Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-12 / 85. szám
Vssárnap, 1999. április fS. 4 SOMOGYI NÉPLAP A román külügyminiszter nyilatkozata a román—olasz kapcsolatokról Bukarest (MTI). Avram Bu- naciu’ román külügyminiszter Giovanni Peregő olasz újságírónak, a Paese és a Paese Sera című olasz lapok tudósítójának adott nyilatkozatában kifejtette a román kormány álláspontját arról az egyezményről, amelyet az Amerikai Egyesült Államok és Olaszország kötött és amelynek értelmében az Egyesült Államok rakéta-kilövő pályákat létesít Olaszországban. Olaszország hadügyminiszterének azon állításával kapcsolatban, miszerint a keleteurópai országokban már fel is állítottak ilyen rakéta-kilövő pályákat,' Avram Bunaciu kijelentette: nem felelnek meg a valóságnak azok az állítások, melyek szerint román területen, valamint a többi balkáni szocialista ország területén rakétafegyverek kilövésére szolgáló támaszpontokat építenek. Kétségkívül az volt a célja az olasz hadügyminiszter állításának, hogy az olasz közvélemény előtt igazolja a nyilvánvalóan agresszív jellegű egyezményt. Avram Bunaciu a továbbiakban megállapította, hogy az olasz—amerikai egyezmény jogos aggodalmat kelt az ösz- szes békeszerető népekben. A román—olasz kapcsolatokról szólva rámutatott: az utóbbi években az 1951. évihez képest csaknem megkétszereződött a két ország kereskedelme és bővült az árulista. Hasonlóképpen javultak a két ország közötti kulturális és művészeti kapcsolatok is. A román kormány a román—-olasz kapcsolatok szüntelen fejlesztése mellett foglalt és foglal állást ma is, s úgy véli, hogy e tekintetben még sok lehetőség van. Atcsoportosítási övezetek Algériában Párizs (MTI). A France- Observateur értesülése szerint De Gaulle tábornok asztalára e héten jelentés kei ; az Algériában a hadsereg által létesített »átcsoportosítási övezetekről«. Tudott dolog, hogy a francia parancsnokság rá- kény szeri tette egyes hegyvidékek lakosságát, ürítse ki településeit és a síkságon sebtében megépített táborokban tömörüljön a francia katonaság felügyelete alatt. Mindeddig nem tudtuk, mekkora az így »átcsoportosított« muzulmán lakosság száma — írja a lap. A De Gaullehoz eljuttatott hivatalos jelentés ez alkalommal számokat is közöl: a nyolcmillió muzulmán közül valamivel több mint egymilliót helyeztek el a francia hadsereg által a számukra kijelölt övezetekben. Nyugafnémeí' katonaság állomásozik majd Belgiumban Brüsszel (CTK). A belga hadügyminisztérium pénteken megerősítette, Belgium és Nyugat-Németország tárgyalt arról, hogy nyugatnémet csapatok állomásoznak majd belga területen. A végleges megegyezésnek az a feltétele, hogy „Egyes amerikai iábornokok felelőtlen kijelentései" Malinovszkij marsall cikke a Pravdában Moszkva (MTI). Mint a TASZSZ jelenti, Malinovszkij marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere a fenti c ípot mel cikket írt a Praaraa szombati számába.- Megállapítja, hogy most, amikor a nemzetközi feszültség enyhülése tapasztalható, amikor közeledik a tárgyalások időpontja, az Egyesült Államokban több. tábornok egyre másra ad,felelőtlen, kardcsörtető nyilatkozatot. Ezek a méltatlan kirohanások megdöbbenést keltenek — írja Malinovszkij marsall —, mert nem szolgálják a küszöbönálló tárgyalások sikerét. A Szovjetuniót nem először fenyegetik' az amerikai katonai vezetők — folytatja Malinovszkij —, de a szovjet nép idegei erősek. Az amerikai tábornokok kardesörtetése elsősorban az Egyesült Államok józan lakosságát nyugtalanítja, hiszen elmúlt már az az idő, amikor Amerika sebezhe- tetlen volt. Ha valaki, úgy az amerikai tábornokok tudhatnák, hogy a Szovjetunió legalább olyan erővel üthet visz- sza, mint amekkorával fenyegetik. Végezetül Malinovszkij marsall megállapítja, hogy a tábornokok harcias, kijelentései az amerikai fegyvergyárosok aggodalmát tükrözik. Ezek a rakéta- és bombagyárosok attól félnek, hogy a feszültség enyhülése megfosztja őket mesés profitjuktól. Az amerikai katonai vezetők vegyék figyelembe, hogy ha az imperialisták új világháborút robbantanak ki, ez a háború kétségkívül az utolsó lesz és a kapitalista világ teljes vereségével végződik — fejezi be cikkét Malinovszkij marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere. »a Német Szövetségi Köztársaság bizonyos mennyiségű lőszert rendel Belgiumtól". Pakisztán felett lelőttek egy indiai repülőgépet Uj Delhi (MTI). Nyugati hírügynökségek jelentése szerint az indiai hadügyminisztérium pénteken bejelentette, hogy az indiai . légihaderők egy »Canberra" típusú lökihajtásos bombázógépe eltűnt. A Reuter Karacsiból keltezett jelentése szerint az indiai repülőgépet a pakisztáni légierő lőtte le Ravalpindi közelében. A francia KP kongresszusa Párizs (MTI). A l’Humanité közli, hogy a Francia Kommunista Párt XV. kongresszusát 1959. június 24—28-ig terjedő időben rendezi meg Eredetileg május 27 és 28 között ülésezett volna a francia pártkongresszus. flz angol külügyminisztérium a berlini kérdésről London (MTI). Az angol külügyminisztérium pénteken este »az új berlini válság- címmel nyilvánosságra hozott egy 27 oldalas kiadványt, amely bevezetőben hangoztatja, hogy Németország ketté- osztottsága és a németekkel kötött békeszerződés hiánya »veszélyes helyzet". A füzet ezután azokat a nyugati és főleg angol javaslatokat és kijelentéseket ismerteti, amelyek a német problémával foglalkoztak. A semleges Németország kérdésében a füzet hangoztatja, »az országra kényszerített semlegesség sohasem lehet eredményes olyan helyzetben, mint amilyenben Németország, van... a németeket nem lehet örökké hátra szorítani, de a Nyugat egyetért abban, hogy az egyesített Németország — ha ezt szabad akaratból teszi — választhatja a semlegességet". Marokkó is tiltakozik a csehszlovák hajó feltartóztatása miatt Párizs (TASZSZ). A marokkói közvélemény nagy felhá- borocással fogadta azt a hírt, hogy francia hadihajók feltartóztatták a »Lidice« nevű csehszlovák kereskdelmi hajót, amely árut szállított Marokkónak. Buabid marokkói miniszter- elnökhelyettes. magához kérette a rabati francia nagykövetet, s kijelentette: a marokkói kormány »rendkívül veszélyesnek" tartja a francia haditengerészeti hatóságok eljárását. Felhívta a diplomata figyelmét azokra a »komoly következményekre, amelyek abból származhatnak, hogy feltartóztattak egy külföldi hajót, amely Marokkónak szükséges árut szállított". A marokkói rádió pénteki adásában kijelentette, hogy a csehszlovák hajó feltartóztatása merénylet Marokkó nemzeti szuverenitása ellen és a nemzetközi jog kirívó rr g szegese«. A Német Szociáldemokrata Párt újabb dokumentuma a német kérdésről Bonn (TASZSZ). A Német Szociáldemokrata Párt vezetősége pénteken terjedelmes dokumentumban részletesen megindokolja a német kérdés Á bEATO A BÉKÉT FENYEGETI Április elején tartották meg a SSATO (South-east Aris Treaty Organization) — dé?,kelet-ázsiai »védelmi" szövetség tanácsának ülésszakát az &J- zéilandi Wellingtonban. Az amerikai vezetés alatt álló agresszív katonai szövetség tagjai az ázsiai kontinensen Pakisztán és Thaiföld (utóbbi az egyedüli délkelet-ázsiai ország); Ausztrália, Űj-Zéland és a Fülöp-iszigetek, valamint a Délkelet-Azsiától több ezer kilométerre fekvő Nagy-Britan- nia, Franciaország és az Amerikai Egyesült Államok. Az agresszív katonai tömb a délkflet-ázsiaá térség békéjét fenyegeti, célja, hogy segítséget nyújtson az antiimperialis- ta népek szabadságmozgalmának leverésére, valamint támaszpontjain keresztül a Szovjetunió és az ázsiai nép;i demokráciák ellen felvonulási területként szolgáljon. J e Imagyarázat: I. A SEATO tagjai. II. Az Amerikai Egyesült Államokkal katonai szövetségben levő ázsiai országok. III. Ázsiai antiámiparialista országok. IV. Egyéb országok. 1. Német Demokratikus Köztársaság, 2. Lengyelország, 3. Csehszlovákia, 4. Magyar- ország, 5. Románia, 6. Bulgária, 7. Abánia, 8. Vietnami Demokratikus Köztársaság, 9. Koreai Népi Demokratikus Köztársaságrendezésére előterjesztett tervét. A három részből álló dokumentum ismerteti a német kérdés történetét és választ ad a szociáldemokrata párt javaslatai körül támadt vitára. Hangsúlyozza: elengedhetetlenül szükséges, hogy »a német kérdésért közvetlenül felelős négy nagyhatalom« tárgyaljon az egységes Németországgal kötendő békeszerződésről és az európai biztonsági rendszer megterem léséről <• »A békeszerződéssel foglalkozó tárgyalásokon — jelenti ki a Német Szociáldemokrata Párt —1 nemcsak a szovjet javaslatot kell megvitatni, a Nyugatnak is javaslatot kell kidolgoznia«. Ugyanakkor e dokumentum megerősíti, hogy a Német Szociáldemokrata Párt a német' kérdés végleges rendezéséig helyesli a jelenlegi nyugat-berlini megszállási státus fenntartását A Német Szociáldemokrata Párt dokumentumábán azzal vádolja a nyugati hatalmakat, és a nyugatnémet kormányt, hogy a NATO keretein belül tovább folytatják Nyugat-Németország felfegyverzésének politikáját, figyelmen kívül hagynak minden olyan javaslatot, amelyet a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság tett a német kérdésben. A Német Szociáldemokrata Párt kiadványában felháborodottan állapítja meg, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya 1952-ben megengedhetőnek tartotta, hogy »papírrongyként" sutba dobja a szovjet kormánynak a német kérdésre vonatkozó 1952. március 10-i jegyzékét. »Az alkalmat elszalasztották, aa esélyek kihasználatlanul maradtak, mert akkoriban mindent alárendeltek az európai védelmi közösség megvalósításának, és öncélúan törekedtek a fegyverkezésre« — hangzik a dokumentum. ÍVemzetközi Szemle Nyugat-Németország nem diktálhat egész Európának! Az újságolvasó és politizálgató emberek többsége napjaink valamennyi jelentősebb nemzetközi jellegű történését önkéntelenül is abból a szemszögből ítéli meg, vajon közelebb visz-e a nagyhatalmi találkozó eredményességéhez vagy sem. Ez a jogos, nagyon is helyes szemlélet néhány napja nem kis jelentőségű híranyaggal gazdagodott; az ismert hír röviden ennyi: Adenauert, a nyugatnémet kancellárt, a hidegháború megtestesítőjét és jelképét saját pártja, a kereszténydemokrata párt köztársasági elnöknek jelölte, s ezzel Adenauer néhány hónapon belül megszűnik a nyugatnémet politika legjobb, s szinte kizárólagos irányítója lenni. Németek és 'angolok Anélkül, hogy el akarnánk túlozni Adenauer jövendő po- zíciócseréjének jelentőségét, kétségtelen, hogy az utóbbi évek egyik legérdekesebb személyi változása játszódik le a szemünk előtt, s e változás hatása hosszú távra fontos lehet. A politikai okokon és lehetséges hatásokon túl — hogy úgy mondjuk — generációs szempontból is érdekes ez az esemény. Már az amerikai választások eredményének elemzésekor több komoly nyugati közíró, így Walter Lippmann is rámutatott: az új kongresz- szus összetétele abból a szempontból is érdekes, hogy általában új erők törtek a felszínre, a háború előtti generáció ismert nevei pedig sorra elvéreztek a porondon. Valószínűnek látszik, hogy ez a folyamat a következő amerikai elnökválasztásnál véglegesen befejeződik, s ahogy Dulles ma már félig visszavonulnak tekinthető, ugyanúgy letűnik majd az amerikai közélet színpadáról Eisenhower is s mindazok a kortársai, akik a háború előtti szemlélettel nézik gyorsan változó korunk eseményeit. Adenauer »felfelé való buktatása« részben ugyanennek a folyamatnak az eredménye. Politikai síkra vetítve ezt a folyamatot, nem. arról van szó, hogy a feltörő fiatalabb nyugati politikusok kevésbé kapi- talieták vagy kevésbé jobboldaliak, mint azok, akik mindenütt visszavonulóban vannak, csupán arról, hogy ezek az »uj emberek« jobban értik koruk problémáit, s talán reálisabban látják a világ megváltozott erőviszonyait. A denauer félreállitásában egyébként valószínűleg két ok játszott döntő szerepet. Az egyik saját pártjának és a nyugatnémet nagytőke bizonyos csoportjainak egyre nyíltabban felszínre kerülő elégedetlensége a kancellár szerintük »túlzottan« merev és haj- líthatatjan politikájával. E körök, melyeknek képviselőit különben is sértette Adenauer zsarnoki makacssága, attól tartottak, hogy az Adenauer- féle konok »erőpolitika« elszigetelheti Nyugat-Németorszá- got az Atlanti Szövetségen belül is, és elszigetelheti a kereszténydemokrata pártot a nyugatnémet közvéleményen belül. A másik valószínű ok — és ez nem áll távol az elsőtől — az angol—nyugatnémet versengésben kereshető. Az angol uralkodó körök az utóbbi időben látható idegességgel figyelték Nyugat-Németország gazdasági, politikai felerősödését és az egyre szorosabbá váló francia—nyugatnémet együttműködést. Nem lenne tehát különösen meglepő, ha egy szép napon kiderülne, hogy Adenauer eltávolításában az angol érdekek is szerepet játszottak. A tárgyalások ellen Ismeretes, hogy az angol sajtó néhány hete — s különösen a washingtoni tárgyalá-- sok óta — élesen támadja Bonn politikáját és Adenauer személyét. Ha az angol sajtó cikkeit egymás mellé állítjuk, meglehetős világos és riasztó kép alakul ki a bonni adenaue- ri politikáról. E hirtelen őszintévé alakult angol polgári sajtó ma már nyíltan megírja, hogy Adenauer »patriarchális tekintélyrendszert« teremtett Nyugat-Németországban (Times); megírja, hogy Adenauer »egyszemélyi uralmat« gyakorolt, s hogy egyre kevésbé hallgatott minisztertársaira és a külügyminisztérium tisztviselőire, sőt annyira nem törődött munkatársaival, hogy elaludt és horkolt, miközben azok beszéltek hozzá (Daily Express). Az angol lapok ma már azt is felfedik, hogy Adenauer és követőinek politikája a rguan- siszta szellem felélesztését jelentette, hiszen mint az idézett Daily Express írja, as kancellár »a volt német keleti tartományok visszaadását minősítette a békés rendezés legfőbb feltételének". Ami pedig a nagyhatalmi tárgyalások lehetőségeit illeti, a jobboldali Daily Mail bonni tudósítója elmondja, hogy Adenauer »sohasem titkolta,: bosszantja Macmillan moszkvai útja. Mindig is az volt ugyanis a legfőbb reménye, hogy Nyugat- Németország lesz Amerika legfőbb európai szövetségese, és féltékeny volt a London és Washington közötti rokoni kapcsolatok miatt«. Ugyanígy a konzervatív Daily Telegraph ENSZ-tudósítója arról számol be, hogy a múlt heti washingtoni tárgyalásokon a nyugatnémet álláspont megke- ményeöését Adenauer személyes közbelépése okozta. Amikor ugyanis Adenauer úgy találta — írja a Daily Telegraph —, hogy Brentano nyugatnémet külügyminiszter túlságosan közeledik a hajlékony állásponthoz, utasította: kövessen merev irányt. Ennek következtében Brentano azzal a követeléssel lépett fel, hogy ha a Szovjetunió nem fogadja el a Nyugat által javasolt tárgysorozatot a külügyminiszteri értekezletre, a Nyugat ne vegyen részt további tárgyalásokon. Az európai béke és biztonság kilátásai minden bizonynyal jobbak volnának ma, ha az angol sajtó nemcsak most, az európai közös piac ügyében elszenvedett kudarc, a nyugatnémet—francia együttműködés Anglia nagyhatalmi érdekeit sértő megnyilvánulásai után kezd bele az adenaueri rendszer leleplezésébe. Az angol—nyugatnémet ellentéteknek ez a kiéleződése, az angol kormány \pillanatnyi magatartása azonban mindenképpen pozitiven befolyásolja a nemzetközi feszültség enyhítéséért küzdő erők helyzetét. Mint elnök, Adenauer valószínűleg nem tud majd ugyanolyan vétójogot gyakorolni a nyugati világ politikájában, mint kancellári minőségében tette. A valódi tárgyalások esélyei kissé megjavultak tehát. — »Az öröm azonban — írja a Tribune című angol haladó hetilap — túlságosan korai volna. A csökönyösség és a fenyegetés erői még nagyon hatalmasak Adenauer pártjában, amely a legveszélyesebb Európában. Kellemetlen valóság, hogy ez volt Németország buzgó fel- fegyverzőinek műve Macmil- lantól Gaitskellig. Ezt akarták és most megkapták ... Akármi történik is Adenauer- rel, nem szabad tűrni, hogy Nyugat-Németország diktáljoa egész Európának". t
