Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-30 / 100. szám

Mindenkit érhet baleset le­gyen tehát minden háznál kis háztartási men tófelszerelés egy kisebb hordozható, füles ládikában, melyet mindig egy helyen tartunk. A ládikában legyen: 1 jódiivegeeske, 3—6 fiola Hoffmann-csepp, 3 háromszögletű kendő, 6 biztosító tű, 1 olló. 3—6 darab 5, 8, 10 centimé­MENTŐ­LÁDA Képek a falon Sok olyan lakásban jártunk már, ahol a fényképek uraltak minden helyet. Fényképek a falon, az asztalon, a pohárszé­ken, a szekrény tetején, szó­val mindenütt, és az egész la­kásban egyetlen jó festmény volt, az is eldugva, sötét he­lyen. Ne tegyünk fényképeket a falra, ne tömjük meg vele a lakás bútorait sem. A kevés mindig több, mint a sok. Ha nem engedhetjük meg ma­gunknak, hogy márkás fest­ményünk legyen, inkább egy kép legyen a falon, de az mű­vészi legyen. A fényképek he­lye a fényképalbum. Csak a legkedvesebb kép maradjon elöl az íróasztalon vagy a fek­vőhely melletti asztalkán. A képek elhelyezéséről is kell néhány szót írnunk. A ké­pek a falon vagy szimmetriku­sak vagy aszimmetrikusak le­gyenek. De ne keverjük a ket­tőt. Erőlködésünkkel, amely- lyel feltétlen szimmetriára tö­rekszünk, csak megbontjuk a környezet összhangját, és a képek nem érvényesülnek kel­lőképpen. Az sem mindegy, hogy a kép milyen keretbe kerül. Szé­les, aranyrámájú kép legtöbb­ször nem illik a modem la­kásba. Modern bútorokhoz ará­nyos keretvastagságú, színes, ezüst vagy nyers ráma való. Komoly tárgyú képekhez meg­felelő díszes keret illik, de nem tehetjük sötétre pácolt keretbe a világos pasztellképe­ket. Művészi érzék nemcsak a képek kiválasztásához, hanem elhelyezésükhöz is kell. Azért nézzük meg jól, hogyan he­lyezzük el a szoba összhang­jának emelésére azokat. Mit kell tudni a mandulákról? Napjainkban sokszor hallani mandulaműtétekről. Vannak, akik szinte követelik azt, úgy vélik, minden bajuktól egy csapásra megszabadulnak, ha mielőbb kivetetik. A tisztán­látást ebben a kérdésben sok­szor befolyásolják olyan té­nyezők is, amelyekről vagy semmit sem beszélnek, vagy nem mutatnak rá helyesen az igazságra. Kétségtelen, hogy a leggya­koribb torokbetegség a man­dulagyulladás. Előidézői kü­lönböző baktériumok. Ősszel, és ilyenkor tavasz- szal a változékony időjá­rással betegszenek meg so­kan. A kisgyermekek leggyakrab­ban a heveny mandulagyulla­dásnak. azt a formáját kapják meg, amikor mindkét mandula duzzadt, vérbő, s lobosak az úgynevezett elülső garativek is. A nyakon duzzadt nyirok­csomókat lehet felfedezni. Súlyosabb mandulagyulladá- sok esetén a mandulák felüle­tén szétszórtan színes, gom- bostűfejnyi fehéres-sárgás, fe­hér vérsejteket tartalmazó csa­pok tűnnek át. Ez a tüszős mandulagyulladás. A váladék- csapbk a mandulák felszínén össze is folyhatnak, kisebb-na- gyobb halványsárga színű, könnyen letörölhető lepedőket alkotnak, amelyek a mandula határait nem haladták túl. A gyulladást mindig meg­előzi a levertségérzet, fej­fájás, izom-végtagfájások, valamint a legjellemzőbb tünet, a nyelési fájdalom. A gyulladás súlyosságával összefüggő láz a 40 fokot is elérheti. Általában az ötödik nap>on leesik a láz, a tünetek visszafejlődnek. Ha ez nem következik be, akkor specifi­kus gyulladásra vagy szövőd­ményre kell gondolnunk. A heveny mandulagyulladást nem tarthatjuk egészen ve­szélytelen betegségnek. Közép­fül-folyamatot okozhat, vagy csinos modell Fehér szövetből vagy vászon­ból készült egyenes vonalú ru­ha, bevarrott ujjakkal. A rá­tűzött nagy zsebek rojtozott díszítésűéit, a környező mélyebb szövetek­ben tályogot idézhet elő. A gennyes mandulagyulladás tá­volhatásként vese-, szív- vagy izületi gyulladást okozhat. Ki kell még térni a csecse­mőknél és kisgyermekeknél gyakran fellépő garatmandula- gyulladásra is. Sokszor magas lázzal járhat. Az orrüregben és a garatban nyálkás, gennyes váladék észlelhető. Sokszor nyitott szájjal lélegzenek az ilyen gyermekek, és jellemző­jük az orrhangon való beszéd. Gyakori szövődményként kö­zépfülgyulladás léphet fel. Az eddig ismertetett elvál­tozások. ha szövődménymente­sen gyógyulnák az általános orvosi beavatkozásra, további tennivalót nem igényelnek. A több éven át végzett, igen nagyszámú vizsgálatok és meg­figyelések azt bizonyítják, hogy a manduláknak nagy sze­repűit van a szervezet védeke­zése szempontjából. A mandula nem rosszindu­latú daganat, melyet »lin­den körülmények között ki kell venni. Lelkiismeretes vizsgálat alap ján engedjük csak a műtétet elvégezni a következők alap­ján. 1. Évente többször (három­négy) ismétlődő gennyes man­dulagyulladás esetén. 2. A heveny 'mandulagyulla­dás, ha más betegséggel szö­vődik (pl. szív-, vese- vagy izületi bántalom). 3. Ha a bel-rheumatológus vagy szemész gócfertőzésnek jelöli a mandulát. 4. Olyan nagymértékben megnagyobbodott mandulák esetén, melyek főleg gyerme­keknél légzési és nyelési za­varokat okoznak. 5. Amikor a baktériumVizs- gálat diphteria bacilusgazdasá- got mutat ki. Általában ezek a műtétet kö­vetelő elváltozások, de meg kell jegyeznünk, hogy vannak időszakok, amikor nem lehet vagy egyenesen veszélyes a műtét elvégzése. Ezek közül megemlítjük a heveny mandulagyulla­dást, a felső légutak gyul­ladásos állapotát, a járvá­nyos gyermekbénulás idő­szakát. Ugyancsak helytelen az inf­luenzajárvány idején is a mű­tét elvégzése, vagy ha a szer­vezet más betegség miatt le­romlott állapotban van. Az ismertetett megfontolá­sok alapján a műtétet csak az elvégzett labpratóriumi, EKG és mellkas-röntgen után vé­gezhetjük el. A műtéteket kisgyermekek­nek (általában 10 éves korig) altatással, felnőtteknél tokéje­ÖTLETEK régi ruhák felhasz­nálásához Ha van egy kis időnk, és gondosabban áttekintjük ru-l határunkat, mindig akadunk olyan ruhadarabokra, amelyek­nek az anyaga még jó, de már a djvat követelményeinek nem felelnek meg. Ilyenkor gon­dosan mérlegeljük, miből mát lehetne félhasználni. Divatosabb vonalú ruháknak a felfrissítése nem nagy gond. Uj gallérral vagy szép kis tű­vel, gyönggyel, színes sállal változatossá tehetjük a ruhát. A szoknya divatos, ha szűk szabású, de akkor is, ha bő­vebb. Nagyobb gond a régebbi, rövidebb szoknyáknak az át­dolgozása. A rövidebb szoknyát meghosszabbíthatjuk csipőrész megoldással vagy átszabhatjuk kötényszoknyának. Ezt a for­mát régi szűk kabátból is jól át tudjuk szabni. Mi legyen azokkal a ruhák­kal, amelyek jobban elhordot­tak, de azért van olyan hasz­nálható részük, amit fel lehet­ne használni? Ezeket gyermekruháknak használjuk fel. tes érzéstelenítessel végzik. Műtét után 3—5 napos kórháza és további kb. egyhetes otthoni kezelés szükséges. Ma már a betegség megelő­zése a fő cél, ezért szükséges, hogy kellő időbeji forduljunk orvoshoz, akinek szaktudósá­val és segítségével elkerülhet­jük a súlyosabb szövődménye­ket, és biztosíthatjuk a gyors gyógyulást. Gyermekek háztartási iskolája Egy párizsi óvodában 3—« éves gyermekek számára háztartási Is­kolát rendeztek be. A tanfolyamon 300 gyerek egeszen komoly formá­ban tanulja a sütés-főzést, moso­gatást, krumpllhámozást, tűzrakást és mosást. Egy külön teremben ap­ró ágyakat helyeztek el, és ezek­nek segítségével megtanítják az Idősebbeket, hogyan kell este le­fektetni a kicsinyeket. Mondanunk sem kell, hogy a tanfolyam rész­vevőinek zöme munkáscsaládok gyermekeiből kerül ki, akiket úgy látszik. Franciaországban nem le­het elég korán megtanítani arra, hogy az élet mindennapi terhét vállalják. FEHÉR RÚZS Párizsban a divat legújabb vívmányai a kozmetikában is jelentkeznek. Április első napjaiban jelent meg a szé­pészeti cikkeket árusító üz­letekben a legújabb újdon­ság: a fehér rúzs. A francia nők többé nem a tompja, sö­tét színeket vagy a rózsaszínt keresik rúzsban, hanem jel­szavuk: kecses száj — csillo­gó száj. Az új. fehér rúzst ugyanis csak felső fedőréteg­ként használják, mert fénye­sen csillogóvá teszi az alsó rétegként használt "közönsé­ges« színes rúzst. teres szélességű, 5 méter hosz- szú kötőcsomag, 3 darab 10 grammos vatta- csomag, 1—1 darab negyed méter és fél méter nagyságú steril gézt tartalmazó csomag, 1 nagy tubus vazelin, 1 elsősegélynyújtás módját leíró könyvecske. A jódot a seb környékének fertőtlenítésére használjuk. A Hoffmann-cseppet tartal­mazó fiola végét kendőbe fog­va letörjük, és tartalmát fél pohár vízbe töltve a nem esz­méletlen, de hirtelen rosszul lett egyénnel megitatjuk. A háromszögű kendőt pólya helyett használjuk kéz. fej bekötésére. A biztosító tő a kötés meg* szilárdítására szolgál. Az ollót a pólya saétvágasá* nál használjuk. A kötözőcsomag felbontása után a pólyát addig göngyölít* jük, amíg piáraaszerií sebfedő* része szabaddá lesz. Ezt azon­nal a sebre erősítjük, és a pó* lya többi részével a sebre köt­jük. A vatta és géz nagyobb égé­si és feknart sebek fedésére szolgál. A vazelin-tubust is égési és felmart sebeknél használjuk. Nyomással kenjük a gézre a kellő mennyiséget. Elsősegélynyújtó könyvecs­kére mindenkinek szüksége van, hogy kétely esetén gyor­san utánanézhessen a legjobb megoldásnak. A mentőláda különösen ott fontos, ahol nincs mindig kéz- és láb- nél mentőszolgálat vagy or­vos. ß TAVASZI ÉTELEK A téli főzési gondok után valóságos megváltás a házi­asszonynak a kora tavasz, amikor megjelennek az első zöld­ség- és főzelékfélék a piacon. Nemcsak azért örvendetes ez, mert a friss, vitamindús ételekre az egész családnak szüksé­ge van, hanem azért is, mert változatossá tehető az étrend a tavaszi zöldség- és főzelékfélékkel, azaz kevesebb a fejtö- rés, jobb a koszt. Egyelőre a salata, a spenót, a sóska uralják a piacot és az étrendet. De azt nem minden háziasszony tudja, hogy ezekből is sokkal többféle ízletes ételt lehet készíteni, mint ahogyan az nálunk általában szokásos. Az alábbiakban né­hány receptet, adunk a kora tavaszi zöldség- és főzelékfélék változatos elkészítéséhez. SOSKALEVES TOJÁSSAL Hozzávalók: 15—20 deka sóska, 3 deka zsír, 1 kanál liszt. 1 kanál tejföl, csipetnyi cukor, 4 tojás. A sóskát száraitól és a vastag erektől megtisztítjuk, és jól meg­mossuk. A megforrósított zsírhoz hozzáadjuk a sóskát, megsózzuk, és fedő alatt addig pároljuk, míg pépszerű lesz. A lisztet a tejföllel összekeverjük, a szüks'éges vízzel felhígítjuk, a sóskára öntjük, és jól felfőzzük. Négy egész tojást egyenként óvatosan a levesbe en­gedünk, és a tojásfehérje megal- vadásáig főzzük. ízlés szerint cuk­rot adunk hozzá. SPENÖTLEVES Hozzávalók; 20 deka spenót, 2 deka zsír, 3 deka liszt, 1 tojássár­ga, 1 kanál tejföl, citromlé. A gyenge spenótot megmossuk, nyersen megvagdaljuk, és forró zsírban, kevés sóval fedő alatt pu­hára pároljuk. Amikor zsírjára sül, liszttel lehintjük, először hi­deg. aztán meleg vízzel felenged­jük, jól felfőzzük, és tojássárgára, tejfölre tálaljuk. Pár csepp cit­romlével ízesítjük. Tetejére pirított zsemlekockákat szórunk. Ellopták a Gretna Green-i üllőt A Gretna Green-i kovácsmű­helyből, ahol valaha if jú párok szülői engedély nélkül köthet­tek házasságot, ellopták az im­már muzeális értékűvé vált hí­res üllőt, amely felett közel öt­ezer fiatalkorú szerelmespár mondta ki az »igent«. A nevezetes üllő két évtized óta már csak muzeális értéket képvisel, mert 1940-ben tör­vényileg megtiltották a Gretna Green-i kovácsnak az esketést. SPENÓTOS PALACSINTA Hozzávalók: 4 tojás, 10 deka liszt, 3 deci tej, 25 deka spenót, 8 deka zsír, 2 kanál tejföl, 2 deka reszelt sajt. Egy tojással, 10 deka liszttel és tejjel rendes palacsintatésztát ké­szítünk. A spenótot forró sós víz­ben megfőzzük, áttörjük, és a pa­lacsintatésztához keverjük. Pala­csintákat készítünk belőle. Hárem tojásból, egy kanál tejföllel hígít­va, 3 deka zsírban gyenge rántot­tét készítünk, ezzel a palacsintá­kat megkenjük, összesodorjuk, be- zsírozott tűzálló tálba rakjuk, tej­föllel meglocsoljuk, és tíz percre sütőbe tesszük. Tálaláskor a tete­jét megszórjuk reszelt sajttal. SALAT AFÖZELÉK Hozzávalók: 4 közepes fej saláta* 3 deka zsír, 4 deka liszt, 1 deci tejföl, kapor, fokhagyma, ecet, só, cukor. A jól megmosott salátákat négy­felé vágjuk, és forró sós vízben puhára főzzük. Világos rántással berántjuk, kaporral, fokhagymá­val, ecettel, kevés cukorral ízesít­jük. Tejfölt öntünk hozzá, és az első buggyanásig forraljuk. PARAJFELFUJT Hozzávalók: 40 deka paraj, 5 de­ka vaj, 5 deka liszt, 2,5 deci tej* 3 tojás, 3 deka reszelt sajt. A parajt megfőzzük, és szitán áttörjük. A vajjal, liszttel és a tej­jel sűrű fehérmártást készítünk. A kihűlt mártáshoz hozzáadjuk egyenként a három tojássárgát, az áttört parajt, a reszelt sajtot és a tojások felvert habját. Formába töltjük, és forró vízben 40 percig főzzük. Tálra kiborítjuk, és fej föl­lel vagy gombamártással tálaljuk. flij.mntktkník A sündisznó és a nyúl Élt egyszer egy sündisznópár. A sző- rlőskert közelében laktak, és odajártak lakmározni a finom, jó szőlőből, ribizli- ből, almából, dió­ból. Szívesen járo- gatott oda a nyúl is. Ez nem is lett volna baj, mert hisz any- nyi volt ott az enni­való, hogy jutott ne­ki is bőven. Hanem a nyulat mindig za­varták a vadászok, és a sündisznópár emiatti félelmében bizony, napokig meg sem merte közelíteni a szőlőskertet. Gon­dolták, hogy ezen segítenek valahogy, összedugták a . fejü­ket, és kieszeltek egy haditervet, hogy mit, azt most nem árulom el, a végén majd meglátjátok. Elég az hozzá, hogy egyszer a nyulat a vadászok nagyon megzavarták, és ki­felé szaladt a szőlő­ből. A sündisznóék felé menekült. Meg­állította a sündisznó: — Hova szaladsz, nyúl koma? Állj meg egy pillanatra, hisz úgy ki vagy fá­radva, hogy alig pi- liegsz már. — Hegyi békén, kedves sündisznó pajtás. Hogyne vol­nék kifáradva,1 ami­kor a vadászok meg a kerülő csőszök most is kizavartak a szőlőből — felelte a nyúl. — Én bizony nem fáradnék ki — mond­ta a sün —, és még sebesebben menekül­nék, mint te. — Hogy bírnál te gyorsabban futni, mint én? — mondta a nyúl. Azt feleli erre a sün: ■— Nézd, komám, neked hass2ú lábad vám ugyan, de fogad­junk, hogy elhagylak a szaladásban. — Ugyan, hogy mondhatsz ilyet? Amit én egy nap alatt leszaladok, azt te egy hétig sem bírod megtenni. — Ne beszélj, ha­nem azt mondd meg inkább, hogy állod-e a fogadást, vagy nem állód. — Egye fene, fo­gadjunk — mondta a nyúl. — No, jó! Látod ott azt a hegytetőt? Innen odaszaladunk mind a ketten. Ame­lyikünk hamarább a hegytetőre ér, az nye­ri meg a fogadást. Ha én nyerem meg a fogadást, te le­szel a szolgám egy hétig, ha te nyered meg a fogadást, én leszek a szolgád egy hétig. Helyes? — Jól van. —1 No, akkor in­duljunk. — Egy-kettő-há­rom — számolt a sün, és háromra fu­tásnak eredt mind a kettő. A sün ép­pen, hogy megkezdte a futást, azonnal le­állt, és meg sem mozdult. A nyúl fut ész nélkül, néz oldalra, néz hátra, de a sünt nem látja sehol. Gondolta, biz­tos alaposan elma­radt. Fut tovább, a nyelve is lóg, mikor felérkezik a hegy­tetőre. A hegy tete­jén elkiáltjal magát a sün: — Hopp, itt va­gyok, én értem ide hamarább! Csodálkozik ezen a nyúl, és sehogy sem érti az egész dolgot, és azt mond­ja: — Jól van, sün koma, de most fus­sunk oda vissza, ahonnan elindultunk. — Jól van — mond­ta a sün. — Most a nyúl számolt: — Egy, kettő, há­rom! — Háromra el­indultak. Szalad a nyúl ész nélkül. Ami­kor leért a völgybe, látja, hogy már ott van a sündisznó. — No, nyúl koma — szól hozzá —, itt vagyok már! Csak hamarább értem le, mint te. Csodálkozik ezen a nyúl, s azt mond­ja: — Ebbe nem nyug­szom bele, gyerünk még egyszer! — Szá­molnak, indulnak, mire a nyúl felért, a sünt már ott ta­lálja. — Vissza! Mire leér, a sün már ott van. Csi­nálta ezt a nyúl sze­gény vagy ötször, hatszor, míg a vé­gén a fáradtságtól és kimerültségtől tud­tán rogyott össze. A süncsalád most már nyugodtan jár­hatott lakmározni a szőlőkbe. A mesének vége, de azért még azt mondjátok meg, hogy került a sün a hegy­tetőre, majd onnan vissza, mert annyit még elárulhatok, hogy a huncut sün becsapta a nuulat.

Next

/
Thumbnails
Contents