Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-26 / 97. szám
SOMOGYI néplap s Vasárnap, 1953. április 28. Hatékonyabb politikai ! munkát a tsz-községekben! \ Az idei tavaszon nagy változás következett be megyénk | mezőgazdaságában. A szántóföld nagyobb hányada a szocia- I lista nagyüzemeik kezébe került. A dolgozó parasztok meg- i annyi községben együttesen a szövetkezés útjára léptek. Meg- $ győzésükben számos más tényező mellett döntő szerepet ját- ♦ szőtt az agitácdós csoportok működése: társadalmi üggyé vált í nálunk a tsz-fejlesztés. Most az új közös gazdaságok megszi- j lárdítása a legfőbb feladatunk. Ezt is csak a társadalom ősz- t szefogása oldhatja meg. Szabó István, a Marcali Járási Párt- t bizottság osztályvezetője mondta a minap: gyakran hívják . szövetkezetekbe nemcsak a tanács vezetőit, dolgozóit, hanem I velük együtt a pártmunkásokat is. Érzik tehát a szövetkezeti | községek, hogy a gazdasági tennivalók tömkelegét a legfőbb | segítséggel, a politikai támogatással képesek elvégezni. Most * nem a belépés helyességéről kell meggyőzni a dolgozó pa- S rasztokat — más tartalma van a szövetkezetekben végzendő | politikai felvilágosító munkának. J A politikai munka legfőhb feladata a szövetkezeti tag- f ság szocialista szellemű nevelése. Különös gondot kell erre | fordítani a tegnapi egyéni parasztok soraiban. A 15 holdas ♦ gazda azzal, hogy aláírta a belépési nyilatkozatot, még nem | vált szocialista gondolkodású emberré. Belépett a szövetke- J zetbe, bevitte földjét, állatait, gazdálkodási tapasztalatát — f de bevitte a magángazdálkodásból adódó helytelen egyéni ♦ paraszti nézeteit is. A kapzsiság, az önzés, az irigység — a ♦ magántulajdon szülöttei. A nagyobb vagyon nagyobb jog t úgynevezett elve szintén a múlt nemkívánatos öröksége. He- | lyenként felütik fejüket ezek a nézetek. Türelmes, érvelő po- ♦ litíkai munkával el lehet és el is kell oszlatni ezeket a tév- í eszméket } A pusztakovácsi Petőfi Tsz-ben például hosszú ideje be- | szédtéma volt: miért jár 2 hold — úgymond — háztáji föld a . 3 gyermekes pedagógus-házaspárnak, amikor az alapszabály f szerint egy-egy tsz-család legfeljebb 1600 négyszögöl háztá- | jit kaphat Éppen a napokban került sor e kérdés tisztázá- | sara. A pedagógusok földje nem a szövetkezet birtokából va- $ ló, a falusi tanítók nem tsz-tagok, rájuk a 164/1954. FM. és * OM., illetve az ennek kiegészítéséül szolgáló 28/1956. OM. sz. | rendelet vonatkozik, amelynek értelmében megjár nekik az f 1—2 hold szolgálati föld, ha saját földingatlanuk nincs. Úgyszólván minden szövetkezetben adódnak napi prob- t lémák. Ezekre választ kell adni. A meggyőzéshez tartozik a | téves nézetek elleni politikai küzdelem naponkénti megvívá- | sa. Egyetlen, a tagságot foglalkoztató kérdést sem tekinthe- | tünk elintézettnek azzal, hogy egyszerűen nem beszélünk ró- t la. Kendőzés és köntörfalazás nélkül, a törvényes rendelkezé- £ sek szem előtt tartásával vitassunk meg minden megvitatni £ valót. Az esetleges, kellően meg nem alapozott korábbi ígé- £ reteket ismételten tárjuk a tagság elé helyes megvilágítás- ♦ ban. A szegényparaszti többséget számláló tsz-ekben ne szü- ♦ lessen olyan — törvényellenes — határozat, amely a földjára- ♦ dék kifizetését nem tervezné meg. A háztáji területek alap- £ szabály szerinti kialakítására is ügyeljünk. Tartsuk -magún- £ kát a rendelkezésekhez, és akkor nem éleződnek, hanem tóm- £ púinak a még itt-ott előbukkanó ellentétek az egyazon sző- | vetkezetibe tömörült különböző paraszti rétegek között. Azok i a tegnapi egyéni gazdák, akik a párt felvilágosító szavára £ hallgatva ma a szövetkezetben dolgoznak, megértik és meg- £ oldják azokat a feladatokat is, amelyek közös gazdaságuk £ megalapozásában, egységes emberi közösségük létrehozásában £ rájuk hárulnak. Ehhez — az új tsz-e,k megszilárdításához — £ szükség van az egész társadalom anyagi és politikai támoga- £ tására. | Á tisztaság — ezt tartja a közmondás. Orvos vagyok, s a falvakban, gazdaságokban járva azt tapasztaltam, hogy a Mosdóshoz tartozó Gázlópusztai Állami Célgazdaság üzemegységében is nagy gondot fordítanak a tisztaságra. A gazdaságban nagyon szép, tiszta, fehér bútort!, háromágyas betegszobát találtam. Mintaszerű a tisztaság az egész pusztán. Révész István agronómus szívügyének fél egészség és egyéb feladataival egyenrangú fontosságúnak tartja azt. Érdeme ez persze a takarítónőnek is, aki mindig gondoskodik arról, hogy a munkásszállások tiszták legyenek, mire a dolgozók szálláshelyükre térnek. Más gazdaságok is követhetnék a gázlópusztaiak példáját! Kaposi Pál orvos Nagyberki VETERÁN TALÁLKOZÓ Meghitt, kedves esemény zajlott le a napokban a KISZÖV-ben. A megye valamennyi szövetkezetéből összehívták azokat a dolgozókat, akik a Tanácsköztársaság ideje alatt tevékenykedtek, harcoltak: a veterán kommunistákat. A nemrégen átalakított kultúrterem színpadának függönye széthúzódott, és Ungvári György köszöntötte az idős harcosokat. Szakács Erzsébet mondott megemlékezést a Tanács- köztársaságról. Irodalmi idézetekkel színessé tett beszédében végigvezette a hallgatóságot 1919 eseményein, méltatta a nagy napokat és azokat az embereket, akik ősz hajjal, negyven év után itt találkoztak, akik részesei, harcosai voltak a Tanácsköztársaság küzdelmeinek. — Szerény keretek között a KISZÖV is megemlékezik azokról — mondotta ezután Kutas János, a megyei pártbizottság ipari osztályának vezetője —, akik 1919-ben fegyvert fogtak azért, ami most valósult meg. Kutas János néhány köszöntő szava után kiosztotta a legnagyobb megbecsülés jelét, a párt és a kormány kitüntetéseit. A KISZÖV KlSZ-fiatal- jainak kultúrcsoportja lelkesedéssel készült fel erre az alkalomra. Bokor József Ady Endre: Magyar jakobinusok dala című versével nyitotta meg a műsort. Szép és érdekes volt Mészáros Gyula ka- násztánca. Barta Lajos Forradalom című jelenete következett ezután, amely felelevenítette a 19-es napokat. Tóth Gyuláné magyar népdalokat énekelt, majd Ismét tánc következett. Végezetül Hamburger Jenő versét, a Latin- ka-balladát mély átéléssel, nagyon szépen adta elő Simon Pál. Meg kell emlékezni a konferansziéról, Fenyő Árpádról, aki minden számhoz néhány mondatos kommentárt fűzött, ezzel is színesebbé téve a műsort, melyet tetszéssel és nagy tapssal köszöntek meg a veteránok. Az ünnepély befejezése után még sokáig együtt voltak az egykori harcostársak, beszélgettek mostani helyzetükről és természetesen az emlékeikről. KERTÉSZETI TANULÓK Bámult, napsütötte kezek szorgoskodnak a Balatonújhe- lyi Állami Gazdaság kertészetében. Mosolygós arcok, daloló, beszélgető emberek hajolnak a szépen fejlődő palánták fölé. A melegágyakról, amerre ellátni, mindenütt leemelték az üvegsapkákat, s a palánták táncolni látszanak a gyenge szellőben, amely végigborzolja zsenge leveleiket. Amott öntöznek, két fiú ügyel a csapoknál, hogy megfelelő meny- nyiségű víz kerüljön a növényekre, melyek a rájuk hulló cseppektől bólogatva köszönik a vérkeringésüket serkentő tápanyagot. — Vigyázz! Most zárd el! — szól Mármarosi Gábor. Horváth Idszló csavar egyet és várja a jelet, amikor újra megengedheti a vizet. Mindketten fiatal, 15 éves fiúk. Vácott végzik a kertészeti iskolát, most voltak elsősök. — Mikor általános iskolába jártam — mondja Mármarosi Gábor —, már akkor szoktam segíteni otthon a kertben. S amikor hallottam erről az iskoláról, rögtön elhatároztam, hogy elvégzem. Októberben jelentkeztem, felvettek, és — teszi hozzá summásan — kertész szeretnék lenni. — Én is! — folytatja a szót Horváth Laci, és barna szemében remény csillog. — Nagyon szerettem volna tovább tanulni. Először mezőgazdasági, majd erdészeti technikumba jelentkeztem, de egyik sem sikerült. Itt megtaláltam magam — melegen simítja végig tekintetével a napfürdőző palántákat. •— Szeretem az iskolát, az itteni gyakorlati munkát, a kertészetet; a szemlátomást fejlődő palántákat éppúgy, mint a virágokat. Alig fejezi be a mondatot, már nyúl is a csaphoz, hogy újra megengedje a vizet. A lányok egy távolabbi melegágy körül dolgoznak, és munka közben élénken beszélgetnek. László Katalin ujján csillog a karikagyűrű: menyasszony, s lányok között lehet-e ennél kellemesebb téma?! — Már öt éve dolgozom itt — mondja Katalin. — Szeretem a kertészetet, de hát úgy egyeztünk meg a vőlegényemmel, ha összeházasodunk, akkor nem dolgozom itt tovább, háziasszony leszek. — Bezzeg, én nem fogom itthagyni ezt a helyet — veszi át a beszélgetés fonalát szinte egyszerre Madarász Teréz és Antal Magdolna. Teri 17 éves, s már három éve dolgozik a kertészetben, ő is mint a többiek, végzi a hároméves szaktanfolyamot. — Balatonendréden lakom — mondja —, hetenként csak egy- szer-kétszer járok haza, de már az a kis idő is furcsa, úgy megszoktam itt. — Nem is mennék el máshová — vág közbe Antal Magdolna —, most végeztem a második évfolyamot. Es — itt ránéz a menyasszony László Katalinra — én bizony itt akarok férjhez menni, mégpedig kertészhez, aztán majd együtt dolgozunk mindketten. Lehet ennél szebbet elképzelni? — teszi hozzá mosolyogva a jó kedélyű lány, akinek minden bizonnyal akad is majd kertész vőlegény. — Igen, addig tanulunk, míg kertészek nem leszünk — mondja Magyikó Margit. — Három éve dolgozom én is itt, de még csak az első évfolyamot végeztem el. Annyit mondhatok, nagyon jól érzem magam, nagy igyekezettel tanulok, dolgozom, mert hivatásomnak érzem a kertészetet. A napsugarak aranypermet- ként hullnak a lányokra, amint nevetgélve, beszélgetve térnek vissza munkájukhoz, melyet mindnyájan szeretettel, jókedvvel végeznek. Vágyuk, hogy kertészek legyenek, hogy mindig itt járhassanak, itt dolgozhassanak az üvegsapkás melegágyak körül. Vörös Márta Mindig as elsők kösött Életének egyetlen értelme: a munka. Ha traktorra ül, nem törődik a körülötte zajló világgal. Szíve együtt dobog a géppel, szeme a barázdák végtelenjét pásztázza. A kastélyosdombói Népakarat Tsz tábláján befordulás előtt állítottuk meg egy pillanatra. Keze mozdulatára halkult a dobogás, a gép duruzsolásából érthetően csendült ki a neve: "Balogh Vendel vagyok.« Nyolc év óta, amint ő mondja, megszakítás nélkül dolgozik a Darányi Gépállomáson. A környéken igen nagy megbecsülésnek örvend. A legjobb traktorosok közé tartozik, s kapaszkodnak érte a termelőszövetkezetek. Pedig __ pedig e rős felső teste tartására botokra van szüksége. Késő ösz- szel a fagyos földön hallani a segédlábak koppanását. Mindig korán ébred, azt tartja: virradattól estig, de éjjel nem: éjszaka pihenjen a munkát végző test, dolgozzék nappal az ember. Valóban, Balogh bácsi felfogása szerint cselekszik is. Neki a »hajnaltól estig* elég arra, hogy mindig az elsők közé emelkedjék. Gépéről példát lehetne venni, állandóan tiszta és üzemképes. Még a legnehezebb talajok sem babrálhatnak vele — mondta az igazgató. Balogh Vendel 1928 óta űzi ezt a foglalkozást. Családja nincs, közelebbről nem tartozik senkihez. Napjait az eke után szaporodó barázdák és társai szeretete, megbecsülése teszi derűssé. Lelke minden tavasszal a széles határral együtt újhodik. Az erőt, kedvet is egy kicsit a mezőtől kapja. És az emberek? Ök mit lesznek érte? Csak egyet mondunk: Mikor a gépállomás díszbe öltözik, ünnepel, ilyenkor az igazgató minden esetben kocsit küld a nehezen járó emberért. Társai nem néznek szánakozó arccal botjára, a teljes értékű munkát végző embert tekintik benne, aki a. «■kimértnél« is többre képes. A múlt évben a csévlési versenyben ö lett az első. Ha hfy- ba mutatkozott, a maga furcsa módján felment a cséplő tetejére, s addig kereste, míg meg nem találta a bajt. Miatta nem kell aggódni. A vezetők nem ellenőrizni mennek hozzá, hanem látogatóba. Pár pillanatra letérnek a dűlőről, szót imltanak Balogh Vendellel. Ez a figyelmesség jólesik neki. Látja, hogy törődnek vele, s nagyobb kedvvel fordul a barázdába. (Gőbölös) Két és félmilliós betétállamány a takarékszövetkezetekben Megyénk 19 takarékszövetkezetének többsége beváltotta a hozzá fűzött reményt. A takarékszövetkezetek megindulásakor sokan azt mondták, hogy működésük nem lesz eredményes, mert a dolgozó parasztok nem fogják megtakarított pénzüket a »-falu bankjában« elhelyezni. Másfél év távlatából megállapíthatjuk, hogy az aggályoskodóknak nem volt igazuk, mert mind a betétállomány, mind a részjegyállomány hónapról hónapra növekszik. Igaz, a jelenleginél nagyobb is lehetne a betétállomány, de a takarékszövetkezeteknek meg kell teremteniök a bizalom légkörét, s el kell érniük, hogy a lakosság a fölösleges pénzét ne otthon tartsa, hanem a takarékszövetkezetben. A takarékszövetkezeti betétért az állam vállalja a garanciát. Senkinek sem kell attól tartania, hogy pénzét nem kapja vissza. Eddig is mindenütt mindenki akkor vehette kézhez betétjét, amikor akarta. Sokan próbára is tették takarékszövetkezeteinket, hogy vájjon pénzüket visszakapják-e. S mikor a kért összeget a pénztáros kiszámolta, akkor nem vették fel, hisz látták, hogy pénzük jó helyen van. A betét titkosságát takarékszövetkezeteink biztosítani tudták, s erre a jövőben is szükség van. A titkosság is emeli a betét ősz- szegét, mert sokan csak akkor hajlandók pénzüket elhelyezni, ha megtakarított pénzükről mások nem tudnak. Takarékszövetkezeteink ma már a legtöbb helyen ki tudják elégíteni a tagok kölcsönigényét. Ahhoz, azonban, hogy mindenütt teljes mértékben kielégíthessék a kölcsönigényeket, az szükséges, hogy még nagyobb mértékben emelkedjék a betét- állomány és a részjegyalap. Ezt várjuk elsősorban a ga- mási, gyékényesi, nagyberki, koppányvölgyi, csokonyavi- sontai, karádi takarékszövetkezetektől. Felmerült néhány helyen, hogy lesz-e szükség takarék- szövetkezetekre a termelőszövetkezeti községekben. F.rre a kérdésre igennel válaszolhatunk, hiszen azzal, hogy egy községben a dolgozó parasztok temelőszö- vetkezetbe léptek, nem szűnt meg a takarékosság, sőt ezzel inkább növekedik. A termelőszövetkezeti tagok természetesen nem fognak gazdasági felszerelést, igavonó állatokat vásárolni, de továbbra is vesznek háztáji marhát, szőlőkarót, mosógépet, kerékpárt, motorkerékpárt, stb. Ezeknek a célkitűzéseknek a megvalósításához takarékszövetkezeteink továbbra is adnak kölcsönt, tehát működésükre szükség van. Takarékszövetkezetei nknek 3372 tagja van, a befizetett részjegyalap 347.000 forint, a betétállomány két és félmillió. A jelenleg kintlevő kölcsönállomány 1 millió 400 ezer forint. Növeljék takarékszövetkezeteink a taglétszámot, a betétállományt. Kövessék a változatlanul élenjáró Nagyibajom példáját, ahol a részjegyalap elkerülte az 50 ezer forintot, és a betétállomány nagyobb félmillió forintnál. Szép eredménnyel büszkélkedhet a somogysárdi, zicsi, igali, babócsai, somogyszili takarékszövetkezet is. A többitől is azt várjuk, hogy felsorakozzanak ezek mögé. Halász János, MÉSZÖV előadó Épületfa anyagot adunk a tsz-eknek A Közép-Somogyi Állami Erdőgazdaság is segíti a. termelőszövetkezetek megerősítését* Hosszabb idő óta patronáljuk a felsőmocsoládi Petőfi Termelőszövetkezetet. Ez év elején, amikor a szervezési munkák megindultak, pártszervezetünk tagjai, pártonkívüli dolgozóink kilenc termelőszövetkezeti község alakításában vettek részt. Az egész társadalom ügye a termelőszövetkezetek megszilárdítása. Erdőgazdaságunk egyre nagyobb felelősséget érez a. termelőszövetkezetek iránt, s ezért nagyobb lehetőségeket teremtünk megsegítésükre. Lehetőségeinkhez mérten a termelőszövetkezeteknek eddig 350 köbméter karámfát, 50 köbméter cser-rönköt, 65 köbméter egyéb kémény rönköt, 10 köbméter tölgy-, 15 köbméter akác fűrészrönköt, 27 köbméter rúdifát, 40 köbméter sarangolt szerfát utaltunk ki. Dolgozóinkon kívül elsősorban a termelőszövetkezeti tagokat látjuk el tűzifával. Erdőgazdaságunk a helyi értékesítésre tervezett, de a még ezután végrehajtandó gyérítések faanyagából, a tűzifa terhére választékolható többletből szeptember 30-ig a termelőszövetkezetek számára 300 köbméter fát tud adni. Ebből központilag készített terv alapján 60 istálló faanyaga kerül ki. 200 köbméter anyagot adunk 20 kutrica elkészítéséhez. 250 köbméter faanyagot juttatunk ugyancsak központilag tervezett 60 kifutó építéséhez. Területünkön termelés alatt van még központi anyagelosztásra 500 köbméter karámfa, 300 köbméter széldeszka és bördeszka, amely termelőszövetkezetek sertéstenyésztéséhez szükséges ólak, karámok, kifutók, kutricák létesítésére nagyon is alkalmas. Hátralévő fakitermeléseink során a tűzifa terhére minden alkalmasabb anyagból a megadott méretekre karámfát állítunk- elő, hogy termelőszövetkezeteink faanyagszükségletének egy részét fedezzük. Fűrészüzemeinkben az eddiginél sokkal nagyobb gondossággal válogatjuk ki a széldeszkának és bőrdeszkának alkalmas anyagokat, hogy minél nagyobb mennyiséget adhassunk át a közös gazdaságoknak. Termelőszövetkezeteinknek erdőgazdaságunk saját hatáskörében 10 köbméter karámfát tud kiutalni, azonban egy termelőszövetkezetnek indokolt esetben bármilyen szükségletét ki tudjuk elégíteni központi kiutalásra, amit a járási tanács mezőgazdasági osztályán keresztül igényeljenek a termelőszövetkezetek. Erre a kissé körülményesebb eljárásra azért van szükség, mert a kiutalt anyag mennyiségét, amit a gazdasági év elején már erdőgazdaságunk távolsági értékesítésre betervezett, tervében módosítani kell, nehogy az országos iparifa-ellátásban zökkenők keletkezzenek. Pártszervezetünk tagjai, erdőgazdaságunk dolgozói a jövőben is mindent megtesznek avégből, hogy a tervezett anyagmennyiségeket átadhassuk a termelőszövetkezeteknek. Gele ff Ferenc, a Közép-Somogyi Erdőgazdaság pdrttitkán.
