Somogyi Néplap, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-15 / 112. szám

Ptefefc, 1989. május 15. 6 SOMOGYI NÉPLAP Kerékpárosok Közülük sokan úgy robognak kétkerekű masinájukon, mintha egy külön társadalom­ban élnének. Ha elszáguldanak melletted, és te, szegény gyalogjáró szólni merészelsz, hogy miért nem csöngetnek, ha már a járdán ke­rékpároznak, csak gúnyos nevetés, esetleg né­hány keresetlen kifejezés a válasz. S még sze­rencséd, ha nem küldenek el valahová, s nem ígérik még, hogy majd a pumpa segítségével mégnevelnek, illemre tanítanak, ha már ked­ves szüleid elfelejtették ezt megtenni. Nem egy vigyázatlan kerékpáros okozott már súlyos balesetet gépkocsinak, motornak rohanva, vagy fellökve a szabályosan közle­Ugye kedvesek, helyesek ezek a kerékpározó gyerekek? Szüleiknek bizonyára nem­egyszer örömet szereznek ügyességükkel. A közlekedési szabályok azonban kimondják, hogy 12 éven aluli gyermek szülői felügyelet nélkül köz­úti forgalomban nem vehet részt .A képen látható B. Márta: 9, húga Kßtica pedig még csak hétéves. S bizony a Damja­nich és a Kovács Sebestyén utca forgalmas. Gépkocsik, motorok száguldanak. Képünk azt a pillanatot örökíti meg, amint éppen egy motoros előzi a. felügyelet nélkül, ke­rékpározó kislányokat. Egy kis ijedtség, egy vigyázatlan mozdulat, s máris kész a baj. Kit terhel akkor a felelősség? Elsősorban a gondatlan szü­lőt, hisz a gyermek még nem ismeri a közlekedés szabá­lyait .kedő, gyanútlan gyalogosokat. Nemrégen Za- márdi határában halálos végű szerencsétlen­ség áldozata lett Pázsit Zoltán, mert este tíz óra után kivilágítás nélkül kerékpározott az országúton. Mögötte haladt a Kaposvári Tex­tilművek egyik gépkocsija. Mivel a vezetőt egy szembejövő autó reflektora elvakította, nem vette észre a kerékpárost, elütötte, s az a helyszínen meghalt. De a városban is akad szép számmal olyan kerékpározó, aki felborítja a közlekedés rend­jét, veszélyezteti saját és embertársai testi épségét, életét. Pedig a közlekedési szabályok megtartása rájuk is vonatkozik. vigyázatlansága következté­ben baj érné, öttagú csa­ládja is megszenvedné... * * * Siet... Az Engels ut­cából megállás nélkül for­dul ki, a Május 1 utcán ; nagy ívben elkerül egy ko­csit és tovaszáguld. Úgy robog végig a Május 1. utcán dongójával Nagy Ödön, Szalma István utca 23. szám alatti lakos, hogy gépkocsinkkal alig érjük utol. Kérdésünkre, hogy A képet nézve úgy tűnik, mintha Boti József, a tataro­zó vállalat dolgozója sors­döntő elhatározás előtt áll­na. Valami nagyon elfoglal­hatja gondolatait Olyany- nyira, hogy még azzal sem törődik, mi történik kö­rülötte. Mi lenne, ha fel­ébredne álmodozásából, leg­alább akkor, amikor kerék­párjával közúti forgalomban vesz részt? A Dimitrov ut­cából fordult ki a Május 1. utcára. Nemcsak a meg­állást jelző táblát hagyta figyelmen kívül, hanem még azt sem jelezte karjá­val, merre óhajt befordulni. Vagy azt gondolta, vigyázza­nak mások az ő testi épsé­gére? Nem ártana neki sem a forgalmas úton való nagyobb óvatosság, mert ha Még hosszan sorolhatnánk a szabálytalanul kerékpározókat Dávid Attila ipari tanuló fél­kezében csomagot tartva kerékpározott a Má­jus 1 utcában, s így nem jelezhette, merre kíván befordulni. Horváth István egy isme­rősének magyarázott kerékpárjáról, mit sem törődve azzal, hogy a forgalmas Ady Endre utcának éppen a közepén halad ... Vásárolt hát egy kis enniva­lót, s miközben hazafelé tar­tott, elengedte kerékpárjának kormányát, úgy falatozott. Mi történt volna akkor, ha előbb elfogyasztja az ennivalót, s azután folytatja útját? Eset­leg öt perccel későbben ért volna haza. Ezt azonban nem lehet megtenni, mert — mint mondja — otthon sok munka vár rá és aggódó felesége. No és, ha egy kődarabtól felborul, s éppen egy gépkocsi elé esik? — Ugyan, kérem — vá­laszol fölényesen mosolyogva —, velem ez nem fordulhat elő... Túlságosan nagy az önbizal­ma. Ilyennek csak egyszer kell előfordulnia az ember életében, s sikkor már késő a bánat... Jegyezzük meg: az úttest nem cirkuszi porcaid, s nem szabad senkinek sem miért nem állt meg, ami­kor kihajtott a Május 1. utcába, csak ennyit mond: »Siettem«. Felnőtt létére nem gon­dolta meg, mit tesz. Pe­dig csupán egy-két perc­ről volt szó. Inkább ér­jünk célunkhoz néhány perccel később, mintsem »kis kerülővel« előbb a kórházat keressük fel. Papp az ügyességével kérkednie. Gondoljon erre Papp Gyula is, * * * nehogy felesége egyszer majd Gyula megéhezett... hiába várja haza...: »Lassan járj, tovább érsz« — tartja a köz­mondás. Ehhez még az alábbiakat javasoljuk valamennyi kerékpározónak: óvatosan, a sza­bályokat megtartva közlekedjenek, mert ak­kor nem érheti őket baleset, s nem veszélyez­tetik sem a maguk, sem mások testi épségét, életét Szalai László A tárgyalóteremből Bűnszövetkezetben elkövetett sikkasztás A Béke Szálló és Vendég­látóipari Vállalat központi raktárát* kezelték Kiss Lajos és Kádár János kaposvári la­kosok. Az utasítás értelmében árut a raktárból kiadniuk csak számla ellenében lett volna szabad. Ezzel azonban mit sem törődve a raktárból trafik- és kávéárut adtak ki számla nélkül, a befolyt ösz- szeget pedig saját céljaikra használták fel, azaz elsikkasz­tották. A társadalmi tulajdon­ban 10 707,84 forint kárt okoz­tak. Mindketten bíróság elé ke­rültek a társadalmi tulajdon sérelmére ismételten és bűn- szövetkezetben elkövetett sik­kasztás vádjával. A bíróság Kiss Lajost és Kádár Jánost egy-egy évi börtönbüntetésre ítélte, és kötelezte 5447,80 fo­rint kifizetésére. (Azért csak ennyire, mert a sikkasztás felfedezése után a kár egy részét megtérítették. D falurossza Sokan, ha bort isznak, nem bírnak magukkal. Egyik-má­sik ember ilyenkor azt hiszi, nála okosabb, erősebb nem létezik, s azt képzeli magáról, övé a világ, s azt tehet, amit csak akar. A kuntelepi Felső József 24 éves MÁV pálya- munkás az ital hatására szí­nésznek képzelte magát, s el­játszotta a falurosszát. De még milyen »sikerrel«! Még a múlt év decemberé­ben történt: annyit ivott, hogy verekedni támadt kedve. Előbb Landi Ferencet támad­ta meg az utcán, többször arcul ütötte, üldözőbe vette és belérúgott. Majd Koósz Lajost szidalmazta, rángatta ruháját, és csak azért nem verte meg, mert az erősebb volt nála. Görgetegen a mozi előtt if­jú. Kocsis'Jánosba kötött bele, és ököllel halántékon vágta. Amikor a fiú anyja felelősség­re vonta, Felső úgy az asz- szony arcába vágott, hogy az nyolc napon túl gyógyuló sé­rülést szenvedett. A falurossza garázdaság és könnyű testi sértés vádjával került a bíróság elé, s kéthór napi börtönbüntetéssel súj­tották. Nem mind arany, ami fénylik Még 1957-ben történt. Bárdi Emilné pécsi lakos csomagot kapott Jugoszláviában élő ro­konától. A csomagban 99 db aranynak tűnő nyaklánc volt. A rokon az »arany«-láncok eladási árát is megjelölte: 40 i árdkba futott Az egyik utas forint darabja. j nyolc napon belüli, a másik Hardirié a láncokat, melyek j jelentéktelen, ő maga pedig alig érnek többet néhány fo- i húsz napon belül gyógyuló sá­rintnál, árusítani kezdte 40 rüléseket szenvedett, és a gép­forintjával. Kozári Gábor kocsi is megrongálódott. mernyei lakosnak 45 darabot adott át egyenként 40 fo­rintért. Az pedig ugyanezen az áron továbbadott belőle 17 darabot Farkas István kál- máncsai lakosnak. Ezért kerültek mindhárman bíróság elé árdrágító üzérke­dés vádjával. Kozári Gábort hat hónapi börtönre, 400 fo­rint pénzbüntetésre, Hardi Emilnét 500 forint pénzbünte­tésre, Farkas Istvánt pedig négy hónapi börtönre és 500 forint pénzbüntetésre ítélték. Hki gépkocsit vszef, na igyék!-Hazafelé tartott gépkocsijá­val Balatonfenyvesről Kapos­vár irányába Szanyi István toponári lakos, gépkocsivezető. Kívüle még két utas foglalt he­lyet az autóban. Szanyi István álmos volt.- Szeme le-lecsukó- dott egy-egy pillanatra. (Előző éjjel sokáig javította gépkocsi­ját, későn feküdt le, s ráadá­sul kisgyermekének sírásától nem alhatott.) Útközben megállt, betért egy A bíróság a foglalkozás sza­bályainak tudatos megszegésé­vel elkövetett élet vagy testi épség veszélyeztetése és a társadalmi tulajdon gondatlan megrongálásának bűntette miatt hat hónapi börtönre és 500 forint pénzbüntetésre ítél­te. A börtönbüntetés végrehaj­tását felfüggesztették. Előtte kell meggondolni! A MÉH nagyatádi telepé­nek volt a vezetője 1957. már­cius 1-től 1958. október 22-ig Győri Vende' Ez idő alatt a telep anyagkészletéből sín- vasat, váshordókat, vászon­szárú csizmákat adott el 1740 forint értékben. A felvett összegeket nem fizette be a pénztárba, hanem saját cél­jára használta fel. Szabó Jenő, a MÄV nagy­atádi állomásán szakaszkeze­lőként dolgozott. E beosztásá­ban négy darab sínvasat adott el házépítéshez, de a pénzt nem fizette be a MÁV-nak. Mindkét vádlott a leleple­zés után az okozott kárt meg­térítette. Előbb kellett volna vendéglőbe, megivott némi al- ] gondolkozniuk, mielőtt a bűn­koholt, hátha ez majd fel- cselekménvt elkövették! Gvő- frissíti. Ellenkezőleg történt. Az álmosság, a fáradtság még erősebben ellepte. Egy pilla­natra elaludt, s a gépkocsi az cselekményt elkövették! Győ­ri Vendelt 3000, Szabó Jenőt pedig 1500 forint pénzbünte­tésre ítélte a bíróság. — Sz. -i Országszerte megkezdődtek az 1960-as népszámlálás előkészületei — Felülvizsgálják a házszámtáblákat, jegyzékbe veszik a lakóépületeket — Az 1960-as népszámlálás elő­készületei országszerte meg­kezdődtek. A tanácsok felül­vizsgálják a területükön levő lakótelepek számozását, az ut­caelnevezéseket és az utcanév­táblák elhelyezését. Az intézkedés i kimondja, hogyha zavarok vannak a há­zak számozásában, a tanácsok­nak gondoskodniuk kell a megfelelő átszámozásróL A népszámlálás zavartalan lebo­nyolítását segíti az az előírás is. hogy valamennyi házon le­hetőleg egyöntetűen, a kapa körül jól látható helyen kell feltüntetni a házszámot és az utca nevét. Uj utcákban a már felépült házak számát úgy kell megállapítani, hogy a ké­sőbbi építkezések alkalmával ne legyen szükség az átszámo- zásra. Július végéig állítják össze a minden épületre kiter­jedő utca- és házszám jegyzé­ket, s szeptember végéig ja­vaslatot tesznek a számláló­körzetek elhelyezésére* Az Országos Takarékpénztár közleménye Az Országos Takarékpénztár fióknál beválthatók. Bárhol vál- közli, hogy a Budapesti Ipari Vá- totfc betétkönyvre tetszés szerint sáron kirendeltséget állít fel, ahol I összeget fizetnek ki, ha a könyv felvilágosítást adnak a takarék- I tulajdonos a szándékát előre be- pénztári szolgáltatások ügyében. I jelenti ott, ahol a takarékbetét- Ezenkívül olyan betétkönyveket í könyvet kiállították. A helyközi is állítanak ki, amelyek az ország j betétkönyvekre előzetes bejelentés bármely részén megjelölt OTP- nélkül is vehető fel pénz. ÉRDEKESSÉGEK Bambulek és a revizor o k f urcsasAgok használati utasít As — RÉSZEG KATONÁKHOZ A bonni nemzetvédelmi minisztérium két oktatófil­met készíttetett a Bundes­wehr számára. Mindkettő­nek ez a címe: »Hogyan bán­junk a részegekkel?« Az egyik film arra tanít, mi­képpen kell bánni a részeg katonatisztekkel, a másik viszont a pityókás közlegé­nyekkel való bánásmódra ad utasításokat. bíróság helyt adott a keres­letnek. SZAKSZOFONISTA LETT A KAMBODZSAI KIRÁLY Norodom Szíhatunk, Kam­bodzsa egykori királya leg­utóbb szakszofonmű vészként lépett fel hazája fővárosá­ban egy dzsessz-hangverse- nyen. A volt király eddig csak zeneszerzőként szere­pelt, 1946-ban szerzett Kambodzsai Szimfóniáját aZ Egyesült Államokban is hosszú ideig nagy sikerrel játszották. PERPATVAR A SZÖSZÉKEN HALÄLRA ÍTÉLT Thomas Dean anglikán lel- gáZLÁMPAK kipásztor felesége válópert nyújtott be férje ellen, mert a derék lelkész vasárnapon­ként a szószékről ismertette C gyülekezet előtt nejének a feéten elkövetett botlásait A A régi Bécs tanúi, a ro­mantikus gázlámpák rövide­sen eltűnnek Ausztria fővá­rosából. A legújabb statisz­tikai adatok szerint Becsben Bambulek Jenő, a Nudligömbölyítő Vál­lalat helyettes se­gédiktatója lesújtva nézi az előtte szét­teregetett irathal­mazt. A revizor épp most tette be maga mögött az ajtót, mi­után a Bambulek kartárs által kezelt ügydarabokat ala­posan »megkwkacol- ta«. Elment, otthagy­va a kétségek és bi- í zonytalanságok közt máig is 4652 gázlámpa áll,} hányódó segédiktatót, melyet esténként a jó öreg♦ aki egyedül lámpa gyújtogatok helyeznek l maradt nyomasztó üzembe. A gázlámpák hala-; grjnd]aivah Ezeken Iával természetesen megszű- j kivül ^ csak o;_ nik ez a foglalkozási ág is.} az aüg heíe A kozvúagitos moderm^la:- odahelyezett asztal­sa Becs varosának kétmillió * szomszédja nmradt svaim franknak megfelelője irodában, aki di- oszfiak schilhngbe fog ke-j Méwldő érdekl6dés. rum ‘ I sei tanulmányozta a KEGYES LOPÁS \ szemközti ház esőtől I csillogó cserepeit. Egy angliai városka börtö-t _ oigica, kérem, néből kitűnő magaviseleté | rnondja meg őszintén, miatt szabadon bocsátottakT egy tolvajlásért elfogott em­bert a büntetés kitöltése előtt. Szabadsága azonban rövid életű mit szól ehhez a re­vizorhoz. — A zokniját biz­volt. ugyanis » tosan külföldről hozta nyomban újra letartóztatták. ! — hangzik a jól meg- A törvényszékről távozóban ♦ fontolt válasz. ellopta az eskütételre szol­gáló bibliát, > — Igen, hát ez vá­llábán jellemző rá. Én azonban mást is ész­revettem. Kérem, szenteljen egy kis figyelmet számomra, hadd könnyítsék ma­gamon. Olga körömreszelőt vesz elő, kényelmesen hátradől székében, es így szól: — Hallgatom. — Hát akkor ide­figyeljen. Négy év­vel ezelőtt kerít em ide, ebbe a beosztás­bar Azóta összesen nyolc revizor látoga­tott meg, de az még sohasem fordult elő, hogy ugyanaz a revi­zor kétszer ellenőr­zött volna. Nem volt rá ideje. Ugyanis mi­előtt másodszor tet­te volna tiszteletét szerény iktatómban, áthelyezték, leváltot­ták, buktatták le vagy föl. Emlékszem, az első elmondta, hogy az iratokat hosszában és utána keresztben hajtsam össze, mert ez az elő­írásos. Helybenhagy­tam. Mielőtt azonban megvalósítottam vol­na ■ utasítását, a re­vizort áthelyezték: jó munkája jutalmául kinevezték egy újon­nan megnyílt zenés táncoshely művészeti előadójának. Gondol­tam, -majd úgyis jön a következő, az me­gint másképp kíván­ja az iratok hajtoga­tását, és majd azt végrehajtom. Jött is. Kétszer hosszában —■ adta ki a szigorú uta­sítást és elment. Töb­bet nem láttuk. Úgy hallottam, hogy az igazgatóval ellentét­ben állt, és bosszúból elment segédszínész­nek Bukógátra. A harmadik keresztbe kívánta, a negyedik hajtogatás nélkül, az ötödik papírcsónakot, a hatodik püspöksü­veget, a hetedik só­tartót akart hajtogat- tatni az aktákból. Egyikkel sem talál­koztam azóta. Amint hallottam, egyikük üdülőgondnok., a má­sik maszek fafűrésze­lő, az a sótartós pe­dig megyei főrevizor lett. Es — hajol kö­zelebb Olgához — én egynek , sem hajtot­tam végre az utasítá­sát. Gondoltam, úgy­is jön más helyette. És igazam lett, Ezzel az utolsóval azonban megjártam. Két hó­napja volt itt, a haj­togatásról egy szót sem ejtett (úgy lát­szik, mégis az egy­szer hosszában a megfelelő), ellenben a kezelés egyéb módjá­ban talált egy csomó hibát. Nem javítottam ki. Annyiféle értekez­leten vettem reszté hogy nem volt időm rá. Meg különben is* meg voltam győződ­ve, hogy ő is elődei sorsára jut. Téved­tem. Amint látta, ma újra beállított. Per­sze, mivel az utasítá­sait nem hajtottam végre, jegyzőkönyvez­te az esetet és el­ment. Hát hallott ilyent? Borzalmas, hova fejlődik ez a vi­lág! A magamfajta szegény hivatalnok már abban sem lehet biztos, hogy a revizor nem jön vissza még egyszer. — Hej, régi szép idők! — fejezi be nagy sóhajtással Bambulek, és viszo- lyogva bár, de neki­üli a hibák kijavítá­sának, (Somogyi}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents