Somogyi Néplap, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-28 / 150. szám

j Somogyi Néplap

KULTURÁLIS MELLÉKLETE

Móricz Zsigmond emlékezetére

KENYÉREN ÉS VÍZEN

LÁTOGATÁS EGY FALUSI ISKOLÁBAN

szamentak a Bakócz Tamás vöröskeresztes kurucaihoz, aztán Mátyás királyig, aki az első állandó hadsereget állította,

lány:

— Tanító úr, hogy ő iktatta törvénybe az ős iséget, és ő szervezte céhbe az iparosokat.

A kislányok és a suta kisfiúk megmagyarázzák, ml az

És egyre cseng, hogy: tanító ósiaóg, és mik azok a céhek.

úr, tanító úr!... Mind ezzel a szóval kezdi, és ez olyan közvetlenné teszi a beszédüket, mintha nem iskolában volnának, hanem megbeszélés folyna magántársaságban komolyán, meggyőződéssel a szívről. Az emberi szívről.

Eszembe jut a magam kisgve- Az osztály rek kora, mikor én is ilyen kis falusi iskolába jártam. Mikor

A nagyközönség nem is tudja, hogy milyen munkát végeznek a nemzetnevelésben ezek a falusi tanítók, itt, a világ mélyén, az Alföld sarának sűrű tengerében, hogy milyen szépen röpítik a kultúra szekerét itt, ahol a sárban ma is elakad a futó kocsi.

Végignézem a gyerekek rajzait. Valóságos csoda. TerméMóricz Zsigmond számára nemcsak a magyar irodalomb in biztosít kivételes helyet mély realizmusa, humanizmusával összefonódó népi romantikája, hanem nemzetközi jelentőségét is magasra emeli. Révai József állapította meg róla: »-Móricz ahhoz a kevés nagy európai íróhoz tartozott, akik az európai polgári irodalom hanyatlása Korában realisták tudtak maradni, és a polgári-demokratikus for-?dalom plebejus irányát képviselve, hatalmas erejű társadalomkritikát tudtak gyakorolni".

A néppel való összéforrottsága s ebből fakadó realizmusa megmentette egész pályafutása során a dekadens irodalmi irányzatok kísértéseitől. Móricz szerette Tol- sztoit és Gogolt. Gorkij hozzánk is eljutó műveit élénk érdeklődéssel figyelte. De egészében az crosz és különösen a szovjet irodalom zárt, ismeretlen terület maradt előtte. Mégis helyes úton tudott járni: a nép mélv ismerete, a parasztság életének és lelkivilágának mozgatóerőiröl kialakult, lényegében helyes koncepciója akadályozta meg abban, hogy hatással lehessen rá akár Reymoní, akár Gionio misztikus népiessége.

A parasztság nagy írója volt. a parasztság felemelkedéséhez akart hozzájárulni minden cselekedetével, minden művével.

Számára az élet és az alkotás szorosan összeforró jelenség volt.

Ahogy élte az életet, úgy irta meg, s miközben irta, tanulmányozta azt. Nem ismerte az »előbb tanulmányozom, azután megírom" módszerét. Számára az írás maga is a tanulmányozásnak igen aktív, izgalmas formája volt.

Utolsó percéig szenvedélyesen és a fiatalság lelkes lobogásával tanult. Mindenből, amit csak az élet eléje tárt: történelmet, néprajzot, a nyelvet és az irodalmat. így tudta elsajátítani és továbbfejleszteni a társadalomkritikának azokat az eszközeit, amiket előtte már Tolnai Rajos és Bródy kifejlesztettek. Mint nagy harcostársa es barátja, Ady Endre számára, az ő számára is eleven, mindennapos valóság volt a történelmi és irodalmi múlt.

Mindig tudta azt, hogy hiába foglalják el a hivatalos kegy es anyagi boldogulás legkényelmesebben párnázott páholyait a percemberkék, a múló napok törpe emberei, az ö igazsága érik időben, a jövő meghozza művészetének és harcainak teljes igazolását. Ugyanakkor viszont mindig tudatában volt annak, hogy mit köszönhet a hagyománynak, a múltnak és a közvetlenül előtte jártak példájának. Tudjuk, ő volt, ak' felismerte először Ady jelentőségét abban, hogy megtalálta az újat és feladatait, aki fennen hangoztatta prózaíró közvetlen elődeinek szerepét abban, hogy 6 stílusára találhatott. Ennek eile- .' nérs nem volt az irodalom hagyó-r mányainak szájtáti tisztelője. Bon- j ne élt az irodalom életének folya- ^ matában, állandóan együtt élt leg-» nagyobbjaink alkotásával, s ncm-r egyszer keményen bírálta okét, f mint például Arany Jánost, akit^ pedig mindig nagyon szeretett. i Csakis így, az irodalmi hagyományt éles kritikával való elsajátítása r mellett alakulhatott ki az ő nagy- f sága, csak így válhatott legna- f gyobb regényírónkká. k

S nemcsak műveivel vált nagy' - - .

tanítójává irodalmunknak, né- f máglyarakások uingjfli, es

pünknek, hanem jellemével, éle- f mindannyiszor szikraeső hullt, itta a hosszú ember áradat, s a Hétszer, az is

taeadtaf’meg ms^eAüékét^ikib™ ína a ^vigyázok egy-egy ge- magyarlakról már csak az el- kétszer hét 1919 óta elevenen élt egy új, jobb* rendanyi rönköt tűzbe löktek.

A falu közepén hatalmas tartalma, az oxigén., a hidro- nagy tér, amelyet éppen most gén, a nitrogén a vérben.t: köveznek, hogy munkát adja- Egyszerre figyel az egész osz- nak a falu szegény népének, tály, egymást túllelkesedik, s Szükségből ered a szépség. De az ötven gyerek kis tudósa az azUn Nagy Lajoshoz, aka a milyen olasz reneszánszra vol- élettannak. Szinte megdöbben- bandériumokat szervezte, na itt szükség, hogy minden tő ez a feszült jelenlét, a gye- ,— Nagy Lajos uraikodászegény munkát kapjon. A fa- rekek valóban angyali ártat- sanak legnagyobb emléke? lu lakossága hétezer lélek, en- lansággal emelkednek fel a tu- Vártam, hogy »három tenger nek negyven százaléka kenyér dományhoz. mosta a magyar határt", s aknáikul van. Dómot kellene épí- Nézem az arcokat Soványak, kor legnagyobb meglepetésem- terű vagy felhőkarcolót, hogy színtelenek, vékonyak, .rosszul azt eSy kis szöszke

minden munkáskéz munkához táplált testecskék, gyengén fej- anv jusson. iődöttek, aprók maradtak.

Az iskola hosszú, földszintes Gyenge ruhácskákban, néme- épülete erre a térre néz, nagy lyik oly büszke a kis kötött sötét ablakokkal. A bejárat fö- bol« sapkájára, hogy most is a lőtt márványszobor: egy régi féísn tartja, tanító feje, aki mintaképe volt a tudományának és művészetének: ez a kettő kell a tanításhoz. Megható érzéssel lép be az ember az épületbe, ebben az ismeretlen faluban emlékjelet állítottak a régi, kedves tanító úrnak:::

Ahogy az osztályba belépünk, ötödik osztály, a gyerekek felpattannak, fele fiú, fele lány.

A tanító kemény, kis katonaruhás ember, komolyan fogad.

A fekete táblára krétával ábra van felrajzolva, az emberi szív ábrája.

— Folytassuk, gyerekek

jakkor hárman veszik ezek a gyermekek ezt a biztos érzéket, ezt a zenei ösztönt még a lé- lekzetvételük is egy taktusra megy. És az a lelkesedés, ahogy fújják tüdőcsattanásig, s az a boldogság, ahogy szállanák a hangok derült szárnyán, az embernek a szive csiklan- dozik.

Mi mindent lehetne elérni ezzel a néppel!

A gyerekek elmennek haza, s mi összeülünk a tanítókkal, a vezetőkkel, és beszélünk ennek a népnek az életéről.

Véghetetlen szegénység és gyötrelem ez az élet A községben ezer család egyik napról a másikra tengődik. Mást nem esznek, csak kenyeret. Kenyeret és vizet. Kenyéren és vízen él a nép és a gyermek az élet rabságában. Semmit sem lehet tenni. Máskor már ilyen időtájt a munkásság el volt szerződve aratási munkára Most a főszolgabíró azt mondja, hogy nem tudja az uradalmakat szerződésre bírni, mert ezer oka van: ma minden uradalom pókhálón lóg, mintha súlytalan volna ..; A Dunántúlra innen százával vitték a munkásokat még tavaly is egész évi mezei munkára, az idén egyetlen, emfc-ert sem kérnek ... Hiába levelez a köz- igazgatás, ezer kifogás van. Egyik a cukorrépára hivatkozik, a másik arra. hogy leépíti az üzemet, a harmadik azt írja: ő maga sem lúd ja, kinek dolgozik.: :

Az egész országon a takarékoskodás mániája vett erőt. Senki sem épít, senki munka- alkalmat nem teremt. Ma minden holdra ráfizet minden gazda, és nem mer se dolgozni, se élni. Se életet engedni.

S ezek a gyerekek mennek haza az iskolából, és nem várja őket otthon a jól megérdemelt vacsora. Még krumpli sincs. A közigazgatás ötszáz vagon burgonyát hozatott az ínség-alapból a megyének a Nyírségről. Ezt osztogatják! Hat-hét fillér egy kiló. Aki valahogy össze tud szedni harminc fillért, megy, és vesz öt kiló krumplit. Ha tészta levest esznek, az ünnepnap.

De a gyermekek ezt még nem tudják, nem értik, a szemük csillog, és sugárzik belőle az értelem. Eoldogök, hogy megismertek valamit a testük berendezéséből és a haza történelméből és abból a sok tudományból, amit ingyen árulnak nekik.

Mire nőnék ezek a gyerme- kecskék? Mire? Hogyan és miképp fog kiderülni az a magyar élet, amelyben ilyen kultúrára neveljük a kis gyermekeket? Kikerülnék az iskolából, hol lesz többet szükség az elméjükre? 'Az egész telet átheverik a szüleik, és beleőrülnek, hogy egy napi munkát nem tudnak szerezni, csak szomszédolnak és diskurálnak, és ugyanazokat a szavakat ismételgetik. Ott kell megrozsdásodni a parányi házacskában, s akinek új osztású földje van, annak még rosszabb, mert a feje fölött nem az övé a ház, hanem az adósságé. És ha megbolondul is, nem tud mit tenni: ott kell heverni, s enni és várni, mi lesz a nyáron, ha még szerződése ma sincs arra a nyári aratásra, amely neki legfeljebb hét és fél mázsa búzát hozna. Hét és fél mázsa: ez a legszebb nyári kereset volt a múlt évben az aratás után egy családnak.

S ez nem titok. Mindenki tudja. Mindenki részvéttel veszi tudomásul. Egyelőre nincs segítség.

Ez lesz a gyermekek sorsa is?

én ötödik osztályos voltam: én után olyan kiváló rajzok, voltam a feleltető;: .Az én fel- ^SY^gyurmányok, s fafaragá- adatam volt kikérdeni a töb- kerülnek elő, hogy az em- bieket a feladott leckéből, de bemek eláll szeme-szája. Nem- az nem volt élettani lecke. Ta- 9®^ kézügyesség, de művészi

Ián történelem volt, s meg is mondja a tanító —, ahogy kérem a tanító urat, térjen át szoktuk, mintha senki sem vol- a históriára, jobban rá fogok na itt. . . Na, ki tudja megman- ismerni az emlékeimre.

dani. milyen hát az emberi szív?

Csillogó szemmel- jelentkezik kinyújtott karral vagy tizenöt gyerek és zsibonganak:

— Tanító úr!.;. tanító úr!..

Akire a tanító rámutat, bátran néz, és lelkesen mond valami kitűnőt a szívről:

bontó feleletek sora. Mindenki mindent tud. Olyan dolgokat, — Van neki két pitvara és amin Szekfü Gyula is eltűnőd- két kamrája!.;. ne. S milyen finoman részleteS elmondják, hogy megy % zik, mi a kuruc, mi a labanc, vérkeringés, milyen az elhasz- és hogy honnan jön ez a név. nált vér: kékes ... Mi a .szén- Egypár mondat után már viszízlés is. Egy Balázs János nevű hatodik osztályos kisfiú megérdemelné festményei alapján, hogy felvegyék művészképző iskolába.

S mikor kórusban énekelnek. Öt-hat szólamban, persze műdalokat, köztük a kurucnóták a legszebbek, s végül a Himnusz méhzsongása és a Rákó- S erre jön megint a megdob- czi-induló pergő csattogása. A

rádióban lehetne énekeltetni őket. S a magyar nép mennyire nincs hozzászokva, hogy több szólamban énekeljen, a magyar nóta nem is igen alkalmas arra, úgy tudják, hogy kórusra dolgozzák fel őket.::

— No, gyerekek, miről beszéltünk ma a történelemből?

— Tanító úr, tanító úr! — cseng a gyerekek kórusa. — Thököly Imréről.

Ki volt a Thököly Imre?

CARL SARDBURG:

A fű

(1917)

Dobáljátok a holttesteket Austerlitznél és Waterloonál

rakásra.

Hányjatok földet rájuk, a többit elvégzem —

Fű vagyok én; mindent elfedek.

Es dobáljátok rakásra őket Gettysburgnál És Ypresnél és Verdünnél is, halomra.

Hányjatok földet rájuk, a többit elvégzem.

Két éve, tíz... és a kalauztól megkérdik az utazók: Miféle hely ez?

Merre járunk?

Fű vagyok én;

A többit elvégzem.

Ford.: Virányi Pál

3CiL tí'zó

írta: Borsi Darázs József

Lenn a folyóparti laposon nagy t nagy lobbot vetve világóltak a

juk, hogy nemzet^ kultúránk eibe- i n^Gn felhőkig. Félelmet rek. Ha valaki járt volna még mesékben ha hallott, akkor

ctü fíirAŐ Dlmnnlr o rmilthan ftlftrt a keltő, hangos kiáltozására a tájon, hallhatta volna, hogy sem hitte el, és íme, most itt

1919 óta elevenen élt egy

világ megteremtésének a vágya, f Csupaszképű fiatal férfi hajÄfaduaz* « ^röslö lángok vüáharcos kiállásnak! Kgossagaban. Hosszúra nyúlt arMóriczról tehát joggal vallhat- r nya felmagasodott az alacso- hogy nemzeti kultúránk ra- #

jó csillaga, regény- és elbe-#. ,

____, ....

s

zélőirodaimunk a múltban elért 4 keltő, hangos kiáltozására

legmagasabb és mindmáig meg \ földre borultak a tisztásra fel- nem haladott esúcsa. De nemcsak f sorakozott férfiak, asszonyok, nemzeti kincsünk ő, hiszen mu-f ,7 - ~ veivel eleven része a haladó em- #s hangosan sirtciK, a késő ejsza- beríség nemzetközi kultúrájának \ ka ellenére sem■ alvó öregek, a is. Móricz jogos tárgya, növelője i karoniilő kisdedek. nemzeti büszkeségünknek: vele és^ általa hozzájárultunk a haladó né- # pék kultúrájához, a közös kultúra# kincsesházának gazdagításához! a Harmincnégy küzdelemmel teli ^ harcos esztendőn át, szinte példát- f lanul, egy Balzac vagy Jókai tér-#

mékenységével ontotta az irodalmi^ Csengett a fiatal férfi harso- müveket, próbálta Ady melletti^

harcolva felrobbantani mindazt aeneke; s ismételték, vissz- szőrnyűséget, embertelenséget, f hangoztak a földreborultak kóamit a félfeudális úri Magyaror- # rusai: szag jelentett. Életében látszólag#

az úri Magyarorszác győzött. Kö-j ... . . . ,

zönsége csak szűk kör volt. Azóta \ ha -nduI

a hívek e szűk köre országnyivá# el 51 messzeségbe ... - tágult, gz efész dolgozó magyar#

nép hordja Móricz Zsigmond em-i A fdrad.hatatlany.1 zümmögő

£y mlglra ESTIS? ^ “

nevezte őt egyik irodalomtörténé-r ^, 1amikor mar a fo- szünk »a magyar realista, próza-# lyón túl SZalagnyi, fényes

irodalom legnagyobb mesterének-.^ ezüstcsík a hajnal hírét hozta. Az alábbiakban Móriczot, a pá-á

" Kk.knr megdördült a föld.

ban már elnéptelenedett pusz- zon itta fel a kedves tájat, s tára láttak a csillagok. A haj- utána mar sóhaj se szakadt ki nali éneklők sokaságát is fel- melléből.

lehet, hogy reggel emelkedett szeneseden rönkmaradékoít, a föléjük a nap, amikor már hekialudt máglyák árulkodtak. A gyek közé jutottak. Hej, csend, a félelmetes némaság ámult-bámult a pásztorfiú, hi- felriasztotta az erdők baglyait, szén ilyen égretörő, sziklás, s előmerészkedtek a denevé- fenyőüstökű hegyekről azelőtt

tájon, hallhatta volna, megdübörög a föld, felmorajlik vannak valóságban. Csak az a lég, s a nyugat felől érkező útszélre telepedett lemaradók- kósza szellő emberhangokat röl értesültek, hogy a sereg görgetve szállt a puszta fölé... eleje már ennél magasabb, hegyek közt poroszkál, küszködik

Akinek nincs nyugalma, könny ül a szemébe, jobb, ha elmegy, jobb, ha indul ‘ a messzeségbe ... el

Etel-folyó partja még meghallotta utoljára a hosszú útra indultak szomorú dalát:

»Ránk borul az erdő, ránk borul a gond, mit rejt ütünk vége, mit a messzi domb? ... kövei, vadállattal, fáradtsággal, de mennie kell, mert az énekmondók fáradhatatlanul zengik: ■

»Egyre fogy a kószál, ott túl vár a sík, ligetében megpihenni majd oly jólesik... "

ratian publicistát kívánjuk bemu-i ""^ rr megaorautt a föld. telni olvasóinknak. »Kenyéren e.s ^ "höotío lovasseregek vad vág- vízen— című riportja közvetlenül ’aláásni kígyóztak el az innen- flagy gazdasági válság kirobbaná-^ s<9. mentében, majd zótyö- 9a után kelt. örvényre figyelmez-^ ^ korongkerekes szekerek kötet ez a kis remekmű is, örvény- j vetkeztek végeláthatatlan sörre, amely a dolgozó népet meríti^ öan, s ezeket követték lassú alá. S mindezt krónikaszerű tót-é leptu marha-, juh- és diszno- ténetekben teszi Móricz riportjai-# csordák. A meg álkonyatkor bánj Hogy képeket adjon az e 1 söj !~s vonulók hadat lassan po- világháború földrengés előtti évei-1 roszkáló lovascsapatok zárták. töl a második világháború nagy, * Az égre szálló hold csorba ko- Skx5 robajlásáíg. 4 rongjának derengő világosságáEzt a dalt már a menetelök sorának szélére kiszorult disz- nópásztorak hangoskodták, majd egyre fáradóbban zümmögték, csak egy tizenhárom- tizennégy esztendős gyerkőce

fiú nrrL T “ ** bevonták, és bandukoltak

íírj?- ve^ffor1dul° tovább hegyre fel, völgybe le;

net eleie ' t A ° követke2° emelkedőről lát,1“? f2 egv’ tók, hogy az elhullt állat felett re magasodó dombok kanyar- au .__, , - .J ,

0

6 völgyeibe, amikor a pásztor- drognak, ka— Pihenni, pihenni, ugyan hol és mikor? — dörmögték az öreg kondások, amikor a fáradtságtól kimerült falkából ögy-e-gy öregebb disznó hirtelen kidűlt, egyet rúgott és élcsapat kondáival egy emelkedőre ért. A szakállasok, a bajuszosak, a még csak alig ser- kedettek is lehajtott fővel bandukoltak, csak az egyre dúdol- gatő gyerkőce állt meg egyetlen pillanatra. Visszanézett a néptelen síkra, amely titokzatosan hallgatott, a fiú összevarognak.

— Beste dögjei — sziszegte fogai között a leghosszabb var- kocsú pásztor, aztán csak lesunyta fejét, és előrevetett pillantással ballagott a többi után.

A főseregektől hátrahagyott lovascsapatok elő-előkocogtak,

harapta a száját, szeme szára- és biztatták, a népet•

— Szedjük a lábunkat, hé- kás!

A gyalognép boszúsan méregette a lovasokat, s egy-egy öregebb pásztor nem tudta szó nélkül megállni, méltatlankodva mondta:

— Könnyű négy lábról biztatni bennünket...

Egyszer minden út véget ér. A leghátul ballagók az utolsó hegyről láthatták, hogy az egész magyari sereg, mint sokszínű tenger, ott nyugtalankodik a tájon: a lovasnép ménjeit futtatja, a pásztorféle csordáit tereli, s a sík közepén a vezéri sátor magasodik. Jó messzire a főpásztortól — talán fél napnyi járóföldre — ritkás tölgyerdőben falta a füvet, jóízű gyökeret a konda. Az öregebb pásztorok hűsöltek az árnyékban, mesélgettek.

— öregapánk ükapja hagyta ránk, hogy álmában látott egy országot, amit még az ö nagyapja barangolt be egyszer, és az olyan ország, hogy benne a vackor is édesre érik, hát talán ez volna az az ország...

A gyerkőce, akire most rá volt bízva a konda — ha tehette — ott téblábolt az öregek körül, fülét hegyezte, hogy me- sélésükből megértsen valamit.

— öccs — morrant rá a leghosszabb varkocsú öreg —, ne eklendezz itt körülünk, mert ha baja lesz a disznainknak, nem mesét hallgatsz ám, hanem síró muzsikát, s a vonó majd az én botom lesz a hátad közepén.

— Jól van, na! — vakkant fel a fiú, és ment vissza a disznaihoz.

Hány ilyen nyugalmas és még több bonyodalmas nap telt el addig, amíg két nagy folyón, száznál több patakon, megszámlálhatatlan ingová- nyon keresztül elérkezett a sereg és kísérete a legnagyobb folyó partjára. A legnagyobb

folyón túl szelíd halmok árnyai kéklettek, és napsütött síkok zóldeütek ligetekkel váltakozva, s a ligetek fái közt fehér falú házak fénylettek.

— Azok kőházak, ni! — mutatott botjával a leghosszabb varkocsú öreg a folyón túlra.

— Kőházak? — hitetlenkedett a gyerkőce, mert ő ilyet azelőtt dehogyis látott, még ha hallott is felőle, mesének tartotta. Meresztgette is a szemét, de nem lett okosabb, mert képzelete nem tudta felfogni, hogy kövek közé zárva is élhet ember, hiszen eddig bőrsátort ha látott.

Itt a nagy folyó partján — ami az Etol-f oly ónál tízszerte is szélesebb volt — nyugodalmas napok következtek. Ha volt is felvonulás, a lovasnép idegen tájakra ment, és mindig megrakodva _ tért vissza, néha szíjra fűzött emberekkel, s egy ilyen visszatérés után — a gyerkőce már huzigálta ujjait az orra alatt, ahol finom szőrök ütköztek —, mondom, egy ilyen visszatérés után a gyerkőce a fejedelem úr disznait hajkurászta ott, ahol a nagy folyó két ágra bomlik, s mielőtt ezt tenné, tóvá szélesül, a tókezdet tükrében pedig Kelen hegyének kősziklái. nézegetik magukat. Itt a szigetes öcsökben félrehajlott a fűzfasűrű, és a vízpartra leszaladt égy sző- kecopfos, szokatlanul karcsú lány.

— Hijnye, a ragyogóját! — szisszent fel a gyerlcőce a esi» dálkozástól, aztán a méregtől, mert a Ián- nagyot sikoltott is eltűnt a cserjédben, ott hagyó* egy ölre való patyolatgyolcsot.

— Nesze neked, hiszen ezek a fejedelemné asszony kincsei — motyogta maga elé, és utána hét hajnalon, hét nappalon, hét alkonvaton meg éjszakán várta, várta vissza az