Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-09 / 82. szám
Csütörtök, 1959. április 9. 2 SOMOGYI NÉPLAP Ädenauer elfogadta köztársasági elnökké való jelölését A TASZSZ bonni tudósítója Akaiénak a Német Szövetségi Köztársaság eiioki tisztere jeloieserol Bonn. A TASZSZ bonni tudósítója jelenti: Nem váratlan a Nyugatnémet Kereszténydemokrata Unió (CDU) vezetőinek kedden hozott határozata, hogy Adenauer kancellárt jelöli a Német Szövetségi Köztársaság elnöki tisztére. A nyugatnémet sajtó napok óta cikkezik Pravda-kommentár Adenauerről i arról, hogy bonni hivatalos íkörökben, nézeteltérések támadtak, mert Adenauer nem hajlandó hozzájárulni, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet követelményeinek megfelelően felülvizsgálják politikáját. A sajtó többek között beszámolt azokról a nézeteltérésekről, amelyek Adenauer és a hozzá Igen közel álló Ec- kaxdt nyugatnémet sajtófőnök között támadtak, mert különbözőképpen értékelték a tervezett nemzetközi tárgyalások előkészítésére vonatkozó legutóbbi angol diplomáciai lépéseket. Hivatalos bonni körök hétfőn megcáfolták az Adenauer és Eckardt nézeteltéréseiről szóló sajtóvéleményeket. . Kedden azonban a CDU-hoz közel álló Rheinische Post című lap szükségesnek tartotta megjegyezni: »-Mindezek ellenére nem cáfolható az a tény, hogy az utóbbi időben bizonyos nézeteltérések támadtak a kancellár és sajtófőnöke személyi tanácsadója között. Az Informationen című bonni közlöny legutóbbi számában írja: Úgy látszik, ebben a pártban »most válnak szét a tisztánlátó realitás és a hidegháború vak követői«. A közlöny még a CDU vezetőségének keddi határozata előtt közölte: »Várható, hogy a pártban — különösen Adenauer tervbe vett üdülésének időszakában — határozottabb erőfeszítések történnek majd annak érdekében, hogy Ade- nauert felfelé buktassák, az állam első emberének posztjára emeljék. Mint ugyanebből ,a forrásból jelentik, aligha várható, hogy, Adenauer különleges hatalommal rendelkezik új posztján. Moszkva (TASZSZ). Adenauer hozzájárulása a köztársasági elnökké való jelöléséhez azt jelenti, hogy távozik az aktív politikai életből — írja a Pravda szerdai számában Mihajlov, a lap bonni tudósítója. Adenauer elnökké jelölésének előzményei és körülményei $ Berlin (MTI). Az MTI ber- ílini tudósítója írja: A CDU— t CSU, Adenauer bonni kan- ♦ cellar pártja- kedden délután j figyelemre méltó döntést ho- , i zott: több hónapos huzavona Mihajlov kiemeli, hogy i után Adenauer kancellárt je- Adenauer ezzel nemcsak kan- | lölte a nyugatnémet szövetségi cellán tisztségét veszíti el, tájiam elnöki tisztségébe Heuss hanem a Keresztény Demok- ♦ utódaként rata Unióban betöltött pártve- t Az első> bár nem hivatalos zetoi szerepet is. Adenauer t jelölt még a múlt év őszén beleegyezése nem önszántából történt — állapítja meg a tudósító. Mint bonni politikai körökben hangsúlyozzák — írja Mihajlov —, Adenauer kezdettől határozottan elutasította annak a gondolatát is, hogy szövetségi elnök legyen, és kikapcsolódjék a politikai menyben kénytelen volt kapitulálni. Ezt a tényt Bonnban Heinrich Krone, a CDU—CSU t parlamenti csoportjának el- |nöke volt, egyénisége azonban ♦ túl jelentéktelennek bizonyult ta Szociáldemokrata Párt je- t löltjével, Carlo Schmid processzorral szemben, így azután ♦ Krone hivatalos jelölésére t nem is került sor. A tulajdon■1 *uxi tképpeni harc a CDU—CSU-n eleiből Minthogy partjában t belül akkor kezdődött, aminem támogattak, vegered- jkor Adenauer elérkezettnek t látta az időt, hogy legveszé- {lyesebb ellenfelétől megszaba- „ - ..... . . az ♦ dúljon. Javaslatára Ludwig ^politika kudarcának te- Erhard gazdaságügyi minisz- kinük. A nemzetközi feszült- $tert & alkancellárt jelölték i “"ÍJ ♦ szövetségi elnöknek. Adenauer ^en avasiattal szemberl ♦ meggondolása figyelemre mél- politikához | tó. Erhard elnökké jelölése T^ZTrt íZ9 ragasZ°d0 I legjelentősebb politikai ellen- Adenauer-kormany zsákutca- . feiének az poiitikai életV C»U befolyásos M va]ó kiebrudidását jelen- pohtikai koréi belátták, hogy |teUe volna Erharf gazdJaság_ ♦ politikája mögött az angol ♦ nagytőke állt, míg Adenauer tikailaa elsziaeteli az orszá- ♦ hidegháborús politikája az tiKauag elszigeteli az orsza jameri.kai nagytőke széisőséges Ugyanakkor a nyugatnémet | támogatását élvezte. közvéleményben fokozódik az I Z 3 kenyfl a követelés, hogy normalizál- . versenytársra mért ják a Kelet és Nyugat viszo- :CS3pf “ lehe,ettw volnaV< M nyát, és bővüljenek az egész- ♦ ^hard annuk xdejen átlátott 1 ia távollétiben ellene szott i merényleten, és- visszautasí- $ tóttá a jelölést. A CDU—CSU ekkor igen nehéz helyzetbe került, amit még súlyosabbá tett, hogy Adenauer és Macmillan között Bonnban fagyos megbeszélésre, végül pedig összetűzésre került sor. A jelek arra mutatnak, hogy az Atlanti Tanács és a nyugati külügyminiszterek minapi washingtoni ülése pecsételte meg Adenauer sorsát: Brentano külügyminiszter Adenauer sugallta merevsége, amely öszgetországban és az óceán túlsó partján egyaránt., Ezt a folyamatot világosan bizonyították a brit és az amerikai sajtó Adenauer-el!e- nes hangjai. A kancellár részére tehát nem maradt más hátra, mint a látszatot megmentő politikai temetés. Adenauer elnökké jelölése világos kifejezése eddigi politikája kudarcának, irányzata szekuszálta az angoloknak és kiúttalanságának és annak a az amerikaiaknak Németor- i a változásnak, amely egyI ‘ . szággal kapcsolatban nehezen reszt a nyugatnemet belpolitimegszerkesztett terveit, érez- 1 ~7^,nifS3n 3 CDU~ . , , . , CSU-n belül is —, másrészt heto kedvetlenseget es túréi- pedig az eoész nyugati támetlenséget váltott ki a szi- boron belül végbemegy. Nyugati vélemények a bonni eseményekről a Kelet és Nyugat tárgyalásainak meghiúsífását követelő adenaueri irányzat külpoliséges kelet—nyugati sági kapcsolatok. gazdaAz AP hírmagyarázója megállapítja: Adenauer visszavonulása az aktív politikától mély hatással lesz majd a Németország kérdéséről a Szovjetunióval folytatandó tárgyalásokon képviselt nyugati politika előkészítésére. A hírmagyarázó közli, hogy a washingtoni hivatalos körök csendes megelégedéssel vették tudomásul a Bonnból érkezett híreket, mert a legújabb események megnyitották az utat fiatalabb politikusok előtt, »akik rugalmasabban vehetnek részt a nyugatnémet politika kialakításában«. A New York Times szerdán azt írja, hogy Adenauernek nagy befolyása lesz Nyugat- Németország politikájára, ameddig csak él. De az idén tavasszal és nyáron sorra kerülő tárgyalásokon hangjának elkerülhetetlenül az ereje. kisebb lesz A nyugati sajtó Adenauer döntéséről LONDON (MTI). Az angol sajtó leplezetlen megelégedéssel fogadja Adenauer kancellár felfelé bukását. Azt a meggyőződésüket hangoztatják a lapok, hogy Adenauer távozása elhárítja majd a fö akadályt a nyugati politika hajlékonyabbá tételének útjából. A Daily Mail diplomáciai tudósítója szerint londoni diplomáciai körök úgy ítélik meg a helyzetet, hogy Adenauernek a pártpolitikától való visszavonulása megerősíti majd a nyugati szövetségen belül Macmillan vezető szerepét. A Daily Express bonni tudósítója leplezetlen kárörömmel közli, hogy Adenauer egyszemélyi uralmának véget vetett saját pártja csapdája. Amikor megnyitotta pártja bizottságának ülését, aligha sejtette a cselszövések hevességét, amelyeket a háta mögött a külpolitikával elégedetlen miniszterei vezettek. Mikor közölték vele: »Kancellár úr, önt jelöltük«, a »kancellár úr« gondolkodási időt kért. Másfél órán át kétségbeesetten keresett egérutat, de nem talált. A News Chronicle szerint Washingtont megrendítette Adenauer távozásának híre. Súlyos aggodalommal vizsgálják felül Amerika európai pozícióját. A kancellárt nyíltan az Egyesült Államok európai politikája tartópillérének tekintették. * * * RÓMA (DPA). Az II Tempo szerint a bonni eseménynek az a külpolitikai háttere, hogy a legközelebbi hónapokban a nyugati szövetségesek felszólítják majd Nyugat-Németor- szágot: az atlanti tömb és a szocialista tömb közötti modus vivendíért tegyenek engedményeket, amelyeket Adenauer mint kancellár aligha fogadhatott volna el. * * * STOCKHOLM. A Svenska Dagbladet közli bonni tudósítójának jelentését. Á tudósítás szerint kialakult az a vélemény, hogy »Adenauer távozása a kancellári székből a távolabbi jövőben a bonni politika megújhodását jelenti". * * * KOPPENHÁGA (DPA). A Koppenhágában megjelenő Berlingske Tidende a többi között így ír: »A változás némileg növeli majd a bizonytaAdenauer szerdán fogadta Erhardtot Bonn (DPA). Adenauer lésen tájékoztatta a nemrégen szerdán délelőtt hivatalában Bonnba visszatért Erhardtot, fogadta Erhardt alkancellárt, gazdasági minisztert. Értesülések szerint a szerdán este szabadságra utazó Adenauer bizalmas megbeszélanságot a francia—nyugatnémet kapcsolatokban, de kétségtelenül szívélyesebbé teszi London és Bonn kapcsolatait«. Párizs. A francia főváros diplomáciai köreiben teljes meglepetésként hatott Adenauer elhatározása, hogy elvállalja a köztársasági, elnöki tisztséget.- Megfigyelők szerint ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy Adenauer kiad a kezéből minden politikai hatalmat. A kancellár visszavonulásában diplomáciai megfigyelők azoknak győzelmét látják, akik a nyugati táborban úgy gondolkodnak, hogy a Szovjetunióval folytatandó tárgyalásokon a rugalmasságnak kell érvényesülnie. * * * London. Az AP tudósít«“'' szerint angol hivatalos köröK- ben a hír nemcsak meglepetést, hanem örömet is keltett. * * * Washington. Washingtonban úgy gondolják, hogy a nyugatnémet külpolitikában erős fordulat várható — írja a Reuter -—„ de reménykednek, hogy Adenauer új tisztségében is »kellő befolyással lesz majd a kormány politikájára«. Adenauer döntésének franciaországi visszhangja a legújabb helyzetről, és szabadságának idejére átadta helyettesének a kancellári teendők ellátását. Párizs (MTI). Adenauer döntésének híre szenzációként hatott Párizsban is. A külügyminisztériumban minden, kommentár elől elzárkóztak és csupán annak a kijelentésére szorítkoztak, hogy a kancellár lépése tisztán német belügy. Párizsi politikai megfigyelők szerint viszont nyilvánvaló, hogy francia kormánykörökben is széleskörű visszhangot kelt a kancellár lépése, hiszen döntő hatással lehet a Bonn— Párizs-tengely sorsára is A francia kormány korábbár kitűzött szerdai minisztertanácsi ülésén a nemzetközi helyzet megvitatásakor szó esik majd az Adenauer döntése után előállott új helyzetről is. A párizsi sajtó fő szenzációja Adenauer váratlan lépése, amellyel kapcsolatban valamennyi lap megállapítja, hogy bombaként, villámcsapásként hatott, színpadi fordulatot jelent a világpolitikában és a német politikai helyzetben egyaránt. A Paris-Joumal felveti a kérdést, vajon Adenauer visz- szavonulása változást jelent-e a nyugatnémet politikában és a degaulleista lap »igen«-nel válaszol. A Combat szerint nem mintha veszélyeztetve lenne a de Gaulle és Adenauer személyes kapcsolatai révén kialakult szövetség, de ugyanaz a párbeszéd nem ugyanazon a hangon folyik, ha a tárgyaló felek személyében változás áll be. A Liberation elsősorban abban keresi Adenauer elhatározásának okát, hogy a kereszténydemokratáit nem tudtak volna más tekintélyes személyiséget állítani jelöltnek Carlo Schmid ellenében. A szociáldemokrata Schmid, aki most tért vissza Moszkvából, a Kelet-Németországgal való konföderáció és egy európai demilitarizált övezet megteremtésének híve, vagyis a kancellár politikájának az ellenkezőjét képviseli. Schmid útjának eltorlaszolása céljából jelöltette magát Adenauer — írja a Liberation hírmagyarázója. Megjegyzi a lap, hogy egyes német körök azt hangoztatják: mivel Adenauer politikája már Németországban is túl sok ellenállásba ütközött, azért menekül a kancellár az állam csúcsára. Nagy fontosságú dokumentumokat tettek közzé Moszkvában a szovjet—francia kapcsolatokról Moszkva (MTI). A Mezsdunarodnaja Zsizny (Nemzetközi Élet) című szovjet folyóirat kedden megjelent áprilisi száma függelékeként terjedelmes ismertetést! közöl arról, hogyan alakult a német kérdés a Nagy Honvédő Háború időszakában a szovjet—francia kapcsolatokban. A folyóirat összesen 16 dokumentumot tesz közzé. A dokumentumok között van de Gaulle tábornoknak, a »Szabad Franciaor- szág«-mozgalom, később az ideiglen - francia kormány fejének több nyilatkozata, beszéde, levele, valamint Sztálinnal 1944 decemberében folytatott több beszélgetésének jegyzőkönyvi kivonata. A közölt dokumentumok több csoportra oszlanak. Az első csoport, amelyben többek között de Gaulle tábornoknak 1941 szeptember 27-én Sztálinhoz intézett távirata, valamint a tábornoknak a londoni rádióban 1942 elején mondott beszéde van, arról tanúskodik, hogy a Szovjetunió elsőnek adott lényeges segítséget a »Szabad Francia- ország« mozgalom létrejöttéhez, megszilárdításához, nem- zciközi tekintélyének növekedéséhez. De Gaulle ebben az időben — a közzétett okmányok tanúsága szerint — többször is kijelentette: »Franciaország biztonságát, a fasizmussal szemben való védelmét a szovjet—francia szövetségben látja. Sztálinhoz intézett táviratában de Gaulle kijelentette: nem kételkedik abban, hogy — hála a szovjet hadsereg hősiességének — a szövetségesek erőfeszítéseit győzelem koszorúzza, s a szovjet és a francia nép , közötti új szálak döntő jelentőségűek lesznek a világ átalakításában. A dokumentumok második csoportja az úgynevezett európai konzultatív testület létrejöttével kapcsolatos kérdésekről szól. A dokumentumok tanúsága szerint Anglia és az Amerikai Egyesült Államok — amely a Szovjetunióval együtt részt vett e testületben — nem óhajtotta, hogy Franciaország teljes jogú tagként vegyen részt a testület munkájában. A Szovjetunió kezdettől fogva állást foglalt amellett, hogy Franciaország teljes joggal vegyen részt az európai kérdések rendezésében. A dokumentumok harmadik csoportja — főként a Sztálin es de Gaulle 1944 decemberében Moszkvában folytatott beszélgetéseinek jegyzőkönyvi kivonata — sok fontos kijelentést tartalmaz. A francia ideiglenes kormány feje a szovjet kormányfővel folytatott megbeszélései során mindvégig hangsúlyozta: nagy fontosságot tulajdonít a Szovjetunió és Franciaország szövetségének a német imperializmus ellen vívott harcban. De Gaulle a beszélgetések során kijelentette: Franciaország egyetért azzal, hogy Németország keleti határát az Odera—Ne isse vonal szabja meg. Áz ismertetett dokumentumok teljes bizonyossággal' megmutatják, hogy a Szovjetunió és Francia- ország szövetsége a német militarizmus ellen döntő fontosságú Európa biztonsága és békéje szempontjából. E szövetség jelentőségét a francia állam vezetői — elsősorban de Gaulle tábornok — nemegyszer hivatalosan elismerték, és a Nagy Honvédő Háború éveiben — 1941 és 1945 között — állandóan szükségesnek tartották a szövetség megszilárdítását és fenntartását a háború utáni időkben is. A folyóirat közli K. Cibina tanulmányát is. A tanulmány rámutat, hogy a francia— orosz szövetség mindig nagy fontosságú biztosítékát jelentette a német militarizmus ellen vívott harc győzelemre vitelének, s ugyanakkor e szövetség meglazulása vagy szétszakadása Franciaországot rendszeresen olyan helyzetbe juttatta, amelyben a német militarizmus áldozatává vált. »Reméljük, hogy a francia nép józan esze és a realitások iránti érzék, amelyet a háború időszakában sok francia személyiség — köztük de Gaulle tábornok is — tanúsított, felülkerekedik. A történelemnek nem szabad megismétlődnie. Tanulságaiból le keil vonni a helyes következtetéseket« — fejeződik be K. Cibina tanulmánya a Mezsdunarodnaja Zsizny című szovjet folyóiratban. Hat . ‘ ország taiaista pártjainak közös nyilatkozata Brüsszel (TASZSZ). Brüsz- szclben április elsején és másodikán megtartották az európai szán- és acélközösséghez és a közös piachoz tartozó hat nyugat-európai ország — a Német Szövetségi Köztársaság, Belgium, Franciaország, Hollandia, Olaszország és Luxemburg — kommunista pártjainak értekezletét. Az értekezlet résztvevői nyilatkozatot tettek közzé, mely megjegyzi, hogy a monopóliumok az európai szén- és acélközösség és a közös piac megteremtésével olyan fegyverhez akartak jutni, amelyek segítségével »csökkenthetik a hat ország munkásosztályának és népének életszínvonalát, megakadályozhatják a gyarmati népek felszabadító mozgalmát, még tevékenyebben folytathatják Afrikában a rablás politikáját, felléphetnek a nemzetközi feszültség enyhítését célzó mozgalom ellen, a népek együttélése és békés együttműködése ellen«. A nyilatkozat rámutat, hogy az európai szén- és acélközösség és a közös piac vezetőinek egyik fő célkitűzése »a német militarizmus feltámasztásának meggyorsítása, és az Euratom segítségével a német militarizmus atomfelfegyver- kezése. A rakétakilövő állomások sorozatos felállítása még inkább fokozza azt a veszélyt, amely ismét ott lebeg Európa és a világ felett. A dolgozók viselik az óriási katonai kiadások terheit, ami rontja életviszonyaikat, és akadályozza a gazdasági és kulturális haladást«. »Ugyanakkor a Szovjetunióban, a népi Kínában és a népi demokratikus országokban — hangsúlyozza a nyilatkozat — mindent megtesznek az élet- színvonal gyors emelése, a munkaidő csökkentése, a munka megkönnyítése végett, azért, hogy minden ember számára biztosítsák a legfőbb jót: a békét«. »A kommunista pártok — hangzik a nyilatkozat — ünnepélyes felhívással fordulnak a hat ország szocialista pártjaihoz, minden szakszervezeti és demokratikus szervezetéhez, teremtsenek harci szövetséget a nagytőke politikája ellen. A monopóliumok és a militaristák szövetségével szembe kell állítani a dolgozók és a néptömegek összehangolt akcióit«. Lhaszában bankettet rendeztek a panesen láma tiszteletére Lh-asza (Uj Kína). A Kínai i vacsorát adott abból az al- Kommunista Párt tibeti bi- j kálómból, hogy Lhaszába ér- zottsága, a Tibeti Autonóm , kezett a panesen láma, a Ti- Terület előkészítő bizottsága és beti Autonóm Terület elő- a tibeti katonai parancsnokság készítő bizottságának ügyv*» ája-iiiiR 7-én Lhaszában dísz- i zető elnöke. ^
