Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-21 / 68. szám

SOMOGYI NÉPLAP

7

Szombat, 1959. március 21.

VÁRNAI ZSENI:

Hiszek

Hiszek tebenned föld szülöanyánk,

verejtékünk, és vérünk blböra

hullott reád, és hizlalta rögöd,

te nem lehetsz többé már mostoha,

te miénk leszel!

Hiszek tebenned testvérünk, acél,

a mélységből, hol poklok tüze ég,

kivájtunk, hogy a szikla is

nyögött,

kard voltál, légy most küllő és

kerék,

te értünk leszel!

Hiszek tebenned tűz, vülámerő, hiszek bennetek minden elemek, hatalmas víz, hajókat tördelő,

s légáram, ahol szárnyas gép

lebeg,

te szárnyunk leszel!

Hiszek tebenned föld kincse:

kenyér,

te fák gyümölcse, benned is

hiszek,

mienk leszel már, a ml falatunk, s tibennetek is testvéri szivek, hiszek, hiszek!

Hiszek tebenned, nagy kigyúlt

tavasz,

mert forradalmak márciusa jár,

minekünk hoztad fényed és

virágod,

nekünk érleled a nagy szabadságot, '

tebenned hisz a magyar proletár!

< VETERÁNOK EMLÉKEZNEK

BELLYEI LÁSZLÓ:

IQAZSÁQOS EMBER VOLT ‘ {

Latinka Sándor nemcsak imint vezető, hanem mint em- i bér is kiemelkedett kortársai i közül. Minden szava, tette a i dolgozók iránti szeretettel, i tisztelettel volt telítve. Puritán i külsejű és nagyon igazságos embernek, szerény vezetőnek 1 ismertem meg. Igazságosságáról hadd idézzek fel emlékeim legmélyéről egyet, amelyet soha nem tudok, nem fo- 1 gok elfelejteni.

Köztudomású, milyen nagy 1élelmezési nehézségekkel küz- ' dött a sok éves háborút, szegénységet öröklő Tanácsköztársaság. Jegyre, sorbaállással lehetett csak húshoz, élelemhez jutni. Jól emlékszem, 'egy ilyen húskiosztás után sírva panaszkodott a városháza \előtt egy asszony. Jött arra Latinlca elvtárs és kérdi az

asszonyt, hogy miért sír. Amikor elpanaszolta, hogy nem kapott húst, pedig otthon két gyermeke betegen fekszik, Latinka Sándor csak annyit mondott: na menjünk, megnézzük. A pult alatt két pár csirkét talált. Az eladó zavart ma-é gyarázkodása közben Latinka f elvtárs kivette a csirkét és fi- f zetés nélkül odanyújtotta az f asszonynak. Majd megkérdez- f te lakáscímét is és megígérte, f hogy orvost küld a gyerekek J megvizsgálására.

Az asszony nagy-nagy hálál-\ kodás közben nagyságos úrnak szólította Latinkát. Ö mosolygott és annyit mondott: ha én nagyságos úr lennék, akkor nem kellene sírni többet egy asszonynak sem.

Aztán visszament az irodába, intézni a sok-sok bajt, gondot. így emlékszem rá: az igaz emberre.

Endrédi József, Kaposvári Célgazdaság raktárosa.

ŐRKÖDTÜNK A RENDEN

Tavasz volt, a kertben nyíltak az orgonáik. Hetek óta prole- táinhatalom volt Magyarországon. Mi is gyakran gyűlésez- tünk, de megingtuk a munka végét is. Magunknak dolgoztunk már akkor. Az égjük reggelen összehívtak bennünket a gyékényes.! vasútállomásra és a járástól érkezett Farkas elvtárs megkérdi tőlünk: engedettek vagyunk-e mindazzal, ami addig történt. Már hogyne — bólintottunk igent rá. Szívünk mélyéről jött a válasz.

— S ha ellenséges fegyverek fenyegetnék az új világot, mit csinálnának?

— A két kezünkkel fojtanánk meg azokat, akik kezet emelnek ránk — feleltük.

— Nos, éppen erről van szó. Fegyveresekre volna most szükség önkéntes proletárokra!

így esett ránk harminckettőnkre a választás. Bevonultunk a járási székhelyre, Csurgóra s í'egj'vert kaptunk. Feladatunk: hogy őrködjünk a csend és a rend fenntartásán.

Később az én parancsnokságom alá rendeltek 11 embert és a Kanizsa melletti

Szentmiklósra helyez- 1 tek bennünket. Pa- ? rancsba kaptuk, hogy j semmiféle élelmiszert f ne engedjünk kivinni ? a megyéből. A feketéd f

zőket — rengeteg volt1

A z erőtelepen csend van.

Az alagsorból munkásfej bukkan fel. A szeme szürke, az arca már ráncos kicsit, mint a pergamen. Mintha a nevét mondta volna valaki: Füiöp János, hé, itt vagy?

Ott alulról az egyik műhelyben felsivíb az esztergapad. Az idős munkás megindul az ajtó felé. Szólítják: Kis Pali, várjál csak!

A gjár oszlopai alatt kemény léptekkel közelít valaki. Egymásba futunk.

— Jónapot, Bajzik Lajos!

Három arc, bárom munkás,

túl az ötvenen. Lehetne fiatalítani őket? Lehet, csak meg kell szólalniuk és a képek visz- szaperegnek.

... A cukorgyárban nagy a kiáltozás, az utca hangos. A munkásoké a szó. 1919 van. Kladnik úr, a fő részvényes előtt körbe forog a gyárudvar, de a munkástanács határozata megváltoztathatatlan. Kladnik úr hát gyorsan elvonul. Csendet intenek és a szónok a néphez beszél.

— Munkások, ettől a naptól kezdve senkinek sem kell megszakadni. A tanácskormány bevezeti a nyolcórás munkaidőt.

Kis Pál, az inasgyerek, ott dülleszkedik a fa mellett és megkönnyebbülten mosolyog. Mintha fárasztó, nagy alagútból jött volna, és most hullna rá az első napsugár.

— Éljen, élje-e-en! Pszt, csend emberek!

— ... Biztosítjuk a gyár dolgozóinak ellátását Beindítjuk a részletakciót Rendezzük a fizetéseket.

Füiöp János elégedetten bólogat.

— ... Az a fő cél, hogy a termelés meg ne álljon. Ahogy termelünk, úgy élünk! Hogy a kampányt megindíthassuk, a kinn lévő répát nekünk kell behordani a földekről. Vállaljátok?

Hurrá! Akarjuk...

És a répaföldeken harmonika szól. Ä munkások szedik a cukornak valót Bajzik Lajos felemelkedik a földről, magasra tartja a kezében lévő répát, végignéz a tájon: — Hej, de jó is, hogy minden a miénk.

Itt a magyar történelem regényének legszebb részlete megszakadt. Az ágyúk máshonnan dörögtek, a munkások földönfutókká lettek, mert Kladnik úr arccal a gyár felé tartott.

A képeket újra a helyükre pergetjük. Itt vagyunk a mában. Füiöp Lajos lakatos. Kis Pál "físztergályos meghecsTTt asakmunkások, Bajzik Lajos

i

belőlük — be kellett^ kísérni a járási szék-* helyre. Úgy szólt a* parancs, senki tőtt sem j vehettünk el semmit, még a tettenért spe-' kulánstól sem. Ha- J nem elő kellett állítani őket.

Alii vétett a pa-' rancs ellen, azt szigo-J rúan felelősségre!

vonták. i

Horváth Béla ^

Szalma I. u. 13.

FOLYTATJUK

édesipari technikumot végzett művezető.

Az erőtelepen csendben végzik ‘ most a kampány utáni karbantartást. A műhelyekben nagyobb zajjal folyik ugyanez. Az összes karbantartó munkának egyetlen közös nevezője van, mégpedig: úgy végzik el az idei karbantartást, hogy a következő szezonokban még jobban sikerüljön a termelés. A termelés szó jelentése 1919-hez viszonyítva cseppet sem változott. És a tulajdonosok? ök is lám csak években, de szívben most is azok a munkások, akik akkor inasfejjel is magukénak vallották a gyárat. Már messze vagyunk az 1945-ös sorsfordulótól, messze a nyolcórai munkaidő bevezetésétől.

I/alahol rádió szól.

’ időjelzés következik. Néhány másodperc múlva szerterepül az éterben az, hogyan akarjuk valóra váltani terveinket, célkitűzéseinket, amelyek nagyszerűek és a nép fel- emelkedését célozzák. És még valami, amit már azóta neveltünk a munkapadnál, amióta a nyolcórai munkaidő érvényben van: az egyre jobban tömegmozgalommá váló szocialista munkaversenyről, amelyről a Tanácsköztársaság munkásai csak álmodtak, ők azért küzdöttek a termelésért a harcok közepette, hogy megélhessenek, mi azért tökéletesítjük ezt, hogy minél jobban éljünk. Bajzik, akiből ebben a gyárban lett technikumot végzett művezető, megbecsült ember, most azon gondolkozik, hogyan használhatja szerzett tudományát a termelés tökéletesítésére. Maga látja hasznát, csak úgy Füiöp Lajos és Kiss Pál is meg a többiek.

A három munkás arcára mintha láthatatlan szeizmográffal véste volna fel az idő a történelmet. Körültekintenek.

Elvonul előttük a mai cukor- gyár csendben: a nemrég)

épült hatalmas kazánház, az új i tetőszerkezet és így tovább. | Hej, de jó szemlélni őket! i Olyan ez számukra, mint egy ( késő őszi napsütés, amely mégíj egyszer a duzzadó tavaszt idé- ( zi. Bajzik nagybátyja a 19-es ( munkástanácsban dolgozott és ( Kladnik visszaloholva elüldöz-^ te. A fiatal Bajzik Lajos akkor ( úgy érezte,, hogy örökre meg- < szakad a munkások szép álma. 1 És most itt áll mosolyogva, mint nagy idők, harcok tanúja * és azt mondja, hogy amit a * Tanácsköztársaság idején a * gyárban elkezdett, folytatja, j Folytatják. Folytatjuk.

^s ha már az élet nekik, öregeknek már pihenőt vezé-1 nyel, akkor itt van a helyük- ( re Friss Feri, Hosszú Laci, < Horváth Jani, Decsi László és* a többi fiatal. Boldog nemze- J dék, akiknek a folytatást töb- f bé már nem kell megszakíta- *

niuk.

Szegedi Nándori

DCéhlzei (ő cpö jlexjtjóért

Kora reggel van, de a kaposvári Szabadság Zászló Tsz-ben már szorgos munkát végző embereket találni. A daráló előtt sokan várnak. Kukoricát hoztak darálásra, zsákolMt vagy más anyagot kérnek a daráló vezetőjétől, Molnár Istvántól, azaz, hogy Pista bácsitól, a ~S2 esztendős, fehér bajuszú, mindig jókedélyű tsz- tagtól. Mert csak így ismerik, így szólítják őt fiatalok, öregeik. Mi is így szólítjuk, s kérjük, beszéljen arról: mi vitte negyven évvel ezelőtt a vöröskatonák közé, s miért fogott két esztendővel ezelőtt is fegyvert a munkásőrség tagjaként?

— Apám cseléd'iskedett a kaposvári Zarany- pusztán. Hogy milyen életünk volt, s mi jutott a cselédeknek járó kommencióból a 15 gyereknek? Mert ennyien voltunk testvérek, rongyos, éhező gyerekek, akiknek korán el kellett menni kisbéresnek; állatokat őrizni, dolgozni iskola helyett. 18 éves voltam, amikor behívtak az első világháborúba katonának. Láttam a hiábavaló öldöklést, az emberek — köztük barátaim, cselédtársaim — pusztulását, s amikor úgy éreztük, nem. bírjuk tovább, az olasz front összeomlása után 1918 őszén hazajöttünk. Fegyverünket ps magunkkal hoztuk.

Itthon már más helyzetet találtunk, mini mikor bevonultunk. Érett a forradalom. A Károlyi-kormány nem szerelt le bennünket, szolgálatra benn maradtunk a Baross laktanyában, onnan jártunk ki őrjáratba. Nem emlék szem pontosan az időre, 1919. március 20-a vagy 21-e lehetett, amikor a szokásos őrjárat- ín indultunk. Az állomásról éppen akkor érkézén egy vezető elvtárs Budapestről és mov. dotti. hogy ne menjünk sehova „ proletariátus kivívta a hatalmai, s hogy mi is álljunk

melléjük. Katonáimmal együtt csatlakoztunk és segítettünk az osztrák—magyar bank és más intézmények lefoglalásában. Később beléptem a vöröskatonák soraiba, és több kaposvári elvtárssal, Kispett Gézával, Szokcd Sándorral együtt harcoltunk a Tanácsköztársaság győzelméért.

Hosszú idő telt el a felszabadulásig, nélkülözésekben, kínlódásokban. A felszabadulás után azonnal beléptem a kommunista pártba, s 1950-ben pedig egyik alapító tagja lettem a kaposvári Szabadságzászló Tsz-nek. Azóta is itt dolgozom. Termelőszövetkezetünk az ellen- forradalom alatt sem oszlott fel, innen nem vittek el egyetlen szöget, egyetlen fillémyi értéket sem. Néhányon az alapitó tagok, az öregek közül őriztük a tsz-t, a magunkét Amikor pedig megalakult a munkásőrség, én is beléptem közéjük. Úgy éreztem, ott a helyem ...

* * *

Keze ma már kissé reszket. De azért szinte

ugyanolyan erővel szorítja a fegyvert, mint 1919-ben, s a célt, melyért harcol, ma már világosan, tisztán látja. Akkor, 1919-ben úgy sodródott bele az eseményekbe, s küzdött azért, hogy más élete legyen testvéreinek, cselédtársainak és önmagának. Most már határozottan mondja: »azért fogtam fegyvert s lettem két esztendővel ezelőtt tagja a munkásőrségnek, hogy többet senki ne támadhasson a proletárdiktatúra, a termelőszövetkezetbe tömörült parasztság ellen«. S azért fogja a fegyvert még most is, hogy gyermekeinek, három unokájának s minden magyar fiatalnak más élete legyen, mint az ő és cselédtársai ifjúkora volt... ,

Szalai László

ÓDA MÁRCIUS

Mikor még erőtlen .volt a hajnal fénye, Világosság fogant, az ember reménye.

Üj világrész, tudás, gépek, új tchnika Nem fényt szolgálták: csak nőtt a rabiga.

Gépek, gyárak keltek, mint esőtől a rét,

S a munka kazlait az szedte szerteszét,

Ki nem izzadt, fáradt, s kapott pénzt és babért, Míg a munkás harcolt a »hármas nyolcasért«.

A munkásmozgalom ökle vérbő s dús lett,

Aludt Magyarország, s kellett az új hős tett, Rekedt úri közöny horkolt itt el mindent, Titkon remélt a nép megváltást, új istent.

II.

Szemkápráztató volt a hajnal fénye, ,

Dúsan omlott égen, földön égve:

Kik senkik voltak, övék lett az ország,

Jussukat védték, högy el ne orozzák.

Az úri közönynek Torkán akadt a szó,

Proletár örömnek Jött napja, ragyogó.

Több mint ezer évnek Roggyant épületét,

— Hol magyarok élnek,

Ilyen nagy volt a tét! —

Vállaikra vették,

S a puskák döreje Elhalkult alig még,

S új világ jött ide... Százharminchárom nap Óriások tépték A múltnak, a romnak Hamis arcát, ékét...

Mennyi terv s gondolat Egymást keresztezi,

S mind hűséget fogad,

S bár a múlt övezi:

Izzó fáklya gyanánt Szórja szét fényeit,

Sok avult hagyományt Üj színnel felderít...

Az úri közönynek Torkán akadt a szó Proletár örömnek Jött napja, ragyogó!

A napsugár is csak addig világít,

Míg vastag felhők nem fojtják sugárit:

Nyári nap kékje, hogy csodáltak Téged'?... Sötét hatalmak míg gyűltek, s megértek.

I HL

Ellobbant a fáklya, sercenésit hallom,

Durva ujjak fojtják, jajja egy nagy halom.

.Volt Itt egy csúf próba, úgy mondták, megteszik, Vissza-hátra tolják az idő kerekít.

Középkori úri cafrangokat szőttek Szőrös köntösébe a tőkés időneK.

Mártírok csontjával ágyazták a jövőt,

S nem tudták: a balgák nem másolt, hanem ők.

IV.

Konok sötétség harca örök,

Nem védi meg tatár, se török:

Negyed század múlván a dicső Fénynek adta szívét az idő.

Felderítő őrség Állott a front előtt:

Az a hős minket véd,

Az ellen, kit lelőtt.

Ami akkor harc volt,

Az ma a mi harcunk.

Nem lesz a zászlón folt.

Ha ebből okulunk. Százharminchárom nap Eléd állt a tűzbe:

Ma nyílt könyv, fényes lap,

S égő napként tűz le.

Ugyanaz volt akkor, s ma a cél:

Legyen új rendünk, emberi rend!

Az új vajúdik, s napja ha kél:

A fény lesz úr fent és ide lent.

ÉS MEGINDUL A PROLETÁRSÁG

1939. március 21-én ünnepelni gyűlt össze Kaposvár népe. ►►Jön a ri- lágforradalom, itt a felszabadulás« hirdeti a tábla. A felvonulók első soraiban áll Tóth Lajos direktóriumi tag, akit a Tanácsköztársaság leverése után kivégeztek, mellette pedig Schneller Béla és Olajos Lajos» a Tanácsköztársaság kaposvári munkásmozgalmának veaetilL