Somogyi Néplap, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-14 / 163. szám
Kozlov sajtóértekezletet tartott New Yorkban Kedd, 1959. július 14SOMOGYI NÉPLAP Vasárnapi genfi események NEMZETKÖZI 4P &ZE; MLE A második Három hetes szünet után hétfőn megkezdődik Géniben a külügyminiszteri értekezlet második /élideje, sőt a nyugati külügyminiszterek az előzetes hírek szerint már ma este ren dezik első közös estebédjüket, hogy a hétfői tárgyalások megindulása előtt "összeegyeztessék álláspontjukat«. Hogy milyen eredmény alakul majd ki a második félidő végére, azt természetesen lehetetlen megjósolni, — de érdemes egy kissé tüzetesebben megvizsgálni az első szakasz tanulságait^ mert ezekből sok következtetést vonhatunk le a külügyminiszterek most újra meginduló tanácskozásaira is. A genfi értekezlet első szakaszában bebizonyosodott, hogy a Szovjetunó több szempontból is előnyös helyzetbe került nyugati partnereivel szemben. Próbáljuk ezt röviden pontokba foglalni: 1. Igaz, hogy a külügyminiszteri értekezlet összehívását először a nyugat Javasolta, de csak ml után nem tudott kitérni az elől a szovjet javaslat elől, hogy a keletnek és nyugatnak közösen meg kell vitatnia a nyugat-berlini k.érdést, tágabb értelemben pedig az egész német problémát. A nyugat csak azért választotta ezt a megoldást, hogy ne kelljen a Szovjetunióval a legmagasabb miniszterelnöki szinten találkoznia. A valóságos helyzet tehát az, hogy a Szovjetunió verekedett a találkozóért, a nyugat meg kénytelen volt leülni az asztalhoz. Érthető, hogy a Szovjetunió küldöttsége jól, a nyugati delegátusok pedig feszélyezve érezték magukat. 2. Az is előnyös helyzetet teI remtett a Szovjetunió számára, | hogy ő nem akart felállni a | tárgyaló asztaltól. Ezzel szemben a nyugatiak a legszíveseb , ben végleg megszakították válna az értekezletet, ha megfelelő indokot találnak, amivel port hinthetnek a békét követelő emberiség szemébe. De mivel ilyen Indokot a Szovjetunió nem szolgáltatott, sőt állandóan újra meg újra hangoztatta tárgyalási készségét — a nyugatiak fogcsikorgatva bár, de az értekezlet első szakaszának záróközleményében is kénytelenek votak bevallani, hogy a háromhetes kényszer- pihenő az ő kívánságukra tör- | tént. A nyugatiak tehát valósággal oda vannak szögezve a tárgyaló asztalhoz, s hiába harsogják a kapitalista lapok, hogy a nyugati hatalmak ilyen 1 dicsérően szilárd magatartást tanúsítottak eddig Genfben, a tárgyalások egyik fontos tanulsága, hogy a nyugat eredménytelenül, üres kézzel, a megbeszéléseket durván fé'beszakíl- va nem hagyja ott a genfi-tó kies partját. 3. Egy újabb fontos momentum, amely a most folyó keletnyugati megbeszé'éseket é’esen megkülönbözteti a korábbiaktól: a nyugat úgy ült le tárgyalni, hogy itt az égvilágon semmit nem nyerhet, s az lehet számára a legjobb eset, he megtartja jelenlegi európai pozícióit. Ezzel szemben a Szovjetunió képviselői azzal a tudattal kezdhették meg a tárgyalásokat, hogy a Szovjetunió számára az lehet a legrosszabb eset, ha nem nyer semmiféle pozíciót Európában, ifiért szovjet — pozíció — veszteségről manapság már szó sem lehet. Az fai császár elutazott Moszkvából New York (TASZSZ). Frol Kozlov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhe- lyetese vasárnap New Yorkban sajtóértekezletet tartott. A sajtóértekezlet bevezető nyilatkozatában Kozlov elmondotta, hogy kíséretével járt New Yorkban, Washingtonban, San Franciscóban, Detroitban, Chicagóban és más amerikai városokban. Ellátogatott gyárakba, farmokra, tudományos intézményekbe. Találkozott hivatalos személyiségekkel, az értelmiség,. az üzleti körök képviseliőveí, beszélgetett munkásokkal és farmerekkel. Utalt arra, hogy két kellemes és hasznos megbeszélése volt Eisenhower elnökkel, Herter külügyminiszterrel, szenátorokkal, kormányzókkal és polgármesterekkel, A szovjet államférfi kiemelte, hogy' az amerikai nép mindenütt szívélyes vendégszeretettel fogadta a szovjet nép képviselőit, Az. amerikai emberek lépten nyomon éreztették, hogy akárcsak a szovjet nép. ők is békét akarnak, békében akarnak élni a szovjet néppel. Kozlov megelégedéssel állapította meg, hogy a szovjet— ameri Imi kapcsolatok bővülése a jobb,' kölcsönös megértéshez vezetnek. Nem feledkezhetünk meg arról — folytatta ' Kozlov —, hogy a második világháborúban országaink vállvetve harcoltak a közös ellenség, a hitleri Németország ellen. Szilárd meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok nézeteltéréseit békés úton, tárgyalások útján meg lehet oldani, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás és a békés együttélés elvei alapján. A német kérdésre áttérve Kozlov megállapította, hogy sajnos sok amerikainak helytelen, eltorzított elképzelése .van a Szovjetunió-német politikájának lényegéről. Egyesek azt állítják, hogy amikor a Szovjetunió a berlini kérdésben előterjesztette javaslatait, ultimátumot nyújtott be a nyugati hatalmaknak. Az ilyesféle véleményeknek semmi közük a szovjet állásponthoz. Németországban — két önálló német állam alakult ki. A háború befejezése után létrehozott Németországi megszállási , rendszer Nyugat-Berlin Fidel Castro: Az Egyesült Államok beavatkozik Kuba belügyeibe Havana (MTI). Fidel Castro kubai miniszterelnök szombaton mondott televíziós beszédében bírálta az amerikai szenátus egyik bizottságát, amely megidézte és kihallgatta Pedro Luis Diaz Panzt, a kubai légi-, erő megszökött volt vezérkari főnökét. Fiedel Castro megállapította, hogy a szenátusi bizottság eljárása azt jelenti, hogy »az Egyesült Államok beavatkozik Kuba belügyeibe«. Mint mondottá, Kuba esetleg az amerikai országok szervezeténél emel panaszt. Az AP amerikai hírügynökség erről szóló híradása megjegyzi, hogy Fiedel Castro a kubai forradalom befejezése óta még soha sem támadta ilyen élesen az Egyesült Államokat. Heves harcok Algériában Párizs (MTI). Csütörtök óta heves harcok dúlnak Algéria hegységeiben. A »Challe«-terv az algériai francia ‘erők főparancsnokának haditerve szerint a francia hadsereg támadásba megy át a felkelők hegységekben lévő támaszpontjai ellen. Hodna, valamint Ouarsenis és Ksours hegységeiben a légierő és a tüzérség támogatásával nagyszabású hadműveletekbe kezdtek. kivételével egész Németországban megszűnt. Javasoljuk, hogy Nyugat- Berlinben is szűnjék meg a túlságosan hosszúra nyúlt megszállási rendszer éo legyen Nyugat-Berlin szabad város. Maguknak a nyugat-berlinieknek kell eldönteniök, milyen rendszert akarnak a városban. Hajlandók vagyunk hozzájárulni, hogy Nyugat-Berlinben jelképes létszámban nyugati és szovjet csapatok, illetve semleges országok csapatai maradjanak. Minthogy a nyugati hatalmak — folytatta Kozlov — most készek megoldani Nyugat-Berlin szabad város jellegének kérdését, a Szovjetunió ideiglenes nyugat-berlini egyezményt javasol. Jelképes nagyságúra csökkentik a három hatalom nyugat- berlini megszálló csapatainak létszámát, beszüntetik a Nyu- gat-Berlinből az NDK és a többi szocialista állam ellen irányuló aknamunkát, s nem helyeznek el Nyugat-Berlinben atom- és rakétafegyvereket. Javaslójuk továbbá, hogy az NDK és az NSZK egyenlő számú képviselőjéből alakított össznémet bizottság másfél éven át foglalkozzék a két német állam kapcsolatainak kibővítésével és fejlesztésével, Genf (MTI). Gromiko szovjet külügyminiszter vasárnap ebéden látta vendégül Lothar Bolzot, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszterét és a szocialista országok svájci nagyköveteit. * * * Vasárnap délután Couve De Murville, a harmadik nyugati külügyminiszter is megérkezet az értekezlet színhelyére. A .francia, külügyminiszter a repülőtéren hangsúlyozta, az értekezlet második szakaszában is arról lesz szó, hogy a berlini kérdésben megtalálják a kivezető utat. Reméli, — mondotta —, hogy a munka megszakítása időt adott ahhoz, hogy a tárgyaló felek jobban megbarátkozzanak egymás álláspontjával s kellően megfontolják azokat. A francia külügyminiszter hangoztatta, bízik benne, hogy a kelet és nyugat között fennálló nagy problémák megoldásánál is előre haladásra lehet számítani. Ugyancsak a vasárnap délutáni órákban érkezett Genfbe Pella olasz külügyminiszter. Meghívását politikai udvarias- sági gesztusnak tekintik az olasz kormány felé. * * * Genf (AP) Herb Altschull, az AP genfi tudósítója Írja: a külügyminiszteri értekezlet második szakaszának előestéjén az óvatos optimizmus szellői lengenek a nyugati tábor felett. Genf (MTI). Hétfőn délután három hetes szünet után megkezdődög; a genfi külügyminiszteri értekezlet második szakasza. Az értekezlet 15 óra 30 perckor kezdődött. Az ülésen — mint ismeretes — Herter amerikai külügyminiszter elnökölt. A nyugati külügyminiszterek előkészítő tanácskozásával kapcsolatban nyugati sajtókörökben az a hír terjedt el, hogy nyugatnémet részről szeretnék a konferencia napirendjét »kiszélesíteni«, hogy azon »ne csupán Nyugat-Berlin kérdéséről tárgyaljanak«. Megfigyelők ezzel kapcsolatban kiemelik, hogy a bonni kormány a konferencia újrakezdése előtt. a külügyminiszteri értekezlet »berlinteleníté- sére« törekszik, vagyis arra, hogy más problémák közbevetésével megnehezítsék Nyugat-Berlin kérdésében reálisan elérhető részletmegállapodást,. Több nyugati megfigyelő hangsúlyozta, hogy nem csudolgozzon ki gyakorlati intézkedést Németország egyesítésére, vizsgálja meg a német békeszerződés előkészítésével és megkötésével összefüggő kérdéseket. Ha viszont ez az össznérriet bizottság a megszabott időn belül nem hoz megegyezéses döntést, az 1959-es genfi külügyminiszteri értekezleten képviselt államok ismét visszatérhetnek a nyugatberlini kérdés megtárgyalására. Hol itt az ultimátum? — kérdezte Kozlov, majd így folytatta: »a külügyminisztereknek Genfben, minden erőfeszítésükkel arra kell törekedniük, hogy megtalálják a berlini kérdés kölcsönösen elfogadható megoldását«. Kozlov befejezésül a két társadalmi rendszer békés gazdasági versengéséről, valamint annak fontosságáról beszélt. Az amerikai és a szovjet nép kölcsönösen jobban megismeri egymást. A nyilatkozat elhangzása után a Szovjetunió Miniszter- tanácsnak első elnökhelyettese válaszolt az újságírók kérdéseire. Kozlov vasárnap este a Ma- dison-Square Gardenben megtekintette a Pjatnyiekij-együt- tes műsorát. A New York-iak meleg ünneplésben részesítették a szovjet államférfit. Általános meggyőződés szerint az értekezlet két vagy három hétig tart és azzal a megegyezéssel végződik, hogy a berlini és a német kérdést a szeptemberben tartandó csúcs- értekezlet élé terjesztik. Kezdenek kibontakozni a megegyezés lehetőségeinek körvonalai. A megegyezés esetleg arról szólna, hogy Berlinben néhány évre fenntartják a, státusz quot, mialatt a négy nagyhatalom képviselőiből alakított, különleges bizottság kidolgozná az általános rendezés részleteit. Időközben egy, sőt esetleg több csúcsértekezletet is tartanának. A négy külügyminiszter hétfőn, magyar idő szerint 15 óra 30 perckor ül össze a nemzetek palotájában, az értekezlet második szakaszának megnyitására. » * * Genf (AP). Herter amerikai külügyminiszter a kanadai Ottawából jövet, vasárnap megérkezett Genfbe. Herter megérkezése után többek között a következőket mondotta: »bár nem nagy reményekkel jöttem Genfbe, bízom benne, hogy mindkét fél jóakaratával lehetséges a megegyezés. Korábbi genfi tárgyalásaink olyan elemeket tártak fel, amelyek szerepet játszhatnak a berlini kérdést megoldó megegyezésben«. pán angolok ellenzik a nyugatnémet küldöttség eme törekvését, hanem az Egyesült Államok, sőt Franciaország küldöttsége sem fogadta azt kedvezően. Athén (TASZSZ). Hivatalos közlés szerint a görög külügyminisztérium értesítette a Szovjetunió athéni nagykövetét, hogy a görög király nem válaszolhat a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökének üzenetére, mivel » a legmagasabb személyiségek« nem avatkoznak az »igazságszolgáltatásba«. A görög sajtóban ugyanakkor megjelent Karamanlisz miniszterelnök nyilatkozata, amely nem más, mint leplezetlen beavatkozás áz igazságszolgáltatásba. Bár a bíróság még London (MTI). A Reuter iroda jelenti, hogy Hailé Szela- szié etiopiai császár — kéthetes hivatalos látogatásának befejeztével — hétfőn repülőgépen Moszkvából Prágába utazott. Az uralkodót a repülőtéren Vorosilov és Hruscsov búcsúztatta. Szovjet—etiopiai közös közlemény Moszkva (TASZSZ) I. Hailé Szelasszié Etiópia császára kíséretével 14 napot töltött a Szovjetunióban. Szovjetunióbeli tartózkodása idején városokat, ipari létesítményeket, üdülőket tekintett meg. A szovjet. lakosság mindenütt szívélyes vendégszerettei, meleg rokonszenwel fogadta a Császárt és kíséretét, kifejezte mély rokonszenvét a vendégek és Etiópia, baráti népe iránt. Hailé Szelaszié K. J. Vorosilov marsallt, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnökét etiopiai érdemrenddel tüntette ki, K. J. Vorosilov pe- ig a Szuvorov-rend első fokozatát nyújtotta át a császárnak. Hailé Szelaszié és N. SZ. Hruscsov hasznos beszélgetést folytattak a világbéke megőrzéséről és az afrikai népek szabadságának és iüggetlensénem hozott döntést Glezosz és a többi demokrata ügyében, •Karamanlisz kijelentette, hogy az illetékes hatóságok megállapították a kémkedés bűntényét. A görög sajtó élesen bírálja Karamanlisz nyilatkozatát. Az Agvi szerint ez s nyilatkozat felháborodást váltott ki a görög demokratikus közvéleményben. A Glezosz ellen emelt kémkedési vád távolról sincs bebizonyítva és Karamanlisz »megengedhetetlen módon beszél a kémkedésről, roir'* bebizonyított tényről.«' gének kivívásáról. Mindketten kijelentették, hogy támogatják a kollektív biztonság, a be nem avatkozás és az együttélés elveit, amelyek elengedhetetlen feltételei a békés államközi kapcsolatok fejlődésének. Tárgyaltak még a két ország kereskedelmi kapcsolatainak fejlesztéséről. E tárgyalások kereskedelmi és gazdasági egyezmények aláírásával fejeződtek be. A Szovjetunió alacsony kamattal 400 millió rubel hosszú lejáratú hitelt ad Etiópiának az ipar és mezőgazdaság fejlesztésére. Megegyezésre jutottak a két ország kulturális kapcsolatainak fejlesztésében is. őfelsége I. Hailé Szelaszié császár meghívta Etiópiába K. J. Vorosilov marsallt és N. Sz Hruscsovot. A meghívást köszönettel elfogadták. A látogatás időpontját később állapítják meg. A holland—amerikai fegyverkezési szerződés veszélyezteti a békét Hága (TASZSZ). Paul De Grót, a holland Kommunista Párt Központi Bizottságának főtikára a De Warheid című lap hasábjain élesen bírálja az amerikai—holland szerződést, amelynek értelmében atomfegyverrel szerelik fel a holland hadsereget. Paul De Grót kiemeli, hogy ez a szerződés újabb lépés az atomháború előkészítésének útján, s helyteleníti, hogy a holland kormány nem egyezett bele a szerződés Parlamenti megvitatásába. Persze, az nagyon is valószínű, hogy a nyügat egyszerre nem log ötöí-hatot hátralépni Európában, erre nem lehet számítani — de az mindedképpen valószínű, hegy valamiféle visz- sza vonulást azért a nyugat mégis kénytelen lesz végrehajtani. » • 'V De ne is beszéljünk jövő időben! Mert a nyugat máris végrehajtott ily.'n visszavonulást. Ez mindjárt világosan kitűnik, ha röviden összefoglaljuk a Szovjetunió tárgyalási céljait: a. a csúcsértekezlet kivívása, b. A Német Demokratikus Köztársaság valamilyen formában történő elismerése a nyugatiak részéről, c. valamilyen, ha korlátozott eredmények kivívása is Nyugat-Berlin kérdésében. Ami a csúcstalálkozót illeti: igaz, hogy Genfben erre vonatkozólag még nem történt semmiféle megállapodás, s igaz, hogy az amerikaiak továbbra is kötik az ebet a karóhoz, ők csak akkor hajlandók csúcstalálkozóra menni, ha legalábbis valamiféle részlet megegyezés születik Ge .fben. De igaz az is, hogy kü’önösen az angolok — a konzervatívok és a munkáspártiak egyaránt — továbbra is sürgeti: a csúcsértekezlet megtartását. S különben mondottuk, hogy nehéz lenne a nyugatiaknak valamiféle részlet megegyezés nélkül felállni a genfi tárgyaló asztaltól — viszont ha csak valamilyen kis kérdésben is megállapodás születik, az amerikaiak sem bújhatnak ki a csúcstalálkozó megtartása alól. Ka pedig az NDK elismeréséről beszélünk: az tulajdonképpen máris megtörtént. Genfben ugyanis olyan kompromisszumos megoldás született, hogy a két Németország képviselői ugyan nem ülnek a »négy nagy« asztalnál, de mind a két német küldöttség mind a négy nagyhatalom szakértője a tárgyalásokon, tehát az NDK küldöttsége a három nyugati nagyhatalom delegációjának is szakmai tanácsadója. Ezt pedig nem lehet máskép értékelnünk, csakis úgy, hogy ha »de iure» (hivatalosan) nem is, de »de facto« (ténylegesen) a három nyugati nagyhatalom elismerte a Német Demokratikus Köztársaságot. Ez rendkívül súlyos csapás különösen Adenauer merev, hajthatatlan politikájára, aki folyton azt hangoztatta, hogy a Német Demokratikus Köztársaság tulajdonképpen nem is létezik, s a világon nem két, hanem csupán egyetlen német állam van: Nyugat-Németország. Az NDK ilyenfajta elismerése eddig a genfi értekezlet legjelentősebb sikere. Igaz. hogy a tárgyalások első menetének végén, amikor a bizalmas tanácskozások megkezdődtek, bizonyos mértékig csökkent a két német küldöttség szerepe, de ezt csak pozitívan értékelhetjük. Az történt ugyanis, hogy a nyugatnémet delegáció a maga élettől elszakadt, rendkívül merev álláspontjával már az amerikai és az angol küldöttségnek is terhére volt — ezért kérték a nyugatiak, hogy a négy nagyhatalom megbízottai tartsanak külön bizalmas tanácskozásokat is. Nyugat-Németország tehát elszigetelődött. Genfben, viszont annál inkább növekedett az NDK nemzetközi tekintélye. Nyugat-Berlin kérdésében volt eddig legnierevebb a nyugatiak álláspontja, de az első menet végén már másról sem tárgyaltak Genfben, csak Nyu- gat-Ber'inról. S mivel a Szovjetunió újabb és újabb javaslatokkal mutatta ki tárgyalási készségét, — tehát valósággal élébe ment a nyugatiaknak — nehéz lesz itt is valamiféle észszerű kompromisszumot visszautasítani. Mi lesz Genfben? — Nehéz persze előre válaszolni erre a kérdésre. De az események eddigi logikája legalábbis azt mutatja, hogy a genfi második — ''»énytelen, '”•’1 vo’t az az el« só menet sem. Megkezdődött a genfi értekezlet második szakasza fl görög hatóságok nem akarnak számolni a világ közvélemányével