Somogyi Néplap, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-23 / 197. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 A megtalált igazság Vasárnap, 1959. augusztus 23, Bukarest egyik szép épülete. VUla Predeáfban. a hegyi üdülőhelyen. A ROMÁN NÉP tizenöt éve szabad... :;. Ennyi idő elég volt ah­hoz, hogy 18 millió ember megtanuljon az életnek örül­ni, jövőt és hazát építeni. Abba az »iskolába«, ahol mindezt tanították, beirat­kozhatott a bukaresti piaci árustól a miniszterig, a szi- ' najai hegyi lakótól a ploesti bányászig mindenki, aki őszintén akart dolgozni a nép felmelkedéséért. A nagy tanítómester, a tapasztalt ve­zető a Román Munkáspárt volt, amely már az illegalitás ieejében utat mutatott, és hősöket nevelt. Bukarest vajszínű, égnek nyúló épületóriásai és élénk forgalmú, gazdag üzletsorai között száz- és százezrek ta­láltak önmagukra. A mus­kátlis ablakos munkásnegye­dekből új, nagy gyárakba vezetnek az utak. A román tengerparton és a hegyi üdü­lőkben dolgozók, diákok pi­hennek és szórakoznak. A román falvak fölött pedig — ahol a lakosság 80 száza­léka él — kisütött a nap. Az elmaradottságot legyőzte a kultúra. Az igényessé vált román paraszt a szakszerűen vezetett szövetkezetben ki is elégítheti igényeit. Innen van az, hogy ma annyi nyugodt és magabiztos, őszintén mo­solyogni tudó embert látni a szomszédos Román Népköz­társaságban. Ezért van, hogy minden, de minden a frisse­ség, a fiatalság és az életerő érzésével hat. MI TETTE KÉPESSÉ ezt a népet arra, hogy 15 év Meiicuesnaz a f ranova völgyében. Ezt a csodálatos helyet tavasztól őszig ezrek és ezrek | keresik íeL alatt hosszú évszázadok munkájának is dicséretére váló eredményeket mutasson fel a világnak? A megtalált igazság. A szocializmus épí­tésének céltudata. A mun­káshatalom. Ebben a szocia­lista országban sem csupán a munkapadnál ismert a munkásarc és a munkáskéz. A román munkások bebizo­nyították, hogy otthon van­nak az ország vezetésében, a tudományokban, a kultúrá­ban is. Nem véletlen, hogy a Román Munkáspárt veze­tésével annyira tervszerűen alakították át életüket a ro­mán dolgozók. Megható az az öntudat és vélallkozó szellem, amely a román né­pet jellemzi. Az életszínvo­nalat csak úgy lehet állan­dóan emelni — vallják a ro­mán dolgozók —, ha előbb a feltételeket is megteremtik hozzá. Tudják, hogy milyen mély pontról indult el hazá­juk a háború után, és előbb áldozatokat kell váltania, el kell jutni az előrehaladás bi­zonyos fokára ahhoz, hogy a távolabbi csúcsokat is meg­hódíthassák. Mennyire igaz ez! Ennek a helyes szemlé­letnek köszönhető, hogy Ro­mániában emelkedk az élet­színvonal. Ezekben a hetek­ben fizetésemeléstől és nagy­arányú árleszállítástól vissz­hangzik országuk. Mindeh­hez a román nép tudatos bé­kepolitikája teremti meg az egyik legfontosabb alapot. Egy tatai bányásztól és egy bukaresti munikästöl szó szerint ezt hallottam a bu­karesti vonaton: — Nincs román és magyar úrhatnám- ság, csak román és magyar dolgozó van. És még hozzá­tették: kommunista dolgozó. Érezték, hogy ez a szó kell a két nép neve mellé. Ez a történemi varázsszó^ _ amely a nacionalista gyűlölködés után, 15 év alatt testvérré, egy célért küzdő sorstárssá varázsolta a két népet. Fe­lejthetetlen volt ez a beszél­getés, a bukaresti munkás és a magyar bányász között. Ezen a napon, Románia fel- szabadulásának 15. évfordu­lójának előestéién mindkét nép jelképévé magasodott. GONDOLATBAN mi, ma­gyar miliők is megszorítjuk a román nép kezét, és míg további sikert kívánunk a román dolgozóknák, tudjuk, hogy barátságunkkal a ma­gunk bolcogulásá nak útját is egyengetjük. Sz. N. Kolozsvári utcarészlet. Zajlik as élet a bukaresti „Augusztus 23“ Művekben Dumitru Minu a bukaresti »Augusztus 23« Művek ka» tanműhelyének lakatosa. Hosszú évek teltek el, amióta ki­került az iskolából. Mielőtt belépett az »Augusztus 23« Mű­vekbe, hét elemit végzett, és utána szakiskolán is tanult. Ezelőtt két-háram hónappsf újságban olvasta a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének és a Román Népköz- társaság Minisztertanácsának határozatát a közép- és főis­kolai esti oktatás megjavításáról. Nem gondolkozott sokat. Ion Musat lakatossal, valamint a gépműhelyben dolgozó Paul Vasilescu és Virgil Esanu esztergályosokkal együtt az elsők között jelentkezett az esti vegyesiskola nyolcadik osztályának felvételi vizsgájára. A vizsgáztató bizottság csupán ebből az üzemből eddig százhatvan ifjúmunkást vetít fel. Az elmúlt tanévben több mint 300 ifjúmunkás vett részt az »Augusztus 23« Müvek mellett működő középisko­lák esti tanfolyamain. Ugyanebből az üzemből 50 ifjúmun­kás jelentkezett a közép)- és főiskolák levelezőtagozataira; Az »Augusztus 23« rajon fiataljai nemrégen egy új kul­túrintézményt kaptak, az ifjúsági kultúrházat. Építésében önkéntes munkával részt vettek az »Augusztus 23« Művek ifjúmunkásai is. * * * Ebben az évben immár ötödször tartják meg a műked­velő művészegyüttesek országos versenyét, ötödször vesz részt ezen a versenyen az »Augusztus 23« Műveli művész- együttese. Nem véletlen, hogy a körzeti szakaszban az üzemi énekkar az első helyre kerti’t. hasonlóképpen az üzemek két művészeti agltációs brigádja is bekerült a döntőbe. * » * Marin Constantin a c -Augusztus 23« Művek hegesztője, Aurélra Marin pedig az egyik legtehetségesebb technikus’ lány. Munkájukon kívül azonban kitűnnek abban is, hogy egyikük tehetséges rajzoló, a másik kitűnő festő. A műked­velő művészek különböző kiállításai tájképeikkel és portré­ikkal megnyerték a kritikusok és a közönség tetszését. * * « Az »Augusztus 23« Művekben 830 ifjúmunkás viseli a »könyvbarát« jelvényt, amelyet a »Szeresd a könyvet« ver­seny győztesei kapnak meg. Jelenleg 1500 munkásfiú és -leány vesz részt ezen a versenyen. Rajtuk kívül mások is nagy számban látogatják az üzem majdnem 00 ezer kötetes központi könyvtárát vagy a műhelyekben létrehozott 34 mozgókönyvtárat. mel nézte, majd lejére csapta a sapkáját, és utána sietett. — Állj meg, holdkóros! — szóit rá, mikor utolérte. Kint az utcán sokáig némán mentek egymás mellett, végül is krákcgott egyet az öreq. — Restellhetned magad! — Miért? — Azt se tudod, kiféle, csak megsérted... — Nem érdekel! — Ne pattogj, mint a kakas a pléhen. Hallgass meg leg­alább. A fiú feleselni akart, de ő leintette: — Voltál te úgy, hogy: na, most meg kell halni??? Persze, még nem is lehettél. Hát én voltam. Negyvennégy szeptem­berében mint szölcött honvéd. Nyíregyházán olajra leptem, s gyerünk vissza Váradnak. Csakhogy az út ott már el volt vágva. Lehúzódtam hát Deb­recenbe, aztán bekerültem a satuba. Tele volt németekkel. Egy kiégett ház pincéjében hú­zódtam meg, s vártam, pucol­janak a németek. A baj az volt, hogy nem volt civilru­hám. ügy szöktem meg teljes menetöltözetben. Ha rám ta­lálnak a tábori csendőrök, mondhassam: eltévedtem az ez- redemtöl. Puskám, szuronyom, mindenem megvolt, csak go­lyóm nem. Mindössze öt darab a tölténytárban. A hátizsákban ing, gatya, pokróc meg egy fél komisz. A kenyérzsákom félig szilvával. Úgy szedtem bujká­lás közben kint a határban. Három napja kenyéren és szil­ván éltem. De nem az éhségtől féltem én, hanem hogy elfog­nak, s agyonlőnek. Másnap az­tán odaértek az oroszok, s kezdődött a cirkusz. Tűnődhet­tem, mint a bolha kutya nél­kül: hova, merre bújjak. Vé­gül ,mégiscsak ott maradtam a pincében. De fel volt adva a lecke: dobjam el a puskát, vagy ne dobjam el. Ha eldo­bom, s németek jönnek, mind­járt látják, hogy szökevény va­gyok. Akkor aztán szervusz Kolozsvár. Ha nem dobom el, és oroszok találnak reám, ak­kor mind magyarázhatom, hogy megszöktem Horthytól. Végül is eldugtam a puskát a törmelék közé, s vártam. Nem sokáig kellett várjak. Olyan lövöldözés kezdődött, hogy recsegett az ég. Azt hit­tem, még az is r"i • — '-.ad, nemcsak a ház. A pinceabla­kok egy széles utcára nyíltak, s én azokon át leskelődtem ki­felé. Az utca túlsó felén néme­tek lőttek golyószóróval. Csat­togtak, burungoztak a golyók az aszfalton. Tőlem jobbra lőt­tek egy hirdetési oszlop felé. Annak tövében, alig harminc méternyire tőlem három kato­na lőtt vissza rájuk. Kettő gép­pisztolyból, egy meg golyószó­róból... ...De hisz ezek nem oro­szok, románok. Jól ismertem én a kétágú sapkát. Két nehéz évig viseltem én is azt Buzäu- ban... Persze, ók még augusz­tusban átálltak az oroszokhoz. A német golyószóró elhall­gatott, de ekkor egy másik kezdte lőni ezeket oldalról. Kettőt le ts lőttek hamar, de a harmadik felkapta a golyó- szórót, íöltényládát, s szaladni kezdett errefelé. Aztán csak eltűnt a szemem elöl. Úgy preckelt utána a golyó, mint mikor marék kavicsot szórnak a vízbe. Aztán csak: krrkpp... krrkpp... kopogott a falon a sok golyó. Elugrottam az ab­laktól, és hallgatóztam. Kint lövöldöztek tovább, de idebent csend volt, s ebben a csendben egyszer csak hallom, csikorog a pinceajtó, valaki lejött a lépcsőkön, s jött be­felé, egyenesen oda, ahol én is voltam. Aztán belépett az a golyószórós román katona. Úgy harmincöt év körüli volt, nagy bamaszemű. Valamiféle jel­vény volt a karján, kék-sárga- píros jelvény. Reám meredt csodálkozva, s már tette le a töltényládát, de én mondom neki gyorsan és románul, hogy szökött katona vagyok s ko­lozsvári. Miután románul szóltam, s elmondhattam, hogy ki va­gyok, nem bántott. Reám pa­rancsolt, vessem le a kövöüve­gem, s fordítsam ki minden zsebemet. Megtettem hamar, ö szét­nézett a pincében, aztán reám szólt: most pedig menjek ki. Hát ez már nem akarózott. — Meglőnek — mondom. Nézett reám mereven. — Három gyerekem van — motyogtam. Nézett még egy darabig, vé­gül is határozott. Álljak a sa­rokba, s ne mozduljak, mond­ta. A köpenyemet leterítette az egyik ablak alá, a golyószóró­ba új tölténytárat rakott, ki­tartotta az ablakon, aztán: ta- ta-ta-ta-ta-ta-ta-ta: újra lőni kezdte a németeket. A másik ablakból én ts fel­lestem, s láttam, azok már elő­nyomultak ugyancsak, de a golyószóró úgy vágta oldalba őket, hogy egyből szetment az egész előnyomulás. Sokan ott maradtak az aszfalton, sokan meg visszaszaladtak a túlsó ol­dalra. De aztán kezdtek ám lőni ők is. Szálltak a golyók, ropogtak a falon, mint a jég­eső. A baj az volt, egriedül ő nem tudott célozni, lőni meg a töltényszalagot is fogni egy­szerre, s ki-kihagyott a golyó­szóró. Ilyenkor engem evett a fene: még idejön egy német, s behajit egy kézigrá­nátot, akkor aztán mehetünk fütyülni mind a ketten. — Engedd, hogy segítsek — bújtam oda mellé, s kezembe fogtam a szalagot. Rám nézett a nagy barna szemével, s intett, ho—' -end- ben van. Majd hirtelen rám szólt: — Mi is szabad, ti is szabad... — mondta gyorsan, aztán tüzelt tovább. Simán vitte a golyókat a masina, s én tele örömmel hallgattam, milyen m torsán dalol tófelé a pinceablakon. — Szóljon csak, daloljon — gon­doltam. De egyszer csak elhallgatott. Nézem, mozgatom a tárat: semmi. Feltekintek a katoná­ra, s látom: áll, támolyog, és sápadt az arca. Fogja a vállát, s a kabátujjám. folyik végig a vér. Elrántom az ablaktól. — Mi van, testvér? — kérdem, de már nehéz, mint a só. El volt ájulva. Lefektettem a ka­bátra, elő hamar a szuronyt, s felvágtam a blúzát. A bal válla íróit átlőve. Próbáltam egy tiszta inggel bekötözni, de folyt a vére, mint a patak. A kezemmel igyekeztem befognit NS’láliy SD'b 1H . .. a sebet, de az ujjaim között is/ áttört a vére. Jó darabig ül-$ A Tumu-Severin-i hajógyár cm, s néztem a sápadt arcát./, dolgzói Románia felszabadulá- Arrol is elfelejtkeztem, hogyts sának 15. évfordulójára ké- int mi van. De ott már csak/szülve, a napokban vízrebocsá- egyszer-egyszer esett egy-egv/tot\&K az első 1100 tormás ten- loves. Végül is kinéztem. A ne-/ geri hajót. A 65 méter hosszú melók sehol sem voltak, a fal$riieselmotoros hajót a korsze- mellett meg lövésre tartott/rű technika vívmányaival lát- fegyverrel roméin katonák, nyo-£té.k. el. múltak előre. De ez elvérzik,/ * * * amíg ide is bejönnek... Legyen./ Relonból. valamint mű rost tál amf ^esz"' felettem a sapkám,/és viszkózával kevert relonból a derékszíját, talpra állitottani/női blúz- és ruhaanyagokat ké- valahogy, két karját a nyakam/szíteiteW a bukaresti Tesato- koze vettem, s a hátamon ki-j/rnle Reunite gyárban. A gvár ti tem az utcára. Ott pihentem*tervezői műrostból és műfo- ^e. renáet, aztán ríttenjJénaiból gyűrhetetlen kelmét is Senki sem állított meg /előállítottak. A gyár rövidesen tg vihettem, míg orosz«ímeriepzdi az új termékek ipari szaniteszekre akadtam. £ előállítását. — Engem elfogtak, de két/ * * * nap múlva magához tért, s iga-% a segesvári fajanszsvárbam zolt hogy vele karcoltam. Sza-Z^os-t állítottak elő eső ízben a múlZ vZTkoILv™ ntflft-ansznál jobb minőségű kerá- tam. Hát ő volt az a katona *lrua anyagot, úgynevezett fél- Négy hónap múlva meggvo-n[porcelánt. A fajanszhoz kiilföl- gyult, s februárban már meni/dx nyersanyagokat használtak, is vissza a frontra. Csehszlová-/ , . . .. Idába. Ott is megsebesült a*/& felP<>rce,án P**« k.zárólag karján. Szóval vérét hullatta «/hazai nyersanyagokból készül. mások szabadságáért, s mos: / * * * nincs beleszólása, vove?!... Ez/ Románia felszabadulásának nem, magánügy, barátomI j^l5. évfordulója küszöbén elké­csak^hirtelen megáulfésa Kolozsvár-Nagybánya sé vált a hangja: ^magasfeszültségű (110 kilovolt) — Hallgass ide: ha nerr, / távvezeték. A távvezeték kérsz tőle holnap boesánator.jjüzembehelyezésévei Nagybá­SmnnLm' e2<mt!t,gnya bekapcsolódott az országos A fiú állt némán, lehajtót,^ene^etikai rendszerbe. Egy­úttal újabb lehetőségek nyíltak fejjel. . .. > ­• jZöre0 többet nem szól* arra, hogy a tartomány helyi­mdult gyorsan, s vissza _ nezett. ^"egeiben tovább fejlődjék a villamosítás.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents