Somogyi Néplap, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-01 / 152. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Szerda, 1959. július 1. Panaszügyek, panaszosok Általában az emberek nem szórakozásból s nem ok nélkül fosnak tollat és papírt, hogy megírják egyik-másik- szerv hibás vagy hibásnak vélt intézkedése miatti panaszukat. Akik pedig nehezebben boldogulnak az írószerszámmal, úgy vélik, gondolataikat sokkal könnyebben tudják kifejteni szóban, mint írásban, hát azok is megtehetik. Nézzünk csak körül: szinte ezer és egy alkalom kínálkozik, hogy akinek baja van, ki- panaszkodhassa magát, s orvoslást keressen sérelmére. Fogadóórákat tartanak a tanácstagok, az országgyűlési képviselők. panasznapot rendszeresítettek a pártbizottságok. Panaszirodája van minden megyeszékhelyen a Belügyminisztériumnak. A szakszervezetek, a népi ellenőrzési bizottságok egyik fontos feladata ugyan- • csak a dolgozók, a lakosság bejelentéseinek lelkiismeretes kivizsgálása. S ha a dolgozó emberek úgy látják, helyben nem intézik el ügyes-bajos dolgaikat, panaszaikat, elmehetnek a minisztériumokba, a legfelső államhatalmi szervekhez is, s nemcsak meghallgatják őket, hanem — ha jogos a sérelem, és az alsóbb szervek ludasak az ügyintézésben — még felelősségre is vonják a bírálat elfojtott, a lélektelen ügyintézőMEGTEHETTE EZT A HORTHY-RENDSZERBEN az egyszerű ember? Aligha. ^ A miniszterhez, de még a szolgabíróhoz és alispánhoz is csak »szolgálati úton«, vagyis a községi jegyző útján s a sz}' garú alakiságok figyelembevételével fordulhatott »alázatos tisztelettel* az egyszerű halandó. S ki mert volna ujjat húzni a helybeli »atyaúristenekkel*? Ha valaki meg merte ezt tenni, hát annak szomorúan tapasztalnia kellett, hogy a -holló a hollónak nem vájja ki a szemét, s. ilyen esetekben bizony 3 panasztevő százszor is, megbánta, hogy fel merte emelni szavát. A mi rendszerünk meg egyenesen ösztönzi az állampolgárokat, ne hallgassák el sérelmeiket, kéri a dolgozók véleményét, sőt, nagy fontosságú kérdéseket döntés előtt vitára bocsát a széles tömegek körében. És ez éppen a rendszer természetéből fakad. hiszen nálunk a nép és a vezetés, a nép és az állam egyet jelent. Ez mindennek az alapja. Az alkotó demokratizmusnak ezt a rendszerét a párt és a kormány még tovább akarja .és fogja is fejleszteni. A dolgozók panaszbeadványainak intézéséről hozott rendeletet a közelmúltban a forradalmi munkás-paraszt kormány. A megyei tanácsnál újra életre hívták a panaszügyi csoportot, amelynek feladata figyelemmel kísérni, hogy a dolgozók panaszait, közérdekű bejelentéseit gyorsan, hatékonyan intézik-e a tanácsi osztályok és a különböző szervek. Visszatekintve az elmúlt két évre megállapítható, hogy a panaszügyi munkában minőségi változás ment végbe. Kevesebb lett az olyan panasz, amely mögött egyéni sérelem húzódik meg, és több a közérdekű bejelentés. Fülöp László torvaji lakos pl. arról írt levelet a megyei tanács elnökének, hogy a községi tanács pazar-ólja a községfejlesztésre fordítandó pénzt. A vizsgálat meigállapította az elkövetett szabálytalanságokat, visszaéléseket, s a megyei tanács elnöke tételes vizsgálatot rendelt eL Igaznak bizonyult egy másik bejelentés is, amely arról szólt, hogy Kujcsár György könyvkötő Marcaliban kontár'kodik. Gyenessei Sándor Miháldról arról érdeklődik, ml történt a Tanácsköztársaság csurgói mártírjainak sírjával. A meggyei tanács igen nagy gondot fordít a dolgozók bejelentéseire, s késedelem nélkül intézkedik. Mikor szól a rádió? Amikor bekapcsolják, és amikor van műsor, és amikor bekötik majd a villanyhálózatot a lakásokba is. Kerekiben március 35-án kigyulladt a falu két végén is a villany, befejeződött a hálózat bővítése. Sokba került, de szívesen fizettünk, mert szebbé teszi az életünket, s néhányan rádiót is vásároltunk azóta. A lakásokban a belső hálózatot már megcsinálták (egy éve is van ennek), de még a mai napig sem kötötték be a hálózatba. Még nem vettük át a vonalat — vetették ellen, mikor kérésünk elintézése után jártunk. Most azt kérjük, hogy vegyék át végre már a vonalat, és mindenekelőtt kapcsolják be a lakásokat is a hálózatba, hogy ne csak az utcán járhassunk villanyfényben, hanem odahaza is, és akkor szólaltassuk meg rádiónkat, amikor éppen időnk és kedvünk van rá, ^ Vörös István Kereki NEM KEVÉSBÉ FONTOS az egyéni sérelemről szóló levelek lelkiismeretes intézése sem, hiszen — mmt az esetek igazolják — sokan bizalmatlanságból olyan ügyekkel is a központi párt- és állami szervekhez vagy a rádióhoz fordulnak, amelyeket végül is csak itt, a megyében lehet elintézni. Károly Istvánnénak. a pusztakovácsi nő tanács elnökének Béres Istvánná érdekébén a Központi Bizottsághoz küldött levelét a megyei tanács intézte el csakúgy, mint azokat, amelyeket a központi szervek illetékességből a megyei tanácsnak küldenek meg elintézés végett. Általában ezeknél is megtartják a törvényes elintézési határidőt, de akadnak kivételek is. Május elején például 49 olyan panaszügy volt elintézetlen a különböző osztályoknál, amelyeknek már lejárt a határidejük. A GYORS PANASZINTÉ- ZÉST gyakran késlelteti, nehezíti, hogy sokan alaptalan panaszokat tesznek, s olyan ügyben kérnek támogatást, hogy e támogatás megadásával törvénysértést követnének el a tanácsok. Vannak notórius levélírók is. akik valósággal szériában gyártják— hogy minden szervhez jusson belőlük — panaszos leveleiket, ök vélt hibákat nagyítanak fel elefántnagyságúvá, s természetesen ezek kivizsgálásával a tanácsi emberek értékes időt fecsérelnek el. Az ilyenfajta panasztevők elveszik az időt a jogos sérelmek Intézésétől. Aki dolgozik, az hibát is vethet. De a becsületes dolog a hibát nem eltakarni, hanem helyrehozni. Erre a legfőbb mód kétségtelenül ott van, ahol az emberek élnek, ahol az ügyek megszületnek. Hogy kevesebb panasz legyen, jobban kell dolgoznia minden szervnek. De ha már egyszer ügy lett valamiből, akkor a helyileg illetékes elvtársak igyekezzenek az emberek egyetértésével megoldani azokat. Az elintézésnek egyáltalán nem az a módja, mint ahogy azt a mesztegnyői tanács tette. A községi tanács ugyanis a megyei tanácstag fogadóóráján elhangzott panaszokat összegyűjtötte. és beküldte a megyére, noha ezeknek zömét — tizenöt közül tizenkettőt — kizárólag a mesztegnyői tanács intézheti el. A PANASZINTÉZŐK sohase felejtsék el: a panaszos iratok, a bejelentések mögött érző szívű emberek vannak, s ők elvárják, hogy a szocialista állam teljes jogú polgárainak megjáró lelkiismeretességgel intézzék ügyüket. Segesdi séta A segesdi utcákat járva minduntalan valamilyen új létesítménybe botlik az ember. Hatalmas betonoszlopokon függő villanyvezetékek szelik ke- resztül-kasul a terjedelmes falut. Egyre több utcában lép sima betonjárdára az ember lába. Ezek i mostanában létesültek, méghozzá az itt lakó emberek forintjaiból. Nemcsak az új házak, a fejlődő gépállomás, az öregeknek berendezett szociális otthon formálja a falu képét — bár ez sem lényegtelen —, nem kevésbé jelentős tény, hogy elindult a megvalósulás útján a faluszépitési, -rendezési mozgalom. S ami még őr vendele sebb: az egész község mozgalmává kezd válni. Eleven, jelképes bizonyítéka ennek a Széchenyi utca. Agrárproletárok települtek le itt csaknem negyven éve. Az utca 52 háza közül akad még tömésfalú, kicsi ablakú is, de vannak mér hatalmas kastélyszerűek is, mint amilyen Gábor Ferencé, Szőke Istvánnéé. Villanyvezeték húzódik a házak előtt. Idén az utca lakóinak jelentős hozzájárulásával jókora szakaszon köves utal építettek házilag, saját erőből. Most a régi téglajárdát cserélik fel korszerű betonra. A munkát teljesen saját maguk végzik. Az utcában lakó két kisiparos: Tóth Lajos és Kesz- ler Imre irányítja az építést. Előnyös és olcsó megoldás ez így. Saját maguknak csinálják, s így a szorgalmon felül szivüket is beleadják. 13 forint 20 fillérbe kerül ennek a járdának négyzetmétere, de aztán ez száz évig is járda lesz — mondják büszkén az építők. Az utca népe családonként 200 forintot adott a járdához a községfejUtsztési hozzájáruláson kívül, és rengeteg földet mozgattak meg, mert hepehupás volt itt azelőtt az altalaj. Most meg egyenes, tükörsima, mint bármelyik városi utca. Kihasználják az adottságokat Sörös Jánósnéval, a csornai Tavaszi Fény Tsz tagjával együtt ballagunk a helyi vasútállomástól a falu felé. Beszélgetünk erről is, arról is, majd miként egy fiatal termelőszövetkezeti község lakójával illik társalogni, a tsz- re terelődik a szó. — Hogyan élnek, mi újság a közösben? Hosszan, fürkészve végigmér tekintetével, miközben megfogalmazza a választ. — Egy kicsit nehezen indultunk, de hát nem csoda. Elő— Hát kint voltál Csehszlovákiában ... De csak két hétig. Miért nem jöttél előbb? Csák nem feledkeztél el a megbízatásról? -— hangsúlyozta az angol — Nem küldtek. Pedig megpróbáltam mindent, hogy már előbb kijöhessek ... — Na jó, most ezt nem ku- tatgatom. A lényeg az, hogy itt vagy. Remélem, a dologról senkinek nem beszéltél odahaza? Senkinek! — ugye? — De igen, szereztem nektek egy embert. Egy volt repülőtisztet. Már meg is bíztam, hogy nézzen körül, a repülőterek környékén — újságolta szorgalmát. — Megőrültél? — De Charles. — Hogy jössz te ahhoz, hogy csak úgy beszervezz embereket, amíg erre nem kaptál utasítást? És mit szólnál hozzá, ha ezen buknál le? — Az egy igen megbízható ember. Ügy gyűlöli a rendszert, hoeu senki nála jobban,,, áé/Ar» ■/ — Ezért megérdemelnéd, hogy válogatott módszerrel örökre emlékeztesselek önkényes tettedre. De csupán ezt kapod — s ebben a pillanatban Charles Donovan, az atlétatermetű angol hatalmas pofont adott a főosztályvezető úrnak. Ilyen bevezető után megkezdődött az oktatás. Először titkos írásra képezte ki Donovan úr a főosztályvezetőt: — Mindig csak nagybetűkkel szabad Írni. Hogy könnyen és jól el lehessen olvasni. Esetleg sürgős értesítéseidet németül, nyomtatott betűkkel ird, vegyindigós módszerrel. »Wo bleibt Antwort« — »HoZ marad a válasz«, így kell kezdened minden leveled. Ebből tudni fogjuk, hogy te írtad, s magadtól írtad. A leveleket erre a címre kell küldened: »Manuel Chousal Hipolito lryguen 551., Buenos Aires«. A fedőneved Heinrich lesz. Napokon át tartott a titkos írásra való kiképzés. Aztán áttértek arra, hogyan kell a főosztályvezetőnek ■ alkalmazkodnia otthon, mindent lenyelve és tudomásul véve, nehogy szálka legyen valakinek is a szemében. — Mindenhová be kell hízelegned magad... — Ezt nálunk úgy hívják, hogy benyalni... — Ha neked úgy jobban tetszik? ... — Persze előfordulhat, hogy tényleg nem értek egyet valamivel ... — Csak olyasmivel nem érthetsz egyet, aminek realitása van. Tehát amivel a legjobb kommunista sem értene egyet. Neked alkalmazkodnod kell mindenkihez és mindenhez. Te ettől a pillanattól kezdve kém vagy. Nem szabad magadra felhívnod a figyelmet. El kell tűnnöd a szürkeségben. — Dehát főosztályvezető vagyok ... Utasítanom is kell, szidnom is kell, dicsérnem is kell... — Mától kezdve csak mértékkel. Ha el tudod kerülni, lehetőleg ne te dönts ügyekben. Értsd meg: rád nem figyelhetnek fel. Semmilyen vonatkozásban. Miután N. Tóth megkapta a »helyezkedésre* vonatkozó instrukciókat, áttértek más oktatási anyagra. A főosztályvezető kapott egy gyűrűt, amelybe már nevének kezdőbetűi bele voltak vésve. — Ebben gyorsanölő méreg van. Ha már úgy látod, hogy minden veszve van és sehogysem tudsz szabadulni, felkat- tintod és bekapod. Két perc múlva már Szent Péterrel társaloghatsz. — Erre én el is vagyok szánva. — Csak ne siesd el a dolgot, s nehogy bevedd veszélytelen helyzetben is. Szükségünk van rád. Elvégre elpocsékoltunk már másfél esztendőt, amíg kiszemeltünk ... S te meg semmit sem csináltál... Dzsiu-dzsicu fogásokat és egyebeket is »átvettek«. Charles Donovan kioktatta például N. Tóthot arra, hogyan kell valakinek a nyakára tenyéréllel úgy ráütni, hogy az illető azonnal meghaljon. Arra is megtanították, hogy ha már menthetetlen helyzetben vans csak egy ellenféllel áll szemközt, akkor V-alakba feszített két ujjúval nyomja ki bátran és nyugodtan ellenfele szemét. Kapott ajándékba egy huszonöt centiméter hosszú tőrt is. »Ezt lehetőleg hordd mindig magadnál« — szólt az instrukció. Hetekig tanulták a tőrrel való bánásmódot, a szúrás, a döfés, a vágás, a dobás mozdulatait. A tőr fogantyújába egy másik penge is be volt építve, amely gombnyomásra kiugrott, s amellyel azonnali halált lehetett előidézni. Ha valakit megsértett a penge mérgezett éle vagy hegye, az illető perceken belül elpusztult. — Folytatjuk — szőr a közös állatállományt kellett beállítanunk. Ezután remélhetően jobban fog menni. Valóban. Mi más is lehetne egy nemrégen megalakult tsz első és legfontosabb feladata, mint megteremteni a jövő, a gazdálkodás szilárd alapját: a közös állatállományt. A termelőszövetkezet irodájában Illés Sándor állattenyésztési brigádvezetőtől érdeklődünk, milyen volt a község állatállománya a kisgazdaságok korában, és milyenné kívánják tenni a közösben. Illés bácsi mindig jó gazda hírében állt. Az elmúlt években sokat foglalkozott te- nyészmarha- és tenyészkoca- neveléssel. lehet adni véleményére. — Bizony — emlékezik visz- sza —, nem sok. jót mondhatok. A lótartásban híresek voltunk ugyan .— ha a vevők csornai csikót láttak a vásárban, okvetlenül megálltak mellette — de a szarvasmarha- és a sertéstenyésztésben nagyon le voltunk maradva. Mennyiségileg, de főleg minőségileg nem volt megfelelő állományunk. Pedig az adottságok talán egyetlen környező községben sem olyan jók, mint nálunk. Kövér füvű legelőink vannak. Rétjeink 25 —30 mázsa szénát is megadnak holdanként, talajunk kifogástalan, minden takarmányfélét bőviben terem. Hogy mégis mi volt a baj? Talán a közömbösség, a nemtörődömség. Most mindez megváltozik. Ez év tavaszán falujukat termelőszövetkezeti községgé avatták. Megvan a mód arra, hogy pótolják a múltbeli mulasztást, s a tényekből következtetve az akarat sem hiányzik. Május elejével közösbe vitték az első 54 szarvasmarhából álló állományt. Igaz, hogy ez az állomány ma még nem minden tekintetben kielégítő, de a jelek arra mutatnak, hogy az lesz. Ugyanis belőlük 12 darab 15—16 literes tehén törzskönyvezett. Szaporulatából hamarosan újabb 10—12 darabra számítanak. Nem sokkal később a szarvasmarhák után közösbe vitték a lóállományt is. Egyelőre harminc párat tartanak meg az 1114 hold földhöz. — Még szükség van ennyire — magyarázza a brigádvezető —, mert ez átmeneti időszak, de az őszi betakaro- dás után 10 párat eladunk belőlük. Az első 45 darabból álló hízónak való sertésállományt nemrégen vásárolták fel. Hamarosan hatvan darabra egészítik ki és még ez évben szerződött állatokként értékesítik őket. Továbbtenyész- tés céljából szándékukban van még újabb 20 darabos fehérhús sertéstörzs beállítása. Ezek részére hamarosan fiaz- tatót építenek. A TEGI révén 10 fejőstehenet is megrendeltek. Az állatok elhelyezése ma még nem a legkorszerűbb. Mindössze egyetlen 40 férőhelyes szarvasmarha-istállójuk van. A többi állatot nagyobb, átalakított gazdasági épületekben helyezték el. Kezdetben és még ma is (bár nagy segítséget jelent a kölcsön abrak) gondot okoz az eltartásuk. A jövőben ez már nem jelent problémát. A 159 kataszteri hold hibridkukorica, 65 hold őszi árpa, 20 hold zab, 60 hold felülvetés, 230 hold rét, 10 hold silókukorica termése fedezi a szemes- és szálastakarmány szükségletet Nem ment könnyen a közös állatállomány megteremtése^ s a továbbiakban is előfordulhatnak zökkenők. — De — mondja Illés Sándor brigádvezető —, mi, akik nagy célért küzdünk, nagy áldozatokat tudunk hozni. Nem ismerünk megállást mindaddig, míg az adottságokat kihasználva túl nem haladjuk az állattenyésztésben az elmúlt évek színvonalát. És azután sem — egészíti ki mosolyogva —, mert e tervünk még as őszig megvalósul. t;lA
