Somogyi Néplap, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-04 / 102. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Hétfő, 1959. május 4. Eleget teszünk vállalásunknak A kitüntetések fényében Hatszáz tsz-paraszt a felvonulók között... A környékbeli termelőszövetkezeteket pár perccel 10 óra után már ott láttuk a gyülekezőhelyükön, a Bajcsy-Zsi- linszky utcában. A feldíszített kocsikon ünnepi ruhás fia­talok, öregek érkeztek. Magukkal hozva a záporverte me­zők ülatát, a rétek virágait, a határtalan élet ezer örömét. A termelőszövetkezetek között a sort a répáspusztai Első öt­éves Terv Termelőszövetkezet nyitotta meg. Az élen gya­logosan lépkedő fiatalok egy-egy vörös betűt tartottak: Él­jen május elseje! Mögöttük kerékpárosok, majd fehér in- ges lovasok poroszkáltak. Ezeket követte a kocsik hosszú sora. Ebből a tsz-ből legalább másfélszázan jöttek. Mögöt­tük a többi tsz zászlókkal,' jelmondatos táblákkal, gazda­gon feldíszített kocsijai következtek. Toponárról a Kossuth, Őreiből a Dózsa, Somogyaszalóből a Béke Tsz. őket kö­vették sorrendben a kaposmérői Uj Elet, a toponári Ha­ladás, majd tőlük külön szakadva a Kaposvár—Kaposfü- redi Egyesült Szabadság Termelőszövetkezet. összesen hat község több mint 600 szövetkezeti pa­rasztja vett részt a felvonuláson. Még csak reggel 8 óra, de már zsúfolásig megtelt a ' Ba­romfifeldolgozó Vállalat üzemi étkezdéje. Az ünnepre össze­gyűlt dolgozók jóízűen fo­gyasztják itt a közös reggelit, virslit, utána a frissen csapolt sört, mindkettő a vállalat aján­déka. S mint ilyenkor lenni szokott, a falatozás közben sok minden szóba kerül. Az ünnepnapnak, május elsejének jelentőségéről, s arról beszél­nek, hogy nem jöttek üres kéz­zel ünnepelni: Nem, mert má­jus elsejére a pártkongresszus tiszteletére munkaversenyt in­dítottak. Felajánlották, hogy 1959-ben anyagból, önköltség- csökkentésből 500 000 forintot takarítanak meg. Máris szép kezdeti sikerek tapasztalhatók. A felvásárlók közül Bizderi János brigádjával, Molnár Fe­renc gépkocsivezetővel és Dö­mötör József kocsikísérővel tű­nik ki. A jól dolgozók munká­jának eredménye elsősorban, hogy a vállalat vezetősége má­jus elsején 44 dolgozó között 14 000 forint jutalmat osztha­tott ki. Vége a reggelinek. A BAR- NEVÁL dolgozói ott menetel­nek a hosszú Vöröshadsereg úton a város központja felé. Ott vannak a sorokban a leg­jobban dolgozók is. Ferenczi Jó­zsef, a ládaszögező és javító üzemrész művezetője, aki 500 forint jutal­mat kapott kiváló munkájáért; Molnár Anna to- jáslámpázó, aki 139, Buzsáki Istvánná tojáslámpázó, aki 142 százalékra, Balogh Júlia ugyancsak tojáslámpázó, aki 142 százalékra teljesítette ter­vét. Köztük látni Fülöp József- né négygyermekes anyát is, aki mint szalagkiszolgáló vé­gez lelkiismeretes munkát, me­lyért 300 forint jutalomban is részesült. Egyik társukat, Ha­hóit Jánosné tojáslámpázót, aki tervét 136 százalékra tel­jesítette, s 300 forint pénzju­talomban részesült, a díszemel­vényre hívták. Május elsején délután tánc szórakoztatta a BARNEVÁL dolgozóit az üzemben. Vacso­rára is együtt maradtak; a vállalat vezetői disznótoros vacsorával látták vendégül a dolgozókat. Együtt vannak a szórakozásban, együtt lesznek a munkában is. Tudják, nagy feladatok várnak rájuk ebben az évben. E vállalásuknak pontosan eleget is tesznek Felvonulnak a fiatalok a Béke és sportünnepélyre. ÉLEN AZ IFJO C/ARDA A Táncsics Gimnázium ud­varán felsorakoztak már a kö­zép- és általános iskolások. Az oszlopok előtt két díszszázad: a kiszesek, s külön az ifjú gár­disták. A felvonulás megkez­déséig mozgalmi dalokat éne­keltek. Kék nadrág, kék ing, vörös nyakkendő és vörös kar­szalag, rajta a felírás: Ifjú Gárda — ez az egyenruhájuk. Megoldhatatlan feladat len­ne arra vállalkozni, hogy el­döntsük: ki a legkülönb közöt­tük; munkája valamennyiüket a légkülönbek közé sorolja. Kis idő van még az indulásig, találomra egyikükkel beszél­getni kezdünk. Bemutatkozunk. Marosi Henrik vagyok — mondja. Megtudjuk róla, hogy a Somogy Megyei Tanácsi Bá­nya- és Építőipari ES-nél dol­gozik, s az 503. sz. Helyiipari Iskola KISZ-szervezetének tit­kára — Magamról? Inkább szer­vezetünk munkájáról beszélek, de egészen röviden tudok csak, mert... — Igen, a felvonulás. — S mondja: — Tavaly ősszel alakult iskolánkban a szerve­zet. Télre rögtön tervet készí­tettünk. Most az 1958—59-es tanév második félévére kidol­gozott munkaterv megvalósí­tásán dolgozunk. A többi közt: megindult a politikai oktatás, az ifjúsági akadémia, itt hall­gattunk előadást az igazi ha- zafiságról, az elvhűségről és az elvi bátorságról, a Tanács- köztársaságról. Klubdélután­jainkról még: az iskolában tartjuk, s egy-egy alkalommal fejtörő-versenyeket rendezünk. Színházba, moziba rendszere­sen, közösen járunk. Vezényszó sorakozóra szólít. — Még beszélnem kellene kulturális, sport-, agitációs, gazdasági, társadalmi mun­kánkról, tanulópárok alakítá­sáról a gyenge vagy bukott ta­nulók megsegítéséért, de ezek­ről majd legközelebb. Katonásan, együttlépve indul az Ifjú Gárda díszszázada. Mi­kor elhaladnak mellettem, jut eszembe: magáról alig mondott valamit. Három hete ifjú gárdista. S büszke rá. A kaposvári tanítóképzős leá­nyok zászlós gyakorlata (bal­ról). Jő a hangulat a majálisban, (jobbról) A cukorgyáriak indulásra készen állnak... A sorban he­lyet keres az a gépkocsi is, amelynek oldalára ezt írták: a cukorgyáriak 1959-ben annyi cukrot gyártanak, mint ameny- nyít 1960-ban kellene. E sorok mögött ott érzi az ember azt az erőfeszítést is, amelyet a válla­lás jelent: 600 munkás törek­vését, akik alapos karbantar­tással, felújításokkal, fegyel­mezett munkával, az idő ki­használásával akalmassá teszik az üzemet arra,’hogy valóban többet termelhessen. Csak az idegen bökken meg ezen a cél­kitűzésen, azok nem, akik vál­lalták, és ezért gyülekeznek most a gyár udvarán, hogy a munkát ünnepeljék. — Erre forduljanak, hé!, — szól a járdáról egy fényképész. — .;. Jó, rajta / leszünk! — egyezik bele a fényképezkedés- be a sor végén Vati István, •Faragó László és Keiser István — ... de úgy ám, hogy a ki­tüntetések is lássanak! — kö­tik ki. A hangra szinte az egész odanéz. Meglepetésemre valamennyi hátranézőnek ka­bátját kitüntetés ékesíti. A szakma, ä; cukoripar ’kiváló dolgozója jelvény, munka ér­demérem díszéleg a gomblyu­kak alatt. Az öreg Buzsáki Já­nos az 1948-ban kapott élmun­kás-jelvényt tűzte mellére. Ak­kor ás voltak a gyárban a mun­kának hősei, és azóta mindén évben többen. Az idén újabb hattal szaporodott a kitünte­tettek száma. Ahogy több lett a, kitüntetett, úgy változott itt a munkb ritmusa: szebb lett, célszerűbb, eredményesebb. ».Az élet anyja« — szocialista hazánk édes szülője, a munka tanította 15 éven át e gyárban is a fiatal és öreg munkásokat, műszákiakat és vezetőket. Nemcsak felírták az autóra vállalásaikat., hanem azt is tud­ják, miért teszik, . és hogyan váltják valóra. Jó ezen a seregszemlén számba venni, mennyit halad­tunk előre májustól májusig. Akik először is itt voltak, tudják, hógy sokat. De még mindig lehet előbbre lépni a szebbért, a töb­bért, a jobbért. — ... Indulás! — hullámzik vé­gig a sorokon. A kitüntetések meg­csendülnek az elő­relendülő léptek*' tőL Rájuk tűz a nap, és fényük ott játszik az arco­kon. A TÜZÉP dolgozóinak egy csoportja. A városi tanács dolgozói a menetben. Jttáfiu eUe.fe (Balatonb&g,ldr&n Borús, esős időre ébresztet­ték a község lakóit a bogiári zenekar tagjai a 15. szabad május elsején. Reggel 9 órára azonban elállt az eső, és időn­ként a nap is kisütött. Szép időben folyt le a"felvonulás és az ünnepély. Az iskolások színes karikák­kal és parányi zászlók soka­ságával felvonuló tömege ve­zette a sort, majd a sportolók melegítőben, teniszütőkkel és labdákkal menetelő csoportja következett. Fegyelmezett, ren­dezett sorokban jöttek táblák­kal és zászlókkal a vállalatok dolgozói, majd az állami gaz­daság a gépparkját felvonul­tatva mutatta be a mezőgaz­daság gépesítésének előrehala­dását. Kiegészítették a gépek felvonulását a talajjavító vál­lalat szállító- és szórógépei, a mélykocsijainak jelenléte, var­iam,int a malom és a BEL* SPED lovaskocsijai. A menet á sétányon felállí­tott emelvény elé vonult, ahol Harangozó József népfront-el­nök megnyitója, valamint a zenekar által eljátszott Him­nusz után meghallgatták Bo­ros István iskolaigazgató ün­nepi beszédét, majd a szava­latokat. Délután a sportpályán foly­tatódott az ünnep sportműso­rokkal, A 90 kilón felüliek ha­gyományos labdarúgó-mérkő­zésén különböző ügyességi számokban gyönyörködött a szép számú közönség. Este a szőlészeti gazdaság­ban megtartott táncmulatság­gal búcsúztak a dolgozók fe­lejthetetlen szép ünnepüktől. Molnár József község összes teher- es sze­Öíezer ünneplő színpompás felvonulása Nagyatádon Tíz órakor kezdődött a fel­vonulás a Kossuth Lajos ut­cában felállított tribün előtt, ahonnan a járási, községi párt-, tanácsi és tömegszervezeti ve­zetők köszöntötték a felvo­nulókat A színes menetet egyenru­hás, piros nyakkendős úttörők nyitották meg, utánuk a paj­táscsalád tagjai meneteltek, majd őket követte hétszáz ál­talános iskolai tanuló május­iakkal és léggömbökkel. Az ipari tanulók után meneteltek az egyenruhás kiszisták és gimnazisták. Ezután az üzemek dolgozói következtek. A fonalgyárból csaknem ötszázan vettek részt a felvonuláson. Elöl 25 kidí­szített kerékpáros haladt, utá­nuk pedig gépkocsin álló, fe­hér ruhás, pálmaágat tartó leány, a Szabadság-szobor má­sa. A fonalgyári asszonyok va­lamennyien piros fej kendőt kötöttek fel. A járási és , a községi tanács dolgozóinak so­ra után a területi nőtanács asszonyai következtek lég­gömbökkel. A konzervgyárnak kétszáz dolgozója menetelt ezen a májusi felvonuláson. A közlekedés, a posta és a BEL- SPED dolgozóit a dohánybe­váltó vállalat, a téglagyár, a népboltak, a földszöv, a KI- OSZ, a nyomda, a ktsz, a hal­gazdaság dolgozói követték. A gépállamásiak zetorral és gyalogosan, a Szorgalom Tsz 4 kidíszített lófogattal vett részt a felvonuláson. A hosz­szú sort az erdőgazdaság Kfcb 200 dolgozója zárta le. Az ünnepség színhelyén kö­rülbelül ötezer ünneplő gyűlt össze, hogy részt vegyen a munkásosztály ünnepén rende­zett nagygyűlésen. A magyar és szovjet himnusz elhangzása után Deli István, a Hazafias Népfront járási elnöke nyitot­ta meg az ünnepségét,’ majd ezt követően zászlóátadásra és úttörőavatásra került sor. A Tóth Lajos munkásőrszázad nevében Tamás Lajos adott át zászlót a Latinka Sándor fiú úttörőcsapatnak. Bertha Tibor csapatvezető . jelentéstétele után Meiszterics József mun- kásőrparancsnok tetette le a fogadalmat a pajtásokkal. Az úttörők nevében C zeider György ígérte meg, hogy mél­tók, és hűek lesznek a zászló­hoz. Kóczián György gimnázi­umi tanuló Május elsején cí­mű szavalata után Torma István, a járási pártbizottság titkára mondott ünnepi be­szédet. Délután a járási művelődé­si ház társalgójában mintegy kétszázan nézték végig a te­levízióban az NDK—Magyar- ország labdarúgó-mérkőzést Este a föfaművesszövetkezeti étteremben, vendéglőkben szó­rakoztak az ünneplők. Szom­baton este a Mátyás vendéglő­ben megrendezett magyarnóta- esten felléptek Józsa Ibolya és Dóri József, a rádió énekesei, utána pedig tánc volt Dorcsi Sandái

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents