Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-21 / 68. szám

SOMOGT1 NÉPLAP 5 Szombat, 1959. március 21. Működik a körző, vonalzó, logarléc A SOMOQY MEQYEI TERVEZŐ IRODÁNÁL Néhány évvel ezelőtt még az volt a hivatalos álláspont, hogy a kivitelező vállalatokon belül működjék a tervező részleg. E szerint dolgozott Kaposvárott egymástól függet­lenít két tervező iroda is; egyik a magasépítő, másik a tatarozó vállalat kebelében. A gyakorlat viszont megdöntötte a régi álláspontot, mivel az számtalan visszás helyzetet te­remtett az árelemzéseknél, a kalkulációnál. Tavaly június­ban rendeletet adott ki az Építésügyi Minisztérium, mely szerint a magasépítők tervező irodáját a területi tervező vál­lalathoz csatolta vissza, 1959. január 1-én pedig — mikor er­re lehetőség adódott — egyesült velük a tatarozók tervező rész­lege is. Két iroda helyett egy Az egyesítés több szempont­ból életképesebb, jobb megol­dás, mint az előző. A legfon­tosabb minden bizonnyal, hogy sokkal inkább elősegíti az itt dolgozók szakmai fejlő­dését, s ezen keresztül minő­ségi változást hoz. Az ÉM. te­rületi tervező vállalatánál (székhelye Pécs) sok jó szak­ember, specializált területen működő mérnök dolgozik, akik minden téren segítséget tud­nak biztosítani a Somogy me­gyei irodának. Nem lényegte­len, hogy Kaposvár milyen jól járhat ezzel az egyesítéssel! Eddig is foglalkozott a két iro­da helyi munkákkal, mivel azonban egymástól függetle­nek voltak, tervezési elvüket nem hangolhatták kellőképpen össze. Most viszont egységes szempontok alapján járulhat hozzá a tervező iroda Kaposvár városképének kialakításához, bármilyan irányú tervezést keit elvégeznie. A tahi járás tsz kézségeinek segítése A Tabi Járási Tanács Vég­rehajtó bizottsága a legutób­bi ülésén a járás mezőgazdasá­gának, a termelőszövetkezeti községeknek helyzetét tárgyal­ta. Ezen olyan határozat szü­letett, melynek lényege: min­den erővel segíteni kell a ter­melőszövetkezeti községek munkáját Csizmadia Józseftől, a járási tanács mezőgazdasági osztá­lyának vezetőjétől érdeklőd­tünk, hogyan folyik a munka a termelőszövetkezeti közsé­gekben, mit tettek e határo­zat végrehajtásáért és milyen egyéb terveik vannak a tsz- községek segítésére. Kihasználták a jó időt — Tizenhat termelőszövet­kezeti községe van a járás­nak, s mintegy 34—35 ezer ka- tasztrális hold megmunkálása vár a termelőszövetkezeti köz­ségek parasztságára — kezdte Csizmadia József. — A jó időt valamennyi szövetkezeti köz­ségben alaposan kihasználták. Az összes lófogatok mindenütt munkában voltak s dolgoztak. Különösen nagy igykezetet le­hetett tapasztalni Nágoes, Be- degkér, Som, Tengőd, Kapoly, Somogy meggy es határában. A nágocsi Üj Hajnal Tsz elvetet­te 80 kataszteri hold árpáját. A somogymeggyesi Március 15 Tsz-ben is földbe került 110 hold tavaszi árpa. ugyanitt ve- ^ tik már a 200 hold pillangós# takarmány magját is. A be-# degkéri Űj Életben elvégezték# az őszi kalászosok fejtrágyá-# zását, kataszteri holdanként # mintegy 150—160 kg műtrá-# gyát szórtak ki. Szinte vala-# mennyi községben elvégezték# a felfagyott gabonák hengerlé-# sét. i mekkora állami támogatás szükséges és ennek alapján készítik el az igénylést. Szakembert minden tsz-be Nagy munka előtt állnak a termelőszövetkezeti községek, s a járási tanács mezőgazda­sági osztálya arra törekszik, hogy ezekhez minden segítsé­get megadjon. Segítünk a munkacsapatok, • brigádok ki­alakításában, a vetéstervek el­készítésében s a tsz-ek figyel­mét a legfontosabb feladatok­ra irányítjuk. Kevés a mező­f azdasági gép a járásban. Ezt kérdést a járási pártbizott­ság is tárgyalta, s ennek alap­ján a gépállomások kettős mű­szakra térnek át, hogy minden tsz-mek időben jussqp gép a feladatok elvégzéséhez. — A jelenlegi 46 tsz-ből húszban van szakember. Az a célunk és tprvünk — mondot­ta tájékoztatása befejezéséül Csizmadia József —, hogy minden termelőszövetkezetben Az egyesülés tehát kétsége­ket kizáróan hasznosnak mondható. Az új iroda kellő kapcsolatot teremtett a megyei tanács szerveivel, s a közös elgondolások alapján meg tudja oldani azoíkata kötelezettsége­det, melyek Somogybán ráhá­rulnak a tatarozási, felújítási, kisebb beruházási, valamint a bekötőutak tervezésénél. Pontos tervek, új lakótelepek Az egyesülés után legna­gyobb erőpróbaként az új költségvetések átárazása sze­repelt a termelői árválto­zások miatt. A kivitelező vál­lalatok addig nem képeseik az építési szerződéseket megköt­ni, amíg az új költségvetés létre nem jön. A BUVÁTI, mely a felújítási és tatarozási munkák szövegkönyvét szokta összeállítani, a széles körülte­kintést kívánó feladat miatt még késlekedik annak elkészí­tésével, és ezért egyelőre fenn­akadás van a szerződéskötések folyamatosságában. Az év má­sodik felében új irányzat jut érvényre a tervezéseknél: a tervek kötött árakkal készül­nek. Ez a módszer pontosabb tervet is kíván, ugyanakkor azonban nem fordulhat elő, hogy egy épület több pénzbe kerüljön, mint amennyi a költségvetésben eredetileg elő volt irányozva. Az új irány­zat feltétlenül hasznos lesz a népgazdaság számára. Az idei évben a tervező iro­da foglalkozni fog a termelő­szövetkezeti mozgalom nagy­arányú fejlődésével kapcsola­tos istálló és egyéb gazdasági épület beruházásainak, átala­kításának tervezésével, vala­mint iskolabővítésekkel, tata­rozásokkal. Kiemelkedő a fo- nyódi művelődési ház terve­zése, mely a legnagyobb, négyszáz férőhelyes megyei tí­pus szerint készül. Tervezik a Vegyianyag Nagyker. új rak­tárát a textilművek közelében, valamint megkezdték az Ápri­lis 4 utcai lakótelep telepítési terveinek elkészítését is. Eb­ben az utcában több típusház­ból álló. lakótelepet létesíte­nek, többek között új utca Megkezdték az építkezést a Kábel- és Sodronykötél- gyárban A Kábel- és Sodronykötél­gyár kaposvári telepén meg­kezdték az üzem bővítését, a meglévő csarnokok korszerű­sítését. Ebben indítják meg a Budapestről Kaposvárra ke­rülő vaskábeldob gyártást is. Ez a csarnok főként a laikato- sok és hegesztők munkaterüle­te lesz, sok gép dolgozik ben­ne. Itt állítják munkába a prés-, fűrész-, az idomhengrlő- és lemezhullámosító gépeket is, amelyek egyébként arról nevezetesek, hogy nem Buda­pesten, hanem a Kábel- és Eodronykötélgyár kaposvári telepén készítik őket a mun­kások. A kaposváriak is hoz­zájárulnak tehát, hogy a na­pokban érkezett vadonatúj csehszlovák esztergapaddal, forgácsológéppel, a korábban Pestről már idekerült szer­számgépekkel együtt bővüljön a telep gépparkja. Az idei négy és félmillió fo­rintos építkezés ismét nagy lépés a város iparfejlesztésé­ben. MIÉRT KELLETT? Mint ismeretes, a fonyódi tőzegüzem nemrég Ordacsehi­be költözött. Nem mintha Bc- zseny-pusztai telepén kime­rült volna a készlet vagy más körülmény, akadályozta volna a munkát. Az áttelepítésre azért került sor, mert ezt a Nagyberekl Állami Gazdaság sürgette. A Bézseny-pusztai telep ugyanis az ő tulajdona, csupán a tőzegüzem termelte rajt a földek megjavít 'sara alkalmas tőzeget. A gazdaság azzal érvelt, hogy ezen a te­rületen mezőgazdasági termé­keket akar termelni és ebben a szándékában a tözegüzem megakadályozza. Ér. ként em­lítette azt is, hagy a tízeg ki­termelése a területet elvizesííi és növénytermesztésre előbb- utóbb a’kalmatlanná teszi. Az iparigazgatóság és a megyei tanács az érveknek helyt adott. A tőzegüzem átköltö­zött Ordacsehibe, ahol ugyan­csak igen nehéz körülmények között (halastavak vizének el- szivattyúzása me'lett) látott munkához. Ezenkívül az átte­lepítés több mint egymillió forintba került. A tőzegüzem 49 000 forint kártérítést fize­tett a nagyberekl gazdaság­nak azért, hogy ezen a pén­zen növénytermesztésre al­kalmassá tegye a feldúlt terü­letet. Az állami gazdaság azon­ban ahelyett, hogy növényt ültetne a fölszabadult terü­letre, furcsa mód ipari fogla­latosságba kezdett. A leg­újabb tények arról tanúskod­nak, hogy az átadott Bézseny - pusztai telepen ö is tőzeget termel és értékesíti azt külön­böző állami gazdaságokban, megnehezítve a tőzegüzeni ér­tékesítési munkáját. Az a kérdés, vajon miéyt vált ak­kor sürgős az állami gazda­ságnak ez a milliókba kerülő áttelepítés, ha nem azt teszi, ami a feladata volna Bézsen. - ben? Mire jó, hogy felborítja a tőzegüzem munkáját azzal, hogy kiszorítja őt a piacról? És végül jó volna azt is tud­ni, ugyan ki adott engedélyt az állami gazdaságnak ipari tevékenységre? Tudomásunk szerint ugyanis tőzeget a 111/1951. M.T. számú rendelet szerint csak az erre a célra szervezett vállalat termelhet. Leitárjpgyzék ns elf kvő készletek értéke íle&ére legyen agronómus, aki helyes nyitásával. Az elképzelés sze- tanáesokkal tudja irányítani a j rint addig nem kezdenek az munkát. De célunk és tervünk, hogy a jövőjjen is minden se­gítséget megadjunk a terme­lőszövetkezetek munkájához, azok megerősítéséhez. építkezéshez — nagyon helye­sen —, amíg a közművesítést meg nem oldják és az utat meg nem építik. Fehér Kálmán Még mindig sok gondot okoz tanácsi iparvállalataink­nak az elfekvő készlet. Ez — köztudomású — olyan alkat­részek, anyagok gyűjteménye, amelyet az üzem, a vállalat saját gyáftmány álhoz már nem tud felhasználni és meg­maradt. Egyrészük az államo­sításkor ragadt a vállalatok nyakán, másik részük pedig a nem mindig célszerű anyag- gazdálkodásból keletkezett. Az elfekvő készletek felszá­molása már a múlt évben fontos feladatukká vált az üzemeknek. A Kaposvári Fi­nommechanikai Vállalat pél­dául, amely szinte a legtöbb elfekvő anyaggal rendelkezett, szépen előrehaladt és jórészt felszámol’ta készleteit. A végére azonban mégsem ju­tott el és a többi tanácsi válla­lattal együtt nem sikerült egé­szen megszabadulni ezektől a »holt« anyagoktól. A megyei tanács ipari osz­tálya most úgy siet a vállala­tok segítségére, hogy igyekszik az értékesítést meggyorsítani. Megszervezik, hogy a megye határán belül és kívül lévő vAlia/atok között az elfeíkrvő anyagokról felvett leltárokat kicseréljék. Minden vállalat jegyzéket készít elfekvő kész­leteiről, amelyben sza’tszerűen, és pontosan sorolja fel a szá­mára már hasznavehetetlen anyagot, vagy alkatrészeket. Ezt eljuttatja egy másik válla­lni maik, aihoi megnézik, mit tud­nának abból hasznosítani. A használható anyagot a jegy­zékben megjelölik és a leltárt továbbküldlk. Igyekeznek mi­előbb módot találni a szüksé­ges anyagok átvételére is. Újabb anyagot Budapestről már csak ennek a jegyzéknek a figyelembevételével rendel­hetnek. Olyan alkatrészek központi megrendelésre, ame­lyet elfekvő készletből is be­szerezhetnek, nem ad enge­délyt az ipari osztály. Míg a leltárjegyzékek körben járnak — remélhető, hogy a válla­lat forgótőkéjét lekötő, és a pénzgazdálkodást megnehezítő elfekvő készletek felszámolása meggyorsul. M ii iú a verseny Babócsán Q&zSl'l Ixácii, az iizmt (tjijsí{jtuítfú A vetőmag és műtrágya * ellátásáról # — A járási tanács mezőgaz- f dasági osztálya fontos felada- f tának tartotta a tavaszi vetés f feltételeinek biztosítását. Ezért? segítettünk a tsz-községek ve- J tőmag- és műtrágya szükség- ? letelnek felmérésében. Apró- f magból 110—120 mázsára, mű- - trágyából pedig 180 vagonra van szüksége a járásnak. Az utóbbiból már mintegy 70 va­gon a termelők rendelkezésére áll. — A termelőszövetkezeti községekben most folyik a me- \ zei leltárak, a vagyonleltár ■ felvétele és az állatok össze­írása. Szakembereink tanácsot adnak ahhoz, hogy melyik te­rületen milyen állatfaj te­nyésztésével érdemes foglal­kozni, s hogy szövetkezeten­ként hány pár lovat hagyja­nak meg. Elkészült a tsz-ek ál- \ latigénylése is, s így a járás- f nak eddig összesen 375 té­ny észmarhára, 420 hizlalni va­ló marhára, 235 tenyészkocára, . 120 hízóba állítandó sertésre \ és 110 juhra van szüksége. * — Néhány község — így Kánya, Som, Törökkoppány, Bábonymegyer — végzett már . a leltározással, az állatok! számbavételével, s hozzákez- # dett az éves terv elkészítésé- a hez. Czakembel ekből álló bi-# zottság járja végig a községe-£ két s állapítja meg hol. ‘ lyen épületekre van .szükség, mennyi saját anyaga . f mi- # kség,# van,# A csizmája hol po­ros, hol sáros, de so­hasem fényes, műidig az udvaron vagy a mezőn látni őt. Az irodába csak olyan­kor ül be, ha halaszt­hatatlanul fontos pa­pírmunkája van. Tudja, hogy egy 2090 holdas gazdaságot nem lehet csak az irodából irányítani. Ezért jár naponta szinte megszámlálha­tatlan sok kilométert az emberek között, mindenütt, ahol csak munka folyik. Lelki- ismeretes vezető, iga­zi szakember. Kabát­ja zsebében örökké ott fityeg egy kis fü­zet, az előre beüte­mezett tennivalókat írja bele. Időnként meg-megnézi, mint­egy ellenőrizve önma­gát, jól osztotta-e el a 136 munkását, egy- egy brigádja elvégez­te-e a kiszabott fel­adatot, hogy megint más helyre küldhesse, s aztán megy tovább. Nehéz megtalálni Józsi bácsit. A regge­lijét, ebédjét is olyan­kor kapja be, mikor éppen a konyha felé van dolga, erre sem akar külön időt sza­kítani. Egyetlen öröme van; ha. minden rend­ben halad, s ha egy- egy új, modem gépet kap, amely könnyeb­bé teszi az ember munkáját, s gazdasá­gosabbá a termelést. Most is éppen egy legújabb típusú, sűrü- ■ soros vetőgépet néze­get. — Ez igen, Gyuszi — mondja leplezetlen büszkeséggel Gór­jon Gyula trakto­rosnak —, ezzel aztán lehet dolgozni. Abban az időben bezzeg — emlékezik vissza — egy ekkora gazdaság­ba jó, ha egy traktor jutott, az ökrök vol­tak a minden. Most meg négy G—35-ös, egy Super-Zetor, egy K---25-ÖS Zetor, egy Lanz bulldog, kom­bájn, kévekötő arató­gépek, zetoros fűka­szák és egyéb összes szükséges munkagép rendelkezésünkre áll. S míg az: útjavító brigádja felé balla­gunk, nehezen ugyan, de azért mesébe kezd az »abban az idő- benőről. Mint annyi sok gyerek, kiknek szülei cselédek voltak, ő is cselédnek született. Hol gyalogmunkás, hol kocsis volt eqé- szen 1931-ig herceg Hohenlohe Ákos 15 ezer holdas uradal­mában. S mert jófe­jű és becsületes em­ber volt, bár ha kü­lönösnek is tűnt, de maiorgazdának ne­vezték ki. Akkor is, mint most, mindene a gazdálkodás volt, mással nem törődött. Fizetésével meg lehe­tett elégedve, nem kellett panaszkodnia, de ő, aki annyira sze­reti az embereket, mégis párhuzamot tud vonni a két vi­lág között: »Nem kell ma kolnmpszóra éb­redni a munkások­nak, s látástól vaku- iásig dolgozni«. A felszabadulás után egyénileg gaz­dálkodott 1952-ig, ek­kor kérték meg az üzemegység vezetésé­re. — Hej, akkor még — sóhajt fel — nagy gond hárult rám. Meg kellett teremteni a rendes munkásgárdát, aztán ... Na, de hagy­juk ezeket. Folytatta volna még, de közben meg­érkeztünk az útjavi- tókhoz, s máris a je­lenbe zökkent. — Így jó lesz — hú­zott egyet kezével a levegőben., mintegy elismerésképpen —, így gondoltam én is. Csak továbbra is szé­pen, egyenesen ássa­tok, Laci, és egy kis lejtést adjatok neki, hogy » víz lefolyhas­son. Varga 1László és Balogh János tovább ássák az ár­kot, mi meg tovább­megyünk. — Ez itt pedig az 1/7-es táblánk. Húsz holdas terület, tavaly dohány volt benne, most lucerna alá ké­szítjük. — Hát — töpreng egy kicsit —, nem va­gyunk lemaradva a tavaszi munkákkal sem. Eddig 440 holdon végeztek simítózást, elvetettek húsz hold tavaszi árpa100 hold vörösherét, be­fejeződött a cukorré­paföld előkészítése, Jelenleg a füvesherét fejtrágyázzák és az erdőirtást pétisózzák. NödolgozCival a szentlászlói üzemegy­séget patronálja — burgonyát válogat­nak. — No, Józsi, meg­vagy ezzel is? — szól a tábla túlsó végéről felénk érkező Vass Józsefhez, ki lovas­ekével temeti be a DT-szántás végző ba­rázdáit. — Megvolnánk. — Jó, akkor még azt a sarkot — mu­tatja — beigazítod, s ha végeztél, átmégy az illetményföldekre, s azokat is elkészíted. Horváth József, a Nagybaráti Állami Gazdaság központi üzemegységének ve- 'zetője nem fiatal em­ber. Éveinek ötödik ikszét is maga mögött hagyta már. A haja őszes, az arca baráz­dált, de boldog, elé­gedett ember. Két gyermeke van. Az egyik, a 19 éves Er­zsiké varrni tanul, Jóska fia gépszerelő tanuló az ő üzemegy­ségében. Mindketten az ősszel szabadul­nak. És még valami van, ami boldoggá teszi: »Munkámban soha egyetlen vezető sem gátol«. Engedik, hogy érvényesüljön s ez bizony nagyon fontos. Ilyen ember Józsi bácsi, aki mindenkit szeret, s akit minden­ki szeret. Szerdai Sándor Túlzás lenne azt állítani, hogy a babócaai olajfúró üzem­nél egyre nagyobb lendületet vesz a munkavgrseny. Nem. Náluk nem tekintették soha kampánynak a versenyt, s épp ezért állandó, kitartó munká- . val vesznek részt a Kőolajipa- #ri Tröszt üzemegységei között # folyó vetélkedésben. # A tavalyi év két utolsó ne­# gyedévében, tehát egy fél féven keresztül Bajosa, Budafa, Lovászi, Nagylengyel, Nagyti- laj — mind ismert nevek az olajfeltárásban — közül Ba- bócsa vitte ei a pálmát a leg­magasabb százalékos tervtel- Íjesítéssel. Viszont az üzemen f belül a különböző olajfúró be- f rendezések eredményeit érté­kelik a Nagykanizsán székelő vállalat részéről. Az R. 29-es berendezés az »1958-as év leg­jobb berendezése«' címet nyer­te. Itt érték el a legszebb szá­zalékot — mégpedig műszaki baleset nélkül. Családi Sándor, a berendezés vezetője a »Leg­jobb fúrómester« lett. Az R. 20-as berendezés vándorzász­lót kapott. A babócsai kőolajfúróknál minden hónapban van terme­lési értekezlet, melyen meg­beszélik a termeléssel kapcso­latos kérdéseket, s ugyanakkor értékelik a munka verseny ál­lását. A múlt hónapban pél­dául 112 százalékos teljesítést ért el az üzem. Tehát a remé­nyek feljogosítanak arra, hogy 1959 első negyedévében is Ba- bócsa végez legjobban az üze­mek között. A jó eredmények elérésében jelentős szerep jut az üzem vezetőjének, Ferenczy Zoltán mérnöknek, aki a munkálato­kat műszakilag irányítja. Fe­renczy a múlt évi eredmények alapján »A vállalat legjobb üzemvezetője« lett. Egy kis délelőtti tanulás Várvizy Erika és Mlinarics Erzsébet a csecsemő- mekgondozási .tanfolyam másodéves hallgatói a órákra készülnek. es gyer- dclutáni

Next

/
Thumbnails
Contents