Somogyi Néplap, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-26 / 174. szám

5959. 'f&9os fSSto

8

«WOGT! VflPLAP

A SZÍNHÁZI év véqén

N.

ahány évnél ezelőtt jelentős állomása volt megyénk kulturális életének az állandó színház, a Csiky Gergely Színház megteremtése. E fiatal intézményünket mára — hogy elfoglalta méltó helyét kulturális életünkben, a benne folyó művészeti munka elmélyült, a társulat összetétele megjavult, vezetése a párt és tanács támogatása mellett megszilárdult — úgy köszönthetjük, mint olyan színházat, mély az 1958—59-es színházi évadban elhatározó lépést tett a szocialista tartalmú repertoár megteremtésében.

A párt művelődéspolitikai irányelveinek ismeretében fiatal színházunk kedvező körülmények között készülhetett fel az elmúlt színházi évre, s jobbára ennek köszönhető, hogy eredményeit mérlegre téve azt kell leszögeznünk: a korábbi évekhez viszonyítva a színház . műsorpolitikája is megjavult.

Az ellenforradalom után beállt eszmei zűrzavarban színházainkat országszerte ellepték a burzsoá világnézetet árasztó darabok, giccsek, ismét feltámadt és jelentős szerepet kapott, illetve nyert a kispolgári ízlés. Mint mondottuk, országos jelenség volt ez. Színházunk, hogy azt az űrt, amelyet a mai tárgyú és előadásra alkalmas darabok hánya jelentett, nagy előszeretettel tömte be a feledésből felszínre hozott oporett-darabokkal. E helyzet kialakulásához hozzájárult az a tény, hogy a dolgozók 'állítólagos igényeire hivatkozott a színház, noha, mint ezt a most záruló színiévadban is tapasztaltuk, a szocialista kultúra magasabb rendű alkotásai iránt inkább általános az igény, s a műsorpolitika szerencsés alakulásában éppen a munkásosztály öntudatos részének igényeire való támaszkodás volt a legcélravezetőbb.

Az eredmény tehát, hogy színházunk az elmúlt évad során száműzte színpadáról a gyenge, vagy eszmeileg káros műveket; helyettük mai életünkkel foglalkozó darabokat tűzött műsorára — annak köszönhető elsősorban, hogy az idei évadban nem a munkás- osztály ezidőszerint még elmaradott rétegeire hallgatott, amelyekre még hat a kispolgári. ideológia, hanem a munkásosztály szocialista öntudattal rendelkező rétegeire, akik már alkalmasak arra, hogy a kulturális forradalmat irányítsák.

Az elmúlt évad bemutatói fele-féle arányban oszlanak meg: a tizenkét bemutató előadás fele próza, fele operett, zenés darab. Ez utóbbiak — az operették — természetesen ez idén is arra való hivatkozással kerültek' ilyen számarányban bemutatásra, hogy »ez kell a közönségnek«. E tételt mi tagadjuk, Tévedés ne essék, nem száműzni kívánjuk az operettet, csupán azt kívánjuk, hogy a színház az olcsóbb közönség- sikerét, csupán a kassza miatt ne mondjon le a kelleténél többször nevelési feladatairól Mert, mire nevel például a Mágnás Miskáénál is hamisabb vüág képét nyújtó Gyertyafénykeringő ; az aktualitásck- kaii erőszakosan teletömött poros és porosz Lincke operett, a Luna asszony; az eredeti állapotában erősen nacionalista jellegű Viktória, amely az át- dolgozásdk boszorkánykonyháját megjárva is sántít meséjét illetően?!

A fenti darabok helyett szíves örömest láttunk volna inkább színházunk színpadán új zenés vígjátékokat, akár magyar akár népi demokratikus országok alkotóitól. Már csak azért is, mert az elmúlt év mű- sorpolitikájának egészséges, jó vonásait inkább a három mai tárgyú mű bemutatója eredményezte, mint egyéb törekvés. A színház semmire sem hivatkozhat, amikor lemond,, egy jottányit is enged hivatásából, ami a szocialista művészet sajátja csupán: — hatni, nevelni, formálni az embert. A nyitó darab kiválasztása helytelen volt az idén is, bár tanulhattunk volna a Mákvirágok elmúlt évi sikertelenségéből. Móricz Zsigmond valóban szót érdemel színpadjainkon, de a Nem élhetek muzsikaszó nélkül hiába klasszikus íród alkotás, nem alkalmas, és nem is mutatkozhatott gyenge előadásá- bea alkalmasnak megnyitni a

színházi évet. Miért szükséges erről szólni? Mert figyelmeztetni kívánunk egy haladó hagyományként évről évre ápolt hibára, nevezetesen a műsorterv összeállításának elnagyoltságára. Belőle már második éve hiányolhattuk a reális tervezést, mintha a színház mű- sortervezéséb'en mindig nagyobb fába kívánná vágni a fejszéjét, mint amekkora fát a fejsze ki is tud dönteni. Tekintettel arra, hogy a műsorterv nyilvánosságra bocsátása jelentős segédeszköze a bérle- tezésnek, a közönségszervezésnek, sokan csupán üzleti fogásnak könyvelik el a kiadott műsortervet. A változtatásra az évad folyamán indokolt esetben sor kerülhet. Viszont el kell ismerni, hogy sokkal több változtatás történt a műsorterven, mint ami indokolt. .A jövőben a színháznak ügyelnie kellene arra, hogy szilárdabb állapotú műsortervekkel nézzen az új színházi évad elé. Nem nehéz ez. hiszen tudomásunk szerint más vidéki színházak képesek már az évad végére rögzíteni és a közönség elé tárni jövőre szóló terveiket!

El kell ismernünk,- országosan jó hírű előadásban, nagy művészi igényességgel került színre Cornedlle Cid című verses tragédiája, de kérdés, hogy a francia klasszikus drámával szembeni adósságunkat vidéki színház tisz-tje-e törleszteni? S olyan vidéki színházé-e, amely most vezeti be közönségét a tartalmas, a gorkiji értelemben vett igazi művészet élvezetébe, most szoktatja igényességre közönségét? Becsülendő művészi értékeket tartalmazott mind a rendezés, mind pedig a közreműködő színészi munkát tekintve Gogol Revizor, Dobozy Szélvihar, Kállai Kötéltánc. Fehér Klára Nem vagyunk angyalok c. művének előadása.

Leginkább e három műsordarab az, amely az elhatározó lépéseket jelenti a szocialista tartalmú repertoár kialakításához. Függetlenül azonban a kiadott műsorterv előnyös változására, a jövőben nagyobb határozottságot és bátorságot igénylünk színházunk vezetőitől a műsorterv elkészítésénél.

S nagyobb bátorságot a mai tárgyú színpadi művek bemutatásában, műsorra tűzésében.

S ezek után nézzük meg, mely produkciók szolgáltattak alkalmat az összetételében jelentősen megjavult társulat művé-- szexnek a művészileg figyelemre méltó fejlődésére. A prózai társulat erősségére vall, hogy számottevő művészi teljesítményekkel úgyszólván csak itt találkozhattunk az elmúlt évadban is. Szép művészi teljesítmény volt Fillér István megkeseredett tudósa a Kötéltáncban, Oszip megformálása a Revizorban; Ruttkay Ottó Don Fernandeze a Cidiben, Völ- gyesd professzora a Kötel táncban ; Csorba István polgármestere a Revizorban; Miszlai István Cid és Sallós Gábor Szélvihar rendezése. Az operett - előadások ez idén is szegényeseknek mutatkoztak elmélyült művészi alakításokban. Egyedül talán a Cigánybáró ci- gány-epizódistái; Rutkay, Horváth, Gálfv érdemelnek említést, s Remete Hédi néhány alakítása, amelyekben szatíri- záló képességét csillogtatta meg. Hogy az operett-vonalon kevesebb művészi -számba menő teljesítményt tarthatunk számon, talán oda vezethető vissza, hogy maguk a színészek sem veszik komolyan az operett műfa.iát, mivel »ebben adódik legtöbb alkalom az olcsó nevettetésre. a felületes jé-' tékra, népszerű néven a ripacs- kodásra.

sokat bíz a szakszervezeti kul- túrosokra. Művészeink látogassanak el nagyobb üzemeinkbe, szervezzék meg a találkozásokat a munkásakkal, kérdezzék meg véleményüket egy-egy művészi produkcióról, érdeklődjenek munkájuk, életük iránt és tapasztalni fogják, hogy viszont is megszületik az érdeklődés.

A következő évadban a művészeti tanácsnak a színházi pártszervezet segítségével meg kell teremtenie a konstruktívabb értékelések lehetőségét, mert az elvtelen dicsérgetések kultusza az egészséges művészi fejlődés gátjává válik idővel. Színházunktól a következő évadban már többet várunk és méltán. Van mire építem a művészeti munkát, mint mondottuk, a helyes müsorpo- litika felé megtették művészeink az elhatároló lépéseket az elmúlt évadban.

Szólni kívánunk még a fiatalok képzéséről is. A színház művészeti vezetői szép tervekkel harangozták be a fiatal tehetségek stúdió-foglalkoztatását. Sajnos, a fiatalok — bár akad közöttük válóban arra érdemes tehetség —, a szorosan vett szakmai lehetőségek mellett nem kaptak semmilyen más képzést, noha elismerten szükséges a fiatalok műveltségbeli és politikai képzésének biztosítása. Remélhetőleg a színház nemrégiben megalakult KISZ-szervezete gondol a fiatalok nevelésének e feladataira. s ehhez a munkájához a színház vezetősége, párt- és szakszervezete megadja a támogatást.

Ö

sszegezve: szép eredményeket tarthatunk számon, színházunk sok értékes és feltétlenül értékesítendő tapasztalat birtokában nézhet az új színházi év elé. A magunk részéről azt várjuk, hogy a mai művészeti eredmények, amelyekből már a szocialista színház profilja kezd határozott vonalakban ki bonlakozni — biztos alapul szolgáljanak a jövőre nézve. S e jelentős kulturális intézményünk, a színház az elkövetkezőkben a szocialista nevelés, a szocialista kultúra mindenki számába hozzáférhető fórumává válik még fokozottabb mértékben.

László Ibolya

NYAKÉK

Tűnődött és félve elrejtette a szobában a titkos zálogot, ásított és tovább vitte messze lehelete a régi bánatot.

Emlékszem, bogy elcsodálta gyáván

az ünnepi emlék csengő neszét, és egy árnyék éppen eltakarta asztalon fekvő fáradt bal kezét.

Baráth Sándor:

A bérletezé&re kiadott műsorterv, melyről már mondottuk, hogy erősen megváltozott a teljesítés folyamán,, vendégrendezéseket ígért. Sajnos,- csupán Seregi László érkezett meg az előre bejelentett vendégrendezők közül. jóllehet, nem ártott volna, ha új színekkel gazdagodott volna egy-egy előadás, új alkc+ómódszerekkel ismerkedhettek volna meg művészeink.

Beszélnünk kell a színház kiépítetlen tömegkapcsolatad- ról. Színházunk nem keresi a

kapcsolatot a közönséggel, nevezetesen nagyobb üzemeink, vállalataink dolgozóival, s túl

„Az Egyenlítő66 másik oldalán

Ez a címe a moszkvai tudományos ismeretterjesztő filmstúdió legújabb alkotásának. Az operatőr a következőket mondotta a Szovjet Tájékoztató Iroda munkatársának:

— Csodálatos utazást tettem az »Ob« tudományos kutató hajón, amely bejárta a déli féltekét. Az expedíció a Nemzetközi Geofizikai. Együttműködés értelmében az óceán mélyét, a különböző víz- és széláramlatokat tanulmányozta. Filmem ezt az izgalmas utazást örökíti meg Utunk során ellátogatunk Ausztrália, a Dél-Afrikai Unió. Argentína, Chile és más országok kikötőibe. A kikötővárosok lakói mindenütt meleg barátsággal fogadták a szovjet tengerészeket, s így sok érdekes esemény megörökítésére nyüt alkalmam. Rengeteg felvételt készítettem a »Mirftij« kutatóállomás munkatársainak megfeszített munkájáról, mindennapi életéről is.

LÁSZLÓ IBOLYA:

Bölcső készül

Este van,

az árnyak mélyek, ágyat vetett már az éjnek erdő, mező, utca, kert.

Nyugodalom ezüstfénye hull a Holdból a vidékre, égy asszony így énekel:

.. Zeng a fűrész, sir a léc, kisvendég, ha ideérsz rengő bölcső csendje vár.

Jöjj tavaszra, őszre, nyárra, ölelések folytatása, boldog titkom, friss napom,

6, hogy várlak, mily nagyon!

Pici ember, üzenj, jössz-e, puha mellre, lágy bölcsőbe, más nem hallja, csak anyád,

Mint rügyek kipattanását nem hallja más, csak az ág.

Jöjj, panaszold hosszú utad, meleg tejért siró éhed, két karomban ölelések készülődnek már elébed.

Zeng a fűrész, ring a léc, emberkém, ha ideérsz rengő bölcső csendje vár, jöjj, anyácska tárt szívében te leszel a kiskirály.

Dimiirov parkrészIef

PUSKAS TIBOR FESTMÉNYE (olaj)

Találkozásom régi tanárnőmmel

Oh, nagyon öreg lett! Apróbb is tán kicsik Fakó haján szürke sapka unatkozik.

De mosolya a régi: gyanakvó kismadár.

Rebbenő, menekvő, csepp zajtól messze száll.

Utcasarkon állunk, hol szellő szór tavaszt,

Borzol, fúj, dorombol és cirmos fényt sznlaszk S ő benn topog e f.ényben (árnya a házfalon) '

Es így szól cinke-hangján: — Oly jó, hogy láthatom,,,]

Kedvence voltam — mondja,

Mert jó voltam, szerény.

Nem súgtam és a leckét Kiválóan tudtam én.

Nem csúfoltam, mint másak,

Nem zajongtam sosem.

Es ügyeltem szavára ...

— Hát igy volt kedvesem. —

így volt? — sír a lelkem, s magamban suttogom:

Rossz voltam, mint a többi — kegyetlen! Jól tudom! De visszagyüri ajkam e gyötrő vallomást.

Hadd higgye, homi szerette egy régi kisdiák,

Higgye, hogy volt egy is, ki figyelte szavát,

S ki nagy magányából letört egy csepp magányt.

Száz gonosz gyerekcsínnyel nem kínozta soha...

S ő köszön: — Pá kislányom! — megy, s itthágy mosolya;

Tőrök Zsófi

AZ ÖREG REZI

D ezi János haldoklik. Már 11 harmadik napja fekszik ágyában, szépen élnyújtózva, mellén összetett kezekkel, szemei hunyva, csak ősz bajusza végei remegnek meg néha, jelezvén az öregben alig pislákoló életet.

A villanyon fekete kendő, hogy ne zavarja a fénye, nem kell már annak világosság, aki átlépni készül lepergetett napjait, és a félhomály is csak a gyásznak kell, hogy még riasztóbb legyen. Az imádkozó és nagy gyakorlattal siratgató öregasszonyok már elfáradták, most kihúzódtak a konyhába, ahol töltött káposzta szaga száll és kering a fedők felett, összekeveredve a duzzadtan emelkedő szilveszteri fánk tésztájának finom, kovászos illatával. Az öregasszonyok varjak módjára lepik a lócát, meg a szalmafonatú székeket. Rezi Jánosáénak csak nagy erős orra látszik fekete kendője alól. Öblös fakanállal meregeti tányérokba a piros levű, káposz- tálevélbe pólyáit töltelékeket, miközben lei tudja hányadszor mondja el, hogy milyen jóízűt evett ebből szegény János harmad napja. Kilenc és fél tölteléket evett meg, ki hitte volna, hogy mára meg tálán végképpen lehunyja a szemét, pedig hogy szereti a töltött káposztát, különösképpen, ha már

harmadszor van felmelegítve. Eltörli a könnyeit és szilárdan osztja a káposztát. Igaz, hogy sokai veszekedtek, mérgelődtek egymással ebben az életben, de ilyenkor meghalványodik minden más és az erekedő gyász két marokra fogja a szivet

A z unoka, az Eszti lány, ** az egyetlen ág korhadó fájukon, akinek az anyja olyan észrevétlen, Sok csendes sírással lépett át a háborúban maradt férje után a halálba,. Petri Imrével üldögél a tűzhely közelében. A fiú karja egyre feljebb csúszik a derekán és ülnek szépen a helyzethez ülő szomorúsággal, de nagy szerelemben.

Kint kavarog a hóvihar, beeresztették a kutyákat, s az óesztendö perceit szorgalmasan méri az öreg ingaóra erőteljes ketyegésével. Megérkezik a két koma is, Lisztes-Tóth, meg Zana, maguk is jóval túl a hetvenen, rázzák a havat, verik térdükhöz a süveget, fekete ruhájuk nyakában virít a fehér ing, csendesen köszönnek, aztán énekeskönyvükkel a kezükben belépnek a haldoklóhoz. Az öregasszonyok most már nyugodt lelkiismerettel csemcsegnek. káposztájuk felett, mert van, akik a* elröppenni készülő lélek vigasztalását átvegyék.

A két öreg az ágyhoz lép és csendesen szemlélgetik a haldoklót, a ■menni készülőt.

— Alaposan odavagy, János — mondja Lisztes-Tóth.

— Hát te is elmégy? — kérdi Zana, de nem azért, hogy feleleted várjon.

D ejön Rezi Jánosné, fehér abroszt térit a félhomályban és asztalra tesz egy fehér üveget, szinültig szilva- pálinkával, tneg két kis poharat, majd az ágy lábánál megáll hasán összekulcsolt kezekkel. Nézi egy darabig az élettelen arcot, aztán csendes kis sóhajjal kimegy.

A két öreg az asztalhoz telepszik, kinyitják "az énekes- könyvet, Zana tovább lapoz és a siratáktól visszapergeti a lapokat az óesztendei énekekhez.

— E valóamost — mondja, és ujjával Mabök az egyik lapra. Lisztes-Tóth talán nem is hallja, a pálinkás üveget nézi a szakértő elmerülésével, szép és jó a színe annak, és az összefutott nyálat lenyeli. A nagy nyelésre Zana felnéz és most már ö is szemügyre veszi az üveget, aztán megfogd és tele tölti a poharakat, nézegetik egy kis ideig, majd egv- hajtásra kiisszák. Aztán isznak még egyet, majd egy harmadikat is, azt''" heiusz törli< "fin Zana krnimg egyet-kettő' útbaigazítván hangját, el Is kéz-