Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-04 / 79. szám
Szombat, 1959. április 4. 4 SOMOGYI NÉPLAP Magyar párt- és kormánydelegáció látogat az ázsiai népi demokratikus országokba A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága és a Kínai Népköztársaság Államtanácsa, a Koreai Központi Munkapárt Központi Bizottsága és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága és a Mongol Nép- köztársaság kormánya, valamint a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya magyar párt- és kormánydelegációt hívott meg országukban teendő baráti látogatásra. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a forradalmi munkás-paraszt kormány a meghívásokat elfogadta és a közeljövőben hivatalosan maigyar párt- és kormánydelegáció utazik az említett baráti országokba. flz Iraki Kommunista Párt főtitkárának nyilatkozata az iraki helyzetről Bagdad (Uj Kína). Szalam Adil, az Iraki Kommunista Párt főtitkára az Ittihad as Saab című lapnak nyilatkozott az iraki helyzetről. Adil hangoztatta, hogy az Iraki Köztársaság ellenségei ismét nyílt intervencióra és agresszióra készülnek, tömöríteni akarják a köztársasággal és a köztársaság demokratikus politikájával szemben álló erőket. Az új terv szerint az imperialisták «belső arab viszályokat« és »területi« incidenseket akarnak előidézni. Az imperializmus politikájának célja, hogy szétforgácsolja az iraki nemzeti erőket, félrevezesse az arab népeket és a semleges országokat, zűrzavart keltsen és elszigetelje az Iraki Köztársaságot. »Nagyon köny- nyű összefüggést találni az agresszív bagdadi paktum tevékenysége, az iráni és a török határon történő csapatösszevonások, az angol hajóhad mozdulatai, William Rountree látogatásai, az Egyesült Államok kétoldalú katonai egyezményei, valamint az Egyesült Arab Köztársaság uralkodó köreinek kommunistaellenes és szovjet ellenes tevékenysége között. Savvaf ösz- szeesküvése ennek a cselszövésnek volt az eredménye.« Az Iraki Kommunista Párt főtitkára ezután hangoztatta, hogy pártja a nemzeti egységfront politikájának híve, majd pártjának gazdasági követeléseit fejtette ki. »Intézkedéseket kell hozni nemzetgazdaságunk védelmére, figyelmet kell fordítani a néptömegek élet- színvonalára. Ki kell szabadítani kereskedelmünket a sterling-övezetből, meg kell szilárdítani az iraki valutát, szigorúan ellenőrizni kell az olajtársaságok, a konszernek és a bankok tevékenységét, meg kell védeni népünket a kizsákmányolástól. Fejleszteni kell a hazai ipart, meg kell szüntetni a félfeudális kizsákmányolást a vidéken, el kell kobozni a feudális árulók és a nagybirtokosok földjeit, a földtulajdont a parasztok és a kisgazdák érdekeinek megfelelően kell korlátozni.« »Oltalmazni kell a munkás- osztályt a munkanélküliségtől, meg kell javítani a munkások életkörülményeit és el kell törölni a méltánytalan adókat.« »Erősítenünk kell gazdasági kapcsolatainkat a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, amelyek nemes barátságot tanúsítottak irántunk.« Irak és a többi arab ország viszonyáról szólva a főtitkár megállapította, hogy Irak »az arab országok szerves része, nemzeti demokratikus forradalmunk pedig alkotó része az arab népek nemzeti demokratikus forradalmának«. Az arab népek tömörültek az imperializmus ellen vívott közös harcban. Kezdetben haladó volt és az arab nemzet javát szolgálta az EAK és Jemen hirdette arab államszövetség jelszava is. A közelmúlt eseményei azonban alár ] ásták Irak és az Egyesült j Arab Köztársaság szorosabb i kapcsolatának lehetőségét. Amíg az Egyesült Arab Köz- társaság uralkodó körei ellen- j ségesen viselkednek Irakkal szemben, küzdeni kell törekvéseik ellen, s ha e harc eredményes lesz, határozott új lépéseket lehet tenni a két köztársaságban élő népek kapcsolatainak megszilárdítására, »e két arab nemzet javára, a fel- szabadulás és a demokrácia alapján«. I A Pravda az Egyesült Államok közel-keleti mesterkedéseiről Moszikva (TASZSZ). A nyugat agresszív körei újabb összeesküvésre készülnek a Közel- és Közép-Kelet népei ellen. E célra felhasználják az Egyesült Államoknak Iránnal, Törökországgal és Pakisztánnal megkötött katonai egyezményein kívül ,az Északatlanti Tömb katonai gépezetét is. A Pravda ezzel kapcsolatban idézi a New York Times Washingtonból szerzett értesülését, amely szerint »az iraki helyzetet«, mint a NATO-or- szágok »stratégiai érdekeit« érintő kérdést, megvitatják majd az Északatlantd Tömb tanácsában. A nyugati agresszív köröknek ez a szándéka — hangsúlyozza a Pravda — ismételten bizonyítja az Északatlanti Tömb agresszív, gyarmatosító jellegét. A cikk befejezésül azt írja, hogy az ázsiai országokra kényszerí- . tett kétoldalú egyezményekre | ugyanaz a sors vár, mint a bagdadi egyezményre. Ezeket az egyezményeket a NATO beavatkozása sem menti meg. ' Nehru bejelentette, hogy a dalai láma indiai területre érkezett Uj-Delhi (MTI). Mint már az Uj Kína hírügynökség jelentése alapján közöltük, a dalai láma és a kíséretében lévő személyek átlépték a kínai—indiai határt. Nyugati hírügynökségek péntek reggeli jelentése szerint Nehru indiai miniszterelnök pénteken az indiai parlamentben bejelentette, hogy a dalai láma kedden este indiai területre érkezett. Kína lakosságának minden rétege támogatja az államtanács tibeti intézkedéseit Peking (MTI). A tibeti események élénken foglalkoztatják a tibeti közvéleményt Amióta a rádió és a napilapok közzétették a tibeti lázadásról szóló közleményt, az államtanács rendeletét és a kínai népi felszabadító hadsereg felhívását a tibeti lakossághoz, országszerte gyűléseken, nyilatkozatokban, levelekben ítélik el a lázadást, és támogatják a központi népi egyöntetű reagálása a tibeti eseményekre. A Renrnin Ri- bao szerkesztőségébe igen sok levél érkezett a nemzetiségi dolgozóktól, parasztoktól, diákoktól, buddhista lámáktól. Emelkedett a munkanélküliség Görögországban Athén (MTI). A Görög Szak- szervezeti Szövetség adatai szerint a munkanélküliek száma Görögországban meghaladja a kétszázezret. A munka- nélküliség különösen az utóbbi hónapokban emelkedett Megtartotta első tanácskozásit a HDTO-kiildöttek értekezlete kormány intézkedéseit. Különösen figyelemre méltó a Kína területén élő számos nemzeti kisebbség gyors és Washington (AFP). A NA- TO-tagországok washingtoni értekezletének részvevői csütörtökön este tartották első, Az Indiai Kommunista Párt nyilatkozata a tibeti lázadásról Delhi (Uj Kína). Az Indiai Kommunista Párt a tibeti lázadással foglalkozó március 31-i nyilatkozatában megállapította, a lázadást Tibetben azok a reakciósok robbantották ki, akik meg akarják akadályozni a haladást. A nyilatkozat ezután hangoztatja, hogy Indiában mindenki tudja, milyen homályos tevékenység bonyolódik le Kalimpongban, ahol sok kéteshírű külföldi fordul meg. »Az indiai kormánynak — mindkét ország érdekében és India földje sérthetetlenségének biztosítása végett — azonnal vizsgálatot kell indítania a kafimpongi homályos ügyek kivizsgálására, és az igazságot India népe »lé kell tárnia« — követeli a nyilatkozat. »Indiában mindenki meg- .elégedéssel veszi majd tudomásul, hogy kormányunk és Nehru miniszterelnök helves álláspontra helyezkedett ebben a kérdésben, s nem volt hajlandó engedni a reakciósoknak. Ennek ellenére bizonyos reakciós körök és néhány politikai párt, mint például a Pradzsa Szocialista Párt és a Dzsan Szangh Párt igyekszik kínaellenes hangulatot kelteni Indiában. Nem szabadi elfelejteni, hogy ugyanezek az elemek hallgattak, amikor megszületett az Indiát közvetlenül fenyegető amerikai—pakisztáni szerződés, tehát ma céljuk nem más, mint széthúzás szitása az indiai és a kínai nép között — állapítja meg a nyilat- * kozat. majdnem kétórás tanácskozásukat. Az értekezlethez közel álló körök tájékoztatása szerint meghallgatták Couve de Mur- ville francia és Selwyn Lloyd angel külügyminiszter beszámolóját, továbbá Christian Herter megbízott amerikai külügyminiszter ismertetését a négy nyugati külügyminiszter szerdán véget ért washingtoni tanácskozása utáni helyzetről. Értesülések szerint Selwyn Lloyd a német újraegyesítéssel összefüggő kérdésekről beszélt, Couve de Murville pedig a berlini helyzet romlása esetén teendő sürgős nyugati intézkedéseket vázolta. Az amerikai külügyminisztérium államtitkára csütörtökön a sajtó képviselőivel hivatalosan közölte, az amerikai kormány nem küld újabb jegyzéket a Szovjetuniónak a négy nagyhatalom külügyminisztereinek május 11-én kezdődő genfi értekezlete előtt, mert — mint mondotta — »feltételezi, hogy újabb jegyzék1 nélkül is sor kerül az említett értekezlet megtartására«. I Nemzetközi Szemle A tibeti kérdés Tibetben megdördültek a fegyverek. Kopaszra borotvált fejű lámák, aranyfülbe valós földesurak, apró lovakon nyargaló hegyi martalócok néhány napra a figyelem középpontjába állították ezt a "világ tetején« elterülő vidéket. Néhány szó Ti hétről Közép-Ázsiában, a tenger színe fölött több ezer méter magasságban, hatalmas hegyláncoktól körülzárva fekszik ez a hazánknál tízszerte nagyobb területű, • de lakosaiban a kétmilliót alig elérő terület. . Ha nagy hazánkfia, Kőrösi- Csoma Sándor, aki 1819-ben útnak indult, hogy megkeresse az ősmagyarok nyomait, és Tibetben összeállította az első tibeti nyelvtant és szótárt, több mint száz év múlva feltámadott volna, bizony nem sok változást tapasztalt volna búvárkodásainak és szenvedéseinek színhelyén. A hatalmas hegyláncok közé ékelődve mintha megállt volna a történelem. Az időszámítás utáni VII. században fénykorát élte a ti- Jjeti királyság. Még Kína is sarcot fizetett neki. Tibetnek erős volt India felé is a kapcsolata. Onnan kapta vallását, a buddhizmus egyik megjelenési formáját, a lámaizmust. A lámaista vallás feje Buddha, élő földi megjelenése a dalai láma. A hit szerint, mihelyt a dalai láma meghal, a lelke átmegy egy csecsemőbe, aki a láma halálának pillanatában született. A megfelelő csecsemő kiválasztása ősi vallási rítus szerint történt, és történik ugyanúgy még ma is. 1720-ban Kang-Hszi hadserege bevonult Lhaszába. Tibet autonómiája megmaradt, de Kína szuverenitása érvényesült fölötte. Kína irányította a külügyeket, adót szedett, és jóváhagyta a magasabb kinevezéseket. A kínai polgári forradalom, a kínai császárság bukása más hatalmak előtt is biztató lehetőségeket nyitott, hogy Tibet felé próbálják kiterjeszteni uralmukat. A két világháború között — s már ezt megelőzően is — Anglia, a második világháború alatt és utána pedig az Egyesült Államok tanúsított fokozott érdeklődést Tibet iránt. Kína mindvégig fenntartotta igényét Tibetre, míg végre a kínai győzelmes forradalom után két évvel, 1951 májusában Pekingben egyezményt írtak alá Tibet visszatéréséről. Egyezményeit Kína és Tibet között Az 1951-ben megkötött egyezmény egyik pontja előírja, hogy Tibet területi autonómiát kap, s a kínai központi népi kormány nem változtatja meg Tibet politikai felépítését és belső közigazgatását. Az egyezmény másik pontja arról rendelkezett, hogy a központi népi kormány elismeri és tiszteletben tartja a dalai láma pozícióját, azonban 1 meg kell engednie az elűzött pancsen láma visszatérését az országba, és helyre kell állítania annak vallási és politikai jogait. A pancsen' láma a dalai láma tulajdonképpeni helyettese. Ez a helyzet már hosszú idő óta vetélkedést okozott a ,két főméltóság között. A pancsen láma elődjét még a XIII. dalai láma űzte el az országból. Meg kell jegyezni azt is, hogy a dalai lámák szélsőséges konzervativizmusa mellett o pancsen lámák a rugalmasabb irányzat és a kínai orientáció hívei voltak, aminek főleg a kínai népi forradalom győzelme után nőtt meg a társadalmi és politikai jelentősége. lenforradalmi és szabotázs cselekményektől. Az egyezmény egyik legfontosabb pontja kimondotta, hogy a tibeti területi kormány önkéntesen gondoskodik megfelelő reformok végrehajtásáról, és a kínai központi népi kormány segíteni fogja a tibeti nép gazdasági, politikai, kereskedelmi és kulturális fejlődését. Az egyezmény végső fokon biztosította, hogy a feudalizmus és babonák mocsarában élő, imperialista járszalagra vont ország lassan-lassan meginduljon a fejlődés útján. Ezt a haladást kívánta elősegíteni az a rendelkezés, mely 1956 áprilisában életre hívta a Tibeti Autonóm Terület előkészítő bizottságát. A tibetiekből és kínaiakból álló bizottság azt a feladatot kapta, hogy dolgozza ki pontosan Tibet autonómiájának tervét, és foglalkozzék a legsürgősebben megvalósítandó politikai és gazdasági reformok kérdésével. Hogy egyáltalán nem »erőszakos« és »elsietett« reformokról volt szó, azt mutatja például az a határozat, mely legalább a második ötéves terv végéig (1962.) elhalasztja a reformok végrehajtását, és akkor is csak abban az esetben tartja megvalósíthatónak, ha »megnyerték a felső réteg támogatását«. A kínai segítség ugyanakkor érezhetően megmutatkozott az ország életében. Majd kétmillió jüan értékben térítésmentesen mezőgazdasági gépekkel látták el Tibetet. 1956-ig 36 új elemi iskola nyílt meg. Igen sok orvos, állatorvos és más, kínai főiskolákon kiképzett tibeti szakeqjber kezdte meg munkáját. Megnyitották az első klinikákat és kórházakat. Hosszú utak és más fontos létesítmények épültek viszonylag rövid idő alatt. A lázadás okai Tibet békés felszabadítása és a megkötött egyezanények ellenére a tibeti uralkodó rétegek érezték, hogy anakronisztikus uralmuknak történelmileg rövid időn belül vége fog szakadni még akkor is, ha a kínai központi népi kormány nem avatkozik bele konkréten Tibet vallási és társadalmi életébe. A mindjobban felvilágosuló és a szocializmust építő kínai fejlődést látó tibeti néptömegek, jobbágyok maguk akarják majd előre vinni az idő kerekét. Már abban is kiegyeztek volna a reakció egyes fő képviselői, hogy valamiféle fejlődés meginduljon, azonban természetszerűleg nem a szocialista, hanem a kapitalista fejlődést szerették volna biztosítani. Ebben a törekvésükben pedig csak az angol és amerikai imperialistákkal való szövetkezés segíthette őket. Világos tehát, hogy ez a törekvésük találkozott, az imperialisták elképzeléseivel. akik Tibet felszabadulása után sem akarták felszámolni jól kiépített ügynöki hálózatukat. Ugyancsak megmaradtak a Kuomintang-kapcsolatok is. A szervezkedők taktikája az volt, hogy kifelé jó arcot mutattak, részt vettek az autonóm előkészítő bizottságban, látszólag egyetértettek bizonyos retokat folytató Kamba-törzs adta, melyet vallási vezetői régi életmódjuk fenntartásának és a »vallás védelmének« ürügyével a végsőkig fanatizáltak. A Kambák tevékenységére jellemzően írja a Neue Züricher Zeitung című svájci tőkés lap, hogy a tibetiek a kínaiaktól kértek védelmet »a fosztogató szabadságharcosok« ellen. A dalai láma szerepe ma még nem teljesen világos, ö is kétszínű játékot játszott-e, és felhasználva a lázadók átmeneti Ihászai betörését, csatlakozott hozzájuk, és most megkísérli elhagyni az országot; vagy pedig a felkelők erőszakkal vitték magukkal, hogy ezzel is nehezítsék a helyzet rendeződését, hiszen a buddhista tömegek hallatlan odaadással csüggnek a legfelső egyházi és világi vezetőnek tekintett dalai lámán. A dalai láma szerepe nyilvánvalóan az elkövetkezőkben nyer majd tisztázást. (Nehru bejelentette, hogy a dalai láma indiai területre érkezett Célja még ismeretlen. Szerk.) Az imperialistáii céljai Az imperialista célok már sakkal világosabbak. Az imperialista és Kuomintang-ügy- nökség segítségével kirobbap- tott lázadásnak egyik nyilvánvaló célja a népi Kína gyön- gitése. Nem kevésbé lényeges azonban az a cél, hogy a hosszú idő óta előkészített lázadás segítségével éket próbáljanak verni Kína és India közé, sőt megkíséreljék kompromittálni Kínát az ázsiai népek előtt Nem vitás, hogy a tibeti imperialista ügynökök és szövetségeseik mozgatása Kínával határos területekről történt. Ugyanakkor a vallás védelmének kikiáltott tibeti lázadást az indiai reakció felhasználja az indiai vallásos tömegek félrevezetésére. Ennek segítségével Nehrura nyomást próbálnak gyakorolni, és el akarják érni, hogy »álljon ki a tibetiek vallásának védelmében«. Ez pedig természetszerűleg az együttélés alapelveinek megsértését és Kína belügyeibe történő illetéktelen beavatkozást jelentene, amit Kína kénytelen volna visszautasítani. Ez egészében nem javítaná a két ország kapcsolatait, és objektíve az imperialisták malmára hajtaná a vizet. A harmadik célja az imperialistáknak, hogy eltereljék a figyelmet a német imperializmus és militarizmus feltámasztásáról. A »tibeti kérdés«-! állítják a világ figyelmének középpontjába, és mint egy új »magyar problémát« tálalják emberek élé. Igen jellemző, hogy még az imperialista sajtó sem merészelte kezdetben ilyen beállításban megközelíteni a problémát, hanem arról írt, hogy a tibeti konzervativizmusban és haladásellenesség- ben kell keresni a lázadás okait. Ma már azonban — mintegy az amerikai külügyminisztérium karmesteri pálcájának intésére — a tőkés sajtó rágalmazó kórusban üvölti, hogy a kínai kommunisták el akarták rabolni a tibeti nép vallását, és ezért folyik a szent háború. A kérdés megoldása A végtelen hegyek, a járhatatlan tereD lehetővé teszi, hogy egyes lázadó csoportok Az egyezmény a továbbiakban intézkedett arról, hogy Tibet külügyeiért Kína felelős, s a tibeti hadsereget beolvasztják a kínai hadseregbe, melyek így együttesen látják majd el a tibeti terület védelmét. Kimondta az egyezmény, hogy nem büntetik meg azokat a tibeti tisztviselőket és másokat, akik együttműködtek az imperialistákkal és a Kuomintang- gal, ha az elkövetkezőkben megszakítják ilyen irányú kap- Ésolataikat, s tartózkodnak elformok bevezetésével, ugyanakkor mindent elkövettek fennálló feudális privilégiumaik védelmében. A vallási fanatizmus sötétségében tartott tibeti lakosságot azzal agitálták, hogy a reformok magát a vallást fenyegetik. így igyekeztek aláaknázni a fejlődés és a reformok tömegbázisát. A felkelés katonai erejét az évszázadok óta rabló hadjárarövidebb-hosszabb ideig elrejtőzzenek, vagy nyugtalanítsanak egyes vidékeket. A fejlődést azonban, mely a világnak ezen a talán egyik legjobban elhagyatott, legsötétebb részén is megindult, nem tudja semmi sem feltartóztatni. A feudalizmus feloldását Tibetben ma már nem a tőkés rendszer, hanem a szocialistám fogja biztosítani. )
