmúlt­ban is igyekeztek kétségbe vonni és kisebbíteni dolgozó népünk ellenségei. Csíkszere­da szomszédságában nemrég amidongyár épült, amely mé­reteit tekintve az ország má­sodik ilyen üzeme. Sepsiszent- györgyön szorgos építők újjá­és nagyobbá építették a textil­gyárat. Több millió lejes be­ruházással új fonórészleget helyeztek itt üzembe. M nyunk egyik igen fontos me­zőgazdasági termékének, a tej­termékeknek ipari feldolgozá­sa is. Baróton napi 1<8 000 liter a már korszerű színvo­nalon történik tartomá­sabb ieihssználása érdekében nagy összegű beruházásokat eszközölt államunk. Galócáson préseltfalemezgyár épül, amely hazánk egyik legkorszerűbb üzeme lesz. A gaiócási kombi­nát egyes részlegei már meg is kezdi ék a termelést. Az el­múlt években kibővítettük és korszerűsítettük a maroshévízi és a régeni fafeldolgozó üze­met. A múltban tartományunk is azoknak a területeknek a so­rába tartozott, amelyek nem igen dicsekedhettek a villamo­sított falvak számával. A népi demokratikus rendszer éveiben az országos villamosítási terv keretében felépült az erdő- szentgyörgyi Vörös Csillag hő­erőmű, ahonnan magasfeszült­ségű távvezetékek ágaznak szerte mind a Magyar Auto­nóm Tartomány területén, mind a szomszédos tartomá­nyokba is. Az erdőszentgyör- gyi hőerőmű üzembehelyezé­sével nemcsak falvaink villar mosítása válik lehetővé, ha­nem a hőerőmű által termelt olcsó energia előmozdítja tar­tományunk iparának még fo­kozottabb fejlesztését is. A helyiipari vállalatok, ame­lyeknek igen fontos szerepük van gazdasági életünkben, na­gyot fejlődtek az elmúlt más­fél évtized alatt. Tíz helyiipari vállalatunk 400 egységének termelése 1948 és 1958 között 573 százalékkal emelkedett. Ez a nagyarányú növekedés első­sorban annak tulajdonítható, hogy a néptanácsok végrehaj­tó bizottságai az állandó bi­zottságok segítségével szünte­lenül kutatták és kutatják a helyi nyersanyagforrásokat, amelyeket aztán a helyiipari vállalatok hasznosítanak. íme néhány és csak a leg­jellemzőbb példa tartomá­nyunk iparának fejlődéséről, amely maga után hozta az ipa­ri munkásság számának roha­mos növekedését is. Ma tarto­mányunkban 60 000-rel több az ipari munkások száma, mint 1930-ban. lió lej megtakarítást értek el az önköltség csökkentése ré­vén. A Román Munkáspárt Központi Vezetősége július 13—14-i plenáris ülésének ha­tározatára válaszolva pedig minden üzemben újabb válla­lások születtek a munkater­melékenység növelése és az önköltség csökkentése érdeké­ben s a munkások több mint 85 százaléka kapcsolódott be a szocialista versenyekbe. Hazánk gyors ütemű gazda­sági fejlődése lehetővé tettei hogy pártunk és kormányunk egyre jobb anyagi feltételeket teremtsen a közoktatás és a kultúra felvirágoztatására is. Csak a Magyar Autonóm Tar­tomány számára erre az esz­tendőre az állami költségvetés­ből nem kevesebb, mint 124 millió lejt utaltak ki tanügyi és kultudális célokra. Évről évre nő az iskolák és a tanulni vágyó fiatalok száma. Az el­múlt tanévben a Magyar Autonóm Tartomány 797 isko­lájában összesen 94 842 diák tanult és ebből 593 iskolában 75 377 gyermek számára ma­gyar nyelven folyt a tanítás. Számottevően fejlődött az üzemi és falusi kultúrmunka is az elmúlt esztendők során. A felszabadulás előtt tartomá­nyunk területén írd és mondd 15 falusi kultúrotthon létezett. Ma a román, magyar és más nemzetiségű dolgozók közel 500 kultúrotthonban fejlesztik, gazdagítják tartalmában szo­cialista, formájában nemzeti kultúrájukat. A kultúrottho- nokban működő 1668 kultúr- csoportnak pedig több mint 29 000 tagja van. Ezen kívül 57Ö könyviárban közel félmil­lió kötet könyv áll a dolgozók rendelkezésére. A fentiekben csupán né­hány adatot közölhet­tünk a sok közül, de ezek is híven szemléltetik azt a hatal­mas arányú fejlődést, amely a Magyar Autonóm Tartomány gazdasági, társadalmi és mű­velődési életében az elmúlt 15 esztendő alatt pártunk bölcs és előrelátó politikája nyomán megvalósult. Irta: Lukács László, a Magyar Autonóm Tartomány néptanácsa végrehajtó bizottságának elnöke. Anavi Ádám: MÁSFÉ LE ÉVEK Az élt időt nem méri senki rőffel, S nem tudja senki, mi a végtelen. Se bolygójárás, inga, kronométer nem jelzi azt: mi a történelem. A csillagok nem számolják áz évet, mig bolygójuk egyszer körül kerül. — Az elmúlás fájdalmát csak mi éljük gyötrelmesen, sajgón és emberül. A csillagok örök szabályossága merev mozgás: mást tenni képtelen. — Mi tudjuk már a Törvényt! — s élünk véle, kormányzott sorsunk új történelem. Nem égi inga méri éveinket! ■ Van év, mely egész évszázad nekünk! A harcok és győzelmek átélése növeszti végtelenné életünk. Gerincünkön tiport a gőg, a csizma, — készült hazám, a nép csak jelre várt. S megjött a jel ötágú csillagokkal, s a föld alól dübörgőit fel a párt. Napok viharja dörttött ezredévet, nein tűrt béklyót gyalázott népemen! — Tizenöt év! — amikor milliókat hoztál a fényre fel, történelem. A szabadságban hegycsúcsokig nőttünk, s az égre küldünk holnap ósillágot, — Tizenöt év! — hagy benned egy betűmmel tán egy atomnyi serkéntő vágyók! Hát jertek mind! — Nekünk már engedékeny a tér, idő és a történelem. — Olyan tettekkel sűrítsd napjainkat, högy mindén évünk, évszázad legyen! — :NV%XW*XNVNVWVVNNNWS%<1 * S zf? , eredményeket érj ASZ T ALÓ S ISTVÁN : tünk el a mezőgazdaság^ fejlesztése terén is. A dolgoz! parasztság egyre inkább felis meri, hogy csak a szocialista gazdálkodásra "Ö, már milyen sokat tudsz!«- > V WVVNNNN NNN"V\WWWNVWWXWJtNXVV*. Nem magánügy j Az októberi ősz utolsó nap- — Próbáld a másik hulld- kor a harmadik is közbeszólt. __ áttérve élhetÁfáinak egyikén történt, amikor mon — szólt rá az a csendes — Ez már ellenforradalom. i nhh és enndtal'mahh Met*űkomor nyugtalanság- égette a harmadik. — Csendes volt a hangja és J ® # szíveket. Mikor az emberek A fiú ingerülten nézett rá. komoly. mint egyéni gazda korában /reménykedve vagy reményi — Látszik, maga még soha- A fiú összeszoritott szájjal Tartományunk^ területén máj vesztve hallgatták a híreket; sem fogta Budapestet! — nézett rá, végül is kifutott 132 kollektív gazdaságba 2 me-%amákor nemzetféltő bánat fel- mondta, és vádaskodás lappan- belőle az indulat: termelőszövetke-2^°zte be a tekintetet — a ma- gott szavaiban. — S maga ennek örül, * gyár országi események idején. Rosszízű csend támadt. ugye?l... Még a tetújük , tói i­* * * — Miért ne fogta -volna? — col!... — fordult aztán az öreg­Lefújták a műszakot, s az próbálta valamitől megvédeni hez. tartományiéin berek tódultak kifelé. So- az öreg a másikat. — Hé, te bolond vagy! —­'kan hazaindultak, de páran — Csak. förmedt rá az öreg. siettek a kultúrterembe rádiót — Miért csak? De a fiú tele daccal mondta: hallgatni. Az öntödéből hár- — Azért, mert csak! — Hagyja csak, ismerem én van. Fűzzük még hozzá aztS-man is jöttek, s a leghama- Egyikük sem szólt többet, őket!... De ebbe nincs beleszó­ld, hogy a szövetkezeti gazda-grabb. Egy öreg, egy idősebb és de furcsa feszültség maradt lásuk!... segítséget^ egészen fiatal munkás. köztük. A harmadik felé fordult, és ‘ A fiatal azonnal a rádió Végre csakugyan megszólalt remegett a szája szele, mellé ült, és bekapcsolta. Az a rádió. Egy öblös hang sú- — Hegyen nyugodt, vannak ..öreg is odaült mellé, a harma- lyos szavakat dobált szét a te- olyan jó demokraták, mint traktorállomásoktól. Tartomá-^dik azonban kissé távolabb tő- rembe: akárki. Rendbe jönnek ők, ma­nyunk területén ma több mint^Ht/c megállt, és várt szótlanul. — ... eltöröljük az emmárt- guk hiába hiszik... Jó darabig csak zene hallat- rendszert... — Mintha a terem Hirtelen kettétört a hangja, , , , , szott: «•Nabukodonozor« komor megtelt volna mázsás kövek- elhallgatott, s megrázta a fejet más mezogazdasagigfcónísű kei. fájdalmában. zőgazdasági zetbe és 620 mezőgazdaságii társulásba összesen 93 257 csa-i Iád tömörült. A földterületének nem egészen: 50 százaléka szövetkezetesítvi ságok hatékony kapnak a mezőgazdasági műn-; kák elvégzésében a gép- és! 554 traktor, 648 cséplőgép és számos gép áll a szövetkezeti gazdasá-J — Megint ez a hullakísérő Az öreg öntő megrGörnyedve Az a másik sápadtan állt, gok rendelkezésére. Tartományunk 5muzsika — dühösködött a fia- ült. felindultan nézte a fiút, vala­Biztosan elmarad a svéd— ftmagyar... — mondta. kapacitású korszerű tejsürítő j tikus rendszerünk iránti hű-í üzem létesült; a gyergyóreme- ségükről, odaadásukról. Álljon! tei tejporgyár termékeit pedig nemcsak az országban, hanem határainkon túl is kedvelik a itt ennek a bizonyítására né-i hány példa a sok közül: azj üzemek dolgozói ezév első öt. vásárlók kiváló minődéért és hónapjában több mint 13 mii- ’ munkásaidtól. — El akarják törölni a pár- mi dühöset akart odavágni, va­tot... — Kétségbeesetten nézett lami sértőt, de végül is legyin- a másik kettőre. tett, s lenyelte. Sóhajtott egy — Ezért halt meg annyi drá- mélyet, aztán megfordult me­ga fiatal... Lám, hog*\ kibújik révén, és szó nélkül kiment. _ tegnap is a szeg a zsákból... Az öreg utána akart szólam, A fiú mereven ült, s nézte de látta: ezt ő már vissza nem — Ott próbálom, nem látja?! a padlót. Aztán csak felkapta hívja. A fiúra kiáltott hát: Erre-arra csavarta a keresőt, a fejét. — Hogy mersz ilyesmiket, de híreket nem tudott a gép- — Nem hiszem. Ez nem le- te sült fejű! bői kicsavarni. hét... Annak remegett a hangja: — Ereszd csak... — nyúlt — Mit nem hiszel?! — csat- — Az embernek szakad meg óda az öreg, de a fiú félretolta tant rá az öreg. — Ez nem ka- a szíve, s ők meg izéinek Mit [a kezét. tolikus vallás, hogy hiszed érzik ők... Felállt dühösen, és Hagyja, tudom én, hol kőt vagy nem hiszed. kifelé indult, raaam, A fiú vitatkozni készült, mi- Az öreg összehúzott szem* dolgozó parasztjai, s a néphez^ hű értelmiségiéi az ipar, a me-í meg^aTsne a fut­zögazdaság, tudomány és kul-Sballodat, most nem az a fon­tára terén elért eredmény eik-Jtos. Próbáld, ahol kel tesznek hitet a Román Munkáspárt és népi demokra-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents