Somogyi Néplap, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-26 / 148. szám

Pftrtek, 1959. Június 88.

0

SOOTOGTT NfPTAP

cA. kis lor&mpáő?

KILENCVEN ÉVE SZÜLETETT

JKcuátiit cAnxLw&Mi

j A bornholmidknak egy dolog \nem tetszett rajiunk. Nem vol- ' tunk nekik eléggé istenesek. í Apa osztálytársának, az aszta- i losnak, aki bennünket Born- holmba hozott, nem sikerült Apát megtérítenie, s ezért került bennünket. A mázolómester is úgy nyilatkozott, nem örül neki, hogy »világi érzelmű« népségnek kell szállást adnia. De azért a bért örömmel bezsebelte. Amikor Anya fizetni ment, azt mondta a mázolónak:

— Nem tudom, szabadié a mesternek ezt az istentelen pénzt felajánlanom? — A mester nevetett, és gyorsan zsebre vágta a pénzt, mintha attól félt volna, hogy elrepül.

Apa és Anya ritkán jártak az »isten házába«, és ha már nem lehetett elkerülni, akkor is csak a rendes templomba mentek. A városban különféle ájtatos felekezetek működtek, és úgy illett, hogy az ember e szekták valamelyikéhez tartoz- j zék. Aki az államvallás híve

assaesatsjööööööíscxjc*->» «<- KXSXXXXXSXXXXXSCXX:

g

1869. június 26-án született Martin Andersen Nexő, a nagy dán kommunista író, akinek műveiben küzdelmes élete során a demokrácia és a szocializmus eszméi testesüllek meg művészi formában. Korai műveit, amelyek a XIX. század végén, a XX. század elején jelentek meg, naturalizmus jellemzi. Világnézetének kialakulása, realizmusának kiteljesedése azután következett be, miután megismerkedett gj Lenin' tanaival.

Nexőt a kritika a »dán Gorkijnak« nevezte, tekintetbe véve a két író szellemi rokonságát, gyermek- és ifjúkoruk azonosságát Nexő világnézete, realista módszerei azonban más körülmények között születtek. Társadalmi és irodalmi tevékenysége mint kommunista írónak igen korlátozott volt, mégis sikerült megvédenie önállóságát — akár bebörtönzések árán is — a burzsoá irodalom befolyása, a burzsoá társadalom üldözéseivel szemben.

»Nekem az irodalom minden, de csak akkor értékelem, ha előre viszi az emberiséget" — vallotta.

írói működésének hatalmas részét publicisztikai cikkei, tanulmányai alkotják. Nemcsak vallotta, munkáiban meg ! is testesítette a kommunista író mindenkorra érvényes hit- : vallását: »A valódi művész tekintete nem a múltra, hanem ' a jövőre irányul."

Martin Andersen Nexő születésének kilencvenedik évfordulója alkalmából részletet közlünk Emlékeim című életrajzi regényéből.

| volt, az már félig szabadkőmű- | vésnék számított.

I Nyilván azért, hogy ne tart* sanak bennünket holmi kü- I löncködőknek, Apa és Anya í elhatározta, hogy mi, gyerekek i járjunk a vasárnapi islcolába. I Anya azonban az egyházköz- | ség rendes vasárnapi iskolája

♦ helyett tévedésből a lutherá- | nus misszióba íratott bennün- i két. Apa nagyon megharaguA ITT. Kaposvári Muzsikáló [ Az énekesek — sajnálatos, | dott. Nem szívlelte a szektá- Tavasz keretében hétfőn este hogy az énekszakot mindössze} kát, legkevésbé pedig a luthehárom nő: Tátrai. Irma, Király ♦ ránus missziót, a »moelleriá- Ilona és Várfi Katalin képvi- i nusokat«, akikhez Morten bősei ték! — a műdal és opera-|csi is tartozott. A baj azonban irodalom gyöngyszemeiből va- i most már megesett, és nem lefogadták. össze műsorukat. hetett rajta segíteni. Rossz beRátHcs Józsika még csak négyéves, de már segít édesapjának. Azt mondja, ő is vasutas lesz.

Évzáró hangverseny a zeneiskolában

került sor a Liszt Ferenc Zeneiskola növendékeinek ünnepi évzáró hangversenyéré az iskola Bartók-termében,

A tartalmas, szép műsor mintegy emléket kívánt állítani a nagy barokk mester, Händel, valamint Haydn nevének, művészetének. Sikerült-e a nemes szándék? Bizonnyal sikerült, ha azt vesz- szük számításba, hogy érett előadóművészek is vizsgázókként lépnek esetről esetre a nagyközönség elé. A hangverseny valahány szereplőjénél nagyobb mértékben volt észlelhető ez az úgynevezett — ‘nemes értelemben vett — vizsgadrukk. S nem róható fel hibául, hogy az évvégi hangverseny egy kicsit azonosult az éwégi vizsgával. Milyen volt a hangverseny? A két részre osztott gazdag műsor szereplői jól adtak számot évi munkájukról. arról, hogy hány lépést sikerült megtenniük a mesterségbeli tudásban és a muzsikussá érésben.

Elsőként Földi Géza lépett pódiumra mintegy igazolni korábbi jó hírét és megerősíteni a hozzáfűzött reményeket. Händel Larghettóját adta elő hegedűn. Ugyanez érvényes Pallós Lászlóra, aki a Largo előadásában vizsgázott jól, mint csellista.

Ankét az alkokolízrrus ellen

(Tudósítónktól.)

Szerdán délután hat órai kezdettel rendezte meg a Hazafias Népfront Somogy megyei Bizottsága és a Magyar Vöröskereszt me a vei szervezete az alkoholizmus elleni ankétet.

Az ankét előadója, dr. Széky Antal egyetemi magántanár, ideggyógyász-főorvos ismertette a szervezetbe került alkohol mérgező hatását, mely éppen legfontosabb szerveink életműködését érinti károsan. Beszélt az alkoholos befolyásoltság állapotának különböző típusairól, valamint az idült alkoholisták jellemző lelki és szervezeti kórképeiről. Tény, hogy ma már sok eszköz áll rendelkezésünkre a gyógyászatban, azonban ez kevés. Feltétlenül szükséges a megelőzés, valamint a társadalmi szervek bekapcsol'ódát a az alkoholizmus elleni küzdelembe. Igen sok a probléma a kórházi kezelés után is. N.'ncs biztosítva az utókeze'és. az elvonókúráról kiengedett betegek ellenőrzése A kórháznak nincs módja és joga benntartani az ápoltat, ha alto-’ "-g nem látszik bizto

Stic taiak.

gyengén szereplő Király Ilona j nyomási tett volna, ha újra kivételével szép fejlodesról ad- : jelentkezünk, és töröltetjük a tak ok is szamot. Különösen ♦ beíraídsí

Tátrai Irma aki egyszerű elő-| A moelleriánusok képezték a adásmódjával, hangjának f-t sziget legnépesebb és legha- n°m csengesevel aratott ehs-j talmasabb szektáját, amelynek merő tapsokat. A műsor első; számos hive VQl\ ’

reszeben kissé indiszExm J gekben is, ahol »bornholmiak«- volt, viszont a műsor másodikj .

felébei? annál szebben szólal- « aalamtnG oíceí‘ A. szeMa tatta meg Mozart. Delibes, | . .ö..1 eyy kovács volt, Puccini áriái t, később pedig : ®fc‘Íí?*8'“ ™Pmban odakinn Händel avatott énekest kívánó ♦ “ f1ol^ombt kőfejtőben dol- Oratórium-áriáját. .gozott. Ez a kovács bardolatHändel G-dur vonósnégye- ;lan ’edeny volt. Megtérésére, sét Földi Géza, Lóky György, ♦ nemregen történt, minPete Károly és Kellner Jutka taenkl jói emlékezett. Hívei tolmácsolták figyelemre mél- f lelkesedéssel beszélték,

tóan. í ho°y müyen iszákos, káromösszegezve: jól vizsgáztak | ^olIó ember volt, folyton a kőzeneiskolásaink az évzáró | fejtő munkásokkal verekedett,

hangversenyen. Szorgalmas, el- i akiknek szerszámait neki kelmélyülni kész munkáról adtak \ élesítenie. A kőfejtők szel- , ... .. ? lerne akkoriban nem volt naszamot. Ezért elismerés illeti t gyon ájtatos. Napirenden vol.

őket. De nem hallgathatjuk el,ttok az elégedetlenkedések és hogy a hangverseny szereplő-£ lázongások a kőbánya tulajdogárdája semmi rendkívülivel t r}°sa,,c^en' mindig ez a ... . j. ♦ Moeller volt a lázadás l*>lke

nem örvendeztette meg a kö-. <-«ce.

.. . . „ . .... 7 . , . t ügy szép napon aztan, mizonseget. Rendkívüli tehetse- j ként egykor Saulust, megszáU- gekkel ezúttal sem találkoz- ita a szentlélek. Nem cimbo- tunk .; ( * félt többé az ördöggel, és nem

í ipott többé pálinkát. Megma- _ ^ ‘ " I radt ugyan továbbra is a durm 1va beszédnél, de most már

■ csak régi tivornyázó barátait korholta. Isten és az írás felé fordult. Bűneit és megtérését hirdette szüntelenül. A bánya Dr. Széky főorvos előadását | levegőjét úgyszólván kénkővel

x füstölte ki. Mennydörgő szavával a kőfejtők közül nem egyet vett le a lábáról. Tanúságtételével terítette le az embereket, mint azelőtt az öklével. Egyik-másik pajtása együgyű észjárású volt és utánozta, anélkül azonban, hogy a

több hozzászólás követte. Dr.

Rossa Pál megyei bíró a büntető' ücmek és a házassági bontóperek gyakorlatából idézett olyan példákat, melyek szerint a bűncselekménynek vagy válásnak az alkohol volt a rugója. A törvény nem ad menle-_ velet a részegen elkövetett £ kovács állhatatossága is meg

bűncselekményekre, általában: súlyosbító körülménynek szá- < mit az ittasság.

Dr. Mozsgai Géza ittas fia-: talkorúak bűntetteit említette, és jogsai tette fel a kérdést:: vajon ki itt a főbűnös: a fialett volna benne. Volt, aki a kovács ösztökélésére állandóan az ördöggel viaskodott anélkül, hogy végképpen le tudta volna győzni.

Egy szép napon Moeller eldobta a kalapácsot, lejött a sziklák közül, és elindult, hogy

talok-e, vagy az italbolt veze-j az eggSZ szigeten isten igéjét tője, áld kdszolgauita okét. | /jjr(lesse. Tanítását a kegyelem

Többen szükségesnek látják ♦ igéjének nevezte, amely önma- — a többi népi demokráciához t gáról és az ördögről szólt, aki hasonlóan — bizonyos admi- • benne lakozott! Nyers szónok nisztratív intézkedések heve- j volt,

zetesét;

például, hogy alkoho-. lista dolgozók fizetésének leg-tolóiba belevonta az élet legké- alább kétharmadát az illető t nyesebb jelenségeit is.

és beszéde tele volt erős, népies kiszólásokkal. Prédikáfelesége kaphassa kézhez. Dr. Bálint Géza főorvos, az Egészségügyi Minisztérium kiküldöttje hangsúlyozta, hogy a kormány igyekszik megoldáso- vat találni az alkoholizmus el- ■ eredményes intézkel

Szabadszájúsága és szókimondása újdonság volt a born- holmiaknak, de tetszett nekik. Morten bécsiek csakhamar az új felekezet támaszai lettek. És Moeller gyakran eljárt kö- V- *, zéjük. Később, amikor én már iripészinas voltam göaas&en,

gyakran láttam Moellert közelről is. Egyáltalán nem feszélyezte magát. Azon nyersen kimondta, ami éppen eszébe jutott, és merész szavaival állandó izgalomban tartotta egész környezetét. Amikor prédikált, ugyanígy tett. A bornholmiak, akik mindig tartózkodóan és óvatosan bántak a szavakkal, megrázkódtak és megrémültek, mikor Moeller nekihevült és kikelt magából. Senki sem merte követni, inkább behunyták szemüket, mintha sok mindenért, életbevágóan fontos dolgokért kárpótlást kaptak volna tőle. Sokan követték. A két évtized folyamán — Moeller megtérése csak ennyi ideje történt — a szigeten mindenféle gyűléstermek épültek, és egyházközségek alakultak. A S2iekta a tengeren túl is, különösen Jütland nyugati részén és Svédországban is elterjedt.

A mi vasárnapi iskolánk vezetői egészen más fából voltak faragva. Nehézkes, komor férfiúk voltak, soha nem nevettek, és mindig halk hangon szóltak hozzánk. A bűnről és isten nagy kegyelméről beszéltek és arról a mérhetetlen boldogságról, ami isten gyermekeinek osztályrésze. Ha figyelmetlenek voltunk, kezüket fejünkre tették, elszomorodva néztek szemünk közé, és velünk imádkoztak. Közéjük tartozott Lars Damm parasztgazda is, egy magas termetű fiatalember. Huszonöt esztendős lehetett. Gyermeteg kék szeme volt és birkaszerű, ostoba arca. Odahaza, anyja birtokán gazdálkodott. Anyja özvegyasz- szony volt és nagyon céltudatos. Nem tűrte, hogy hars elvegye azt a lányt, akit szeretett; sem a gazdaságot, sem a három lovat és fél tucat tehenet, ami gazdaságához tartozott, nem engedte át neki. hars nem mert szembeszállni anyjával, és a szenteskedöknél keresett menedéket.

Furcsa volt látni ezt a nagy, erős embert, érezni óriási keze melegét és tudni, hogy éjszaka bábája után siránkozik, de nem mer elmenni hozzá. Még furcsább volt látni, mint fonja imádságra kisgyermek módjára hatalmas öklét. Hallani intelmeit, hogy miképpen kell mondani az esti imát, miként kell igaz hittel megalázkodni, hogy akárcsak ő, mi is isten gyermekeivé lehessünk.

Félős és ájtatoskodó természetét nem testi erejének hiánya okozta. Egy istenes gyülekezet alkalmával egy Bergen- dál nevű erdei és egy másik erős kamasz, akiket mi, fiúk győzhetetleneknek tartottunk, zavarta a szónokot, és képébe röhögött Dammnak, aki felügyelt rájuk. Damm mindkettőjüket egy-egy ökölcsapással a fűre terítette. Azóta Dammot nem hagyta nyugodni a rossz lelkiismeret. Valahányszor a két kamasszal találkozott, töredelmesen bocsánatot kért tőlük. És megtörtént az a csoda is, hogy a két istenkáromló, aki sem istentől, sem ördögtől nem félt, gondosan elkerülte a

Damm-mal váló találkozást.

Verekedésre mindig készen voltak ugyan, de azt, hogy ez a hebegő óriás megszorítsa a kezüket, és az isten nevében bocsánatot kérjen tőlük, nem tudták elviselni. Ha sikerült elillanniuk előle, úgy merráz- kódtak, mint a vizes kutya.

Damm, aki a csontjaikat is össze tudta volna törni, bárki másnak, aki az arcába röhögött, fejet hajtott, és önmagában kereste a hibát. Ez megzavarta lelkinyugalmukat. A vasárnapi iskolában Holmgren kovács is megjelent. Fel-alá járt a padsorok között, beszélgetett velünk, segített a kicsinyeknek orrukat kifújni, prédikált néhány mondatot, és hirtelen énekbe kezdett:

Hiszed-é a Jézus Krisztust,

clsz-e istenünk hitében!

Hirtelen valami különösen magas és erős hangon tört ki belőle az ének, könnyei ábrázatán végig szakállába peregtek. Bajban volt szegény. Kezét és arcát sebek és horzsolások borították. Olyan volt, mint egy megátalkodott kocsmai verekedő.

— Az vagyok — kiáltott fel, és szemét önkívületben» az ég felé fordította. — Az isten vitéze vagyok én. őérette hullatom a vérem!

Ilyenkor megcsuklott, arcát tenyerébe temette, fennhangon, különös hanglejtéssel, mintegy sebzetten imádkozott. hars Damm pedig fürkészve legeltette szemét a nyájon, akad-e olyan, akit nem hajtana lelke arra, hogy térdre boruljon.

Holmgren kovács sebeit és horzsolásait komor rejtély homálya takarta. Valóban isten harcosa volt. Minden éjjel a sötétség fejedelmével birkózott, de végképp legyűrni nem tudta. A puszta tény, hogy nem pusztul bele ebbe a küzdelembe, hanem mindig néhány seb árán menekült a sátán karmaiból, elegendő volt ahhoz, hogy környezetében különös nyugtalanságot keltsen. Nappal idegesen jártatta körbe a szemét, mintha az ellenséget kémlelné. Mikor beesteledett, éles hangja a házak fölött lebegett. Ilyenkor a z szállt harcba a v- v a l, akit csak ő látott. Ha kemény volt a harc, az asszonynak és a gyermekeknek a szomszédba kellett menekülniük, hogy hiba ne essék, és a Gonosz helyett ne őket érje az éles konyhakés. Mikor összekarmolt kezével megérintett, és különös révedező tekintetét rám vetette, lelkem mélyéig megrendültem, és a hideg úgy szaladgált fel-alá a hátamon, mint egy fürge állatka.

Rettegő nyugtalanság, bizonytalan félelem töltött el. Félelmem nőttön-nőtt. Féltem a haláltól. Féltem, hogy a halál álattomban tör rám, és hogy a pokolban égek el. Örök időkig forró szurokban fogok majd főni, és soha, de soha nem jön számomra megváltás. Mert a halál leselkedik az emberre. Úgy oson be hozzánk, mint az éjszakai tolvaj. A ha'^U a Gonosz küldi, hogy az embert

előkészületlenül lepje meg. Hogyan lehet rá előkészülni, miként lehet elkerülni ezt a szörnyű sorsot? Örök gyötrelem, mily szörnyű szavak. Tudtam én, hogy milyen elviselhetetlenül hosszúnak tűnik egyetlen nap is, ha az embernek fájdalmai vannak. Emlékeztem soha megvirradni nem akaró lázas éjszakákra. De az örök gyötrelem ezer ilyen éjszakát és napot jelent egyhuzamban, melyre újabb ezer következik! Valóban kegyetlen úr az isten, és nem ismer könyörületet. Szö- röstül-bőröstül meg kell hogy adja magát neki az ember. De hogyan kell megadni magunkat, és mikor tettünk eleget a követeléseinek? Hiszen isten még Holmgrenen sem segít, pedig ő egész leikével oda- adóan szolgálja. Az isten eltűri, hogy szegény egyedül küszködjék.

A vasárnapi iskola újságja még csak fokozta a lelkiismeretnek ezt a zavarát. Az újság szerint az élet útja leplezett vermek fölött vezet, és az ember nem is sejtheti, hol várnak rá ezek a vermek. A pokol minden pillanatban fel-felha- tott. Lidércnyomás nehezedett kedélyemre. Szörnyű elnyomatás érzése vett erőt rajtam, amellyel lehetetlen volt megbirkózni. Nem tudtam védekezni a többi fiúval szemben. A bűn gondolata megbénította kezemet. Ha végre mégis visz- szaütöttem, utána beteg volt a kezem. Egy ízben önvédelemből szemen vágtam egy fiút, de utána hosszú ideig gyötrő érzés állt a kezembe. Azt hittem, a karom leszárad. A vasárnapi iskolai újságban szó volt egy bűnös életű nőről, aki büntetésből rothadni kezdett. A lába nagyujjánál kezdődött a rothadás, és lassan terjedt, míg el nem érte a szívét. A világi szenvedéstől ez megváltotta ugyan, de örök gyötrelem várt rá. Istennek az emberekkel szemben tanúsított magatartásában sok egyéb önkényesség is jelentkezett. Jámbor emberek mindennapi élete szemem előtt játszódott le. Jól láttam, hogy csakúgy tettek- vettek ők is, mint a többi ember. Igaz, nem káromkodtak soha, és iszákost sem igen lehetett találni köztük, de ha le tudtak csípni valamit alkalmazottaik ellátásából vagy béréből, megtették. Volt köztük, aki csalt és hazudott, de azért megmaradt isten kedves gyermekének. Nagyon összetartottak, és csak egymás közt kereskedtek. S minthogy idővel nagyon megsokasodtak, elkerülhetetlenné vált, hogy az ember, ha élni akart, valamelyik szektához csatlakozzék. Ebből aztán nagy képmutatás fejlődött ki. Sok üzletember csak azért járt a gyülekezetekbe és csak azért ült ott imádságra kulcsolt kézzel és alázatosan lehorgasztott fővel, hogy észrevegyék, és vevőkört szerezzen magának.

Elég képességem volt mar a viszonyok és emberek helyes megítélésére, de ez még nem tudta megtörni a »szentesekének felettem gyakorolt hatalmát. A vallás vonzóereje azért hat, mert az emberek szeretik a kétértelműségeket. A szekta főnökéről azt rebesgették, hogy olykor a bibliát egy zsákba dugja, és avval veri feleségét, Ezt azért teszi, hogy majdan előállhasson, és tanúságot tehessen arról, hogy feleségét csupán az »Ur szavával« fe- nyítette meg. Tekintélye emiatt nem szenvedett csorbát az emberek szemében. Mintha az ember tettei elvesztenék jelentőségüket, mihelyt az ember maga a helyes oldalra áll. Ezekről az emberekről bármit mesélhettek. Mihelyt felemelkedtek, és tanúságot tettek a bűn ellen és Jézus mellett, a kegyelem és az ítélet máris a kezükben volt. Nyilván magas megbízatás birtokában voltak: kezükben tartották nemcsak a mennyország kulcsát, hanem a pokolét és az örök elkárhozás sét is...