Somogyi Néplap, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-20 / 116. szám

Szerda, 1959. május 20. 6 SOMOGYI NÉPLAP Az olvasók ünnepelnek... 160 évvel ezelőtt született Honoré de Balzac ' A 19. század külföldi írói közül népszerű­ségben az első hely Honoré de Balzacot illeti, a nagy francia realistát, aki már-már »ma­gyar írónak-“ számít, hiszen olyan széles az olvasótábora. Művei megszámlálhatatlan ki­adást értek meg az elmúlt tizennégy eszten­dőben, s nem túlzás azt mondanunk, hogy ma már alig hiányozhat a szellemét tudato­san művelő ember könyvtárából Balzac rrtű- vei közül néhány kötetnyi. Mi a magyarázata Balzac feltűnő nagy népszerűségének? Nem­csak az, hogy haladó irodalomtudományunk igen nagyra értékeli Balzacnak, ennek az erő­teljes és lelkes realista művésznek, a bur­zsoázia leleplezőjének műveit! Hanem áz is, hogy hovatovább nemcsak irodalomtudomá­nyunk, hanem az olvasók tízezrei is felismer­ték Balzac írói és emberi nagyságát, jelentő­ségét a világirodalomban. Százhatvan évvel ezelőtt, 1799. május 20-án született Tours városában. Már kora ifjúsá­gának legszebb álma volt, hogy író lesz. Szü­léi kívánságára azonban jogi pályára lép. A. kishivatalnoki szülők véleménye ugyanis az, hogy az irodalom nem elég »szolid« foglal­kozás, arról nem is szólva, hogy nem bizto­sít megfelelő társadalmi állást. Ed utóbbi feltételezésében ugyan tévedtek a szülők. Egy küzdelmes alkotó élet utolsó állomásán, Bal­zac 1850-ben bekövetkezett halálakor Hugó ezt mondta róla: »Ez az óriási és ernyedetlen örökmunkás, ez a bölcselő, ez a gondolkodó, ez a költő, ez a lángész szörnyűségekkel, küzdelmekkel, kínnal, harccal teljes életet élt közöttünk. Balzac neve beleolvad abba a fénybe, amelyet korunk hagy maga után örök időkre«. Balzac eszmei, írói fejlődéséhez nagyban hozzájárult az 1830. évi júliusi forradalmat megelőző kiélesedett társadalmi és politikai harc. Realista állásfoglalása már a huszas évek végén kezd kialakulni. Egyre inkább azt követeli magától és a kortársaktól, hogy ne egyszerűen a valóság ábrázolása legyen a cél, hanem az igaz ábrázolása. Szerinte a tiszta igazság ábrázolása egyenlő a tipikus ábrázo­lásával. »Az ismeretlen remekmű—ben a művész azt mondja tanítványának: -A művé­szetnek nem az a feladata, hogy a természetet lemásolja, hanem az, hogy kifejezze. Nem nyavalyás másoló vagy, hanem köÚő..Kü­lönben a szobrász elvégezné a maga munkáját azzal, hogy mintába Önti a nőt. Ugyan már! Próbáld meg, és öntsd bronzba kedvesed ke­zét, helyezd magad elé, és tekinteted szörnyű, minden valóságot nélkülöző holt anyagra esik. Művészt kell keresned, aki vésőjével, anélkül, hogy másolna, ábrázolni tudja benne a mozgást, az életet. Nekünk a dolgok és lé­nyek szellemét, lelkét, arculatát kell megra­gadnunk«. . E hitvallás segítségével nőtt óriásivá Bal­zac legnagyobb írói erénye, hogy a sok kötet­re menő epopeiájának lapjain, műveiben a burzscá társadalom világát a maga egész bonyolult sokféleségében — és emellett szi­goró egységben — tárta fel, leplezte le. Bár Balzacot világnézetének ellentmondásossága és korlátái elkerülhetetlenül pesszimista kö- vetkezte'tések levonására kényszerítették az ember, a társadalom jövendő sorsát illetően, a nagy francia realista alkotómunkájához az alapot mégis a világhoz fűződő optimista vi­szonya szolgáltatta. Minden remekművében a leleplezés könyörtelensége, az emberbe, az ember lehetőségeibe vetett hittel párosul. S maga a gonoszság, álöatiság, amelyet a polgári társadalomban lát, nem hűvös megvetést, ha­nem . izzó haragot ébreszt fel benne, és bárha eredménytelen, de mégis szenvedélyes vá­ROMÁNTIKU *A zene minden művésze­tek legromantjkusabbja, majd­nem azt mondhatni, az egye­dül tisztán romantikus művé­szet ...« (E. T. A- Hoffmann.) A XIX. század romantikus muzsikájának néhány nyeink, szakszervezeteink, is­koláink és üzemeink kulturális munkáját, mert a hétfő esti tátongó színházterem nem a , , . .... .. ..... t i zenekart bírálja! Nehezen hi­gyat, hogy megtalálja az uj utjat. Ime ez 0 közönség vissza­Balzac ma: népszerűségének titka is. Engels 'tartaná a w mondotta, hogy műveiből jobban megismerni1 la.szuana művészetek leg í,us/. “‘“TUUÍ JWTVszebbjének ador , nyát, ha egy- Z^ftellásüknAl a kapitalista társadalmat, mint Balzac korá- .lfnl,h r'n\’n „ ola. szolooHflsukJwrt nak valamennyi hivatásos történészétől vagy ' közgazdászától együttvéve. les koncertté redukált mű job­bára az első tétel témáiból táplálkozik. L ehota Dezső vállalkozása — az eredeti koncertre vonatkozóan — túlságosan me­résznek tűnt, bár így is csak ... . , ,, .. . hellyel-közzel oldotta meg fel­ertekes alkotasaval lepett po- Tónuso $zé tisztán dvumra hétfőn este a Kazal- . Mrai részeknél futa. halmazatiak Szakszervezetének Dontosak, egyre fejiódö Szimfonikus Zenekara. Az ige- technlkai készsé°e dicsérendő. nyes műsort tekintve bizony Mégis általában a könnyebb szánalmas képét nyújtott az meg0iddSokat választja (a kro- üressegtol kongo színházié- maükus Vamokban vonóke- rem. Üres széksorok üres pa- zeUse ancsak eltér az ere. holyok asitoztak, s olyan nagy- detitől) Feifogáshan az ak- foku erdektelenseggel talalkoz- fcord behúzások« stílusát kifo- tunk, amire meg aligha volt gásoljuk> meiyek inkdbb nép- pelda Kaposvárott. Kar, hogy 2eílei befejezés érzetét keUik. nem időzhetünk tovább e gon- A D és G húr magasabb fek- dolatnál, annyit azonban meg- véseiben még Hssé bizonyta. állapíthatunk: ideje lesz felül- Un Küiönben Spiccatói, ~do- vizsgálni közönségszervezésünk botf„ vonásai precízek, kidol- módszerét, kulturális intezme- gozottak, felkészülése elisme­résre méltó. A műsor második részében Verdi: Aida című operájának bevonulási zenéje csendült fel, s meglepően szép tónusról, ki­egyenlített játékról árulkodtak a fúvósok. Kár, hogy egyik a vonóskar Az ő zseniálisan megrajzolt regényalakjai napjainkban sem veszítették el tipikus voná­saikat. Ezért tagadja a reakciós nyugati iro­dalomtörténet Balzac írói nagyságát. A nagy realista leleplező társadalomrajzaival ma is azokat találtja telibe, akiknek egyetlen iste­nük, céljuk, tervük van’ a PÉNZ. Ma is azo­kat leplezi le, akik az imperialista reakció élén állnak! ­Balzac születésének 160. évfordulóját nem a megemlékezések ünnepük a legméltóbban, hanem az olvasók ezreinek szenvedélyes ér­deklődése, . szeretete munkái iránt S ebben, mint mondottuk, nincs hiány. Balzac, mint sók más alakja a világirodalomnak, kulturá­lis forradalmunk eredményeként »magyar íróvá« vált! Sokat keresett, sokat olvasott íróvá! L. I. Élelmezés-egészségügyi ankét Balatonlellén A lelted SZOT-üdülő társal­gójában a napokban közegész­ségügyi, kereskedelmi szakem­berek, orvosok gyűltek össze a Somogy Megyei Közegészség- ügyi és Járványügyi Állomás meghívására azzal a céllal, hogy javaslataikkal segítséget nyújtsanak a Balaton-part élelmezés-, egészségügyi hely­zetének megjavításához, az üdülő dolgozók jobb ellátásá­hoz. Az ankéten a többi között részt vett Horváth Miklós, az Egészségügyi Minisztérium osztályvezetője, dr. Román Jó­zsef OÉTI főigazgató-helyettes és több munkatársa, Langer Jenő. a Belkereskedelmi Mi­nisztérium Vendéglátóipari Fő­igazgatóságának helyettes ve­zetője, Hajdú István, a megyei tanács kereskedelmi osztályá­nak vezetője, Szabó István MÉSZÖV osztályvezető, Ba­logh Lajos, a Béke Szálló és Vendéglátóipari Vállalat igaz­gatója, Neichel Lajos, az Álla­mi Kereskct leimi Felügyelőség vezetője. Kádas Pál népbolt- ágazgató, dr. Sándor Ferenc siófoki, tisztiorvos, dr. Tóth Sándor, a KÖJÁL igazgatója. Az ankét vitaindító beszá­molóját dr. Sándor Ferenc tar­totta. A többi között a követ­kezőket mondotta: — Az elmúlt évi ülés óta ja­vulás tapasztalható, de akad még tennivaló. A Siófoki Ke­nyérgyár, azonkívül, hogy gyenge minőségű kenyeret és süteményt készít, nem képes ellátni a Balaton-partpt. Ezért régi. elavult.sütödéket is üze­meltetni kell. ahonnan ugyan jobb minőségű kenyér kerül ki, de a minimális egészség- ügyi követelmények sincsenek biztosítva. A téjellátis nem ja­vult. A Siófoki Tejüzem kapa­citása kicsi, a kannáit, üvegek mosására sem ott, sem a falusi átvevő helyeken nincs lehető­ség. Lényeges javulás csak a tejüzem bővítése után várha­tó. Problémát okoz a hús szál­lítása és tárolása. Pápáról, Bu­dapestről, Kaposvárról szállít­ják az üdülőkbe a húst, általá­ban ponyvával, féüg fedett ko­csikon, így a hús nagymérték­ben szennyeződik. A siófoki tá­roló, tartósító üzem semmiféle élelmiszer tartósítására nem alkalmas. A probléma csak Bursics József, a megyei ta­nács ipari osztályának munka­társa amiatt panaszkodott, hogy a sütőipar kevés szállító- eszközzel rendelkezik, s fedett kocsit egyáltalán nem kapnak. — A Belker. Kölcsönző Vál­lalattól béreljük a fagylaltáru, sító kocsikat, s azok nincsenek kellően felszerelve — szólalt- fel Balogh Lajos. Dr. Hoi-váth Miklós minisz­tériumi osztályvezető kijelen­tette, hogy hasznos volt az an­két, helyesnek tartja a KÖJÁL kezdeményezését. Sok okos ja­vaslat, bírálat hangzott el. 0, valamint Román József, Neicher Lajos és mások is kér­ték, hogy a KÖJÁL és a ke­reskedelmi szervek még szoro­sabban működjenek együtt, mert így sok élelmezési és egészségügyi problémát meg tudnak oldani minden nagyobb beruházás nélkül. Szalai László a sertéseket, marhákat, borjú­kat. Javasolta: létesítsenek a termelőszövetkezetek több zöldség- és gyümölcsárusító helyet a Balaton-parton. He­lyesnek tartaná, ha a gombá­kat szakosítanák, mert túlsá­gosan zsúfoltak. A megyei tanács kereskedel­mi osztályának munkatársa, Szőnyi István is foglalkozott a tej- és húsediétás problémái­val. — Sajnos, súlyos helyzet­ben van a Siófoki Tejüzem — mondotta —, s ezen csak akkor tudunk változtatni, ha felépül az új szántód! tejüzem. Léte­sítünk 25—30 tej csárdát, de nem tudjuk megvalósítani ben­nük az üvegek, edények forró vízzel való mosását. A hús szállításával kapcsolatban el­mondotta, hogy fedett szállító hütőkocsit a magas előállítási költség miatt nem tehet beál­lítani. ügy akarják megoldani a problémát, hogy a húst éj­jel, hűvös időben szállítják,a*. ■így — szerinte — & nagyobb i szennyeződés is elkerülhető. ) Langer Jenő. árról tájékoz-) tatta a jelenlevőket, hogy a) Belkereskedelmi Minisztérium ) az idén a tavalyi 5,7 millió f°-|> nntnal jóval többet, majd tiz-J Mindig zenekedve- rmllio form tot fordít a Bala-#^ gm^er voltam, és ton-part vendéglátóiparának) ahol a muzsika ét_ fejlesztasere. A vendéglátóipar máris igen sok gépet kapott. A többi között 22. darab 1000, ü- teres, 29 db 400 literes hűtő- szekrényt, 23 db nagy teljesít­ményű fagylaltkészítő gépet, 55 turmix-gépet stb. Javul az üdítővízzel való ellátás is —t mondotta —. ugyanis a Sziget-) vári Konzervgyár 20 ezer üveg üdítő italt készít, naponta a Bálaton-parti . vendéglátóipari egységek számára. Végre meg­szűnik a siófoki Fogas meleg­konyhája, ennek helyébe és a siófoki hajóállomásnál hideg­konyhát létesítenek. Hajdú István arról szólt, hogy a megyei tanács idén csaknem másfélmillió forintot fordított a Balaton-part fej­lesztésére. Szabó István meg- j említette, hogy a földműves- ( szövetkezetek Balaton-parti l . vendéglátóüzemeinsk korsze- ) ,° követ, aki szep- rűsítésére egymillió forintot t íztelennek érzi ma- áldoztak. Kifogásolta, hogy a f űát ebben a vonatko­zásban. Rádióra általán tudna róla, ha a pia- aláfestő zenéje fölülkereke­katokon kívül rnásként is dptf j+t a da különösen a igyekeznénk meghódítani őt a Faust baleitzenénél szembetű- zenének... _ nő zenekarunk nagyarányú fej­A zenekari est bevezetője- jődése, az együttmuzsikálási ként Mendelssohn Szentiváneji készség kialakulása. A hét té- álom nyitányát hallottuk, s feien dt —■ valljuk meg — örömmel állapíthatjuk meg: zenekarunk nem veszített fris­seségéből, művészi felkészült­ségéből. Kecsesen finom, egyenletes mozgással, mint a metronóm, röppent fel a nyi­tány fő témája a prímhegedű­kön, s a tündértánc varázsla­tos szépségét idézte. Szív, ér­zés, muzikalitás jellemezte a mesebeli mondanivaló megszó­laltatását, az epekedö szerelem édes dallamát. A mű szinte ki­fogástalanul csendült fel, s megteremtette a romantikus est hangulatát. Csajkovszkij Vonósszerenád­ját nem most hallottuk elő­ször zenekarunktól. Az I. té­tel feszültséggel teli, szenve­délyes fő témája tetszett leg­inkább, s a IV. tétel népi tán­ca, majd a lágy, lírikus befe­jezése utáni repríz. A II. tétel kevésbé sikerült, talán a be­hízelgő, kedves dallam kész­tette arra muzsikusainkat, hogy elégedettek legyenek a tétel kidolgozásával. Az Elé­gia hangulatilag kifogástalan volt. Nagy érdeklődés előzte meg Paganini D-dúr koncertjének, bemutatását. Bármennyire tet­szett a mű, és nagy sikert ara­tott, meg kell vallanunk a csa­lódást, amiért is csupán átdol­gozást kaptunk a teljes mű he­lyett. Késő megjegyezni, de valahogy úgy van: ha valaki nem tud újat alkotni, legalább a készet, az értéket ne csor­bítsa meg. A mű leegyszerűsí­tett formájában is szép, de technikai bravúrjait — melyek oly jellemzőek — így nem tart­hatjuk teljesnek; csonkák a zenekari részek, s az egytéte­büszke öntudattal figyeltük « zenét, s különösen a harma­dik és az utolsó tétel kidolgo­zása ragádott meg, ha egyál­talán széttagolhatjuk a művet a művészi megszólaltatás te­kintetében. Szép volt, élmény volt. S hogy ebben milyen óriási része van tehetséges kar­mesterünknek, Kása Sándor­nak, az a zenekar fejlődését végigkísérve, nyilvánvaló. Ez­úttal is tiszta, pontos ütéseit, beintéseit említenénk és szug- gesztivitását, mellyel fokozni tudja a zene szenvedélyessé­gét. Wagner-mű még aligha, vagy nagyon régen hangzott el kaposvári hangversenypódiu­mon. Kosa Sándor erre is vál­lalkozott. A nürnbergi mester­dalnokok nyitánya, melyben a mester drámai mondanivaló­ját összegezi, igazán meglepő tökéletességgel szólalt meg. Bár az ünnepélyes mesterdal- nok-téma indítása kissé lassú­nak tűnt — felfogás kérdése —, a kidolgozási részben —■ mely ugyancsak próbára teszi a zenekarokat — életteli, lük­tető muzsikát kaptunk az együttestől. T? zen a hangversenyen is­^ mét életképességét, elő­rejutását bizonygatta zeneka­runk, kár, hogy a közönség (a jelenlévők lelkesen ünnepel­tek) nem méltányolta eléggé igyekezetüket. Jávori Béla A megyei seregszemle kulturális eredményei A Latinka Sándor. kulturá­lis seregszemle megyei bemu­tatójának zsűrije tegnap dél­előtt értékelte a csoportok sze­replését. A bíráló bizottság tagjai hosszabb vita után úgy állapodtak meg, hogy az eddi­gi szokásoktól eltérően »ki­váló«, »igen jó« és »jó« minő­sítést adnak az egyes szerep­lőknek és csoportoknak. A részletes eredmények a követ­kezők: Szavalok Csordás Zoltán, Csurgó (Hamburger: Latinka-ballada): könyvjutalom. Bogdán Etelka, Somogyjád (József Attila: Hazám): igen jó. Mycsi Sándor, BM Rendőr­főkapitányság (Tyihonov: Há­rom kommunista balladája): igen jó. Komári Ildikó, Siófoki Gim­názium (Petőfi: A XIX. szá­zad költői): jó. Nagy Zoltánná, Nógrádi Gi­zella, Munkás Színjátszó Stú­dió (Tóth Árpád: Uj Isten): kiváló. Béres Edit, Kutas (Ady: A grófi szérűn): jó. Zenés, vezésére alkalom kí­nálkozott, kihasznál­tam, lett légyen az komoly koncert vagy ablakon kiszűrődő zongora muzsika. Persze csak akkor, ha az illető billentyű-, billegtetó már túlju­tott a kezdők .skála gyötrelmein. Az utób­bi műélvezet, mindig valami különös, iz­galmas érzéssel járt együtt, ami csak azo­kat keríti hatalmába, akik szeretnek ti­tokban látni vagy hallani valamit. Ez ugyan nem tartozik a legszebb emberi tu­lajdonságok közé, de hát az vesse rám az hangulatos vasárnap délelőtt ^ i balatonboglári fmsz 500 ezer # zasoan. tiaaiora meg y oldható meg, ha csukott j forint költséggel épülő vendég- # nem -télt, így a »cs«- liító gépkocsikat adnak, I lő-étteimének . a konyhája és f lakások vékony falú v pedig Siófokon vágják le i raktára igen , kicsi.. i előnyeit kihasználva, midőn valamelyik- szomszédunk böm- bölteti rádióját, mi zavartalanul hódol­hatunk a potya-zene­hallgatás szenvedé­lyének. Történt a minap, hogy nejem második műszakját megosztva, éppen magam kreál­ta mambó figurákat próbáltam parkettke­fével a lábamon. E vasárnap délelőtti szertartást természe­tesen a nyitott abla­kon beszűrődő, ugyan­csak vasárnap dél­előtti muzsika tette igazán ünnepivé. Fel­tűnt azon ban, hogy most mintha nagyobb volna a hangerő. Tű­nődtem is ezen egy sort, míg azután a porrongy rázása köz­ben rájöttem a nyit­jára. A velünk át- ellenben levő tűzoltó­laktanya falára ki­függesztett hangszó­róból hullott javában a rezgő nyárfa ezüst­színű levele. Éppen készültem éllágyulni (szegény Málcsi né­ni nótája volt), mi­kor a kellemes szop­ránt egy rövid ge­nerál-pauza, majd egy borízű hang vál­totta fel: — Nem jól van, gyerekek... — kap­csold már ki, te...! — itt néhány nem ép­pen dicsérő, kerer setlen kifejezés kö­vetkezett. Az ilyeténképpen megtisztelt valaki bi­zonyára teljesítette a felszólítást, mert új­ból mély csend kö­vetkezett. Nagy re­csegés, .néhány tak­tus rezgő nyárfa, majd ismét az előbbi hang: — Hogy az a ka­porszakállú... — bömbölte a hangszó­ró igém. határozottan, és most már lénye­gesen nagyobb hang­erővel, hogy való-' színüleg a harmadik utcában is 'meghall-' hattúk. Szerencsére, újból elkezdett re­csegni. így q meg-, kezdett felszólító, mondat folytatásából ( már csak szófoszlá-, nyokat lehetett érte- ( ni. Hosszabb szünet, után a borízű hang ( végre megoldotta a ( rejtélyt: — A következő dalt | N. N. őrmesternek { küldjük. Szóval itt szívkül- ( di készül — gondol-1 tam -T, és. elmereng-i tem azon, hogy ez a! délelőtti ajándékmű-1 sor mennyivel fel-1 emelőbb let<1 volna,1 ha ez a dal küldő1 szív előbb nem kül­dött volna el né- hányszor* egy másik szívet olyan helyekre,, ahova senki sem, megy szívesen... WaJ linger Endre Szombathelyi András, Bala- tonboglár (Poe: A holló): ki­váló. Szél István, Torvaj: igen jó. Színjátszás Babócsai színjátszó csoport (Ságodi: így fizettek ők): igen jó. Schiszler Miklós alakításá­ért-: kiváló. Somogyjádi színjátszó cso­port (Bródy: A tanítónő): jó. Kisasszondi színjátszó cso­port (Kodolányi: Végrendelet): kiváló. Az öregasszony alakí­tása: kiváló. Rendezés: kiváló. BM Rendőrfőkapitány ság csoportja (Homoródi: Tölgy és hars): kiváló. A Horváth-há- zaspár alakításáért és a ren­dezésért: kiváló. Ének- és zenekarok Igali férfikórus: igen jó. Nagyatádi gimnázium kamw- rakórusa: jó. Balatonlellei vegyeskar: jó. Nagyatádi zenekar: jó. Siófoki gimnázium harmo­nikazenekara: igen jó. Nagyberki citera-zenekar. igen jó. Tánccsoportok Taszári Tiszti Klub női cso­portja: jó. Holládi tánccsoport: jó. Babócsai tánccsoport: jő. Csurgói művelődési ház tánccsoportja: kiváló. BM Rendőrfőkapitány ság tánccsoportja: kiváló. Gilicz János huszárverbunkja: igen jó. Zsiborás József marosbo- gáti legényese: igen jó. Buzsáki népiegyüttes: kiváló. Kutasi népiegyüttes: igen jó. Hedrehelyi népiegyüttes: igen jó. Lengyeltóti népiegyüttes: jó. Az ádándi színjátszók Pety- tyes előadása — bár a műsor­választás jó — nem érte el a seregszemle színvonalát, ezért a zsűri' nem minősítette. Ugyanez vonatkozik a bala- tonszárszói tánccsoport sze­replésére is. A zísüri a jövő héten fogadá­son nyújtja át az emléktár­gyakat és okleveleket a leg­jobb csoportok vezetőinek. A világ leghosszabb hídja Japán déli részén, Kiu- suban épül a világ leghosszabb hídja. Az 1S60 méter hosszú híd Tobata és Bakamacu ipari központokat köti össze. A híd 1962 őszére készül el. Tizen- kilencezer tonna acélt és 34 000 tonna cementet használnak fel építéséhez.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents