Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-21 / 68. szám

1919 * DICSŐ NAPOKRA EMLÉKEZÜNK * ws9 „Mindent, amit teszünk, értetek tesszük..." ALIG SZÜLETETT MEG a Tanácsköztársa­ság, a szívekben alig ülepedett le az öröm, a felszabadultság érzésének mámora, a proletár- diktatúra máris felszabadította ifjúságunkat a tőke testet, lelket rabságba döntő uralma alól. Egymás után születtek a Forradalmi Kor­mányzótanács és a közoktatási népbiztosság rendelkezései, amelyek eddig soha nem ismert nagyszerű korszakot nyitottak meg ifjúságunk előtt. A nyomorult, pária-számba vett inas, if­júmunkás, diák és parasztfiatal egycsapásra a társadalom megbecsült tagjává lett. »•Mindent, amit teszünk, értetek tesszük, ifjúmunkások!« — olvashatjuk a Vörös Újság megsárgult lapjain. S ma már tudjuk — tizen­négy éve a magunk tapasztalásából is —, hogy a szó nemcsak írott malaszt. Szabályozzák a munkaidőt, bevezetik a fize­tett szabadságot, az ingyenes orvosi kezelést, megvalósul az »egyenlő munkáért egyenlő bért« elve. A tanoncok bántalmazóit szigorú törvények sújtják, ifjúmunkás-otthonok, tan­műhelyek, diák-kollégiumok létesülnek, sport­pályák, üdülőtelepek, fürdők, játszóterek száll­nak mintegy a harc első győzelmeként a jö­vendő örököseire. Somogy forradalmas székhelyén, Kaposvá­rott Latinka Sándor népbiztossal az élen a di­rektórium ifjúmunkástelepet létesít a Kontrás- sv utcában, közműhellyel és olvasóteremmel. nyit ja kapu ját az első munkásgimnázium. Múzeumunkba özönlenek a köztulajdonba vett kastélyok műkincsei. Könyvtár várja a dolgo­zókat s a Balaton, a kiváltságosak földi para­dicsoma új raj nevetésétől, felszabadult jóked­vétől fiatalodik. Partjain munkásfiatalok, sá­padt arcú proletárgyerekek isszák a napfényt, a levegőt, örülnek az életnek, amit számukra a Tanácsköztársaság, a munkások és parasztok állama teremtett meg. »A tanácsköztársaság a munkások és föld­művesek számára ingyenes és a műveltség magas fokát nyújtó tanulást biztosít« — így szól első alkotmányunk, amely 1919 júniusá­ban lépett érvénybe. Az első alkotmány, amely a proletárdiktatúra 133 napja alatt többet tett az emberekért, ifjúságunkért, a jövő nemze­dékéért, a szabad életért, kultúráért, művésze­tekért, mint a régi rend egy évszázad alatt. A MAI IDŐS. MESTEREK emlékeznek még arra, milyen volt 1919 előtt az inasok élete, a mai ipari tanulóké, akik ha lehet, még inkább sze­münk fényét jelentik, mint diákifjúságunk. Hajdan egymást érték a bírósági perek aktái között a tanonc—mester perek, amelyekben a kisemmizett, velejükig kizsákmányolt fiatalok igazukat vélték megtalálni. De az osztálybíró­ság soha nem az inasát ütlegelő, emberi mél­tóságából kiforgató mestert, munkáltatót ma­rasztalta el, hanem a jogfosztott, pária életű munkásgyereket, aki évéken keresztül viselte, tűrte, védelem nélkül ötöd-hatodmagával a házkörüli mindenesi tisztet. Munkaideje tar­tott látástól-vakulásig s a legkevesebbet vá­lasztott szakmája elsajátításával foglalkozha­tott. Főzött is, ha úgy parancsolta a mester, sú­rolt, piacra járt bevásárolni. A mesterséget, az életet, a kenyeret jelentő szakmát úgy kellett ellopnia, ha nem akarta egész életét a legiszo­nyúbb kiszolgáltatottságban leélni. A közoktatási népbiztosság a Tanácsköztár­saság kikiáltása után egymást követően hozta a rendeleteket, állapította meg a tanoncok munkaidejét, irta elő, hogy tanoncot csak a választott szakma elsajátítására lehet alkal­mazni. Szigorú törvényekkel védte az inasokat a tettleges bántalmazásoktól. Kimondta, hogy a tanoncidő nem lehet több három évnél és az ennél idősebb inasok azonnal felszabadítan- dófc! Igen, nem kétséges, a proletárdiktatúra, a Tanácsköztársaság azt jelentette: nincs többé munkásnyomor, tanonc-nyomor. A forradalmi munkásság tudta kötelességét az ifjú nemze­dékkel szemben! Köztulajdonba vette a neve­lési, oktatási intézményeket, ajtaikat kinyitot­ta a munkásgyerekek előtt, hasonlóképpen ki­nyíltak a sporttelepek, színházak, üdülők ka­pui, képzőművészeti tanműhelyek szolgálták a szépre, az embert-formáló művészet megérté­sére való nevelés otthonait. A TANÄCSKÖZTÄR8AF AG dicső öröksége biztos alapja jelenünknek. Törvényeinek, ame­lyek a szabad, alkotó emberi élet megterem­téséért születtek: negwen év után hű meghal­ló, letéteményesei vagyunk és azok is mara­dunk! László Ibolya A Tanácsköztársaság kultúr munkája SOMOQYBAN A magyarországi proletariá­tus a Tanácsköztársaság ki­kiáltásakor nemcsak a terme­lőeszközöket, a gyárakat, a nagybirtokokat vette tulajdo­nába, hanem azt akarta, hogy a dolgozóké legyen a kultúra minden vívmánya is. Már az első napokban hozzálátott a ítanácshatalom az elmaradt kulturális viszonyok megvál­toztatásához. A Közoktatás- ügyi Népbiztosság szerve, a megyei kultúrmunka irányí­tója és szervezője a művelődé­si osztály lett, mely rövid mű­ködése alatt kétmillió koronát fordított művelődési célokra, s a tanácskormány kultúr- programjót a megye tanítósá­gának közreműködésével első­nek hajtotta végre. Igen nagy feladatot jelen­tett 1919-ben a munkások, pa­rasztok, a szülők oktatásának megszervezése. A megyében sok analfabéta volt. A vidéki szabadoktatás létrehozására, a nem állami iskolák átvételére, valamint a könyvtárak és műkincsek lajstromozása cél­jából a járási székhelyekre ve- járási tanácstagok részére, és zető pedagógusokat küldtek ki. i Márcadó-pusztán a födmunká- A kaposvári szakszervezetek a ; sok számára, f A propaganda legnagyobb örömmel fogadták | osztály feladatkörébe tarto- a munkásság művelődési lehe- I zott az előadások, ünnepélyek, tőségeinek megteremtését. I népgyűlések megszervezése, az Töbo heti alapos előkészítés t elemi iskolai oktatás és neve- után már június első felében lés, az ifjúmunkás mozgalom PÉCSKÁTÓL A NÁDAS Dl ERDŐIG Kinek dolgozzon a somogyi paraszt? A z idegen, amikor belé- ki előhozta a háborút. Latinka lédet, nem volt már olyan fé- pett a terembe, körül- minden szavából a militariz- lelmetes erő, minit annakelőtte. jártatta tekintetét a jelenlévő- mus gyűlölete lángolt, de nem Különösen, amióta esténként, kön, aztán levette hátizsákját, a vértől megcsömörlött ember itatás idején valahonnan a föld gondosan maga mellé tette a volt az, akit hallgattak a ka- alól is, de előkerült egy-két padlóra és leült az egyik asz- posvári szociáldemokrata veze- atyafi, és rögtönzött gyűlést tálhoz. I1n- mm ................................. —„ tartott a föld népének, hogy » Ennyi bérért, amennyit ti kaptok, nem lehet dolgozni. Ha azt akarjátok, hogy jobban él­jetek, hogy gyerekeiteknek le­gyen ruhája, cipője, hogy ne patkánymódra lakjatok odúi­tokban, követeljetek többet. Sokkal többet követeljetek a burzsujtól, aki belőletek élt eddig. Az agitátorok éjjel el­tűntek. De amit elmondtak, az megmaradt a pusztán és a cse- 'édek szótfogadtak. Kollektív szerződést követeltek Jó magas bérekkel, hadd fizessen az úr! Ha pedig nem tud, vagy nem akar, nem dolgozunk, sztrájko­lunk, mint a munkások — mondták sok helyütt. Erre megint jöttek az agitá­torok; aíká'k tulajdonképpen a budapesti KMP megbízottjai voltak: — Emberek, dolgozni kell, mert az ország, a forradalom elvész, ha nem lesz élelem. A földet eddig is ti műveltétek, miért ne lenne egészen a tié­tek? ... Az egykori kétségbeesett hangú, Budapestre küldött távirat tanúskodik arról, ho­gyan látta ezt a főszolgabíró 1919. március 6-án, amikor már a saját birtoka forgott veszély­ben. »... Somogy megyei szentgá- loskéri gazdaságomban tegnap este egy szocialista kiküldött megjelent, cselédeimet gyűlés­iét zaj volt és füst, de ez nem zavarta különösképpen a bentlévőket. És az sem, hogy egy idegen van a közelükben, hallgatja a vitájukat, bár né- hányan oda-oda sandítottak az asztalához, de mégsem tartot­ták lényegesnek ezt a dolgot, mert hol van az megírva, hogy a kaposvári Korona vendéglő csak a törzsvendég szociálde­mokratákat fogadja be?! Kis idő múlva a csendes ide­gen felkelt és odament a leg­hangosabb csoporthoz: — Elvtársak, engedjék meg. hogy bemutatkozzak. Fontos, hogy megismerjük egymást. Én Latinka Sándor vagyok, és azért jöttem ide Somogyba, hogy a parasztmozgalmat szer­vezzem, mint a Földmunkások és Kisgazdák Országos Szövet­ségének megbízottja. Egy pillanatig csend volt, az­tán többen körülvették, kezet ráztak és hellyel kínálták ma­guk között. A kérdések kölcsö­nösen váltogatták egymást, igaz, hogy eleinte főképpen La­tinka beszélt arról, hogy mi­lyen céllal jött és mi újság Tolnában, ahonnan éppen ide érkezett. A kezdeti feszültség hamar feloldódott, mert az idegen igen jó társalgónak, a politi­kában nagyon jártasnak lát- VJ szegény^ proíetárság Igaz _védö- szott. Különösen tetszettek a kaposváriaknak a határozott tervei, amely élekéi a parasztok tők, hanem egy meggyőződéses, re hívta össze, azok közül bú­közé készül. . tanult, képzett ember vélemé- zalmi férfiakat választott, és — No elvtárs _ mondja az nye úrrá valamennyi hall- gazdaságom vezetését ezeknek e gyik ravaszul _, de jól föl- §at°n. átadta. Tiltakozom minden k észült-e? je« - Latinka 1919 tavaszán Ka­posvárott. A teremből kifelé menet azt kommunizáló törekvés és erő­megnyitották a szabadiskolát, mely tnégy tagozattal kezdte meg működését: az írni, ol­vasni nem tudók számára; az elemi ismeretek elsajátítására, az általános ismeretek elsajá­títására, valamint az üzem­viteli szaktanfolyam. A hallga­tók az iskola látogatásairól bi­zonyítványt kaptak. A somogyi Munkás 1919. július 8-i számá­ban elismerően méltatta e sza­badiskola kultúrmunkáját, kü­lönösen az analfabéta tanfo­lyam sikerét. fii propaganda osztály létesí­tése is fontos állomás a So­mogy megyei proletárdiktatú­ra történetében. Előadások hangzanak el Nagyatádon, Ta- bon, Igáiban, a kaposvári vö­rös őrségnél és a vörös hadse­regben, a balatonberényben üdülő tanítók közt, a marcali FEGYVERBE! Kaposváron gyülekeznek a frontra induló vöröskatonák. Ide ér­keztek Pécsről az újonnan megalakult Bányász zászlóaljban harco­lók is. A Kossuth téren dr. Hajdú Gyula, a 44-es dandár parancs­noka szól a frontra induló vörös katonákhoz, a város lakosságához, fegyverbe szólítja őket a Tanácsköztársaság védelmére. megszervezése, a könyvtár, színház, irodalom, művészet es zenei kultúra ápolása. Az osztatlan iskolák meg­szüntetésére és az állami isko­lák megszervezésére a műve­lődési osztály körrendeletét küldött a munkástanácsokhoz. A körrendelet értelmében az iskola vezetőjét a tantestületi tagok választották meg a ta­nács hozzájárulásával és a művelődési osztály megerősí­tésével. Az új szellem más fontos újítást is életbeléptetett. Töb­bek között az iskolai bizonyít­vány új általános minősítést tartalmazott: »Megfelelt«, vagy »Nem felelt meg« jelzéssel; valamint eltörölték a kötelező vallásoktatást. A párt, a művelődési osztály mindent elkövetett, hogy mi­nél több újság, folyóirat, és könyv kerüljön a dolgozók < kezébe. Nemcsak a város, ha- I nem a faluk, és tanyák lakói­dhoz is eljuttatta a felvilágosí­< tó betűik seregét. A terjesztést f a szocializált Múzsa Könyv­kereskedésre bízta. Könyv­tárak létesültek nemcsak Ka- \posváron, de több faluban is. {'.A megye könyvtárának május ' végére 35 ezer kötet könyve volt. A színházi kultúra fejlesz­téséről is gondoskodtak, a bu­dapesti színészek több kapos­vári előadást tartottak. Lépé- Jsek történtek az állandó szín- i ház megteremtésére is. Rippl- Rónai József, a nagy művész iegy festőiskola vezetését vál­lalta el. A kulturális szervek, az új- i Ságok, Somogy népének öntu- datosításában bátran helyt áll­tak és kiérdemelték az utókor, a felszabadult magyar nép há- i Iáját azokkal együtt, akik szin- Jtén a szabadság, szocializmus, a több kenyér és több tudás világát akarták 40 évvel ez­előtt Magyarországon megte­remteni. — Egy kicsit ismerem a pa­rasztokat, mert dolgoztam köz­tük, azt hiszem, itt se vallók szégyent — így Latinka. — Nem amiatt kérdezem, hanem csak azért, mert itt ko­moly konikurrenciája lesz ám. A mi Orbánunk veszedelme­sen szervezi a parasztokat be­felé a szociáldemokrata párt­ba. A gazdának petróleumot ígér — ha belép —, a hangos­kodó asszonyoknak meg szent­képet és olvasót osztogat a ka- bátzsebből... Erre kitört a nevetés az egész teremben, mivel a jelen­lévők mind odasereglettek már ahhoz az asztalhoz, ahol La- tinka ült. Ezután megint csak a jövevény beszélt, mert vala­mondta egyikük: — Tudod, mi vagy te meg én meg itt a többiek? ... Latinká­hoz képest semmi. Lefizeted a 35 krajcár szakszervezeti cijat, meg a 2 krajcárt a sztrájko- lóknek és kész. ,37 krajcáros forradalmárok vagyunk, ő pe­dig marxista. Ez az igazság. Á tél gyorsan tavaszba hajlott, az események szakos cselekvés ellen, és ké­rek azonnali erélyes intézke­dést. Hivatalosan is jelentem, hogy dr. Hamburger és társai budapesti kiküldöttek sorra járják az uradalmakat a vár­megyében, a cselédséget feliz­gatják, általuk támogatva a birtokokat termelőszövetkeze­tekké átformálják, azokat nyomban birtokba tieszik, te­ás a napok hajszolfák egymást, kintet nélkül a birtokok kiter- Ugv tűnt, mintha minden ké- jedésére és a tulajdonosok al­sóst, mely évszázad óta vára­tott magára, ezen az esős ta­vaszon kellett volna behozni. A háborúnak vége van ugyan, és akik megérték a frontokon a befejezést, hazatértek, dehát hogyan menjen otthon is to­vább az élet?! Az a nagybirtok, mely visszavárta ugyan a cse­lás foglalására. Dr. Svastics Nándor főszolgabíró, földbirtokos.« Í me, így vetették el itt is, ott is a termelőszövet­kezetek megalakításának gon­dolatát először a somogyi pusz­tákon. Király Ernő ^Ílinesteienek összefőqása Ezen a tavaszon is kidoboltatta Erdélyi János, a falusi bíró, hogy aki negyedes kukoricát vallalna, jelentkezzék nala. — Négy kapavágásból csak egy legyen az enyém, három pedig a nagygazdáé? — ez a kérdés elgondolkoz­tatott minden napszá­mosembert. — Ha koldulni jössz, adok egy darab kenyeret, de a részes munka szokásos, tör­vényes .javadalmazá­sából nem engedek — mondta az egyik nap­számosnak a negyven holdas, pöffeszkedő Erdélyi, aki Kapor János és a többi, ve­le egyívású zsírospa­raszt nevében is be­szélt. A tizenkilences március azonban ki- pattantotta a falusi szegénység reményei­nek rügyeit. Lengyel­tótiból és öreglakról egyaránt elzavarta a föld robotos népe a grófokat, s az ezer holdakon új lüktetés­sel ment tovább a munka: maguknak dolgoztak a felszaba­dult cselédek. Kisbe- rénybe is eljutott a Tóth József j változás tavaszi szele. — Nem nyögjük to­vább az igát, amit a bíró úr és társai erő­sítettek nyakunkra — határozták el a nap­számosok. Bátor, vi­láglátott szószólójuk és vezetőjük akadt az éjjeliőr fiának szemé­lyében. Hegyi Ferkó, aá alacsony, zömök termetű, széles vállú, markáns arcú fiatal­ember összehívta sorstársait és a part­ba vájt kovácsműhely tetejéről magyarázott nekik szovjet-oroszor­szági személyes ta­pasztalatairól. — Dol­goztunk eddig is, de kevés hasznát vettük ver ej tékezésünkne k. Most olyan világ kö­szöntött ránk, mint tizenhét októberében orosz testvéreinkre, amelyben ki-ki a munkája árán boldo­gul. Grófok, úri hor­dák nem szívják ezentúl a mi vérün­ket. Amit tulajdon kezünkkel termelünk, annak nemcsak mor­zsáival kell beérnünk, hanem a miénk lesz az egész. A módos gazdák földjén nem kapálunk negyedes kukoricát. Kapálunk magunknak a nagy­birtoknak akkora ré­szén, amekkorával bí­runk — dübörgött Hegyi határozott hangja. Hüledeztek ám bíró uramék — hiába, fü­lük nem volt hozzá■» szokva az ilyen be­szédhez. A zsellérnép meg örömmel fogadta igazsága hajnalpirka- dását. Hegyi, mint a kisberényi nincstelen földművesek szövet­kezetének elnöke, be­járta a környező pusztákat. egyezke­dett a cselédek veze­tőivel. Lippán azt mondta a majorgaz­dának: — a gabona­táblákból mérjetek ki nekünk akkorát, amekkorából meglesz tizenkét család évi kenyere.. Barátiban pedig Pusztai bácsitól fogatot kért, legyen mivel előkészíteni a kukoricaföldet. — Egy hold. megmunká­lásáért egy mázsa ku­korica fizetendő a termés betakarítása után — így szólt a megállapodás. Janko- vich gróf központi majorjában kukorica vetőmagot szerzett kölcsönbe: csikvándit is, meg szalontait is, hadd legyen minden­kinek mindegyik faj­tából fél-fél hold. Csakhamar a földbe került a mag a Lu- zsányi dombon. Kisberény az első magyar munkáshata­lom idején kiszaba­dult a grófi birtokok fojtogató öleléséből. A falu nincstelenjei földhöz jutottak, amit közösen műveltek meg. Hárstersten Jó­zsef faesztergályos sem rohkacsinálással foglalkozott ez idő­ben, hanem a szövet­kezet jegyzőjeként vetette papírra közös életük, munkájuk főbb eseményeit. Harango­zó Imre, a fiatal ács­segéd meg a pénztár­noki teendőket látta el. — Minden hónap­ban kiosztottam a szövetkezeti tagbélye­geket — emlékezik vissza a most hatvan­négy esztendős em­ber. — Nyáron meg Hegyi Ferkó bekül­dött Kaposvárra tra­fikáruért. A, környé­ken nem lehetett kapni füstölni valót, hát a városból hoztam egy hátizsák hetes dohányt meg Dráma cigarettát, hogy ébböl se szenvedjenek hiányt tagtársaink. Kutas Júté

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents