Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-12 / 85. szám

SOMOGTI NÉPLAP 3 Vasárnap, 1959. április 12. A VONULÓS TISZT ' «=» Hallóm! Tűzoltóság... ? ténjék a »támadás«'. Jelenteni Kérem, jöjjenek azonnal..-. A kell a parancsnokságnak, szomszédságunkban kigyul- szükség van-e erősítésre. S ladt a ház... A lakók nincse- meg kell akadályozni a tűz nek itthon.;-. továbbterjedését. A tűzoltólaktanya távbeszélő Igen felelősségteljes tehát UliPI r «r, *•—X Tűzoltáshoz vonulás előtt. mMm az iskolát 1950-ben végezte el, s azóta sok száz tűzeset el­oltásában tevékenykedett, irá­nyította a tűzoltók munkáját. Közreműködésével több száz­ezer forintnyi értéket mentet­tek a tűz• pusztításától. Ered­ményes munkájának elismeré­seképpen nemrég magas kor­mánykitüntetést kapott: a Szolgálati Érdemérmet Buzási Lászlónak ezenkívül sok egyéb tennivalója is akad. 1953 óta tagja a városi ta­nácsnak. A 109-es körzetben, a Pázmány Péter, az Irinyi János, az Árpád és a Hegyi utca lakóinak érdekeit kép- , ...... viseli a tanácsban. Ott van ügyeletese pontosan beírja az a vonulás tiszt, Buzási László minden tanácsülésen részt adatokat az előtte levő füzet- főhadnagy feladata. vesz a szociálpolitikai állandó be. Hol van tűz, ki adta a jel- Nem mindig ezt a munkát bizottság munkájában is. Tűz- zést, stb. Éjszaka van... Keze vegezte. Géplakatos a szak- oltói és taníu.stagi feUidatai­megszokott mozdulattal írás maja, s 1946 óta dolgozik a rmk eUátásában is az sarkall­közben bekapcsolja a vésziám- tűzoltóságnál. 1948-ban meg hogy mindkettőt dolgozó­pát. A laktanya minden tér- tizedes volt, azonban pa- fársai, a város lakóinak érde­mében, a folyosókon, a szer- rancsnokai tiszti iskolára fjében teszt tárban egyszerre gyulladnak ki küldték, mert látták, hogy tö­a villanylámpák. Szinte ugyan- rekvő, szorgalmas ember. Ezt ‘ (Szalai) abban a pillanatban két hosszú' csengetés hallatszik... Riasz­tás... Villámgyorsan felugra­nak a szolgálatos tűzoltók. Egy perc, s már a csúszdában zu­hannak le az udvarra. Felöltik a mászóövet-, felteszik a sisa­kot, elfoglalják helyüket a sze­ren ... Várják a parancsot... Buzási László főhad­nagy, vonulás tiszt, ,közben már a távbeszélő ügyeletes szobájában van. Ellenőrizni az adatokat, megjegyzi, hova kell menni, s máris a gépkocsive­zető mellett ül. — A kapun kí­vül bálra! — adja az utasítást. Az utcán még hozzáteszi: — Irány a cukorgyár... — Fel- sivít a sziréna, s néhány perc múlva már a tűz eloltásán fá­radoznak ... Ekkor kezdődik csak igazán a vonulás tiszt munkája. Első és legfontosabb feladata meg­állapítani, hogy az égő házban vagy gyárrészben vannak-e mentésre szoruló emberek, ál­latok. Ha igen, azonnal intéz­kedni kell. Meg kell tudni, honnan szerezhetnek vizet a tűzoltáshoz, hány csővel tör­Országot látni mennek a textilesek A Textilművefc sportköre északi partjain. Augusztusban mellett működik egy szakosz­tály több mint száz taggal. Ezek a munkások, munkásnők, technikusok, mérnökök az or­szág, sőt néha a viláigjárás ne­mes sportját művelik. Az idei tavaszra és nyárra már kész a program. Minthogy eddig a vá­ros környékével ismerkedtek a textiles turisták, április vé­gére nagyobb kiruccanásra in­dulnak negyvenen. A cél Agg­telek. Az irány: Pécs—Sztálin- város—Budapest—Eger—Jós- vafő, s azután haza Székesfe­hérváron át. Gyönyörű út lesz. Addig is tartanaik egy kirándu­lást a Mecsekbe. Napi húszki lométeres gyaloglást ígér, ez semmi egy turistának. Lillafüredre látogatnák el. Ez a belföldi program, azon­ban külföldre is eljutnak idén a textilesek. A csehszovákiai Magas-Tátrába ketten indul­nak gyalogtúrára, hatan pedig —1 köztük három munkás — a vállalat költségén előbb Prá­gába utazik repülőgépen, majd onnan autóbusszal látogatja meg Csehszlovákia városait. Kilencvenketten ? Igen elfoglalt ember Fock Jenő elvtárs, az Építőipari Vállalat . párttitkára. Tizenöt- húszpercenként kopogtatnak ajtaján. Ki' mint építésvezető­höz, ki mint párttitkárho’z for­dul hozzá tanácsért, segítsé­gért, vagy éppen utasításért. Azt, hogy nem csalódtak ben­ne, legjobban talán ez bizo­nyítja: megszakítás nélkül nyolc év óta viseli a rengeteg munkával, gonddal, felelősség­gel, no és persze megtisztelte­téssel járó párttitkári funkciót. Szíve nyitott lap a dolgozók előtt. Feje kész kalendárium: nincs, aki nála jobban ismer­né a vállalat történetét, gondjait és ijehézségeit, aki jobban le tudná mérni a fej­lődést, melyet tíz év alatt ez IFJÚSÁGI BRIGÁDOT alakított 22 taggal az Alsó- bogáti ÁG vityapusztai üzem­egységének KISZ-szervezete. Az állami gazdaság vetésterü­letéből 4 kh kukorica és 4 kh répa felett védnökséget vállal­ták. és csatlakoztak az állami gazdaságok kukoricatermeszté­si versenyéhez. Az ifjúsági bri­gád eddig 3200 facsemetét ül­tetett el. Vállalták és elvégez­ték az árkok tisztítását,' ezért 750 forintot kapott a szervezet. Munkaidő után a kiszesek rendszeresen még napi egy-két órát dolgoztak, s az e munká­ért járó bért az állami gazda­ság vezetősége a szervezetnek fizeti ki. Társadalmi munká­ban kitisztították a volt terme­lőszövetkezeti halastavat, a töl­téseket, s versenyre hívták az Alsóbogát! Állami Gazdaság halgazdaságát. Az üzemegység traktorosai közül a legjobb eredményt eddig Fodor József KISZ-fiatal érte el: ez ideig 5200 normálholdat szántott fel. SZÁZEZER AKTIVISTA Az alsóbb szakszervezeti szervek két éves megbízatásá­nak lejártával a közeli hetek­ben választják meg a szerve­dé | zett dolgozók a szakszervezeti bizalmiakat, a műhelybizott­Május 23—24-én a baikony- béli Zirc—Gézaháza felé, jú­niusban a Börzsönybe, Kisinóc és Visegrád felé visz az útjuk, júliustól pedig minden szom­baton sátortábor a Balaton Ságokat, a szakszervezeti bi­zottságokat és a társadalom­biztosítási tanácsokat. A SZOT-tól kapott tájékoztatás szerint a választások áprilistól június végéig bonyolódnak le, kés egymás mellett élés nem jelenthet ideológiai fegyverle­tételt a szocializmustól idegen nézetekkel szemben. A békés egymás mellett élés kérdése, mely az SZKP XX. kongresz- szusán különös hangsúllyal szerepelt, nagyon fontos elvi és gyakorlati vezérfonal a kommunista és munkáspártok politikájában. A szocialista országok kom­munista és munkáspártjai képviselőinek 1957. november 14—16-i értekezletén elfoga­dott nyilatkozatban azt a fon­tos végkövetkeztetést vonták le, hogy »a háború vagy békés egymás mellett élés kérdése a világpolitika alapvető problé­májává vált.« A XX. kongresszus még olyan elvi tételeket is megfo­galmazott és rögzített, mint a szocialista forradalom győ­zelmének új lehetősége, az át­menet új, viszonylag békés formái .a megváltozott nemzet­közi helyzetben, s ezeket a XXI. kongresszus továbbfej­lesztette. A XX. kongresszus nemcsak a Szovjetunió népeinek életé­ben, hanem a nemzetközi munkásmozgalomban is ko­moly visszhangra talált. En­nek alapján kezdték meg azoknak a hibáknak a felül­vizsgálatát, amelyek egyes kommunista pártokban fellel­hetők voltak. ■ A XX. kongresszus határo­zatainak végrehajtása azon­ban a Szovjetunióban, de a nemzetközi munkásmozga­lomban sem ment simán. Mint ismeretes, az SZKP XX. kongresszusán elsősorban a munkásmozgalomban megnyil- \tanuló dogmatizmus, szekta- rianizmus ellen léptek fel, mejy a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának helyzetéből adódott. Abból tudniillik, hogy le kellett számolni a személyi kultusszal és azokkal a szektás és dogmatikus nézetekkel, amelyek éppen a személyi kul­tusz következményei voltak. A XX. kongresszus nem vetette fel élesen a revizionizmus el­leni harcot, legalábbis nem olyan súllyal, ahogy a dogma­tizmus elleni harcot. Bár a XX. kongresszus határozatának szelleméből világosan kitűnik, hogy a marxizmustól való mindenfajta elhajlás veszélyes a kommunista mozgalomra, ez mégis nagyon nehezen tört utat magának. A nemzetközi kommunista mozgalomban le­vő revizionisták úgy érezték, hogy őket igazolta a XX. kong­resszus. Ezért a leninizmus tógáját magukra öltve táma­dásba kezdtek a lenini elvek ellen. A revizionisták — első sorban a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetségének vezetői — igyekeztek kihasználni azt, hogy a kommunista mozga­lomban bizonyos értetlenség lépett fel a XX. kongresszus által kifejtett elvekkel kap­csolatban, s olyan nézeteket kezdtek hangoztatni, mintha a marxizmus—leninizmus már idejét múlta volna, és helyébe egy újfajta, revizionista elmé­letet kellene állítani. A revi­zionizmus — különösen a ma­gyarországi ellenforradalom­ban betöltött szerepe révén — gyorsan lelepleződött. A kom­munista pártok felismerték, hogy a munkásmozgalomban a fő veszélyt a revizionizmus jelenti, és megindították a har­cot ellene. A revizionizmus elleni harc mellett a kommunisták nem feledkeztek meg arról, hogy harcolni kell a pártban még fellelhető szektás nézetek el­len is, melyek kedvező talajt teremtettek a revizionista né­zetek számára, és gátolták a párt és a tömegek helyes kap­csolatának kialakulását. A XXI. kongresszuson Hruscsov elvtárs már kijelenthette, hogy a revizionizmus leleple­ződött a nemzetközi munkás- mozgalomban. Az SZKP Központi Bizott­ságában sem ment simán a XX. kongresszus határozatai­nak végrehajtása. A Molotov— Malenkov—Kaganovics-féle szektás, pártellenes csoport hibája nemcsak az volt, hogy nem ismerték fel az életben végbement változásokat,, ha­nem a régi igazságokat dogmá­vá merevítették, és lemaradás­ra akarták kényszeríteni a pártot is. A Molotov-féle pártellenes csoport tagadta a XX. kong­resszus határozatainak helyes­ségét, s minden erővel akadá­lyozta végrehajtását. Lényegé­ben a párt helyes politikai vo­nalával helyezkedtek szembe. A pártellenes csoport azokat a hibás módszereket akarta a pártban visszaállítani, melye­ket a XX. kongresszus élesen elítélt. A XX. kongresszus tanítá­sai, eszméi nálunk, Magyáror- szágon is nagy érdeklődést váltottak ki a szocializrrfust tá­mogató tömegekben. Ezek a tömegek egyetértettek a XX. kongresszus határozataival, és azon dolgoztak, hogy nálunk is minél előbb valósuljanak meg. A pártvezetés azonban a XX. kongresszus után sem tu­dott megszabadulni szektás, dogmatikus magatartásától. Ez nagymértékben akadályozta a kongresszus tanulságainak le­kivéve a mezőgazdaságot és a hajózást, ahol csak késő ősszel és a tél folyamán ke­rül sor a választásokra. A pe­dagógusoknál már korábban lezajlottak a választások. A jövő év elején a területi és a megyei bizottságokat, to­vábbi) a központi vezetősége­ket is újjáválasztják. A válasz­tásokon százezer aktivista kap szakszervezeti funkciót. vonását, a kongresszusi esz- ♦ mék alkalmazását. A szektás,l dogmatikus nézetek akadályoz-1 ták, hogy eredményes harcot; folytassunk a XX. kongresz-1 szus nevében fellépő revízió nista csoport ellen, melyet| Nagy Imre vezetett. A pártve-1 zetés szektás hibái, tehetetlen- í sége a revizionista támadással,! valamint a külső és belső el-; lenségge! szemben — elleníor- 5 radalomhoz vezetett. J ♦ A XX. kongresszus eszméit i a Magyar Szocialista Munkás- { párt valósította meg teljes; mértékben az ellenforradalom ; után. A kétfrontos harcban, J mely a párt helyes politika-| jáért folyt — nem tévesztve; szem elől, hogy a fő veszély a í revizionizmus — megszilár- { dúlt pártunk egysége, a párt | és a tömegek közötti helyes | kapcsolat. Az MSZMP lelep-i lezte a revizionista nézeteket, f melyek olyan hatalmas káro- * kát okoztak; ugyanakkor fel­lépett minden olyhn nézet, magatartás ellen, mely dog­mává akarta merevíteni a ré­gen helyes következtetéseket, amelyeken már túljutott az élet. Ma, amikor a XXI. kongresz- szus határozatait tanulmá- j nyozzuk, gondolni kell, arra is, ♦ hogy még mindig van tenniva-1 lónk a XX. kongresszus esz- í méznek valóra váltásában.; Csak a XX. kongresszus hatá-; rozatainak pontos végrehajtá-J sa, alkalmazása során leszünk; képesek nagy feladataink meg- 2 oldására, melyeket a XXI.; kongresszus szabott meg a mii számunkra is. t a vállalat is megtett. Lakó­házak, iskolák, boltok százai, gazdasági épületek tucatjai, gépállomások nőttek ki a földből megyeszerte. Az ál­lam, a nép pénzéből, az építő­ipari munkások kezemunkájá- val, szorgalmával. Az elmúlt évben 9 millió forint nyeresé­get értek el, s több mint más- félmilliót kaptak azok, akik mindezt megteremtették: a dolgozók. Gondolnivaló, ho-gy ahol ilyen nagy eredmények szü­letnek, ott sok feladata van a kommunistáknak is. Kivált­képp, ha tudjuk hogy mennyi­re nem könnyű az élet­be átültetni a munka eré­nyeit; magyarázni, felvilágosí­tani, nevelni, segíteni, buzdí­tani ott, ahol a 92 kommunis­ta közül csaknem félszázat, ötven, száz, kétszáz kilométer távolság választ el egymástól, a pártvezetőségtől. Mert az építőiparban így van. A vál­lalat pártszervezetéhez tar­tozó kommunisták fele dol­gozik Kaposvárott vagy a vá­roshoz közei eső munkahe­lyen, a másik 40—45 kom­munista szétszórtan, a megye különböző részein végzi mun­káját egyszer itt, egyszer ott, kit hova szólít a kötelesség, az új lakás-, iskola-építés pa­rancsa. Akármilyen furcsán hangzik is: a központtól távol eső munkahelyeken dolgozó elv­társak legtöbbje rajta kivül álló okból gyakran még a taggyűlésen sem vesz részt. Mint Fock elvtárs megállapí­totta: örökös probléma a párt- vezetőségnek, miként lássa el pártmunkával őket. . Annyi bizonyos: a mostani állapot gátolja az illető elvtársak fej­lődését, de a pártvezetőség munkáját is megnehezíti. Párt­csoport létrehozására a leg­több munkahelyen nincs mód, a hét pártbizalmi viszont — aki a szervezettől távol levő párttagok és a pártvezetőség közötti összekötő szerepét volna hivatva teljesíteni — főként csak a tagsági bélye­gek átadásával foglalkozik. A pártvezetőségnek a vállalatve­zetőséggel egyetemben éppen ezért megfelelő módot kell ta­lálni arra, hogy a párttagság másiik része is, élhessen rendes pártéletet. Lehetőséget kell adni számukra, hogy tanul­janak, hogy megismerjék a párt legfrissebb határozatait, s hogy végrehajtásukért a ma- ■guk módján és területén ők is megtehessék mindazt, amit a párt elvár minden tag­jától. Igaz, hogy az Építőipari Vállalat pártvezetősége a szak- szervezettel és a gazdasági ve­zetéssel közösen hatékony in­tézkedéseket dolgozott ki, amelyek a március 6-i párt- határozat aprópénzre váltá­sát célozzák — ezt azonban még a kommunisták kollektí­vájával sem tárgyalták meg. A párt, a szakszervezet és a vállalatvezetőség kidolgozta a kongresszusi munkaverseny ésszerűnek, újszerűnek mond­ható célkitűzéseit, ám ennek is éppen az a hibája, az előbbinek: ami nem tárgyalták meg a kommunistákkal. A verseny minden pontja világos, kézzelfogható és ér­tékelhet», az átadási határ­idők lerövidítését, a jobb mi­nőséget tűri célul. Elismerésre méltó az a versenyvállalás is, hogy terven . felül megépítik a félmillión felüli termelőszö­vetkezeti istállókat. (Nem az ő hibájuk, hogy tervet erre vonatkozólag még senkitől sem kaptak.) Ez a terv kétségtelenül jó hatással lehet egy általános versenymozgalom kibontakozá­sára, de csak úgy és akkor, ha ezt ezerhatszáz ember ügyévé teszik. Rá kell vezetni az embereket a megvalósítás ahogyan«- j ára, tanácskozni kell velük, segíteni kell őket, hogy azután ők is törjék fe­jüket a megoldáson Ezért sem szabad lemonda­ni a kommunisták cselekvő részvételéről sem a tervezés idején, sem később. A pártve- zetőségnek igenis lká kell har­colnia, hogy minden kom­munistához eljuthasson a Köz­ponti Bizottság határozata, s tudják, mit kell tenniük meg­valósításáért. Lehet akármi­lyen nehéz, de nem lehat meg­oldhatatlan feladat ez! Ha más­ként nem megy, próbálják meg kisebb területről, kisebb cso­portba, esetleg ritkább időkö­zönként összevonni tanácsko­zásra a kommunistáikat. Ne sajnálják erre a pénzt és az időt, mart a ráfordítás minden bizonnyal meghozza a gyümöl­csét. A legértékesebb ered­mény az lesz, hogy az érdekelt elvtársak is érzik: nemcsak a pártbélyeg havonkénti megvá­sárlása köti őket a pártszerve­zethez, hanem a páirtvezetőiség bízik is bennük, számit rájuk. Ha az Építőiipari Vállalatnak mind a kilencvenkét ‘ kom­munistája szívét lelkét adja a küzdelembe, lelkesedésük elég lesz arra, hogy sok pártanfcívü- lit is magával ragadjon, ez pe­dig majd a mindennapi munka nagyobb eredményeiben látszik meg. Sok szép, igaz harc, sok érdem van a kommunisták mögött. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az elmúlt évi munka után a tavaly előtti nyereségrészesedésnek kétsze­resét — egy hónapi munkabér­nek megfelelő összeget — oszt­hattak szét az arra érdemesek­nek. Tavaly minden építkezést a vállalt határidőre átadtak, javult a munkafegyelem s a vállalat jóhíre. A vállalat kom­munistái mellett sok pártonikí- vülii agitátor is segített a falusi dolgozóiknak a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. Az építőipariak most egy nagy tsz- község — Igái — patronáiósát vállalták magukra. Eredményeik tagadhatatla­nok. De igazán jól alkkor dol­goznak, ha a tegnap sikered nem feledtetik a hibákat, ha­nem a ma és a holnap küzdel­meire buzdítanak. Varga József A VIT -re készülnek a kaposvári járás KISZ szervezetei Az ország valamennyi KISZ- szervezetéoek munkáját ez idő tájt leginkább a VIT-re való felkészülés jellemzi. Erről szá­molt be munkatársunknak B a- lajcza János, a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség kapos­vári járási titkf a is. — A júniusban ünmár heted­szer rendezendő Világifjúsági Találkozóra szervezeteink szé­leskörű politikai felvilágosít» munkává] készülnek. Ismerte­tik a fiatalokkal népköztársa­ságunk vívmányait, az ellen- forradalom leverése utáni ered­ményeket. »A VII. bécsi fesz­tivál« címmel április 15-e és jú­lius 1-e között az alapszerveze- tefcben előadássorozatok indul­nak. Még a tavasszal körzeti ifjúsági találkozókat szerve­zünk a VIT tiszteletére. El akarjuk érni, hogy minden alapszervezet legalább 100 fo­rinttal járuljon hozzá a VIT- alap költségeihez., — Kiveszik részüket KI¥Z- fiataljainik a tavaszi mezőgaz­dasági munkáikból is. A gép­állomásokon és állami gazda­ságokban' dolgozó ifjú trakto­rosaink közül eddig csaknem harmincán neveztek be az or­szágos egyéni versenyre. Az önkéntes ifjúsági segítő- brigádok a csemete- és su- hángültetésben tüntették ki magukat. Ezért most egyik fontos feladatul tűzzük a KISZ-iszervezetek elé, hogy a meglévő ifjúsági segítőbrigá- dök mellé szervezzenek újakat. Ezzel nemcsak a munkát segí­tik, növelik a szervezetek bevé­teleit is. A KlSZ-szervezeiteinik ké­szülnek a falusi dolgozók VIII. spartakiádjának versenyeire is. A KISZ, a sportkör és a társa­dalmi szervek részvételével járásszerte községi rendező bi­zottságok alakulnak, melyeik a versenyzők felkészülését, vala­mint a községi verseny lebo­nyolítását segítik elő — fejez­ne be nyilatkozatát Balajca* János elvtái», '

Next

/
Thumbnails
Contents