Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-08 / 57. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Vasárnap, 1959. március 8. Kaposvár lakói méltóképpen ünnepük meg a Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulóját A hirdetőoszlopokra, házak faléra hatalmas plakátok ke­rültek a napokban: öles piros betűkkel a Tanácsköztársaság 40. évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepségek prog­ramját tudatják az érdeklődők­kel. Március 3-án, kedden már el is kezdődött az ünnepség- sorozat a Cukorgyárban, ahol az üzem szocializálásáról em­lékeztek meg a gyár dolgozói. Felkerestük Csákvárd János elvtársat, a városi pártbizottság titkárát és megkértük, tájékoz­tasson bennünket a további ünnepségekről. — Az MSZMP Megyei és Vá­rosi Végrehajtó Bizottsága, a Somogy Megyei és a Kaposvá­ri Városi Tanács V. B. a gaz­dag programról gondoskodott. Március 8-án nőtalálkozó lesz a városi tanács nagytermében. A gyűlésre, a város meghívá­sára eljön Latinka Sándorné is, a Tanácsköztársaság Somo:gy megyei direktóriuma tagjának, kormányzótanácsi biztosnak az özvegye. Egyébként nemcsak ezen az ünnepségen vesz részt, 21-ig minden nagyobb ünnepé­lyen megjelenik. Március 10-én a Tanácsköztársaság Somogy Megyei Direktóriuma megala­kulásának 40. évfordulóján a megyei és városi tanács ünne­pi tanácsülést tart. Ezen a már­tírok özvegyei, a Munkástanács még élő tagjai is megjelennek. Érdekes lesz a március 14-i program, ekkor kerül sor az Ady Endre utcai középiskolás diákotthon névadó ünnepségé­re. Március 14-től már Latinka Sándor neve olvasható a diák­otthon épületének homlokza­tán. — Március 15-én a Kilián György Ifjúsági Házban úttö­rők és kiszesek találkoznak idős kommunistákkal. Március 16-án a Közalkalmazottak Szak- szervezete szimfonikus zene­kara ünnepi díszhangversenyt ad a Csíky Gergely Színház­ban. Kosa Sándor vezényleté­vel, Váczi Gyula zongoramű­vész közreműködésével, Glin­ka, Musszorgszkij, Liszt és Beethoven művek kerülnek be­mutatásra. A díszhangverseny előtt hir­detik ki az évforduló tisztele-; téré kiírt irodalmi, képzőmű-; vészeti és zenei pályázatok eredményét. Igen gazdag már-; cius 20-a programja. Délelőtt az üzemek, tömegszervezetek képviselői a Nádasdi erdőben és a direktóriumi tagok sírjá­nál elhelyezik az emlékezés ko­szorúit. Este hat órakor dísz­ünnepség lesz a Csíky Gergely Színházban. Szirmai Jenő elv­társ, az MSZMP Megyei V. B. első titkára mond ünnepi be­szédet. Az előadást gazdag mű­sor követi, melyben fellép a Közalkalmazottak Szakszerve­zetének Szimfonikus Zenekara, a Szövetkezetek Liszt Ferenc Kórusa, a Somogy Megyei Né­pi Együttes, a honvédzenekar, és a .pedagógus férfikar. Ki­emelkedő része lesz a műsor­nak az »így harcoltak ők« című jelenetsorozat, melyet a szín­ház művészei, a fiú és a leány- gimnázium KlSZ-szervezeté- nek tagjai adnak elő. A díszün- napség urán a megyei tanács nagytermében fogadás lesz a veteránok tiszteletére. A nagy érdeklődésre jellemző: Buda­pestről, sőt még Moszkvából is jelentkeztek a Latinka-század volt tagjai. A veteránok közül öten meghívást kaptak a bu­dapesti ünnepségekre is» — A leggazdagabb program március 21-én, a Tanácsköztár­saság kikiáltásának napján várja a város lakóit. Délelőtt 9 órakor koszorú zás lesz a Kos­suth téri emléktáblánál, 10 óra­kor a Latinka-század volt lak­tanyájának épületén lepleznek le márvány táblát. 11 órakor nyitják meg a Béke Szálló nagytermében a munkásmoz­galmi kiállítást. Este ezer fák­lyás fiatal felvonulása, majd műsoros ifjúsági nagygyűlés fejezi be a gazdag ünnepi prog­ramot. Természetesen ezzel még nem fejeződött be az ünnepi időszak, az emlékezés és ke­gyelet lerovása. A továbbiak­ban Csákvári János elvtárs ar­ról beszélt, hogyan gondosko­dik a város, a társadalmi szer­vek, hogy örökre emlékezete­sek maradjanak a 40 évvel ez­előtti dicső napok, a Tanács­köztársaság hősei. — Szeretnénk maradandó emléket állítani a Tanácsköz- társasiáig somogyi eseményeinek — ezr szolgálja a szeptember 16-án leleplezésre kerülő La­tinka Sándor szobor. Az impo­záns szobor dísze lesz váro­sunknak. Scikat várunk a beér­kezett és felhasználásra kerülő pályázatoktól is. 18 irodalmi mű — többségében próza — került a bíráló bizottsághoz, ebből négyet díjaznak. A díj­nyertes művek a »Somogyi 19-esek« című emlékkönyvben jelennek meg. A képzőművé­szeti pályázatra 20 festmény érkezett: néhány igen figye­lemreméltó alkotás is van •köztük. A képeik egy részét ál­lami szervek, más részét a múzeum vásárolja mag. Sze­retnénk, ha a Tanácsköztársa­ság eseményeit megörökítő festmények a múzeum tulajdo­nában maradnának. A zenei pályázatra kevesebb mű érke­zett, ha lesz érdemleges alko­tás, a bemutatásról feltétlenül gondoskodunk. — Március 21-ig megjelenik Somogyi Pál »Tűz a Kapos mentén« című regényes visz- szaemlókezése és a »Somogyi 19-esek« című 'kötet. Az utób­bi az idős elvtársak visszaem­lékezéseit, a sajtóban eddig napvilágot látott cikkek egy részét tartalmazza. Előrelátha­tólag május elsejére készül el a »Fejezetek a Tanácsköztár­saság somogyi történetéből« cí­mű tanulmánykötet. A 12—13 ív terjedelmű kötet kéziratait most rendezik sajtó alá. A di­rektórium története; az ipari, mezőgazdasági, kulturális for­radalmi intézkedések ismerte­tése és elemzése; Latinka Sán­dor tevékenységének ismerte­tése található a kötetben. A munkásmozgalmi kiállítás anyaga igen gazdag: budapesti és helyi dokumentumok, fény­képek, levelek, jegyzőkönyvek ismertetik a Tanácsköztársaság történetét, épp ezért az a ter­vünk, hogy a kiállítást végle­ges múzeummá alakítjuk át. Ez alapját képezné a munkás­mozgalmi anyagok további fel­kutatásának és felhasználásá­nak — fejezte be nyilatkozatát Csákvári János. MEGKEZDŐDNEK A VIT ELŐKÉSZÜLETEI A VÁROSI KISZ SZERVEZETEKBEN Az egész országban lázasan készülnek a fiatalok a Becs­ben megrendezésre kerülő VII. VIT-re. Ez a bécsi találkozó a világ ifjúságának újabb nagy­szabású manifesztációja lesz a béke és barátság eszméi mel­lett, ezért az egész magyar fia­talság ügyévé kell tenni a VIT-et. Felkerestük Simon Lászlót, a városi KlSZ-bizott- ság titkárát, s megkértük, tá­jékoztassa a lap olvasóit arról, hogyan készülnek fel a kapos­vári kiszesek a július 26-án kezdődő és augusztus 4-én zá­ródó találkozóra. — A következő félévi KISZ- munka fontos részévé kell ten­ni minden szervezetben a VIT előkészületeit. A bécsi találko­zó nemcsak a kiszesek ügye, hanem az egész ifjúságé, ezért minél szélesebb körben kell is­mertetni a VIT történetét, em­lékeit. — Mivel kezdik a felké­szülést a fiatalok? — A politikai előkészítés a legfontosabb. Mint az eddigi találkozókon, most is a béke és barátság eszméje mellett állnak ki a világ fiataljai. A KISZ-szervezetekben fesztivál­tanfolyamokat indítunk. Cé­lunk, hogy minél több fiatal hallgassa végig a négy elő­adásból álló tanfolyamot. — Csak kiszesek vesznek részt a fesztivál-tanfolya­mon? — Nem. Ezt minden fiatal meghallgathatja. Aki elvégzi a tanfolyamot, megkapja a fesz­tivál-jelvényt. A tanfolyam a következő négy előadásból áll: Prágától Bécsig, Háború vagy béke, Ismerd meg Nyugatot, A békéért és szocializmusért. Erősíteni akarjuk a fiatalok­ban a proletár internaciona­lizmus szellemét, meg akarjuk ismertetni velük a nemzetközi helyzetet, a gyarmati sorban élő országok fiataljainak, Ausztria ifjúságának életét. A béke és barátság jelszó kap­csán beszélni fogunk a béke fenntarthatóságáról is. Ugyan­akkor erősíteni fogjuk a fiata­lokban a munkásosztály iránti hűséget. A KISZ-szervezeteken múlik, tudják-e mozgósítani a fiatalság minden rétegét a tanfolyam meghallgatására. — Hogyan segíthetik elő a kaposvári fiatalok a VIT sikeres megrendezését? — Minden fiatal hozzájárul­hat a bécsi találkozó sikeres j megrendezéséhez, ahhoz, hogy a tíznapos fesztiválon ott le­hessen öt világrész 17 000 kül­dötte. A KISZ minden tagja ! segítse elő a VIT anyagi alap- j jainak előteremtéséért indított i mozgalmat. A fiatalok elsősor- I ban a kétforintos VIT-bélye- gek megvásárlásával, a VIT tárgysorsjáték szelvényeinek I megvételével járulhatnak hoz­zá az anyagi alap előteremté­séhez, azonban olyan formá­ban is segítséget nyújthatnak, hogy VIT-bálokat rendeznek, társadalmi munkát végeznek, s a befolyó pénz egy részét befizetik a VIT-alap 999 999 K—95. számú csekkszámlájára. Sok KISZ-szervezetünk szerez­het örömet a külföldi fiata­loknak azzal, ha ajándéktár­gyakat készít. — Mit rendez a városi KISZ-bizottság a VIT tisz­teletére? — Az osztrák és magyar fia­talok közelebb .kerülését kí­vánjuk elősegíteni, amikor széleskörű mozgalmat indí­tunk a levelezési kapcsolatok megteremtésére. Bemutatjuk a fiataloknak az eddigi VIT-ek- ről készült dokumentum fil­meket, hogy jobban megismer­jék a fesztiválok történetét, le­folyását. Április 1-én indulnak a népszerű VIT jelvényszerző sportversenyek. Az üzemek kiszesei VIT-műszakokat indí­tanak. Mi, a magunk részéről körzeti ifjúsági találkozókat rendezünk; a VIT megnyitása előtt pedig nagygyűlést tar­tunk, mely tábortűzzel ér vé­get. A záróünnepség napján szintén nagygyűlésre hívjuk össze a fiatalokat — fejezte be nyilatkozatát Simon László elvtárs. L. G. — Értem — mondta Szever- cev. — Még egy utolsó kérdés. Minek kellett volna megtör­ténni 15-én? A kérdés válasz nélkül ma­radt. Bagrov olyan arcot vá­gott, mintha nem értené, mi­féle 15-éről van szó. — Egy kicsit segítek vissza­emlékezni — kezdte újra az ezredes. — Először is maguk mindenáron egy taxit akartak lopni. Másodszor: Eegya Vol­kov ágyában a matracok alatt tizenkét pénzbeszedő zsákot ta­láltunk. Ha most figyelembe vesszük, hogy a pénzbeszedők rendszerint taxin járják sorra az üzleteket, és hogy az át­vett zsákok ellenében otthagy­nak ugyanannyi üreset, és hogy 15-e éppen szombatra esett, és ilyenkor nyáron kü­lönösen nagy a szombati for­galom ... Mindebből nem ne­héz kitalálni, mit akadtak megvalósítani 15-én. De én szeretném a maguk szájából haliam. A további tagadásnak nem volt értelme. — Vegyék be a jegyző­könyvbe — mondta izgatottan, szinte kihívó igyekezettel Bag­rov —, feltétlenül vegyék be a jegyzőkönyvbe, hogy erről a pontról én tettem vallomást... A »grandiózus vállalkozás«, amit Vrganov még a büntető- táborban terveit ki, valóban abból állt, hogy mint a bank inkasszánsai, megjelennek né­hány nagy élelmiszerboltban, és beszedik az aznapi bevé­telt. Urganov hű maradt ön­magához: makacsul haladt to­vább a megkezdett úton. Legújabb vállalkozását a leg­apróbb részletekig kitervelte, és nagy hozzáértéssel készítet­te elő. Arra számított, hogy legalább másfél-kétmilliót si­kerül bekasszálni. És minden valószínűség szerint sikerült volna is a vállalkozás, ha a rendőrség nem lép közbe ide­jében. Bagrov semmit sem hallga­tott el. Megértette, hogy a banda végképp vereséget szen­vedett, és soha többé nem tá­mad fel újra. Most már mind egyszerre beszéltek, egymás szavába vágva. Mindegyik arra töreke­dett, hogy minél tisztábbra mossa saját magát, és egyik sem kímélte a barátját. De hát miféle barátságról lehetett itt szó? Épp olyan farkasok voltak, mint a vezérük, egy bandába tartoztak, és most, hogy a csorda vezére már nem élt és nem kellett félni a bosz- szújától, érvényét vesztette a csorda íratlan törvénye, mely eddig gúzsba kötötte kezüket- lábukat, feloldódott a könyör­telen leszámolás rémétől való állati félelmük. Most már nem volt más gondjuk, minthogy mentsék az irhájukat, s kicsi­nyesen kalmárkodtak, kire jut kevesebb, kire több a közösen elkövetett bűnökből. Tulajdonképpen ez volt az egész. Szevercev pontot tett a jegyzőkönyv végére, és a sű­rűn telerótt lapokat betette a legújabb és legutolsó »Vrga- nov-ügy« feliratú dossziéba. Aztán felhívatta az őrséget, és visszakísértette a foglyokat a cellájukba. Akár mindjárt be­le is kezdhetett volna a vád­irat megfogalmazásába. De in­kább másnapra halasztotta. Úriási megkönnyebbülést ér­zett, mint minden nehéz ügy lezárásakor: a nyomozó életé­ben minden sikeres vizsgálat örömet jelent. Odakinn tikkasztó nyári napsütés fogadta. Dél felé jár­hatott. Lassan ballagott a Pet- rovkán, amelynek úgyszólván minden kövét ismerte már. Az egyik épülő ház előtt cso­dálkozva állt meg: érdekes, észre sem vette, hogy már a negyedik emeletet is felhúz­ták. Az Ermitázs előtt fogócs­kát játszott egy gyerekcsapat. Külföldiekkel telt autóbusz jött lassan szembe, kihallat­szott a tolmács hangja, amint magyarázta: rövidesen beérke­zünk a város központjába. Senki sem vetett ügyet erre a kék rendőrezredesi egyenruhát viselő, zömök emberre. Egy volt a sok millió szovjet em­ber közül, akik szerényen és önfeláldozóim végzik fontos munkájukat a milliók nyugal­ma és szebb élete érdekében.., (VÉGE), i Köszöntjük őket Közel fél évszázaddal ezelőtt, 19101. március 8-án Kop­penhágában össze gyűltek a különböző országok asszonyai, belgák, franciák, oroszok, amerikaiak, németek és felemel­ték tiltakozó szavukat a háború ellen, követelték a nyolc­órás munkaidő bevezetését, szót emeltek az anya- és cse­csemővédelem érdekében. A gyűlés részvevői Klara Zetkint választották meg a nemzetközi nőmozgalom titkárának, ezt a bátor asszonyt, aki 1882-ben először állt emelvényre, mint a nemzetközi nőmozgalom szószólója az I. Internacio- nálé kongresszusán — »egyenlő munkáért egyenlő bért/« követelve. Az 1910. március 8-án tartott tanácskozás hozta azt a határozatot, hogy március 8-át a nők harcos, nemzet­közi ünnepnapjává avatják. Mint tudjuk, a társadalom számára nagy fájdalommal járt a tőkés rend születése. De még nagyobb nyomorúságot, szenvedést hozott a dolgozó asszonyokra, akik a tizenöt órás munkanap mellett a férfiaknál sokkal kevesebbet ke­restek. Gyermekeik 9—10 éves korukban már a gyárak gépei mellé kerültek; testet és lelket egyaránt ölő munká­ban töltötték zsenge ifjúságuk éveit. A munkásmozgalom, ezen belül a nemzetközi nőmozgalom mintegy történelmi szükségszerűségként azért született meg, hogy a munkás­tömegek nehéz helyzetén változtasson. Ezért álltak a hala­dás nagy eszméi mellé a férfiakkal vállvetve a világ asz- szonyai, leányai is. Megvívni azt a nemes harcot, amelyet az emberiség legjobbjai indítottak azért, hogy az egyszerű emberek milliói felszabadult, békés társadalomban él­hessenek. Századunk fordulója arra késztette a haladásért tenni, cselekedni kész tömegeket, hogy fokozottabb elszántsággal szánjanak szembe a haladásellenes, a háborúra készülő, a gyarmatok feletti uralom újra elosztásán fáradozó kivált­ságos osztályok törekvéseivel. A haladásért küzdő erők azonban nem tudták meg­akadályozni az első világháború kirobbantását, pedig a há­ború minden nyomora, szenvedése az egyszerű embereket, családokat gyötörte meg, a legtöbb véráldozatot ezektől szedte. Ebben a pokolban akkor akadt egy nép, amely azt kiáltotta: elég w>lt! A fegyvert azok ellen fordította, akik a tengernyi könnyet, fájdalmat előidézték: uraira! Orosz­országban győzött a forradalom és győzelmének puszta hire elég volt, hogy megremegjen a világi Ima, egy nép meg­valósítani indult, amiről az emberiség legjobbjai álmodoz­tak! A fiatal szovjet hatalom bebizonyította a vüág, s a földkerekség asszonyai előtt, hogy lehet a nőt egyenlő em­berré tenni a férfival, hogy a dolgozó ember alkotó terct- vágya csodákra képes. A tőkés hatalmak toporzékoltak. Azt igyekeztek elhitetni, hogy a néphatdlom, a nők egyenjogú­sága elszigetelt »orosz jelenség«. A történelem azonban csakhamar megcáfolta e gyenge hazugságot. 1919. március 21-én, negyven esztendővel ezelőtt ha­zánkban is kivívta a hatalmat, a szabadságot a dolgozó nép, megteremtette a Tanácsköztársaságot. Hosszan lehetne sorolni azoknak az asszonyoknak, leányoknak a nevét, akik férfiakhoz illő bátorsággal, elszántsággal küzdöttek a tanácshatalomért, mely országunk történelmében először hozott törvényt arról, hogy a nő egyenrangú, egyenjogú a férfival. A tanácsköztársaság három hónap alatt többet tett a nők, a gyermekek védelmében, védelméért, mint a régi rend egy évszázad alatt. A forradalom győzelme, a dicső­séges Tanácsköztársaság emelte emberi méltóságra a nőt. Jogos büszkeség töltheti el szivünket, ha arra gondolunk, hogy a Szovjetunió után elsőként a mi országunk lépett a fejlődés ilyen magas csúcsára. Ezért, március 8-án tisztelet­tel és hálával adózunk nemcsak a nemzetközi nőmozgalom harcainak emléke előtt, hanem azoknak a hősöknek, már­tíroknak emléke előtt is, akik megtették a Tanácsköztár­saság idején az első nagyszerű lépéseket azért, hogy mi szabadon, boldogan élhessünk. Az ellenforradalom idején, a Horthy-rendszer negyed- százados uralmának sötét éveiben, az emberibb életet kö­vetelő harcokban ismét ott álltak a férfiakkal egyvonalban a nők. A balmazújvárosi aratósztrájk idején a paraszt­asszonyok szembe néztek a csendőrsortűzzel csakúgy, mint városi nővéreik, a munkásasszonyok a rendőrlegények szu­ronyt szegező sorfalával. És a hősi harcok, az életeket követelő áldozatok nem voltak hiábavalók! Tengernyi szenvedést élt népünk számá­ra annak a népnek a fiai hozták el a felszabadulást, amely a második világháború idején csodálatba ejtette a világot. A felszabadulás szélesre tárta a lehetőségek kapuit a ma­gyar nők előtt, akik éltek is ezekkel a nagyszerű lehető­ségekkel. A felszabadulás óta eltelt 14 esztendő eredményei, a férfiak mellett asszonyaink és leányaink alkotóerejét, szor­galmas munkáját dicsérik. Államunk nem hiába iktatta törvénybe a nők egyenjogúságát. Csak lelkesedéssel tölthet el bennünket, kik ismerjük a múlt minden keservét, hogy a régen semmibevett munkás- és parasztasszonyok egész hadserege milyen eredménnyel tanul, művelődik, mennyi hozzáértéssel végzi munkáját országépítő feladataink meg­annyi frontján. Köszöntjük őket a nemzetközi nőnap alkalmából! V _____________________________________________________________ L atinka Sándor a fronton Negyven évvel ezelőtt a munkásosztály teljesen felkészült a hatalom átvételére. Március 10-én megalakult a direktórium, melynek egyik tagja Latinka Sándor volt. Képünk egy ké­sőbbi időszakból való, amikor a Somogy megyei direktórium tagja a harcoló vöröskatonákat látogatta meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents