Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-16 / 88. szám

Csütörtök. 1959. április 16. 6 SOMOGYI NÉPLAP FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL Vörös Csillag (április 16—19-ig) Apák iskolája A történet hőse Pe_ likán tanító, a hiva­tásának élő, tanítvá­nyait szívből szerető ember, aki nem is­mer megalkuvást. Házassága rosszul si­került, a kisvárosban pedig, ahova saját kérésére helyezik, el­lenségeskedéssel, meg nem értéssel, opportunizmussal, ön­teltséggel és szeretet- lenséggel találja szembe magát. Peli­kánnak nem fontos a felettesek elismerése, a szülők rokonszenve — számára egyedül az a fontos, hogy a gyermekszíveket ma­ga felé fordítsa, hogy tanítani, nevelni tud­jon. Nehéz utat kell megjárnia, hogy cél­ját elérje. Megsebzik, megalázzák, fenyege­tik, félrevezetik, és végül lemondásra kényszerítik. A taní­tó még maga sem tudja, hogy harca nem volt hiábavaló: ő elhagyta a kisvá­rost, de a mag, amit elhintett, szárba szö­kött. Akkor és azok szolgáltattak neki igazságot, akiktől nem is várta. A szü­lői értekezlet, melyet azért hívtak össze, hogy Pelikánt lehe­tetlenné tegyék, ak­kor ült össze, amikor vele már messze zakatol a vonat. A vádlottak padjára azonban nem ő ke­rül, hanem a kar­rierista igazgató, az opportunista pedagó­gusok és a szülők, az elfogult, a látszat­eredményeknek örü­lő és sok esetben nemtörődöm szülők. — A harcban nemcsak élők és hol­tak vannak, vannak sebesültek is — ezek­kel a búcsúszavakkal válik meg a tanító a kisvárostól. Sebesült, de egyben győztes is. A gyermekek meg­tanulták tőle, hogy a jó osztályzat nem a szülők tekintélyé­nek kijáró ajándék, hogy az életre a ma­guk erőfeszítése edzi meg őket, hogy ben­ne nemcsak a jó ta­nítóra, hanem igaz barátra is találtak. GOGOL: REVIZOR Äi'&g) Per a város ellen Ruotolo úr, a város köztiszteletben álló polgára és felesége gyilkosság áldozatául esnek. A rendőrségi nyomozás nem vezet eredményre, s az ügy Spicacci vizsgálóbíró­hoz kerül. Spicacci alapos és lelkiismere­tes ember, elmélyül- ten tanúin lányozza az aktákat, s arra a kö­vetkeztetésre jut, hogy Ruotolo úr és felesége halálának pk§ a maffia, egy titkos szövetség vér­bosszúja. Ezen a szá­lon indulva folytatja a nyomozást tovább. A vizsgálóbíró az igazságot keresi, és attól sem retten visz- sza, hogy köztisztelet­ben álló személyeket is vád alá helyezzen. Egyre növekszik a letartóztatottak szá_ ma, miközben fény derül a maffia titkos szövevényére, mely­nek a város számos gazdag polgára tag­ja. A Per a város el­len című magyarra szinkronizált olasz film alkotója, Luigi Zampa feszült és iz­galmas cselekményű filmet teremtett. E filmnek az a legna­gyobb érdeme, hogy éles bírálatot mond a kapitalista társada­lom vámszedöirol, felemeli szavát az Olaszországban ma is még burjánzó maf­fia ellen. A maffia szemben áll az igaz­ságszolgáltatással, a vérbosszút tiszteli törvényeként — ám a kapitalista társada­lom igazságszolgálta­tása csak addig har­col a maffia ellen, míg nincstelenekről var; szó. A Per a város ellen című olasz film ér­tékeit fokozzák a ki­váló színészi alakítá­sok. A vizsgálóbírót Amadeo Nazzari, a rendőrfelügyelőt Pao­lo Ptoppa, az egyik női főszerepet pedig Silvana Pampanini játssza. A Közalkalmazottak Szak­szervezetének Szimfonikus Zenekara ezúttal vidám, nép­szerű opera- és aparettrészle- tekből állította össze nívós műsorát A hangverseny ért­hetetlen bonyodalmak után mégis megrendeződött, s érté­kes élményt nyújtott váro­sunk lelkes zenerajongó kö­zönségének. Az éttermet, mely felével nagyobbítva is kicsi­nek bizonyult volna. ügyes kezek formálták elfogadható hangversenyteremmé. S a széksorokat zsúfolásig meg­töltő közönség nem a füstös falakat, az asztalokból össze- eszkábált hangversenydobo- gót. az ócska üstdobokat lát­ta, hanem a jó szándékot, és elhatározást a rendezők 'részé­ről, s a valóiban jói sikerült zenei estet értékelte. Neves művészek érkeztek ez alkalomból Kaposvárra, akik­nek hangja, biztos tudása, mű­vészi előadóképessége fémje­lezte a hangversenyt. Balas­sa Imre, a kitűnő zeneesz­téta csillogóan szellemes be­vezetőjében bepillantást enge­dett a színházi botrányok, Rossini korának világába. Rossini nyitányával kezdett a zenekar. A Sevillai borbély közismert és igen népszerű bevezető zenéje — Kosa Sándor avatott irányításá­val — tempódban kifogástala­nul, a főtéma lüktető tempe­ramentummal, féktelen jó­kedvvel "illant fel. Egészé­be u nem volt kifogásunk a Vígopera-opcrett est a Latinka Kollégiumban nyitány megszólaltatása ellen, ám a vonóskar — különösen a prknihegedűk — helyenként várakozáson alul szerepeltek. A spiccato-ik zavarosak vol­tak, s több helyen is »úszott« a vezérszólam. Ezzel szemben feltűnően jók voltak a kürt­szólók. Figaró bel épőjét Sebes­tyén Sándor, a szegedi színház művésze tolmácsolta, s humorérzéke, hangja, gaz­dag hangszíne, kitűnő ének­technikája azon nyomban megkedveltette a baritonistát. S a közönség nem maradt adós. László Margitnak, az Állama Operaház művészének bemutatkozása, ha lehet, még az előbbi énekes sikerét is fe­lülmúlta — és joggal. Rosma áriája szinte briliáns virtuo­zitást követéi, könnyedséget, hihetetlenül finom átmenete­ket, te’jht technikát: és mű­vészi vénát, muzikalitást, melynek büszke birtokosa László Margit. JVüúden túlzás nélkül állíthatjuk: bámulattal hallgattuk énekét. Almaviva és Figaro duett­je, majd Rosina és Figaro ket­tőse következett a neves teno­rista. Szabó Miklós, a szegedi színház művésze és László Margit, illetve Sebes­tyén Sándor előadásában. A vonóskar ez utóbbinál is töb­bet vétett. Az operarészletek kísérete nehéz, igényes, precíz munka, több próbát kívánt volna. Varga Zsolt, a kitűnő fiatal basszista kétszer is for­ró tapsra ragadtatta a közön­séget Előbb Basálió áriáját, a híres rágalomáriát tolmácsol­ta félelmetesen, majd óriási — mimikájában és hangjában érezhető — hangulatváltozás­sal énekelte a Bordalt Noco- lai: A windsori víg nők című operájából. Szabó Miklós egy epekedő. érzelmes lírai áriát épekeit Donizetti: Szerelmi bájital című művéből, s itt csillogtatta meg régi éniét, képességeinek, művészi felfo- SÉsának minden értékét. Sze­replésére ez az ária tett koro­nát, a duettekben bizony fá­radtságot, kedvetlenséget éreztünk. Egy fordulattal operettkom- ponisták müvei szólaltak meg. S bár a két műfaj párosításá­nak helyességén lehetne vitat­kozni, elismerésre méltó, hogy igen szerényen nyúltak az operetthez. Lehoczky Zsuzsa, Kaposvár rég) ked­vence, a maga megszokott közvetlenségével és bájával énekelt Lehár: Mosoly orszá­»Harminc éve szolgálok, de nem volt még olyan kereske­dő, vállalkozó, aki túljárt vol­na az eszemen; egyik csalót a másik után csaltam meg; olyan szélhámosok, akik az egész vi­lágot meg tudták volna csalni, nálam horogra kerültek; há­rom kormányzót csaptam be! Mi a.z, hogy kormányzó! A kormányzókról szólni sem ér­demes!« A Revizor — e maró gúnyba, szatírába mártott tol­lal megírt szociális vádirat — polgármestere mondja ezt, mi­után kiderül, hogy a kisvárosi hatalmasságok rettegése az igazságszolgáltatástól késztet­te őket arra, hogy az átutazó­ban levő pétervári fiatalem­bert, Hlesztakovot revizornak nézzék. Gogol neve nemhiába je­lentette Oroszországban a 19. század első felében a haladá­sért folytatott harc zászlaját. »Oroszországnak egyik nagy vezetője az öntudatra emelés, a fejlődés, a haladás útján« — írja róla Belinszkij. A Revizor­ban a törpe szélhámosok, ör­dögien lelkiismeretlen sápsze­dők, kisvárosi hatalmasságok a cári Oroszország államszerve­zetének vészjósló szimbólu­mai. Gogol leleplez, nevettet, mert művészi hitvallásának egyik lényeges tétele, hogy a tisztátalan lelkiismeretű em­ber semmitől sem retteg úgy, mint attól, hogy jellemét pu­cérra vetkőzteti a nevetés, a nevettetés. Színházunk prózai társulata az író születésének Í50. év­fordulója alkalmából vitte színre a Revizor című vígjáté­kot, s igazán szép, méltó elő­adásokban teremt estéről es­tére ünnepet a kritikai realiz­mus nagy mestere nevének. A ragyogó vígjáték szatiri­kus mottója, a: »Ne a tükröt szidd, ha a pofád görbe!«, tel­jes mértékben jutott érvényre Sallós Gábor aprólékos, ugyan­akkor igen nagyvonalú rende­zésében. Az ihletett rendezés­nek köszönhető, hogy a társa­dalmi vigjáték félelmetes le­leplező ereje pompásan bon­takozik ki jelenetről jelenetre, s magával ragadja a nézőt. Gogol alapjában véve nem akart mást, mint képet adni a korabeli viszonyokról, fel­fedni az orosz feudális-bürok­rata rendszer fő jellemzőit ez­zel: lássa meg őket ország-vi­lág, és nevesse ki őket az ép­eszű, éplelkű ember. A korabeli sajtó reakciós szárnya a Revizort »szennyes csinálmány«-nak címezte. Mi szerencsés korban élünk, olyan korban, amely valóra váltotta — és váltja a továbbiakban is — Gogol merész álmainak egyikét, azt ti., hogy a szín­ház legyen a társadalmi neve­lés fóruma. A mai színház va­lóban az, a nevelés társadal­mivá szélesült katedrája. S ezért örömmel üdvözöljük a Revizor előadásának sikerét. E vígjátékban nemcsak történel­mi hitelességű képet kapunk az orosz feudális világról, ha­nem segítő kezet is a jelle­münkben még megbújó, múlt­béli »anyajegyeink« kiirtásá­hoz. A jó ritmusú, lendületes elő­adás népes szereplő gárdájá­ból kimagaslik Csorba István világosan értelmezett polgár- mestere, ez a magát nagyon komoly, lelkiismeretesnek ki­játszó hivatalnokfigura, aki egy pár hízott tyúkért is meg­vásárolható. Mint minden szimpla embernél, Csorba pol­gármesterénél is rendkívül gyors az átmenet a tomboló, szinte állattan dühöngő ha­ragból a gyermekded örömbe; a csúszó-mászó viselkedésből az embertelenül felfuvalkodott gőgbe. Félelmetesen hiteles alakítás ez. Ravasz a polgár- mester, mint a kígyó, simulé- kony, szelíd; aljassága mente- getésében műveletlensége el­lenére is ékesszóló, örülünk, hogy Csorbát ezúttal nemes- veretű komédiában láthattuk, klasszikus szerepben. Szeretnénk hinni, hogy Hor­váth Sándor Hlesztakov szere­pében azért nem találta meg magát, mert fiatalos heve el­ragadja, rosszul gazdálkodik a színművészet egyik lényeges kifejező eszközével, a beszéd­del, a hanggal. Járása, mozdu­latai, lendületes gesztusai, könnyed pétervári fiatalember­re valló légies röpködése a tár­saságban valahogy ellentétben áll Horváth Hlesztakovjának beszédbeli harsányságával. In­nen ered, hogy Hlesztakov né­hány lényeges jellemvonása, az ostobaság, jelentéktelenség, elfogulatlanság Horváth játé­kából kimarad. Pedig éppen azért válnak méltókká a ho- méri kacajra a kisváros tiszt­viselő urai, mert rossz lelki­ismeretük miatt egy ostoba, jelentéktelen fickót néztek a rettegett revizornak, akivel nem árt jóba lenni, akit nem árt lekenyerezni. Horváthnak mint Hlesztakovnak nincs egyetlen alakitásbeli piano ja sem. S nála ezt modorosság­ként kell felrónunk. Átélt, igen alapos művészi munka Oszip megjelenítése Fíllár István játékában. Oszip, a ravaszkodó szolgalegény, aki a maga módján élvezi és kop­lalja: éli urának életmódját, ismét arra figyelmeztet, hogy nincs kis szerep, s lehet szür­kével festeni úgy, hogy egy emberi jellem színpadra vetí­tett képe hús-vér ember illú­zióját keltse. Szabó Imre, Tóth Béla, Csi- hák László, Homokay Pál, Szép Zoltán, Komlós István a városi urak szerepében helyü­kön voltak. Külön figyelmet érdemel Tóth Béla Dobcsinsz- kij-alakítása és a fiatal Mak- kay Sándor a kereskedők kül­döttsége vezetőjének, Abdulin- nak szerepében. Kár, hogy a küldöttség többi tagja csupán szakállal és kosztümmel »ját­szott« két jelenetnyi szerepé­ben! Anna Andrejevna szerepé­ben Mihályi Vilcsi csakúgy, mint Maria Antonovna szere­pében Farkas Anny csalódá­sunkra szolgáltak. Gogol inst­rukciói szerint Anna Andre­jevna nemcsak műveletlen, ka­cér, triviális nőszemély, ha­nem még meglehetősen fiatal, hódító külsejű asszony is. Úgy véljük szereposztásbeli tévedés történt. Itt kell megjegyez­nünk, hogy nem értünk egyet Farkas Anny szerepfelfogásá­val sem. Kár, hogy María An- tonovnából egy ütődött, veréb módra ugráló fruskát csinált. Az előadás negyedszáz sze­replőjéről nem szólhatunk kü- lön-külön. Azt meg kell mon­danunk, nem csupán az eros- kezű rendezés erénye, hogy a Revizor népes szereplő gár­dája együttessé kovácsolódva szolgálta a gogoli mondaniva­ló hű tolmácsolását. Mindösz- sze két dolgot említenénk, ami bántó: az egyik a Gogol-figu- rák jóízű »rossebezése«, a má­sik: Szentpétervár operett­notabenéket idéző szent-petike elnevezése. Klasszikusról' van szó, s ki tisztelje a klasszikust, ha nem elsősorban a színész, aki arra vállalkozott, hogy a klasszikust megszeretteti a né­zővel?! A Revizor előadásának sike­rére a harmadik felvonás zá­rójelenete teszi a koronát. Nyugodtan mondhatjuk, hogy fiatal színházunk ismét egy lépést tett előre a Revizor be­mutatásával a művészi színvo­nal emelése útján. László Ibolya Milyen új tankönyvek jelennek meg az idén? ga című operettjéből, majd két duettet Szabó Miklóssal. A közönség elismerően ünne­pelte szereplésüket. A zenekar — legjobb pro­dukciójaként — Strauss: De­nevér nyitányával fejezte be a műsort. Friss tempó, köny- nyed, hangulatos, jól kidolgo­zott előadás volt. Kosa Sán­dor most is — mint az ope­ra részleteknél — muzikalitá­sával, határozott tempóival, alkalmazkodó készségével és világos ütéseivel tűnt ki. Bár a zenekar a kíséreteknél hal­ványabb volt (néha elfelejtet­tek számolni a zenészek a be­lépések előtt), mindez érezhe­tően a kevés próba, a felka­vart hangulat következménye volt, amiből mindenképpen le kel.1 vonni a tanulságokat. Siker volt ez az est, az olasz operamuzsika, a vendég- művészek és a zenekar érté­kes sikere. Jávori Béla A Tankönyvkiadó Vállalat 1959. évi tervében több mint hatszázféle tankönyv és se­gédkönyv elkészítése szerepel, nyolcezer ívet meghaladó ter­jedelemben, kilencmillió pél­dányban. Az év első negyedé­ben a vállalatnál 156 féle kü­lönböző kiadvány készült, mintegy kétmillió példányban. Az általános iskolák felső tagozatán bevezetett új tanterv második üteméhez kapcsoló­dóan az 1959—1960-as oktatási évben a következő új tanköny­vek jelennek meg: V-ös angol, német és francia nyelvkönyv, VI-os orosz nyelvkönyv, VI-os növény- és állattan, VII-es fi-, zika, VII-es magyar irodalmi olvasókönyv, VII-es magyar nyelvtan, VII-es és VIII-as számtan, mértan, VIII-as történelem és VIII-as egészségtan. Átdolgozott ki­adásban jelenik meg az V-ös és VI-os ének, valamint az V. osztályos földrajzkönyv. Az 1959—1960-as tanévben a Ill­és IV. osztályosok is megkap­ják az új éneíklkönyvet. Több új tankönyv készül a középiskolás diákok részére is. így új kiadásban jelenik meg az I. gimnázium történelem, az I. osztályos angol, a II. osztá­lyos francia, német, olasz és latin könyv. Uj típusú orosz nyelvkönyvet adnak ki az olyan első gimnazistáknak, akik az általános iskolában nem tanultak otosz nyelvet Átdolgozott formában kerül a középiskolásokhoz az I. gim­náziumi olvasókönyv, amely a különféle irodalomelméleti kérdésekhez kapcsolódóan a modern irodalomból szélesebb körben közöl szemelvény eke ti A negyedik osztályos, ugyan­csak átdolgozott irodalomtör­téneti tankönyv a két világ­háború közötti proletár-irodal­mat az eddiginél alaposabban ismerteti meg a tanulókkal. Számos új tankönyv készül a technikumi tanulók számára is, amelyeket szintén az 1959—• 1960-as oktatási évben kezde­nek használni. A működésüket ez év szep­temberéiben kezdő felsőfokú óvónő- és tanítóképzők hallga­tói részére húszféle új tan­könyv készül. Az egyetemek­nek negyvenfajta új, illetve át­dolgozott tankönyv kiadását tervezik az idén. A tervek szerint a tanköny­vek zöme még augusztus ele­jén az állami könyvesboltok­ban lesz vidéken is. cA leÁitékelt áruk kőLtf ábart minden időben megtalálja az önnek szükséges áruféleségeket KAPOSVÁR, MÁJUS 1 UTCA 27. SZ. ALATT. KAPOSVÁRI KISKERESKEDELMI VÁLLALAT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents