Somogyi Néplap, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-14 / 138. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Vasárnap, 1959, június IC •j." r.i L.'ii T T Jó úton haladunk Irta; SZIRMAI JENŐ Gyönyörködik a szem, örül a szív, bármerre járunk dim- bes-dombos Somogvu»kt m Nemcsak szép, gazdag is ez a vidék. Nemhiába tartja a szó­lás-mondás, hogy a somogyi embert, bárhova kerül is, a szíve visszahúzza e vidékre. De ami ennél is fontosabb, az az itt lakó népnek, a munká­soknak, értelmiségieknek és a veit dolgozó parasztjainak bű- [ alapja termelte Id, a volt ural- sége saját hatalmukhoz, a kodé osztály pedig mestersé­munkás-paraszt hatalomhoz. A somogyi paraszt hozzáérté­sét, . szorgalmát, eredményes munkája: a gazdag mező, a hí­res állattenyésztés és a falvak­ban bekövetkezett nagy válto­zás dicséri. Az a változás, amely többek között új utcasorok, is­kolák, művelődési házak ké­somogyi fálvak élelmes, mű- pében mutatkozik meg. A somogyi parasztság tömegesen indult el a szocializmus nagyszerű útján Az idén gyenge tél volt. A ragyogó napsütés már február végén, március elején jelezte a tavasz közeledtét. S a tavasz mag is érkezett. A somogyi falvakban új, nagyszerű gon­dolat, az előrehaladás gondo­lata tört előre ■ győzelmesen. Elemi erővel tört elő az a tudat, hogy saját és az ország jövője érdekében a magyar parasztnak is új utat kell ke­resni. Mindazt, amit az ember a technikában, a tudomány­ban alkotott, a magyar paraszt csak úgy tudja a maga javára hasznosítani, ha,új utat keres. Ezen az új, nagyszerű úton in­dult el tömegesen a somogyi parasztság, és választotta több mint 32 ezer parasztcsalád a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének útját, a terme­lőszövetkezeti gazdálkodást. Nem volt, könnyű ez a vá­lasztás. Sok álmatlan éjszaka, viaskodás, töprengés előzte meg. De segített a döntésben a párt és a kormány helyes politikája, a munkások és ér­telmiségiek testvéri támogatá­sa és az előrelátó, a közösség ügyéért dolgozó parasztok ez­reinek munkája. S végül is a meggyőződés vezette el an­nak felismeréséhez, hogy ha ezt az utat Választja7 jól vá­laszt. A somogyi falvaknak több mint fele ma már' termelőszö­vetkezeti község. Harminckét­ezren indultak el az idei tava­szon az új élet útján. S ha né­ha ugyan még tapogatózva, bukdácsolva, de egyre erőseb­ben, egységesebben törnek elö­lte, hirdetve az új paraszti jövőt. Azóta három hónap telt el. Gyönyörködve tekintünk vé­gig a somogyi határon. Dús gabonatáblák, gazdagnak ígér­kező kapásnövények és növek­vő állatállomány dicséri a ter­melőszövetkezetekbe tömörült dolgozó parasztok szorgalmas munkáját. Ahogy a parasztem­ber mondja: még a természet is nekünk kedvez. Rég volt az ideihez hasonló jó időjárás és ilyen gazdag terméskilátás. Pe­dig sok nehézséggel kellett és kell még ma is megküzdeni a termelőszövetkezeteknek. Üj gazdasági forma alakult ki, mely nehéz, de szép aktuson választja el a parasztságot a régi megszokott termelési for­mától. Parasztságunk érzi, hogy övé ez az új gazdasági forma. Szívébe fogadta, mert látja: d szövetkezet kibonta­koztatja alkotó képességét, szélesíti látókörét. Eltűnnek a mezsgyekarók, s a nyolc vagy tizenöt hold helyett három- meg hétezer holdat lát maga előtt. Az új termelőszövetkezeti vezető, aki eddig nyolc vagy tizenöt holdon gazdálkodott, most több ezer holdas gazda­ságot vezet. Az tgali Gyurisics' Dániel, a nagyberki Havasi József, a kapospulai Retek, a csökölyi Faggyas János és a többi, a termelőszövetkezeti parasztok bizalmából válasz­tott vezető a tagsággal együtt nagyon nagy erőfeszítéseket tesz, hogy az indulás is jó le­gyen. Bizonyos, hogy tsz-parasztjaink jelesre vizsgáznak Az esős időjárás meglehető­sen nehezíti a munkát. Sürgős a kapálás s nyakunkon a ka­szálás, az aratás is. De a szö­vetkezeti vezetők nem esnek kétségbe. Minden . emberrel megértették, , hogy dolgozni kell, mert csak így boldogul­hat a szövetkezet is. A csökö­lyi tsz-ben Faggyas elvtárs, az elnök vezetésével minden em­ber dolgozik. A tsz-nek szinte apraja-nagyja részt vesz a ku­korica egyélésében, nem is lát­ni gazos területet Csökölyben. A Somogy sziliek — noha több mint hétezer holdón gazdál­kodnak — lényegében elvégez­ték a cukorrépa, burgonya ka­pálását. töltögetését, a kukori­ca egyelését. A kaszálás is be­ben végzett közös munkából jeles bizonyítványt állít ki szá­mukra az élet. Ha figyelembe vesszük, hogy olyan emberek végezték ezt, akik csak pár hónapja tsz-ta- gok, minden dicséretet megér­demelnek. Csak a legnagyobb ■elismerés hangján beszélhe­tünk arról a magabiztosságról, kezdeményezésről, s lelkesedés­ről, amely ez ideig jellemezte a tsz-tagokat és vezetőket egya­ránt. Növeli a munka értékét, hogy nem könnyen érték el ezeket az eredményeket. Sok akadályt kellett leküzdeniük. A kezdeti nehézségekről van szó, melyek némely tsz-tagnál még bizonytalanságot okoznak. Akadnak, ha elenyésző szám fejezéshez közeledik náluk. De | ban is, akik még nem tudták eldönteni magukban, vajon jól választottak-e, mikór beléptek a termelőszövetkezetbe. Igen, jól választottak. A kezdeti ne­hézségeket közös erővel gyor­san le lehet küzdeni, és hama­ezt mondhatjuk el Őszöd,ről, Szabadiról, Boronkáról és a többi községekről is. A tsz-be tömörült parasztok nagy-nagy erőpróbája ez az év. Vizsgáznak szorgalomból, magatartásból, helytállásból. 1 rosan látni fogják a nagyüze- Bizonyos, hogy a falu érdeké- mi gazdálkodás helyességét. Pártszer vezetőink neveljék az embereket szocialista öntudatra Voltak és vannak is népünk­nek ellenségei, akik nem szíve­sen látják ezt a fejlődést. .Ezek mindent megpróbálnak, hogy akadályozzák az előrehaladást. ' A* holnap bizonytalanságának érzését igyekeznek elhinteni a termelőszövetkezeti parasztok között, s hogy a háború rémé­vel féíemb'tik őket. Különböző détumc'-st találtak ki. valami láncr- ':eiúvól fees: stell, hogy atom' ’ J :z. s fit mond­ták, hogy ez rr-mkíméli a ter­melőszövetkezet ellenségeit, és csak a termelőszövetkezeti pa­fiket. Ha néhol a no tudtak Ziük ered­ményt elérni, csak ideig-óráig, és keveseket sikerült megté­veszteniük. Az embereken úr­rá lett a józanság. Megértet­ték, hogy nincsenek magukra hagyva, hogy munkájukat se­gíti, támogatja az egész szo­cialista tábor,, tehát nyugodtan dolgozhatnak — erejük . és igazságuk tudatában. 'A rossz­akaratú emberek újból leleple­ződtek, vereséget szenvedtek. A ' szövetkezetekben persze még meg kell küzdeni a bur- zsoá társadalomból ittmaradt betegségekkel is. A paraszti mdividualizmusból fakadó ■ í■ '••-"•I pprpri r ^ 1 CfV1 7 — öl’ixdéssel. Ezeket a falu re­gesen táplálta. Ezek a szocia­lista eszmével ellentétben áll­nak. A gazdasági alap megvál­tozásával, az emberek tudata nem változik meg azonnal. Ahogy majd növekszik a tsz-ek tagjainak szocialista öntudata, úgy tűnnek el az emberek gondolkozásmódjából e nézetek. Persze, nem tűnhet­nek el maguktól, sokat kell harcolni eltávolításukért: Hogy a szocialista öntudat uralkodó­vá váljék, sokat kell csatáz­niuk a pártszervezeteknek. Nem sietve, nem türelmetlen­kedve kell ezt a csatát ’ meg­vívni, mert ez több kárt okoz­na,. mint hasznot. Figyelembe kell venniük, hogy az emberek nem egykönnyen szabadulnak meg a múlt terhes örökségé­től. Ezért nevelnünk kell az embereket, és a legnagyobb fi­gyelmet kell tanúsítani irán­tuk. Van mit tenni községeink­ben. Még előfordul, hogy a szegényparaszt nem jó szem­mel néz a középpárasztra, de fordítva is áll ez. Szöllősgyörö- kön például a nincstelen pa­rasztemberek így tették fel a kérdést: »Miért én dolgozzam meg a középparaszt földjét?-« Pedig világosan látni kell, hogy aki megdolgozza a földet, azé a munka gyümölcse. Köl­csönösen egymásra vannak utalva. Ha a középparaszt nem vinné be a földjét a szövetke­zetbe, a szegényparasztnak nem volna mit dolgozni. Ha a szegényparaszt nem volna a tsz-ben, a sok földet nem tud­nák megművelni. Vannak né­zeteltérésre okot adó jelensé­gek, de számuk egyre keve­sebb és kevesebb lesz. Ahogy megyünk élőre, úgy szűnik meg az irigység és acsarko- dás, és kerül előtérbe a meg­értés,' megbecsülés, egymás se­gítése, támogatása és az embe­ri szeretet. Ezzel a »betegség­gel« is saját maguk, a közsé­gek dolgozói számolnak majd le. Nem könnyű tehát az élet falvainkban, nem könnyű an­nak, aki ezt az utat választot­ta, nem könnyű annak sem, akit vezetőnek választottak. De mind könnyebb és szebb lesz. Mind könnyebb, mert a min­dennapi közös munka megacé­lozza az akaratot, és segíti megértetni a tsz-be tömörült paraszttal, hogy saját, a közös­ség és egész népünk érdeke, hogy jól menjenek a munkák, magas termésátlagot érjenek el, s hogy ezzel mind többet viszonozhassanak hű segítő­jüknek és támaszuknak, a munkásosztálynak a segít­ségért. Könnyebb lesz, mert ahogy a szervezés idején és azután is támogatta a munkás- osztály felvilágosítással, be­ruházással, gépekkel a szövet­kezeti parasztságot, ezután is támogatni fogja. Ebből a mun­kából kiveszik részüket az ér­telmiségiek legjobbjai is, kü­lönösen a pedagógusok, állat­orvosok és hű segítőik, a me­zőgazdászok. Ma a termelőszövetkezetek­ben a legfontosabb feladatokra kell irányítani a figyelmet és ez sok tennivalót jelent. Az esős időjárás miatt összetor­lódott a munka. Kapa kellene, de nagyon a kukoricának. S már a cukorrépa, a burgonya is követeli a kapát. Ugyanak­kor kaszálni, szénát betakarí­tani s pár nap múlva aratni kell. Sok a feladat, hiszen a szövetkezetek többségének ez az első éve, s még kevés ta­pasztalattal rendelkeznek. Több termelőszövetkezetben — pl. Ráksiban, Répáson, Bar­cson — előrelátóan szervezik a munkát. Érdemes a jók ta­pasztalatát figyelembe venni, hasznosítani fiatal termelőszö­vetkezeteinkben. Melyek ezek .a hasznosítás­ra érdemes tapasztalatok? Most a legfontosabb, hogy minden erőt összpontosítsunk a mezőgazdaság előtt álló napi feladatokra. E feladatok: a kapá­lás, a növényápolás. A cukorrépa, a burgonya másodszori kapálásra, töltésre vár. Akad még egyeletlen kukorica. Okos dolog és szüksé­ges is újból felmérni a terüle­tet, megnézni, mennyi gép és gépi- vagy lóvontatású kápa áll rendelkezésre, s elosztani ezeket a legelmaradottabb te­rületre. Felmérni, mennyi ké­zi munkaerő, van, és megkérni mindenütt a termelőszövetke­zetek tagjait és azokat a csa­ládtagokat is, akik nem tagjai a termelőszövetkezetnek, vala­mint a tanács, földszöv. stb. dolgozóit, hogy nyújtsanak se­gítséget a növényápolásban. Fontos feladat a széna betakarítása. Tapaszhalható volt egy-két helyen, hogy a lucernát, lóhe­rét, bíbort bizony a háztáji állatok eltartásához túlságo­san igénybe vették. Még min­dig nem kezdték meg vagy nem megfelelő ütemben végzik a rétek kaszálását. Feltétlenül szükséges, hogy mind a vetett szálastakarmányt, mind pedig a fűféleségeket lekaszálják és idejében betakarítsák. A tsz- tagnak és vezetőnek egyaránt érdeke, hegy minél jobb és több takarmány kerüljön ka­zalba a közös szérűn, hogy a télen és a tavasszal ne fájjon a fejük, mivel etetik a közös állatállományt. Készüljünk az aratásra > cséplésre Csak egyetérteni lehet azokkal a termelőszövetkeze­tekkel, amelyek már megkezd­ték az aratásra és cséplésre való felkészülést. Megállapod­nak a gépállomással, hogy mit tud segíteni. Számba veszik a lóvontatású fűkaszákat, és le- szorítóval alkalmassá teszik, hogy rendre vágják a gabonát. Megállapítják, hány ember az, aki tud kaszálni, kijelölik a te­rületet a gépi és a kézi kaszá­lásra egyaránt. Megszervezik a cséplpcsapatokat, biztosítják az elcsépelt gabona tárolását egyrészt úgy, hogy bizonyos előleget osztanak a munkaegy­ségre, másrészt, hogy az állam számára mindjárt leadják a földadót és eladják a felesle­ges . gabonát. Megvizsgálják, hogy ha a raktár nem elégsé­ges, milyen tárolóhelyet tud­nak biztosítani a gabonának. A középületek padlását, vagy — ha minden kötél szakad — esetleg az iskolát és a művelő­dési házat is felhasználják ideiglenesen raktározásra. Csak helyeselni lehet ezeket az intézkedéseket, és javasol­juk, a többi tsz-nek is, hogy hasonlóan készüljenek fel. Me­gyénkben a tsz-ek gazdasági megszilárdítását a közös állatállomány megteremtése, fejlesztése jellemzi. Jó és örvendetes ez. De a munka zöme még ezután jön. Ki kell válogatni a te­nyésztésre alkalmas egyedeket. Ezt gonddal kell végezni.. Meg kell hagyni a jó tenyészállato­kat. és tenyésztésbe keli fogni '.vitat is, amelyeke* esettig le akartak vágni, de még egy nyésztésre. Ilyen például ez idősebb., de még jól tejelő marha, melynek szaporulatát feltétlenül hasznosítani kell, s az Állatforgalmi által hizla­lásra leszerződött szűzüsző, mely jó egyedtől származik. Ugv-ncsak törekedni, kell a ért éstör esek Megteremtésére, tegeződése, a múlt gazdasági i ideig■ alkalmasak továbbié- I főleg a községekből való meg­vásárlás útján, de az állam által nyújtott egyéb segítséggel is. Ügy is mondhatnánk, hogy ma mindenütt a legfontosabb a tenyésztésre alkalmas törzs­állomány megteremtése. Nagy gondot kell fordítani a szarvasmarha- és különösen a sertéshizlalásra. A sertéá jól kifizeti magát, hiszen a tsz-ek felárral együtt kilogrammon­ként 17 forint körül kapnak érte. Nem véletlen. hogy a kedvezményes kölcsönakció segítségével két hét alatt mint­egy hatezer sertésre kötöttek hi2lalási szerződést a somogyi tsz-ek. Tehát alapjában véve egyet lehet érteni Somogy szil, Gölle, Kapospula és más köz- ségekkél, ahol már megkezd­ték a szelekciót. Különválaszt­ják a tenyésztésre alkalmas ál­latokat, és megteremtik a hí- . zóállományt is; hiszen a pénz a somogyi parasztnak nőm ter­ményben szokott jelentkezni, hanem — ahogy .mondani szo­kás — a termést bőrben adta el az államnak. Az állattenyésztés megte­remtéséhez elengedhetetlenül szükséges a takarmánybázis biztosítása. Gondot kell fordí-. tani a takarmány termelésre, a szemestakarmány, széna, siló­takarmányok stb. termelésére és a másodvetésre, továbbá a férőhelyek biztosítására. Most sok ideiglenes jellegű építke­zés folyik — szabadszállás és egyebek. Már most kell gon­doskodni az állatoknak télidó- re való istállózásáról. Az állaimi támogatás mellett jobban igénybe kell venni a helyi erőforrásokat. Szép példa van enre Balaton- őszödön, ahol mintegy 150 ezer forinton építenek egy 80 férő­helyes szarvasmarha-istállót. Somogyszilban, Tótújfalun és még több helyütt helyi erőből építenek istállót. Máshol is követni kell ezt a példát, hi­szen az állam ereje nem vég­telen. Az állam sokat segít- Már ebben az évben több mint 150 millió forintot fordított megyénk szövetkezeti gazdasá­gainak megerősítésére. A tsz- tagoknak több mint 50 millió forintot fizettünk ki állatokért. Az állam most nem képes töb­bet adni. Igen helyes az, amit Kötésén csinálnak, hogy tá. a tsz-tagak pénzt adnak kölcsön teherautó vásárlására a szövet­kezetnek. Nem egy helyütt a lovak árát adják kölcsön há­rom-négy évre öt százalékos kamat mellett a tsz-nek. A kölcsönpénzből Zetort vásárol­nak, bővítik az istállót stb. Helyes ez azért is, mert így az állami segítség párosul az egyé­ni kezdeményezéssel, ezáltal gazdag lesz a szövetkezei is, a község is. Helyes, hogy több termelő- szövetkezetben már távlati terítek elkészítésén dolgoznak, figyelembe véve, miként ala­kítják ki a gazdálkodást a táj jellegnek megfelelően, mert így jobban ki tudják használni az adottságokat. Míg a megye déli részén a burgonya és a dohány, a Kaposvölgyében, Koppányvölgyében az állatte­nyésztés jelenti a gazdálkodás fő ágát, addig a siófoki járás­ban és általában a Balaton- parti területeken, Porrog kör­nyéki vidéken a gyümölcs- és szőlőtermelésre kell nagy gon­dot fordítani. Erre a nagyüzem módot és lehetőséget teremt A szakemberek dolga, hogy a sok értelmes dolgozó paraszt véleményének meghallgatásá­val mindenütt kialakítsák a tájnak és, a talajnak legmegfe­lelőbb, helyes, ésszerű, gazda­ságos gazdálkodást. Mindeme feladatok megva­lósításához az anyagi, gazda­sági feltételek adva vannak. De még egy nagyon fontos és szükséges hozzá: maga az em­ber, a tsz-tag és tsz-vezető. Az ember, aki nagyot tud alkot­ni, ha értelmét látja ennek. És most elmondhatjuk, hogy értelme van az alkotásnak. Alkosson hát nagyot a somo­gyi szövetkezeti paraszt! Érjen el olyan terméseredményeket, amilyenek még sohasem vol­tak, hadd nézzék és tanulja­nak belőle mások is. Alihoz, hogy az ember így dolgozzék, az szükséges, hogy az itt-ott fellelhető nagyképű­séget, ridegséget megszüntes­sük, és hogy a tsz-tagok egy­más iránt is nagyobb megbe­csülést tanúsítsanak. Törődje­nek egymás bajaival, segítse­nek egymásnak, ahol tudnak. Segítsenek 3 még kívül álló egyéni parasztoknak, sőt a fez- községek parasztjai segítsék a mellettük levő ama községe­ket, ahol a dolgozó parasztok még egyénileg gazdálkodnak. Sokat segíthetnek a tsz-veze- tők példamutató munkájukkal, ’magatartásukkal és úgy is, hogy elegendő megértést tanú­sítanak a tsz-tagok problémái, bajai iránt. Ezen kell dolgozniuk a párt- szervezeteknek. A falusi kommunisták mutassanak példát ebben a munkában, az embe­rek tudatának formálásában. Támogassák a pártszervezetét a falusi értelmiségiek, a taná­csok és tömegszervezetek, a termelőszövetkezetek legjobb­jai. Következetesen dolgozza­nak azért, hogy a falun most és ezután mindinkább előtérbe kerüljön a megértés, az embe­rek problémái iránti figyel­messég és törődés. Segítsék megmutatni, felrajzolni az em­berek jövőjét. Erősítsék meg őket abban a hitükben, hogy jó utat választottak, és tömö- rítsenek minden becsületes embert a párt. köré, a termelő­szövetkezeti vezetés köré. Együttesen, közös erővel meg tudják oldani a rájuk váró feladatokat, s meg tudják győzni a szövetkezeti út he­lyességéről az egyénileg gaz- dáíikodó paraszttársaikat is. Senki sem tagadja: nem megy ez egyik napról a má­sikra. Utunkon lesznek még nehézségek, de a jó szó, a me­leg szív, az emberek problé­mái iránti figyelmesség és a mindebből áradó szorgalom, összefogás sok nehézséget le tud győzni. Ha lesznek is itt- ott gáncscskodók, -akadékosko- dók, népi demokráciánkat nem .»oet von szerető emberek, iigv üi’.v o győzedelmes­kedni ÍMS, Nagyszerű feladatok azok, ameflyek a termelőszövetkeze­tekbe tömörült dolgozó pa­rasztjainkra hárulnak. Nagy­szerű az út, amelyen elindul­tunk. Formálni és átalakítani az embert szocialista emberré, akárcsak a közösséget — ez a mi utunk célja, ez a hivatá­sunk. . Ha nem felejti el senki a megyei, járási és községi veze­tők közül, hogy a legfontosabb feladat az emberek tudatának állandó formálása, emberség a munkában, magatartásban, az egymáshoz való viszonyban, akkor bizonyos, hogy helyei politikánk meghozza méltó eredményét. A lelkesedés láng­ja magasabbra csap és képe­sek lesznek a szép és nagy­szerű feladatok megvalósítá­sára: a közös gazdálkodás megszilárdítására, fejlesztésé­re és a termelőszövetkezetek­be tömörült dolgozó parasz­tok jobb, emberibb életének megteremtésére. Az eddigi munkákat figye­lembe véve megállapíthatjuk, hogy a termelőszövetkezetek­be tömörült dolgozó parasztok többsége azért dolgozik szor­galmasan, mert látja, hogy jö­vője a tsz-ben biztosítva van. F:- • nosra vesszük, hogy méc inkább így lesz ez a jövööer

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents