Somogyi Néplap, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-28 / 150. szám
SOMOGYI NÉPLAP 5 Vasárnap, 1959. június 28. Mozogjon a mozgóbolt! Nehéz aratás ígérkezik. A dőlt gabona megkérdi a parasztemberektől, mit ettek. A kaszások, marokszedők, kévekötők alig győzik törölni homlokukról a verítéket. A kepék és az égnek állított kévék hűvösében délre kelve felmelegszik a leghidegebb viz is. Nem csoda hát, ha az idejük nagy részét mezőn töltő emberek kíváncsian fürkészik a dűlőutat, jön-e már a mozgóbolt. A megye sok-sok községében a földművesszövetkezetek italboltvezelői kocsira ülnek, s szomjat oltó sört, málnát, fröccsöt visznek az aratóknak. A somogyjádi italbolt- vezető is vándorútra indult. A tsz-tagok a megmondhatói, milyen jólesett ebéd közben a jégbehűtött üveges sör vagy málna. Az egyéniekhez, a mezők más részén kapáló vagy árpát arató emberekhez azonban nem jutott el a kocsi. »Nincs mindenkinél pénz, meg hát kevesen vannak, oda nem érdemes menni«. Sántít ez az érvelés. Persze, kényelmesebb az egy helyen való le- táborozás, mint végigkocogni Lulla, a dombok birodalma — hulla nem telep. Igazi község ez, kérem, csakhát szétszórt. De van tanácsa, s mindent megtalálni benne, ami faluvá teszi a falut — s kissé sértődötten megrántotta legelésző teheneinek láncát a. lullai atyafi. — hullatelepi Ez van é/rva a tahi elágazásnál a táblára. — Az lehet. Különben majd meglátja, csak menjen egyenest, el sem tévesztheti az irányt. Reggel hét óra sincs még, | de az út két oldalán kitárul- | kozó mező fölött már hullám- i zik a levegő. A végtelen égen I repülőgép úszik. A korán éb♦ redő parasztok kapáikra tá♦ maszkodva, nézne,k utána. A ka♦ nyárból ló és lovas tűnik fel, i csupa ellentéte a gyors gép- t madárnak. Apja helyett a 13 | éves Bárány Pista üli most a szürkét. A postáért poroszkál Tabra. Rajtunk kívül a faluból kivagy befelé igyekvő nem is akad. Nyár van, lélegzetet akasztó, igazi meleg. A kezek kapa után nyúlnak, saraboló ekék zörrennek, s miközben a rendeket járják, az aratásra gondolnak az emberek. A napsugarak párafelhőket szippantanak a földből, pirul, szárad a kapa sértette rög. A hea dűlőutakon. De éppen ezért j Vjhupás mezőt széliében- .. ♦ hosszában megszállják az emmozgóbolt a moz*obolt. S a } herek Jgy történt ez egy féi nagy aratás időszakában töb- * évszázaddal ezelőtt is, mikor az első telepesek hullára érben lesznek a határban, mint benn a faluban. *■ Gondoljanak erre a somogyjádi földművesszövetkezet vezetői, s ha elindul a szekerük, kínálják fel áruikat az egyéni parasztoknak is. Valószínű, nem utasítják vissza az ajánlatot, s hozzászoknak ahhoz is, hogy pénzt vigyenek magukkal a mezőre. keztek, hogy az akkori tulajdonostól földet vásároljanak. (Talán ebben az időben ragadt hullához a telep szó.) Szorgalmas, kuporgató fajta a lullai. A falu utcáját járva ez azonnal szembetűnik. Nagy udvarokat szabtak maguknak, s a portájuk zsúfolt, de gondozott. A falu szántója mindössze ezer hold. 580 lélek jut erre az ezer holdra. Érthető, hogy egy négyszögölnyit sem hagynak parlagon. Az istállótól két lépésre csatornádé, a keltben, a virágok mellett répa-, burgonya- »ágyások«. Nem is egy háznál látni ilyet. Valamikor vulkánikus erő törhette darabokra ezt a tájat. Alig találni egy futball- pályányi síkságot, hulla fekvése még hagyján, hanem a közigazgatásilag is hozzátartozó Szőlőhegy! — Különben megterem itt minden, már ami a paraszti felfogás szerint hasznot nyújthat. Búza, rozs, kukorica, burgonya, pillangósfélék. A dohányt szándékosan említem utoljára — mondja Pető hajós tanácselnök. — Ebből van a legtöbb bevétel. Tavaly legalább egymillió forintot hozott a falunak a füstölnivaló. A másik jövedelemforrása az állattenyésztésből fakad. Nem is számít gazdának az, aki nem Hizlal szarvasmarhát vagy sertést. De nézzünk csak. körül a dombokon — invitál a tanácselnök. A Szőlőhegy felé vesszük az irányt. Domb domb után, s egyre magasabb. A szomszédok itt nem is szomszédok. Van példa rá, hogy két ház között légvonalban a távolság nem több száz méternél, de ka be akarnak kopogtatni egymáshoz a gazdák, esetenként még fél kilométert is gyalogolhatnak. A földművelés meg külön rafinériát követel. Télen zord, mostoha, nyáron álmodó és szelíd a hegy. Kaptatóin az évszaknak megfelelően fáznak vagy izzadnak az emberek. Külön-külön vívják napi csatájukat, bár tudják, hogy nagyon is egymásra vannak utalva, és azt is érzik, hogy amúgy könnyebben menne a dolog, de sok rendszeres védekezés érdekében, illetve ennek végrehajtására. Fülöp Mihály mezőgazdasági mérnök Az újságíró jegyzeteiből EMBEREK A SZÖVETKEZETEKBEN t Az új beosztás A mezőgazdasági termelés időszerű kérdései Védekezzünk a szövőlepke ellen! Mezőgazdasági, ezen belül nem tudunk gátat vetni terje- vésd dróthálóval befedjük. A kertgazdasági kártevőként em- désének. De ebben az esetben 3 mm lyukfoőségű hálón ke- legetjük a szövőlepkét, mely- is csak akkor, ha az útmenti resztül a kikelő hasznos fúrnék kártételét tarrágott, ko- eperfák levelét selyemhernyók készlegyek: és darazsak eltá- pasz útmenti és egyéb fák for- etetésére nem használjuk fel. vozhatnak, a nagyobb testű májában mindenki ismeri. Ve- Vegyi védekezésre légáramlá- lepkék pedig visszamaradnak, szedelmes, mert kártétele sós gépek esetén (OKSZ, Ra- s ezek elpusztíthatók. egyes évjáratokban itt So- pidtox) 2—4 százalékos Holló Ezek az eljárások csak ak- mogy megyében is jelentősre 10-et használunk. A permete- ]<or hatásosak, ha mindenki tehető, ha nem védekezünk zés áztatásszerű legyen. Au- mindent megtesz a szervezett, ellene. Általában május vége- gusztus végén a fertőzött fáktól július elejéig rajzanak, ez ra övmagasságtoan szalmaköte- az. idén már megtörtént get teszünk, melyben a herA hófehér színű, selyemfé- r.yók bebábozódnak. Ezeket a nyű, esetleg tavasszal fekete szalmakötegeket összegyűjtve pettyekkel tarkított szárnyú hordókba helyezzük, sűrű szölepkék az eperfák rügypatta_____________________________ n ása után jönnek elő, majd a nőstények több száz, félmilli- méter nagyságú almazöld tojást rakngk egymás mellé a levelek fonákjára. A fiatal, fekete fejű, szőrös hernyók csoportosan az ágcsúcsokra helyezkednek. innen indulnak el sűrű hálóval fedett fészkük fokozatos nagyításával, miközben a leveleket hámozgatják. A kifejlett hernyók színe szür- V.és-zöldessárga, feketéig változó szürkés középsávval, oldalukon látható világosabb hosszanti sávval. Ha nem pusztítjuk el őket, repedésekben, egyéb búvóhelyeken sötétbarna bábok formájában bábozód- nak. hogy július végén rajzó lepkenemzedékből augusztus második felétől, késő ősziig károsító nemzedék fejlődjék ki. Gyakori, sőt feltűnő ebben az időben a tarrágás. Kedvelt növénye a kőrislevelű juhar-; eper-, szilva-, alma- és diófa, de nem riad visz- sza — mint láttuk — az egyéb fák. bokrok károsításától sem. A szövőlepke megyénkben az országutakat szegélyező fasorok, valamint a háztáji kertek, gyümölcsösök kártevője. Biztos védekezési mód, ha az ágvégeken megjelenő apró hernyófészkeket levágjuk és elégetjük. Ilyenkor néhány levél megsemmisítésével gátat vethetünk terjedésének. A levágott részeket minden esetben égessük el, nehogy a hernyók szétmásszanak vagy _ a járművek széjjelhurcolják őket. Vegyszeres védekezést akkor alkalmazunk, ha erőművi úton bennük az újjal szembeni gyanakvás. Tíz évvel ezelőtt például még eszük ágába se jutott volna dohányt termelni. Egy-két Felvidékről ideszakadt társuk foglalkozott csak dohánnyal. A törzslakók kezdetben kinevették az új honfoglalókat. »Mi ráérünk később is, megvárjuk, mire mennek, majd. csak azután«. Am amikor az elszállított áru kifizetésére került a sor, csak néztek a tamáskodók. A következő évben egyre több portán feszítettek fehér molinót a dohánypalánták fölé. — Azóta termelek én is dohányt meg, majoránnát. Esztendőről esztendőre van mindenikböl — mondja Halász Sándor. A szomszédja, Simon István tavaly 13 ezer forintot kapott egyszerre kézhez. A szövetkezéssel is valahogy ilyenformán vannak: előbb példa, bizonyíték kell nekik. Idős Szabó István így fogadja a tanácselnököt: — Jöhetne már az útgyalu ide is, alig fér el a szekér. Régen az egy csacsi húzta kordélynak megfelelt, de most már nagy a forgalom. Igen, változott a világ, s ennek a változásnak megfelelően kell előbb-utóbb berendezkedniük az embereknek is. A szomszédos Torvajon összefogtak a parasztok. A sérsekszöllösi termelőszövetkezet Tfözös épületeit látni hulláról. — Nézze — mutat a tanácselnök egy szélesen nyújtózó kalászerdőre —, az ott a tsz árpatáblája. — Menynyivel szebb, erőt sugárzóbb az, mint ezek a fél holdak itt a hajlatban. A természet és az ember által darabokra szabdalt földeken nagyot lódulnak a szekerek. Több mint száz pár ló van a faluban. Azt mondják a lullaiak, hogy itt nem boldogulna a gép. Nem áll ez a tétel, hiszen minden nyáron géppel csépelnek, s a gépállomás emberei egyetlen házat sem hagynak ki. Szabó bácsi több mint fél évszázad óta viaskodik a kemény környezettel. Két és fél holdja van. Ebből nem jutott volna mindenre. Volt cséplőmunkás, részesarató, szerződéses munkás az erdészetnél — így múlt el élete java és a többieké is. Az utánuk következőknek nem kell ilyen múltra emlékezniük, ha megértik a jelen üzenetét. Ha váll feszül váll mellett, az emberi akaratnak engedelmeskedik a legmakacsabb föld is, és ter- mőbbé válik az egyszerre mozduló tenyerek alatt. Göbölös Sándor Kiziigyekbeii közös döntést Minden újonnan alakult és erősen felfejlődött termelő- szövetkezet maga mögött hagyott már néhány hónapot. A kora tavasszal alakultak mögött még több a munkában eltöltött idő. A mezőt mint tükröt nézve azt tapasztaljuk, hogy az egyéni sorból a kollektívába lévő parasztok vagy az összefogás erejével első ízben ismerkedő egyéni gazdák becsülettel helytálltak. Ezernyi tennivalójuk legfontosabbját megoldották, kedvvel, őszinte igyekezettel fogtak hozzá a nagyüzemi gazdálkodás alapjainak lerakásához. Elvetették a tavasziakat, s annyi csata után most új láz, a nagy aratásra készülődés izgalma bizsereg végig a falukon. A kukorica-, burgonyarendeken és a friss ősziárpa-tarlókon csak az elgondolások valóra váltásáról győződhetünk meg. Mielőtt azonban kapát, kaszát fogtak volna a kezek, a közgyűléseken határozott a tagság. Módszert, tervet fogadtak el valamennyi term előszövet'cz-hben az emberek. S a mezőn végzett jó vagy rossz munka végeredményben a közgyűléseken elhangzottakra vezethető vissza. Azokban a termelőszövetkezetekben, ahol a vezetőség épít a tagok véleményére, teret enged a sok-sok elgondolásnak, s a végső szót a tagsággal együtt mondja ki, ahol a »punktum, mi vagyunk a vezetők« helyett a bizonyítás, a m.eggyözés elve érvényesül, ott valóban lehet nagy dolgokra számítani. Nem minden szövetkezetbe lépő ember érti tökéletesen, amit a belépési nyilatkozattal dokumentált. Jó néhány magukkal hozott apró-cseprő fenntartásuktól a szövetkezetekben kell megfosztani őket — de száz százalékos érvekkel. Igaz, hogy gyakran olyan kérésekkel is ostromolják a vezetőket, melyek teljesítése lehetetlen vagy éppen törvénybe ütközik. Válaszolni kell ezekre a problémákra engedmények nélkül és igen határozottan. Azonban vannak jogos kérések: például a földjáradék. Osszanak-e vagy elnapolják? S ez nemcsak az új szövetkezetekben probléma. A tagok a bevitt föld után számítanak az aranykoronánként járó 5—10 kiló búza értékére. Ennek kifizetéséről hallgatni vagy kifizetését eltusolni nem egészséges dolog. A földjáradék elmaradása kedvét szegheti a szövetkezett.elielcnek, a munkafegyelem romló,Sára adhat okot. Emiatt igazán kár lenne veszélyeztetni az eddigi eredményeket. Bábonymegyeren négy termelőszövetkezet működik: a Búzakalász, a Petőfi, az Uj Élet és az Aranykalász. Mind a négy szövetkezetben kifizetik aranykoronánként a közgyűlés által megszavazott 5 kiló búzaértéket. Ennek és minden más fontos ügyben való közösen döntésnek tudható be, hogy a terv pontjai sorra megvalósulnak mind a négy szövetkezetben. A vitáktól hangos estéken hozott határozatok végrehajtásáért felelősnek érzik magukat a tagok, egyikük sem akar gyakorlati hátramozdítója lenni annak, amire szavát adta. A mező valóban és mindig tükre egy-egy szövetkezet életének. Meglátni benne a vezetők és a tagok egyetértését, és azt is, ha nem őrölnek egy malomban. Szövetkezeteinknek arra kell törekedniük, hogy ne legyen folt ezen a tükrön, hogy sérelmek, civódások párája a jövőben se felhőzhesse be a szövetkezeti mozgalom eddig tisztának megőrzött üvegét. Szedik az export burgonyát Berkics János bolhói lakos 300 négyszögöl földjéről. 14—15 mázsa termést várnak, s a szövetkezet révén értékesítik. Hatvanhét tavasz elszállott fölötte, de — amióta az eszét tudja — így még sohasem köszöntött rá az aratás. Azelőtt naponta megfordult a határban, most meg jó, ha vasárnap kijut a földekre. A szőlő fejlődéséről, a peronoszpóra elleni védekezésről is társaitól értesül. Márciusban ugyanis új beosztást kapott Torma Péter bácsi: őt választották meg a szóládi Kossuth pénztárosává és írnokává. Ez az új társadalmi munkamegosztás felmentette őt a mezőn, szőlőben való gör- nyedéstől —• nem neki való az már —. s reá bízta a szövetkezet pénzének kezelését és írásbeli ügyeinek intézését. Kora hajnaltól késő estig ül az íróasztal mellett. Am így is tudja — ha nem is közvetlen tapasztalatból —, hogy rendben mennek a dolgok Szálad szövetkezeti község határában. Persze, hogy tudja, hiszen a jelentéseket ő fogalmazza és küldi meg a járáshoz. .; Kedvező fordulat Nagy ünnepséget rendeztek a barcsi járás egyik községében. Nem túlzás, hanem így igaz: a falu apraja-nagyja részt vett a színpompás felvonuláson. Vége-hossza nem akart lenni a szövetkezeti lovasszekerek sorának. A menetet megnyitó kocsi utasai .voltak a legbüszkébbek: nekik jutott az a nagy megtiszteltetés, hogy lobogtathassák a tsz zászlait. Kézről kézre járt a vörös és a nemzetiszínű zászló, a fiatalok mindegyike tartani akarta ezt is, azt is. Ennek a jelenetnek a képe vésődött bele a legmélyebben az elnök emlékezetébe. Nem is olyan régen, három-négy évvel ezelőtt, a munkásünnep közeledvén azon kellett morfondírozni, hogy lesz-e vállalkozó, aki a felvonuláson viszi a két zászlót. És most? Jólesik megismételni: — Szinte összevesztek miatta, ha valamelyikük nem akarta átengedni a zászlótartó tisztiét társának. — Sőt. amint a mostani ünnepségen csapira ütötték az utolsó hordót, egy fiatal ezzel állított az elnök elé: — Elmegyünk a szomszéd faluba sörért, ha magunkkal vihetjük a zászlókat is .:; A „kis elnök" Janika vasárnap délben lélekszakadva rohan a konyhába. — Hol van édesapám? — kérdi az anyukától. Aztán választ sem várva egy szuszra elhadprja: — Most jövök az istáSwfcói, egy szál széna sincs a|k*í^k előtt. A kocsisok sincsenek ott. pedig befogattam volna velük, hogy azonnal hozzanak takarmányt. Olyan hévvel beszélt, ahogy csak kitelik egy négyéves kisfiútól. Janika nem akárki gyereke ám: apjában Szeitz Istvánt, a szülőid Kossuth elnökét tisztelheti. Tőle tanulta meg a váratlan ellenőrzést. S ha Szeitz elvtárs kiöregszik a vezetésből — persze, jó pár évtized múlva —, aggodalom nélkül vonulhat nyugalomba: fia lesz az, aki átveszi a szövetkezet kormányrúdját. Hiszen máris ismerkedik a gazdasággal. A brigádvezető sem tudja úgy az új istállóban elhelyezett hatvan ló nevét — mind a hatvanét! —, mint 6. A sopánkodó Beszél, beszél, mintha papírról olvasná. Azt hinné a hallgatóság, hogy emberünk elfelejtette, hogyan kell véget vetni a felszólalásnak. De az még hagyján, hogy túlontúl hosszan igénybe vesz* * népes megyei plenum türelmét, idejét, de legalább okos dolgokat mondana, ö viszont nem a tettek, hanem a szavak embere. Látszik, megtanult beszélni — és panaszkodni. — A szövetkezet 30 hold bíborjából 20 holdat a háztáji állomány evett meg. A lekaszált 34 hold vörösherét ismeretlen tettesek lopják. Zsákok kellenének, mert jön a cséplés. Mondja, csak mondja, s nem akar elfogyni panasza. Am egyről bölcsen hallgat: mit tett ő, a szövetkezetbe helyezett agronómus a rendellenességek meggátlásáért. Persze erre a kérdésre nehezebb volna válaszolnia, hiszen minden ideiét lekötötte a hibák gondos »leltárba vétele«... Buzdítanám, de nem hallja: »Tovább, tovább, mezőgazdász barátom, de nem így- • A félkezű Nem ismerem személyesen, nem találkoztam vele, de hallottam erőfeszítéseiről, példás helytállásáról. Baleset vagy a front vitte-c el az egyik karját, — ezt sem tudom. Am arról van tudomásom, hogy mindennap dolgozik a szövetkezetben. Ha renden a széna, és tornyosul a felhő, félkezével megragadja a villanyelet. Egy kézzel vívhatja harcát a műnk« j-í-r*aval, s éppen ezért erkölcsileg kétszeres értékű az ő teljesítménye. Nagy megbecsülést és tiszteletet érdemel a közösségtől Hódosi Benő, a kercse- ligeti Rákóczi félkezű tagja. Helybeli születésű vezetők — Az elnök elvtársat keresem — mondom, amint benyitok az irodába Kapospulán. — Én vagyok az — nyújtja bemutatkozásra kezét Kovács Ernő. Aztán részletesen tájékoztat az Ezüstkalász növénytermesztési munkájáról, a közös állattenyésztés első sikereiről. Mielőtt a határba indulnánk, megkérdem: — Mióta elnöke Kovács elvtárs a szövetkezetnek? Tagadóan rázza a fejét, mondván: »Én a tanács elnöke vagyok...« , S azért tévedtem el a helyiséget illetően, mert az Ezüst- kalász csak nemrégiben költözött a gazdakörbe, azelőtt a tanácsházán »lakott«. Ám sebaj: mehetünk a mezőre, az istállókba, hiszen amit a szövetkezetről az irodában meg lehet tudni, azt megtudtam. Kovács elvtárs ugyanis tsz- tag, itt született a faluban csakúgy, mint Tóth János tanácstitkár. Retek József tsz- elnök, Ezeres Béla mezőgazdász. és a szövetkezet többi vezetője..: ; Kutas József
