Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-21 / 68. szám

V Szombat, 1959. március 71. SOMOGYI NÉPLAP AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜNNEPI ÜLÉSÉ f (Folytatás az 1. oldalról.) nemcsak megérti történel­mi feladatát, hanem képes is a hatalom megragadásá­ra, az ország kormányzá­sára, a nép vezetésére. Ä történelmi tapasztalat erő és bizalom forrása volt a Horthy-fasizmus idején. De más lett a burzsoázia is, ab­ban az értelemben, hogy ta pasztalbatta: hatalma nem örök, a magyar munkásosztály­ban van erő. elszántság és ké­pesség, hogjj megdöntse a ka­pitalizmust és saját kezébe ve­gye sorsának irányítását Tanulnunk kell a Tanácsköztársaság történetéből A proletárforradalom nem­zetközi útja győzelmes út De ezt az utat átmeneti ve­reségek és visszaesések is kí­sérik. A kommunisták követ­ték Engels tanácsát melyet valamikor az 1848-as forradal­mak leverése után adott a for­radalmi szociaMzamts harcosai­nak: »Ha egyszer levertek ben­nünket, nem tehetünk egyebet, mint megint kezdem elölről. És ez a valószínűlég igen rövid pihenő, amelyet az első felvo­nás vége és a második felvo­nás kezdete között kaptunk, szerencsére időt ad nekünk egy nagyon fontos munkára, megvizsgálni az okokat, ame­lyek elkerülhetetlenné tették mind az utolsó felkelést, mind annak balsikerét«. A kommunisták pártja így járt eb Okult és okul a Ta­nácsköztársaság hibáiból is, de tudja, hogy 1919-nek elsősor­ban nem hibái voltaik, hanem nagy történelmi tettei és ép­pen e nagy történelmi tettek tanulságait vonta és vonja la. A Tanácsköztársaság tör­ténetéből megtanultuk és meg kell tanulnunk na is, hogy a munkásosztály ere­je mindenekelőtt a prole­tár nemzetköziség ereje. A Magyar Tanácsköztársaság az októberi forradalom hatá­sára jött létre. Születésénél azok a Kun Béla vezetésével hazatért kommunisták bábás­kodtak, akik Lenin iskolájá­ban. az októberi forradalom és polgárháború tapasztalataiban kapták az első leckéket a mun­kásosztály felszabadításának tudományából. A nemzetközi­ség jelentőségére tanít a Ta­nácsköztársaság leverése is. Az 1919-es proletárdiktatúrát a nemzetközi imperializmus be­avatkozása és túlereje verte le. A magyar ellenforradalmat nagy- és kis-antamt fegyverei juttatták a hatalomra. Mint 1871-ben a párizsi kommün idején Thiers és Bismarck, úgy 1919-ben Horthy és Clemen- ceau lépett szövetségre. A Tanácsköztársaság törté­netéből megtanultuk és meg kell tanulnunk, ma is. hogy a munkásosztály felszaba­dításának kulcsa: a kom­munista párt vezető szere­pe, a párt és a nép össze- forrottsága, Magyarországon 1918 novem­berében alakult meg a kommu­nista párt és 1919. március 21-én már kikiáltották a pro­letárdiktatúrát. »CSoda« volt, hogy négy hónap alatt maga mellé állította a munkásosz­tály többségét és jelentős kis­polgári tömegeket is a kom­munista párt? A reakció a ►«kommunista agitátorok« tevé­kenységéről beszélt. De hon­nan eredt a »kommunista agi­tátorok« sikere? A siker abból fakadt, hogy a párt helyesen fejezte kJ. amit a nép gondolt, választ adott a munkásosztály, a parasztság égető kérdéseire. A Tanácsköztársaság idején hiba volt, hogy a párt vezető szerepe, szervezeti élcsapat­jellege csorbát szenvedett. »A magyar kommunistáiknak a re­formistákkal való egyesülésé­ért drágán fizetett a magyar proletariátus« —• mondotta Le­nin. Azt is tudjuk, hogy a Ta­nácsköztársaság vezetői téved tek, amikor úgy vélték, hogy át lehet ugorni a demokratikus földreform forradalmi végre­hajtásának feladatát. A Tanácsiköztársaság tapasz­talataiból tanultuk, hogy inga­dozás nélkül, erélyesen kell le­csapni az ellenforradalom erői­re. A nemzetközi reakció és a magyar fasizmus a Tanácsiköz­társaság elleni rágalomhadjá- ratát azzal próhálta színesíteni, hogy az 1919-es terrorról har­sogott. A valóság az, hogy a Tanácsköztársaság messzeme­nő türelmet tanúsított ellensé­geivel szemben. A Tanácsköz­társaság, amikor erőszakot al­kalmazott, csak választ — sze­rény választ — adott az ellen- forradalmi terrorra. Ha hibát követett el, akkor a hiba nem az volt, hogy túl keményen, hanem hogy a kelleténél eny­hébben járt ed éberségeivel sziemben. Münmieh Ferenc ezzel össze­függésben bírálta a jobboldali szociáldemokraták magatartá­sát, akik az imperialistákkal való paktálást összekötötték a belső rombolással. Ennek egyik lényeges eleme volt, hogy a diktatúra »enyhébb ke­zelését« követelték, a polgári »humanizmus« jelszavával for­dultak szembe a proletárdikta­túrával. Pesten a »humaniz­musról« beszéltek — s vidéken az ellenforradalom martaiócai akasztották a kommunistákat. A humanizmus a legna­gyobb ügynek, a . munkás- osztály felszabadításának, a szocializmusnak a vé­delme — aki ezzel szembe­száll. annak »humanizmu­sa« a tőkés kizsákmányo­lást szolgálja. A »demdkiratifcus« ellenforra­dalom a fasizmusba torkoitlott. A humanista frázisok valósága Siófok és Orgovány, a britan- niás tisztek kegyetlensége, a huszonöt éves intézményesített terror lett, mely a pusztulás szél,éré sodorta a nemzetet. csak a mi ünnepünk, az egész nemzetközi munkásosztályé. A hatalmas szocialista táboré, a tőkés kizsákmányolás és gyar­mati elnyomás alatt szenvedő sok százmilliós tömegeké. Pél­dája a harcokban tanúsított szívósságnak, elvhűségnek, a jövőbe vetett bizalomnak, me­lyet az átmeneti kudarcok sem tudnak megingatni. Szivünkben kiolthatatlan lánggal ég, szemeink- előtt út­mutató fényében ragyog a Ta­nácsköztársaság történelmi di­csősége. Népünk önmagát be­csüli meg azzal a javaslattal, melyet elfogadásra országgyű­lésünk elé terjesztünk: Iktassa törvénybe a Magyar Tanácsköztársaság emlékét! Dr. Münnich Ferenc ezután felolvasta a törvényjavaslatot, amelyet az országgyűlés tagjai hosszan tartó, lelkes tapssal fogadtak. »Negyven évvel ezelőtt a magyar munkásosztály hősi forradalmi harcban megszerez­te a hatalmat cs megalkotta 1919. március hó 21-én a Ma­gyar Tanácsköztársaságot. 1919-ben népünk annyi hősi küzdelem után valóra váltotta sok évszázad szabadságharcai­nak célkitűzéseit és nemzetünk legjobbjainak törekvéseit. Megdöntötte a feudális tőkés uralmat, kivívta hazánk füg­getlenségét és kezébe vette sorsának irányítását. A magyar munkásosztály, a szegényparasztság és a társa­dalmi haladásért, a nemzeti függetlenségért harcra kész ér­telmiség az orosz proletariátus példáját követve, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom után elsőnek lépett a szocialis­ta forradalom útjára. A. Magyar Népköztársaság országgyűlése ünnepélyesen ki­nyilatkoztatja, hogy hűen a Tanácsköztársaság forradalmi hagyományaihoz, fáradhatatla­nul küzd a legfőbb célkitűzés megvalósításáért: népünk sza­badságának megvédéséért, gazdag életéért, szocialista ha­zánk felvirágoztatásáért. Az országgyűlés a Magyar Tanácsköztársaságra, a nemzet 1919-es dicsőséges forradalmá­ra emlékezve a következő tör­vényt alkotja: 1. paragrafus. A Magyar Népköztársaság országgyűlése a magyar nép történelmi múlt­jai kimagasló forradalmi ha-* gyományának, az 1919-es Ma­gyar Tanácsköztársaságnak di­cső emlékét törvénybe iktatja. Ezután szavazás következett, majd Rónai Sándor, az ország­gyűlés elnöke kimondta a ha­tározatot: — Az országgyűlés a Magyar Tanácsköztársaság emlékének törvénybeiktatásáról szóló tör­vényjavaslatot egyhangúlag el­fogadta. Ezután a szovjet pást- és kormányküldöttség nevében Averkij Boriszovics Arisztov, a Szovjetun ió Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága elnök­ségének tagja. a Központi Bi­zottság titkára, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának tagja üd­vözölte az országgyűlést. I párt és a nép egysége szocializmus sikereinek szilárd biztosítéka Nem sikerült az 1956-os ellenforradalmi kísérlet Az 1956 októberi ellenforra­dalmi lázadás kísérletet tett rá, hogy a nemzetközi imperializ­mus segítségével megismételje azt, amit 1919-ben a Horthy- fasizmus tett, a kapitalizmus restaurációját De 1956-ban ■ más volt a helyzet az országon belül és döntően megváltoztak az erőviszonyok nemzetközi mértékben a szocializmus ja­vára. Az ellenforradalmi res- taurációs kísérlet 1956-ban ezért nem sikerült. 1919-ben a Horthy-fasizmus felülkerekedéséhez a Peidl-fé- le szakszervezeti kormány egyengette az utat. 1956-ban az ellenforradalom előkészíté­sében, az ellenforradalmi ké­szülődés leplezésében a fő­szerepet a revizionisták álnok csoportja játszotta Nagy Imre vezetésével. Miként 1919-ben Horthyék szálláscsinálói, úgy 1956- ban a magyar revizionis­ták is demokratikus frázi­sokkal leplezték gyaláza­tos árulásukat. A lényeget teíkintve az 1956-os ellenforradalmi lázadás kevés újat produkált 1919 és 1920 el­lenforradalmához képest. A szovjetellenesség, a dema­góg kommunistaellenes uszítás, a féktelen gyilkos fehérterror és a forradalom vívmányainak kíméletlen megsemmisítése a nemzetközi imperializmusra támaszkodva -r- ez volt a program és ez volt a cél ak­kor is, és ez volt 1956-ban. De az 1956-os kísérlet, amely negyven évvel akarta vissza­pergetni a történelem filmjét, nem sikerült. A szocializmus vívmányai­hoz való ragaszkodás ki- téphetetlenül él a magyar nép millióiban. Bár az ellenforradalom erői 1956 októberében felülkereked­ni látszottak, nem győzhettek, mert a magyar nép forradalmi erői, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével újra­szerveződtek, ellentámadásba mentek át, megvédték a szocia­lizmust. Az ellenforradalom leveré­sében döntő szerepe volt annak, hogy a magyar nép öntudatos, aktív szo­cialista erői a szocialista tábor országainak, min­denekelőtt a Szovjetunió­nak segítségére támasz­kodhattak. társadalmi munkát formáló hagyatékát. Élő, közeli és mindennapjainkban ható em­lék. Nepicsak azért, mert meg­kezdtük a munkát, hogy tor­zításoktól mentes, igazi és lel­kesítő képét adjunk a Ta­nácsköztársaságról, nemcsak A. B. Arisztov beszédének elején átadta a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Legfelső Tanács elnöksége, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa és az egész szov­jet nép szívből jövő testvéri üdvözletét. Az 1919-es magyarországi ta­nácshatalom megteremtése — mondotta — a magyar nép történelmének kimagasló ese­ménye és egyben nagy nem­zetközi jelentőséggel bír. A proletárforradalom, amelyet a hős magyar munkásosztály negyven évvel ezelőtt végre­hajtott, örökre bekerült a nemzetközi munkásmozgalom történetébe, mint annak egyik dicső fejezete, mint fényes út­jelző abban a harcban, ame­lyet a dolgozók szabadságu­kért és boldogságukért, a szo­cializmusért vívnak. A Magyar Tanácsköztársa­ság kikiáltásának 40. évfor­dulóját ma önökkel együtt ünnepük a Szovjetunió népei, a szocialista országok népei, és az egész világ haladó em­berei.­Országaink dolgozóit régi, testvéri barátság fűzi össze. A Szovjetunió népei nagyra ér­azért, mert pártunk legidősebb ! tékelik azt a. kiemelkedő se Megszilárdult a proletárdiktatúra rendszere Az ellenforradalom leverése után a magyar dolgozó nép a - Magyar Szocialista Munkás­párt vezetésével megerősítette a proletárdiktatúra rendszerét, nagy sikereket ért el a szocia­lizmus építésében. A párt szí­vós küzdelmet folytatott az ellenforradalom maradványai ellen, a belső és a nemzetközi revizionizmus ellen harcolva alakította ki politikáját, sike­resen küzdött a dogmatikus és szektás hibák ellen, amelyek az ellenforradalom előtt sok kárt okoztak a magyar nép­nek, megkönnyítették, előké­szítették az ellenforradalmi erők orvtámadását. A négy évtizedbői, amely a Tanácsköztársaságtól elvá­laszt bennünket, tizennégy év esik a népi demokrácia törté­netére. Ezen belül több mint egy évtized a szocialista épí­tés, a proletárdiktatúra idő­szakára. Ez a négy évtized csak időben távolította el a Ta­nácsköztársaság 133 napjának történetét, de az utolsó 10—14 év — lényegét tekintve — kö­zelebb hozta 1919 eleven, és nemzedéke forradalmi tűzke­resztségét és tapasztalatainak nagy iskoláját 1919-ben sze­rezte, hanem azért is, mert en­nek a generációnak még élő képviselői 1956-ban elsőként fogtak fegyvert a párt hívó szavára a szocializmus védel­mére. Legyőzve a magas élet­kor okozta nehézségeket, 1919- es lelkesedéssel és elszántság­gal ismételten példáját adták a forradalmi elvhűségnek, ál­dozatkészségnek, 1919 eszméi és emléke évtizedeken át el nem halványuló forradalmi erejének. A Tanácsköztársaság em­léke és tanulsága, hagya­téka és példája elsősor­ban azért eleven és idősze­rű, mert mai küzdelmeink 1919-et folytatják. Ma sem kevés a nehézsé­günk, a tennivalónk. De a harc, amelyet ma vívunk, könnyebb, mint 1919-ben volt, mert mérhetetlenül megnöve­kedtek a szocializmus erői, mert létrejött, fejlődik és erő­södik a szocialista tábor. Könnyebb azért is, mert pártunk és népünk ta­pasztalt, edzett, egységes, tanul a munkásmo y? nemzetközi tapasztalat és saját történetének nulságailKl is. ra 1) I gítséget, amelyet a magyar in­ternacionalisták nyújtottak ha­zánkban a proletárdiktatúra győzelméhez. A polgárháború éveiben a Vörös Hadsereg so­raiban a magyar munkások és parasztok tízezrei — akik az imperialista háború idején mint hadifoglyok kerültek hozzánk — hősiesen küzdöttek a szov­jetek hatalmáért. A fiatal Magyar Kommunis­ta. Párt 1918-ban és 1919 ele­jén rövid idő alatt maga mel­lé állította a munkásosztályt a dolgozó tömegek többségét. A Kommunisták Magyarorszá­gi Pártja megalakításában kiemelkedő szerepet töltöttek be a hazatért magyar inter­nacionalisták, a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom, az oroszországi polgárháború részvevői. A párt tevékeny szervezői közé tartozott Kun Béla, a nagyszerű magyar for­radalmár, Szamuely Tibor, a forradalom rettenthetetlen ka­tonája, Landler Jenő, Korvin Ottó, Münnich Ferenc elvtárs, a mi nagy barátunk, a Magyar Népköztársaság kormányfője, és a magyar munkásmozgalom más kiemelkedő alakjai. Szovjet-Oroszország dolgo­zói óriási lelkesedéssel fogadták a hírt, hogy Magyarországon győzött a proletárforraöalom. A nagy Lenin forrón üdvözöl­te a magyar munkásosztályt. Rámutatott, hogy a Magyar Tan ácsiközt ársaság kikiáltása meggyőzően bebizonyította, mennyire értelmetlenek azok az opportunista elgondolások, amelyek szerint a proletárdik­tatúra és a szovjet hatalom pusztán valamiféle »orosz kü­lönlegesség« és nyugati orszá­gok számára alkalmatlan. • A proletárforradalom ma­gyarországi győzelme hat­hatós politikai és erkölcsi támogatást nyújtott a fia­tal Szovjet-Oroszország- nak, amelyet a nemzetközi imperializmus és a belső ellenforradalom egyesített erői tábládtak Magyarországon a győztes prol et á rf orra d r 1 rnn Közép-Eu- rópában lekötötte a reakció, a nemzetközi imperializmus fegy­veres erőinek egy részét, amelynek a Szovjet-Oroszor­szág elleni intervenciót kellett volna erősítenie. A magyar munkásosztály példát mutatott a hősies helytállásban ,«Legyetek szilárdak, a győzelem a tiétek lesz!"6 — ezzel fejezte be Lenin a ma­gyar munkásoknak küldött üd­vözletét 1919 májusában. Ma is az ő útmutatását követjük. Szilárdak vagyunk és szi­lárdak leszünk hűségünk­ben a marxizmus-leniniz- mus eszméihez, a proletár nemzetköziséghez, a szo­cialista táborhoz. Szilárdak vagyunk és szilárdak le­szünk a nép szolgálatában, az imperializmus elleni harcban. Ezért visszük győzelemre a szocializmus ügyét. Érthető és világos, milyen nagy ünnep ízámunkra a Ta­nácsköztársaság megteremté­sének 40. évfordulója. Nem­Hazánk dolgozói ugyanakkor mindent megtettek, ami ere­jükből telt, hogy segítsenek magyar testvéreiknek. Szov­jet-Oroszország kormányainak felhívására a Magyarországon tartóz­kodó orosz hadifoglyokból 1919 májusában nemzet­közi brigád alakult Buda­pesten, s a magyar mun­kásokkal vállvetve védel­mezte a Magyar Tanács- köztársaságot. A magyar munkásosztály, ; kommunista párt vezetésével az egyenlőtlen liarcbajn példát mutatott az állhatatos, kemény s s liösies helytállásra. A ma­gyar munkások ezrei estek el a dolgozók ellenségei ellen ví­vott harcok mezején. A szovjet nép ezekben a napokban önökkel együtt tiszteleg a hős harcosok előtt, akik életüket áldoz­ták fel a Magyar Tanács- köztársaságért. A Magyar Tamácsköziarsa- ság fegyveres erőinek első so­raiban meneteltek a magyar kommunisták. Engedjék meg, hogy ma, a Magyár Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordu­lóján pártunk és az egész szovjet nép forró testvéri üdvözletét tolmácsoljam a munkás és kommunista mozgalom dicső veteránjai­nak, az 1919-es magyar proletárforradalom részve­vőinek. és hosszú életet, jó erőt és egészséget kíván­jak nekik a szocialista Ma­gyarország felvirágoztatá­sáért vívott harcban. A Magyar Tanácsköztársaság fennállásának 133 napja kitö­rölhetetlen emléket hagyott a magyar nép szívében. Nem hiába ontották vérüket Ma< gyarország legjobb fiai. Az imperialistáknak és a belső ellenforradalomnak sikerült ugyan megfojtaniuk a Magyar Tanácsköztársaságot, de nem tudták megtörni a magyar nép akaratát, elhatározását, hogy harcoljon a jobb jövőért, a szocializmusért. A magyar kommunisták nem egyszer bebizonyították, hogy mélyen él bennük a nemzet­közi proletárszolidaritás, a más országbeli internaciona­listákkal együtt sok magyar j Kommunista harcolt a spanyol polgárháború frontjain. A nemzetközi munkásmozgalom soha sem felejti el a legendás hírű Lukács tábornokot, azaz Zalka »Mátét, a nagyszerű ma­gyar írót és harcos forradal­márt, aki a fasizmus elleni harcban, a spanyol nép sza­badságáért és boldogságáért halt hősi halált A szovjet nép győzelme távlati­kat nyit a magyar dolgozók előtt Magyarország munkásosztá­lya, dolgozói a Horthy fasiz­mus idején is szilárdan bíz­tak: elérkezik a nap, amikor a magyar földön ismét diadal­maskodnak az eszmék, amelye­kért az 1919-es proletárforra­dalom hős harcosai vérüket hullatták. S ez a nap el is ér­kezett. A szovjet népnek a hitleri fasizmus felett aratott törté­nelmi jelentőségű győzelme nagyszerű távlatokat nyitott meg a magyar dolgozók előtt. Lehetőség nyílt számukra, hogy most már végérvényesen megteremtsék a munkások és parasztok hatalmát Magyaror­szágon. Egyre világosabban kiraj­zolódik a szocializmus ra­gyogó épülete, amelyet a magyar nép lelkes munká­val emel. A szocializmus roppant si­kerei nem hagyják nyugton a munkásosztály ellenségeit. Az imperialista reakció minden eszközzel akadályozni szeretné a szocializmus diadalmas fej­lődését. Még most sem ha­gyott fel azzal a reménnyel, hogy a szocialista útra tért or­szágokban visszaállítsa a ka­pitalista kizsákmányolást. 1956 őszén ilyen kísérletet tettek az önök országában. A reakció erői arra számítottak, hogy — akárcsak 1919-ben — visszavehetik a magyar mun­kásosztálytól a politikai ha­talmat és megsemmisíthetik szociális vívmányait. Az ellenforradalom számítá­sai azonban kudarcot vallot­tak. Napjainkban a világ erő­viszonyai a szocializmus javá­ra gyökeresen megváltoztak. Ma már nem 1919-et írunk. A szocialista országok népeinek hatalmas családja elegendő erővel és eszközzel rendelke­zik ahhoz, hogy megsemmisí­tő módon visszavágjon az im­perialista reakció bármely kí­sérletére. Az ellenforradalmi lázadás napjaiban a magyar nép egész­séges erői, elsősorban az élen­járó munkásosztály, határo­zottan felléptek a reakció el­len, amely megkísérelte, hogy erőszakos úton visszaállítsa a régi földesúri-kapitalista ren­det. A harc vezetését a ma­gyar nép hű fiai vették ke­zükbe; Kádár János. Mün- uich Ferenc, Dobi István (Folytatás u j. otdaiosJ

Next

/
Thumbnails
Contents