Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-01 / 76. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Szerda, 1959. április 1. Csak a segítő kés hiányzik A csornai KISZ-szervezetet eddigi munkája alapján az el­sők között emlegették a kapos­vári járásban. A szervezet március 25-i taggyűlésén azon­ban kiderült: az utóbbi hetek­ben felborult minden, a megér­tést civaíkcdás, az egységet szervezetlenség váltotta fel. Szakadás állott be a fiúk és a lányok között, sőt a lányok is több táborra széledtek. Hol van a hibák gyökere? Sokáig nem volt semmi baj a fiatalokkal; igaz, a pártszer­vezet állandóan segítette, tá­mogatta a KISZ-szervezetet. Azonban az utóbbi hetekben elmaradt a segítség 9 s ez okozita a kiszesék szét­húzását. Elsősorban maga a vezetőség járult hozzá erély- telenségével, határozatlanságá­val a bajok elburjánzásához. Legutóbbi taggyűlésükre a kiszesek meghívták a párttit­kárt, a tanácselnököt, de egyi­kük sem jelent meg, s mást sem küldtek maguk helyett. Pedig de elkelt volna az ő ►"helyszíni« segítségük! Csíky Gergely: Buborékok című színművét kezdték nem­régiben próbálni a fiatalok. Vita kezdődött a szerepek ki­osztása körül. Csak nagy ne­hezen akadt a nyolc női sze­repre hat vállalkozó; két lányt az attalai iskolától kellett köl­csönkérni. Megkezdődtek a próbák: hol a fiúk, hol a lá­nyok nem jelentek meg azo­kon. A Buborékok előadása azért hiúsult meg, mert a fiatalok elkeseredtek a sok bosszúság miatt, hogy egy próbára sem érkezett meg 40 ÉVE TÖRTÉNT i Olyan kapukat nyitott ki a j Tanácsköztársaság oktatá­t sl rendszere, melyeket szá­í zadok nagy egyéniségei ♦ döngettek eredménytelenül. Elkülöníteni a vallást és ok­í tatást, azaz kivenni az egy­ház kezéből az iskolákat. Mindkét fél tudatában volt, ♦ hogy az ideológiai nevelés monopóliumának kérdése 1 ez — tehát alapjában véve « létkérdés. De tudták azt is a tanácshatalom tisztségvi­selői, hogy ez nem megy j simán. Erről szól a So­mogyvármegye 1919. már­cius 30-i számában megje­lent vezércikk, melyből az alábbiakat idézzük: ♦ »A kaposvári Munkásta­i nács tagnap kimondotta, Í * hogy nem tűri meg, hogy a vallást az iskolában tanítsák, t hanem gondoskodjanak róla l a felekezetik, hogy ezt a ♦ tisztám belső ügyüket hol és t hogyan intézzék el. Mintha t látnám, hogyan megy a Val- ♦ lás ütött sebét mutogatva | végig a vármegyén, a váro- i son szánalmat és hangulatot I aratni azok között, akik még | ma is alusznak... | Takarjátok be műsebeite­i keit ál misere cordianusok. ♦ Nem a vallásban ütött sebet | a szocializmus, hanem mind- i össze csak annyit tett, hogy j kicsavarta kezetekből lellci- ♦ ismeretlen fegyvereteket, ki- X tépte imakönyveitekből azo- I kát a lapokat, melyekre po- * litikai hitvallástok voltak j följegyezve. í A szocialisták senki vdl­i láséhoz nem nyúlnak. A • vallás mindenkinek a legma- ♦ gánosabb ügye, a legbensőbb i ügye... t ... Most, hogy a vallás ki­| vonult az iskolákból, a tanító ♦ is megszűnik vazallusa lenni t az egyház »szolgájának«. ♦ Lehull a felekezeti tanítók ♦ kezéről a bilincs, melynek ♦ láncait a pap tartotta kezé- t ben, s oda vezette véle a ta- j nítót, ahova akarta«. Egy régi lap mindenkor sok érdekességet tud mondani kései olvasójának, egy ki­csit felnyitja előtte a mul- tat, a letűnt hétköznapok világát. Ha ilyen igények­kel pergeti a ma embere a 40 évvel ezelőtti Somogy- vármegyét, és főként nem arra kiváncsi, hogy a kül- és a belpolitikai események közül melyik volt jelentő' sebb mondjuk éppen már' cius 29-én, 1919-ben, hanem a minden újságok legiga­zibb rovatához, a hírekhez lapoz, akkor azt látja, bogy a híreknek szánt esemé­nyekben is más volt a vi­lág. Míg azelőtt minden kü­lön értesítést helyett közöl­ték, hogy X. Micikét elje­gyezte Y. Frigyes, s hogy városunkba érkezett gróf Kitudjakicsoda, március 21-e után a napihir is más­ról beszél. Arról, hogy eb­ben az országban nagyon nagy átalakulás ment vagy megy végbe. íme, kettőt ki­ragadunk a negyven évvel ezelőtti újságból: az összes szereplő. A legtöbb­ször épp azok hiányoztak, akik nem dolgoztak sehol, s a leg­jobban ráértek volna. Sajnos, hozzájárult ehhez a kudarchoz a fiataloknak az a helytelen szemlélete is, hogy ►►miért ép­pen én szerepeljek, miért ép­pen én járjak el pontosan a próbákra«. A bajokat mindjárt jelentke­zésükkor kellett volna kiirta­ni. De ki tette volna ezt meg? A KISZ-vezetősége gyengének bizonyult erre. A kultúrotthon igazgatója se tudta a fiatalo­kat kellőképpen kordában tar­tani. Novak Lajosné peda­gógus, aki ugyan szeretettel foglalkozik a fiatalokkal, ma­ga is olyan hibákat követett el, amelyekkel csak olajat ön­tött a tűzre. Előfordult, hogy a fiúk gyermekes csínjein megharagudva ledobta a sze­repkönyvet, és otthagyta a próbát. Igaz, akad egy-két rendbontó a kiszesek között, 1 de meg lehetne őket nevelni, f Ehhez Í több megértésre, nagyobb türelemre lenne J szükség. ♦ A fiatalok közt beálló sza­kleadást az is segített előidézni, ♦ hogy a színdarabot betanító • pedagógusnő, a kultúrotthon * igazgatója nem volt tekintettel fa kiszesek életkorára; játsza­cÁz ál ember ka&áeja — Makarenko halálának évfordulójára — Húsz évvel ezelőtt, 1939 áp­rilis 1-én halt meg a marxista pedagógia egyik legkiemelke­dőbb művelője: Anton Szemjo- novics Makarenko. Ma már szülők és pedagógusok előtt egyaránt természetes, hogy életműve a mi nevelői mun­kánk segítője is. Halála évfordulóján néhány nagyon időszerű gondolatát elevenítjük fel. Hosszú gya­korlati munkássága alatt ala­kult ki az a tudományos meg­győződése, hogy a nevelés — végezze azt pedagógus vágj' szülő — politikai hitvallás. Sa­ját életét és munkásságát is annak tekintette. Vallotta, hogy a nevelés és politika el­választhatatlan egymástól. Hogy milyen embereket neve­lünk, az szerinte nem a mód­szereken múlik, hanem világ­nézetünk jellegén, politikai ál­lásfoglalásunkon. »-Azt tar­tom — írja egyik elméleti munkájában —, hogy a neve­lés a pedagógus politikai hit­vallásának kifejezése, tudása csak kisegítő eszköz«. Egy má­sik tanulmányából világossá válik, hogy a nevelés elméle­te gyakorlati célok felé irá­nyuló tudomány. »Nem nevel­hetjük vaktában az embert, nincs jogunk nevelni, ha nem állítunk magunk elé politikai célt«. E sorok olvasásakor ne sér­tődjenek meg a pedagógusok. Makarenko nem becsülte le szaktudásukat, a gyermek megismerésének fontosságát. Művei ötödik kötetében olvas­hatjuk örökségének azt a ré­szét, amely a legtömörebb for­mában tartalmazza azokat a törvényszerűségeket, amelye­ket a gyakorlat, a tapasztalat alapján szűrt le. Kevés olyan pedagógus akadt, aki annyit foglalkozott módszertani kér­désekkel, aki annyira ismerte volna a gyermekkor sajátossá­gait, mint ő. Azt vallotta, hogy ►►az egyént tulajdonságai, haj­lamai és képességei szerint a leginkább neki való irányba tereljük«. De Makarenko a módszereket, az eszközöket is a politika által meghatározott nevelési cél szemszögéből vizs­gálta. Igen fontosak e gondolatok, hisz az ellenforradalom évé­ben a balatonfüredi pedagó­gus konferencián a revizioniz- mus egyik megnyilvánulási * ex cictAuiata, jcuooa­™d£k ''éní.en1t dozásukat azonnal rendetlen- | segnek kiáltották ki, es esze-» | rint ítéltek. Ha a pártszerve- f ; zet nem hanyagolja el az * Í í utóbbi időben a KlSZ-szerve- zettel való foglalkozást, mind­ez nem következhetett volna 1 í ♦ A helyzetet tovább bonyol í-' | tóttá, a szakadást elmélyítet- | te, hogy a tanítónő kiválasz- { tott négy lányt a kiszesek kö- ? zül, és külön műsort tanított l be velülk. Ezen a többi lány {és fiú megsértődött. A fiato-' — Megalakult a forradalmi néptörvényszék. Somogy vár­megye direktóriuma tegnap megalakította a forradalmi néptörvényszéket. A néptör­vényszék tagjainak jegyzékét fölterjesztették Budapestre Rónai Zoltán igazságügyi népbiztoshoz. A kinevezések leérkezte után a forradalmi néptörvényszék azonnal megkezdi működését. — A tanoncok járjanak iskolába. Kaposvár város népbiztosához jelentés ér- $ ►lók neveléséről a tanácselnök, fis lemondott. Vasárnapra csak^ 1 * kultúrműsort engedélyez, bált > nem, mondván, hogy a fiatalok J fegyelmezetlenek. Az ilyen „ intézkedés inkább taszítja, {mint vonzza az ifjúságot, s ha {saját falujukban nincs bál, ♦ elmennék a szomszéd köz- j ségbe. i f Sürgősen I cselekedni kell tehát Csornában. Amint a I KISZ-szervezet eddigi mun-í __ kájával bebizonyította, képes i kez^T“ró!a7 hogy' ä'tanonc- * eredményeket felmutatni, hal tartó iparosok nem engedik {-,0 kezekben van az ifjúsági tanoncaikat az iskolába. A |««W ha mincenka összefog, est városi népbiztos nyomatéko- ;seglt a Eszeseknek. Pillanat-\ san figyelmezteti a tanonc- fnyilag hullámvölgyben van aj tartókat, hogy a tanoncokat f csornai szervezet egy lökéssel J pontosan küldjék iskolába, {azonban kikerülhetnének belo-J mert ellenkező esetben az i\e- E?t « lökést gyors segítség J iparkihágási törvény teljes {formájában a partszervezetnek szigorával jár el velük »kell megadnia. Ha a KTSZ- szemben. Akiken még ez {vezetőig határozotton _ fellep, sem fog, azoktól egész egy- ja széthúzást újra egység, a szerűen elveszik az ipargya- {Civakodast megertes valtja fel. koriás jogát. * Lajos Géza Szikra János: Zs. Kovács József társaival tönben. (Olaj.) beszélget a bőr­irta •• 'lciídm§ij(iT-gy tóttá a rektor zárkózottsága, na a segítségére. Férjével pe­es panaszos hangon kérlelte. dig hitesse el, hogy Ciskra Ká- — Tisztelendő atyám! Miért roly belügyminiszter és az El­gondolja, hogy én, az ön húsé- ső Osztrák Takarékpénztár fő- ges híve, nem segíthetek? Mi- ügyésze szívesen venné, ha 17. Kimeszelték az odút, ágyat és más bútort állítottak be, befedték a szennycsatorna nyílását, mely mostanáig nyit­va volt, egyszóval lakájos kü­löncellát varázsoltak a szörnyű börtön helyére. A rektor meg volt elégedve. További buzgalomra intette a szorgoskodókat, akik halálosan féltek a hatóságoktól. S utalt arra is, hogy milyen veszély fenyegeti azokat, akik nehéz időkben nem tartják be lelki atyáik utasításait. Megtudakolta, ki érintkezett legtöbbet Jovittával. Krisztina nénére nem volt kíváncsi, mert az nem beszámítható. Nagyon érdekelte azonban Ágota nővér, aki jóbarátság­ban volt Jovittával. Felkeres­te cellájában, és közölte a ré­mült teremtéssel, hogy a köze­mert éppen ebédhez készült, mikor az érsek hívatta. Még­sem érzett éhséget. Baxyorski páter elemében volt. Útját a posztócsarnok felé vette. Az épület kőcsipkézete úgy hatott az esti homályban, mint egy faragványokkal dí­szített hatalmas ékszerdoboz. A posztócsarnokkal szemben gott, ha jönni látta. Most is elébe sietett és kezet csókolt a papnak. A harminc év körüli, feltű­nően szép asszony egész lé­nyéből kihívó érzékiség sugár­zott. Királynői termete, karcsú dereka, telt keblei voltak, ame­lyeket a mélyen kivágott ru­ha kissé látni engedett. Dús egy előkelő ízlésre valló, bol- fekete haja csigákban omlott tozatos polgári ház állott. Itt vei szolgáltam rá a bizalmat­lanságra? Baworski várta ezt a szem­rehányást. Kétkedőén csóvál­ta a fejét, s csak hosszas un­szolásra beszélte el, hogy mi­lyen aljas támadás készül az egyház és a hit ellen Krakkó­ban. Katalin fogadkozott, hogy ö mindent hajlandó megtenni, még a vértanúságot is vállal­ja, ha ezzel segíthet. — Akkor utazzék holnap reggel Bécsbe asszonyom — szólt a rektor. — Ön lesz ügyünk bécsi mentőangyala. A li napokban nagy szüksége lesz rá Krisztusnak, s hogy ebben amilyen csak egy a dologban bővebben beszól társadalmi állását majd vele. Már beesteledett, amikor a kolostort elhagyta. Egész nap nem evett egy falatot sem. lakott a gazdag Melsztinski Szaniszló bankár. A rektor so­kat járt hozzájuk, mert atyai barátja volt a bankár felesé­gének, Katalinnak. Katalin va­lami természetfeletti erőt tu­lajdonított Baworskinak, aki valósággal megbabonázta öt. Minden ügyes-bajos dolgát megbeszélte vele, nem volt olyan rejtett titka, amiről a rektor ne tudott volna. Kata­lin mélyen vallásos volt, mint vagyonát, féltő asz- szony lehet. A rektor előtt éj­jel-nappal nyitva volt a ház kapuja. Katalin arca felragyo­vállaira, duzzadó karminvörös császárvárosban felkeresi a ajka gyakran húzódott mosoly- család régi barátját, Golu­ra. Csillogó barna szemével élénken, olykor — különösen a rektor jelenlétében — ábrán­dosán nézett Baworski a férje után ér­deklődött, de az éppen Becs­ben tartózkodott üzleti ügyben. Az asszony leste a rektor min­den szavát, az meg úgy tett, mintha látogatása most a férj­nek szólna, és letörné, hogy nem találja otthon. Katalin faggatta, mi járatban van, mit chowiski Agenor grófot, a volt helytartót és exbelügyminisz- tert. ö két évvel ezelőtt mint arisztokrata kiszorult a »pol­gárminisztériumból«, és nem nagyon szíveli a liberálisokat. Úgy tudom, hogy a gróf nem­csak az ön férjével, hanem Giskra belügyminiszterrel is szoros üzleti kapcsolatokat tart fenn. Az a tény, hogy a bel­ügyminiszter liberális, nem za­varja ezt a kölcsönös jóvi­akar a férjétől. De a rektor szonyt. Megkéri a grófot, hogy mélyen hallgatott, s csak any- mutassa be önt Giskra belügy- nyit árult el, hogy nagyon miniszternek, mert férje nagy­fontos ügyben szeretett volna szabású pénzügyi műveletekbe beszélni vele. Az asszonyt bán- óhajt kezdeni és szüksége vol­újonnan alapítandó részvény- társasága céljára a maguk bankházából nagyobb összegű kölcsönt kaphatna tisztes ka­mat ellenében. Ha a férje meg­hozza ezt az áldozatot, közölje ezt a belügyminiszterrel, és Goluchowski gróffal. A fel­ajánlott összeget majd juttas­sa el a miniszterhez. Látogatá­sa alkalmával említse meg ne­ki, hogy ezt az összeget buzgó katolikus férje az egyház köz­benjárására adta. Ugyanakkor tájékoztassa a belügyminisz­tert a krakkói ügyről, és kér­je magas támogatását. Legyen nyugodt, a miniszter megérti, hogy p^~rt juttattunk neki pénzt, hogy segítsen ennek a botránynak az elsimításában. Jó lenne a belügyminiszter révén kapcsolatot találni dr. Herbst igazságügyminiszterhez is. Ez az úr sajnos túlságosan liberális, nem lesz könnyű megnyerni ügyünknek. Pedig, ha perre kerülne sor, az ö jó­akarata a mi oldalunkra bil­lentené az igazság mérlegéi. Katalin asszony csillogó szemmel hallgatta a rektor ter­vét. — Lelkiatyám, én mindent megteszek. Biztos vagyok ben­ne. hogy ügyünk r" ízni fog. — Folytatjuk — I formája éppen a módszerek fontosságának hangsúlyozása volt, úgyhogy közben a neve­lés politikumát, nevelésünk kommunista célirányosságát elfelejtették, sőt egyesek — akik hangadók voltak — nyíltan megtagadták. Makarenko érté­kes útmutatást ad a módsze­rek tanulmányozására is, és segít bennünket szembeszállni minden olyan törekvéssel, amely a módszer istenítése és a gyermekek tanulmányozás ürügyén politikamentessé, s éppen ezért velünk szemben­állóvá tenné pedagógiánkat. Mi, pedagógusok Makaren- kót mint a közösségi nevelés elméleti és gyakorlati megva­lósítóját ismerjük leginkább. A közösség szervezésében ér­tünk is el eredményeket. Az ellenforradalom ezen a téren is támadott és igyekezett visz- szaszorítani a közösségi neve­lés eszméit, meg is bontotta alakuló vagy már kialakult közösségeinket. Ne csak hivat­kozzunk, hogy ismerjük Ma- karenkót, hanem fáradhatat­lanul, mint ő, építsük tovább közösségi nevelésünk eredmé­nyeit. Valljuk Makarenkóval együtt, hogy a kommunista em­ber nevelésének alapja a szo­cialista forradalom, hogy a nevelés csak akkor segíti élő a társadalom fejlődését, ha megszervezi a családban, is­kolában, ifjúsági szervezetben a szocialista átalakulás előre­mutató irányát, Makarenkónál a nevelés nem egyszerűen a gyermekre való ráhatás, ha­nem szervezés — a gyermek és a nevelők Setének meg­szervezése, az iskolai közösség és a pedagógusközösség kiala­kítása. Csak a szocialista ala­pon szervezett közösség ala­kíthat ki a gyermekben kom­munista tulajdonságokat, és fejlesztheti ki azt az ellenálló erőt — amire napjainkban mind nagyobb szükség van —, amely megvédi a gyermeket az elmaradottabb környezet ne­gatív hatásaival szemben. Ilyen nevelő közösség csak ak­kor alakulhat ki, »ha a tanár az iskolában, a közösségben él. ha számára az iskola érdeke áll az első helyen, saját osztá­lyának érdeke a második he­lyen s a maga személyes ér­deke, tanári sikere a harma­dik helyre szoruld. (Makaren­ko.) Gyorsabban kell előrehalad­nunk, az eddigieknél jobban kell igyekeznünk olyan embe­reket nevelni, akik képesek az elmaradottság, a visszahúzó erők ellen harcolni az előre­haladásért Ehhez a politikai céloknak megfelelően kell szervezni a gyermekek közös­ségi életét mert csak így nyújthatunk számukra a vi­lágnézet alakításához szüksé­ges tapasztalatokat. E munká­ban is segít bennünket Maka­renko, aki tanítja, hogy »a tu­datnak a tapasztalat erős bá­zisára kell felépülni, hogy az oktatás tartalma és a gyermek tapasztalatai között ellentét ne legyen«. Munkánk során mennyire nem vettük kellően figyelembe e tanítást! Ezért kínlódtunk éveken át nevelő­munkánkkal, pedig rendelke zésünkre állt az a marxist, neveléselmélet, amelyet job­ban kellett volna ismernünk, amelyből munkánkhoz bátrab­ban kellett volna merítenünk. Makarenko pedagógiájából eddig főként a család és az iskola kapcsolatának szorossá tételére adott elveket valósí­tottuk meg. Halála évforduló­ján gondoljunk arra is, hogy Makarenko példát adott, ho­gyan kell a marxizmus—leni- nizmus elméletét dogmatiz- mustól mentesen alkalmazni a pedagógiában. Munkája pél­dázza, hogy a kommunista ne­velés tudománya csak a mar­xizmus—leninizmus elvein épülhet fel, és az ellenforra­dalom által óhajtott »politika­mentes:« pedagógiával közös nevezőre soha nem hozható. Ne csak valljuk magunkat Makarenko ismerőinek, ha­nem szívleljük meg pedagó­giai tanításait, olvassuk, for­gassuk műveit, hogy nevelő­munkánk — amely egyben po­litikai hitvallásunk — pozitív legyen. Kocsi»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents