Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-11 / 59. szám
Szcnfa, 1959. március 11. 6 SOMOGYI NÉPLAP töffeWe A »szent ikvizíció« borzalmas módszereiről, mellyel az egyház hatalmát kívánták megszilárdítani — bár féltve őrizték titkaikat —, nagyon sokat hallottunk. Rengeteg szörnyű, a valóságban megtörtént eset szól a jezsuiták embertelen tettéről, mellyel százával csonkították, ölték a katolikus egyház «ellenségeit«, azaz az emberi haladás szóvivőit. — Régen volt, sok-sok évtizeddel ezelőtt, talán nem is volt Igaz — mondaná a hitetlenkedő. De az elmúlt században, éppen az osztrák-magyar monarchia éveiben is leszakadt a lepel egy ilyen szörnyű titokról, mely világszerte óriási felháborodást váltott ki a 'katolikus egyházzal, a jezsuitákkal, az apácákkal és titokzatos kolostoraikkal szemben, akik az eset kapcsán szóba kerültek... Régen, régen történt szép Lengyel- országban, Szép Lengyelországnak Krakkó városában, Hogy a karmelita apácák zárdája, Egy gyönyörű leányt fogadott magába; Ki is családjának szomorúságára, Vette fel a szüzek fátyolát magára, Hívták vala pedig Ubryk Borbálának, Végső sarjadéka híres családjának ...« így írt 1869-ben Ürményi Lajos, Marosvásárhelyt, Mimikor a világ közvéleménye értesült Uihryk Borbála igaz történetéről. Ki volt ez a fiatal lány, aki 1841-iben, 18 éves korában öltötte magára az apácák sötét ruháját? Hogyan üldözte őt szerelmével a kolostor papja, s hogyan szeretett bele egy becsületes fiatal férfibe? Hogyan aikart megszökni a kolostorból, és hogyan leplezték le, zárták sötét földalatti kazamatába, és miként tárta fel a sötét odúban szenvedő leány ügyét egy kolostorba kerülő fiatal pap. Kiderül-e az igazság, miként harcolnak ©Heine a jezsuiták? Mindezt metgtudhatják Olvasóink, ha elolvassák holnap induló folytatásos regényünket. Az oktató és népművelő munkáról tárgyalt a Nagyatádi Járási Tanács V. B. (Tudósítónktól). A végrehajtó bizottság legutóbbi ülésén a járás oktató- nevelő munkájáról Ludán Imre művelődésügyi felügyelő számolt be. A járási művelődési ház elmúlt évi tevékenységét pedig Dorcsi Sándor igazgató ismertette. A beszámolókat hozzászólások követték. Seress László az iskolai munka első félévi eredményeivel foglalkozott hozzászólásában. Kovács Ferenc elnökhelyettes hangsúlyozta, hogy nagyobb munkafegyelmet kell megkövetelni az iskolákban. Van még kívánnivaló a nevelők órákra való felkészülése terén — mondotta, s ugyanakkor örömmel állapította meg, hogy a pedagógusok egyre szélesebb körben kapcsolódnak be az iskolán kívüli munkába, különösképpen a felnőtt lakosság kulturális nevelésébe. Nagy feladatok hárulnak a nevelőkre a mezőgazdaság szo- ~tíaíista átalakításában is. Járásunkban sok példát említhetünk arra; hogy ezt legtöbb nevelő megértette és magáévá tette — mondotta a továbbiakban Kovács Ferenc. A Járási Művelődési Házzal kapcsolatban elmondotta, hogy eddigi munkáját rendkívül eredményesnek tartja. Az a tapasztalat — hangoztatta Kovács elvtárs —, hogy egyre többen látogatják gz ismeretterjesztő előadásokat, színházi vendég- szerepléseket, és egyéb kulturális rendezvényeket. Horváth Imre a félévi tanulmányi eredmények fokozásáról beszélt. Igen fontos kérdés napjainkban, hogy minél több tanuló végezze el az általános iskola nyolc osztályát. Kőrössi János, a megyei tanács V. b. művelődésügyi osztályának munkatársa az oktató-nevelő munkáról szóló beszámolót értékelte. Foglalkozott a tanulmányi előmenetellel, a mulasztások csökkentésével, ne| velési feladatokkal és a pedagógusok továbbképzésének fontosságával. Hangsúlyozta az úttörő szervezetek és az ifjúsági vöröskereszt szervezetek létének szükségességét és azok nevelő hatását. A hozzászólások alapján Sasvári Ferenc, a v. b. elnöke összegezte az oktató-nevelő munka eredményeit és fogyatékosságait. A V. b. a további munka megjavítása érdekében határozatokat hozott. 4 39-es dandár című új magyar filmalkotást Karikás Frigyesnek a Tanács- köztársaság Vörös Hadserege pohtkaá biztosának novelláiból, Darvas József forgatókönyve alapján, az 1919-es magyar proletár állam 40. évfordulójára készítették a Hunnia Filmstúdió munkatársai. A filmet március 21-én, a fővárosban és vi-| Az út azon A sár sár marad { HQ-es bútorüzletben Nemrég jelent meg lapunk-J ban a »Sártenger Somogyud- varhelyen« című írás. A cikk] írója által felhozott dolgok is- J meretesek a somogyudvarhelyi ] tanács előtt. Már tavaly júliusban egy járási értekezleten be- i szeltek a sár megszüntetésé-, nek lehetőségeiről. Sompgyud-1 varhelyen majdnem hat kilo- ( métert tesz ki az az út, ame-| lyet sártalanítani kellene. At község főutcáját szilárd búr-) kolattal látnák el, s ez össze- ( kötné Somogyudvarhelyt Ber-j zencével, csatlakozva az ottani állami kövesúthoz. Az út ( kövezéséhez 13 ezer köbméter | földmunka lett volna szüksé- i ges, az összes építési költsé- ( gek több mint kétmillió forin- ( tot tettek volna ki. A költsé- { gek egy részét községfejlesztésből lehetne fedezni, a töb-< bit a megyei tanács adná hoz- ( zá. A somogyudvarhelyi tanácsi vezetői nagy örömmel fogad- < ták ezt a kezdeményezést, s 1 ígéretet tettek arra, hogy a legközelebbi tanácsülésen meg isi tárgyalják. Azonban a tanács- ülés még ilyen nagyarányú' kedvezmény mellett sem fo-1 gadta el a 25—30 százalékos 1 hozzájárulást. Ezért járnak] még ma is Somogyudvarhelyen ] a kocsik tengelyig érő sárban.] A sár elegyengetésének semmi' értelme nincs, mert a sár az * csak sár marad. Erre az esztendőre egyébként) 2000 forintot biztosított költ- ( ségvetésében utak, hidak, jár- < dák felújítása címén a járási ( tanács, községfejlesztésre 15 ( ezer forintot szavaztak meg. I részét azonban, dákén összesen 26 filmszínház- i me^y nem községi kezelésű, a 1 tanacs pénzt nem fizethet ki f ban túzok műsorra. I annak megjavítására. rr Öizinit bírálat h kőoetktzniéníjti — Karcolat — — Végezetül kérem az elv- szakszervezeti értekezleten társakat, hogy minél többen rendszerint ugyanazokkal a szóljanak hozzá az elhang- szavakkal kifejti. Már min- zottakhoz. Mondják el nyíl- ' denki tudta szinte szó szerint tan észrevételeiket, bíráljanak bátran akkor is, ha esetleg rólam, vagy a hivatal más vezetőjéről van szó — fejezte be beszámolóját Bambulek, az üzemegység vezetője. Űnott taps és még únottabb csönd követte szavait. Bírálni? Hát hiszen volna mit, dehát ugye itt eddig sem volt divat, inkább csak az értekezlet után úgy maguk között a sarki vendéglőben. A hallgatók a földet nézik, néhányon nagyképűen jegyzeteiket lapozgatják. No, vajon ki kezdi meg a hozzászólást? — Tessék elvtársak, ne húzzuk az időt — hangzik a biztatás. Kemeczi, az üzemegység iktatója bátorításnak véve e felszólítást, jelentkezésre nyújtja a kezét. Mindenki tudta, miről fog beszélni, hisz másról, mini a késésekről még nem szólalt fel az üzemegység fennállása óta. E témát azonban minden üzemi és Új mozi Toponárott Ünnepre gyűlt össze Toponár község lakossága. Többszáz ember szorongott a Ws kúltúrház előtt és benn a teremben. Nagy ünnepe volt a falunak. Üj mozit, normál filmszínházat avattak. A moziterem zsúfolásig megtelt. Sallai Lajos tanácstitkár mondott moziavató beszédet. Megköszönte a megyei tanács. a Moziüzemi Vállalat segítségét, melyet a filmszínház létrehozásához nyújtottak. 230 ezer forintba került az új filmszínház. Vetítőgép, székek, függönyök, vetítővászon, minden, ami szükséges, kikerült az ösz- szegből, melyhez a tanács is adott 20 ezer forintot Az ünnepi beszéd után elsőié tedett a terem, s a zsúfolt nézőtér előtt megjelentek a Fekete szem éjszaíkája című magyar film képei. Még folyt az előadás, de már kint nagy csoportokban várakoztak az emberek, hogy ők is beljebb kerülhessenek. Szeretik Toponáron a filmet, ezt bizonyította a normál filmszínház avatása is. A topoaári új. nuriuoi üjiuttzinüá* gé<óza. a mondókáját, de ő jegyzetébe sűrűn belepislogva adta elő: mit is jelent, ha egy dolgozó csak két másodpercet is késik munkahelyéről. Magamról tudom — taglalja —, hogy az ember egész napi munkájára rányomja bélyegét, ha csak egy másodpercet is késik. Amikor a »két másodperces mozgalommal a béke megvédéséért:« hatásos mondattal befejezte felszólalását, úgy látszott, ezzel a mai értekezlet csakúgy, mint a többi — be van fejezve. Az előadó válaszolni készült, a hallgatók óráikra pislogtak, Kemenczi elégedetten puhítgatta cigarettáját. — Van-e még valakinek hozzáfűzni valója az elhangzottakhoz? — kérdi az előadó és felállni készül. Ebben a pillanatban felemelkedik egy kéz az utolsó sorban és gazdája az engedély megadása után felemelkedik a székéről. Az előtte ülök csodálkozva néznek hátra: Ej, csak nem akar valamit mondani ez a Kovács? Hiszen alig egy hónapja jött az üzembe. Még ha brigádvezető, akkor is. Ilyen merészséget... — Elvtársak! — kezdi Korács halkan, egyszerűen. — Csak egy hónapja vagyok az üzemegységnél, de úgy érzem, Bambulek elvtárs felszólítására kötelességem közölni néhány észrevételemet. Aztán elmondta, hogy a megkezdett bölcsőde építkezés igen vontatottan halad, hogy a dolgozók sok időt töltenek magánügyekkel hivatalos idő alatt, hogy az étkezde teteje beázik, és végül, hogy mindezekért elsősorban az üzemegységvezetö, a párttitkár, és az ü. b.-elnök felelős. Leült. Az emberek még tapsolni sem mertek. Csak a hátsó sorban verte ösz- sze valaki a tenyerét, de mivel követőre nem talált, ijedten abbahagyta. Több hozzászólás nem volt, az üzemegységvezető objektív nehézségeket emlegetett válaszában, valami halvány önkritikafélét is motyogott, aztán sietve berekesztette az értekezletet. Távozóban sajnálkozva súgtak össze a társai Kovács mögött. Másnap reggel Bambulek első dolga volt, hogy feligazgatóját, < hívja a vállalat Bimbók Benőt. — Te, Benő, kérlek. Szombaton este lesz itt nálunk egy kis vadászvacsora. Szeretnénk, ha személyeddel megtisztelnéd szerény összeröffenésünket. Mivel az igazgató kartárs ebben az ügyben különös ellenállást nem fejtett ki, lévén kedvelője a vadászvacsoráknak és a sűrű piros boroknak, szombaton délután ott suhant el vele a vállalati Skoda az egyenes műúton. A vacsora — talán mondanom sem kell — emelkedett . hangulatban folyt le. Ejfél f után, amikor a jókedv hangjait a magasba csaptak, Bambu-1 lek félrehívta Bimbókot: t — Te Benő, kérlek, honnan f vettétek azt a Kovácsot? Tu-t dód, a brigádvezetöt. r — A 19. vállalatnál dolga-1 zott. Miért? Ügy hallottam, t egész jó munkaerő. t — Nézd, nem azért mondom, de az éberség ma sem mellőzhetetlen szempont. Jó, hozta a káderlapját, de ami biztos, f az biztos. Szóval, kinyomoztam ? a múltját: apósa kulák volt, ő J maga pedig az ellenforradalom J alatt külföldi rádiót hallgatott. \ Arról nem is beszélek, hogy \ nálunk is kezdi megzavarni a? dolgozók szinte már messze \ földön híressé vált egységét. J Az igazgató kortyintott f egyet, aztán ennyit mondott: — Majd kivizsgáljuk. 1 Bambulek azonban nem nyugodott. Szorgalmasan gyűjtögette az adatokat Kovács ellen. Revizorokat küldött a nyakára, akiknek sikerült is kimutatni 14.1 fillér hiányt, amellett, hogy tényként állapíttatott meg a szerszámok engedettnél nagyobbfokú kopása. Egy hónap múlva Kovácsot másik üzemegységbe helyezték. Szerencsére hasonló munkakörbe. A készülő bölcsőde falai azonban időközben mindössze két sor téglával nőttek, a dolgozók továbbra is átlag másfél órát töltöttek naponta zöldség- és húsbevásárlással és az étkezde mennyezete a huzamos átázástól leszakadt. Szerencsére az üzemegységvezetö egyedül tartózkodott a helyiségben. Egyébként ő volt az utolsó az őszinte szólás hirdetői közül és vele kihalt az önkritikát Nem-kedvelők évszázadok óta uralkodó dinasztiája. Somogyi Károly Nagy a forgalom a kicsinek bizonyuló bútorüzletben. Januárban 1 078 000 forint, februárban 1 055 000 forint volt a bevétel. Jó volna, ha fel tudnának állítani mintaszobákat, hogy a vásárlóknak jobban bemutathassák az árukat. Két- három fazonú konyha- és hálószoba bútorokból, csőgamitú- rákból, különböző színű apró bútorokból és könyvszekrények- bői válogathat a vásárló közönség. Koloti János, a bolt veretűje konyhabútort kínál Lőhl Gézánénak* aki nemcsak konyhabútort, hanem egy szép kék cscigarnitúiát is vasáról. M ni mondia, több mint egy éve gyűjt ezekre a bútorokra, hogy lakását Ízlésesen és barátságosan tudja berendezni. lfj. Radics Ferencné eddei asszony egy bikát hizlalt, s a most kapott pénzből konyhabútort vásárol 3100 forintért, A bútorokat a Kiskereskedelmi Vállalat olcsón hazaszállítja. Megjelent a Belpolitikai Szemle márciusi száma író-delegáció A napokban látott napvilágot a Belpolitikai Szemle legújabb száma, mely elsősorban az új termelőszövetkezeteknek nyújt segítséget. Közli Gönczi László cikkét: Hogyan gazdálkodjanak a termelőszövetkezetek? címmel. Szendrei József: Hogyan kezdték a közös gazdálkodást? és Nádas Gáspár: Földjáradék és nyugdíj a termelőszövetkezetekben című írásait. Lónyai Sándor, a Kisalföld szerkesztője A Győr—Sopron megyei »csoda« című cikkében elemzi a Győr megyei tapasztalatokat. A Csepeli Vas és Fémművek pártbizottságának titkára, Kiss Dezső ismerteti a szocialista brigádok szervezésével kapcsolatos tapasztalatait;. A cikk címe: Hozzászólás a szocialista versenyről szóló vitához. Gombó Pál, a Kínában járt újságtagja a Kínai »ugrás« című cikkében Kína hatalmas arányú fejlődéséről számol be. Oczel János: 40 ezer beadvány sorsa címmel a központi Népi Ellenőrzési Bizottság által lefolytatott vizsgálatról ad számot A Belpolitikai Szende közli továbbá a tanács- köztársasági , események teljes időrendi táblázatát, továbbá a Tanácsköztársaság alkotmányát. Az új számba cikket írt dr. Darabos Pál az orvosetikai bizotságakról, Fáy József: Kétféle külkereskedelem, Deák Ferenc: Lakáshelyzetünk a világstatisztika tükrében, valamint Sas György: ígértük — megtartottuk! címmel. Sas György írása a munkásosztály helyzetéről szóló párthatározat végrehajtásáról saól.
