Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-09 / 82. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök, 1959.. április 9­HA KÍNÁLKOZIK, RAGADJUK MEG A LEHETŐSÉGET Gondolatok 100 tonna könyv körül A: ZT A BIZONYOS »BO­GARAT« a Könnyűipa­ri Minisztérium Heüyiiipairi Fő- igazgatóságán a nyomdaipari előadó tette a Somogy megyei nyomdászok fülébe. Kiss István minisztériumi előadó ugyanis aura kérte a Somogy megyei nyomdát, vállalkozzék 100 tonna könyv kinyomtatá­sára és hozzáfűzte, hogy »eb­ben van fantázia«. Minden oka megvolt arra, hogy ezt mondja, hiszen nála Jobban senki sem tudja: a magyar nyomdaipar­ban js bizonyos fokú decentra­lizáció érvényesül manapság. E folyamatot elsősorban az in­dította el, hogy a budapesti nagy nyomdák újabban sok külföldi' megrendelést vállal­nak. Ebből természetszerűleg következik, hogy a belföldre szánt könyvek nyomásával mindinkább a vidéki nyomda­ipara vállalatokat bízzák meg. A könyvnyomtatás nagy do­lognak számít egy vidéki nyomda életében mind kultu­rális, mind anyagi téren. A nyomda igazában ekkor válik »felnőtté«, ezzel rákja le a to­vábbi fejlődés alapját. A vidé­ki könyvnyomtatás előretöré­sét illetően könnyű a pécsi, a debreceni, a szegedi és azok­nak a vidéki nyomdáknak a helyzete, amelyek már eddig is számottevően foglalkoztáik könyvnyomtatással. Tehát vál­lalkozhatnak is. De mit vála­szoljon az ajánlatra az olyan kis kapacitású, korszerűtlen gépekkel dolgozó üzem, mint a í , Somogy megyei Nyomdaipari ruitlet- Vállalat is, amely a megyei | nyomdák között bizony nem áll messze az.- utolsó helytől? Ha elutasítják a minisztérium ajánlatát, ki tudja, tán belát­hatatlan időre ismét az elma­radottság szigetére kerülnek. TERV gerince az, hogy ■“-* a nyomda épületét bővít­sék, a lakásokat telepítsék ki az üzem emeletéről. Az építke­zéshez mintegy másfélmillió forintra lenne szükség. A na- gyobbított üzemben berendez­hetnék a korszerű szedőtermet, a tördelő helyiséget, elhelyez­hetnék az új nagy prést és más gépeket, köztük a Faipari Vál­lalat egyik helyiségét elfoglaló lapnyomó rotációst is, sőt he­lyet kaphatna (a könyvnyom­tatás esetén már gazdaságosan működő) kliséüzem, amely a megyei lap képanyagának fris­seségét is biztosítaná. Monda­nunk sem kell, hogy ebben az esetben megoldódna a nyomda raktárgondja is. Nem kellene a drága rotációs papírt egyik vállalattól a másikig szállít- gatni, hogy végre valahol he­lyet találjanak néki. Felszá­molhatnák az egyre erősebben jelentkező kapacitáshiányt, amely azért van, mert a koráb­ban iparilag túlságosan elma-' radott Somogy megyében a fel- szabadulás után építettünk egy sor üzemet, fejlődött a kul­turális élet, de alig fejlődött a nyomda, amely nyomtatvá­nyokkal látja el a vállalatokat, intézményeket; a plakátokat, brosúrákat, a kulturális kiad­ványok tömegét készíti. A Tex- tilművek, a Kábelgyár és a TRANSZVILL egyre több kí­vánsággal jelentkezik és nyom­tatványigényeik kielégítése már csak nagy erőfeszítések árán, késedelmeskedéssel sike­Az a kérdés, vajon a nyomda problémáit csupán egy üzem nehézségének, álmának, vagy megyei gondnak tekintjük-e. Ha csupán üzemi gond marad, akkor a fejlesztésből aligha lesz valami. A.válalat egymaga nem képes arra, hogy leküzdje a nehézségeket. A megye segít­sége kell hozzá! S lehet-e této­vázni akkor, amikor a megye, a város kulturális életének fej­lesztéséről van szó? Lehet-e megtagadni a segítséget, ami­kor a könyvnyomtatás tetemes pénzt hozna a megyének? Fi­gyelmen kívü hagyható-e, hogy a nyomda fejlesztésével (első­sorban női) munkaerőket fog­lalkoztathatnánk? Semmikép­pen sem! A minisztériumok felajánl­ják a lehetőségeket, s tőlük tel­hetőén támogatják is a me­gyéket. E lehetőségek felhasz­nálása elsősorban attól függ, mennyire vagyunk rugalma­sak, milyen gyorsan és éssze­rűen találjuk meg a megoldást. A rotációst, a kábelgyárat, a TRANSZVILL-t, a parketta­üzemet azért kapták, mert ru­galmasak voltunk. A csillár- üzemet azért vitte el más me­gye, mert nem voltunk azok. A lehetőség tehát adva van. Fej­leszthetünk egy olyan iparágat, melyet előbb-utóbb úgyis kor­szerűsíteni kell. D AGADJUK MEG most az alkalmat, még akkor is, ha ez eleinte sok gondot, ál­matlan éjszakát okoz. Érdemes megkeresni a megoldást. Szegedi Nándor Tűz a Kapos menfén * IIA ELFOGADJAK a * kétségkívül kedvező ajánlatot, — amely a megren­delés mellett — kétmillió fo­rintot biztosít új gépi beruhá­zásokra, akkor... ... Igen, akkor, ami ezután következhet a megye kulturá­lis életében és a nyomda fej­lesztésében, az nem csoda, ha nem hagyja nyugodni a nyom­dászokat meg azokat, akik tisz­Emelkedik a könyvek forgalma a kaposvári járás falvaiban (Tudósítónktól.) 1957 áprilisában nyílt meg a Kaposvári Földművesszövetke- zetek Járási Központjának Könyvesboltja a Lenin utcá­ban. Ennek a könyvesboltnak a • feladata, hogy elősegítse a »tudás forrásának«, a könyv­nek a terjesztését a kaposvári járás falvaiban. Az indulást követő csonka évet a bolt aránylag gyenge forgalommal zárta, de ez alatt az idő alatt tában vannak a kínálkozó le- ] sikerült kialakítania Löbel Lffi- hetőség jelentőségével. A jósnak, a könyvesbolt vezető- nyomdászok, úgy látszik, rég- j jének 77 községben a könyvbi- óta forgatják magukban a je- zományosi hálózatot. Ma már lenlegi korszerűtlenségből ki-; több mint 100 könyvbizomá- vezető út módjait. Mert alig nyos, szövetkezeti alkalmazott, hallották meg az új lehetősé' get, máris készek azzal a terv­vel, amely a könyvnyomtatás­hoz, a nyomda korszerűsítésé­hez vezetne. pedagógus, egyszerű paraszt- ember terjeszti a bolt köny­veit a falvakban. A múlt évben a forgalmat jelentő grafikon ugrásszerűen emelkedett, s az évet 210 ezer forintos eredménnyel zárták. Az idei év első negyedében 60 ezer forint értékű könyvet ad­tak el, jóval többet, mint a múlt év hasonló időszakában. A könyvesbolt dolgozóinak és a bizományosi hálózat jó szervezésének köszönhető, hogy a magyar—szovjet barát­sági hónap könyvvásárain csaknem félezer kötetet adtak el a szovjet írók műveiből. Nagyon szívesen vásárolja a falusi könyvolvasók egyre szé­lesedő tábora a SZŐ VOSZ ki­adásában megjelenő »Kincses könyvek«-et. A mezőgazdasági szakkönyvek épp olyan kere­settek, mint Jókai, Gárdonyi, Mikszáth művei. Az új terme­lőszövetkezetek tagjai körében nagy az érdeklődés a »Munka­egység« könyvek iránt. Somogyi Pál a Tanácsköztársaság emléké­nek szentelte a 40. évfordulón megjelent köny­vét. Műve jelentőségét nem az adja, hogy ün­nepélyes alkalomkor jelent meg, hanem a té­ma, amelyet feldolgozott. Az a kísérlet, hogy a kaposvári — és bizonyos mértékig somogyi — szegényparasztok küzdelmeinek keresztmet­szetét adja. Őszinte tisztelettel adózunk azok­nak az elvtársaknak, akik Somogybán harco­sai voltak a magyar munkásosztály nagy pró­bálkozásának. Somogyi Pál könyve feltétle­nül hozzájárul ahhoz, hogy a mi nemzedékünk is megismerje a Tanácsköztársaság dicső kor­szakát. A könyv értékét növeli, hogy írója nemcsak szemtanúja volt a Tanácsköztársaság harcai­nak, hanem aktív résztvevője is, és így hite­lesen írhatta meg élményeit, tapasztalatait. Somogyi Pál a Tanácsköztársaság esemé­nyeinek, kaposvári harcainak lelkes ismerte­tője, írásainak többségében a Tanácsköztár­saságból meríti témáját, örömmel lehet üd­vözölni azt a tényt, hogy most egy hosszabb lélegzetű írást adott közre, amely az utókor számára megörökíti a 40 évvel ezelőtt történt somogyi eseményeket. A könyv a Tanácsköztársaság fennállásának időszakát, a kaposvári, és néhány epizóddal a somogyi falun élő emberek harcait eleveníti meg. Somogyi Pál könyve a fiatalabb generá­ció hasznos olvasmánya lesz, vagy amint a szer­ző a könyv előszavában adott nyilatkozatában mondja: »-...hogy ifjúságunk, dolgozó né­pünk okulhasson, példát vehessen belőle, is­merje meg azokat az időket és embereket, mert ha ismeri küzdelmes és dicső múltunkat, jobban értékeli a jelent, és lelkesebben építi a jövőt.« Az író költött és nem költött személyeket szerepeltet regényében. Ez önmagában nem baj. Nem baj akkor, hogyha az ismert szemé­lyeket úgy mutatja De az olvasónak, amilye­nek, úgy, ahogy azok társadalmi tevékenysé­güknél fogva megérdemlik. Kár, hogy Somo­gyi Pál nagyon halványan rajzolta meg La­tinka Sándor alakját. Tímár Jánosnak, a re­gény főszereplőjének tevékenysége, harciassá­ga, tisztánlátása fölébe nő Latinkának. A könyv olvasásakor az az érzésünk, hogy min­denütt, ahol valami jelentős esemény történt, Tímár vitte a vezetőszerepet, és Latinka leg- ; feljebb csak támogatta Tímár tevékenységét. Az utókór számára nem közömbös, hogy mi­ként emlékezünk vissza Latinka Sándorra, aki tevékenységének rövid ideje alatt valóban a kaposvári munkások és a somogyi szegénypa­rasztok hivatott vezetőjévé vált. Különösen fontos ez azok számára, akik Latinka Sán­* Megjelent az MSZMP Somogy Megyei V. B. kiadásában. dort nem ismerhették, akik történelemkönyv­ből vagy éppen e regény lapjairól ismerik meg egyéniségét, munkásságát. Nem a társadalmi pozíció tesz valakit a tö­megek vezetőjévé, hanem az, hogy mennyire tudja a legjobban kifejezni a tömegek aka­ratát, kívánságait. Márpedig Somogybán La­tinka Sándor volt az, aki a legvilágosabban látta az eseményeket, aki a leggyorsabban is­merte fel a helyzetet, és ennek birtokában harcba tudta vezetni a tömegeket. Latinka Sándor volt az, aki a legnagyobb marxista tu­dással rendelkezett Somogybán; harci tapasz­talatai voltak, s az ő emberi nagysága, em­bersége — amennyire szeretni tudta az egy­szerű, elnyomott, kizsákmányolt embereket, ahogyan gyűlölni tudta az ellenséget, a föl­desurakat, a tőkéseket — olyan pozitív jel­lemvonások, amelyek kiemelték harcostársai közül. Nem ő tette meg magát vezetőnek, a tömegek tekintették annak. Somogyi Pál, aki közelről ismerte Latinka tevékenységét, job­ban hangsúlyozhatta volna ezt regényében. Az író is érzi a hiányt, mert egy helyen meg­jegyzi, hogy minden megbeszélés nélkül veze­tőjüknek tekintették Latinka Sándort. Ezzel azonban az olvasó előtt még nem nyilvánvaló, hogy kiemelkedett Somogybán élő kortársai közül. A Tanácsköztársaság falusi politikája na­gyon bonyolult probléma Hibák, erények, ke­resztezték egymást. Nagy on nehéz ezt a szép- irodalomban, az akkori történelmi helyzetnek megfelelően helyesen ábrázolni. A Magyar Ta­nácsköztársaság somogyi- eseményeiben ép­pen az volt a fő pozitívum, hogy az ország­ban elsőnek alakultak meg a termelőszövet­kezetek. És a Tanácsköztársaság bármilyen hibát követett is el azzal, hogy a földet nem osztotta ki, ezerszer több volt falusi politiká­jának erénye, mert megszüntette a feudális földbirtokokat, és a szegényparasztok kezébe adta. Nem akarjuk számon kérni az írótól, ami a regényből hiányzik. De helyesebb lett volna, ha Móricz Zsigmond nyomdokain jár, és nem a termelőszövetkezettől való húzódo- zásról ír, hanem arról, amit Móricz Zsigmond így fogalmazott meg: »...hogy a vörös forra­dalom tavaszi lázától ma már érett és meg­duzzadt népiélek egyszerre szétrepesztette a nagybirtokok külső kopáncsát. Az lehullt, le­esett, a belülről puhító milliónyi néplélek egy­forma erővel, örömmel, szépséggel és boldog­sággal tárja ki magát az új élet új lehetősé­geinek«. Somogyi Pál könyve gazdagítja a Tanács- köztársaság dicsőséges harcairól szóló vissza­emlékezéseket. Számunkra külön érték, hogy somogyi harcosoknak állít maradandó emlé­ket. Kisdeák József Heg van az alapja az éves állatfelvásárlási tervek teljesítésének Negyedév-zárás a Somogy Hegyei Állatforgalmi Vállalatnál A vállalat irodáiban most készül még a fontos, minden ágazat munkáját értékelő ne­gyedévi mérleg. A gyorsjelen­tés azonban már befutott az igazgatósághoz. Megkértük Bodó Károly főosztályvezetőt, hogy tájékoztasson bennünket: mennyi állatot vásároltak föl \3 Mat'TchiaUjycrgy tűk,- hogy a sertéseket ez év szeptember 30-áig adják le a termelők. Előirányzatunk 87 ezer darab sertés, eddig 70 000- re van szerződésünk. Az 1959-es évi szarvasmarha-fel­vásárlási tervünket is tudjuk teljesíteni. Április 1-ével indult a máso­dik sertéshizlalási akció. Ettől az időponttól kezdve az utolsó ♦ negyedévre — október, novem- , , . ! bér, december hónapokra — mint amit akkor a kolostorban, |lehet szerződést kötni. Számos az utóbbi három hónap alatt, teljesítették-e a tervet? Érdek­lődésünkre a főosztályvezető a következőket mondta: — A vállalat sectésfelvásár- lási tervét 122 százalékra, szarvasmarha-felvásárlási ter­vét 107,8 százalékra teljesítet­te. A szerződéseket úgy kötöt­Zita fejedelemasszony szobá- j jában mondott. 23. Harc lesz itt, harc a javából — gondolta. Hétfőn délelőtt értesült a sá­padt és kétségbeesett Katalin- ______________ ____ t ói, hogy a férfikolostor prior- lékezett arra a jelenetre, ami-j tudta volna felszedni. Ezt ját Donecki ügyész követelésé re letartóztatták. tsz-nek, egyéni gazdának van .. . olyan süldője, amely a kívánt _ Az ügyész határozottan em-1 súiyt szeptemberig sehogy sem Ezek ülnek a nyakatokon, ezeket szolgáljátok, ezekért nyomorogtok! ök élesítették ellenetek a kardot a felkelések idején! ök tettek kötelet a legjobb hazafiak nyakára, mi­attuk lettek annyian földönfu­tók. S miattuk kellett Párizsba menekülni Dabrowskinak és Wróblews,kinek. De újra és újra szembe kell szállni velük, harcolni kell el­lenük! i Az egyszerű emberek fogják szabaddá tenni Lengyelorszá­got! Csakis ők és senki más! Riviere hangja egyre gyúj- tóbb lett. Szavai nyomán meg­elevenedtek a régi harcok, új­ra átélték a tengernyi szenve­dést. Majd egy új, szabad vi­lágról mesélt, ahová az út hosszú és fárasztó, de hg bát­ran kitartanák, a célhoz érnek. Ennek a harcnak része az a küzdelem is, amelyet Vbryk gyei gróf az osztrák minisz- A lavina megindult! Hol van terrel az egyház tekintélyének erő, mely megfékezhetné? megvédéséért. Jól tudják, hogy a nép feletti hatalmuk biztosí­tására szükségük van az egy­házra. Vbryk Borbála■ perét minden becsületes ember kell, hogy magáénak tekintse, Elhatározták, hogy vasárnap valamennyien nyakukba ve­szik a várost. Felkeresik bará­taikat, ismerőseiket, és el­mondják a hallottakat. Ezek majd tovább adják, mi az igazság Ubryk Borbála ügyé­ben. Még a templomokban és a kocsmákban is ott lesznek, és a mise után vagy borozga­tás közben beszélik el a dol­got. Másnap reggel, amikor Ri- viére a Péter-templom felé tar­tott, itt is, ott is csoportokba verődött emberek tárgyalták Vbryk Borbála ügyét. — Le kell tartóztatni a fér­A jezsuiták templomában hatalmas tömeg gyűlt össze. Riviére egy oszlop mögé állt, Legyen világosság Donecki ügyész irataiba te­metkezett. Kimerítették az egésznapos munka idegfeszítő izgalmai, de azért tovább dől­ném akarta, hogy Melsztinski gőz ott. Igyekezett összegezni Borbála ügyében kell folytat- fikolostor priorját, az is bűnös, rmok. Más vizsgálóbírót kell kinevez­— Most pedig munkára! — ni! — mondták az emberek, fejezte be beszédét Riviére. — — Petíciót keil küldeni Tudják meg a krakkóiak és Bécsbe, hogy zavarják el a je- máshol is mindenki, hogy mi zsuitákat — javasolta valaki, készül Vbryk Borbála ügyé- Riviére megállt az egyik ben. El kell mondani minden- csoport mellett. Azokat nem kinek, miféle emberek állnak feszélyeztette az idegen jeien- • háttérben, hogyan fog össze léte, nyíltan hangoztatták vé- « bankár a jezsuitával, a len- leményüket. asszony vagy Baworski pater meglássa. A rektor, aki nagyszerű szó­nok volt, súlyos szavakkal ítél­te el a katolikus hit ellen tá­madt eretnekeket, akik meg akarják gyalázni az egyházat. — A pokol küldöttei új alak­ban, új köntösben jöttek közé­tek, testvéreim. Szabadságot és igazságot hirdetnek nektek, de a poklot tartogatják számotok­ra. Ne hallgassatok a megátal­kodottakra, fordítsatok hátat nekik, ne hallgassátok őket, ne engedjétek házaitokba, mert a sátán küldi őket. Gyertek hoz­zánk, lelkipásztoraitokhoz, és gyónjátok meg, ha kísértené­nek titeket, sorakozzatok fel Krisztus keresztje mögött, me­lyet lelkiatyáitok visznek előt­tetek. Ha kell, lépjetek fel, kö­veteljétek igazságtalanul be­börtönzött mártírjaink kisza­badítását ... A hívek helyeslőén bólogat­tak. Riviére komoran nézett tisztán a dologban, maga elé. Szembe találta ma- itt van például Ludwina nő- git a vak hiszékenységgel, vér vallomása; ez egészen más, azokat a tényeket, amelyekre fény derült: A részletekből próbálta felépíteni az egészet. Ahogy múltak a hetek, az ügyész egyre jobban belegaba­lyodott a bűnper szálainak szövevényébe. Hiába próbálta rendezni minden este az anya­got, hiába erőlködött, hogy egységes képet alkosson magá­nak arról, ami történt, nem sikerült neki. A gyakorlott kriminalistát is megzavarta az, hogy a vallomások és az egy­más után megjelenő újságcik­kek, nyilatkozatok homlok- egyenest ellenkeznek egymás­sal. Még gondolni sem mert arra, hogyan fogja a vádiratot el­készíteni. Fiatal jogász korá­ban sem izzadt ennyit egy ügy­gyei, mint most Vbryk Borbá- ta esetével. A történtek nem­csak a város, de az egész or­szág, sőt a külföld közvélemé­nyét is erősen foglalkoztatták, ő pedig még mindig nem lát kor Ludwina nővér a fejede- ♦ akci ót követi a szarvasmarha- lemasszonyt vádolta. Még^ ♦ hizlalás! akció. Tsz-ekkel eíő- most is a fülébe csengett: »..ő J reláthatólag április 15-ével falaztatta be, mert féltékeny j kezdődik a szerződéskötés, fel- nőit rá... «« Most pedig azt. nőtt- és növendékmarhákra vallja, hogy Jovitta örült volt, í egyaránt. el kellett távolítani a többi j — vállalat a jövőben — apáca közül ■■■ f folytatta a főosztályvezető — Ludwina nővér vallomása ♦ legfontosabb feladatának te- egyébként is zavaros ... Egy i kinti a termelőszövetkezetek helyen olyasmit említ, hogy {állatállománya fejlesztésének Jovittan erőszakot követtek el, j segítését. A megyei tanács me— majd a kihallgatás félbeszakí-1 zőgazdasági osztályával egyet- tásat kérte, mert nagyon ki-* értésben a TEGI útján bizto- merült az izgalomtól, és ami- ♦ sítjuk a tsz-ek tenyészegye- kor foltyattak a kihallgatást, • dekkel és hizlalásra fogható letagadta, hogy bármit is mon- ♦ állatokkal való ellátását. Se- dott volna erőszakról. .Jovitta * g^ünk a kiválogatásnál, azon örült volt, igen, őrült volt, ezt vallja mindenki egyöntetűen. leszünk, hogy a közös istálók- ba a célnak megfelelő állatok El kellett különíteni, mert ma- j kerüljenek, hisz az ország és gara es másra is veszélyessé | megyénk húsellátása egyre in­va. • •• . t kább a termelőszövetkezetek­Az ügyész sejtette, hogy nem}re hárul ez az igazság. A befalazott • Az említett szerződési ak­börtön azt bizonyítja, hogy itt |ciók _ mondotta befejezésül bűntény történt. A liberális lapok cikkei is ilyen értelem­ben foglalkoznak az esettel. Bodó Károly főosztályvezető — kedvezőek a termelőszövetke­zeteknek, egyénieknek egy­Tanú azonban egy sincs, illet-1 aránt, s jó ha ezek előnyét mi­ne csak egy van: Vbryk Bor- ♦ ngj mbb közös- és kisgazdaság bala! | kihasználja. De ez a tanú nem beszél, t _______ C sendesen üldögél a szürke; Szombat szünnap — hétfőn nővérek zárdájának kertjében,i kezdődik a tanítás maga oéé mered és nem vála-\ A művelődésügyi miniszter ko­I rábbi intézkedése szerint az isko- s»ol semmire ... Örült! De % iákban április 4-tól április íl-ig miért? Mi az Óta. hogy eddig f »art «tavaszi szünet A miniszter mju), ívtjyy y ♦ most úgy rendelkezett, hegy ap- jutott? * rilis 11.» szombat tanítási szünnap, * tehát a tavaszi szünet egy nappal ■ meghosszabbodik. A tanítás tehát — rolytatjUK — « hétfőn, április 13-án keAdődti&

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents