Somogyi Néplap, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-12 / 136. szám

Péntek, 19S9. Június 12.

6

SOMOGYI NÉPLAP

A TÁRGYALÓTEREMBŐL

Nem használt a javítóintézet

1956-ban a bíróság Orsós János ötvöskónyi lakost 1 évi javítóintézetre ítélte, s onnan 8 hónap letöltése után feltételesen szabadult. Ezután sem vállalt azonban munkát, hanem szüleivel tartatta el magát, s lopásokat követett el.

1958 szeptemberében Ötvös- kónyiban Széchenyi János lakásába ment be a zárban hagyott kulcs segítségével, s az asztalterítő alól 100 forintot ellopott. Októberben Denai János ötvöskónyi lakásába surrant be hasonló körülmények között, és a szekrényből egy férfiinget lopott el. Decemberben, míg Fehér Jánosék sertésvágással voltak elfoglalva, besurrant lakásukba, s egy női arany karórát, egy férfi karórát, egy borotvakést vett magához. Azonban tettenérték, és az 1680 forint értékű lopott holmit elszedték tőle. Ez év februárjában özv. Krivanics Jánosné nagyatádi lakos házába tört be, míg az asszony az istállóban fejt. Lopási szándéka azonban nem sikerült, mert a szomszédok észrevették és elfogták.

A bíróság Orsós Jánost 1 évi börtönbüntetésre és 3 évi jogvesztésre ítélte,

Visszaélt a bizalommal

A Berzencei Községi Tanácsnál volt gazdasági előadó Neményi Teréz. A Csurgói Járásbíróság a társadalmi tulajdon sérelmére ismételten elkövetett sikkasztás bűntette miatt eljárást indított ellene. Neményi Teréz az 1956—57-es években a marhalevelek átruházása alkalmával kezéhez befizetett ilietékpénzből 3355.50 forintot eltulajdonított. Ugyanezt tette 42 gazdának 1958 januárja és júniusa között befizetett 3103 forint összegű községfejlesztési hozzájárulásával. A bíróság Neményi Terézt ismételten elkövetett sikkasztásért 8 hónapi börtönbüntetésre és 3 évi jogvesztésre ítélte. 1

Hiába leplezte bűnét — leleplezték

Az igáid földművesszövetkezetnél volt felvásárló Skiba Gyula. Feladatai közé tojás és méz felvásárlása, a naposcsibe akció lebonyolítása, s 1958 végéig bizonyos mennyiségű szén értékesítése tartozott. Az értékesítéskor kapott összeg egy részét azonban csak késve, másik részét pedig egyáltalán nem fizette be, hanem saját céljaira használta fel.

Skiba Gyula a szövetkezetnek 54 102.53 forint hiányt, illetve kárt okozott. A sikkasztást hosszai ideig azért nem tudták leleplezni, mert Skiba az ellenőrzéskor pillanatnyilag máshonnan elővett pénzekkel leplezte a hiányt.

A bíróság bűnösnek mondta ki Skiba Gyulát a társadalmi tulajdon sérelmére ismételten elkövetett sikkasztás bűntettében, és 2 évi börtönre, 5 évi jogvesztésre ítélte, valamint

37 416.02 formt megtérítéséire kötelezte,

tő

Tanulság os ítélet

»A Népköztársaság nevében a bíróság a vádlottat, Rácz Mihály 28 éves, nőtlen, kaposvári lakost foglalkozás szabályainak tudatos megszegésével elkövetett, halált okozó veszélyeztetés és a társadalmi tulajdon gondatlan megrongálásáért 2 évi börtönre, 3 évi jogvesztésre és a gépkocsivezetői foglalkozástól 5 évre való eltiltásra ítélik

Rácz Mihály rövid gépkocsivezetői gyakorlat után egy különleges, daruval is ellátott kocsival úgy indult útnak ez év februárjában, he— a gépkocsi hátsó ikerkerekének defektes párját nem javította meg, ráadásul italt is fogyasztott, a megengedettnél nagyobb sebességgel haladt, a KRESZ-t többszörösen megsértette.

A defekt miatt az autó balra húzott, a gépkocsivezető ezt ellensúlyozni akarva a kormányt hirtelen jobbra fordította, mire a jármű megingott, ide-oda cikázott az úttesten, majd az árokba fordult. A gépkocsi utasai közül egy meghalt, a többi pedig sérülést szenvedett. A gépkocsiban 6000 farint kár keletkezett*

Tanulságul kell szolgáljon ez az ítélet minden gépkocsi- vezető számára, hoev a közlekedésrendészeti szabályokat a legszigorúbban megtartva végezzék munkájukat

Szalai László

SZÖVŐDŐ BARÁTSÁGOK,

vilaqjaró levelek...

Disznóölés T ó t h ék n ál

%. disznóölés inkább télen «■divat", mikor hóbundába öltöznek a házak, s a füst felett keményre fagyhat a szalonna, sonka, kolbász és egyéb ízletes kenyér mellé való. Ha azonban mód van rá, miért ne lehetne felrúgni a szabályt, s aki csak teheti, nem is köti magát a formulához. tv.

Tóth Jenő, a bálványosi Aranykalász Tsz könyvelője, amint mondja, ráunt már a télen vágott kétmázsás hízó szalonnájára. Jobb, ha _ reggelenként friss pecsenye” kerül a táskába, ő ugyanis Kányán lakik innen siet mindennap munkahelyére. Ez volt hát az egyik ok hogy felkereste Puska Józsefet a 90 kilós sonkasüldő • életének kioltása végett.

Tíz óra körül már friss pecsenyeillat áramlik ki a kony- hábóL Az asszonynépség igencsak sürgölődik, nehogy odaégjen a bödönbevaló.

— Kolbász? Nem, lesütjük az egészet. Volt a télen belőle bőséggel —=i így a ház asszonya.

Hugi, a család kedvence ott lábatlankodik az asszonyok körül. Talán azért, hogy elsajátítsa a mesterséget? Dehogy. Hisz ő egészen fiatal, még isMIŐTA IS VAN AZ, hogy a kaposvári Hámán Kató Általános Iskola növendékei születésnapi és névnapi ajándékul nem kérnek mást mint orosz—magyar, magyar—orosz szótáradat hozzátartozóiktól, barátnőiktől?

Október, illetve február óta. Ekkor határozták el, hogy az intézet felsőtagozatos növendékei bekapcsolódnak egy nemzetközi levelezési mozgalomba, levelekkel keresik fel távoli országok és testvémépek gyermekeit, szovjet, román, lengyel. csehszlovák, jugoszláv, görög, osztrák pajtásaikat. Az első levelek az ősszel keltek útra. akár a költöző madarak. Ezekre nem sok válasz érkezett. Ám a messzi országok gyermekeivel barátságot kötni akarók nem vesztették kedvüket. Februárban még több levél indult útjára, s ennek a második nagyi levéloffenzívá- nak eredményeit összegezték a kislányok most, hogy vége az iskolaévnek. Egyik-másikuknak öt—hat levél van birtokában, ami azt példázza, hogy a frissen született barátságok szépen erősödnek, akár a napfény melegítette és eső öntözte földekben a vetés. S nemcsak levelek teszik gazdagságukat, hanem apró emléktárgyak is, melyek között a fényképektől kezdve megtalálhatók a mi hajdani fillérünknél valamivel kisebb egykopejkások, ceruzák, jelvények, préselt, különleges virágok, messzi városok szépségeiről hírt hozó képeslapok* Kétszáztizennyolc levél kélt útra, s nem sokkal kevesebb érkezett vissza, mint szívélyes, a közeledésre meleg gyermeki szívvel reagáló válasz. Túlnyomó részben szovjet pioníroktól, akik a hatalmas szovjet föld legtávolabbi vidékeiről nyújtanak kezet levélről levélre magyar pajtásaiknak. Belepillantva a gyermeki és mégis igen- komoly levelezésbe, jó érzés tölti el a félnőtt ember szívét. Ahány levél, annyi záloga a barátságnak, a békének*

MIT ÍRNAK A GYEREKEK

r egymásnak? Meghatóan tiszta ■ hazaszeretetei sugároznak azok | a levelek, melyeknek írói ha- fzájukat, népüket kívánják I megismertetni a magyar pajtásokkal. A várost, falut, ahol laknak, az embereket, szüleiket. testvéreiket, iskolájuk életét. Ott hogyan dolgoznak, tanulnak, szórakoznak. S valahány ilyen levél végén ott a kérdés: — »-Kérlek, írd meg te is, milyen a város, ahol te laksz?« Aztán: »Szereted-e a virágokat, mert én nagyon« — és így tovább.

Lilja, egy voronyezsi kislány újdonsült barátnőjétől virág- magokat kért. hogy házuk kertjében legyenek magyar virágok is. Természetesen eleget tettek kérésének. Azóta már a voronyezsi gyárimunkás-család kis kertjében ott ékeskednek a tavaly még kaposvári földben illatozó virágok, melyek a magot hozták. Stéfán Katitól azt kérte egy jereváni kislány, hogy ciriübetűkkel írja le néhány magyar dal szövegét. Tamara Szumbadza Tbilisziből arra vállalkozott, hogy a XII. századtól ismerteti népének nagy festőit, íróit, művészeit. Első levelében arról írt, hogy hol. merre bukkant nyomára Jerevánban Zichy Mihály magyar festőnek, merre járt, amikor Oroszországban tartózkodott*

Virág Margitka és húga, Évi Leningrádba hivatalosak a nyáron, Gáljáékhoz. így hívják az új barátnőt, aki nem elégszik meg a levélbeli ismeretséggel

— Már karácsonykor hívott Gálja, de akkor rövid volt a szünet. De most elmegyünk, ha eljönnek értünk a határig. Addig szüléink kísérnek el — mondja ragyogó arccal.

Persze, nem ez az egyedüli meghívás. S boldogok a gyerekek a világlátás reményétől. A levelek pedig jönnek és mennek. Kedves epizódok egész sora fűzd még testvéribbé a barátság szálait. Az iskola és egyben az úttörőcsapat neve sokakat megtévesztett. Egy levél például így kezdődik: »Kedves ismeretlen barátnőm, • Hámán Kató!« Egy másik le-; vélben Szvetlána meleg sorok- • ban örvendezik, hogy új ba-: ratnője egy orosz közmondás-: sál kezdte levelét, nevezetesen ■ azzal: »Ne haragudj, hogy so-: káig várattalak válaszommal, j de Lucsse pozdno esem nyi-; kakda«. Magyarul mit jelent i

ez? »Jobb. későn, mint soha.«

Ilonka néninek. Gombár Lajosaiénak van ám sok dolga a levelekkel! Ami fordítással nem boldogul a címzett, őhozzá kerül. S persze, az itt írt válaszlevél sem mehet sl akárhogyan.

SOK LENNE FELSOROLNI

mind a leveleket, melyekben nemcsak gondolatok, ismeretek cserélődnek ki. hanem a szívek is. Nemrég készült el az a térkép, amely a Hámán Kató Úttörőcsapat igen kiterjedt levelezését ábrázolja. A távolságok rajta óriásiak. S íme, a mélyülő barátság milyen szép ívű hidat Vert országok, folyók, tengerek, hegyek, völgyek és síkságok fölé! Igazán szép, nagyszerű dolog ez!

Az ilyen, minden távolságot áthidaló barátság csak a béke, a haladás eleven talajából képes szárba szökkenni, gyümölcsöt hozni.. *

László Ibolya

A magyar vörös hadsereg történetét ismertető kötet számos olyan dokumentumot tartalmaz, amely most jelenik meg először nyomtatásion. Az olvasó bepillant- hara hadsereg szervezésébe, életébe, megismerkedhet a Tanácsköztársaság megdöntésére irányuló tervekkel és tényekkel, választ kap a magyar—orosz katonai együttműködés legfontosabb kérdéseire*

dmáíia. iímgcpjccjtjul...

A kenyérbe vagy a húsba harapjak előbb!

választotta.

! Hugi az utóbbit

kólába sem jár, csupán a kíváncsiság hajtja.

Még egy-két vágás a kés-| sei, s a húsvágó székről Iá- < bosba, tepsibe kerülnék a nagy ! szakértelemmel felvagdalt »alkatrészek«, Hugi, hogy éhségét! csillapítsa, előleget kér édes-! anyjától, A nagy carab hússal! hirtelen nem is tud mit kezde-< ni* A férfiak miután szét-! tramm'rozták a hízót <— poha- razgatással töltik az ebédig1 hátralévő időt. Ha az asszo- * nyok el nem feledkeznek ró-* luk. hamarosan friss pecsenye' is kerül .eléjük* —

Jól főz, mos, vasal és.—

szóval kifogástalan feleség. De ez számára nem elég. Unatkozik, a háztartási munka nem tölti ki napjait.

i— Valamit tenni kéne! — Így érezte, amikor első ízben ellenállhatatlan vágyat érzett egy fehér papírlap láttán. — Írnom kell! író vagyok, és eddig halálos bűnt követtem el a világirodalom ellen, hogy lángelmém bőségszarújából nem adtam semmit, hogy nem startoltam kellő időben a halhatatlanságban nekem fenntartott helyre! — Lázasan írni kezdett. Nem tudta, mit, de akit az ihlet elragad, annak ez nem is fontos. Annák az a súlyponti kérdés, hogy csicseregnek-e a madarak az ablak előtti fákon, susognak-e kellő intenzitással a lombok, elég kék-e az ég, és elég zöld-e a fű, illetve a

Lesütjük az egészet, kolbász volt a télen bőséggel —. mondja TóthJ6z már igen, megsült, ki tobet szedni,

fold. Irt. Igaz, első alkotó révületéből kizökkentette a házmester reszelés baritonja:

— Hogy a rosseb enné meg már megint...

A zavaró hang elhalt, 6 pedig érezte homlokán a múzsa kitartó csókolását, s fülében ilyen zenéket: »Írj. Fizetnek érte. Egy kis zsebpénz, amiről nem tud senki, mindig kapóra jön«.

Hát írt. S amikor készen lett, mert kifogyott a tinta a tollából, felsóhajtott: — Kész ez első elbeszélésem! — Boldogan rakosgatta arcának verítékével öntözött elsőszülöttjét. Majd ahogy múltak á napok, mindig egyet-egyet csúsztatott a fiókba. Mikor a fiók már kezdett szűk lenni, és a termés nem fért bele, vett egy tíz kilós kartondobozt, gyöngéd gonddal becsomagolta elbeszéléseit, és elküldte őket a helybeli lap szerkesztőjégébe a következő levélkét mellékelve a küldeményhez:

»Műveimmel az önok ála- csony színvonalú lapjának színvonalát óhajtom felemelni. Ráfér!«

(Aláírás: Bimböné Golyós Amália.)

Biztosra vette, hogy a másnapi lapban már lehozzák a szerinte legjobbnak ítélt írást, a »Bimbó, az emberséges tehén« címűt. Két héten át mindennap hiába vette meg az újságot. Dühbe gurult. A harmadik hét szombatján már nem bírt magával. A tej is kifutott, az ál- nok, míg ő befejezett egy negyven strófás kis lírai költeményt. Tollat ragadott, levélpapírt és ... írt. Kikérte magának a sértő hallgatást. Mi az, tán csak nerr azt akarják vele mondani, ''^gy nem

jók a beküldő« Írások? Na» hát, ő megmondja kereken, hogy ott a szerkesztőségben senki sem ért semmihez, főként pedig az irodalomhoz! Az újság tele van dilettánsok

munkáival. Olyanokéval, mint... (felsorolva százötven név, beleértve az a spanyol költő is, akinek egy versét közölték valami alkalomból nemrég). így folytatta: Jó lenne, ha levonnák a tanulságot, és dilettánsok javára nem mellőznék őt, aki a halhatatlanság biztos várományosa.

Néhány nap múlva kifogástalan udvariasságú, igen rövid levelet kapott:

»Tisztelt Asszonyom!

Véleményünk szerint önnél nagyobb dilettáns nem szaladgál a földön. Olvassa el még egyszer a »Kandúr a toronygombon« című írását, és szálljon magába, majd pedig forduljon sürgősen idegorvoshoz.

Legyen szabad ezenkívül megjegyeznünk, hogy a teg- nap-ot nem így írjuk: ,teg- napp’. Nyelvújítói ötleteivel tálán keresse fel inkább az Akadémiát.«

A levél kézbesítése napján, amikor Bimbó Ödön hazatért hivatalából, feleségét fehér gyolcs hálóingben ott találta a tükör előtt, amint éppen egy házilag készített babérkoszorút illesztgetett szétbomlott hajkoronájának csúcsára. Előtte féltérdre ereszkedve éppen egy dicsőítő ódát szavalt Gyömbérné, a költő.

A férj lábujjhegyen kisurrant az előszobába, és felhívta a mentőket.

Azóta nem kapott szerkesztőségünk tíz kilós kéziratküldeményt ..,

— i -