Somogyi Néplap, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-24 / 120. szám
SOMOGYI NÉPLAP s Vasárnap, 1959. május 24. Gazdag termést ígér az ecsenyi határ Az egyik verőfényes reggelen a tanácselnökkel, a tsz-elnökkel és az agronámussal kocsira ültünk, hogy körüljárjuk szövetkezeti községünk több mint kétezer holdas határát. Latolgattuk az esélyeket, a várható terméseredményeket, és terveiig ettünk. Szép igy reggeli napsütésben a mező. Gazdag termést sejtet az embermagasságú rozs, jó az árpa és a búza is. A tavaszi árpán egy kicsit meglátszik a fagy és a köd hatása. Szépen fejlődik a kukorica, burgonya. A szálas- takarmányok változatosak. A jobban megmunkált földek többet ígérnek, az elhanyagoltáb- bakról gyengébb hozam várható. Felcsillannak a szemek, amikor a régi Előre Tsz táblás földjeihez érünk. Kellemes látvány a sok-sok holdnyi zöld gyepszőnyeg, s egyben különbséget tehetünk a közös gazdálkodás és az egyéni között. Egybehangzóan szól a megállapítás: szebb, többet ígérő a nagyüzemi munka. . Ütünk elvezet a gyümölcsösbe is. A hat « holdnyi barackos szép bevételi forrásnak mutatkozik. A fák ágai terheltek a sok-sok fe j-j lődd gyümölcstől. Az elmúlt évek tapasztalatának felhaszná- < lása meglátszik: a több holdnyi dinnyét mostI már a legmegfelelőbb helyre és időben ültet-i ték. Az üvegházak építése nagyrészt be is fe-] jezödött. Sokat várunk a kertészettől. Dél is elmúlt, mire végigjártuk az egész ha-] tárt. A szövetkezeti gazdálkodás útján biza-1 kodással tekinthetünk a jövő elé, bízhatunk, \ mert a közös többet is, jobbat is ígér. A határ képét részben az ember formálja.] Ez a kép megmutatja lelkünket, az újhoz valói hozáállásunkat. Az ecsenyiek hitet tettek az új i élet mellett, ezt olvashattuk le ezen a szemlén. ( Bordács László« párttitkár. A fejlettebb kereskedelmi forma r a a +• rr • uttoroi Hogyan vásárolhatunk az önkiszolgáló boltban? A MÉSZÖV igazgatósága a közelmúltban határozatot hozott a lakosság áruellátásának további javításáról, valamint a fejlettebb kereskedelmi formák bevezetéséről. Ennek során vetődött fel a meglevő üzletek korszerűsítése, bővítése, új raktárhelyiségek építése mellett az önkiszolgáló boltok létesítésének gondolata is, amely azóta már részben meg is valósult. Amint a Somogyi Néplap hírül adta, a napokban megnyílt Marcaliban megyénk első önkiszolgáló boltja. A járási művelődési ház szomszédságában a helyi szervek lelkes támogatásával a marcali fmsz dolgozói karszerű önkiszolgáló bojtot hoztak létre. Temesi József, a MÉSZÖV igazgatóságának elnökhelyettese, kereskedelmi főosztályvezető adta át Elbógen György boltvezetőnek az új üzletet, amelyben az ízléses kivitelű pultokon nagy gonddal elhelyezett élelmiszer-, ital- és édességáru, valamint háztartási cikkek valósággal kínálgat- ják magukat. A vevő az üzletben csupán négy dolgozót talál, aki már nem a kiszolgáló szerepét tölti be, hanem a vásárlók udvarias fogadásával és tanácsadásával törődik, no meg az esetleges kifogyott áruk azonnali pótlásával, amelyet a helyszínen levő raktárból mindenkor el tudnak végezni. A vásárló belépésekor az ajtó mellett elhelyezett kosarakból egyet felvesz, azzal körüljárja a pultokat, s az ízléses csomagolásban árral ellátott cikkek közül a legmegfelelőbbet kiválaszthatja, kosarába teszi, majd a pénztárhoz érve gyors számlálás után kifizeti, s máris távozhat. Farkas Jó- zsefné volt az első, aki megismerkedett ezzel az új vásárlási móddal, s maga is csodálkozott, hogy amíg máskor negyedórákat kellett eltölteni a boltban, most két perc alatt végzett. — Mennyi értékes percet, negyedórát tudnak majd ezután más munkában eltölteni a háziasszonyok és a bevásárlással megbízott férjek — mondogatták eevm ásnak a jelenlevők. Megszűnik a pult melletti sorbaállás, az a sole sérelem, ami egyeseket néha ért, hogy a tolakodókat előbb kiszolgálták stb. A pénztárnál sem lesz torlódás, hiszen a kiválasztott árun fel van tüntetve az ár is, amit csak össze kell adni — ha többféléről van szó —, s máris fizethet a vevő. örülnek a marcaliak nemcsak annak, hogy elsők ennek az üzletnek a létrehozásában, hanem azért is, mert érzik, hogy a kereskedelmi szervek szívükön viselik a vásárlók gondját, s mindig azcxn fáradoznak, hogy könnyítsék, gyorsabbá tegyék a bevásárlást. Mészáros Ferenc, a Kaposvári Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója a marcali megnyitón így nyilatkozott: — Mi is rövidesen létrehozzuk Kaposvárott az önkiszolgáló boltot <• A bolt átadásakor a MÉSZÖV elnökhelyettese azt is közölte,-'' hogy hasonló bolt nyitását tervezik a megye 14 különböző helyén, több mint negyedmillió forintos beruházással. Ugyancsak Marcaliban nyitják meg nemsokára az önkiválasztó méteráru-boltot is, ahol a vevő megtap tilthatja a kivá- lasztot árut, és minden rábeszélés nélkül veheti meg a legmegfelelőbbet. Káplár József Hárman ülik körül az asztalt. Horváth János házigazda, a porrog szentkirályi Aranymező állattenyésztési brigádvezetője, Varga János, a tsz fiatal elnöke és özv. Csepregi Mihály- né, a csurgói Búzakalász tagja. A két férfi csak Böske néninek szólítja a* látogatót. Fekete réklit és keszkenőt visel, nem fiatal asszony már. De egészséges, piros arca és fürge keze nem árulnák el hatvan évét. Pedig sokat, nagyon sokat dolgoztak ezek a kérges asszonykezek. Mikor férjével egybekelt, csak négy hold földjük volt. Azóta rengeteget gürcölt. Megszámlálhatatlan éjszakákba nyúló nappal emlékét őrzi. Mindent, de mindent saját erejükből teremtettek meg. Jól gazdálkodtak, és nem kímélték magukat, igy lett a négy holdból tizennyolc. Férje tíz éve meghalt. Fia tanári diplomát szerzett, és a Nagykanizsai Mező- gazdasági Technikumban helyezkedett el. így egyedül rá maradt a föld. Nem bírt BÖSKE NÉNI vele. ötvenkettőben leadta. Mindössze két holdat tartott meg, azon munkálkodott. Hét év telt el azóta töprengések, ter- vezgetések közepette, míg végre határozott: két holdjával belépett az ez év tavaszán alakult Búzakaiasz Tsz-be. Hogyan érzi magát a közösben? — erről szól ez a kis beszélgetés. —■ Mi újság maguknál, Böske néni? Hogyan állnak a tava zi munkákkal? — kérdi az elnök. — Jól. Hanem te, Jancsi, ha hiszed, ha nem, arasznyi levele van már a répának. — Ugyan már — élcelödik az elnök —, mikor arra jártam, még meg sem volt sa- rabolva, pedig annak csak néhány napja lehet. — Mit? — kiáltott akkorát a néni. hogy szinte megrezzentünk. — Hogy nem-e? Biztosan a Szorgalomét láttad! Az elnök arcán mosoly fut át. — Akkor hát megszokott már a közösben, Böske néni? — Meg hát. Csak ne dirigálnának. Azt mondják, nincs már botosispán, de azért a brigádvezető mindig a nyomunkban jön. — Minálunk már nem így van — vette át és fordította tréfára a szót a házigazda. — Mi elöl megyünk. — Majd hozzátette: — Ha ráérünk (elnök, brigádvezetö, könyvelő) együtt kapálunk, kaszálunk a többivel. — Na várjatok csak — mérgesedett fel a néni a saját vezetőire gondolva —, majd nekiállítunk mi is benneteket, nemcsak a léptetővel járkáltok ezután. Kis töprengés után megenyhült. — Igaz, hogy a Cser ti (nővény termesztési brigádvezető) is gyakran szokott segíteni. Böske néni mérge elpárolgott. Hiszen tudja, mennyi dolguk van a Búza' alísz■ vezetőinek, s ha ők is kaszát, kapát fognának, nem jutna idejük arra, hogy a gazdaságot jól irányítsák. Ebből pedig semmi jó nem származna. — Hanem tudják — folytatta a néni —, néha úgy elfut a méreg, mikor látom, hogy valaki rosszul kapál. Ki tudnám űzni a rendből. A múltkor már nem állhattam meg, odaszóltam az egyik asszonynak: »Te meg miért nem hajolsz le, talán kukoricát vetsz?"" El is szégyell te magát. Hogyne lennék mérges, amikor én még a répa levelét is megbirizgálom, hogy csak jobban nőjön. — A néni is répát egyel? — De azt ám. Mégpedig nem is hagyom, hogy kifogjanak rajtam a fiatalok. 120 kvadrátért adnak egy munkaegységet, de 180-at is megkapálok. Minden napra megvan a másfél egységem. — Maga megint csak gazdag akar lenni, Böske néni — tréfálkoznak vele. — Ette a fene a gazdagságot, csak jól akarok élni... (Szentai) Gondozni kell az elültetett facsemetéket Az elmúlt években a fásítás nehéz szervező munkát követelt a községekben. Ennek oka elsősorban az volt, hogy a kérdéssel csak az erdészek foglalkoztak. Semmiféle más szervezet nem kapcsolódott bele a tervező és kivitelező munkába. Ez a tavasz volt az első, amikor társadalmi szervezetek — Az eddiginél jobban működik a barcsi jéggyár (Tudósítónktól.) Annak idején nagy várakozással tekintettek a barcsiak a jéggyar építése elé, bízva abban, hogy ez- , által megszűnnek a jégellátás körüli zavarok. A gyár tavaly 260 ezer forintos beruházással elkészült, de nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Egyrészt, mert nem volt kielégítő az am- mőnlák-ellátás, másrészt hibák mutatkoztak a gépek beszerelése körül is. Mind gyakrabban mondogatták nem minden éle nélkül Barcson, hogy azért nincs jég, mert van jéggyár. A télen aztán szakemberek érkeztek Barcsra, és kijavították a hibákat. Ma már kifogástalanul működik a gyár. (Napi teljesítménye 24 órai műszak alatt 18 mázsa.) Ez a mennyiség bőven elegendő a földmüvesszövetkezeti létesítmények ellátására, más közületek szükségleteinek kielégítésére. A barcsi háziasszonyok örömére jut már Jég a háztartások jégszekrényeibe Is. különösen a KISZ-szervezetek — soha nem tapasztalt lelkesedéssel, munkakedvvel vették ki részüket a fásításból. A fásítási hónap nagyon eredményes volt: a Közép Somogyi Erdőgazdaság körzetében 447 ezer db csemetét, 29 ezer db suhángot ültettek el. A tanácsok segítették a KISZ-t es más szervezeteket a fásítás országos jelentőségének megismertetésében, megértetésében. A tanítóképző, a gimnáziumok és a közgazdasági technikum KISZ-szervezetének fiataljai Kaposszentjakabon 9 ezer csemetét, 100 db suhángot ültettek el. A zaranyi erdőrészben pedig mintegy 15 hektárnyi területet fásítottak be. Az eredmény megnyugtató. Azonban egyesek nem becsülik a fasorokat, nem tudiák elnézni, hogy az elültetett fácskák most már életre keltek, zöldellnek, s hirdetik az ifjúság összefogásának eredményét. Némelyek az utak, vízmosások, rétek mentén elültetett fákat letörik, vagy tőben kicsavarják. A fásítási mozgalomban részt vett társadalmi szervezetek ne feledkezzenek meg az apró fácskák életéről, sorsáról. A kiszesek legyenek a fák védelmében is példamutatók, vigyázzanak az elültetett sok ezer fára. Injekciózzák a szegedi pontyokat A Szegedi Halgazdaságban érdekes módszerrel késztetik korai ívásra a halakat. Az anyapontyok agyalapi mirigyeiből kivont készítménnyel oltják be a halakat, majd a tavakba helyezik. Nyolc-tíz órán belül még a hűvös idő esetén is megtörténik az injekció hatására az ívás. Látogatás az Állami Ménes somogysárdi telepén szem: Epedő. Csak előre, Fulda, Fennkölt. Aztán hét orosz hangzású nevet olvasok: Ku- bány, Birjusza, Pribautka, Kljaxa, Melodija, Maloga és Bojkaja. Van itt francia, dán, amerikai ló is. A tenyésztési kísérletek mutatják meg, milyen kereszteződésből származik a legmegfelelőbb ügetőfajta. A ménistállóban kínos csend és tisztaság uralkodik. A bo- xok közti járda homokját napjában többször elegyengeti a gereblye. A két sötétpej apaállat — a Becsked fia és a Leányka fia — nevétől elüt a két pejé: Indián Guy és Plat- ter-Chatter. A szemközti box lakója a fekete szőrű Half- Pint. Itt van a Bűvész is, amelynek apja a The Skipper és anyja a Sandra Sue névre hallgatott A méneket minden reggel kétkerekű kocsiba — sulkyba — fogják, ez az iigettetés legalább olyan fontos és elmaradhatatlan része a napirendnek, mint az etetés vagy itatás. A jártatás, a mozgás a lovak életeleme. Napközben füves- herés legelőn tartják a vemhes kancákat és az éves csikókat. Horváth Tibor és Gyene- se József nem szőrén ütik meg a hátas tetivéreket. hanem fel- nyft-gelik a lovakat, úgy őrzik, terelgetik a ménest. A csikók másfél éves korukig élvezik a »-gondtalan életet«. Akkor hámot tesznek rájuk, s beállítják őket a sulky két rúd ja közé: megkezdődik az élőidomiA »sulkyba« fogott Bűvész jártatása. tás. Megtanulnak a kocsival jámp előre menni és »fordulni«, azaz a kanyart bevenni. Utána Alagon, majd Budapesten készülnek fel a nagy ügetőversenyekre. Amelyikük nagyon kiválóan megfutotta a pályát, az külföldre kerül nem kevés valuta ellenében. A többi közül a legjobbak pedig — a kancák és mének — a te- nyésztelepre, lehet, hogy éppen Somogysárdra jönnek, vissza... Nézem, amint hajtják a legelőről befelé a ménest Durran a karikás ostor, és erre a jelre ügetésbe kezdenek a lovak, csikók egyaránt. Egysem »ugrik be« vágtába — a vérükben van a parancs: hosz- szan nyújtott lábakkal, simán haladni. A Tercsi lánya — éves pejkanca — megy az élen. Izmos, erős nyakának sörényét lebegteti a szél. Dongás mellkasában nagy. egészséges tüdő — ez adagolja az ügetés üzemanyagát, a levegőt. Elmosódott a marja, hosszú a törzse, széles a szügye, szebb ügetőt — a mónesmester szavaival élve — pingálni sem lehetne. Mintha nem is érné a lába a földet szinte úszik a levegőben. Nagy kincs van ezen a telepen. A csikók születésük pillanatában húszezer forintot érnek, egy év múlva pedig ennek kétszeresét. S a gondozásukra, nevelésükre fordított költséget a hazai vagy külföldi pályákon aratott győzelmeikkel fizetik vissza. Kutas József Sötétpej kanca botorkál a karámban. Fel-felkapja fejét, hegyezi füleit, néha nyerít is, ha nem hallja csikajának csengőjét. A délutáni melegben lustálkodó négyhónapos kis állat ugyanis gyakran megfeledkezik hollétét csengőjével jelezni világtalan anyjának. Ha azonban légy bosszantja, vagy kedve kerekedik, cáyan futká- rozásba kezd, hogy gondozója örömmel állapítja meg: jól »nyújt« a csikó, vagyis szabályosan rákja lábait, tehát pompás ügetőmén válhat belőle. Somogysárdan szemlélődünk, az Állami Ménes három ügetóló-tenyésztő telepének egyikén. Szigeti József ménesmester leltári pontossággal sorolja: — 56 kancánk, 6 ménünk, 33 kis csikónk és 32 tavalyi csikónk van. — A tenyészállatok fajta jellegéről 'azt mondja, hogy ügetőló valahány. A telep lovai megjárták már a fővárosi ügetőpályát, és a versenyeken kiválóan vizsgáztak. Lefutották a maguk egy-két évét, s utána ide kerültek. Sziklai Iván főagronó- rous szerint a tenyésztési célra való alkalmasságot ugyan a származás, a külem, a testalkat dönti el, de az ajánló levélre a pályán elért kimagasló versenyeredmény üti rá a szentesítő pecsétet. A sárdiak 62 tenyészállata az ügetés nyugalmazottja. Az itteni kancákra hámot már sohasem tesznek, többet szenvedtek pár év alatt a pályán, mint a fuvarosló egész életében. Lám van köztük olyan is, amelyik a szeme világával fizetett a nagy igyekezetéért. Most kipihenik fáradalmaikat. Egyéb dolguk sincs, mint az, hogy világra hozzák, felneveljék utódaikat, a jövő ügetőlovait. A kancák istállójában — amelynek a karám felőli ajtaja télen, nyáron nyitva van — egyetlen korlátot sem látni: szabadon mozoghatnak az ösz- szeszokott lovak. Megkötve csak addig vannak, amíg elropogtatják zabporciójukat. Az abrakos jászlak fölött, a falon fej táblák írását böngéA lovak és a csikók a legelőn. Epedő, Birjusza, Indián Guy és társaik 4
