Somogyi Néplap, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-23 / 197. szám

SOMOGYI NÉPLAP s Vasárnap, 1939, augusztus 2S. A BÖHÖNYEI MALOMNÁL... Pártvezetőségeink ujjáválasztása elé M indössze j- ; .................... ........ K ocsi kanyarodik a malom elé. Nemes János böhönyei pa­rasztember hozott őrölni való gabonát. Hamarosan vállon is a súlyos zsák, majd lemázsál- va a pihentetőbe kerül a gabo­na. — Nemrégen készítették a Pihen tetőt 15 000 forintos költ­séggel — mondja Táncos Fe­renc malomvezető és Balogh József főmolnár. — Ez a be­rendezés biztosítja az • egyenle­tes, folyamatos őrlést. A malmot automatizálták. Önműködő mérleget is szerel­tek be, nem kell zsákolni, em­beri erővel méregetni a gabo­nát. Egy-egy műszakban 72 mázsa gabonát őrölnek-meg, s a liszt kifogástalan minőségű. Július; tervüket 103,26 száza­lékra teljesítették. Még ered­ményesebbé válik munkájuk, ha megfelelő tároló helyiséget kapnak, s nem kell a lisztet a malomban tárolni. fifkotmánynapi ünnepségek Marcaliban Marcaliban a község leg­szebb helyén, a járási pártbi­zottság épülete előtt tartották meg délelőtt 11 órakor az , al­kotmány évfordulójának ün­nepségeit. A zászlóik alatt fel­vonult dolgozók előtt Varga István, a járási tanács v. b.- titkára ünnepi beszédben mél­tatta az alkotmány jelentősé­gét, majd az inkei erdőben, az 1919-es marcali járási mártírok kivégzási helyén kötött cserfa- koszorúval staféták futottak be az ünnepség színhelyére. Ugyancsak az alkotmánynapi ünnepségekkel' kapcsolatban dübörögtek be a nádasdi erdő­ből induló motorosok is. Mind­két stafétának a koszorúját a marcali járás falvainak szalag­jai díszítették. Miután a mar­cali tanács és nőtanács vezetői is rákötötték emlékszalagjai­kat, elhelyezték a koszorúkat a mártírok szobránál. Az ünnepség után a gyere­kek hangos örömmel vették birtokukba az új berendezéssel, a többi között szökőkúttal bő­vült gyermekparkot. Délután a sportpályán birkó­zó- és labdarúgó-bemutatón szórakoztak a község dolgozói, este pedig a művelődési ház, a földművesszövetkezet és a tisz­ti klub művészeti csoportjai adtak divatbemutatóval tarkí­tott műsort Ezt táncmulatság követte. „ Eljárást indítunk., A Somogyi Néplap 1959. au­gusztus 15-i számában «-Népi ellenőrzés a barcsi Utasellátó­ban« cím alatt cikk jelent meg. Ennek nyomán vizsgálatot in­dítóttunk. s abban a Barcsi Járási Népi Ellenőrzési Bizott­ság egy tagja is részt vett. A vizsgálat alapján az egység ve­zetője ég dolgozói ellen az el­járást megindítjuk. MÁV Utasellátó Üzemi V., Vendéglátóipari Osztály. néhány nap választ el bennünket j pártéletünk nagy jelentőségű eseményétől, a pártvezetősé­gek újjáválasztásónak meg­kezdésétől. Kétségtelen, hogy a következő hetekben egész belpolitikai életünk egyik leg­fontosabb eseménye, éppen ez lesz. November végén ül ösz- sze pártunk kongresszusa, mely nemcsak mérlegre teszi pártunknak és kormányunk­nak az ellenforradalom óta folytatott politikáját, elemzi eddigi munkánkat, hanem hosszú évekre meg fogja szab­ni politikánk irányvonalát, népgazdaságunk fejlődésének irányát és ütemét. Pártunk kongresszusa éppen ezért nem­csak a kommunisták, a párt­tagok ügye, nemcsak pártunk számára rendkívüli fontossá­gú, hanem — mivel kormány­zó párt vagyunk — az egész magyar dolgozó nép életére és jövőjére kiható esemény. Hisszük, hogy dolgozó népünk­ben az elmúlt években tudato­sodott: az MSZMP valóban a munkásosztály, a dolgozók pártja, amely egész tevékeny­ségét a szocializmus hazánk­ban való mielőbbi felépítésé­nek, a dolgozó nép felemelése érdekének rendeli alá. Az elmúlt években folytatott politikánk, a dolgozó nép tá­mogatásával elért politikai, gazdasági és kulturális ered­ményeink igazolnak bennün­ket, nincs miért szégyenkez- 'nünk az ország előtt. Az ellen- forradalom óta elért eredmé­nyeinkkel kivívtuk külföldi barátaink őszinte elismerését, ugyanakkor ezek az eredmé­nyek kiváltották ellenségeink még nagyobb gyűlöletét. Ez a két tényező, és az, hogy dol­gozó népünk támogatását él­veztük politikánk megvalósí­tásában, igazolja, hogy politi­kánk helyes volt, jó úton já­runk. Politikai párt számára éppen ez a legnagyobb elisme­rés, ha a dolgozók elfogadják vezetését, tevékenyen támogat­ják politikájának végrehajtá­sában, bíznak benne, hisznek szavának. Ügy érezzük, hogy az MSZMP ma ebben a hely­zetben van. Ezért felemelt fő­vel állunk és adunk számot eddig végzett munkánkról nemcsak párttagságunknak, hanem egész dolgozó népünk­nek is. A LEV OVALÓV P ártbizottságaink és alap­szervezeteink vezetősé­gei napjainkig nem keveset tettek a pártvezetőségek újjá- választásának sikeréért. Mégis azt kell mondanunk, hogy a hátralévő időben teljes erőbe­dobással kell munkálkodni azon, hogy azokat a célkitűzé­seket, melyeket a Központi Bizottság állít elénk határoza­tában, hiánytalanul megvaló­sítsuk. E célkitűzések tartalmát, je­lentőségét nemcsak pártveze­tőségeink kell hogy megért­sék, nemcsak nekik kell har­colni megvalósításukért, ha­nem egész párttagságunkat mozgósítani kell ehhez. Ne le gyen olyan párttagunk, aki erejéhez, tudásához mérten ne tenne valamit a megvalósítás érdekében. Kétségtelen, hogy minden politikai és gazdasági kihatása ellenére a vezetőség­választással, a kongresszus előkészítésével kapcsolatos ösz- szes feladat elsősorban a párt belső ügye. Jelentős mérték­ben függ további munkánk eredményessége attól, hogy ki­ket választanak a pártszervek élére, hogyan értékeljük és vitatjuk meg eddig végzett munkánkat, milyen feladato­kat tűzünk a pártalapszerveze- tek elé. Arra kell törekedni, hogy e munka közben erősöd jék a párt politikai és szerve­zeti egysége, tovább mélyüljön kapcsolatunk a dolgozókkal, növekedjék a kommunisták aktivitása és harcossága. Ugyanakkor ügyeljünk arra, hogy e tennivalókat ne szakít­suk el a más, előttünk álló, még megoldatlan feladatoktól, a többi között a termelési fel­adatoktól. Ezeket a főbb elveket csak cikkor és úgy lehet érvényesí­teni, ha megvalósításukban leg­alábbis a tagság túlnyomó többsége tevékenyen részt vesz, s értük felelősséget érez. Minden kommunistának el kell gondolkodnia azon, hogy alap­szervezete az ellenforradalom óta milyen munkát végzett, megállta-e helyét, betölt.ötte-e azt a szerepet, melyet egy pártszervezetnek be kell tölte­nie, mennyire tudott ténylege­sen vezetőjévé válni a maga területének. Sőt, ezen túl is kell menni, s ha szükséges, ön­kritikusan meg kell vizsgálni, hogy ő maga mit tett, hogyan dolgozott, hogyan segédkezett a párt és a kormány határoza­tainak végrehajtásában. S mindezekből kellő következte­tést kell levonni. Ha ez így lesz, akkor majd ez a tény is hozzásegít ahhoz, hogy a veze­tőségválasztó taggyűlés poll- 1 get erezzen azért, hogy kiket tikai színvonala olyan legyen, amilyennek lennie kell, s ott olyan határozat szülessék, ami a jövőben a munkát még ha­tékonyabbá teszi. TV/T őst készítik alapszerve- * zeteink vezetőségei a vezet őség választó tag °v ülések beszámolóit. Sok helyen talál­koztunk azzal a kérdéssel; mi­lyen is legyen a bszámoló, mi­vel foglalkozzék. Semmi esetre se legyen általános, az alap­szervezet tényleges tevékeny­ségétől elvont. A beszámoló fő­ként azzal foglalkozzék, hogy az illető alapszervezet, az olt élő kommunisták hogyan dol­goztak az ellenforradalom óta. Milyen eredményeket értek el, mely területen vannak még hibák, s hogyan, mit kell ten­ni azok kijavításáért. Foglal­kozzanak az illető területen élő dolgozóik politikai, gazdasá­gi és kulturális helyzetével. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a párt általános po­litikájáról, vagy a felsőbb szer­vek tevékenységéről megfeled­kezzenek. Azonban csak konk­rét, az alapszervezet tevékeny­ségével foglalkozó beszámoló fogja kiváltani azt, hogy a ta­gak. vitatkozzanak és véle­ményt nyilvánítsanak, hoay megfelelő aktivitás és politikai színvonala legyen a taggyűlés­nek. Meggyőződésünk, hogy ezek a taggyűlések megmutat­ják majd tagságunk politikai érettségét és a párt ügye iránti felelősségérzetét. Vigyázni kell arra, hogy a beszámoló ne egy ember, ne egyedül a titkár készítse, ösz- szeállításában vegyenek részt a pártvezetőség tagjai is, s tük­rözze a vezetőség kollektív vé­leményét. Ezért a beszámolót a taggyűlés előtt lenalább négy­öt nappal vezetőségi ülésen vi­tassák meg, s ha kell, dolgoz­zák át. Ezenjkivül készítsenek a jövő feladatokra vonatkozó- határozati javaslatot. A hatá­rozatok is a helyi sajátosságok és viszonyok figyelembevételé­vel készüljenek el, s konkré­tak, megvalósíthatók legyenek. A taggyűléseket igen gondo­san kell előkészíteni. Nincs szükség valami c’fra vásári dekorációra, de legyen párt­helyiségünk szép, tiszta, ren­des; minden párttag és tagje­lölt idejében értesüljön arról, hogy mikor lesz a taggyűlés, hogy azon pontosan megjelen­hessék, s ott gyakorolhassa is jogait P árttagságunkra most. fo­kozott felelősség hárul. Minden egyes párttag szemé­lyében is kell. hogy felelőssé­____%■„ F ORDÍTOTTA:BARÁNDI KOMOR VILMA' Magához?! emeletes ház előtt állította bevezetett a dolgozószobába: — Nem — felelte, és némi meg a kocsit. Mindkét szoba modern búto-1 gúnyt éreztem a hangjában. = — Megérkeztünk — szólt az rokkái volt berendezve, olyan Magához! asszony. . korszerű és kényelmes minden„ Elhatároztam, hogy türelmet — Hová hozott engem? amilyent csak nagyon jómódú erőszakolok magamra: végül — Menjünk be — mondta ember engedhet meg magú is minden talánynak meg kell felelet helyett. — Nem magya- nak. A dolgozószobában fé-% támogatást, s az apróbbnak oldódnia! rázhatom meg magának itt az nyesre politúrozott íróasztal^ tűnő kérdésekben is nyújtsa­választanak meg a pártvezető­ség tagjainak, titkárának. Elsősorban nekik kell tud­niuk, hogy kik azok a kom­munisták, akik odaadóan, fá­radságot nem ismerve dolgoz­tak és dolgoznak a párt, az egész nép ügyéért; akiknek elvhűségéhez kétség nem fér, a dolgozók szeretik, tisztelik, hallgatnak szavára, becsületes­ségében senki sem kételkedik, a munkahelyen példásan meg­állja helyét. Egyszóval, akit a dolgozók igaz és igazságos, melegszívű kommunista em­bernek ismernek. S ilyen párt­tagjaink megfelelő számban ’ mindenütt vannak, őket kell beválasztani a vezetőségekbe, s ha így lesz, akkor — meggyő­ződésünk —, a párt tekintélye tovább növekszik, a párt poli­tikájának végrehajtásáért még következetesebb harc fog foly­ni. Mindezeken kívül nem sza­bad megfeledkezni a párt számszerű erősítéséről sem. Nincs szükség, és nem gondo­lunk tagtoborzásra. De arra igenis szükség van, hogy a dolgozók legjobbjait, azokat, akik alkalmasak a párttagság­ra, és vállalják is az ezzel já­ró kötelezettségeket, felvegyük pártunk tagjainak soraiba. Bár ez állandó feladat, mégis szól­nunk kellett róla. Noha a vezetőségek újjává- lasztása elsősorban a párt bel­ső ügye, fél munkát végez­nénk, ha nem tudatosítanánk kellően e pártesemény és a kongresszus jelentőségét és ki­hatását egész gazdasági és po­litikai életünkre. Ez a fontos féladat még túlnyomórészt előttünk áll, de nem kétséges, hogy ezt is megoldjuk. M egyénk üzemeiben, gép­állomásain, állami gaz­daságaiban, termelőszövetke­zeteiben sok ezer munkavál­lalás és felajánlás történt pár­tunk kongresszusának tisztele­tére. Ez azt mutatja, hogy munkásosztályunk és dolgozó parasztságunk jelentős része várakozással tekint a kong­resszus elé. Ez egyúttal a párt iránti tisztelet és ragaszkodás kifejezése is, s ez nem lebe­csülendő. A felajánlók között természetesen ott vannak a kommunisták is. Elsősorban az ő feladatuk megmagyarázni, megértetni minden dolgozóval, hogy a vállalások teljesítése becsület ügye, és megfordítva: a vállalások nem teljesítése az egyén, de az üzem szégye­névé is válik. Szükséges tehát, hogy összefogjanak, és ponto­san teljesítsék vállalásukat. Járási bizottságaink, azok aktivistái sokrétű, más igen fontos feladataik végzése köz­ben komoly erőfeszítést tet­tek és számottevő segítséget adtak alapszervezeteinknek a vezetőségválasztás megfelelő előkészítésében. A következő időszakban fokozni kell ezt a 11. Már hozták is a bőröndöt; elegáns, drága disznóbőrtáska volt, de nem az enyém. Kinyi­tottam: fehérnemű, ruha és cipő volt benne, és valameny- nyi holmi, olyan keresetlen egyszerű és finom, amely csak igen drága dolgok sajátja. Ezek a ruhák sem voltak az enyémek, de nem maradt más választásom ... Felöltöztem, minden illett és mégsem illett rám, mintha a szabó és a ci­pész soványabbnak képzelt volna. Mindent ki kellett egy kissé engedni... Egészében azonban nem nyújthattam kel­lemetlen látványt, mert a na­pos nővér, aki bejött értem, hogy lekisérjen, elragadtatot­tan kiáltott fel: — Ó, Berziny úr!... Jankowska az előcsarnokban várt reám. Kifelé indultunk. Az ajtóban álló fekete SS- egyenruhás őr tisztelgett. A kijáratnál hosszú, szivar alakú, kávébarna automobil állott — német versenyautó. Sofőr nem ült a kocsiban. — Üljön be — szólt Jan- koivska. Csak nehezen fogtam fel a történteket. Én, mint szovjet tiszt, itt vagyok a fasiszták el­foglalta Rigában, és ahelyett, hogy agyonlőnének vagy kín­zókamrába vetnének, kivéte­les személyként ápolnak a né­met kórházban, az SS-ek tisz­telegnek előttem, most pedig — autóba tessékelnek ... Beültem. Jankowska a kor­mány mellé ült, és elindul­tunk. Autónk végigrobogott Riga utcáin, amelyek ugyanolyan levegősek és szépek voltak, mint azelőtt, mégis valami megmagyarázhatatlan válto­zást éreztem rajtuk. Az embe­rek ugyanúgy jártak-keltek az utcán, mint azelőtt, és mégis, mintha nem ugyanazok az em­berek lettek volna. Az autók ugyanúgy száguldoztak az út­testen, de ezek valahogyan má,s autók voltak. Ugyanúgy ragyogott felettünk az ég, de mintha az ég is más lett vol­na... Kutatóan néztem Jankows- kára. Kicsiny, halványlila színű kalapot viselt. Homlokára halvány rózsaszínű fátyol ereszkedett, amely kissé kacér kifejezést adott arcának. Sze­me szikrázott... Roppant merészen vezetett. A megengedettnél jóval na­gyobb sebességgel hajtott. — Hová visz? — kérdeztem. — Haza vágta rá szára­zon. Kocsink kiért a körútra. utca közepén! — Ne nézzen a fákra! — fi- Beléptünk a kapun. A por- gyelmeztetett kurtán a nő. tásnő, amikor meglátott, fel- Én azonban nem hallgattam emelkedett, rá. ■— Jó napot, Berziny úr! — A fákon emberek lógtak... hajolt meg barátságosan. állt, könnyű karosszékek ésénak segítséget. Az alapszerve- könyvszekrény. A falakat egyezetek várják is ezt tőlük. Se- sereg, csaknem egyforma ak-$ gitsenek a beszámolók, a hatá­amelyeket\ modorban^ akasztott emberek... Ez volt az a más Riga utcáin. Jankowska kezére tettem tt kezem. — Ne hajtson olyan gyor­san! Szemrehányóan nézett rám és lelassított. Nem Berziny volt a nevem, mégis így szólított... Felmentünk az első emelet­re. Jankowska kulcsot vett elő táskájából, kinyitotta a Wert- heim-zárat, és beléptünk a tá­gas előszobába. Világos hajú, idősebb asz­varell ékesítette, hanyag, formalista festettek. Megálltunk a szoba közepén. — Remélem — kezdtem remélem, hogy most végre[ megmagyarázza... Jankowska azonban félbe-! szakított. rozaii javaslatok elkészítésé­ben. Biztosítsák, hogy a veze­tőség közös munkájának ered­ménye legyen a beszámoló, s mielőtt azt a taggyűlés elé ter­jesztik, a vezetőség részletei­ben is megvitassa. Adjanak gyakorlati tanácsot alapszer­vezeteinknek ahhoz, hogy ezt a felelősségteljes munkát ho­Pontosan velem szemben két szony jött elénk, fekete ruhá- férfi függött. Idősebb embe- ban és fehér, csipkés fökötő- reknek látszottak, bár lehet, vei a fején, hogy kifejezéstelen, fakó ar- — Jó napot, Márta — kö- cuk megtévesztett. Az egyik- szöntötte Jankowska. — Meg- nek a mellén kartoncédula, ez- érkezett Berziny úr. — Udvariasabb házigazda is=, gyan kapcsolják össze a más, lehetne — mondta szemrehá-soron következő feladatokkal. nyóan. Mielőtt elárasztana£ q sak akkor hajtjuk végre zel a rövid felirattal: »Kém­kedésért-«... Jankowska fürkészve nézett rám. — Nagyon elkeseríti mind­ez? ... Hallgattam. Mit « felelhet­tem volna? És Jankowska újra rákapcsolt az előző sebesség­re. A Mártának nevezett asz- szony kedvesen mosolygott, de egy szemvillanásnyi idő után észrevettem, hogy mosolya hir­telen kínos zavarrá változott. — Jónapot kívánok... szó­lalt meg bizonytalanul. — El­akadt, azután nagy erőfeszí­téssel hozzátette: — Berziny — Csak el innen! — mondta úr... komolyan, és kis gondolkodás ^ Nincs semmi baj, Márta után hozzátette: — Csak el — nyugtatta meg Jankowska. ezektol a fáktól... .. , , , ... , — kimehet a konyhába, mert Bekanyarodott egy mellékút- _ , .... . ,, , cába, azután még egyszer BerzmV ur ma ltthon ebedel’ megfordult. Autónk Riga mi egyelőre a dolgozószobába egyik legnyugalmasabb és leg- megyünk, elegánsabb utcájába ért. Keresztülmentünk égy Ici­Vilúgos színű, nogy három- sebb ebédlőn, és Jankowska kérdéseivel, illett volna hely- lyel kínálnia. Vállat vontam. — Házigazda? Tudni aka-[ rom, hol vagyok! i — Otthon van. Ez a lakás, Auguszt Berziny lakása, rtiaga1 pedig — mint már mondottam, — Auguszt Berziny úr. Igyekeztem megőrizni ön-1 uralmamat, hogy megértsem a történteket. Megpróbáltam erélyesebbenj beszélni Jankowskával. — Elég legyen! — kiáltottami emelt hangon. — Meddig akar, még velem bujócskát játszani?, Kérem, adjon magyarázatot,j vagy azonnal elhagyom ezt a\ házat ... — Folytatjuk — jól a Központi Bizott­ság határozatát, ha a pártve­zetőségek és pártszervek újjá- választása a párt minden tag­jában az aktivitás növekedé­sét váltja ki; ha a párt sorai még tömörebbé, eggyéforrot- tabbá válnak; ha ezzel a mun­kával egyidejűleg eredménye­sen megoldjuk a gazdasági fel­adatokat is. Dolgozzunk úgy, hogy pártéletünk e nagy je­lentőségű eseménye erőnk megnövekedését, vártéletünk tová,bbi fellendülését eredmé­nyezze Ha így történik, ak­kor elmondhatjuk, hogy jól dolgoztunk, végrehajtottuk pártunk Központi Bizottságá­nak határozatát. Nagy Lajos, az MSZMP Somogy megyei szervezeti Osztályának veze­tője.

Next

/
Thumbnails
Contents