Somogyi Néplap, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-17 / 114. szám

Vasárnap, 1959. május 17. 2 SOMOGYI NÉPLAP A% illetékes minisztériumok figyelmébet VIHAR EGY ÓVODA KÖRÜL Somogytarnócán, a falu nagy fáiktól árnyas központjában szép, modern épület áll. Óvo­da volt valaha, amnak szánták. A tulajdonjog hivatalosan az állami gazdaságé, ugyanis sa­ját 'beruházási keretükből épí­tették. Ezt a jogot természete­sen senki sem vitatja. Korszerű, ideális épület Két nagy, parkettás szobáját, há­rom kisebb helyiségét folyosó­ját, konyháját mellékhelyisé­geit oktatási célokra tervezték. A falakon ma is ott van a kis gyenmekkabátokhaz szabott fo­gas sor; az apró asztalok, szé­kek, fekhelyek •— egy óvoda teljes felszerelése — pedig egy­másra szórva iaz épület mélyén. Az utca porában, a pöfögő ■tteki»'%özefében. a lovak, ko­csik (között s a kövesűton gye- ndksereg játszadozik magára hagjaatotfiaa^ Az óvoda ürese. i Azaz mégsem. Egyik szobá­ját klubnak rendezte be a gaz­daság, a másikban és a folyo­són raktár van. Hátsó két szobáját pedig lakásként ad­ták át »ideiglenesen *< a falu borbélyának, Nincs egyetértés Gondos József elvtárs, a gazdaság igazgatója szerint Somogytarnócán nincs község: állami gazdaság van! Nincs községi érdek, csak gazdasági. Együvé tartozásról, összefo­gásról, kölcsönös segítésről szó sincs. S ha válóban csak gaz­daság van a faluban, úgy tű­nik:. szociális kérdésekben különbséget lehet tenni a gaz­dasági . és a gazdaságon kívüli dolgozók érdekei, jogai között. Sajnálatos, de így van ... És Somogytarnócán. tombol a vihar. A gazdaságiak és a kívülállók között, s az embe­rek szívében, mert becsapva érzik magukat. Évekkel ezelőtt a gazdaság üzemi idénynapközit rendezett be a nyári hónapokra. De csak azt a gyereket helyezhették; el benne, akinek édesapja és édesanyja ..is -a gazdaságban dolgozott. Há csak az egyik szülő szerződhetett le, mert az édesanyát éppen a sok gyerek kényszerítette otthonmaradás­ra, akkor már apróságai kizá­rattak a napközis ellátásból. A napközi otthont kívülálló is igényelhette ugyan, de gyer­meke csak napi 11 forintért részesülhetett eme jókban. S vajon ki tudna három gyerek után 7—800 forintos kereseté­ből csaknem 900-at kifizetni? (Az állami gazdaságiak napi 1,60 forintot fizettek.) De mindez önmagában még nem elék ok a viharra. Ám az idén már — létszámhiány miatt ■—nem működtethetik a nap­közit, s a főkönyvelő nemrégi­ben ki is jelentette: — Márpe­dig az épületben munkásszál­lás lesz! Jóindulatú, okos javaslat A Barcsi Járási Tanács mű­velődésügyi csoportján az a vélemény alakult ki, hogy a lakók — gazdaságiak és kívül­állók — érdekeinek figyelem­bevételével állandó ál!ami.óvo- dát kell létesíteni az idénynap­közi helyett. Ha a 60 fős óvo­daépület rendelkezésre állna, akkor kivétel nélkül minden szülő elvihetné gyermekét, egész évben felügyelnének rá­juk, s nyáron étkeztetést is kaphatnának norma szerinti térítés ellenében. A javaslat több szempontból is figyelemre méltó. Megszűn­ne az ellentét, a jogos felhábo­rodás a faluban: nagyobb lehe­tőség adódna, hogy a szülők —1 elhelyezvén gyermekeiket — a gazdaságban dolgozzanak, s az apróságokat pedagógusok­ra bízzák. így megfelelő fel­ügyéletű oktatást kapnának a szokásos -örizgetés« helyett. A javaslattal úgyszólván mindenki egyetért, a gazdaság sz. b.-elnöke is. csak az igaz­gató és a főkönyvelő nem. Fölösleges akadékoskodás Azt mondják: — A gazdaság pénze van az épületben, tehát senkinek semmi köze hozzá. — Igaz, hogy oktatási célra épült, de most munkásszállásra van szükség. — Különben is mit érne Somogytarnócán az ál­landó óvoda? A kerékkötők véleményével csak azért nem vitatkozunk, mert voltaképpen nem rajtuk áll vagy búkik a falu lakóinak kérése. Véleményt kértünk, s jó lett volna, ha egyetértésre jutunk. , Nem sikerült. Ezért fordulunk a Földművelésügyi Minisztériumhoz, a Művelődés- ügyi Minisztériumhoz, mert ott hivatottak végleg eldönteni: helyes lenne-e munkásszállás­sá alakítani egy kész oktatási intézményt, melyre szükség is van, vagy más megoldást kell keresni. Mert munkásszállás­ra is szükség van, nem vitat­juk. Nehéz áimászni a gátakon A községi tanács régóta fog­lalkozik az üggyel — hiába. Valahol mindig elakad a do­log. Pedig, ha figyelmesen el­olvassuk az 1958. június 3-i v. b.-ülés hiteles jegyzőkönyvét, igencsak kézzelfogható érvek sorozatával küzd igazságáért. Mégsem megy. A gazdaság ra­gaszkodik saját — nagyon is helytelen — álláspontjához. Plédig itt nem ellenségekről, konkunrens kapitalista cégek­ről van szó: embereikről, akik szocialista társadalomban él­nek, s akiknek egyre jobban javítani óhajtjuk szociális el­látottságát. Ha visszapillantunk, volta­képpen kezdetben is a mosta­ni javaslat szerint kellett vol­na cselekedni. Mágenheim Mi- hályné (aki 1953-ban a volt tanácselnökkel együtt járt a minisztériumban, s tárgyalt az óvoda ügyében) hiteles jegyző­könyvbe mondta az akkori -al­ku« szövegét: »... az állami gazdaság felépíti az óvodát, mely a gazdaság tulajdonában is marad: óvónőt és dajkát, fenntartási költségeket a köz­ségi tanács költségvetésén ; be­lül az OM biztosít...« (Olvas­ható a művelődésügyi csoport irattárában.) Hogy miért nem így történt? Nehéz lenne kibo­gozni. De nem is ez a fontos. Állandó óvoda kell a gyerekeknek Hogy mi a megoldás? A mi­nisztériumokban jobban tud­ják. Akár könyvjóváírással ad­ják át az épületet, akár hasz­nálatra — teljesen mindegy a köz érdekének szempontjából. De tárca-költségvetésből kell biztosítani az állandó óvoda fenntartását, mert ez az ész­szerűbb.,. így tudjuk csak meg­nyugtatóan kihasználni'*' egy meglevő oktatási intézményün­ket. Egyet azonban Somogy- tamócán és Pesten is figye­lembe kell venni: nemcsak épületről, nemcsak tulajdon­jogról van szó: emberekről, dolgozó sokgyermekes anyák­ról, akik joggal elvárják, hogy figyelembe vegyük kérésüket. S a megoldás ezúttal nem is olyan nehéz ... Jávori Béla Bekötik a császárrét! kutat Az ivóvízellátás javítása cél­jából az utóbbi időiben több kutat fúrtak a város határá­ban. 1958 második felében víz­re bukkantak a csá&zárréti 2-es számú kútnál is. A fúrás sikerrel járt. Az új kút egy­maga napi 850 köbméternyi hozamával annyi ivóvizet ad, mint a 3-as számú telep több kútja együttvéve. Mivel a ku­tat nem tudták bekötni, az ér­tékes ivóvíz a földre ömlött a második félév óta. A vízművek a napokban azt javasolta, a megye és a város vezetőinek, hogyha csak ideig­lenesen is, kössék be a csá­szárréti kutat a város vízháló­zatába. ez nagyban megjaví­taná a nyári vízellátást. Ha a villanyt véglegesen bevezetik, akkor a vízművek vállalja, hogy saját költségén ideigle­nesen lerakja mintegy 400—500 méter hosszan a bekötő csöve­ket. Arra is vállalkozott a víz­művek, hogy felkutasson vala­hol egy elfekvő szivattyút a vízszolgáltatás gördülékennyé tételére. A megye gazdasági vezetői a levél tartalmával egyetértet­tek. A megyei tanács tervosz­tálya közölte, hogy a szóban forgó császárréti kutat és még egyet mindenképpen, de ha le­het, a harmadik megfúrt kutat Is bekötik a város vízhálóza­tába a nyáron Lock Lászlóné. a tabi földművesszövetkezet tojás- és ba- romfifelvásárlója már régi ismerősként köszönti Toris Mi- hálynét, aki tojással megrakott kosárkájával hetente több­ször is megjelenik a telephelyen. A kifürkészheleHen Sokáig kifürkész­hetetlen emf%rmek tartottam Kifürkész­hetetlen Adomá-rt, az Újítási Egyesülés fő­technikusát. Néhány- | szór meg is csoáíl- tam tudományos arc­kifejezését és dialek­tikus, de szófukar mondatait. Elámul- tam, milyen szépen forgatja ujjai között azt a körzőt és vo­nalzót, amelyet évei csekély számából ítél­ve ez a rendszer adott a kezébe. író­asztalt is biztosított mellé, hogy dolgoz­zék, jól keressen, és foglalkozzék a helyi­ipari vállalatok újí­tási dolgaival. Hogy Kifürkészhetetlen Adomár jól ért a »kenyérkereséshez«, \ akkor tudtam meg, amikor a városi ta­nács nevében társa­dalmi munkára kér­ték fel, és ő készség­gel, de igen határo- [ zottan kijelentette, szívesen vállalja fele­ségestül napi százért koponyánként. Igen-igen tisztel­tem őt hivatalánál, nagy megbízatásánál s nem utolsósorban tudományos ábráza­tánál fogva. Mind­örökre letettem arról, hogy valaha is kifür­késszem Adomár iga­zi énjét, jellemét. Az események azonban úgy hozták, hogy gyakrabban láttuk egymást, mint szeret­tük volna. Egy alka­lommal fültanúja voltam Kifürkészhe­tetlen. Adomár álta­lános és magasszín­vonalú kirohanásá­nak, amikor is idege­sen lebarmozta azt a néhány tanácselnö­köt, aki hivatalos le­velében fordult hoz­zá, kicsit több olva­sásra adva alkalmat neki. S ekkor azt gondoltam, bármi áron is, kifürkészem Adomár egyéniségét, körülnézek az általa irányított újítómoz­galomban, és a sort nála kezdem. Meg­vizsgálom, fellen­dült-e a mozgalom, tisztában vannák-e a munkások az újítási rendeletekkel, és mi az eredmény? Nem részletezem, négyszer váltottunk szót mindössze. Elő­ször akkor, amidőn arra kértem, tájékoz­tasson az újítások helyzetéről. Válaszá­ban közölte Adomár, hogy még semmit sem tud mondani. A legutóbbi rendelet óta csupán három hónap telt el. Hogy örüljek is, odavetet­te: majd negyedév múlva lesz egy kon­ferencia erről, és ak­kor majd... A második beszél­getés hasonló meder­ben folyt, azzal a kü­lönbséggel, hogy már biztosan tudtuk, nem volt meg a konferen­cia, és Kifürkészhe­tetlen Adomár jóin­dulatából már ígérge­tésre sem futotta. A harmadik beszélgetés csupán addig tartott, míg Adomár üvöltve le nem csapta a kagylót azzal, hogy ne zaklassuk már annyit ilyesmivel. Az utolsó beszélgetés, meglepetésemre, igen csendesen és udva­riasan folyt le, ami­kor is Adomár szűk­szavúan közölte ve­lem, . az égvilágon semmit sem tud az újításokról, mert még ezután lesz a revíziós vizsgálat. Azt még megtudtam, hogy az-ezutánon« alig egy hónapot kell érteni. Tovább fürkésztem Kifürkészhetetlen Adomár tulajdonsá­gai után. Amit meg­tudtam róla, ez: va­lamennyi felettes és alantos szerve ki nem állhatja, egyedül a gépírónő szereti, mert keveset diktál, ami az újítómozga­lom irányításán jól meg is látszik. Hiva­talos vélemények sze­rint az újítómozga­lom fellendülése a megyében csak akkor remélhető, ha Kifür­készhetetlen Adomár távozik onnan, ahol most semmit sem tesz e mozgalom siker l- ért. Azóta sem vagyok nyugodt. Bár Kifür­készhetetlen Adomár nem kifürkészhetet­len többé előt­tem, azt hi­szem, túlságosan is jól ismerem. Az a kérdés gyötör azon­ban, miért nem te­szik el erről a hely­ről Adomárt, miért nem bízzák másra ezt a fontos teendőt? Éz kifürkészhetet­len. (Szegedi) MIT TANULTUNK a szovjet pedagógiától? A mikor Makarenkót 1920- ban a fiatál bűnözők gyermektelepére helyezték, azt a feladatot kapta tanfelügye­lőjétől, hogy -új módszerrel új embereket neveljen«. Akkor még nem volt olyan pedagógus a Szovjetunióban, aki tudta volna, milyenek lesznek az -új módszerek«. Makarenko is a pedagógiai szakirodalomtól várt útbaigazítást, segítséget. -Egész életemben nem olvas­tam annyi pedagógiai irodal­mat, mint 1920 telén« — írja az Uj ember kovácsában, és hozzáteszi: -Számomra az ol­vasmányok legfőbb eredménye az az erős és teljesen kialakult meggyőződés volt, hogy sem­miféle elmélet nem segít raj­tam. Az elméletet nekem ma­gamnak kell leszűrni a sze­mem előtt lejátszódó esemé­nyekből.« Nem csoda, ha Makarenko 1920-ban nem találta meg a pedagógiai szakirodalomban, amit keresett. Ekkor még csali burzsoá pedagógiai szakiro­dalmat olvashattak a Szovjet­unióban is. Makarenko ha nem is se­gítette a pedagógiai elmélet — munkájának szilárd alapja volt a marxizmus—leninizmus elmélete és az a forradalmi gyakorlat, amellyel már a for­radalom előtt, közvetlen kap­csolatba került. Igaz, hogy ez nem igazította el a nevelési módszerek tekintetében, de megmutatta a célt, amely felé haladnia kell.- Látta, hogy kommunista embert kell ne­velnie, és tudta, hogy ez mi­lyen emberi tulajdonságok, milyen világnézet kialakítását jelenti. Ekkor még csak sej­tette azt, amit később így fo­galmazott meg: »A nevelésben nem az a legfontosabb, ami a pedagógiából, hanem az, ami a politikából származik«. Vilá­gosan látta, hogy a cél hatá­rozza meg, milyen legyen a ne­velés. Sikere abban rejlett, hogy törekedett a világosan felismert nevelési-cél tné^va--’ lósítására, -s~ közben alkotó- módon alkalmazta a marxiz­mus—leninizmus elméletét, és levonta annak pedagógiai kö­vetkeztetéseit. így dolgoztuk vele együtt sokan, hogy kiala­kítsák az új pedagógiát. S a közös munka gyümölcse, a kommunista nevelés gyakorla­ta a szovjet pedagógiai gyakor­lat, amely ma már erős, fej­lett, ' bevált, eredményekkel igazolt pedagógiai tudomány. Mi magyar pedagógusok is tanácstalanok voltunk a felsza­badulás után népünk által elénk állított új feladatok előtt. Éreztük, hogy a társa­dalmi rend változásával tartal­mában és módszerében is meg kell változnia a nevelésnek. Azonban hiányzott pedagógu­sainkból a forradalmi lendület, többségük akkor még nem is­merte a marxizmus—leniniz­mus elméletét, hisz ellenforra­dalmi korszak nevelte őket, és sokak a felszabadulás után is egyházi iskolában tanítottak. T ársadalmunk fejlődésé- 1 vei együtt mindig köze­lebb kerültünk annak felisme­réséhez, hogy dolgozó népünk tőlünk is új ember kialakítá­sát követeli meg. Világossá vált előttünk nevelömunkánk igazi célja. A cél felé vezető utat azonban nem olyan nehéz körülmények között kerestük, mint a szovjet pedagógusok. Nem kényszerültünk arra, hogy nehéz, fáradságos mun­kával! magunk szűrjük le a -szemünk előtt lejátszódó ese­ményekből« a szocialista peda­gógiát Tanulmányozhattuk a szovjet pedagógiát, s ez igen nagy segítséget jelentett szá­munkra. Első találkozásunkat a szovjet pedagógiával Maka­renko Uj ember kovácsa című művének megismerése jelen­tette. Ebből és Makarenko töb­bi művéből kaptunk először képet, hogy mi a szocialista pedagógia, mi a jelentősége, és mik a feladataink, nekünk, pedagógusoknak a szocialista társadalomban. E művek nem­csak mesterségbeli tudásunkat szaporították, hanem hozzájá­rultak világnézeti, politikai fejlődésünkhöz is» Jeszipov— Goncsarov és Kairov pedagó­giai tankönyveiből ismertük meg a szocin1ir*a pedagógia alapfogalmait, gondolatrend­szerét. Alig van olyan pedagó­gus hazánkban, aki ezeket a könyveket ne tanulmányozta volna. És mind több azok szá­ma, akik pedagógiai kérdések­ben a könyvek nyelvén beszél­nek. Az ellenforradalom alatt sok támadás érte ezeket a könyveket, sokat elégettek be­lőlük, de nem szabad elfeled­nünk, hogy ezek nélkül a tan­könyvek nélkül iskolai oktató­nevelő munkánkban nem tar­tanánk ott, ahova segítségük­kel eljutottunk. Ezeken kívül igen sok értékes módszertani munka mutatta meg, hogyan juttathatjuk! tanítványainkat — a világ megismerésének le­nini útján haladva — a tudo­mányos ismeretek birtokába, és hogyan szerezhetik meg az azok alkalmazásához szükséges készségeket tanítványaink, ho­gyan alapozhatjuk meg ben­nük a dialektikus materialista világnézetet. A kommunista nevelés kérdéseivel foglalko­zó munkák — Kalinin, Krup- szkaja, Makarenko' művei — ismertettek meg bennünket a kommunista erkölcs lényegé­vel, az erkölcsi nevelés mód­szereivel. Ezekből tanultuk meg, hogy a kommunista ne­velés egyúttal közösségi . ne­velés is; hogy. kommunista embert csak közösségben, a közösség által lehet nevelni Hr* valamilyen problémánkra nem találtunk útmutatást a rendeletékben, e könyveket nyitottuk fel, és olvastunk be­lőlük biztos útmutatást továb­bi munkánkhoz.. E könyvek ismertettek meg bennünket az ifjúsági szervezet jelentő­ségével és szerepével a kom­munista nevelésben. Mindezek az ismereteink terelték űj irányba az iskolá­ban folyó nevei őmunkát. Pe­dagógusaink nagy része él azzal a lehetőséggel, hogy megismerkedjék a szovjet pedagógia elméletével és gya­korlatával, s így fokozza -{-múmiája- eredményességét. Ma már elmondhatjuk, - hogy nálunk is van szocialista pe­dagógiai gyakorlat, ami leg­jobb pedagógusaink munkájá­nak eredménye, de nem fe­ledhetjük el, hogy ezeket az eredményeket nem érhettük volna el, ha nincs szovjet pe­dagógia, amely általánosított formában nyújtotta számunk­ra a kommunista nevelés | több évtizedes tapasztalatait, j és utat mutatott a mi új pe­dagógiánk kialakításához. Sokat merítettünk már a szovjet pedagógia forrásaiból, de még mindig nem eleget. Akik jártunk a Szovjetunió­ban, és láttuk az ottani ered­ményeket, tudjuk, hogy mennyi minden van még, amit nem ismerünk. Ott a pe­dagógusok ezrei fejlesztik óvodákban, iskolákban, egye­temeken a pedagógia tudomá­nyát. Nekünk ismernünk kell ezeket az újabb eredményeket, lépést kell tartanunk a fejlő- j déssel, mert csak így válhat a leghaladóbb pedagógiai el­mélet és gyakorlat a magyar j pedagógia segítőjévé. Ehhez nem elég az eddigi módon ta­nulmányozni, hanem alkotó : módon fel is kell használni a 1 szovjet pedagógia tapasztala­tait. Ez azt követeli, hogy tanulmányozzuk a pedagógiai munka célját, tartalmát, alap­elveit, egyszóval mindazt, ami a kommunista nevelés lénye­gét teszi, és éppen ezért közös a szovjet pedagógiában és a mi pedagógiánkban. szovjet pedagógia ed­digi, alkotó módon való felhasználása közben tanultuk meg azt is, hogy az új mindig ! a régivel való harcban, a régi legyőzése árán juthat uralom­ra. Sokan elsajátították a szovjet pedagógiai elméletet, . alkalmazzák is, de tovább él- | nek bennük a régi, káros , pedagógiai nézetek, és nem folyik harc ellenük, pedig a szovjet pedagógia fegyvert j adott kezükbe a reakciós pe­dagógia elleni harchoz, ala- j pót adott a harc megvívása j után állandósítható sikereink­hez. Teljesen rajtunk djí, hogy eredményeinket tovább­ra is alkotó módon felhasz­nálva győzelemre vigyük c mi ifjúságunk szocialista nö­velésének ügyét is. Kocsis László A

Next

/
Thumbnails
Contents