Somogyi Néplap, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-22 / 196. szám

Szombat, 1959. augusztus 22. SOMOGYI NÉPLAP 4 Kádúr János elvtárs h es sédé a gyári nagygyűlésen (Folytatás a 3. oldalról.) írják, hogy »jövőre már lesz*, azután megírják »egy félév múlva már lesz*, ismét más­kor, hogy »a jövő héten lesz*, és azután, hogy »a múlt héten volt*. Ezek után előfordul né­ha, hogy a háziasszony keres­te a Közért-ben a sokszor meg­ígért árut, és az a múlt héten sem volt. (Derültség.) Azt kér­jük tehát, hogy egy kicsit több felelősséggel írjanak. Azután ha valami jó, nem kell arról hússzor írni. Egyszer kell írni, úgyis észreveszik az emberek, ha valami jó, sőt azt is észre­veszik, ha valami rossz, még akkor is, ha az újságokban azt írták volna, hogy az jó. (De­rültség, taps.) Megírták pél­dául: megszűnt az üzletek fe­lesleges átalakítása. Ez volt a címben. Gondoltam magam­ban, ez nagyszerű dolog, ideje is volna már. Azután nézem, hogy mitől szűnt meg. Hát azt írják, hogy a Fővárosi Tanács illetékes osztálya kiadott egy körlevelet. Azért nekünk már vannak történelmi tapasztala­taink a körlevelekről. Attól, hogy azt kiadják, még nem ol­dódik meg rögtön a dolog, a megvalósulásért sokat kell ve­rekedni és harcolni. Ilyen ér­telemben gondolom én, hogy az újságírók még több felelős­séggel írjanak. A vezetésnél is lehet segíteni. Általában rendesen megy a munka, az igazgatók, tanács­emberek, vezető állami tisztvi­selők dolgoznak, de nem úgy, hogy a munkájukon ne lehet­ne javítani. Van egyes veze­tőinkben bizonyosfa'jta tehe­tetlenség. A termelés lendüle­tében elfeledkeznek arról, hogy nem elég valamit csak megtermelni, el is kell juttatni azt a fogyasztókhoz, el is kell helyezni a külföldi piacon, és itt még sok a javítanivaló. Gyorsabban, jobban dolgoz­zunk, több felelősséggel, keve­sebb tehetetlenséggel. A taka­rékosság is szükséges. Minden ember, aki közpénzt kezel — és sokan kezelnek közpénzt —, bánjon vele takarékosan, hogy minden fillérrel el tudjon szá­molni. Ha saját pénzéről van szó, akkor sem árt, ha egy ki­csit takarékos — különösen, mondjuk, szombat délután —, de ha közpénzről van szó, min­dig takarékosnak kell lennie, mert a nép munkájából alko­tott érték szent dolog ebben az országban! A kommunistáknak, a párt- szervezeteknek — folytatta Ká­dár János — többet kell fog­lalkozniuk a termeléssel, az építőmunkával. Szokják meg, hogy a munkáról nem elég csak beszélgetni, a jó munka intézkedéseket, közbelépést, javaslatot is kíván, a hibák korrigálását. Bízunk abban, hogy pártszervezeteink a kong­resszusra készülve sokat fog­lalkoznak az építőmunka egyes kérdéseivel. A kommunisták, a párt- szervezetek az iparban, a bányászatban, a közleke­désben, a mezőgazdaság­ban és a kereskedelemben éppen úgy, mint a kultúra területein, emeljék még magasabbra a kongresszu­si verseny zászlaját. Támaszkodjanak még bátrab­ban és az eddiginél is nagyobb bizalommal a tömegekre; a tö­megek pedig még nagyobb len­dülettel kövessék a pártot, és akkor minden célunkat elér­jük, amit erre az évre magunk elé tűztünk, sőt túl is teljesít­jük. R termelőszövetkezet a nép, a parasztság boldogulásának dönti fegyvere Beszéde további részében a termelőszövetkezeti mozgalom­mal foglalkozott. Hangsúlyoz­ta, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom nagy társadalmi kérdés, az egész nép ügye, mert enélkül nem tudnánk megoldani a nép életszínvona­lának további tartós emelését. Most az a feladat — foly­tatta —, hogy a termelőszövet­kezeteket megerősítsük, de — mint a márciusi határozatban is benne van — a mostani erősítéssel az újabb fejlődés feltételeit is. megteremtjük az egész országban. Az ellenséget meglepte az idei gyors fejlő­dés. Most tehát, miután utólag észhezkapott, hazudik, rágal­maz, támad. De számunkra — éppen mert az egész nép ügyéről van szó — a termelő- szövetkezetek fejlődése szent dolog, a termelőszövetkezete­ket mindenkivel szemben meg- védjük. A termelőszövetkezet a nép, a. parasztság boldogu­lásának döntő fegyvere. Az ellenség azt is mondja, hogy nem tudunk kellő anyagi feltételeket biztosítani, és meg­ijedtünk a gyors fejlődéstől. Komolyan mondom, ilyen ije­delmet minden negyedévben vállalnánk. Ami pedig az anya­gi eszközöket illeti, az ellenség hazugságaival szemben az a valóság, hogy a párt, a kor­mány felhívására a mezőgaz­dasági gépgyárak, a vegyiüze­mek, az építőanyagipar terven felül a traktorok, a silókom­bájnok százait, a műtrágya ezer tonnáit és a téglák mil­lióit adták a termelőszövetke­zetek anyagi megerősítéséhez. A Központi Bizottság és a kor­mány pedig — a múlt évi gaz­dasági eredményekből — je­lentős számú gépet, nagy mennyiségű műtrágyát és sok más fontos cikket vásárolt kül­földről, elsősorban a Szovjet­uniótól. Ismeretes, hogy több mint kétezer traktort és több mint háromszázezer tonna műtrágyát vásároltunk. A kor­mány ezenkívül igen jelentős pénzösszeget biztosított, hitelt nyújtott, és sok más formá­ban segítette a termelőszövet­kezeteket. Ezzel párhuzamo­san — mint az első fél év ered­ményei is bizonyítják — terv­szerűen fejlesztettük iparun­kat, kulturális életünket és a dolgozók életszínvonalát. Ez is bizonyítja, hogy az ellenség is­mét hazudott, amikor azt ál­lította, hogy a termelőszövet­kezeti mozgalom támogatása együtt jár az életszínvonal romlásával. 1 Ami a jövőt illeti: az ellen- séggel egyszerű beszélni — le­het vele a bot vastagabb végé­vel is —, de a tétovázó, a jö­vőt még nem világosan látó parasztember nekünk testvé­rünk, vele nem lehetünk se go­rombák. se erőszakosak, őt meg kell győznünk. Az ilyen, ma még bizonytalan ember tű­nődik: jó az a szövetkezet, vagy nem jó? Kié lesz a szö­vetkezet, ki fog Ott dirigálni? Ad-e a kormány támogatást? Hát persze, vannak olyan em­berek ma is. akik elvárnák, hogy még a disznóól zárját is készen, teherautón vigyük az új termelőszövetkezetbe. A bi­zonytalan, tétovázó embereket bátorítani kell, segíteni kell, mert ők alapjában rendes em­berek. Bennük a múlt és a jö­vő küzd. Nem szabad őket szidnunk, mert abban a ko­misz, embertelen régi világban azt tanulták, hogyha van .a kezük üdében egy kis földecs- ke, akkor van életük, ha nincs, akkor nincs. A tétovázókat fel kell világosítani, hogy a termelőszövetkezeti moz­galom fejlesztése nem a párt, az állam valamiféle rögeszméje, hanem az em­beri felszabadulás, a dolgo­zó parasztság boldogulásá­nak, az egész nép előreha­ladásának útja. Kié a termelőszövetkezet? És kié a haszon? Nézzék meg, kié itt Győr megyében, ahol már megteremtették a fejlett nagy­üzemi gazdálkodást, megválasz­tották a jó vezetőket, saját embereiket, és azok irányításá­val dolgoznak. Győr megyében például a szövetkezetekbe lé­pett parasztság az év első felé­ben 43 millió forintot megtaka­rított magának, mert más adó­zás alá esett, mint a múlt év első felében. Hát azárt ez nem két krajcár, s ez nem Dobié, nem Münniché. nem Kádáré, hanem Győr—Sopron megyei parasztoké! A kiskereskedelmi forgalom is figyelemre méltóan alakult: amíg az egész ország­ban nyolc százalékkal nőtt egy év alatt, Győr—Sopron megyé­ben 19 százalékkal. A szövet­kezeti útra lépett Győr—Sop­ron megyei parasztság tehát már közvetlenül tapasztalhatja, hogy övé a szövetkezet, és számtalan előny jár a nagy­üzemi gazdálkodással. Ugyan­így lesz ez természetesen az egész országban. Nem szűnik meg hirdetni, hogy a termelő- szövetkezet a fejlődés útja. A bizonytalankodóknak, a této­vázóknak mutassa meg, hogy már itt Magyarországon fél millió embertásunk van a szö­vetkezetekben, ugyanakkor a világ parasztságának immár egyharmada — az egymilliár­dos szocialista tábor paraszt­jai — a szövetkezetek útját t járják! ök a jövő emberei, akiknek példáját az egész világ követ­ni fogja. Hellyesen döntött te­hát az, aki már belépett. Jól döntött a saját érdekében is. A termelőszövetkezeti mozga­lom haszna a népé, a népen belül is elsősorban a termelő­szövetkezeti paraszté. — Akik már beléptek a ter­melőszövetkezetbe és azon az úton járnak, améy az egész magyar parasztság jövőjét je lenti, élvezik a párt, az állam, az egész társadalom fokozott támogatását, védelmét. Érez­zék, hogy nincs többé akadály előttük, a gazdag, szép élet épí­tői ők, akikre hálával gondol­nak majd a jövendő nemzedé­kei. Nyilvánvaló, hogy az úttö­rőknek és az elől haladóknak nyújtott kedvezményeket — és ezt is tudni kell — nem élvez­hetik majd azok, akik utolsók­nak ballagnak be a termelő- szövetkezetekbe. Az egész pa­rasztság utolsó sorában balin­gáknak már nem lehet azt a segítséget nyújtani, mint az út­törőknek.. A szövetkezeti úton járók soraiban legyen megingat­hatatlan szilárdság és kö­vetkezetesség. Figyelem és türelmesség kell a még bizonytalankodókkal szemben. Ugyanakkor határo­zottság és erély az ellenséges támadókkal szemben. A párt, a kormány úgy véli, hogy mind­három tényezőre szükség van. Mélyen meg vagyunk győződ­ve arról, hogy ezzel az elvi szi­lárdsággal halad előre népünk pártunk vezetésével n szocializ­mus teljes felépítése felé. Hem tűrünk beavatkozást belügyinkbe! Beszéde befejező részében a nemzetközi helyzettel foglalko­zott Kádár János. Kiemelte: a nemzetközi helyzetet az jel­lemzi, hogy napról napra téri hódit és győzedelmeskedik a Szovjetunió, a szocialista tábor békepolitikája, amelyet az egész békeszerető emberiség támogat. Az imperialisták, a gyarmatosítók Algériában, Dél- Afrikában és másutt is folytat­ják könyörtelen harcukat a szabadságukért küzdő népekkel szemben, legelvakultabb kö­reik folytatják a fegyverkezést, köztük az egész Európa leg- reakciósabb elemét képviselő nyugatnémet revanslsták fel­fegyverzését. Az ilyen jelenségek láttán ébernek kell lenni! A nemzet­közi helyzetet mégis az jellem­zi, hogy a hidegháború politi­kája csődbe jutott, és törede­zik a jég: az egész nemzetközi életben előtérbe került a bé­kés egymás mellett élés, - tár­gyalások politikája. Ennek te­le volt a külügyminiszterek ér­tekezlete is és az a nagy nem­zetközi esemény, amelynek még előtte vagyunk: Hruscsov elvtárs amerikai látogatása és Eisenhower szovjetunióbeli út­ja. MI teljes mértékben helye­seljük ezeket a találkozásokat és tárgyalásokat. Teljesen egyetértünk a szovjet bé> »po­litika céljaival, az atomfegy­verkísérletek és az atomfegy­ver betiltására való törekvés­sel, a leszereléssel. a német bé­keszerződés és Nyugat-Berlin kérdésének megoldásával, a békés egymás mellett élés, a két világrendszer békés versenyé­nek politikájával, mert ezek együttesein a tartós béke felté­teleinek megteremtését jelen­tik. Tudatában vagyunk an­nak, hogy e célok elérem nem könnyű, sok állhatatos munkát és következetes harcot kíván, de bizonyosak vagyunk abban, hogy ez a politika győzelmei arat, mert mellette van az igazság és az erő is, mert ez a politika az egész emberiség, minden nemzet érdeke. Pár­tunk, kormányunk, népünk ezeknek a gondolatoknak je­gyében kíván szerencsés utat és teljes sikert Hruscsov elv­társnak az Egyesült Államok­ban teendő utazásához, (Nagy taps.) Pártunk és kormányunk külpolitikája a magyar— szovjet barátság ápolása, a szocialista tábor egységé­nek erősítése és ettől a politikától soha nem fo­gunk eltántorodni ! (Nagy taps!) Politikánk az, hogy minden ország népével — legyen ab­ban az országban bármilyen társadalmi rendszer — békében éljünk egymás mellett. Ugyan­akkor része külpolitikánknak az, hogy nem tűrünk beavatko­zást belügyeinkbe, és a Magyar Népköztársaság függetlenségé­nek mindenkor rendíthetetlen őrei leszünk. (Taps.) Ennek megfelelően visszük minden­napi munkánkat, ápoljuk, erő­sítjük a politikai, gazdasági és kulturális együttműködést, a kölcsönös előnyökön alapuló gazdasági együttműködést a szocialista országokkal, a gyar­mati sorból felszabadult né­pekkel. Ugyanennek a politiká­nak megfelelően a kapitalista országokkal is az együttműkö­dés megkönnyítésének útját járjuk. Ennek része például, hogy országunkban úgyszólván teljes szabaddá tettük a beuta­zást. Az ország idegenforgalma ebben az évben naevobb volt, mint a felszabadulás tizenöt éve alatt bármikor, s ezt még növelni akarjuk. Teljesen nyilvánvaló, hogy a Ma war Népköztársaság és a kapitalista világ közötti közle­kedésnél a vasfüggönyt nem mi engedtük le, hanem a kapi­talisták. Az utóbbi időben me­gint nagyon sokat cikkeznek egyes kapitalista országokban arról, hogy megerősítettük ha­tárzárunkat, ott drótsövónyek, aknák meg hasonlók vannak. Ebben a következő a furcsa: ha az ember vendégségbe akar menni, és látja, ho— kapu nyitva van, miért akar min­denáron a kerítésen keresztül mászni? (Taps.) Mi azt mond­juk: határzárunkat az 1956-os tapasztalat alapján erősítettük meg és egy ideig még erősen is tartjuk, de ez csak a nem egyenes szándékú embereknek fáj, mert akinek egyenes szán­déka van, ott van a kapu, be­jöhet rajta. Kedves elvtársak, kedves elv­társnők! Ilyen gondolatok jegyében ünnepeljük alkotmányunk ün­nepét az egész országban. Éljen és erősödjék tovább országunk, dolgozó népünk hatalma, a mi drága hazánk, a Magyar Népköztársaság! (Nagy ta&aj Kaposvár dolgozói örömmel kös&öntötftéK lö év®& öik^tmánfisnkcit Zeneszó ébresztette augusz­tus 29-án Kaposvár lakóit. Már kora reggel megteltek az utcák ünneplő ruhás emberekkel, akik munkahelyükre vagy a megbeszélt gyülekezőhelyekre, onnan pedig a Virágos-pályára vonultak. Itt a Honvédzenekar pattogó indulói szórakoztatták az ünneplőket. A díszelnökségben helyet fogfalt dr Nezvál Ferenc igaz­ságügyminiszter, Somogy me­gye országgyűlési képviselője, az ünnepség szónoka, Szirmai Jenő, a megyei pártbizottság első titkára, dr. László István, a megyei tanács v. b.-elnöke, Sólyom Gábor megyei rendőr­főkapitány, Bogó László, a KISZ megyei bizottságának titkára, Kisdeák József, a me­gyei párt-végrehajtóbizottság tagja, Szántó Józ:ef, a Hazafias Népfront megyei titkára, Szik- szai László, a Kaposvári Járási Pártbizottság titkára, Csákvári János, a városi pártbizottság titkára, Mikecz János, a városi tanács v. b.-elnöke, dr. Arató Miklós főorvos, Csepreghy Győző főmérnök, Járányi Gyu­lává, a városi nőtanács titkára, Kocsis László iskolaigazgató, Bizvurm Antal, Pintér István, Puskás József, Király János, valamiét Kiss Józsefné, az MSZBT t ikára és Poschezgtrik szovjet alezredes. Alkotmányunk birtoklevél arról, hogy a magyar dolgosó nép birtokába vette as orsságot Szántó József, a Hazafias Népfront nevében köszöntötte az ünnepségen megjelent mint­egy ötezer dolgozót, majd dr. Nezvál Ferenc emelkedett szó­lásra. Beszéde elején az alkot­mány jelentőségéről beszélt, s arról, hogy törvénybe iktatása milyen hatalmas változást ho­zott a magyar dolgozó nép éle­tében. Párhuzamot vont a múlt urai által oly gyakran felma­gasztalt »ezeréves alkotmány* és a tíz évvel ezelőtt törvénybe iktatott alkotmány között. — A tíz évvel ezelőtt elfoga­dott alkotmány új fejezetet nyitott népünk életében. Az alkotmány legfontosabb politi­kai és jogi dokumentumunk — mondotta Nezvál elvtárs. — Birtoklevél airról, hogy a ma­gyar dolgozó nép — élén a munkásosztállyal és a munkás- osztály forradalmi pártjának vezetésével — birtokba vette az országot. Ezután a tíz esztendő alatt megyénkben, Kaposvárott vég­bement változást ismertette. Szólott az új üzemekről, válla­latokról, a város villany- és vízvezetékhálózatának, keres­kedelmének fejlődéséről, az egészségügy, az oktatásügy színvonalának emelkedéséről, majd a lakásproblémáról és Kaposvár fejlesztésének tervei­ről. — Kaposvár tervének elké­szítésekor elsődleges feladat­nak tekintjük a város további iparosítását. Ezt részben új üzemek telepítésével, részben a meglévők fejlesztésével, bő­vítésével, korszerűsítésével kí­vánjuk elősegíteni — mondot­ta a miniszter. Beszéde végén dr. Nezvál Fe­renc a világviszonylatban ha­talmas érdeklődést kiváltó Hruscsov—Eisenhower találko­zó jelentőségéről szólott. — A Hruscsov—Eisenhower találkozó a nemzetközi hely­zet enyhülésének biztosítéka — mondotta a többi között. — Hozzájárulhat a nézetei térések elsimításához, az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió közele­déséhez ... Hruscsov elvtárs kijelentette, hogy Eisenhower- rel történő találkozásának cél­kitűzése az, hogy hozzájárul­jon a hidegháború felszámolá­sához, jobb megértést biztosít­son az Egyesült Államok és a Szovjetunió között, s ezzel elő- segílse a világ békéjének a biztosítósát — fejezte be ün­nepi beszédét dr. Nezvál Fe­renc iga zsá "i > ovmi n:s zter. Kedves jelenet kövekezett ezután. A város asszonyai ha­talmas hófehér kenyeret, búzá­ból font koszorút, díszes kula­csot és bicskát ajándékoztak a miniszternek, országgyűlési képviselőnknek. Jókedv, vidámság, szórakozás Délután újra a Virágos-pá­lyán találkoztak a kaposváriak. Jókedvű emberek állták körül a büfés, lacikonyhás sátrakat. A Mértékutánd és Vegyesruhá­zati Vállalat divatbemutatóját több száz érdeklődő tekintette meg. A bemutatott ruháknak, a kisestélyi, nagyestélyi, nyári és őszi modelleknek s a mint­egy 20 féle cipőnek igen nagy sikere volt. Sikert aratott az Ifjúsági Háznak a divatbemu­tatónál közreműködő zenekara is. Ezután kultúrműsor követ­kezett. A sort a csokonyavison- tai fmsz tánccsoportja nyitotta meg két leány- és két páros­tánc bemutatásával, maid Tó­ki József és zenekara népdalo­kat és csárdásokat muzsikált. Nagyon tetszett a babócsai fmsz csoport Somogyi kanásztánca és Vizslás! párosa is. Fergeteges tapssal hálálta meg a közönség a vendégsze­replő szovjet csoport táncait. Különösen a második, az uk­rán néni táncukat. Majd Műdig Erzsébet és Ha- luska József énekelt kettőst a Leányvásárból. Ezután á szent- mihályhewi népi együttes kö­vetkezett a Szentivánéji tűzu«- rás című népi játék előadásá­val. A színvonalas és gördülé­keny műsort a KISZÖV Somo- grt kalászok című szép, tempe­ramentumos tánca zárta be. Meg kell emlékezni a Vörös- kereszt néhány asszonyának lelkes munkájáról is. Kora reggeltől késő estig szolgálat­ban voltak, járták P vásárt, s ahol szükség volt rá, azonnal segítséget nyújtottak ... Este tömve voltak a szóra­kozóhelyek. A parkban, az If­júsági Ház udvarán és másutt ezrek szórakoztak. Lelkes, őszinte örömmel kö­szöntötték alkotmányunkat Ka­posvár dolgozói. Jó! sikerült ünnepségek Nagyatádon Alkotmányunk születése év­fordulójának előestéjén a nagy­atádi KISZ-szervezetek fáklyás felvonulást rendeztek, majd tábortűz volt a Széchenyi té- j ren. Ezen az estén emlékeztek az alkotmányra a helyőrségi tiszti klubban is. Itt a Buda­pesti Kamarakórus adott ma­gas színvonalú művészi műsort. A nyomdában élüzemavató ün­nepségen méltatták az alkot­mány jelentőségét. 20-án reggel a járási művelő­dési ház fúvós zenekara ébresz­tette a lakókat. Délelőtt 10 órakor tartották meg a községi ünnepséget a Széchenyi téren. Ilics Jenő, a népfront-bizottság titkára üdvözölte a mintegy háromezer ünneplőt, majd Ko­vács Ferenc, a járási tanács v. b. elnökhelyettese mondott beszédet. Ezután kultúrműsor követ­kezett. A járási művelődési í ház esztrád-zenekara kíséreté­vel Balatinecz Márta adott elő operettrészleteket. Táncszá­mok, harmonikaszólók váltot­ták egymást. A műsorban köz­reműködött a községben tar­tózkodó Budapesti Kamarakó­rus. Délután 1 órakor Kovács Já­nos, a járási nártbizottság mun­katársa megnyitotta a művelő­dési ház fényképkiállítását; Délután a parkban a fö’dmű- vesszövetkezet népi zenekara szórakoztatta az ünneplőket. A sportkedvelők a hagyományos Konzervgyár—Fonalgyár közti labdarúgórriérkőzésen szóra* koztak.

Next

/
Thumbnails
Contents