Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-26 / 97. szám

SOMOGYI néplap s Vasárnap, 1953. április 28. Hatékonyabb politikai ! munkát a tsz-községekben! \ Az idei tavaszon nagy változás következett be megyénk | mezőgazdaságában. A szántóföld nagyobb hányada a szocia- I lista nagyüzemeik kezébe került. A dolgozó parasztok meg- i annyi községben együttesen a szövetkezés útjára léptek. Meg- $ győzésükben számos más tényező mellett döntő szerepet ját- ♦ szőtt az agitácdós csoportok működése: társadalmi üggyé vált í nálunk a tsz-fejlesztés. Most az új közös gazdaságok megszi- j lárdítása a legfőbb feladatunk. Ezt is csak a társadalom ősz- t szefogása oldhatja meg. Szabó István, a Marcali Járási Párt- t bizottság osztályvezetője mondta a minap: gyakran hívják . szövetkezetekbe nemcsak a tanács vezetőit, dolgozóit, hanem I velük együtt a pártmunkásokat is. Érzik tehát a szövetkezeti | községek, hogy a gazdasági tennivalók tömkelegét a legfőbb | segítséggel, a politikai támogatással képesek elvégezni. Most * nem a belépés helyességéről kell meggyőzni a dolgozó pa- S rasztokat — más tartalma van a szövetkezetekben végzendő | politikai felvilágosító munkának. J A politikai munka legfőhb feladata a szövetkezeti tag- f ság szocialista szellemű nevelése. Különös gondot kell erre | fordítani a tegnapi egyéni parasztok soraiban. A 15 holdas ♦ gazda azzal, hogy aláírta a belépési nyilatkozatot, még nem | vált szocialista gondolkodású emberré. Belépett a szövetke- J zetbe, bevitte földjét, állatait, gazdálkodási tapasztalatát — f de bevitte a magángazdálkodásból adódó helytelen egyéni ♦ paraszti nézeteit is. A kapzsiság, az önzés, az irigység — a ♦ magántulajdon szülöttei. A nagyobb vagyon nagyobb jog t úgynevezett elve szintén a múlt nemkívánatos öröksége. He- | lyenként felütik fejüket ezek a nézetek. Türelmes, érvelő po- ♦ litíkai munkával el lehet és el is kell oszlatni ezeket a tév- í eszméket } A pusztakovácsi Petőfi Tsz-ben például hosszú ideje be- | szédtéma volt: miért jár 2 hold — úgymond — háztáji föld a . 3 gyermekes pedagógus-házaspárnak, amikor az alapszabály f szerint egy-egy tsz-család legfeljebb 1600 négyszögöl háztá- | jit kaphat Éppen a napokban került sor e kérdés tisztázá- | sara. A pedagógusok földje nem a szövetkezet birtokából va- $ ló, a falusi tanítók nem tsz-tagok, rájuk a 164/1954. FM. és * OM., illetve az ennek kiegészítéséül szolgáló 28/1956. OM. sz. | rendelet vonatkozik, amelynek értelmében megjár nekik az f 1—2 hold szolgálati föld, ha saját földingatlanuk nincs. Úgyszólván minden szövetkezetben adódnak napi prob- t lémák. Ezekre választ kell adni. A meggyőzéshez tartozik a | téves nézetek elleni politikai küzdelem naponkénti megvívá- | sa. Egyetlen, a tagságot foglalkoztató kérdést sem tekinthe- | tünk elintézettnek azzal, hogy egyszerűen nem beszélünk ró- t la. Kendőzés és köntörfalazás nélkül, a törvényes rendelkezé- £ sek szem előtt tartásával vitassunk meg minden megvitatni £ valót. Az esetleges, kellően meg nem alapozott korábbi ígé- £ reteket ismételten tárjuk a tagság elé helyes megvilágítás- ♦ ban. A szegényparaszti többséget számláló tsz-ekben ne szü- ♦ lessen olyan — törvényellenes — határozat, amely a földjára- ♦ dék kifizetését nem tervezné meg. A háztáji területek alap- £ szabály szerinti kialakítására is ügyeljünk. Tartsuk -magún- £ kát a rendelkezésekhez, és akkor nem éleződnek, hanem tóm- £ púinak a még itt-ott előbukkanó ellentétek az egyazon sző- | vetkezetibe tömörült különböző paraszti rétegek között. Azok i a tegnapi egyéni gazdák, akik a párt felvilágosító szavára £ hallgatva ma a szövetkezetben dolgoznak, megértik és meg- £ oldják azokat a feladatokat is, amelyek közös gazdaságuk £ megalapozásában, egységes emberi közösségük létrehozásában £ rájuk hárulnak. Ehhez — az új tsz-e,k megszilárdításához — £ szükség van az egész társadalom anyagi és politikai támoga- £ tására. | Á tisztaság — ezt tartja a közmondás. Or­vos vagyok, s a falvakban, gazdaságokban járva azt ta­pasztaltam, hogy a Mosdóshoz tartozó Gázlópusztai Állami Célgazdaság üzemegységében is nagy gondot fordítanak a tisztaságra. A gazdaságban nagyon szép, tiszta, fehér bú­tort!, háromágyas betegszobát találtam. Mintaszerű a tiszta­ság az egész pusztán. Révész István agronómus szívügyének fél egészség és egyéb feladataival egyen­rangú fontosságúnak tartja azt. Érdeme ez persze a ta­karítónőnek is, aki mindig gondoskodik arról, hogy a munkásszállások tiszták le­gyenek, mire a dolgozók szál­láshelyükre térnek. Más gaz­daságok is követhetnék a gázlópusztaiak példáját! Kaposi Pál orvos Nagyberki VETERÁN TALÁLKOZÓ Meghitt, kedves ese­mény zajlott le a napok­ban a KISZÖV-ben. A me­gye valamennyi szövetke­zetéből összehívták azokat a dolgozókat, akik a Ta­nácsköztársaság ideje alatt tevékenykedtek, harcoltak: a veterán kommunistákat. A nemrégen átalakított kultúrterem színpadának függönye széthúzódott, és Ungvári György köszön­tötte az idős harcosokat. Szakács Erzsébet mondott megemlékezést a Tanács- köztársaságról. Irodalmi idézetekkel színessé tett beszédében végigvezette a hallgatóságot 1919 esemé­nyein, méltatta a nagy na­pokat és azokat az embe­reket, akik ősz hajjal, negyven év után itt talál­koztak, akik részesei, har­cosai voltak a Tanácsköz­társaság küzdelmeinek. — Szerény keretek kö­zött a KISZÖV is megem­lékezik azokról — mon­dotta ezután Kutas János, a megyei pártbizottság ipari osztályának vezetője —, akik 1919-ben fegyvert fogtak azért, ami most va­lósult meg. Kutas János néhány kö­szöntő szava után kiosztot­ta a legnagyobb megbecsü­lés jelét, a párt és a kor­mány kitüntetéseit. A KISZÖV KlSZ-fiatal- jainak kultúrcsoportja lel­kesedéssel készült fel erre az alkalomra. Bokor Jó­zsef Ady Endre: Magyar jakobinusok dala című versével nyitotta meg a műsort. Szép és érdekes volt Mészáros Gyula ka- násztánca. Barta Lajos Forradalom című jelenete következett ezután, amely felelevenítette a 19-es na­pokat. Tóth Gyuláné ma­gyar népdalokat énekelt, majd Ismét tánc követke­zett. Végezetül Hambur­ger Jenő versét, a Latin- ka-balladát mély átéléssel, nagyon szépen adta elő Simon Pál. Meg kell em­lékezni a konferansziéról, Fenyő Árpádról, aki min­den számhoz néhány mon­datos kommentárt fűzött, ezzel is színesebbé téve a műsort, melyet tetszéssel és nagy tapssal köszöntek meg a veteránok. Az ünnepély befejezése után még sokáig együtt voltak az egykori harcos­társak, beszélgettek mos­tani helyzetükről és ter­mészetesen az emlékeikről. KERTÉSZETI TANULÓK Bámult, napsütötte kezek szorgoskodnak a Balatonújhe- lyi Állami Gazdaság kertésze­tében. Mosolygós arcok, daloló, beszélgető emberek hajolnak a szépen fejlődő palánták fölé. A melegágyakról, amerre el­látni, mindenütt leemelték az üvegsapkákat, s a palánták táncolni látszanak a gyenge szellőben, amely végigborzolja zsenge leveleiket. Amott ön­töznek, két fiú ügyel a csa­poknál, hogy megfelelő meny- nyiségű víz kerüljön a növé­nyekre, melyek a rájuk hulló cseppektől bólogatva köszönik a vérkeringésüket serkentő tápanyagot. — Vigyázz! Most zárd el! — szól Mármarosi Gábor. Horváth Idszló csavar egyet és várja a jelet, amikor újra megengedheti a vizet. Mind­ketten fiatal, 15 éves fiúk. Vá­cott végzik a kertészeti isko­lát, most voltak elsősök. — Mikor általános iskolába jártam — mondja Mármarosi Gábor —, már akkor szoktam segíteni otthon a kertben. S amikor hallottam erről az is­koláról, rögtön elhatároztam, hogy elvégzem. Októberben je­lentkeztem, felvettek, és — te­szi hozzá summásan — ker­tész szeretnék lenni. — Én is! — folytatja a szót Horváth Laci, és barna sze­mében remény csillog. — Na­gyon szerettem volna tovább tanulni. Először mezőgazdasá­gi, majd erdészeti technikum­ba jelentkeztem, de egyik sem sikerült. Itt megtaláltam ma­gam — melegen simítja végig tekintetével a napfürdőző pa­lántákat. •— Szeretem az isko­lát, az itteni gyakorlati mun­kát, a kertészetet; a szemláto­mást fejlődő palántákat épp­úgy, mint a virágokat. Alig fejezi be a mondatot, már nyúl is a csaphoz, hogy újra megengedje a vizet. A lányok egy távolabbi me­legágy körül dolgoznak, és munka közben élénken beszél­getnek. László Katalin ujján csillog a karikagyűrű: meny­asszony, s lányok között le­het-e ennél kellemesebb té­ma?! — Már öt éve dolgozom itt — mondja Katalin. — Szere­tem a kertészetet, de hát úgy egyeztünk meg a vőlegényem­mel, ha összeházasodunk, ak­kor nem dolgozom itt tovább, háziasszony leszek. — Bezzeg, én nem fogom itt­hagyni ezt a helyet — veszi át a beszélgetés fonalát szinte egyszerre Madarász Teréz és Antal Magdolna. Teri 17 éves, s már három éve dolgozik a kertészetben, ő is mint a töb­biek, végzi a hároméves szak­tanfolyamot. — Balatonendréden lakom — mondja —, hetenként csak egy- szer-kétszer járok haza, de már az a kis idő is furcsa, úgy megszoktam itt. — Nem is mennék el más­hová — vág közbe Antal Mag­dolna —, most végeztem a má­sodik évfolyamot. Es — itt rá­néz a menyasszony László Ka­talinra — én bizony itt aka­rok férjhez menni, mégpedig kertészhez, aztán majd együtt dolgozunk mindketten. Lehet ennél szebbet elképzelni? — teszi hozzá mosolyogva a jó kedélyű lány, akinek minden bizonnyal akad is majd ker­tész vőlegény. — Igen, addig tanulunk, míg kertészek nem leszünk — mondja Magyikó Margit. — Három éve dolgozom én is itt, de még csak az első évfolya­mot végeztem el. Annyit mond­hatok, nagyon jól érzem ma­gam, nagy igyekezettel tanu­lok, dolgozom, mert hivatá­somnak érzem a kertészetet. A napsugarak aranypermet- ként hullnak a lányokra, amint nevetgélve, beszélgetve tér­nek vissza munkájukhoz, me­lyet mindnyájan szeretettel, jókedvvel végeznek. Vágyuk, hogy kertészek legyenek, hogy mindig itt járhassanak, itt dolgozhassanak az üvegsapkás melegágyak körül. Vörös Márta Mindig as elsők kösött Életének egyetlen értelme: a munka. Ha traktorra ül, nem törődik a körülötte zaj­ló világgal. Szíve együtt do­bog a géppel, szeme a baráz­dák végtelenjét pásztázza. A kastélyosdombói Népakarat Tsz tábláján befordulás előtt állítottuk meg egy pillanatra. Keze mozdulatára halkult a dobogás, a gép duruzsolásából érthetően csendült ki a neve: "Balogh Vendel vagyok.« Nyolc év óta, amint ő mond­ja, megszakítás nélkül dolgo­zik a Darányi Gépállomáson. A környéken igen nagy meg­becsülésnek örvend. A legjobb traktorosok közé tartozik, s kapaszkodnak érte a termelő­szövetkezetek. Pedig __ pedig e rős felső teste tartására bo­tokra van szüksége. Késő ösz- szel a fagyos földön hallani a segédlábak koppanását. Min­dig korán ébred, azt tartja: virradattól estig, de éjjel nem: éjszaka pihenjen a munkát végző test, dolgozzék nappal az ember. Valóban, Balogh bácsi fel­fogása szerint cselekszik is. Neki a »hajnaltól estig* elég arra, hogy mindig az elsők közé emelkedjék. Gépéről példát lehetne ven­ni, állandóan tiszta és üzemké­pes. Még a legnehezebb tala­jok sem babrálhatnak vele — mondta az igazgató. Balogh Vendel 1928 óta űzi ezt a foglalkozást. Családja nincs, közelebbről nem tartozik senkihez. Napjait az eke után szaporodó baráz­dák és társai szeretete, meg­becsülése teszi derűssé. Lelke minden tavasszal a széles ha­tárral együtt újhodik. Az erőt, kedvet is egy kicsit a mezőtől kapja. És az emberek? Ök mit lesznek érte? Csak egyet mon­dunk: Mikor a gépállomás díszbe öltözik, ünnepel, ilyen­kor az igazgató minden eset­ben kocsit küld a nehezen já­ró emberért. Társai nem néz­nek szánakozó arccal botjára, a teljes értékű munkát végző embert tekintik benne, aki a. «■kimértnél« is többre képes. A múlt évben a csévlési ver­senyben ö lett az első. Ha hfy- ba mutatkozott, a maga furcsa módján felment a cséplő te­tejére, s addig kereste, míg meg nem találta a bajt. Miatta nem kell aggódni. A vezetők nem ellenőrizni men­nek hozzá, hanem látogatóba. Pár pillanatra letérnek a dű­lőről, szót imltanak Balogh Vendellel. Ez a figyelmesség jólesik neki. Látja, hogy tö­rődnek vele, s nagyobb kedv­vel fordul a barázdába. (Gőbölös) Két és félmilliós betétállamány a takarékszövetkezetekben Megyénk 19 takarékszö­vetkezetének többsége be­váltotta a hozzá fűzött re­ményt. A takarékszövetke­zetek megindulásakor sokan azt mondták, hogy működé­sük nem lesz eredményes, mert a dolgozó parasztok nem fogják megtakarított pénzüket a »-falu bankjában« elhelyezni. Másfél év távla­tából megállapíthatjuk, hogy az aggályoskodóknak nem volt igazuk, mert mind a be­tétállomány, mind a rész­jegyállomány hónapról hó­napra növekszik. Igaz, a je­lenleginél nagyobb is lehet­ne a betétállomány, de a ta­karékszövetkezeteknek meg kell teremteniök a bizalom légkörét, s el kell érniük, hogy a lakosság a fölösleges pénzét ne otthon tartsa, ha­nem a takarékszövetkezet­ben. A takarékszövetkezeti be­tétért az állam vállalja a ga­ranciát. Senkinek sem kell attól tartania, hogy pénzét nem kapja vissza. Eddig is mindenütt mindenki akkor vehette kézhez betétjét, amikor akarta. Sokan pró­bára is tették takarékszövet­kezeteinket, hogy vájjon pénzüket visszakapják-e. S mikor a kért összeget a pénztáros kiszámolta, ak­kor nem vették fel, hisz lát­ták, hogy pénzük jó helyen van. A betét titkosságát ta­karékszövetkezeteink bizto­sítani tudták, s erre a jövő­ben is szükség van. A tit­kosság is emeli a betét ősz- szegét, mert sokan csak ak­kor hajlandók pénzüket el­helyezni, ha megtakarított pénzükről mások nem tud­nak. Takarékszövetkezeteink ma már a legtöbb helyen ki tud­ják elégíteni a tagok köl­csönigényét. Ahhoz, azon­ban, hogy mindenütt teljes mértékben kielégíthessék a kölcsönigényeket, az szüksé­ges, hogy még nagyobb mér­tékben emelkedjék a betét- állomány és a részjegyalap. Ezt várjuk elsősorban a ga- mási, gyékényesi, nagyberki, koppányvölgyi, csokonyavi- sontai, karádi takarékszö­vetkezetektől. Felmerült néhány helyen, hogy lesz-e szükség takarék- szövetkezetekre a termelő­szövetkezeti községekben. F.rre a kérdésre igennel vá­laszolhatunk, hiszen azzal, hogy egy községben a dol­gozó parasztok temelőszö- vetkezetbe léptek, nem szűnt meg a takarékosság, sőt ez­zel inkább növekedik. A ter­melőszövetkezeti tagok ter­mészetesen nem fognak gaz­dasági felszerelést, igavonó állatokat vásárolni, de to­vábbra is vesznek háztáji marhát, szőlőkarót, mosó­gépet, kerékpárt, motorke­rékpárt, stb. Ezeknek a cél­kitűzéseknek a megvalósí­tásához takarékszövetkeze­teink továbbra is adnak köl­csönt, tehát működésükre szükség van. Takarékszövetkezetei nknek 3372 tagja van, a befizetett részjegyalap 347.000 forint, a betétállomány két és fél­millió. A jelenleg kintlevő kölcsönállomány 1 millió 400 ezer forint. Növeljék taka­rékszövetkezeteink a taglét­számot, a betétállományt. Kövessék a változatlanul élenjáró Nagyibajom példá­ját, ahol a részjegyalap el­kerülte az 50 ezer forin­tot, és a betétállomány na­gyobb félmillió forintnál. Szép eredménnyel büszkél­kedhet a somogysárdi, zicsi, igali, babócsai, somogyszili takarékszövetkezet is. A többitől is azt várjuk, hogy felsorakozzanak ezek mögé. Halász János, MÉSZÖV előadó Épületfa anyagot adunk a tsz-eknek A Közép-Somogyi Állami Erdőgazdaság is segíti a. ter­melőszövetkezetek megerősítését* Hosszabb idő óta patro­náljuk a felsőmocsoládi Petőfi Termelőszövetkezetet. Ez év elején, amikor a szervezési munkák megindultak, pártszer­vezetünk tagjai, pártonkívüli dolgozóink kilenc termelőszö­vetkezeti község alakításában vettek részt. Az egész társadalom ügye a termelőszövetkezetek meg­szilárdítása. Erdőgazdaságunk egyre nagyobb felelősséget érez a. termelőszövetkezetek iránt, s ezért nagyobb lehetősé­geket teremtünk megsegítésükre. Lehetőségeinkhez mérten a termelőszövetkezeteknek eddig 350 köbméter karámfát, 50 köbméter cser-rönköt, 65 köbméter egyéb kémény rönköt, 10 köbméter tölgy-, 15 köbméter akác fűrészrönköt, 27 köb­méter rúdifát, 40 köbméter sarangolt szerfát utaltunk ki. Dolgozóinkon kívül elsősorban a termelőszövetkezeti tagokat látjuk el tűzifával. Erdőgazdaságunk a helyi érté­kesítésre tervezett, de a még ezután végrehajtandó gyéríté­sek faanyagából, a tűzifa terhére választékolható többletből szeptember 30-ig a termelőszövetkezetek számára 300 köb­méter fát tud adni. Ebből központilag készített terv alapján 60 istálló faanyaga kerül ki. 200 köbméter anyagot adunk 20 kutrica elkészítéséhez. 250 köbméter faanyagot juttatunk ugyancsak központilag tervezett 60 kifutó építéséhez. Területünkön termelés alatt van még központi anyag­elosztásra 500 köbméter karámfa, 300 köbméter széldeszka és bördeszka, amely termelőszövetkezetek sertéstenyésztésé­hez szükséges ólak, karámok, kifutók, kutricák létesítésére nagyon is alkalmas. Hátralévő fakitermeléseink során a tűzifa terhére min­den alkalmasabb anyagból a megadott méretekre karámfát állítunk- elő, hogy termelőszövetkezeteink faanyagszükség­letének egy részét fedezzük. Fűrészüzemeinkben az eddigi­nél sokkal nagyobb gondossággal válogatjuk ki a széldesz­kának és bőrdeszkának alkalmas anyagokat, hogy minél nagyobb mennyiséget adhassunk át a közös gazdaságoknak. Termelőszövetkezeteinknek erdőgazdaságunk saját ha­táskörében 10 köbméter karámfát tud kiutalni, azonban egy termelőszövetkezetnek indokolt esetben bármilyen szükség­letét ki tudjuk elégíteni központi kiutalásra, amit a járási tanács mezőgazdasági osztályán keresztül igényeljenek a termelőszövetkezetek. Erre a kissé körülményesebb eljárás­ra azért van szükség, mert a kiutalt anyag mennyiségét, amit a gazdasági év elején már erdőgazdaságunk távolsági értékesítésre betervezett, tervében módosítani kell, nehogy az országos iparifa-ellátásban zökkenők keletkezzenek. Pártszervezetünk tagjai, erdőgazdaságunk dolgozói a jö­vőben is mindent megtesznek avégből, hogy a tervezett anyagmennyiségeket átadhassuk a termelőszövetkezeteknek. Gele ff Ferenc, a Közép-Somogyi Erdőgazdaság pdrttitkán.

Next

/
Thumbnails
Contents